Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-04 / 129. szám

1959. június 4., csütörtök NÉPÚJSÁG s A hatvani tanács módot talál arra, hogy sokoldalú segítséget nyújtson a termelőszövetkezeteknek Hatvan szövetkezeti város lett a tavaszon. Földterületé­nek nyolcvan százaléka most már szocialista szektorhoz tar­tozik. Az új tagok részben a meglevő régi szövetKézetbe léptek, de új szövetkezetek is alakultak, sőt olyan tervekről is beszélnek, hogy egyik-má­sik Kisebb taglétszámú szövet­kezet egyesülni akar nagyobb szövetkezettél. A tagok zöme, ősszel kezdi meg tulajdon­képpen a közös munKát, de már ezekben a napokban is úgy dolgoznak, hogy megala­pozzák közös szövetkezeti gaz­daságukat. Ebnek jegyében épül a Béke és a Petőfi ter­melőszövetkezetekben egy-egy 50 férőhelyes istálló, részben hitelből, részben saját erőből. A tanács is ezt a munkát igyekszik segíteni, s nincs is a tanácson olyan osztály, amely a maga munkaterüle­tén ne tudna hathatós segít­séget adni. A mezőgazdasági osztály természetesen közvetlenül se­gíti a termelőszövetkezeteket; ez a legfontosabb feladata. Az osztály dolgozói sokat járnák kint a szövetkezeti tagok kö­zött, beszélgettek velük a kö­zös munka fontosságról, s ne­kik is részük van abban, hogy például az építkező Petőfi Termelőszövetkezetben az új tagok is vállaltak egy-egy na­pot fuvarozásra, vagy gyalog­munkára, hiszen az övék is lesz a közös istálló. Segítettek abban is, hogy az Üi Elet Termelőszövetkezet átadja az ősszel kezdő Búzakalász Ter­melőszövetkezetnek azt a 30 férőhelyes istállót, amely föld­jeitől távol esik, a Búzaka­lász pedig kialakítja azon a helyen a közös majort. Segí­tettek az osztály szakemberei a táblák helyes kialakításá­nál. a tanyaközpontok kijelö­lésénél, s olyan határozatok meghozatalában, mint példá­ul: cséplésnél már közös szé­rűre hordják az ősszel kezdő szövetkezetek is a közös állo­mány részére szükséges szal­mát, közös magtárba viszik a vetőmagnak valót, s a másod­vetésű takarmányt már min­denütt közösen vetik; A pénzügyi oszlálj dolgozói alaposan feldolgozták a termelőszövetkezetek pénz- gazdálkodásával kapcsolatos rendeleteket, s azt rendszere­sen ismertetik is a szövetke­zetek tagjaival. Az új terme­lőszövetkezetekben pedig se­gítenek a hitelügyek intézésé­nél, a könyvelés megszervezé­sénél; A műszaki osztály tagjai vé­gezték a tanyaközpontok kije­lölését, s részt vesznek a ter­vek helyes kivitelezésében is. Segítettek abban a szövetke­zeteknek, hogy az építkezés­hez felkutassák a helyi lehe­tőségeket. így például Hat­vanban nagy lehetőség van arra, hogy salaktéglákat ké­szítsenek, ehhez a munkához minden esetben szakembert ad az ipari-műszaki osztály. Tárgyaltak a téglagyárral is, hogy hathatósabban segítse a szövetkezetek építőanyag-el­látását. Az igazgatási ' osztálynak is akad bőven tennivalója. Dolgozói rendszeresen foglal­koznak a termelőszövetkeze­tek jogi ügyeivel, válaszokat adnak a felmerülő problé­mákra, s igyekeznek segítsé­get adni a vitás kérdések el­intézéséhez, megtanítják a termelőszövetkezetek admi­nisztrációs munkásait az ügy­iratok helyes kezelésére, egyes dolgok elintézésére. A művelődési osztály is talált segíteni valót saját munkája keretén belül. A mű­velődési osztály tagjai már ed­dig is foglalkoztak a szövetke­zeti tagokkal, segítettek példá­ul közös kirándulások szerve­zésében. most azonban még komolyabb segítséget adnak. Felkeresték a pedagógusokat, s megkérték őket, hogy vállal­ják el egy-egy termelőszövet­kezetben a munkaegységszámí­tási tanfolyam vezetését. Az egészségügyi osztály nagy feladata, hogy segítsen a tsz-asszonyok problémáját megoldani. Sok kisgyermekes asszony szívesen menne a kö­zösbe dolgozni, de nincs kire hagyni a gyereket. Az egész­ségügyi osztály vállalta magá­ra a bölcsőde és napközi ott­hon-hálózat olyan átszervezé­sét, hogy azokban fokozottab­ban tudjanak helyet biztosítani a termelőszövetkezeti asszo­nyok gyermekeinek. Már meg is tették a szükséges intézke­déseket a bölcsődék és napkö­zik bővítésére. A tsz-tagság számának növe­kedésével természetesen meg­növekedett az SZTK feladata is, hiszen a tsz-tagoknak is jár orvosi kezelés és gyógyszerel­látás. Gondoskodni kellett te­hát a jobb gyógyszerellátás biztosításáról, s ez az egész­ségügyi osztály feladata. Gon­doskodnak már most arról is, hogy minden termelőszövetke­zetben négy-öt embert képez­zenek ki elsősegélynyújtásra a vöröskereszttel karöltve, hogy biztosítva legyen a kellő mun­kavédelem is a szövetkezetben A kereskedelmi osztály az áruellátás további javítását tűzte célul, s már most tár­gyaltak arról, hogy az idén több mozgóboltot létesítenek: nagy keletje lesz ennek a kö­zösen dolgozó szövetkezetben. Mint a példák bizonyítják, a tanács valamennyi osztálya módot talált arra, hogy segítse a szövetkezetek munkáját, — bizonyítva, hogy ez nemcsak egy-két ember feladata és ügye, hanem mindenkié. Deák Rózsi Hz illetékesek figyelmébe — Halmajugra — habár me­gyénk legjelentősebb ország- útja mellett fekszik — mégis egyike a legeldugottabb köz­ségeknek. Ebből következik, hogy ellátása is gyenge, hiá­nyos. Az fmsz árudáján kívül — ahol kozerveken, kenyéren, méterárun, s egyéb köz­szükségleti cikken kívül mást nem lehet kapni — csak két italbolt található a községben, ellátásuk azonban szintén hi­ányos. A Ludas és Környéke fmsz 4.SZ. Italboltjában még a hónapokkal ezelőtt kiho­zott, s azóta megecetesedett bort mérik s a Visontáról szállított szódavíz nemegy­szer későn, vagy egyáltalán nem érkezik meg, s a kevés üveg miatt cserélése nagyon vontatott. Sört nem lehet kapni. Ezután jogos a halmajugraiak aggódása, mi lesz nyáron, az aratás idején? Nem lehetne a szódavíz­probléma megszüntetésére egy szikvízüzemet létesíteni a községben? Az egész községben nincs húskimérés. A végrehajtó bi­zottság legutóbbi ülésén egyik legfontosabb napirendi pontként éppen a húsellátás kérdése szerepelt, amelyet! csak az fmsz hathatós segít­ségével tudnának megoldani, az fmsz vezetősége azonban elzárkózik egy húsbolt léte­sítésének a gondolatától. Apró, de annál lényegesebb problémák ezek, mégis köny- nyen elkerülhetők lennének, ha az fmsz vezetősége egy kissé magáénak erezné, s egy kis jóindulattal segítene rajta. (P. E.) Nyár elején a füzesabonyi Petőfi Isz-ben (Folytatás az 1. oldalról) HT r w 1 %' " mmm ftyf: > V' Délig még egy fordulót csinál Nagy István, a Füzesabo­nyi Gépállomás traktorosa. Zetorja után most rendsodrói kapcsoltak — rendekbe szedi a frissen kaszált takarmányt. Köszönet azoknak, akik ha emberek gyágyltisáro! van szó, nem ismernek fáradtságot Nem elmaradt őszi szántás ez! A lucernaföldet töri fel lánctalpas traktorával Balogh Sándor traktorista. Kísérleti kukorica kerül majd ide, a lucerna helyére. Vége az ebéd­időnek, jól is esett a kis pi­henés és nem­sokára indul­tak is vissza a répaföldre az asszonyok. Ki kell használni minden időt. mert jó ter­mést akarnak az idén is beta­karítani. Rövid interjú a VIT-műszak részvevőjével A sűrű homokfelhőket go- molyogtató szél elől a prés­üzem mögé húzódva kértük meg Herneczki Jánost, a Gyön­gyösi Téglagyár KlSZ-titkárát, mondja el, hogyan sikerült a legutóbbi VIT-műszak. — Vasárnap hajnalban négy órakor már itt volt a gyárban minden KISZ-tag. Nem volt meglepő, hogy egyetlen _ egv sem hiányzott a 26 kiszistából, hiszen' a taggyűlésen egyönte­tűen elfogadtuk, hogy segítünk a VIT anyagi alapjainak meg­teremtésében. — Ezek szerint tehát nehéz lenne felsorolni, kik voltak azok. akik legtöbbet tettek, legszorgalmasabban dolgoztak ezen az önkéntes munkán? — Nehéz megállapítani, hi­szen a teljesítmény is mutatja, hogy mindenki igyekezett. Egy kislakásra való téglát készítet­tünk el, több mint huszonöt- ezret. Pedig 11 óra felé abba kellett hagyni a munkát, mert kivert bennünket az eső«. Azért néhány nevet sorol­hatok, akik dicséretre méltóan dolgoztak. Elsősorban Dombo- róczki József művezetőt, Szó­rók János párttitkárt, akik nem kiszisták, mégis velünk együtt dolgoztak. Aztán feltétlenül meg kell említeni a lányokat: Pam­pák Ilonát, Juhász Erzsit, Ba­logh Katit, a fiúknál Kiss Ist­vánt, Pásztor Jánost, Ács Jó­zsefet. s valamennyiüket, akik több ezer forinthoz iuttatták a KISZ-szervezetet. — A vasárnapi műszak hasz­nát mind a VIT-alapra adják? — Nagy részét igen, de hoz­zájárulunk az általunk patro­nált Hámán Kató úttörőcsapat üdülési költségeihez is. Ügy határoztunk, ebből vesszük meg a zászlót a III-as számú úttörőcsapatnak — fejezte be a rövid beszélgetést a KISZ- titkár. mert közben kétszel szóltak már, hogy várják a taggyűlésen, ahol újabb fel­adatokról tárgyalnak majd. i K, E. Egyszerű emberek szívből jövő köszönetét hozta a postás egy kis borítékban néhány nappal ezelőtt. Nagy Antal és az egész poroszlói főutca lako­sai, valamint a Sírkert és Tisza utca lakói küldték üzenetüket Dr. Baki Béla füzesabonyi orvosnak és feleségének eddig végzett munkásságukért. „Dr. Baki Béla, a füzesabo­nyi tüdőgondozó vezető főor­vosa, nemcsak a járási szék­helyen működik, hanem rönt­gengépével kimegy a falvakba is és megvizsgálja a termelő- szövetkezetek, . gépállomások dolgozóit, egyéni gazdákat, sőt a poroszlói nagy cigány-telepet is” — kezdődik a levél. — „Új- lőrincfálva összes lakóit az el­múlt hónapokban röntgenezte meg. Tbc-seket keres. Vele jár felesége is, aki ugyancsak a tüdőgondozóban van állásban, s mindketten egyforma szor­galommal küzdenek a nehéz betegség ellen. Az asszony na­ponta több száz gyereket ré­szesít oltásban, mindig más és más faluban, kis zöld Berva- mopedjén járva egyik helyről a másikra. S az emberek, ahol megfordulni látják őket, minde­nütt így vélekednek: ilyen házaspárt egész Heves megyé­ben sem találni még egyet, és szereti mindenki a legnagyobb becsüléssel a férjét is, feleségét is egyaránt. Dr. Bakiék nagyon szerény, egyszerű emberek. A védőnők azt beszélik róluk, hogy a férj pesti ember volt és azért jött ebbe a poros falu­ba, járásba, hogy felkutassa a sok rejtett tbc-t. Azt tudja mindenki, hogy néhány eszten­dővel ezelőtt ezért magas ki­tüntetést kapott és azt is tud­ják, hogy minden orvos elé példaképül állíthatják ezt a házaspárt, akik tíz éve jófor­mán mindig csak a röntgen­készülék mellett találhatók.” Harminchat ember nevében írták Poroszlóról ezt a kis dí- csérőlevelet, s ha harminchat ember ilyen egyöntetűen szól köszönp szóval ahhoz a két emberhez, akik elsőrendű fela­datuknak tartják az emberek gyógyítását, akkor bizonyosan még legalább tízszer ennyien vannak azok, akik ha szóval nem is. de igaz szeretetükkel azt mondják a tüdőbetegség két áldozatkész kutatójának: köszönjük fáradozásaikat. S kell-e két hivatását szere­tő embernek ennél több? A szocialista és kapitalista államok közötti kereskedelmi tárgyalásokról | A z emberek figyelme ma | elsősorban a külügy­’ miniszteri értekezlet felé for- jdul. Mindenki érzi — éljen | Keleten vagy Nyugaton —, Jhogy Genf ben történelmi ese- !menyek zajlanak le. A mi sor- IsunKról, az emberiség jövőjé­ről döntenek. De talán nem llesz érdektelen, ha figyelem- ímel kísérjük az utóbbi napok lés hetek nemzetközi kereske- Idelmi egyezményeit, a Külön- Iböző társadalmi és gazdasági trendszerű országok üzleti tár- Igyalásait, mert azok össze- Ifüggenek a nemzetközi politi­kai élettél és egymásra köl­csönhatást gyakorolnak. > Moszkvában szovjet—angol >kereskedétmi egyezményt ír- >tak alá. Ennek eredménye­dként a Szovjetunió nagy- >mennyiségű . gabonát, fát, szí­nesfémeket, lent és egyéb tárukat ad el Nagy-Britanniá- «nak, a szovjet külkereskedel- «mi .vállalatok pedig vegyipari, «papíripari gépeket, élelmiszer­ipari berendezéseket és egyéb «közszükségleti cikkeket ren- sdelnek. A nyilvánosságra ke- <rült adatok szerint 1980. jú- <nius végéig körülbelül 30 szá- Szalékkal nő a két ország ke- Sreskedelmi forgalma. < Ez az eredmény önmagában |nem sok, egészen más okok Smiatt érdemel különös fi­1 gyeimet. Sokkal fontosabb az a körülmény, hogy egy szoci­alista és egy kapitalista állam közötti tárgyalások olyan eredményekre vezettek, mely- Iyel mindkét fél elégedett és a létrejött egyezmény éppen a genfi tárgyalások időpontjá­ban bizonyította be, hogy a „tárgyalások hasznosak vol­tak a Nyugat és Kelet közötti jobb megértés szempontjából” és a megállapodások fényes bizonyítékul szolgálnak arra, hogy „ ... a tárgyalások — ha mindkét fél akarja — ered­ményekre vezethetnek". Ép­pen ezért a két kormány el­határozta, hogy „megteremti azt az alapot, amelyen — mindkét fél jóakarata mellett — lehetségessé válik a keres­kedelem szüntelen fejlesztése. Ezt a célt szolgálja a meg­egyezés azon pontja, hogy „a két kormány képviselői éven­te találkozni fognak London­ban, illetve Moszkvában és újabb intézkedéseket dolgoz­nak ki a kereskedelmi kap­csolatok további javítására" A történelem már számta- lanszor bebizonyította, hogy a kapitalista országok­kal való békés együttélés le­hetőségének igazolása keres­kedelmi szerződések útján si­keres, mert a nyugati tőkés körök előtt minden ékes szó­nál és tiszta logikánál előbb- revaló az üzlet. Amikor ők nemcsak fenntartani igyekez­nek a meglevő szerződéseket, hánem azok kiterjesztésére tö­rekednek, az feltétlenül ked­vező légkört jelent és nmen már csak egy lépés a külön­böző politikai kérdések rende­zésének előkészítése. A szélsőjobboldali politikai körök és a szolgálatukban ál­ló újságok elkeseredett düh­kitörései azt bizonyítják, hogy a szovjet és angol államférfi­ak kölcsönös látogatásai és személyes tárgyalásai útján az utóbbi időben lényeges kö­zeledés történt a két nép kö­zött. Hogy ez a béke ellensé­geinek nem tetszik, azon mi nem nagyon csodálkozunk. A New York Mirror című lap például annak az amerikai tő­kés véleménynek ad hangot, hogy az angol—szovjet egyez­ményt csak a csúcsalálkozó után lett volna szabad megköt­ni, mert a genfi külügyminisz­teri értekezlet ideje alatt meg­kötött kereskedelmi egyezmény „befolyásolja az értekezlet munkáját” mégpedig, hogy a részükre nem kívánt irány­ban. azt a cikk sugalmazói és a fejtegetés hangneme elárul­ta. A kiállítások és a nemzet- köz: vásároK kitűnő al­kalmat nyújtanak a tapstezta- latok kicserélésére és a békés gazdasági verseny legjobb erő­próbáinak bizonyultak. Brüsz- szelben, Lipcsében. Zágráb­ban. Milánóban, Damaszkusz- ban. Brnoban vagy Casa­blancában évről évre meg­rendezik az immáron hagyo­mányossá váló vásárokat és kiállításokat. Azokon egyre több állam vesz részt Keletrö1 és Nyugatról egyaránt. A vásárokon részvevő üz­letemberek és a kormán vfér- fiak hivatalos nyilatKozatai­ból kitűnik, hogy a nemzet­közi vásárok és kiállítások eredményét nemcsak a kül­kereskedelmi mérleg eredmé­nyeiben kell mérnünk. Az idei Budapesti Ipari Vásárról közölt beszámolók és főleg azok az üzletkötések, amelye­ket a Szovjetunió, Kina, a lengyelek, csehszlovákok és a magyar külkereskedelmi szer­vek, nyugatnémet, olasz, fran­cia, osztrák és más nem szo­cialista országokkal kötötteK, mind azt bizonyítják, hogy le­hetséges Nyugat és Kelet !>é- kés egymás mellett élése. A tőkés cégek képviselői Budapestről való elutazásuk előtt hangoztattáK, hogy elé­gedettek az eredményekkel, a vásár kifizetődött számukra, pedig a nagyobb üzletkötések és megrendelések majd csak később, hetek, esetleg hóna­pok múlva történnek. TV em tudom, hogy devi­1 ^ za-forintban, rubelben vagy dollárban milyen ered- menvéket hozott a Budapesti Ipari Vásár. De az bizonyos hogv az üzletfelek személyes megismerése, azok a szívélyes és baráti kapcsolatok, ame Ivek a szocialista és a tőké' f>rS7-á ao-fc q7i31r°,'n'hc»r0i kÖ7ÖA” q vpsfrr-n s7övőd-«k nast'v i* lentősésűek a néosk bák? egymás mellett élésének szer- pontiából és jól fosnak ka matnzrii nemcsak a tovább’ szerkőé hanem s nemzetközi fo^zü’tség meg­szüntetése terén is, Fazekas Lászté

Next

/
Thumbnails
Contents