Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-10 / 134. szám

1939. június 10., szerda NEPÜJSÄG 3 Pusztafogacsi esték NAPLEMENTE UTÄN már gyorsan sötétedik. Alig bújik el a Nap a láthatár peremén máris ellepi a tájat a szürkü­let. — Ilyenkor legszebb a puszta — meséli egy öreg ta­nyasi juhász, aki hatvanhét nyarat ért már meg a puszta­fogacsi határban. — Az ég al­ja sok mindent elárul a hol­napról, — teszi hozzá szűk­szavúan és kampós végű bot­jára támaszkodva elgondol­kodva lesi a békésen legelésző nyájat. «így naplemente után külön- nös színek és hangok lesznek úrrá a pusztán. A végtelenbe nyúló legelőkön muzsikálni kezd a tücsökhad és túl a tá­voli gémeskúton kuruttyolnak a békák. Itt is, amott is vöd­rök csörögnek, kutak nyiko­rognak és az otromba favá- lyukból jót isznak a legelőről hazaérő állatok, A pusztára lassan ráborul az este. A házak környékén ugatni kezdenek a Kutyák és az alacsony juhhodályok még jobban a földhöz lapulnak, mintha félnének az éjszaká­tól, amely már itt leskelődik valahol és csak azt várja, hogy egy kicsit még múljon az idő. Bent a házasban ki- gyúlnak a fények és a petró­leumlámpa sárgás fényt vet az udvarra, ha valahol kinyí­lik az ajtó. Viktor János bácsi kiáll a veranda élé, aztán a messze­ségbe figyel. Távolról beszé­det hall és már tudja, hogy jönnek az emberek, de bizony idő kell amíg ideérnek; A pusztán másképpen mér, tájé­kozódik az ember, mint váró: son, vagy falun. Itt a tanyavilág­ban kilométerekben beszél­getnek, hiszen a száz puszta­fogacsi ház Jászszentandrás- tól egészen Boconádig húzó­dik, Már kígyóinak a csilla­gok is, mire beköszönnek a látogatók. Viktor János és fe­lesége szívesek, barátsággal fogadják a tanyai embereket Hely az van bőven, még ha többen érkeztek volna is, hi­szen János bácsiék háza szép nagy, új épület, olyan, hogy akármelyik falu főutcájára beillene. Néhány esztendeje épült Ide, úgyhogy a tizenhat hold föld egészen körül öleli a há­zat. VALAKIT MÉG VARNAK, aztán elkezdődik a beszélge­tés, A földekről, a szövetke­zetről diskurálnak itt Viktor Jánoséknál, a Virágzó Tsz el­nökénél. Nem gyűlés ez, nem is értekezlet, csak amolyan beszélgetés, ahol az emberek kicserélik gondolataikat, meg­beszélik, megtárgyalják az élet sorát. Mostanában, amióta a szövetkezet megalakult, gyakran beszélgetnek így együtt, néha itt, máskor harmadik, negyedik tanyán, hogy a fáradságban minden­ki egyformán osztozzon. — Hát János, nem úgy si­került az első kaszálás, aho­gyan szérettük volna — kezdi a szót egy idősebb, harcsaba- júszú ember. — Pedig ötszáz mázsányit össze keli horda­nunk, ha a fene fenét eszik is... Az abrakkal, a vetőmag­gal nemigen lesz hiba, mert nagyon szép termést ígér az idén a fogacsi határ. Rózsáék tanyája felől erő­sen ugatnak a kutyák. Valaki megint érkezett. Itt a tanya­világban szívesen összejönnek az emberek, kiváltképp ha va­lahol előre megbeszélik az összejövetelt, iparkodik ott lenni mindenki. Csodálatos do­log a „pusztai telefon” is. Elindul a hang; hogy mond­juk este Viktor Janiéknál megbeszélés, és néhány órán belül bejárja a pusztát. Ha hárem ember tudja a hírt, az másik háromnak mondja, a hat a másik hatnak és így jut el a legtávolabbi tanyára is A kései vendég kicsit szabad­kozik, aztán ő is bekapcsoló­dik a beszédbe. — Szóval mi akkor nem építünk az idén? — Csak alakítunk. Ügy ahogy a múltkor már beszél­tünk róla, — válaszolja az elnök. — Nincs rá égető szükség, aztán majd meglátjuk az első esztendő után. Először csaK induljunk el, szokjunk össze, aztán majd sor kerül az épít­kezésre. A jószágokra azért nagy gondunk lesz ezután is... — Eddig is ezekből pénzel­tünk jobbadán, — toldja meg a szót valaki. Az igazat meg- vaEva eddig se volt szegény a pusztafogacsi nép. IparKodó, szorgalmas emberek vala­mennyien és a szövetkezetben is olyan szívesen dolgoznak majd, mint eddig, akkor ez­után méginkább tele lesz a kamra, többre telik majd az eddiginél — Én ammondó volnék, hogy száz birkát adjunK ösz- sze a magunk erejéből, — ja­vasolja az egyik gazda, meg is magyarázza alaposan elgon­dolását .,. Hangzik a szó, száll a beszéd, szó szót követ, mint mondani szokás, de annyi bi­zonyos, hogy soha még ilyen nagy dolgokat nem forgatott fejében a pusztafogacsi nép, a tanyasi emberek. VIKTOR JANOSNÉ a kony­hában beszélget néhány asz- szonnyal. Nem zavarják az emberek dolgát, hiszen oda­haza úgyis elmond, elsorol majd mindent az ember, tövé­ről hegyére, úgy ahogyan tör­tént. Ök most a maguk ügye­it, az asszonyok dolgát beszé­lik. A csirkékről esik szó, amit leszerződtek, arról, hogy mi­lyen jó, hogy a te jeskocsi mos­tanában már megáll minden tanya előtt, nem kell kilomé­terekre cipelni a tejet, aztán közbe azt is, kinek mit hozott a posta, ■— Sok házhoz jár a Nők Lapja, mindenhová majdnem a Szabad Föld, meséli az egyik menyecske. A másik lá­nyos mama az új ruhát be­szeli, amit vizsgára varratott a nyolcadikos lányának, Szent- andráson. — Jaj, te Mari! Az Isten se győzné ruhával ezeket a fia­talokat —■ mondja mosolyog­va egy idősebb asszony. Nézd meg! Ügy járnak ezek mind, mintha városon lennének, az­tán minden lánynak kerék­párja,’ a fiúknak motorja, egyik szebb, mint a másik. Azután itt a rádió. Villany még nincs ugyan, de két ke­zén összeszámolhatja akárki, hogy hány háznál nem szól a rádió... — Azt mondják, ha felépül a tanyaközpontunk, in­nen a puszta szélén húzódó vezetékből kapunk majd ára­mot, aztán végeszakad ennek a petróleumos életnek is ... — vélekedik egy fekete hajú asz- szony. A tanyán sokkal töb­bet tudnak egymásról az em­berek, mint mondjuk városon, ismerik egymás terveit, szán­dékait, talán még gondolatai­kat is. Arról is szó kerül, hogy nemsokára színjátszók érkez­nek a tanyára, aztán a kuI- túrházban tartják az előadást vasárnap este... Az emberek bevégezték a beszélgetést, készülődnek az asszonyok is. A háziak kikí­sérik a vendégeket és távolo­dó alakjukat egyre inkább el­nyeli a sötét. Tíz óra felé járhat az idő. A hold most készül előbújni és sugarait már hordozza az égbcűt. Viktor János még kint áll az ajtó előtt egy darabig. Cigarettát vesz élő, rágyújt és fürkésző tekintettel néz a messzeségbe. Nem tudni mire gondol, talán a földekre, az ötszáz egynéhány holdra, amelynek gondja, baja a vál lain nyugszik. Talán az embe­rekre, a tagságra, akik mosta­nában különösen jól megértik egymást, sokan már úgy, mint­ha testvérek lennének. Viktor János jól tudja, hogynehézmin- den kezdet. Azt is tudja, hogy ez a föld nem hálátlan akkor, ha jól bánik vele az ember. Sokat beszéltek már arról is az embereknek, hogy a földet senki se viszi el a hátán és ezután is csak a fogacsi föl­dekről kell enni a kenyeret; éppen úgy, mint eddig, raj tunk múlik, hogy mekkora darab lesz ez a kenyér, — KÉSŐRE JÄR, — szól az asszony, aztán nyugodni tér­nek mindannyian. A tanyai házak ablakaiban egymásután alusznak ki a fények. Egy­szerre olyan lesz az egész puszta, mintha valaki egy nagy szivaccsal letörölt volna róla mindent. Nem látszanak már a házak se, és az éjsza­ka átveszi uralmát a puszta­ság fölött. Szalay István A herédi Haladás Termelő­szövetkezetben jó ütemben kezdték meg az építkezést. Az új, 50 férőhelyes istálló alap­jának lerakása már megtör­tént, s a hét folyamán meg­kezdik a falak felrakását is. Az építkezéshez szükséges anyag már biztosítva van, ott helyszínen a 150 köbméter kő, 50 ezer darab tégla, 50 mázsa mész, s a szövetkezet homok­A viszneki Béke Termelő- szövetkezet már évek óta foglalkozik sertéshizlalássa!. Az idén már eddig leadtak 120 hízót, e hónapban adnaK te Az atkári Kossuth Termel V szövetkezet az elmúlt napok­ban vásárolt 12 növendékmar­hát. A tervek szerint a közeli naposban újabb 13-at vesz­nek és ezzel az új termelő­Egyre többen kötnek biztosítóst állatoikra Tiszanánán A(z Állami Biztosító Tisza- nána községben is megszervez­te — községi Tanács VB. és a Legeltetési Bizottság segítségé­vel — a gazdák részére igen előnyös legeltetési biztosítást. A községben számos gazda, köztük Gőz Zsigmond és Lá­zár Ferenc biztosítást kötött a legelőre kijáró 9 éves tehe­nére, illetve 1 éves üszőjére is. Ennek köszönhető, hogy a május 4-én, illetve 6-án tör­tént káreset következtében kényszervágásra került álla­tok biztosítása fejében az Ál­lami Biztosító 1000—1000 fo­rint kártérítési díjat fizetett ki, így egyik gazdát sem érte kár. Tiszanána gazdái ezen az eseten keresztül győződtek meg arról, hogy az állatokért fizetett biztosítási díj nem fö­lösleges teher, hanem értékeit érő kár megtérülésének leg­biztosabb záloga. Katona lesz belőlük... Késő délutánra jár az idő. A gyere­kek túl vannak már a lecketanuláson, s csa­patostul rajzanak a Cifrakapu-tér kör­nyékén. Fiúk, lányok, vegyesen. A fiúk zse­bében gumicsúzli, színes üveggolyó, gomb, ceruzavég, bé­lyeg, és még ki tudná felsorolni, hányféle apró csecsebecse la­pul, a lányok rolle- loznak. Egyszeresük a Jan- kovich Dezső utca fe­lől feltűnik két ro­hamsisakos katona. Kezükben géppisz­toly feszül, két oldalt szinte odatapadnak az utca falához, ahogy előrenyomulnak a káposztaföldek irá­nyába. A gyerekek csillogó szemmel, áhítatosan figyelik az utcai elő­nyomulást gyakorló harcosokat. Az első kettőt követi az egy­ség többi katonája. Napbarnított arcú, keménykötésű fiúk, akik a komoly gya­korlat közben is vet* nek egy-két mosolyt a szájtátó apróságok­ra. Erre az egyik gye­rek gondol egy meré­szet és a katonák nyomába szegődik. Mindent úgy csinál, mint a „katonabá­csik”. Nagyokat lép, feszülten figyel elő­re... Nem telik bele egy perc, ott menetel már az egész gyereksereg, együtt a katonákkal. Leghátul egy négy év körüli kislány tipeg sebesen, s igyekszik lépést tartani a töb biekkel. És amikor a ká­posztaföldeken hir télén szétszóródik az egység, a gyerekek nagy diadallal vissza­fordulnak. Elöl a két legbát­rabb vezeti a mene­tet és arról beszélget­nek nagy lelkesen: ha megnőnek, katona lesz belőlük. Még „pistolyuk is lesz...”-dy. Építkezik a herédi Haladás Tsz bányájából már az építkezés színhelyére szállítottak 20 köb­méter homokot is. Hogy gyor­sabban haladjon az építkezés munkája, a szövetkezet tagjai társadalmi munkában is segí­tenek. A termelőszövetkezetet a Mátravidéki Erőmű patronál­ja, az üzem dolgozói szintén sok segítséget adnak az épít­kezéshez. Az építés vezetésé­Közel kétszázezer forint tiszta övedelme lesz az idén sertéshizialásból a viszneki Béke Tsz-nek újabb 120 darabot, és novem­berig még 210-et. A termelőszövetkezet a ser­téshizlalásiból ez évben közel kétszázezer forint tiszta jöve­delemre tesz szert. J\övendékmarhákat vásárolt az atkári Kossuth Tsx szövetkezet megalapozza szarvasmarhatenyészetét. A szarvasmarhák helyéről és takarmányáról már koráb­ban gondoskodtak. A füzesabonyi járás öt tsz-ében kezdték meg az építkezést A füzesabonyi járás terme­lőszövetkezeti községeiben már mindenütt felmérték a le­hetőségeket, hogyan tudják biztosítani az állatok számára férőhelyeket A községek egy részében régi istállók rendbehozásával, felújításá­val oldották meg ezt a prob­lémát, másutt az új belépők nagyobb istállóiban helyezik el ideiglenesen a közös állatállo­300 mázsa lucernát takarítottak be a teitki Béke Tsx tagjai A tenki Béke Termelőszövetkezet lucernája a kedvező időjárás kö­vetkeztében szépen kifejlődött, így korán megkezdhették a kaszá­lást. A lucernásról 300 q szénát hordtak be A lucerna mellett nagymennyi­ségű hereszénára is számítanak, ezért időben megkezdték a vörös­here kaszálását is. mányi, öt községben pedig megkezdték az új istállók fel­építését. Az újlőrincfalvi Má­jus 1 Tsz-nél a közeljövőben már be is fejezik ezt a mun­kát. A füzesabonyi Petőfi Tsz 100, a mezőtárkányi Ezüst­kalász 100, a besenyőtelki Bé­ke Űtja Tsz 50, a poroszlói Rákóczi Tsz szintén 50 férő­helyes istálló építését kezdte meg a közelmúltban. hez és a műszaki kivitelezés hez ők adnak segítséget a szö­vetkezetnek. Ugyanakkor segí­tettek azzal is, hogy felépítet­tek egy 50 férőhelyes karámot a növendékeknek, s odavezet­ték a villanyt egy régi kúthoz és szivattyút is szereltek fel, hogy könnyebo legyen az álla­tok vízellátását biztosítani. Istái lófelújítás a csányi Új Elet Tsz-beu A csányi Új Élet Termelő­szövetkezetben az idén meg akarják alapozni az állatte­nyésztést. Ügy tervezik, hogy a közeljövőben vásárolnak tehe­neket, illetve előhasi üszőket. Ezek elhelyezéséről is gondos­kodtak már. Részben saját erőből, részben az állami gaz­daság segítségével, rendbehoz­tak egy 50 férőhelyes istállót. Közösen vásároltak istállót A pélyi Dózsa Tsz tagjai már gondoskodtak arról, hová tudják elhelyezni az ősszel be­vitt jószágokat. A szövetkezet tagjai megvettek egy nagy, negyven férőhelyes istállót, s a közeljövőben megkezdik a tatarozását. A javításhoz szük­séges anyagot a helyszínen biz­tosítják, ugyanis, vályogot ve­retnek hozzá. Ugyancsak vá­lyogból építik fel őszig a 300 férőhelyes juh-hodályt is. 13 tehenet vásárolt a noszvaji Uj Elet Termelőszövetkezet A noszvaji Új élet Termelő- szövetkezet tagjai a legutóbbi közgyűlésen elfogadott határo­zat értelmében 15 darab, a táj- jellegnek megfelelő, hegyi lég­körhöz szokott előhasi tehenet vásároltak Vásárosnaménybeh. a vásáron. A most vásárolt állatokkal megteremteni, hogy a rendel­kezésükre álló legelőt kihasz­nálhassák. A téli takarmány­ellátás nem okoz nehézséget a termelőszövetkezet tagjainak, mert az elmúlt héten kaszált és behordott lucerna a termés kétszerese az elmúlt évinek, s így takarmány gondjuk nem lesz. kívánják a törzsállományt WVVWWWVNAAAMAA/VWWWVWWNAMAAAÁA/WWVWWWWWVWWWWVVWWVWVVWWSAAMÁAíVSA/VW Q-oümjz&k Hulló arany Fagylalt I, opog az írógép. A betű-karok egy- másután pattannak fel nyugvóhe- lyükről, hogy fekete betűket sorakoztassa­nak egymás mellé, a sima, fehér papírrra. Csöndes eső zaja simul be a nyitott abla­kon. Sárgarigó fuvoláz valamelyik kert­ből, madárcsicsergés örül a langyos esőnek. Az,ablakhoz megyek. A hulló esőcsep­pek függönyt szövögetve érnek le a földre és szétszakadva, elterülnek rajta. A nedvesen csillogó falevelek gyémántszemecskéket gyűj­tögetnek össze, aztán leejtik, hogy helyet adjanak az újnak, amely már gyülekezik a lehajló széleken. Ázik a talaj. A mohón fel­ivott eső megtölti a hajszálcsöveket, meglá­gyítja a föld keménységét. A repedések las- san-lassan összébb simulnak, mindig keske­nyebbek lesznek. Nemsokára eltűnnek, az elszakadt talajrészecskék újra megtalálják egymást, mint a megbékült emberek... A virágok között is nagy az öröm. Meg­érkezett végre a langyos eső, amely lemossa róluk az út porát, megáztatja az ágyukat, szét- málasztja a kemény rögöket, amelyek között olyan nehéz volt élni. Föl tudják szívni a táp­lálékot, élhetnek, nőhetnek, virágozhatnak. Az árvácskák mosolyogva tartják bársonyos arcukat a permetező eső felé, hogy még szeb­bek, frissebbek legyenek, örüljenek nekik az emberek. A kannák, mályvák, a dáliák már óriásnak látják magukat, érzik, ha majd vi­rágozhatnak, nagyon szépek lesznek. A szeg­fűk, a petúniák, a közelgő nyárról álmod­nak, az őszirózsák az őszről, amikor megmu­tathatják, hogy miért éltek. Hull az eső. Az útmenti akácok felfris­sült lombjai közül vidáman bólogatnak az akácvirágok. Madárka dalol az egyik kiálló száraz gallyon. Néha elhallgat, de csak azért, hogy megrázza magát, szürke ruhájáról lepe­regjen a permetező eső. Aztán újra folytatja csodálatosan szép dalát. Talán a párját hívja, őt szólítgatja. azért néz el messze, hátha megláthatja. Hull az eső. Aranyat ér minden cseppje. Megázik a határ, nőhet az élet, közeledhet a boldog nyár, amely aranyló melegével meg­érleli az életet, amelyért az ember fáradt... 1[/Jár a neve is kellemes érzéseket hoz -IrJ- vissza bennünk. Vanília, csokoládé, málna, eper íze fut össze a szánkban, hűvös­séget érzünk a torkunkban, amely simogató lassúsággal szétterjed bennünk, hogy vérünk­ben enyhítse a nap forróságát, frissítse tik- kadt kedélyünket. Kedves kis cukrászdák meghitt sarkai jutnak eszünkbe, megbékélt, csöndes, halk beszélgetések térnek zümmögve vissza hozzánk, hogy hívjanak, csalogassanak újra a kis márványasztallcák mellé kicsit megpihenni... Sokszor nincs időnk erre, de azt már nem tagadhatjuk meg magunktól, hogy kis tölcsérekre egy-két gombócot ne rakassunk, amelyek egyhítik majd az utca forróságát, kellemessé teszi a sietős utat, amelyet meg kell járnunk. S fogy a gombóc, a kis gömb lassan elveszti szép formáját, összeolvad az alatta levővel, alaktalanná zsugorodik, hogy végül is a kis tölcsérrel együtt teljesen oda­adja magát nekünk. Valamelyik reggel a VörösCsillag Mozi bü­féje előtt találkoztam vele. Megjött a fagy laltos kocsi. A szép, sárga tölcsérek egymás­ba szorítva várakoztak sorsukra, a fagylaltos fiú pedig a kocsi fehér porcelán-gyomrából kanalazta kifelé óriás fagylaltszedőjével az illatos vaníliát. Két kisfiú állott mellette, s szájukat tátva nézték a finomságnak ezt a mesebeli kanalazását. Szemük meg sem reb­bent. mozdulatlanul, szinte áhítattal álltai: a vanília illatfelhőjében. Iskolatáskájuk vi- gyázba merevült a kezükben, meg sem moz­dulták. mintha tudták volna, hogy most nem szabad zavarni kis gazdájukat, mert nagy dolog az, amit látnak... Hát az is volt. A megszokott kis gom­bócok helyett maroknyi csomókban látni a fagylaltot: álomnak is szép. hát még való­ságnak!... Mosolyogva siettem tovább az iskolába. A sarkon megálltam és visszanéztem. Még mindig ott álltak a valóság boldog szédü• leiében... HÚRVÖLGYI ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents