Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-27 / 149. szám

i NfiPßJSÄG 1959. június 37., szombat további színvonal-emelkedési várunk a következő évadtól ~ Az egri Gárdonyi Géza Szinház igazgatójának nyilatkozata — JLLllzlö- ? Raffáelloról,„ a nagy olasz festőről jegyezték fel, hogy egy éjszaka a kocsmában úgy fizette ki számlá­ját, hogy a faaéz- talra egy aranyat festett, amelyet tu­lajdonosa igazi­nak nézett: s a hal­hatatlan feptő még a visszajáró pénzt is megkapta. Mos­tanában egy olasz festő a postát szedte rá, ameny- nyiben egy levélre nem ragasztott bé­lyeget, hanem rá­festett néhány címletet, oly töké­letesen, hogy a posta gyanútlanul továbbította, s kézbesítette is a levelet. Hiába, a festők nagy illuzionisták. Ismertem sok höl­gyet. akiket kifest­ve láttam meg elő­ször, s igen szép­nek tartottam őket. Csak később vet­tem észre, hogy a festett szépség csak illúzió volt. Dehát az emberek szeretik, ha ártat­lanul csapják be őket. Űj kísérletek szerint, állítólag az - űrhajó utasai a sötétben majszolt kenyeret sültcsir­kének érzik, a vi­zet vörösbornak. Mindez rendkívüli módon leegysze­rűsíti majd az éle­tet. Néhány év múlva bemegyek egy étterembe, s kérek egy fatányé­rost. A konyhaséf, aki mellesleg kép­zőművészeti főis­kolát végzett festő­művész lesz. rápin- gálja a fatányé'rra a húst és köretei: meglocsolja foki. hagymaszagú köl­nivízzel. kihozzák: leteszik elém. el­oltják a villanyt, számba nyomna1! egy hámozott főtt­krumplit. s én ké­tesen habzsolom majd. mintha a fa­tányérost enném Mert nem a való­ság fontos, hanem az illúzió ... A jövőben. Mert addig — tudj’ is­ten. nem harag-- szom érte — hoz­zák ki csak a ren­des adagot. Hőveti P. L. ­Válaszolnak az illetékesek „Kis község nagy gondokkal" cimű cikkünkre ' Ti»» K •Mr.- egri Gárdonyi Géz« Szírójaz művészei néhány hé­tig piég nap mint nap járják a megye falvaít,. esténként si­keres--előadásokat tartva, az lüöS^aD-es színiévadnak azon­ban jószerint már vége. S egy- egy ilyen évadzárás mindig új geridökat okoz, új • terveket szül mindenütt. Ezekről be­szélt ezúttal Szőllősi Gyula, a színház igazgatója. — Az elmúlt egy esztendő­ben, ha elkészítjük mérlegét, szerintünk sikerült elérni azt a célt, amit magunk ele tűz­tünk, — mondotta. — Fő cé­lunk ugyanis a színház mű­vészi színvonalúnak stabilizá­lása volt, hogy kiinduló pon­tot! teremthessünk magún:-' számára a következő időket, tekintve. Az eredmény bizta­tó, amint azt a közönség elis­merései is számtalan esetben bizonyították. De elérkezett az évad vége, s ez most gon­dok elé állította a színház igazgatóságát. Ugyahis rész­ben az a körülmény, hogy a színészvilágban még erősen él az egy-egy ethbsr művészi fejlődése szempontjából való­ban szükséges szezonvégi hely­változtatás, részben pedig a Következő évad magasabb színvonalú munkájának bizto­sítása megkövetelte a színház bizonyos mértékű átszervezé­sét; — Ennek során színházunk több művésze megválik Eger­től, s másutt kíván a további­akban működni, — folytatta Szőllősi Gyula: — Nagyon saj­náljuk Somorjai Évát, aki jö­vőre a debreceni Csoknai Színház tagja lesz, de meg­értjük, hogy szive olyan hely­re húzza, ahol lehetősége lesz opera szerepek játszására is. Ugyancsak nem szívesen vá­lunk meg Varga Gyulától, aki azzal indokolta miskolci át­helyezését, hogy több eszten­dős egri múltja uíán szükségéi érzi más színháznál való to­vább ' fejlődésre. Felmondott, illetve áthelyezését kérte még Forgács Kálmán Békéscsabára, Bodó G'ytit'gy az Állami Déry­né Színházhoz, valamint Bodó Judit. Németh Gabi és Fontos Magda is. — A követkéz» évadra terve­zett bemutatóink jellegénél fogva és az előbb felsoroltak távozása miatt is a színház ve­zetőségének további átszerve­zéseket is kellett végrehajta­nia. Ezért megválnak még a színháztól Szűry György. He- rédy Gyula. Kautzhy Ervin, Szirmai Ottilia. Patkó István. Tamás József, Kárpáthy Gyu­la, és még néhány segédszínész, valamint kórustag. — Az eltávozó erők pótlására számos színház művészével folytattunk tárgyalásokat — mondotta a továbbiakban a színházigazgató. — Ennek alap­ján a Gárdonyi Géza Színház­hoz szei-zűdött a kaposvári Csí­ki Gergely Színház eddigi primadonnája, Olgyai Magda. Az Állami Déryné Színháztól Csala Zsuzsa. Horváth Ottó és Varga Edit jönnek Egerbe. A televíziótól is' kapunk két el­sőrendű erőt F. Nagy Imre és Varga Ilona személyében. A békéscsabai Jókai Színháztól Ceglédi Sándor és Kürtös Ist­ván jön városunkba, yj drámai hőst nyerünk Füzessy Ottó személyében és két nagyon te­hetséges fiatalt a Színművésze­ti Főiskola most végzett nö­vendékei közül: Magda Gabit és Paláncz Ferencet. A kar­mester Gyulai Gál Ferenc ze­neszerző, a szolnoki Szigligeti Színház eddigi tagja lesz. — Ezeknek a művészeknek leszerződtetésévei körülbelül biztosítottuk már a következő évad munkájához szükséges erőket, mégpedig olyanokat, akikkel valóban el tudjuk ér­ni magasabb szintre kitűzött céljainkat. Ettől függetlenül, még néhány tehetséges mű­vésszel tárgyalásokat folyta­tunk, akiknek nevét csak azért nem mondhatom meg e EGRI VÖRÖS CSILLAG Dzsungel könyve EGRI BRODY A vihar kapujában EGRI KERTMOZI Csodagyerekek (szélesvásznú) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Bogáncs GYÖNGYÖSI PUSKIN A 18-as év HATVANI VÖRÖS CSILLAG Alvajáró Bonifác HATVANI KOSSUTH Fények a föld alatt FÜZESABONY A harangok Rómába mentek pétervasAra A szalmaüzvegy HEVES Rose Bernd egri bEki: Es Varsó messze van Gyöngyösön este 8 órakor: Viktória IJelvesbílés Tegnapi számunk címfotó­jának címe a nyomda hibájá­ból tévesen jelent meg. A cím helyesen így hangzik: A NÄNAI hátakban. pillanatban, mert még nein biztos a színházhoz szerződé­sük — fejezte be nyilatkoza­tát Szőilősi Gyula igazgató. Az évad végi nagy munka egyik részével teliét csaknem teljesen végzett már a Gár­donyi Géza Színház igazgató­sága. Hátra van azonban még a másik nagy feladat: a kö­vetkező évi műsorterv össze­állítása. Erről még, nem sike­rült nyilatkozatot kapni, ’ a „kulisszák mögött” azonban annyit megtudtunk; hogy a most Egerbe szerződő művé­szeket több mint valószínű Móricz Zsigmond legnagyobb sikerű drámájában, az Űri muriban is láthatjuk, s a be­mutatásra kerülő darabok kö­zül az egri közönség részéről ebben az esztendőben hiányolt romantikus dráma sem fog hiányozni. A tervek szerint Schiller valamelyik nagysike­rű művét viszik majd szín­padra. A közönségnek szánt kedves meglepetések közül nem hiányzik majd jövőre az. ősbe­mutató sem. Ezek egyike elő­reláthatólag egy német vígjá­ték lesz. — ger. * Átfogó zenei enciklopédia A nyugatnémetországi Kas- selben 8 kötetes zenei enciklo­pédia kiadását kezdték meg. Minden kötet 1000 oldalt tar­talmaz. A hatalmas enciklopé­dia, amelynek címe „A zene múltja és jelene”, F. Blume professzor, a nemzetközi Zene- tudományi Társaság elnökének gondozásában jelenik meg. Az enciklopédia nemcsak a zene­művészet különböző ágait, a zeneszerzők életrajzi adatait, a müvek ismertetését, zene­elméletet, hangtant és a ze­nei nevelés kérdéseit öleli fel, hanem bőséges helyet ad a technikai résznek is. Behatóan ismerteti az egyes Mngszerék gyártási módját, továbbá a ze­ne kapcsolatait az irodalom­mal, a vallással, a. joggal, filo­zófiával és a képzőművészettel. . . . akkor en meg megmon­dom a mamának, hogy ki csó- kolózik folyton Rózsi nénivel!? 1959. június 27, szombat: 1954, A Szovjetunióban megkezd­te az áramszolgáltatást a világ el­ső atommegliaj tású erőmüve. lG«9-ben született N. N. Aszajen szovjet költő. 1574-ben halt meg G. Vásári fi­renzei festő, építész és műtörté­nész. W Névnap V Ne feledj tik, vasarnap : 1RENEUSZ — A PEJLY1 AKOLHÁTI Üj Élet Termelőszövetkezet kiszistái részt vettek a takar- mánybetakarításban. A gátak kaszálásával 100 mázsa szénát biztosítottak a közös állomány részére. — AZ É. M. Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál értékelték a kongresszusi ver­senyben eddig elvégzett mun­kát. Az építésvezetőségek ver­senyéből Novodonszki Györ­gyök kerültek az első helyre gazdaságos, pontos munkával. — FÉNYÁRBAN úszik ma este az ötödik dalosünnep al­kalmából az egri főszékesegy­ház homlokzata, a díszhang­verseny színhelye. A villany- szerelők már több nap óta dolgozóiak a lépcsősor előtti téren. Necmvilágítást és hatal­mas reflektorokat szerelnek fel az ünnepség színhelyének több pontján. — 250 KÖBMÉTER ZÖLD- SILÖT készítettek el a pélyi Aranykalász Tsz tagjai. — ÜJABB KÜLFÖLDI Ber- va moped megrendelésről tár­gyalnak az Egri Finomszerel- vénygyár vezetői a Pannónia Külkereskedelmi Vállalattal. — A 39-ES DANDÁR 10. Vörösgyalogezredének volt harcosai veterán találkozót rendeznek ma este 7 órakor Egerben, a Helyőrségi Tiszti Klub dísztermében. Az ün­nepségen beszédet mond Ba­lázs Béla alezredes. Utána a 39-es Dandár című filme-t vetítik. 28-án az ünnepség a helyőrségi laktanyában foly­tatódik, majd börtönlátoga­tás és az 1919-es harcmező megtekintése következik. — AZ EGRI Bútorgyárban tegnapelőtt tartották meg az új szakszervezeti vezetőség választását. — HARMINCNÉGYEZER forintot fordítanak ebben az esztendőben a községfejlesz­tésre Bekölcén. Az összeg na­gyobb részét a községi mű­velődési otthon bővítési mun­káihoz használják fel. 1959. május 28-án a Népúj­ságban, a harmadik oldalon, cikk jelent meg „Kis község nagy gondokkal” címmel. Te­kintve, hogy a cikk az illeté- tékesek figyelmébe volt ajánl­va, járási központunk részéről reagáltunk is rá, mivel a tár­náméra! Földművesszövetkezet irányításunk és ellenőrzésünk alá tartozik. Megjegyezni kívánjuk, hogy a megjelent cikk a teljes való­ságot tartalmazza, ellenben Tarnamérán olyan problémák voltak, és sajnos még jelenleg is fennállnak, hogy azokat máról holnapra kiküszöbölni teljes egészében nem tudtuk. Mindazonáltal örömmel köz­löm, hogy Tarnaméíári a helyi földművesszövetkezet az igaz­gatósággal karöltve, olyan megállapodásra jutott, hogy Tarnamérán a jelenlegi kis- áruházat kettéválasztja, az egyik részében ruházati szak­boltot, önkiválasztó cipőosz­tállyal, a másik részében élel­miszer szaküzletet, önkiszolgá­lót létesítünk.Ezen túlmenően a 2. számú, illetve a jelenlegi fi­óküzletet megszüntetjük és az 1. számú italbolt mellett levő nagy üzlethelyiségbe vas-mű­szaki szaküzletet rendezünk be. A vas-műszaki szaküzlet létrehozásával a. tarnamérai lakosság régi problémája oldó­dik meg, ugyanis a vas-mű­szaki szak üzlet lehetővé fogja tenni, mind a vas, mind V műszaki áruk választékát. A. húsüzlet létesítésével kapcso­latban közlöm, hogy ebben az Ügyben is lépéseket tettünk, je­lenleg a húsüzlet létrehozása a helyiség megszerzésén mú­lik, amennyiben a tarnamérai • földművesszövetkezet vezető­sége a tanáccsal karöltve hús­üzletnek megfelelő helyiséget tudna szerezni, úgy a húsüz­let megnyitása sem marad eh Ellenben itt kell megjegyez- ■ ni azt, hogy a húsüzlet meg­nyitásával a húsellátási prob­lémát teljes egészében neiry tudjuk kiküszöbölni, mivéji., húskereteink elég szűkösek: Eizik Endre kerületi felügyelő Nevelők napja Hatvanban Hatvan város és járás mű­velődésügyi osztálya nevelők napját rendezett, melyen össze­foglalták és megtárgyalták az. • elmúlt év tapasztalatait, meg­beszélték, hogyan tudják fel­használni a nevelők a nyári ; szabadságukat arra, hogy az a jövő évben az oktató és ne­velő munkában jótékonyan éreztesse hatását. /W/vW/­KÉT FÉRFI áll a söntéspult előtt. Zömök, tagbaszakadt az egyik, hóri- horgas, inas ember a másik, fiatal mind a kettő. Az első nagyfröccs jólesett, a második ízlett, a harma­dikat kívánták, s most, hogy az ötö­dik után koppan üresen a pohár, nekividámodva pislognak az italbolt ajtaja mutatta világba. Molnár Já­nos, a hórihorgas, zsebredugja kezét és maga sem tudja miért, széles vi- gyort ereszt meg keskenyre borot­vált bajúsza ulatt. .— Na, tán viccet mesélsz magad­nak — morogja Keceli Gábor, a cim­bora, közben szemével odacsippent a csaposnak: jöhet a következő. — Nem a’, esak úgy nevettem ma­gamban ... Jó kedvem van. komám, semmi egyéb — villogtatja vidáman szemét Molnár és oda se nézve, nyúl a pohárért, önti is magába olyan se­rényen, mintha féltené, még meg­issza valaki előle. — Az a jó, ha az embernek kedve van — bölcselkedik Keceli. — Kedv nélkül az ökör se húz — koppantja vissza ő is üres poharát és nagyot nyújtózkodik, hogy beleropognak az izmai. Molnár bólint, helyesli a bölcs mondást, különben is értik egymás gondolatát igencsak, régi cimborák, elválaszthatatlan barátok, gyerekko­ruk óta. Együtt kerültek iskolába, együtt mentek el dolgozni, még a katonaságnál is egy századba kerül­tek, .. Legényember még mind a kettő, de'udvarol is most egyszerre — mind a kettő. Ha van igazság a földön, akkor a majdani keresztelőt is egyszerre tartják minden bizony- nyári. MOST CSAK úgy befordultak GYURKÖ GÉZA: Magyar virtus ,.. szomjoltásra, oltogatják is szorgal­masan. Furcsa egy dolog azonban az ilyesfajta szomjoltás. A szomjúság­gal nincs baj, azt nem érzik, de mi­nél több az oltóanyag, annál na­gyobb a tűz, ott belül, mígnem aztán ez a tűz kiül az arcra, lángralobban a szemekben, § kezdi úgy érezni az ember, hogy nemcsak csudaszép ez a világ, de ebben a világban aligha akad különb ember náluk. Valamit tenni kéne — ezt érzi mind a kettő. Fogalmuk sincs róla, hogy mi lehet­ne az a valami, de olyan dolog le­gyen, amitől lecsapódik ez a belül feszítő, tüzes jókedv, nagy erő ... Énekelni? Lányt ölelni? Nekifutni a világnak? — De nagy pofont tudnék én most adni valakinek, komám — sóhajt fel őszintén Molnár, és egy mozdulattal önti magába az újabb fröccsöt. — Bizisten. nagyon jól esne — teszi hoz­zá és látszik arcán, kiszaladna a vi­lágból is, hogy lesuhintson valaki­nek egy jó nagy pofont. Az ivó azonban majdnem üres. A sarokban ül két idősebb parasztember, vala­mivel távolabb álldogálnak hárman, söröspohárral a kézben, beszélget­nek. Keceli ingatja a fejét. Szemmel- láthatólag töpreng valamin. — Hát éppen, ha csak a pofon a bajod, azon lehet segíteni — böki ki végül Is. — Hogyan, te? — Adsz nekem egy pofont, cimbo­rák vagyunk, miért ne segítenénk egymáson, nem igaz? — Hogy neked adjak egy pofont? — értetlenkedik, még hitetlenkedik Molnár. — Nekem... És én meg vissza­adom. Nekem is jólesne lehúzni egy frászt valakinek . .. így legalább senki se szólhat, cimborák vagyunk, segítünk egymás baján — magya­rázza kicsit akadozó nyelvvel Keceli. MOLNÁR TÖPRENG. Már meg tenyere is viszket a nagy ütni való kedvtől, de hogy saját cimborájának adja a pofont... Bár az visszaadja. Egy pofon, meg egy pofon, az két pofon, azazhogy valójában egyetlen pofont se jelent, mert akkor kvittek lennének, csakhogy ... — Mi az, tán félsz, hogy vissza­kapod? — ingerkedik Keceli és köz­ben nyújtja is az arcát, hogy ide üss, komám, ha olyan üthetnéked van. — Miért félnék én . . . Csakhogy attól tartok, ha én ütök, te már nem nagyon tudsz utána visszaütni... Sajnállak, no... Cimborám vagy <- magyarázza nagy komolyan Molnár. Keceli összehúzza szemét, úgy mondja: — Sose sajnálj, cimbora, az utol­sót én ütöm, ne félj... Vagy épp’ az a baj, hogy visszaadom? Hát nem adom .... Mert én tényleg sajnál­lak ... Mehetnél mindjárt a fogor­vashoz. Na, nem mersz ütni? — Merek én — lép egyet hátrább Molnár — s add csak vissza. Nem­csak ütni tudok én, komám, de állni is az ütést... — Akkor gyerünk már azzal a pofonnal, hallod-e — és Keceli tart­ja az arcát, de megfeszíti nyakát, lábát, hogy jó tartásba fogadja a pofont. Molnár gondolkodik még egy pil­lanatra, felemeli a kezét, vissza­ereszti, inkább érzi, mint tudja, hogy nem lenne szabad ezt csinálni, hogy kész marhaság az egész, hisz ki látott még olyat, hogy két cimbora, mindenki előtt, harag nélkül, csak úgy, elkezdi pofozni egymást... — Na, mi lesz, üss hát! — követe- iődzik makacsul Keceli és szemében ott ül már neki is a tűz. AZ IVÓBAN mindenki felugrott, amikor a pofon csattant. Keceli hát- ratántorodott, fellökött vagy két po­harat a söntéspulton, orrát elöntötte a vér. Molnár kicsit elfehéredett. Dehogy akart ő ekkora pofont adni, csak meglendült a karja, a tenyere meg kicsit elcsúszott... Végig se gondolhatta a dolgot, máris zuhant arcára a hatalmas ütés, hogy neki­esett az asztalnak, felborult vele együtt. Mindez egy pillanat alatt játszó­dott le. Keceli az orrát törülgette, Molnár meg' sötét arccal tápászko- dott fel. Igaz, hogy nagyobbat ütött, mint akart, de ez a marha barom' egyszerűen leütötte, azt se várta meg, hogy felkészüljön a pofon fo­gadására. Most persze, vigyorog, hogy lám, ki az erősebb, rajta röhög­nek az emberek, itt az ivóban is. Becsapta saját cimborája, mert nem is tenyérrel, de ököllel ütött;. .Egy pofon, egy ökölcsapás, ez így nem gilt... Ökölért, ököl jár, ez a sza­bály — futott át agyán egy pillanat alatt és már ütött is. Keceli nekiesett a falnak, aztán öt is elöntötte a kegyetlen düh ... Hót mi van ezzel? Verekedni- akar? Vele? Hát szétmorzsolja, mint a fér­get, hát mit képzel ez... A nyam­vadt! Pattant is el a faltól, és ökle,: mint valami pöröly, úgy zuhant le Molnár arcára ... Az ivó vendégei aztán már csak'- azt látták, hogy két ember először ököllel veri egymást, aztán bírókra kelve, a földre zuhannak, az egyik felugrik, belerúg a másikba, az or­dít, talpraugrik. székkel neki... zu­hanás, káromkodás, vér. hörgés ... Mire vagy öten szétválasztják őket. Molnár már kidülledt szemek­kel fuldoklik Keceli bakancsa alatt, Keceli arcát vastagon borítja a vér Feltámogatják. szétválasztják őket, de csak hörögni tudnak ... — Úgyis megöllek egyszer ... — Széttaposlak, te mocsok — és mennének egymásnak újra, ha en­gednék őket. A SAROKBAN az egyik öregem­ber, feltolja kalapját és megjegyzi, csak úgy inkább magának, nem tudni gúnyból-e: — Hiába no, él még a magyar tTt- tus ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents