Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-21 / 169. szám

1959. júlí 31, ted;! SIFÜJSÄB s Lakások, lakásügyek — f-'gy felülvizsgálat néhány tapasztalata ■ = Á lakáshiány nem csupán Heves megyei „specialitás’', hanem igen súlyos, országos jellegű probléma. A párt és a kormány hallatlan nagy erőfeszítéseket tesz a gondok enyhítésére. Évről évre több tízezer lakás épül országszer­te; az idén több épül, mint tavaly, jövőre még többet épí­tünk, mint az idén. Mindezek azonban csak fokozatosan old­ják meg a problémát; nem ke­vesebb, mint tizenöt esztendő szükséges a lakáshiány meg­szüntetéséhez, pontosabban: olyan állapotok biztosításához, amelyekben az embereknek nem iesz különösebb gondjuk ezen a téren. Ez azonban táv­lati terv, s az idő nem rövid, amíg megvalósul. De nemcsak idő, türelem is Kell hozzá. Nem kétséges, hogy me­gyénk városai között Gyön­gyös az, ahol talán a legsú­lyosabb a lakásprobléma. Aki e gyszer-kétszer részt vett a város tanácselnökének keddi fogadónapján és meghallgatta az emberek panaszait — bete­kintést . nyerhetett a gondok mélységeibe. Ötven ember kö­zül harminc-harnriincöt egé­szen biztosan lakáspanasszal jött és kért orvoslást: Egé­szen az utóbbi hetekig nem kevesebb, mint 830 lakásigény­lés volt a tanács lakásügyi előadójánál; Abból a célból, hogy a vá­ros vezetői, de maguk a lako­sok is végre tiszta képet kap­janak a gyöngyösi lakáshely­zetről, tisztázzák a való hely­zetet és megszüntessék azt az áldatlan állapotot, ami az igénylések körül megmutat­kozott, s hogy megnyugtatóan tájékoztathassák az érdekelte­ket a helyzetről — hivatalos bizottságot hoztak létre, hogy az helyszíni vizsgálatok alap­ján rögzítse a lakáskiutalások rendjét, felülvizsgálja az igé­nyek jogosságát, avagy jogta­lanságát. A hivatalos bizott­ság a város vezetőiből alakult és a lakásügyi állandó bizott­sággal karöltve végezte el rhunkáját. A felülvizsgálat két hónap alatt zajlott le, s a bi­zottság minden egyes igénylést a helyszínen bírált el, szemé­lyesen hallgatta meg az igény­lőt, majd így hozta meg dön­tését. A tapasztalatok alapján azután a bizottság elkészítette a közérdekű és az egyéni ki­utalások besorolását. A beso­rolásnál figyelembe vették az igénylés közérdekűségét, az adott lakásviszonyokat és szo­ciális helyzetet, az igénylő munkáját, az igénylés 'beadá­sának idejét, az anyagi körül­ményeket. A helyszíni vizsgálatok ki­derítették, hogy a beadott 830 igénylésnek több, mint a fele •— jogosulatlan igény. A bi­zottság tagjai 430 ilyen igény­lést utasítottak el, — nagyon helyesen. Az elutasított igény­lések beadói olyan anyagi és szociális körülmények és lakás- viszonyok között éltek és élnek, amelyek nem teszik in­dokolttá, hogy új, vagy másik lakást kapjanak. A felülvizsgálat rendkívül sok tapasztalatot is adott; A bizottság tágjai nem egy eset­ben valósággal elképesztő helyzettel találták magukat szemközt. Nézzünk néhány példát azok közül, akiknek igénylését a bizottság elutasí­totta: Az egyik gyöngyösi kisipa­ros egyszerre két igénylést nyújtott be. Ö maga három­szobás, pazarul berendezett lakásban él. Keresete bizto­san több, mint amennyi a mi­niszterelnök fizetése. Miért igényelt két lakást is? A vá­lasz: a két lánya számára, akiket férjhez akar adni. Ami­kor a bizottság egyik tagja azt kérdezte tőle, hogy — te­kintve a nagyon súlyos lakás­hiányt — nem lakhátnának-e nála a fiatalok, mert hiszen a három szoba leválasztható — azt felelte: „Egész életemben azért dolgoztam én, hogy most összehúzzam magam?" Ezt a magatartást nem lehet erkölcsileg eléggé elítélni. Szinte hihetetlen, hogy ilyen súlyos lakáshelyzetben ennyi­re önző legyen valaki, még saját gyermekeivel szemben is. De nemcsak velük, hanem olyanokkal szemben, akik — hogy csak egy példát említ­sünk — egy 5x5-ös szobában tizennégyen kénytelenek lakni. Lett volna „erkölcse” ahhoz, hogy akár ezek elől is elfo­gadja lányai számára a két lakást, csak azért, mert a há­romszobás lakásában nem akarja „összehúzni” magát... Jogos volt-e igénylésének el­utasítása? Több, mint jogos. Ugyancsak elutasították an­nak a házaspárnak az igény­lését is, akik mindenféle pro­tekció felhasználásával kétszo­bás lakásuk helyett egy há­romszobásat kértek. (Sajnos, volt protektoruk, akadt ember, aki igyekezett közbenjárni a jo­gosulatlan igény teljesítése ér­dekében.) Nem kétséges: min­den ember szeretne mind jobb körülmények között élni, s az ilyen irányú törekvés helyes is. De csak a realitásoK tala­ján! Amikor Gyöngyösön 400 család él olyan lakásviszonyom között, ami nem sokáig tűr­hető, akkor ne igényeljenek olyanok új lakást, akiknek kettő helyett három szoba len­ne jó, bár így is megvannak; akiknek eszébe jut, hogy jobb lenne most már fürdőszobás lakás is; akiknek azért nem felel meg jelenlegi lakásuk, mert — istenem — nem déli fekvésű, és jobb lenne, ha déli fekvésű lenne... Sok em­ber örülne Gyöngyösön egy fürdőszoba nélküli, vagy észa­ki fekvésű, egyszobás lakás­nak.-is — esak lenne, y A . felülvizsgálat tapasztala­ta az is, hogy pontosan a jo­gosulatlan igénylők a leghan­gosabbak a panaszkodásban. Mert a tanács nem elégíti ki igényüket — szidják, mint a bokrot: lám, ilyen a tanács, lám, ilyenek a vezetők... S azok, akiknek valóban jogos a kérése, legtöbbjük türelme­sen vár, megérti, hogy a ta­nács nem tud a falra rajzol­ni beköltözhető lakásokat. Várnak, bíznak á tanácsban, hogy előbb-utóbb megoldja problémájukatj Mint ahogy meg is oldja; A felülvizsgálat néhány tár­sadalometikai szempontból bű­nösnek nevezhető lakásmani­pulációra is fényt derített, íme néhány példa: Az egyik értelmiségi dolgo­zó OTP-hitéllel — tehát álla­mi támogatással — villát épít­tetett Mátrafüreden. A villa teljesen elkészült, de az épít­tetőnek eszébe se jutott, hogy a városban levő állami tulaj­dont képező, olcsóbérű laká­sából kiköltözzék. Ott maradt, és a mátrafüredí villát jó pénzért bérbeadta üdülőknek. Egy másik ember ugyancsak állami segítséggel építtetett magának családi házat. Mielőtt azonban az új házba beköltö­zött volna, régi, tanácsi laká­sát háromszorosan elcserélte. Minden cserénél jelentős ösz- szegű lelépési díjat kért. A tanácsnak végül nem az ere­deti kétszobás állami lakást adta át, hanem a harmadik cseréj ű szükséglakást. Volt olyan eset is, hogy az építtető beköltözött ugyan az új lakás­ba, de valamelyik családtagját otthagyta a régi állami házban, s a megüresedett szobákat, Az idén lényegesen több zöldborsót. paradicsomot és gyümölcsöt konzervál az ipar, mint tavaly Az idei terméskilátások rendkívül kedvezőek. A tava­lyinál soKkal több gyümölcs­re, paradicsomra számítanak a szakemberek. A konzerv­gyárakban már hetek óta több műszakban dolgozzák fel a borsót, s újabban hozzálát­tak a sárgabarack, a meggy és a zöldbab konzerválásához is, A borsóból a tavalyi 451 vagonnal ' szemben az idén 1420 vagonnal tesznek el; Két­száz vagonnal több paradi- csomkonzervet készítenek, mint 1958-ban. A terfnéstől függően növelik a gyümölcs­ös főzeléfckonzervek mennyi­ségét is. Több száz vagon ba­rack-, cseresznye- • és körtebe­főttet adnaK át a kiskereske­delemnek. (MTI) helyiségeket magas összegért albérletbe adta ki. Az tény, a lakáscsere jogát törvény biztosítja mindenki számára. De aki a lehetőségeL két ennyire önző és erkölcste­len módon használja ki az ál­lam és a társadalom kárára, az mélységesen elítélendő és meg­vetendő is. Ügy véljük, lehetne módo­sítani a lakáscserére vonatko­zó törvényt úgy, hogy az ilyen esetek ne történhessenek meg, senkinek se legyen lehetősége arra, hogy nyerészkedjék az állam és embertársai kárára. A lakásügyek és igénylések felülvizsgálata többé-kevésbé tiszta vizet öntött a pohárba ezen a téren Gyöngyösön. Az igénylők most már pon­tosan tudják besorolásukat és ennek megfelelően tudnak a jövőben berendezkedni. Tény az, hogy a felszabaduló és új építésű lakóházak nincsenek arányban az igényléssel — de a jövő minden bizonnyal meg­hozza a . kedvező változásokat. Idő kell ehhez, De maguk a lakosok is hoz­zájárulhatnak a súlyos prob­léma megoldásához, ha ere­jükhöz mérten lakást építenek maguknak. Az építésre van lehetőség — az állam is tá­mogatja az építtetni akarókat. Lehet építeni OTP-hitel!el és magánerőből: Lehet vásárolni OTÉ-öröklakást. A kormány le­hetőséget biztosít lakásszövet­kezetek megalakítására is. Házhelyeket az építkezésekhez a tanács a Kálvária-parttól délre és a város alsó részén biztosítani tud. Van mód és lehetőség nagyobb lakások megosztására, leválasztására... — Mindezek olyan lehetősé­gek, amelyeket ha felhasznál­nak az émberek, jelentősen könnyebb lesz a helyzet, eny­hül az egyébként még súlyos lakásgond. A gyöngyösi városi tanács jó munkát végzett a lakáskiu­talások rendjének elkészítésé­vel. Ezt mutatja az, js, hogy a besorolással kapcsolatban csupán egyetlenegy - észrevétel hangzott el, amely könnyen orvosolható. A gyöngyösi kezdeményezés a lakásügyek ilyen irányú felülvizsgálatára követendő példa lehet megyénk másik két városában is.Dér Ferenc SZÍNHÁZI NYELVEN azt mondanák, végszóra érkezett. Nagy ember lépett be a Parád- sasvári Üveggyár igazgatói szo­bájába, ahol éppen az egész­ségügyi viszonyokról, a munka- védelemről beszélgettünk. Az ember, a fia ügyében járt és azért illik ide ez a végszó emlegetése, mert ahogyan elő­adta a dolgot, kiderült, — ki­veszi a fiát gyárból, mégpedig egészségi okokra való hivat­kozással. A gyárigazgató tiltakozott. — Ugyan, egészségügyi okok, az üvegfúvóknál nincs egészségesebb ember az egész országban. Hogy később mit intéztek, nem tudom. Lementem a gyár­ba, hogy meggyőződjem róla, kinek van igaza. Itt-ott hallot­tam már egyet-mást a szilikó­zisról, tudtam, hogy a kóroko­zó az a finom ásványi por, ami a légzőszervekre rakódik. De ennél aztán semmivel sem töb­bet. Hogyan keletkezik ez a por, mitől — erre voltam kí­váncsi' No meg aztán az is gyanús volt egy kicsit, hogy az üvegfúvás egészséges mester­ség. Eszembe jutott, hogy zsenge korom egy időszakában szaxo­fonos akartam lenni, aztán mi­kor előterjesztettem a pálya- választásom, azzal a magya­rázattal beszéltek le, hogy ál­landóan fújni egy hangszert, a zenészélet ledérsége mellett különösen káros az egészségre. Márpedig ha ez igaz, akkor itt valami nem jól van, mert mindegy az már, hogy szaxo­font fúj az ember, vagy üveget, ha egyszer mindenképpen fúj­nia kell. A NAGYCSARNOKBA men­tünk, elkísért Tóth Kálmán is, a munkavédelmi felelős. A csarnok hatalmas, új épület, mindkét végén nagy ajtóval. Port látni, vagy érezni itt nem­igen lehet, így a szilikózis ve­..., hogy egy gyermespa- ralízisben szenvedő angol lány, Margarett Dixon, évek óta vastüdőben fekszik. Vele hasonló sorsban szen­ved Paul Bates londoni fiú is. A két mozdulatlanul fek­vő beteg tudomást szerzett egymásról és levelezni kezd­tek. Nap mint nap jöttek és mentek a leveles: és a két fiatal ' között észrevétlenül szerelem szövődött. . A két szerelmes kérésére hogy láthassák egymát, a rokonok egy helyen helyez­ték el a két vasfűdet. így legalább a tükörből láthat­ják egymást és beszélgetés­sel enyhíthetik szomorú éle­tüket. Az emberi testet fogvatar­tó vastüdőt legyőzte a szere­lem, az igaz érzés, az egy­másra talált két szív boldog­sága. Talán soha az életben nem tudnak együtt sétálni a Themse partján, nem láthat­ják a csillámló víz fodrait, a fehér szoba fogvatartja őket, de ők mégis boldogok. K. J. — AZ EGRI Finomszerel- véuygyár munkásainak gyer­mekei közül ebben az évben sokan üdülnek az ország gyermeküdülőiben. Most tíz gyermek üdül a Balaton mel­lett és a nyári szünidő alatt még több csoportot indít a gyár szakszervezeti bizott­sága. Napirenden: A gyerek *• Kezdetben vada a Nap-isten kultusza, amelyet-autó 1959-ben, s még valamivel előbb is felváltott, a „gyerek- isten” kultusza. Egy ilyen kultusz minden nagyszerűségével, de minden hibájával együtt! Mert sok mindent megért áz ember, s apa lévén, elsősorban is megérti a világ egyik legszentebb érzését, a szülő szeretetét gyermekei iránt, aztán másodsorban azt is megérti, lévén, hogy emlékszik # régi időkre, hogy a ma édesanyja, édesapja szereti és tudja is megadni mindazt, amit annak idején az ö szülei csak szerették volna, de nem tudtak megadni számára. Az ismert okok miatt! De nem tudja megérteni a következőket, hogy csak néhány dolgot soroljunk fel.,, Miért kell egy óvodai záróvizsgára nemtudomhányszdz forintos nylonruhát venni egy ötéves kislánynak... Miért kell egy nyolcéves kislánynak daueroltatni... Miért kell egy tizennyolcéves fiatalembernek az apja pénzén vásárolt motorkerékpáron furikáznia... Miért kell egy tizennégyéves kislánynak tűsarkú köröm- - cipő fehérben a fehér, pirosban a szürke, feketében a fekete és így tovább... és így tovább, ruhájához... Miért kell kínai Parker-töltötoll egy általános iskolás­nak és miért karóra egy hétéves gyereknek... De ha már kell, akkor gyeen\ckeikßi szerető. szülők, miért kell a négyéves gyermeket éjszaka is nevelni vala­milyen zenés szórakozóhelyen... Miért kell a tanítót, tanárt szidni, ha a gyerek elbukott valamelyik tantárgyból... Miért kell a gyerek előtt fesztelenül beszélni olyan dolgokról, amelyekről még a felnőtteknek se nagyon illene nyilvánosan és fesztelenül beszélni... Sok ilyen miért van, végelathatatlanul lehetne sorolni és választ kérni, d,e már kissé nehezebben kapni is rá. Sok szó esik a felnőttek társadalmában a mai fiatalokról, pedig eshetne szó a mai felnőttekről, szülőkről, akik a világ leg­természetesebb dolgává avatják gyermekeik előtt mindazt, ami nem is természetes... Az ölbehullt alma, nem is alma! Aki mindent, de mindent megkap az élettől, anélkül, hogy még gondolata is lenne arról, hogy voltaképpen mi is az az élet, az nagyon könnyen hajlamos arra, hogy még akkor se adjon, amikor már követelnek tőle... 1 Szép és csodás dolog a szülői szeretet. De szeretettet ölni is lehet,.. Kevesebb, több! (gyúrkó) Több mint másfélmillió földművesszövetkezeti tag véleményét közvetítik a megyei és országos termelési tanácsok Egy évvel ezelőtt kezdték meg működésüket az Országos Földművesszövetkezeti Tanács társadalmi tanácsadó testüle­téi. a megyei és országos ter­melési tanácsok.' Közvetíté­sükkel . á több mint másfél millió tagoi számláló földmű­vesszövetkezeti tagság véle­ménye, javaslatai jutnak a legmagasabb állami és szövet­kezeti szervekhez. A tanácsok munkájában — megyei és országos szinten egyaránt — országosan ismert tudósok, gyakorlati szakemberek, ter­melőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok vesznek részt. Az üléseken ott vannak az adott szakkérdésben illeté- Kes állami és szövetkezeti szervek felelős munkatársai is. Az elmúlt egy. év alatt — mint az Országos Földműves­szövetkezeti Tanács irodáján az MTI munkatársát tájékoz­tatták — a tanácsok több száz javaslatot dolgoztak ki és ter­jesztettek a SZÖVOSZ igazga­Türelem a megújhodásig... szélye sem innen származik — ezt mindjárt megállapítottam, amint beléptem. Baloldalról csak úgy sugárzott a meleg, no meg még valami, ami ugyan enyhébbnek hatott, mint a hő­ség, de mégis érezni lehetett: a széngáz. Ezen az oldalon helyezkednek el a kemencék és az izzó üveg vöröses fényé­ben ott dolgoznak deszkapallós emelvényen az üvegfúvók. Valamennyi nagy, egészséges ember. Igaz, másokat is láttam tevékenykedni a közelükben. Fiatal fiúk gyakorolták, az üvegfúvás mesterségét, a kí­sérőm meg is jegyezte: — Figyelje csak meg, hogy az idősebb ember mennyivel nagyobb gömböt fúj, mint itt ni, ez a gyerek. Mit tesz a gya­korlat? Ezeknek a fiúknak még hamar kihűl az üveg, jó­val előbb, mint kéne. — No, igen, de mitől van ez a széngáz — érdeklődtem, mert éreztem is folyton, meg azt már beláttam, hogy abból nemigen származhat baj, hogy fújják az üveget, dehogy a széngázos levegőt szívják a tüdejükbe, az nem a legegész­ségesebb dolog. A munkavédelmi felelős megmagyarázta, hogy a ke­mencék oldalán hibás az épít­kezés. — Meg kell emelni a tetőt, mert beszorul a széngáz. Két üvegfúvó — Juhász Jó­zsef és Tóth József — viszont a legtökéletesebb elégedettség hangján nyilatkozik az egész­ségügyi viszonyokról. Később az is kiderül, hogy miért. Ki­nyitottak egy kis ajtót és a helyiségbe úgyszólván belátni sem lehetett. Gomolygott benn a gáz, mint a felhő a Mátra csúcsán. — Ilyen volt azelőtt a levegő a csarnokban ’ — mutattak a kamrába. A munkavédelmi felelős el­mondta, hogy ez a gáz a fa- zék-előmelegítőből származik. Fazéknak nevezik azt az edényt, amiben az üveget ol­vasztják. Ezeket az edényeket használat előtt be kell mele­gíteni és ez a melegítés jár ekkora gázzal. Nos, ezt most már leválasztották a csarnok­tól. Megtették, amit lehetett. PERSZE, LEHETNE még ja­vítani az egészségvédelmen. Ahogyan a csarnokból kifelé mentünk, három munkással találkoztunk, akik egy szűk kis helyiségben az üveg nyers­anyagát keverték össze. Itt már volt por. Eszembe jutott azonnal a szilikózis. — Itt nincs szilikózis-veszély ? Mielőtt a kísérőm válaszol­hatott volna, megszólalt az egyik munkás. — Dehogy nincs, van itt még más is. Nemrég három nap alatt egy mázsa miniumot kevertünk el. Az is veszélyes, akár a por. — Nincs valami más meg­oldás? — Van, már hogyne volna — mondták. — Néhány gyárban már zárt keverőgépek végzik ezt a munkát. Modernebb eszközök tehát javíthatnának a helyzeten. A csiszolóban már nem ilyen egyszerű a dolog. Az emberek ülnek a pörgő Korongok mel­lett és nyomják hozzá a ned­ves üveget. Ahol a nap besüt, jól látni a szálló vízcseppek közt vibráló áfeványi port, a szilikózis kórokozóját. Ha megpróbálnánk elszívni, a , szívóerő a dolgozók vizes kezét tenné tönkre, így viszont rakódik a légzőutakra. Négy megbetegedésről beszéltek. Ez az üzem első olyan része, ahol tósága, az illetékes, miniszté­riumokhoz,■ a gazdasági bi­zottsághoz, vagy más állami és szövetkezeti szervekhez. Módszeresen, lelkiismerete­sen dolgoznak a megyékben a termelési tanácsok. Az eddigi gyakorlat azt mutatja minde­nütt, különösképpen a törté­nelmileg kialakult tájtermelés fejlesztését tekintik fő feladat­nak, s ennék érdekében moz­gósítják a legkiválóbb tudóso­kat és .termelőket, (MTI) hatórás műszakot kell be­vezetni, mert a szilikózisnak nincs más ellenszere, csak az, ha kevesebb időre teszi ki magát az ember a veszélynek. Szlovencsák Ferenc, az egyik csiszoló, említette ugyan, hogy olvasott az újságban egy szov­jet kutató találmányáról, a szilikózis gyógyszeréről. Szá­mon kérte tőlem, hogy mikor jut az Parádsasvárra. Nem tudtam mit válaszolni. Nyilván kísérleteznek még vele és nem indult meg a gyártása. Azt mondták a munkások* hogyha kapnak abból a gyógy­szerből, nem lesz a világon semmi panaszuk. Abban meg­egyeztünk, ha készen lesz az a szovjet találmány, biztos meg­szűnik náluk is a baj, hiszen > a baráti segítségre midig szá­míthatunk. Panaszkodtak, hogy a sza­natóriumnak nem sok hasznát veszik.A szabadságidejüket tölt­hetik csak a szanatóriumban. Az SZTK-val is elégedetlenek, nem fogadják el' gyakran a szakorvos véleményét. Sok a huzavona, azt mondják: mél- tányosabb eljárást várnának. Körülnéztem a gyár körül — elég rendetlen. Ládák, üveg- törmelék, hulladékok csúfítják az udvart. Az igazgató nagy építkezésekről beszélt. Festő-, csiszolócsarnokot építenek, fel­használnak egy pár milliót a felújításhoz. A fűrócsarnokot is kijavítják és talán a szovjet gyógyszer is megjön rövide­sen ... HA JÖL MEGGONDOLOM, talán mégsem volt igaza an­nak az apának, aki a fia egészségét félt! és el akarja vinni a gyárból a gyereket. Hiszen más lesz itt minden nemsokára, modernebb lesz a gyér Parádsasvárori és m*gér az egy kis türelmet, hogy ért az újhodásí megvárjuk. Kiss Jásss

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents