Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-26 / 148. szám

1959. június 26., péntek NEPÜJS AG 5 I Hazafias Népfront megyei bizottságának ülése A Hazafias Népfront megyei bizottsága tegnap délelőtt 10 órakor a Szakszervezeti Szék­ház kistanácstermében ülést tartott. Megjelent az ülésen Kottái István, a Hazafias Nép­front országos központjának egyik osztályvezető helyettese, valamint Tóth János, az orszá­gos központ munkatársa is Az ülésen elsőként Páti Jenő megbízott megyei titkár tartott referátumot a politikai hely­zetről és a népfront-mozgalom előtt álló feladatokról. Referá­tuma első részében rövid át­tekintést adott a jelenlegi nemzetközi helyzetről, a kül­politika homlokterében álló genfi tanácskozásokról, majd belpolitikai életünk esemé­nyeiről, ipari, mezőgazdasági előrehaladásunkról számolt be. Ezután a népfront-mozgalom eddigi tevékenységéről és a további feladatokról szólt. Hangsúlyozta, hogy a mozga­lom az ellenforradalom fegy­veres legyőzése óta komoly fejlődésen ment keresztül, te­vékeny részese volt a megva­lósított konszolidációnak és olyan állomások jelzik munká­ját, mint a tanácsválasztások lebonyolítása, a népek barát­sági hónapja megrendezésében való aktív segítségnyújtás, a tanácsok munkájának fokozott segítése, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében való tevékeny közreműködés. Az előadó ezután bírálta a megyei mozgalom tevékenysé­gében megmutatkozó hibákat, majd a feladatokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a községi bizottságokat rendszeresen meg kell bízni különböző fel­adatokkal. Mindennapos élő kapcsolatot kell kialakítani a községi és városi bizottságok­kal. A Hazafias Népfront-mozga­lom előtt álló állandó jellegű feladatok közé tartozik a bé­kevédelmi munka, a község­fejlesztés, a községpolitika alakítása, a mezőgazdaság fej­lesztése, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének állan­dó segítése és a tömegszerve­zetekkel való szoros együttmű­ködés. Páti elvtárs hangsú­lyozta, hogy e feladatok meg­valósítása azt kívánja meg, hogy a Hazafias Népfront mi­nél több embert mozgósítson, minél több aktívára támasz­kodjék munkájában. Beszámolt arról is, hogy az elmúlt bizottsági ülés óta a Hazafias Népfront a község­fejlesztési és városfejlesztési munkák további hathatós segí­tésére megrendezte a fejlesz­tés terén kiváló társadalmi munkát végzők megyei konfe­renciáját. A konferencián mintegy 120 kiváló társadalmi munkás vett részt. Elmondot­ta azt is, hogy a községfej­lesztés és a városfejlesztés to­vábbi segítésére műszaki szak­emberekből, mérnökökből, szakmunkásokból létrehoztak a megyei elnökség mellett egy 50 tagú műszaki csoportot. E csoporton belül villamossági, mélyépítési, magasépítési és egészségügyi szakcsoportok alakultak. Ezek a csoportok igen eredményesen segíthetik a község- és a városfejlesztést. A továbbiakban a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­vel kapcsolatos feladatokról és az eddig elvégzett munkákról számolt be. Az ülés második napirendi pontjaként dr. Pálinkás Jenő megyei elnökhelyettes a köz­ségpolitikai munka 1958. évi és 1959. első félévi tapasztala­tairól számolt be. Elmondotta, hogy az 1958-as város- és köz­ségfejlesztési bevételi terv tel­jesítése, megyei viszonylatban, 102 százalékos volt, ez nem kevesebb, mint 24 millió 68 ezer forintot jelentett. Ebből az összegből többek között csaknem 70 ezer négyzetmé­ter járdát építettek, több mint 38 ezer négyzetméter útépítést fejeztek be és mintegy 34 kilo­méter hosszúságban építettek új villanyhálózatot. A fejlesz­tési bevételből a községek egészségügyi helyzetének meg­javítására több mint negyed- millió forintot fordítottak az elmúlt évben. Szihalmon pél­dául 100 ezer forintos költség­gel új egészségházat építettek. A megye jó ivóvíz-ellátásának biztosítására több mint három­negyedmillió forintot ruháztak be. Ezután a községfejlesztési lé­tesítmények kivitelezési prob­Közel 30 vagon takarmányt vittek a közösbe eddig a füzesabonyi járás tsz-einek új tagjai A füzesabonyi járás terme­lőszövetkezeteiben is fokozot­tabb ütemben halad a takar- mánybehordás. Az új termelő­szövetkezeti tagok egyre in­kább megértik, hogy a közös takarmányalap megteremtésé­től jövő évi jövedelmük, anya­gi helyzetük fejlődése függ. Arról kaptunk hírt, hogy ez Ideig a füzesabonyi járás ter­melőszövetkezeteinek új tagjai közel 30 vagon takarmányt vittek a közösbe. A nagyúti Petőfi Tsz-be 500 mázsát, a fü­zesabonyi Petőfi Tsz-be 346 mázsát, a mezőtárkányi tsz-ek tagjai közel 1500 mázsát és a két új szihalmi tsz már több mint ezer mázsa takarmányt vitt a közösbe. A takarmány- behordás tovább tart. lémáiról szólt, majd azokról az akadályokról beszélt, amelyek a községfejlesztési tervek megvalósítását gátolják. Ezek között elsőként említette meg a megfelelő műszaki előkészü­letek hiányát. Probléma néha a pénzügyi fedezet biztosítása és a szükséges építési anyagok nem elég gondos számbavétele. Beszámolt arról is, hogy a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága 1958. végén és ez év elején széleskörű aktívaháló­zatot szervezett és erre tá­maszkodva, jó eredménnyel vett részt a községfejlesztési munkában. A Hazafias Népfront-mozga­lom tevékenyen kivette a ré­szét a lakosság mozgósításából egy-egy községfejlesztési fel­adat megvalósítására, jól szer­vezte a lakosság önkéntes tár­sadalmi munkáját. Beszélt az 1959. első félévé­nek községfejlesztési munká­járól, annak eredményeiről. Megállapította, hogy az idei terveket főként különböző kommunális létesítmények jel­lemzik. A betervezett bevéte­lek 40 százalékából járda-, út­építés, a vízellátás megjavítá­sa, villanyhálózat bővítése sze­repel. Hangsúlyozta, hogy a Hazafias Népfrontnak ebben az évben is tevékenyen ki kell venni részét e feladatok meg­valósításából, főként a helyi erőforrások és tartalékok fel­tárásából. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága ülésén az el­hangzott beszámolókat igen élénk vita követte. A hozzá­szólások sok értékes javasla­tot vetettek fel. Az ülés a kora délutáni órákban ért véget. Súlyos közlekedési baleset volt vasárnap Horton Vasárnap délután négy óra előtt Dobos László asztalos, jánoshalmi lakos, EB 20—69. rendszámú Simson gyártmá­nyú motorkerékpárjával sza­bálytalanul előzött Hort köz­ségben és ennek következtében nekiszaladt avele szemben jövő, Alattyáni István honvéd főhad­nagy vezette motorkerékpár­nak. A baleset következtében Dobos László, valamint Alaty- tyáni István és felesége 20 na­pon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek. A rendőrség a sza­bálytalanul vezető motoros el­len megindította az eljárást. — BEFEJEZŐDÖTT a Recs­ki Ércbánya KlSZ-szervezetc- nél a tavasszal megszerve­zett politikai kör. A részve­vők vizsgabizottságok előtt adtak számot a tudásukról. Három szovjet turistacsoport látogat a napokban megyénkbe A tartós szép idő beálltával egyre több külföldi turista- csoport látogatja meg megyénk műemlékeiről és jó borairól nevezetes székhelyét, Egert, valamint többi városainkat, községeinket. A közeli napok­ban egymás után három turis­tacsoport is érkezik Hevesbe Ezek egyike tegnap rövid egri látogatás után a Bélapátfalvi Cementgyár MSZBT-körének meghívására Bélapátfalvára utazott, ahol a többi között megtekintették a szovjet minta alapján épített korszerű mész» gyárat. A következő 35 tagú csoport az egri béke és barátság nap­jára érkezik vasárnap, majd ezt követően 29-én ismét szov­jet turisták látogatnak Eger­be. akik városnézés után a Fi- nomszerelvénygyár MSZBT- körének vendégei lesznek. Lófouatokat vásárolt az egri városi tanács a téli tüzelőanyag-szállítás lebonyolítására Az egri városi tanács 60 ezer forintot adott a Város­gazdálkodási Vállalatnak, amely összegből a vállalat hat lófogatot vásárolt. Az új fo­gatokkal a vállalat a téli tü­zelőanyag-szállításokat bonyo­lítja le. A lófogatOK olcsóbbá teszik a fuvarozást, nem szo­rulnak rá a dolgozók, hogy a magánfuvarosok méregdrága szállítását igénybe vegyék, Új útra léptek ... Tanév vége a vörösmajori vájáriskolában Heves megye területén a Selypi medencében van a me­gye egyetlen vájárképző inté­zete. 14—18 év között levő munkásfiatalok tanulják a vá­jár és bányaelektrolakatos szakmát, mi nemcsak rendkí­vül fontos a népgazdaságunk számára, hanem hősies helyt­állást, erős munkát igényel. Az idén tizedik éve, hogy az intézet évenként 80-90 vájár és bányaelektrolakatos szak­munkást adott át az ország kü­lönböző bányaüzemeinek, hogy iparunk kenyere, a szén, biz­tosítva legyen, hogy iparunk energiatelepein fennakadás nélkül tudjanak termelni. Az intézet fennállásának tizedik évfordulóját június 21-én a harmadéves tanulók, új szak­munkások búcsúztatásával, a másodévesek évzárójának ün­nepével kötötték össze. Hármas ünnep volt ez a nap, amit a megjelent szülők és érdeklődők tömege is igazolt. Már korán reggel szülők és ta­nulók tanka tömege hullámzott az intézet kertjében a hársfák és fenyőfák alatt. Férfi a járdaszélen Az út mentén, a járda szélén egy férfi ült és sírt. A férfin köpeny volt és saru, ujjal szakállát tépték és a könnyek tócsák­ban gyűltek alatta. Részvevő, együttérző ember vagyok, nem tudom eltűrni a könnyeket, az emberi szív fájdalmát, azon­nal mellé ültem, hogy vigasztaljam. Először egy kicsit vele sír­tam, hadd lássa, hogy én nemcsak egysze­rűen olyan kotnyeles, tsegíteni akaró va­gyok, aki holnap tele­kiabálja a várost, hogy ezésezen tegnap segítettem, képzeld, ha én nem megyek akkor... Hadd lássa, hogy én, szívem és könnyzacskóm teljes melegével együtt tu­dok érezni vele... — Miért sír, bácsi- kám? — kérdeztem végül is, miután jól kizokogtuk magun­kat... — Mert azt mondta nekem Zamora II., hogy én nem is tudok futballozni — hörög­te és rámemelte könyes szakállát. — Hogy mit nem tetszik tudni? •— hökkentem meg. — De én igenis tu­dok, ezt csak Zamora II. mondta... Mert az egy nagyképű pali, nem hajlandó elis­merni a más tehetsé­gét... Nézze fiatalem­ber, — csúszott köze- lébb a járdaszélen —■ én azelőtt nem ismer­tem ezt az ízét, ezt a futballt, de láttam, hogy maguknál ezt csinálják, mondom: megpróbálom... Ki­jártam lelkiismere­tesen az edzésekre, hajlott korom ellené­re megpróbáltam le­szorított rüszttel meg­szúrni a lasztit a ti­zenhatosról... Érti, mindent megpróbál­tam és tudofn, ér­zem, hogy ha világ- klasszis nem is va­gyok, de a Felhő-baj­nokság II. ligájában még el tudok játsza­ni. S akkor jön ez a Zamora II. és arcát­lanul azt mondja, hogy nem tudok fut­ballozni... — Voltaképpen kit lehet szerencsém tisz­telni a bácsiban? rá­kérdeztem óvatosan... — A, most miért fontos ez... Michelan­gelo vagyok, fiatalem­ber, ha tudni akar­ja... “ A mester — he­begtem elhűlve... — Mester, nem mester, hagyjuk ezt most... De hogy ne­kem azt mondják, maga nem tud fut­ballozni... Hát tehetek én arról, hogy 1500- ban, amikor fiatal voltam, Rómában mig nem fociztak.,. Hai tehetek róla? — sírta el magát újból. <— Megsajnáltam. Szegény ember, de- rékbatört a karrierje! Azokkal a vacak szobrokkal nem sokra viszi. (egri) Az ünnepet Dr. Majdán An­tal otthonvezető nyitotta meg. majd utána Csaba József igaz­gató ismertette az elmúlt év eredményeit. Ezek után került sor a bizonyítványok kiosztá­sára. Az új szakmunkások ré­széről Muntyán Tibor búcsú­zott el a nevelőtestülettől, a másodéves tanulóktól. A má­sodévesek részéről Maros Lajos búcsúztatta el a szakmunká­sokat és átvette tőlük az inté­zet KISZ-szervezetének zász­laját. Dél felé járt már az idő, amikor a ballagok átvették a hagyományos vándorbotot és a tarisznyát. Dalolva, de mégis könnyes szemmel hagyták el az intézetet, ahová annyi kedves emlék fűzi őket. Űj élet, új út vár rájuk, az élet szép, de né­ha göröngyös útja. Az intézet kapujában a Mátravidéki Szén- bányászati Tröszt kiküldötte, Dénes István üdvözölte az új szakmunkásokat, s a járási pártbizottság nevében Hangá­csi Viktor elvtárs vette át őket mondván, hogy a párt tovább­ra is segíti majd őket munká­jukban, csak forduljnak biza­lommal a párthoz. Búcsúzunk és elmegyünk.-« Búcsúzunk tőletek mi is, szak­munkások, búcsúzunk és ké­rünk benneteket, legyetek szor­galmas, hasznos tagjai társa­dalmunknak, s soha ne feled­jétek el: csak tudás adhat erőt az akadályok leküzdésére. Sikert, jó munkát és jó sze­rencsét kívánunk hozzá az iné tézet tantestülete nevében. ^ f Kovács László l nevelő ■' 7 Bányászfiatalokról, a példamutatásról és másról • . . AZ EGERCSEHI BÁNYATELEP főutcá­ján ácsorgunk, s egy idős bányászról beszél- getürnc, aki nagyon sokat dolgozik. Nemcsak lent a bányában, hanem amúgy, a köz érde­kében is: lelkes, szorgalmas ember, csak úgy árad a dicsérő szó a személyével kapcsolat­ban. Azt mondja az egyik idősebb bányász: — Szép ez nagyon, bár fiatalok Közt is akadna egy pár. A többiek valamennyien olyanok, akik már koruk miatt se igen érezhetik magukat ta­lálva: helyeslőén bólogatnak. A beszéd témá­ja ezzel megváltozik, a mai fiatalságot em­legetjük mo6t már. — Ott igen, lent a bányában, ahol pénzért buzgólkodnak, ott megy minden annak rend­je szerint, de aztán próbálja valaki fent megmozgatni őket — szól az egyik megint; — Na hiszen jól nézne ki a bánya, ha rá­juk lenne bízva a társadalmi tevékenység — legyint egy harmadik. — Eszembe jut egy megjegyzés, mit ré­gebben a bánya főmérnökétől hallottam: — Nem kell itt született Napóleonnak lenni, de azért valami hiányzik, lendület, az nincs sok az ifjúmunkásokban. Beszélnek a tiszteletlen magatartásról. Péró Ignác nyugdíjas bányász azon a véle­ményen van, hogy nem hiszik el ezek a fia­tal kölyökbányászok, hogy milyen volt az élet régen a föld alatt és bizony gyakran megkapják az öregebbek: ugyan mit ért ma­ga ehhez ..szaki bátyám”; EGY RÉSZE EZ CSAK ANNAK, amit hall az ember jártában-Keltében, egyoldalú is emiatt, mert hiba volna elhallgatni, hogy Péró Ignác bácsi azt is elmondta: ezek a fi­atal bányászok valóban jobban képzettek, mint az öregebbek jó része, sok mindent megtanítottak velük a vájáriskolában. No, meg aztán minél messzebb kerül az ember térben és időben a fiatalságtól, annál inkább hajlamos arra, hogy egy kicsit leszólja a kor ifjúságát. Elvégre annyi elégtételt csak ve­het az ember az elfutó időn. Ám azt már nem volna szerencsés dolog megállapítani, hogy az idősebbek szaval mögött nincs any- nyi igazság, ami már szót érdemel. Mert van bizony, de mennyire, hogy van. Szúcs bányatelepen jártam, ott húzódik ez a telep nem messze Egercsehitől, úgy is mondják: Bagoly-lyuk. Ez utóbbi név inkább a völgy neve, ahol a kis bányásztelep épült, nagyon egyszerű a magyarázata, hogy miért hívják így: hajdanában annyi volt itt a ba­goly, hogy idegennek kísértethonnak tűnt a gyakori huhogás miatt. Nem mondom el ezt, ha bizonyos jellemző tünetnek nem volna al­kalmas. Öreg" bányász mesélte, aki ugyan már nem hallotta a baglyok hangját, de mégis tudott róla. Fiatalemberektől viszont hiába is érdeklődne az ember hasonló dol­gokról, nemigen tudnának semmi érdemleges válasszal szolgálni. Az a jellemző ebben, hogy az ifjabb nemzedék nem nagyon törő­dik a múlttal, lakóhelyük, munkahelyük tör­ténetével. Erről meggyőződtem. AM MIVEL TÖRŐDNEK? Mielőtt bogoz- gatni kezdenénk ezt a bonyolult ágas-bogas kérdést, még valamit a telepről és egy má­sik lényeges dologról. A telep nincs messze Egercsehitől. de azért van közöttük jó né­hány kilométer, egyébként odatartozik a szénbányához. Ez az egyik. A másik pedig az, hogyha ma valaki az ifjúságról beszél, aligha teheti a KISZ megemlítése nélkül. Abból ugyanis, hogy mint működik a KISZ-szervezet, sok minden kiderül. A szén­bánya ifjúságának ügyéről is könnyebb úgy képet adni. ha a KISZ-szervezetet vizsgál- gatjuk. Szúcs bányatelepen járva magam is a KISZ-titkárt kerestem. A titkár, Papp Rezső, mokány kis legény, tagbaszakadt, erős és mindössze 20 éves. Őszre várja a katonai be­hívóját. Mozgalmi múltja érthetően nem va­lami nagy, hiszen a telep 19 tagú KISZ- szervezete is alig néhány hete alakult. Nem is sok az, amit tőle megtudtam. Vannak a telepen olyan fiatalok, akik ellen sok kifogás akadt. Fiatal lányok, akik folyton a törvényt járják holmi szerelmi bonyodalmakból kifo­lyólag, vannak vagy hárman. A KlSZ-szer- vezet tagjai pedig, amit érdemül el tudnak mondani, mindössze annyi, hogy azokat a „rosszakat” kiközösítették és elültettek a te­lepen 100 facsemetét. PANASZUK INKÁBB KERÜL. Elhagya­tott a telep, se mozi, se telefon, a KlSZ-he- lyiségben sincs berendezés. Nem sportolhat­nak, mert nincs lehetőség... Ha csinálni akarnak valamit, kilométerekre kell elmen- niök, mert nekik semmijük sincs, legfeljebb kiülhetnek napos időben a domb oldalára. Meg kell adni, sok abban az igazság, hogy kívül esnek az érdeklődésen, panaszuk jogos, és korántsem túlzott követelőzés, mégis fel­színre jön az a hiba is, amiről az öregek beszéltek. Mivel törődnék, hogyan igyekeznek segí­teni magukon? Mit csinálnak? A KISZ 20 esztendős titkára maga beis­meri, hogy elég gyakori náluk a poharazga- tás. Valahogy olyanformán vallja be; mit csináljon az ember, hát elmegy szórakozni az italboltba. Kiderül, hogy nem is olyan ré­gen ellene is folyt egy fegyelmi vizsgálat, hiányzott a bányából, egyszer meg felkiild- ték a műszakból mert nem egyezett lent az aknásszal. A tiszteletadásról már magában is sokat beszél ez a „nem egyezés". Az aknász ugyanis nem 20 esztendős már, mint Papp Rezső, a fiatal vájár. Nem beszélve arról, hogyha a KISZ-titkár így elölhalad a „jó példával”, az embernek mindjárt gyanússá válik, hogy valami baj lehet az egész szer­vezetben; Szánja-bánja ugyan, amit elköve> tett, de arról azért megint csak keveset mondj hogy mi lesz a jövőben; Várna az ember va­lamit, ami több egy megbánásnál, valamit, a mozgalmi életre vonatkozó kezdeményező, lelkes tervezgetést, a megmozdulás ígéretét, de nyoma sincs ennek; KÜLÖN MEGJEGYEZTÜK, hogy SzúcS bányatelep Egercsehihez tartozik; A KISZ- szervezet sem különálló. A szénbánya köz­ponti szervezetéhez tartoznak a SZŰCS bá­nyatelep fiataljai is. Persze itt is megsejthe­tő mindjárt, hogy valami nincs rendben. A központ KISZ-titkára véletlenül /értesült ar­ról, hogy a szűcsi szervezet titkára ellen fe­gyelmi vizsgálat folyik. A fegyelmi vizsgálat pedig nem zajlik minden hangos szó nélkül, mégsem tudtak róla. Vajon mennyire tájé­kozottak akkor a kisebb dolgok felől? Hogy néz ki ez az összetartozás? Nem lehet azt mondani, hogy Egercsehi- ben is úgy állnak a dolgok, mint Szúcs bá­nyatelepen. Ficzere Miklós, a központi KISZ- titkár, valamivel többet mond. Megszervezik jobban az összeköttetést a jövőben, tervekről is beszélt. Ok nem alusznak, ez az érzésem, csak éppen álmosait és ebben igazuk van az idősebbeknek. Az egercsehi szénbányában több kitűnő fiatal bánvász-brigád dolgozik. Az egész bá­nya ismeri Nagy Hinó Pál. vagy Papp Istva III. ifjú csaoatait. Elén járnak a munkában jól kénzett fiatal bányászok. CSUPÁN AZ A KAR. HOGY NINCS kö ­tök olyan, akiről annyit lehetne beszéln - mint ott az utcán beszélgettünk egy időseb’ bányászról, aki sokat dolgozik de nemes-1 lent a bánvában. hanem a köz érdekében Pedig ilyen fiatalokat várnak a KIS7 szervezettől. Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents