Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-17 / 140. szám
*959. Június 17.j szerda NÉPÚJSÁG A szakemberképzés és a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak IPARUNK GYORS ÜTEMŰ fejlődése és a mezőgazdasági társas gazdálkodás kialakulása lényegesen megnövelte a jól képzett szakemberek iránti igényt. Az újságokban napokon keresztül olvashatjuk a nagybetűs hirdetéseket: azonnali belépésre keresünk mezőgazdászi, mérnököt, főkönyvelőt. Megyénk 18 tanácsi ipari üzeme közül csupán 3 helyen rendelkezik a műszaki vezető mérnöki oklevéllel, pedig munkaköre megkövetelné ezt a képesítést. Mindez azt bizonyítja, hogy a szükséglethez képest kevés a magasabb képzettségű szakember. A főiskolai és egyetemi képzés ideje 4—5 év, tehát az idén megtett intézkedéseknek gyakorlati haitása csak hosszú évek múlva fog jelentkezni. Bonyolultabbá teszi a helyzetet vidéken az a tény, hogy az egyetem padjaiból kikerülő fiatfel orvosok, mérnökök és mezőgazdászok szívesebben választják a fővárosi klinikákat, kutatóintézeteket és a minisztériumi beosztást, önszántukból és hivatásérzetből kevesen választják a községi orvosi állást, a termelőmunkát, az állami gazdaságot és a termelőszövetkezeti agronó- musi állást. Pedig új világot formáló munkánk során eljutottunk oda, hogy vidéken is, a legtávolabbi kis faluban is, jól képzett, főiskolai és egyetemi végzettségű szakemberekre van szükség és sokkal többre, mint eddig bármikor. Hazánkban a szántóterület körülbelül felén folyik jelenleg nagyüzemi társ asgazd álKod ás és nyilvánvalóan további fejlődés várható. Illetékesek megállapítása szerint a meglevő és a 4 év alatt kiképezhető szakembereken kívül 12 ezer felső képesítésű mezőgazdászra van szükség. Ezt pedig az ország 4 mezőgazdasági akadémiája, illetve egyeteme a jelenlegi kapacitás mellett több mint 40 év alatt tudná kiképezni. tehát huzamosabb időn ^át rendkívül nagy mezőgazda- sági szakemberhiánnyal kell számolnunk. MIVEL A MAGASABB képzettségű szakemberigény súlypontja vidékre tolódott el és a várossal szemben a falu kényelem, kulturális élet és szórakozás szempontjából még ma is bizonyos értelemben lemondást és áldozatvállalást jelent, éppen ezért van szükség a vidéken olyan szakemberekre, akik ebből a környezetből nőttek ki és tanuló koruktól kezdve céltudatosan kerülnek a termelő üzemekbe, a munkásság, a szocialista mezőgazdaság és a falusi nép szolgálatára. Nyilvánvalóan ilyen szempontok vezették kormányzatunkat, amikor az április 12-1 Magyar Közlönyben rendeletet tettek közzé a társadalmi tanulmányi ösztöndíjakról. Megyénk területén több helyen megvizsgáltuk: hogyan is állunk a szakemberután-. pótlással és a tanulmányi ösztöndíjak létesítésével; A Hatvani Cukor- és Konzervgyárban mérnökökre lesz szükség. Amikor elolvasták az ösztöndíjakról szóló rendeletet, úgy döntöttek, hogy megadják az alkalmat és dolgozóik, vagy azok gyerekei közül taníttatnák mérnököt. Az egyik munkásnak hat gyermeke van. Ezek közül négy dolgozik a gyárban. Szerződést kötnek most az egyik fiúval és a megállapodás szerinti ösztöndíjat havonként a gyár fizeti. Ösztöndíj nélkül ez a munkásgyerek sohasem lett volna mérnök, mert a hatgyerekes apa nem áldozhatna tandíjra, kosztra és tankönyvekre. „ , . . A gyöngyösi Mezógazdasagi Technikum Tangazdaságában jól képzett mezőgazdászokra van szükség. Soltész Sándor szőlészeti brigádvezető fia szorgalmas, jófejű gyerek, A gazdaság egye te a fiút, és biztosr; vés-' iog>’ jól kamatozik &Ye~ rek taníttatáséi havi 500 forint öt óndí.i. 3ogy egy másik tanuló > ' £>ja-s ösztöndíjat, ic i S é\ i tanulmányi eredír nyelté '■ függ- „„„ IATVANBAN * FON ÖSÖN ?s élték hogy az ösztöndíjasok nyári vakációjuk nagyobb részét az üzemben töltik. Mire oklevelet szereznek, nemcsak gyakorlati ismeretekre teszneK szert, hanem megismerik munkahelyük minden problémáját és valóban „otthon lesznek" az üzemben, Ügy véljük, semmi kétség sem fér ahhoz, hogy ezek a diákok hűek lesznek a dolgozók államához és ahhoz az üzemhez, mely saját fiaiként taníttatta és nevelte őket. Ily módon az élet és az iskola között olyan kapcsolat fejlődik, mely feltétlenül hasznára válik az ifjú szakembernek, az ösztöndíjat adó vállalatnak és az egész társadalomnak. Sok helyen érdeklődtünk, de a társadalmi ösztöndíj útján való szakemberképzés terén nagyon keveset tettek még megyénkben. Pedig a jövőben fokozottabb szükég lesz magasabb képzettségű szakemberekre, mert az egyre növekvő feladatok, új anyagok bevezetése, újabb technológiai eljárásmódok, fejlettebb növény- és állattenyésztési módszerek, a jobb minőség és a gazdaságosság szempontjai korszerűbb szervezést, nagyobb műszaki tudást követelnek. Nem mondhatunk le a szákemberután- pótlásxól a gyöngyösi Ércbányánál, az Áramszolgáltató Vállalatnál, a Finomszerel- vénygyárban, az Autóközlekedési Vállalatnál sem, ahol hallottak ugyan valamit a társadalmi ösztöndíj-rendszerről, pénzük is lenne, akár három mérnök kitaníttatására is, de ezekben az üzemekben nincs aki kezdeményezze a vállalaton belüli taníttatást, vagy nagyon is rosszul értelmezett takarékosságon múlik a dolog. Pedig sok tehetséges és szorgalmas munkásifjú akad. Például, hogy csak egyet említsünk: a Gyöngyösi Építőipari Vállalat besenyőtelki tsz- istálló építkezésén Magyar Béla. A Magyar Közlöny június 2-j számában az ösztöndíj alapítására vonatkozó szerződésfonna is benne van, csak a neveket kell beírni, a pecsét és aláírás hiányzik ahhoz, hogy a munkás- és parasztszülők gyerekei elindulhassanak azon az úton, melyre tehetségük feljogosítja, és az élet hívja őket. Hallottunk olyan kifogást is, hogy egyelőre nem kötik meg a szerződést, mert nem biztos, hogy a jelöltet felveszik-e az egyetemre. A most érettségiző diákok és a vállalatok vezetőinek figyelmét felhívjuk, hogy a rendelet világosan kimondja: a felvételeknél előnyben kell részesíteni a társadalmi ösztöndíjasokat. Az üzemek, tanácsok és társadalmi szervek ösztöndíjasai június 30-ig adhatják be főiskolai felvételi kérelmüket. Tehát sürgősen cselekedni kell! AZ ÉSZAK-HEVES MEGYEI Sütőipari Vállalatnál három mérnöki ösztöndíj létesítéséről tárgyaltak, szó volt erről a Finomszerelvény gyárban is, Eger és Gyöngyös város tanácsa is jelentett egy-egy ösztöndíjast, de nehezen menneit a dolgok és félő, hogy a kezdeményezés is abbamarad. Érthetetlen, sőt megbocsáthatatlan az a közömbösség, amellyel a legtöbb helyen ezt a fontos társadalmi oktatás! kérdést kezelik. Államunk minden lehetőséget megadott, de sokan nem tudnak, vagy nem akarnák azzal élni. Kimond íuk nyíltan, ez a nemtörődömség bűn a tanulni vágyó fiatalsággal és népünk jövőjével szemben. (F. L.) Társadalmi-munkás tanulók Sokat irtunk már arról, hogy megyénk községeiben a lakosok milyen nagyarányú társadami munkát végeznek. Utak, hidak, sportpályák épültek, amelyek bizonyítékai annak, hogy a lakosság szereti községét. E munkából részt kívánnak venni a tanulók is, s ennek szép példáját láttuk az elmúlt napokban. Az egri Il-es számú gyakorló Iskola fiatal tanulói társadalmi munkában gyomlálták és simították a Foglár-kert mellett lévő teret. Munkájuk nyomán mind szebb és szebb lesz a társadalmi munkából létesített parkosított kis tér. Válaszolnak az illetékesek A Népújság június 6-i számában Hársy Józsefné egri lakos a „csákói és vidéki Isi- kosok nevében” panaszolja a Népkert Barkőczy úti kapujának lezárását. A városi tanács illetékesed az alábbit válaszolják: „Senki sem tett sehol említést arról, hogy szándékában van a tanácsnak a falusiakat kizárni a Népkertből. Ettől senki senkit sem tilt el, azonban a közösségtől a tanácsra ruházott kötelező gondoskodás írja elő, hogy megakadályozza a több százezer forintos költségen kiépített Népkert parkjellegének megóvását minden olyan behatástól, szemeteléstől- rongálástól, mely kárt tehet benne. Sajnos, az az illetékesek megállapítása, hogy a vasútra igyekvő és onnan érkezők — nem konkréten a falusiakról van szó — barbár módon keresztülgázoltak a parkok gyepszőnyegén, ösvényeket törtek a bokrok között, beszennyezték az elhagyatot- tabb részeket. A Népkert Egernek, mint üdülővárosnak parkja, jövendő gyógyfürdő negyedünk fürdőparkja és nem közlekedési útvonal. A tanács hosszú és . alapos mérlegelés után döntött a kapu lezárása mellett, és hogy helyesen döntött, bizonyítja az eredmény, az, hogy a Népkert kulturált környezetében valóban a nép, a dolgozók üdülését, pihenését szolgálja. Dr. Rózsa Sándor vb-titkár. Köszönet ét* megbecsülés Az elmúlt vasárnap egész nap zuhogott az eső. De egész nap, a zuhogó eső ellenére is dolgozott az a patronáló brigád, amely az Újpesti Bőrgyárból jött el segíteni a vámosgyörki Haladás Termelőszövetkezetnek az istállóépítésben. Egy egész heti munka után, a vasárnapi pihenőt feláldozva, egyáltalán nem „kellemes” körülmények között dolgoztak, segítettek az újpestiek, egyszerűen azért, mert megfogad- ták> hogy segítenek. A munkásosztály áldozatvállalása, segítőszándéka és tántorítha- tatlan akarata nemcsak nagy, országos horderejű, ügyekben mérhető. Ezek ti kis hőstettek is az áldozat-, vállalást példázzák, s azt, hogy a város dolgozói meg- értették, felmérték a mezőt gazdaság szocialista átalakít tásának felbecsülhetetlen jet lentöségét. Köszönet és megbecsülés illeti az Újpesti Bőrgyár lelt kés patronálóit. t December 31 helyett — október 1-r© Elkészült Boldogon is a fejlesztési terv, amelynek során jelentős beruházásokat kap a község. 750 méter köves utat építenek, amelynek alapozási munkáit a község lakosai teljesen társadalmi munkában- Értekezletet tartott a füzesabonyi járási tanács mezőgazdasági állandó bizottsága. Az értekezleten a járásban folyó növényápolási munkákkal és a tákarmány- behordássál, valamint a gépállomások aratásra való felkészülésével foglalkoztak. végzik el. Bővítik a közvilágítási lámpákat is tízezer forintos költséggel. Mivel a határi kutak már eléggé rossz állapotban vannak, ezek felújítására, karbantartására is tízezer forintot biztosítanak. Könyvtárfejlesztésre ötezer forintot fordítanak. A felsorolt létesítmények egyrésze már el is készült, s a fejlesztési hozzájárulás befizetésével fokozatosan megvalósítást is nyernek. A községi végrehajtó bizottságnak az a terve, hogy az ez évi községfejlesztési tervet október 1-re teljesen befejezik. Fénysugár irányítja a traktort A Szovjetunióban olyan villamos traktorokat szerkesztettek, amelyeket foto-elektromos berendezés irányít. Szaggatott fényjelek hatására a soktonnás gép fokozza, vagy csökkenti sebességét, megváltoztatja irányát, stb. A fénysugár egyszerre több traktort is irányíthat, amelyek párhuzamosan haladnak a mezőn. A „Vörös Kabos66 A könnyektől él- csukló szemmel olvastam az Esti Hírlapban Kellér Andor megrázó erejű írását, amely méltán viselte ezt a nevet címnek: Vörös Kabos. Méltán, mert akiről írt■ az tényleg vörös és tényleg Kabos. Ha nem olvastam volna, egy nagy és mély emberi igazságtól fosztattam volna meg, olyan igazságtól, amelyet nem tudni több mint bűn, az már vétek. Ez az igazság tömören megfogalmazva: aki vörös és csúnya, az iszik, mert akkor azt hiszi, hogy nem vörös és nem csúnya, sőt az elfogyasztott konyak mennyiségétől függően Sophia Lorennek is érezheti magát férfikiadásban. Azt is megtudtam, hogy felháborító módon színészbotrányokat emlegetnek ebben az országban, ahol a szocializmus 14. esztendjében ilyet 99 nem illik emlegetni, mert ilyen nincs is, vagy ha van, az nem botrány> s ha mégis botrány, akkor nem színészbotrány, s ha mégis az, akkor meg kell írni egy cikket az Esti Hírlapban, hogy ebben az országban színészbot- rányókat emlegetnek, ahol ... Lásd, mint fentebb. Én ezt a cikket elolvastam, meghatódtam, mert mégiscsak rettenetes, hogy egy „szódavizes diétásból” egyszerűen azért, mert vörös, italos ember lesz és autótulajdonos, — s rendkívül izgatottan tapogattam meg a hajam> néztem tükörbe, vajon vörösödök-e, vagy sem? Pechemre nem vörösödött meg a hajam, így tehát nekem még kifogásom sem lehet, nem beszélve arról, hogy ha lábbal meghajtott rollerommal elütök egy embert, aki elég ostoba módon akkor megy dolgozni, amikor én haza, cikket sem írnak rólam, hogy szőkére mossák fejemen a vörös hajat. Felmerül bennem azonban egy aggódó kérdés, s ha már felmerült és ha már kérdés, meg is kérdem: mi lett volna akkor, ha Vörös Kabos nem vörös és nem Kabos, ha mondjuk csak egyszerűen Puszpáng Alfonznak hívták volna, aki Cognac Vállalat főkóstolója, s ebben a minőségben tért volna haza- kötelessége teljesítésének illatával ajakán, hatásával homloka mögött? Mi történt volna, ha ez a Puszpáng, aki egy életet félt végig, mert nem vörös, hanem seszínű és egy nagy anyajegy van az orra ,hegyén, s ebbéli félelmében időt sem engedett volna kocsijával, hogy megijedjen az, aki utólag minden bizonnyal rángógörcsöt Mi történt kezdeti kapott? volna? Egyszerű: a rendőr elveszi betétlapját, beidézik, előzetes letartóztatás, tárgyalás és ítélet. Már ahogyan ez, sajnos, tör• vények szerint dukál. Ez történt volna, ■ s még egy: megjelent volna egy hír az Esti Hírlapban az ítéletről, esetleg egy kommentár, amely még keményebb fellépést követel az illetékesektől, hogy ilyen és hasonló esetek ne fordulhassanak elő. Most azonban nem ez történt! S napok óta azon töprengek: miért? Töprengek, de mindig elutasítom magamtól azt az igazán méltatlan gyanút. hogy azért, mert a „Vörös Kabosról” van szó ... Ugyan kérem! Nálunk ilyen nem lehetséges! Vagy mégis? Emberek, adjatok tanácsot! (egri) s Hogy már nemcsak a sportéban születnek fantasztikus világcsúcsok, azt mindannyian >tudjuk. Napról napra újabb > csúcsokról hallunk: jégenülő > világcsúcs, zongorázó világ> csúcs, fáramászó világcsúcs, > stb. Arról is olvastunk már ‘hírt, hogy egy Tripp nevű >New York-i újságíró kétszáz > órahosszat nem aludt, hogy > Parrel, az első reménybeli vi- >lágűrutas hét napot töltött a I világtól elzárva egy fülkében, >hogy dr. Strapp gravitációs < szakértő rakétaszánon ezerki- I lomé teres sebességgel száguldott, stb. Ezekhez a furcsa < csúcsokhoz most egy újabb < csatlakozott: megdöntötték^ a <víz alatt tartózkodás csúcsát. í Az unalom ellen < A kísérletet Norfolfcban vé< gezték egy melegített medencéében. Öt békaembert leküld- <tek a medence fenekére, hogy smegdöntsék az eddigi világ- | csúcsot. A múlt szerdán 12 óra s6 perckor buktak le az emberi Stest hőfokáig felmelegített víz Salá. Minden lehetőt megtettek, Shogy ne érezzék magukat kényelmetlenül és főleg ne unatkozzanak. A. medence szélére > rádiókészüléket állítottak, > hogy szórakoztassa őket. Táplálékról is gondoskodtak: tej- ,Zés csokoládékrémet kaptak küKét napig a víz alatt Könyvet olvastak és rádiót hallgattak, hogy elűzzék unalmukat — Borotválkozás a víz alatt a bajuszát, mert kibírhatatlanul viszket a helye. Egyébként semmi bajuk sem volt, szívük rendesen vert s a hőmérsékletük’sem változott. Bőrük — mint az aszaltszilva Negyvenegy órával a lemerülés után a norfolki békaemberek megdöntötték a világcsúcsot, de elhatározták, hogy még hét óríág a víz alatt maradnak, noha már kiütköztek rajtuk a fáradtság jelei. Hiába aludtak ugyanis, álmuk nem volt igazi, s jóllehet a víz hőmérséklete megegyezett testük hőmérsékletével, fázni kezdtek. Hogy egy kicsit fölmelegedjenek, fogócskáztak a víz alatt. Pénteken délután, pontosan 12 óra 6 perckor, azaz 48 óra múltán másztak ki a vízből. A közönség falrengető tapssal üdvözölte őket. de őket ez nem nagyon lelkesítette. Bőrük úgy összezsugorodott, mint az aszaltszilva, véredényeik kidagadtak, olyan fehérek voltai*, mint fal. és reszkettek a hidegtől. Első kívánságuk egy jó forró fürdő volt lönleges tubusokban, amelyekből a víz alatt egyenesen a szájukba nyomhatták az élelmet. A medencében természetesen semmi veszély sem érhette őket, de a biztonság okából mégis riasztócsengőt szereltek fel a medencében. Egyébként állandóan figyelték őket televízión. Leereszkedésük előtt megbeszélték azokat a jeleket, amelyekkel értekezhetnek parton álló társaikkal. Egy plasztikus táblát is levitték a víz alá, hogy a bonyolultabb mondanivalót leírhassák. A medence szélén még néhány békaember állt: „pincérek” és „futárok”, akiknek az volt a feladatuk, hogy eleget tegyenek "víz alatt tartózkodó társaik kívánságának. A búvároknak nem volt nehéz dolguk, de annál unalmasabb. A leereszkedés után ké’ órával két békaember, a 2? éves Martán és a 21 éves Ro bért hasrafeküdt a medenc- fenekén és sakkozni kezdett - ólomfigurákkal. A többiek rá dióztak. Aztán olvastak. A szervezők ugyanis vízálló 18. órában azonban váratlan esemény történt. Az egyik búvár egyszercsak felmerült a vízből, mert elromlott légzőkészülékének a szelepe. Egy darabig pihent a víz színén, de miután kijavították a hibát, ismét lemerült. Néhány óra múlva a békaemberek már komolyan kezdtek unatkozni. Mozdulataik mind fáradtabbakká váltak, aztán kinyúltak a medence fenekén és szundítottak egyet. Csak a futárok háborgatták őket, amikor ki kellett cserélniük oxigén-palackjukat. Az első nap így múlt el. A második napon, 36 órai vízalatti tartózkodás után frissítőt küldtek nekik. Ebédre ri- zseshúst „tálaltak” és coca- :olát adtak nekik inni. A békaembereken . ekkor már ugyancsali meglátszott a hosszú fürdés nyoma. Bőrük összezsugorodott és egészen fakóvá vált. Panaszolták, hogy uindenük viszket, egyikük még azt is felírta a táblára, hogy küldjék le neki a borotvakészüléket, le akarja vágni könyvről és világításról is gondoskodtak és af 21 éves Watson egy cowboy-regényt vett a kezébe, kollegája pedig képregényt olvasott. Az alvás nem frissített Az első 15—16. órát minden erőfeszítés nélkül kibírták. A
