Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
vitóarnap NÉPÜJSAG 3 1959. június 14., Tízéves az állami építőipar Ma pihennek az épitőrnun- kások. Kétszeres ünnep ez a mai, mert június 14-e az építők napja, és egyben az állami építőipar fennállásának 10-ik évfordulója. Egy évtized nem nagy idő,, de szocialista iparunk egyik fontos ágának, az építőiparnak, tízéves munkájára érdemes és tanulságos visz- sza tekinteni. Az államosítás utáni első években nem volt megfelelő mennyiségű . gép, sem hozzáértő szakember, ezért az építőipari munka jellege eleinte nem sokat változott. Ket- hároroemeletes komoly építkezéseknél is kézierővel végeztek . jóformán minden munkafolyamatot. Ma már rabszolgamunkának tűrnie ez. Tíz évvel ezelőtt' a volt magániparosok, építőmesterek és pallérok az újohnan szervezett építővállalatoknál nem tudtak, vagy nem is nagyon akartak • másképpen dolgozni, mint .mikor még saját vállalkozásban dolgoztattak. Ebben az időben még kevesen gondoltak arra, hogy brunndaruval vigyék fel az épületelemeket, vasbetongerendákat és a tetőszerkezetet. Kézierővel, lassan és sok fáradsággal keverték a habarcsot, kanállal és simítóval vakoltak. A nagyobb építkezéseken ma már modern szállító- eszközöket, különféle darukat, felvonókat és szállítószalagokat ' használnak. .Ha a habarcsszivattyút kompresszorral erősítik meg és szórópisztolyt szerelnek fel, ez a gép sokat segít Nemcsak a habarcsszállításban, hanem a vakolásnál is. Megyénk építőipari munkásai büszkék lehetnek alkotásaikra; Gyöngyösön új gyárakat építettek: Váltó- és Kitérőgyár, Szerszám- és Készülékgyár, Kenyérgyár, a város délkeleti részén egész új városrész nőtt ki a kezük álól, most' készül a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt XII-es aknaüzeme részére két 18 lakásos modem épülettömb, a múlt héten adtak át az V. épületet és mögötte már újabb 12 lakásos modem háztömb falait húzzák, 30 bányászcsalád pedig a múlt év végén költözött be a gyönyörű két- és háromszoba- konyhás új lakásokba. Itt már valóban összkomfort van, fürdőszobával, erkéllyel és beépített szekrényekkel. De Egerben, Petőfibányán, Hatvanban, az állami gazdaságokban, gépállomásokon és a termelőszövetkezeteikben megyeszerte mindenütt maradandó alkotások tanúskodnak az építőmunkások derék tetteiről, az építőipar jelentőségéről, és fokozatos fejlődéséről. A munkások szaktudása, szorgalma, a gépesítés és az építkezés jó szervezése következtében a gyöngyösi Építőipari Vállalat már hosszabb idő óta minden építkezést határidő előtt ad át és e jó példa nyomán elindult az Egri Tanácsi Építőipari Vállalat közel 400 fős munkásgárdája is. Iparkodnak Gyöngyösön és Egerben is mert nagy szükség van az új épületekre. , Nem is olyan régen, valóságos átjáróház volt az építőipar. Az újonnan toborzott, vagy felvett munkások még jóformán „meg sem melegedtek” és máris továbbálltak De az utóbbi évek alatt azok is megszerették ezt a szakmát, akik nem régen tanultak bele. A törzsgárda pedig nem cserélgeti munkahelyét. Megbecsülik őket vállalatuknál és a közéletben is. A gyöngyösi vállalatnál a mai napon három fő az építőipar kiváló dolgozója, hat fő a Szakma kiváló dolgozója jelvényt, 17 dolgozó oklevelet, és további 13 dicséretet és pénzjuta’mat kapott. összesen 25 ezer forintot osztottak ki a munkában kitűnt építőipari dolgozóknak. Az Egri Tanácsi Építőipari Vállalat kisebb ugyan a gyöngyösinél, de bensőséges ünnepségben és jutalomban részesítették itt is a legjobbakat: László Lajost. Nagy Jánost Udvari Mártont és Lájer Józsefet emlegették, amikor a leghűségesebb és legeredményesebb dolgozók névsorát állították össze. Az elért munkateljesítmények melleit elsősorban azt vették figyelembe, hogy a kitüntetett dolgozók 10 éve állnak helyt az építőiparban. A gyöngyösi vállalat munkásainak 80 százaléka, az egri Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói közül 50 százaléka tett felajánlást, illetve dolgozik munkaversenyben. Az emberek tudják, hogy munkájuk legjavát kell adni, mert nagyon várják az új lakásokat, nagy szükség van a tsz istállókra és magtárakra, de nem lehet leállni az ipari építkezésekkel sem. Sok és drága anyaggal bánnak, komoly vagyont bízott reájuk államunk. Az anyagtakarékosság és a munka szervezése terén akad még tennivaló bőven. A kongresszusi versenyvállalások éppen erre irányulnak. Tóth Imre kőműves-brigádja derekas inukat végez a gyöngy öshaiaszi iskolán, de máris kérték, hogy a tsz-épít- kezéseken is megfelelő munkahelyet biztosítsanak részükre. Bejelentették, hogy rájuk biztosan számíthatnak ott is. Határidő előtt elkészült a karácsondi és gyöngyösi iskola is, de az építőipari munkások nem fognak szégyent vallani a besenyőtelki, kiskörei, tisza- nánai füzesabonyi, erki és tar- namérai tsz-építkezéseken sem Az I. negyedévi versenyben fej-fej mellett haladtak és most is nehéz a döntés, hogy a gyöngyösi vállalatnál a Molnár-, Kaknics-. vagy a Bóta- brigád-e a jobb. Mert a kőműveseknél nemcsak a termelési értéket kell figyelembe venni, hanem a munka minőségét is. A legjobb brigád címet és a velejáró 800 forintos jutalmat az I. negyedévben Gyánli József ács-brigádja nyerte. Náluk van a vándorzászló és azt meg is akarják tartani, meg a 3400 forintos havi keresetet sem akarják lejjebb adni. A gyöngyösi vállalatnál most az a probléma, hogy a szükséges vasbetangerendának csak harmadrészét tudja a minisztérium biztosítani, de akkor baj lesz a határidőkkel, elakadnak az építkezések és ha ilyen nehézségek vannak, akkor baj lesz a keresettel is. A gyöngyösi vállalat gyorsan határozott. A hiányzó vasbetongerendákat házilag készítik el. A Gyánti ács-brigád két embere a héten már a sablonokat készítette, a többiek pedig a tiszanánai tsz-istálló tetőszerkezetét kötötték. Az egri vállalatnál sem bővelkednek a vasbetongerendával, de nagy hiány van kavicsban és sóderben is. Kőművesek, ácsok, kubikosok, segédmunkások és mérnökök ma együtt ünnepelnek és őket köszöntjük' ma. Ebéd és vidám poharazás közben sok mindenről szó esik. Az idősebbek beszéljenek a múltról, mondják el, hogy régen évente csak egy-két hónapot dolgozhattak és örökös munkanélküliség és nyomor fenyegette az építőmunkásekat. A 30-as években az építőipari munkások gyalog vándoroltak ebben az országban, hogy munkát és kenyeret kapjanak, ma pedig a Gvánti-brigád hat tagja 20 ezer forintos ját motorkerékpáron jár a munkahelyre. Talán nem ünneprontás visszagondolni a múltra, örüljünk a mának és rendületlenül bízzunk a jövőben. Fazekas László A DOLGOS Huncut, vidám szemű kis emberke támasztja a falat mellettem. Beszélgetünk, szívjuk a cigarettát, közben az eget kémleljük: vajon megelégelte-e már? Vagy tíz méterre tőlünk egy Lanz-Bulldog traktor áll a Konzervgyár öreg fái alatt. Matula Mihály — mert vele váltogattam a szót — most hozott homokot Új-Hatvanból, ide a gyárba... Valami épületféléhez kell majd. — Három éve járok vele, s összesen két gumit cseréltem — mondja alig titkolt büszkeséggel. — A tervemet mindig túlteljesítettem — teszi hozzá és úgy nézi a traktort, amely a Hor- ti Gépállomásé, mint ifjú autótulajdonos — aki végre megvehette saját autóját. A hasonlat alig sántít, — mert Matula Mihály egyszerűen el sem hiszi, hogy a Lanz- Bulldog nem az övé... Ö jár rajta, ő dolgozilc vele, ö ápolja, ő gondozza: hát kié lenne másé, ha nem az övé? — Szeretem ezt a kis masinát — néz fel rám. — Csak ápolni, dédelgetni kell és nem hagyja cserben az embert. így aztán keresni is lehet... — Mennyit? — teszem fel az óvatos kérdést. — Mennyit? Hát mikor hogy... Tavaly volt olyan hónap, hogy négy és felet is megkerestem. Az átlag úgy háromezer forint körül volt — mondja olyan természetességgel, ez a kis ember, mint aki világéletében mindig nagy pénzt keresett. Pedig, ha hinni lehet az idősebbeknek, akkor a múltban nem dajkálták agyon a munkásembert, még kevésbé a falusi sum- mást, napszámost, cselédembert. Mert hogy az volt régebben Matula .Mihály. Napszámos volt még 1952.' elején is. Akkor szerveződött a Lőrinci Gépállomás, s a negyvenéves ember gondolt egyet: ő bizony traktorista lesz. Eleddig még arról se hallott, hogy porlasztó is van a világon, most a Lanz-Bulldog szerkezeti előnyeit, a motor működésének elvét fejtegeti nekem nagy serényen. 1956-ban brigádve- zető voltam Kerekha- raszton. — Agyon akartak ütni engem akkoriban — hajította el a cigaretta végét. — Vitték volna a cséplőt, ekét, meg mindent, hogy most már más világ lesz... Mondtam, odébb az agarakkal, meg azzal a más világgal, mert könnyen lehet másvilág... Azóta aztán ezzel a géppel járok — fűzi hozzá a számára végtelen egyszerű történet- hez az egy mondatba tömörített három évei. Ez a három év itt játszódik le jobbára a. Hatvani Konzerv* gyárban. A lőrinci brigádszállás fuvaroz itt, közelebbről Mar tula Mihály, akit évről évve személyesen kérnek ki a gyár vezetői, mert annyira megelégedettek a kis ember becsületes, — odaadó munkájával. — Van jó gépem, dolgos ember lennék magam is, így aztán kijövök én a gépállomással, a gyárral is, meg saját magammal is — tömöríti filozófiáját Matula Mihály, a Horti Gépállomás vontatása. «« S Matula Mihálynak szombaton délelőtt, az Országházban, ahol eddig még sohasem volt, mellére tűzték a kormány kitüntetését. Hét esztendős kiváló munkájáért, helytállásáért, becsületességéért. Megérdemli! (gyürkét Csökkentsük tovább az üzemi baleseteket a kongresszusi verseny ideje alatt is A MUNKÁSOSZTÁLY helyzetének vizsgálatával bebizonyosodott, hogy minden lehetőség megvan a szocializmus építésének gyorsítására. Ennek szellemében tettek vállalásokat a kongresszusi verseny kezdetekor a megye dolgozói az anyagtakarékosság, az önköltség csökkentésere. a minőség javítására. * De igen sok üzemben figyelembe vették azt is a kongresz- szusd versenyvállalásoknál, hogy ne essen vissza az érdekvédelem, s hogy továbbra is biztonságos munkafeltételek mellett dolgozhassanak az emberek. Számos javaslatot tettek az üzemek dolgozói a balesetek csökkentésére, különösen a bányaüzemekben, a Nyugatbükki Erdőgazdaságnál, az apci Fémtermia Vállalatnál, a Füzesabonyi Gépállomásnál, a Mátravidéki Erőműnél, s még jó néhány vállalatnál. A kongresszusi munkaver- seny vállalásának teljesítésében úgy is tudnak segíteni a műszaki vezetők, ha biztonságos munkafeltételeket teremtenek a versenyben levő dolgozóknak. Az a cél, hogy minél többet, s főleg minél jobb árut terme]jenek, aminek következtében egyes esetekben akaratlanul is megfeledkeznek a védőberendezések használatáról, éppen ezért szükséges, hogy a műszaki vezetők munka közben is ellenőrizzék: betartják- e a munkavédelmi előírásokat? A rendszeres ellenőrzéssel egyre kevesebb lesz azoknak a dolgozóknak a száma, akik megfeledkeznek a védőberendezések használatáról, saját testi épségük megvédéséről. A VERSENY SORÁN különösen a magasépítőipar, az építőanyagipar, az állami gazdaságok műszaki és gazdasági vezetőinek kell nagy gondot fordítaniok a balesetek csökkentésére, mivel az említett iparágaknál a baleset nem kielégítően csoki ven. Holott ezeknél a vállalatoknál is minden lehetőség megvan arra, hogy biztonságos munkakörülményeket teremthessenek, s felszámolják azt az állapotot, ami az építőiparban egyes Vezetők részéről megmutatkozik, miszerint: nem tartják be a dolgozók a balesetvédelmi oktatásban rájuk váró feladatokat. Az általános és balesetelhárító óvórendszabály világosan iámondja, hogy az a dolgozó aki az óvórendszabály előírásait nem tartja be, fegyelmi vétséget követ el. S ha az ilyen esetekben vizsgálatot tartanának a műszaki vezetők, mind kevesebb lenne azoknak a száma, aitik saját testi épségük megvédésére kevés gondot fordítanák. Sehol sem indokolt, hogy a balesetek száma a múlt évihez viszonyítva emelkedjék. Az állami gazdaságok ugyanúgy, mint az ipari üzemek korszerű gépekkel, tökéletesebb védőberendezéssel vannak ellátva, javult a dolgozók kulturális és egészségvédelmi helyzete is, mégsem tudják az állami gazdaságoknál az ipari üzemekhez hasonlóan csökkenteni a balesetek számát. A gépállomások már nagy előrehaladást értek el, pedig néhány éve éppen ott fordultak elő leggyakrabban balesetek. A gépállomások műszaki és gazdasági vezetői felismerték a baleseti forrásokat, sikerült azokat megszüntetni, s ha ez a gépállomásokon sikerült, az állami gazdaságok is csökkenthetnék ezen a módon a balese^ tek számát, a biztonságos munkafeltételek megteremtésével. A BALESETEK SZÁMÁNAK alakulása arra int, hogy a kongresszusi versenyben is fontos feladat legyen a vállalatok gazdasági vezetői számáA LÁNYKA, amikor az anyja meghalt, még ötéves voit, s most már nem is emlékszik rá. Néha .még talán előtűnik egy kép, egy idegen asszonyé, de ezt inkább álmodja, és egy szikrányit sem törődik vele, hiszen réges-ré- gen látta valahol ezt a nőt, csak sejti, hogy az anyja lehetett. ötéves korában az apja is elment. Egy másiK házba költözött, amolyan félkegyelmű féle volt a faluban, a kislány szemében is minden, csak nem apa. A nagyanyjára maradt addig, míg egyszer arra ment haza, hogy nagyanyja sincs többet. Vörösszemhéjú, jajve- székelő asszonyoktól tudta meg, akik a nagyanyjától jöttek, és őt szegény kis árvának nevezték. Hátborzongatón sopánkodtak a sorsán és ő csak azt tudta az egészből, hogy valamitől szörnyű módon fél, hiszen akkor még csak hét osztályt járt ki a falusi teke- iában, tizenhárom esztendős volt csupán. Lidércektől, meg lepedős kísértetektől rémüldözött és nem mert bemenni a halottasházba. Akkor még csak az asszonyok tudták, hogy mit miért mondanak. Ö csak később jött rá, miket mormogtak, miközben a haját simogatták. Már eljött akkor Tordról, ahhoz a nagybátyjához, aki Apcon lakik. A rokonok közül senki sem vállalta, csak ez a szikár kis öreg nagybácsi, aki már évek óta a családjával sem Igen beste! Itt kezdte érteni, Jílóst ni(íir- mosoh/oij .. hogy mit jelentett a vö- rösszemű asszonyok siráruto- zása. Az első őszön kapált, meg a ház körül dogozott, az iskolába már be se iratkozott. Azt mondja most, akkor még jó dolga volt. Nemigen látta maga körül, hogy elfut a ház, hiszen ez a pár esztendő mögötte még kevés ahhoz, hogy erre figyeljen. Mit bánta ő, hogy szurtos a Környezete. KÉSŐBB pesztrának szegődött. No, nem lett belőle azért cseléd. Egy bányászcsaládhoz járt Petőfibányára, ahol a nagymama beteges, kis, idős asszony, aki járni alig tud, a gyerek apja műszaki vezető és a felesége is valamilyen dolgozó. Egész nap hárman voltak együtt: a lányka, a nagymama és a gyerek. Naponta utazgatott Apc és a bánya között A bányászautóbusz, a telep sok mindent megtanított vele, pedig még gyerek. Korán lemondott arról, hogy álmodozó legyen. A bére 300 forint volt és ebédet kapott. A nagybácsiék- nál minden pénzt elvettek tőle és az ellenértékből soha egy fillémyit sem látott viszont. A bányászbuszon tanulta meg, ráragadhatott, hogy a sajátja mindenkinek, amit a munkájáért kap. Ott ragad az ilyen tudomány a gyerekre is, a bányászok között. Ellenállt most már és védezenj próbált ó is, aztán megismerhette azt a bizonyos árvák sorát. A kosztját sem kapta meg, veszekedtek, perlekedtek vele. Meg sem igen állhatott a rokonai előtt, akiknek családfája valamelyik régi ágába oltódhatott az öröklődő kapzsiság csúfos természete. Levelet írt a barátnőjének; Rosszul megy a sora. Titokban írt. Ki látta, hogy köny- nyeziK, vagy szigorúan, dühös- ködve szorítja össze a fogait, miközben a papírra vakarja: rossz dolgom van itt. A levelet megtalálták, pedig gondosan elrejtette. Pofonok fogadták. — Kinek mi köze ehhez — kiáltozta a nagybácsi felesége. Nem közlékeny természetű. Serényen, hang nélkül dolgozott. Egyszer mégis elkottyantotta..; 14 esztendős alig múlt és az öngyilkosság gondolatával barátkozott. A nagymama tudott erről elébb, majd elmondta a lányának is s az egész ház megtudta később, ott, ahol a lányka dolgozott. Á Kislány 15 esztendős sincs és gyomorfekélyről panaszkodott, ezt már az orvos mondta így, hogy gyomorfekély. A BÁNYA kezdte a sorsát intézni. Az, aki a . személyügyekkel foglalkozik, ott lakik a házban és a feleségétől hallott a kislány felől. A párt- titkárral beszélt előbb. — Ez még sem lehet, ; . . szegény kis árvalány ... Rendes, szorgalmas gyerek... Sínylődik itt a közelünkben... segíteni kell rajta, ahol lehet. A párttitkár egyetértett vele. Behívatták a nagybácsit is, furcsán védekezett. — A lány nem fogad szót, meg a legényekről gondolkodik ... Nem, nem maradt ki... Nem is udvarolnak neki... csak mindig róluk gondolkodik. — Hát kire gondoljon, hiszen lány és 15 esztendős? A bányatelepen alkalmas munkahelyet kerestek. A lányka közben Hatvanban is járt a gyámügynél. Egy őszülő emberhez küldték, aki nyomban megindult. Kijárt Apcra, a faluba, nyomozott, levelezett és döntött. A nagybátyjánál nem maradhat tovább a gyerek, mert most már állami gondozott, most már az állam vigyáz rá a jövőben. A faluban a tanácstitkár egy új otthont keresett. Mindenütt megmozdult valaki, mindenkinek fontos lett az ügy. Talán volt köztük is valamikor árva? Lehet; EGY IDŐS asszony befogadta a lánykát, együtt laknak most ketten, mint otthon Tordon a nagyanyjával. Üde, tiszta ez a kis ház, olyan, mintha az egészet valami szabadtéri színpadon rendezték volna be. Az udvaron a kis-$ lány holmiját mossa az asz- szony és azt mondja: — Ha megbecsüli magát, a< lányomnak fogadom. Itt a faluban a tanácstitkárt felel azért, hogy így is történ-< jék, megérdemli ez a szegényt gyerek, hogy egyszer valaki-\ nek a lánya legyen. v A bányatelepen is megtalálták a helyét, beosztották a< szénosztályozóhoz. Egyelőre, < míg más mégoldás nem lesz.t Kereshet szépen, itt majd az< iskolát is befejezi. Itt a bá-t nyászok gondoskodásán nevel-$ kedik. A kis mogorva nagybácsit szitkozódik. A lánykának pénzs jött Törd községből. Van ottS egy házrésze, s annak a lak-^ bőét utána küldték. — Nem adom oda — kiál-t tozza. — Ha kell a miniszte-> rig is elmegyek. Amit én arra> a kölyökre rááldoztam, azt ne- > kém ki téríti meg? A pénzt | nem adom :.; Haszontalan i kölyke, miért kellett neki el-< mennie tőlünk? No, de majd< maguk is megismerik milyen,^ majd megtudják kicsoda. A lányka munkakönyvét né-í zegeti, holnap már dolgozik a< bányatelepen. — Mit fog venni a fizetésé-^ bői? — Amire szükségem lesz — < szól pajkoskodva.' A KIS DUNDI lány piros > arcából derűsen csillog a két| kék szőne; A szegény kis árva most$ már mosolyog. KISS JANOS ra a balesetek csökkentése, hogy minden üzemben és gazdaságban érvényesüljön az elv: legfőbb érték az ember, ROZSNOKI ISTVÁN SZMT munkavédelmi felügyelő Heréd ötéves távlati tervéből Nem nagy község Heréd a hatvani járásban, mindössze háromezer lakosa van, de terveik annál nagyobbak. Legná- gyobb gondjuk a járdaépítés, melynek kivitelezését még ebben az évben megkezdik. Hatvanhétezer forintos beruházással 1200 méter járdát építenek, amelyhez a község lakosai is jelentős társadalmi munkát ajánlottak fe! Vállalták, hogy a járdalapok lerakását, a talaj egyengetést, és más földmunkát társadalmi munkában' végzik el, ami mintegy nyolcezer forint pénzmegtakarítást jelent a községnek. Ezenkívül bővítik a villanyhálózatot is 600 méteren. 6500 forint értékben 15 daráb közvilágítási lámpát helyeznek el. Mivel a község termelőszövetkezeti község lett, szükségessé vált egy határi kút építése is hétezer forintos beru- hássa! A következő évek során tovább építik a járdákat, s amennyiben az anyagi körülmények engedik, egy 300 sae* mélyes kultúrházat is épít»* nek.
