Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-09 / 133. szám

2 NÉPÚJSÁG 1959. június 9., kedd Kemxetköxi szemle Tűzfészek A Szovjetunió következetes békepolitikáját igazolja a bal­káni terv. A fagyosszentek nem tettek kárt, de mit hoz a Medárd-nap? — Döntő sza­kaszba jutottak a genfi ta­nácskozások. Aratás közeledtével a ter­més beérése előtt különösen fontos: milyen az időjárás? Ha Medárd-nap körül esik az eső, akkor aratás után meg­telnek a kamrák, gazdag őszt ígér a táj, ha nincs eső, aszály jön, a kalászban megszorul a mag, korán fonnyad a kuko­rica levele és elsatnyul a gyü­mölcs a fán. Éhség, reményte­lenség következik és halálba- dermesztő tél — így tartja a régi néphit és akár igaz, akár nem ez a hasonlat, van 'len­ne nagyon megszívlelendő ta­nulság: a jó termés életet jelent. És százszor inkább éle­tet jelent a béke, amelyet ép­pen úgy ezer veszély fenye­get, mint a gabonát, vagy az érő gyümölcsöt. Milliók lesik ezért aggódva, milyen az idő­járás a világpolitikában, meg- érkezik-e a tárgyalások gyü­mölcse, a béke, vagy még vi­rágjában megölik azt a politi­ka fagyosszentjei? Az egyik nyugati lap talá­lóan így nevezte Adenauertés támogatóit, akik tudvalévőén szét akarták robbantani a bé­ke szempontjából olyan nagy jelentőségű genfi értekezletet, mielőtt az még összeült volna* De, mint ahogy a mezőgazda­ság átvészelte májusban a fa­gyosszentek „dühöngését”, így a világpolitikai helyzet is túljutott a holtponton és, mint a Rudé Pravo írja: „...sikerte­lenek maradtak azoknak a kö­röknek a mesterkedései, ame­lyek minden vitás pont körül a végsőkid ki akarták élezni a helyzetet.” Mi a helyzet tehát pillanat- , nyilag, a genfi külügyminisz­teri találkozó negyedik hete után a világpolitikában? A lapok és mértékadó politiku­sok szinte egyöntetű megálla­pítása szerint az értekezlet légkörében bizonyos enyhülés jelei mutatkoznak és a tanács­kozás döntő szakaszába érke­zett. Bármennyire is fontosak a genfi tanácskozások, az ál­talános helyzet elemzésekor nem tekinthetünk el a világ- politika egyéb eseményeitől, amelynek alakulása döntően befolyásolhatja a külügymi­niszteri értekezletet is. Ilyen esemény volt a közelmúltban Hruscsov elvtársnak albániai látogatása. A látogatás alkal­mából Hruscsov újból hitet tett a Szovjetunió következe­tes békepolitikája mellett, ja­vasolva, hogy legyen a Balkán békeövezet. Ismeretes, hogy a Balkán félsziget a múltban sokszor volt az imperialista hatalmak érdekeinek ütközőpontja, va­lóságos puskaporos hordó, amelynek robbanása többször lobbantotta lángra a világot, vagy annak egy részét. Az im­perialisták a félsziget viszony­lagos elmaradottságát arra használták ki, hogy gyűlölkö­dést szítsanak az ott élő né­pek között és így érjék el ag­resszív céljaikat. Az imperia­listák ma is hűek régi politi­kájukhoz, rakétatámaszpontok létesítésével újra tűzfészekké akarják változtatni a Balkánt és ismét minden alkalmat fel­használnak arra, hogy egymás ellen izgassák a félsziget la­kóit. De miért ne lehetne ez a sziget a béke virágoskertje, eleven példája annak, hogyan élhetnek békében, egymás méUett különféle társadalmi rendszerű országok? Az albá­niai tárgyalások alkalmából a szovjet és az albán államfér­fiak sokszor utaltak erre. mint szükséges és reális lehetőség­re. Éppen ezért támogatta egyik beszédében Hruscsov elvtárs a román miniszterel­nök régebbi javaslatát, hogy hívják össze a balkáni álla­mok kormányfőinek értekezle­tét, amely a balkáni béke­övezet létesítéséről tárgyalna és ezzel hatékonyan hozzájá­rulna a világbéke megszilár­dításához. Egyes nyugati körök azt a helyett virágoskert Szovjet kormányküldöttség érkezett Varsóba látszatot igyekeznek kelteni, hogy Hijíscsov kezdeményezé­se a gyengeség jele, mások viszont azt állítják, hogy fe­nyegetőzik. Mindkét magyará­zat hamis és valótlan vágy­álom, az utóbbi sötét méreg-keverés. Hruscsov intőén és világosán kijelentette, hogy Albánia a szocializmus fejlődésének elő­retoltbástyája a Földközi-ten­ger térségében, s aki a füg­getlenségére emeli kezét, az a szocialista tábor erejével és hatalmával kerül szembe. Ma már nem kell különösebben bizonygatni, hogy a Szovjet­unió nem gyengeségből ellen­zi a rakétatámaszpontok léte­sítését a Balkánon; A szovjet rakéta-technika ma lényege­sen magasabb fokon áll a nyugatinál, de a Szovjetunió ennek tudatában sem akar a fegyveres érvelés útján ha­ladni. Éppen ezért, ami azt az igyekezetét illeti, amilyet pél­dául a görög külügyminiszter fejt ki, hogy fenyegetésként magyarázza Hruscsov legutób­bi beszédeit, eleve kudarcra ítélt kísérlet. A görög kor­mány kétségbeesetten igyek­szik menteni rakéta-politiká­ját, amely szörnyű veszélybe sodorja a görög népet. És a népek — a görög nép is — támogatják Hruscsov elvtárs javaslatát. Bizonyítja ezt, hogy a második legerősebb gö­rög politikai párt, az EDA és a görög burzsoázia egy része értékeli a szovjet javaslato­kat, annál is inkább, hiszen minden józan ember előtt nyilvánvaló, hogy az olaszor­szági és görögországi rakéta­támaszpontok éllen, a Szovjet­unió nagyon is hatásos raké­tabázisokat tud létesíteni azok közvetlen közelében. A Szov­jetunió azonban nem ellensé­geskedést, hanem békés együttműködést akar, hiszen a napnál is világosabb, hogy ma a német békeszerződés elő­készületeiről és az európai biztonságról folyó genfi tár­gyalások idején rakétatámasz­pontok létesítése a Balkánon hátrafelé lépést jelentene. Hruscsov újabb javaslata, hogy a Balkán váljék béke­övezetté, ezért olyan próbakő, melyen beigazolódik: vajon őszintén törekszenek-e egyes kormányok a nemzetközi hely­zet tényleges és tartós javítá­sára. A balkáni békeövezet kér­dése még nagyobb jelentősé­get nyer, ha összevetjük a Rapacki-terv lehetőségeivel. Ennek megvalósításához vi­szont a német kérdés rendezé­se szükséges. Mindez még in­kább jndokolja a világ népei­nek aggódó kérdését: mi a helyzet Genfben? Mint már említettük is, egyöntetű jelentések szerint a tanácskozások a döntő sza­kaszba jutottak. Az elmúlt hetet a bizalmas jellegű meg­beszélések jellemezték és ál­talában a kulisszák mögött nagy sürgés-forgás tapasztal­ható. Mindent összevetve: a tanácskozás anyaga világosan bizonyítja, hogy a Szovjetunió mindig a valóságból, a reális tényekből indul ki. Nézzünk meg néhány példát erre. 1. Németország kérdésében a Szovjetunió hangsúlyozza, hogy a két német állam léte: letagadhatatlan valóság, míg a nyugati külügyminiszterek azt igyekeznek bizonygatni, hogy csak Adenauer és az őt támogató revansista klikk lé­tezik. 2. Berlin kérdésében a Szov­jetunió hangsúlyozza, hogy a város megszállási státusa való­Időjárásjelentés Várható időjárás kedd estig: Változó felhőzet, több helyen, el­sősorban a Dunántúlon záporok, zivatarok, később csendes esők. Mérsékelt, átmenetileg élénk, vál­tozó irányú szél, a meleg nyuga­ton mérséklődik, keleten alig vál­tozik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 11—14 fok, a legma­gasabb nappali hőmérséklet ked­den: nyugaton 23-26, keleten 26- 29 fok között. Távolabbi kilátások: záporok, zi­vatarok, a hőmérséklet csökken. (MTJ9 jában megszűnt, mert érvé­nyességét egész Németország megszállási viszonyainak érvé­nye adta meg. Ezzel szember^ a Nyugat követeléseit a város nyugati része megszállási stá­tusának megőrzésére, azokra a háborús egyezményekre ala­pozza, amelyeket ő maga min­denütt másutt számtalanszor megszegett. 3. Az európai biztonság ügyé­ben a Szovjetunió abból in­dul ki, hogy ki kell küszöböl­ni a német militarizmust, s legalább az európai területről ki kell vonni a tömegpusztító fegyvereket, mert ezt a béke érdekei követelik. Ezzel szem­ben a Nyugat nem jön más javaslattal, mint azzal, hogy őrizzék meg azt a jogot, hogy „a benzintartálynál” tü­zet rakjanak”. 4. Az ügyrend kérdésében a Szovjetunió azt az álláspontot vallja, hogy a problémákat fo­kozatosan kell megtárgyalni és az egyiket a másik után megol­dani, mert ez a módszer vezet­het leghamarabb megegyezés­re. Ezzel szemben a Nyugat minden problémát egyszerre akar megtárgyalni, ami a lehe­tetlenség határát súrolja* A tanácskozásra tehát a Szovjetunió reális, következe­tes békepolitikája nyomja rá bélyegét, abból az alapelvből kiindulva, hogy a világban fennálló két társadalmi rend­szer nemcsak élhet békében egymás mellett, de szükséges is ez a békés egymásmellett- élés, mert ezt kívánják meg a népek érdekei. Lapjelentések arra engednek következtetni, hogy a bizalmas eleinte meglehetősen merev megbeszéléseken a nyugatiak álláspontja valamivel hajléko­nyabbá vált Éppen ezért be­fejezésül visszatérve a néphit­ből vett hasonlatra, ha azt kér­dezzük: mit hoz a világnak a világpolitika Medárd-napja, a genfi tanácskozás? válaszunk bizakodó lehet. Aratásig még sok baj érheti a vetést, még pusztíthatnak váratlan zivatarok, de az előjelek biztatóak. Világos, hogy a problémák megoldása terén elért konkrét eredmények Genfben csak szerények lehetnek, de az ajtó valószínűleg nem csapódik be a távolabbi tárgyalások előtt, hanem inkább szélesebbre nyílik. És ez már önmagában véve is nagy eredmény, hiszen bombázás helyett vita folyik... A korlátozott jellegű megol­dás is — amire kilátás van —, előbbre viszi a népek hű óha­jának, jogos kívánságának tel­jesítését. És hogy a hasonlat­nál mardjunk: a ritkán hulló eső is megszünteti a reményt- sorvasztó aszályt. A mezőgaz­daságnak a Medárd-nap körüli időjárás jót ígér, az emberisé­get a genfi megbeszélések ku­lisszái mögül kiszivárgó hírek arra biztatják, hogy mégis­csak megérik a tárgyalások édes gyümölése, a béke. A véres fehér terror „meg­tisztította” az iskolákat a „ma­terialista mételyt” terjesztő szocialista pedagógusoktól, sőt a haladó szelleműektől is és eltiporta a pedagógusok szo­cialista szakszervezetét. A He­ves megyei klerikális reakció ideológiailag hathatósan támo­gatta Horthyékat a dolgozó nép elnyomásában és a szo­cialista pedagógusok üldözé­sében. Az volt a véleménye, hogy „távozzék minden olyan tanár, aki nem állotta meg he­lyét a kommunizmusban és pó­tolják őket olyanok, akik ke­resztények és hazafiak!” Gáll- né Vojtsek Irma volt gyön- gyösoroszi tanítónő ellen azért tették folyamatba a fegyelmi ügyet, mert állítólag olyan nyilatkozatot tett, hogy „eddig szocialista voltam, de most már kommunista vagyok tes- testől-lelkestől.” Azt is „bű­néül” rótták fel, hogy nyilvá­nos üléseken kijelentette: B Román Népköztársaság kormánya a Balkán békéjének fenntar­tásával és a balkáni államok általános együttműködésének fejlesztésével kapcsolatban nyilatkozatot adott ki. A nyi­latkozat hangsúlyozza, hogy a román kormány nem hagy­ja figyelmen kívül azt a tényt, hogy Görögországban olyan katonai intézkedéseket hajtanak végre — amerikai rakétafegyverek számára tá­maszpontokat és repülőtere­ket létesítenek —, amelyek fenyegetik a balkáni népek békéjét és biztonságát. Cá­folja a nyilatkozat a görög kormánynak azt a híresztelé­sét, hogy a szocialista tábor országaiban atomfegyver-tá­maszpontok vannak. Az ilyen állítások nem felelnek meg a valóságnak. A nyilatkozat a továbbiakban hangsúlyoz­za, hogy a Román Népköztár­saság Minisztertanácsa elnö­kének 1957, szeptember 10-i javaslata a balkáni országok kormányfői találkozásáról to­vábbra is teljesen időszerű és a legjobb utat jelenti a bal­káni államok békéjének, biz­tonságának. együttműködésé­nek biztosításához. — A ro­már kormány — hangzik a nyilatkozat befejező része — üdvözölné a görög kormány­nak a balkáni övezet megte­remtésével kapcsolatos pozi­tív állásfoglalását. A Román Népköztársaság­nak e nyilatkozata jelentős eseménye a jelenlegi nemzet­közi helyzetnek. Javaslatai — amennyiben eredményhez vezetnének — a Balkánt va­lóban a béke félszigetévé ten­nék. Konrad Adenauemak azt a bejelentését, hogy továbbra is megtartja kancellári tisztségét, a vasárnapi lapok általában veszélyes és szerencsétlen el­határozásnak tartják. A Sunday Times bonni tudó­sítója azt írja, hogy Adenauer az angolok „árulásától” való félelmében döntött úgy, hogy „kötelessége megtartani kan­cellári tisztségét” s az a meg­győződése, hogy nézetét osztják az amerikai és francia vezetők is. A Sunday Dispatch szerint Adenauer olyan dolgokat mon­dott Angliáról, és az angol ve­zetőkről, „amilyeneket egy szö­vetséges ország kancellárjának sohasem lett volna szabad mondani.” „Nem kell pap, a száz holdon felüli birtokot az uraktól el kell venni”. A tanítónő — a vád­irat szerint — a kommuniz­mus előkészítésében élénk te­vékenységet fejtett ki, s tevé­kenyen részt vett annak fenn­tartása érdekében mint ta­nácstag és direktóriumi jegyző. Gállné Vojtsek Irmát szintén elmozdították állásából. H ajszát indítottak az ifjú­^ság ellen is. Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi mi­niszter megsemmisítette a vö­röskatonák okleveleit, befeje­ző pótvizsgára utasította a magukat nem exponált tanító- jelölteket. Ennek folytán az egri érseki rk. tanítóképzőben néhány vöröskatonának állott tanuló nem térhetett vissza, illetve nem juthatott újabb érvényes oklevélhez. A kom­munista diákok ellen lefolyta­tott vizsgálatok eredménye­VARSÓ (TASZSZ). Amint a Lengyel Távirati Iroda jelenti, szombaton Var­sóba érkezett a Szovjetunió kormányküldöttsége A. N. Ko­sziginnek, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökhelyettesé­nek, az Állami Tervbizottság elnökének vezetésével. A kül­LONDON (AP). David Ormsby-Gore angol külügyi államminiszter vasár­nap este visszautazott Genfbe, ahol hétfőn folytatódnak az abomfegyverkísérletek meg­szüntetésével foglalkozó há­romhatalmi tárgyalások. BERLIN (MTI): A Neues Deutschland közölte, Lothar Bolznak, az NDK külügymi­niszterének nyilatkozatát, Bolz kijelentette, hogy az NDK kormánya tekintetbe ve­szi az egész német nép óhaját, hogy tudniillik, használják ki a két német állam külügymi­nisztereinek egyidejű genfi tartózkodása által nyújtott közvetlen tárgyalási lehetősé­get. Bolz megismételte, hogy az NDK által javasolt szerző­GENF (MTI): A Reuter je­lenti, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn dél­előtt felkereste Selwyn Lloyd angol külügyminisztert és megbeszélést folytatott vele az atomfegyverkísérletek meg­szüntetéséről. A megbeszélé­sen jelen volt Ormsby-Gore, az angol és Caraplin, a szov­jet küldöttség vezetője is. Hétfőn délután Anglia, az Egyesült Államok és a Szov­képpen az egri főreáliskolai tanulók közül is többet kizár­tak. Az Egri Egyházmegyei Köz­löny 1920. november 16-i szá­ma a katolikus intelligencia képzésével kapcsolatban arról panaszkodik, hogy Heves me­gyében „a tanítók nagy száza­léka a kommunizmus idején alaposan levizsgázott.” Ügy gondoljuk, az egri klerikális reakció szócsöve — ha fordí­tott előjellel is —, de valójá­ban dicsérendő bizonyítványt állított ki megyénk pedagógu­sairól, akik a Tanácsköztársa­ság idején derekasan kiálltak dolgozó népünk érdekében. — Heves megye mai pedagógus- társadalma nemes hagyomány­ként kapta örökségül a Ta­nácsköztársaság lelkes tanítói­nak eszmeiségét, bátor kiál­lását és hősi harcát a szocia­lista iskoláért. (Vége) döttség meglátogatja a június 7-én megnyílt Poznani Nem­zetközi Vásárt. W. Gomulka, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára és J- Cyrankiewicz miniszterelnök szombaton fogadta A. N. Ko­szigint. (MTI). jetunió képviselői egyhónapos szünet után folytatták tár­gyalásukat az atomfegyver­kísérletek megszüntetéséről. A három nyugati külügymi­niszter a hétfő délutáni zárt ülés előtt magánmegbeszélést tartott a francia küldöttség szálláshelyén. Berlinből jelenti a Reuter, hogy Bolz, az NDK külügymi­nisztere visszautazott Genfbe. A külügyminiszter a repülőté­ren nyilatkozott a Reuter munktársának. Kijelentette: „egyáltalán nem látjuk rossz­nak a helyzetet. Az a véle­ményünk, hogy azok a sajtó­szervek, amelyek borúlátóan ítélik meg a dolgokat, nem veszik figyelembe a valódi helyzetet.” Bolz hangsúlyozta, hogy bízik a külügyminiszteri értekezlet sikerében, (MTI) Megtartották a választásokat Szicíliában RÓMA (MTI) Vasárnap Szicíliában meg­tartották a tartománygyűlési választásokat. A szavazatok összeszámolása hétfőn reggel 3 órakor kezdődött meg. A vá­lasztási eredményeket valószí­nűleg az esti órákban teszik közzé. Az AP jelentés szerint a szicíliai tartományi választá­sok első részeredménye: Enna választókerületben a baloldal 4762 szavazatot kapott (kom­munisták 2519, a baloldali szo­cialisták 2243, a keresztény lo­mokra ták 4524 szavazatával szemben. A szicíliai Keresz­tényszociális Unió 902 szava­zatot, a fasiszta MSI 2421-írt szerzett (MTI). SZÁNTÓ IMRE: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében — 1918—1919 Mozgalmas hét várható a nyugatnémet politikában BONN (MTI): Adenauer le- ügynöksége. Bonni körökben mondása az elnökjelöltségről, arra számítanak, hogy a kan- a most következő héten való- cellár és az ellenzék között; színűleg éles vitákat eredmé- összecsapásra kerül majd sor nyez a nyugatnémet szövetségi szerdán, a költségvetési tor- gyűlésben — írja a DPA hír- vény harmadik olvasásakor. „Adenauer kiadta parancsát, s a németek összecsapták bokájukat" A vasárnapi angol sajtó elítéli Adenauer elhatározását LONDON (MTI). A Sunday Express szerint egy díszszemlén. Ez nekünk Adenauer döntéséinek figyel- angoloknak tanulságul szolgál■» meztetésül kellene szolgálnia hat. Tegnap Hitler volt, ma Anglia számára. ,,Adenauer ki- Adenauer van, de ki jön hol­adta parancsát, s a németek nap?” — kérdezi a Sunday Ex­összecsapták bokájukat, mint press. II szovjet és angol külügyminiszter hétfő délelőtti megbeszélése Atommegegyezés a láthatáron? — Ormsby-Gore nyilatkozata Lothar Bolz nyilatkozata a két német állam megnemtámadási szerződéséről Az államminiszter elutazása előtt derűlátóan nyilatkozott a megbeszélések kilátásairól, — „minden remény megvan arra, hogy még ezen a héten meg­egyezés jön ’ létre a nagy ma­gasságban folytatott atomrob­bantási kísérletek ellenőrzésé­ben” — mondotta. dés lényege: mindkét német állam lemond az erőszak al­kalmazásáról, s kötelezi magát, hogy kizárólagos békés eszkö­zökkel oldja meg vitás kérdé­seit. Az NDK javaslatának nem­zetközi jelentőségéről kijelen­tette: a két német állam meg­nemtámadási szerződése előse­gítené a NATO és a varsói szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szerződés megkötését is.

Next

/
Thumbnails
Contents