Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-23 / 145. szám

1959, június 23., kedd

SEPÜJS4G

s

Nyolcvanezer forint jutalomban részesítette a Művelődésügyi Minisztérium az egri Pedagógiai Főiskola diákotthonait

Szombaton délben tartotta évzáró ünnepélyét az egri Pedagógiai Főiskola. Az évzáró ünnepélyen a főiskola tanári kara, hallgatói teljes létszámban jelentek meg, képviseltették magukat a helyi párt- és KISZ-szervezet, valamint a főiskola felügyeleti hatósága is. A Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága képviseletében Berecz János elvtárs jelent meg.

A Himnusz eléneklése után dr. Némedi Lajos, a főiskola igazgatója tartott beszámolót az évi munkáról és az elért eredményekről. Többek között ezeket mondotta:

— A főiskola munkatervinek központjában a pártnak a felsőoktatásra vonatkozó határozatai állottak, a kultúrpolitikai tézisek jelentős alkalmazása mellett. A tanév feladatai a következőkben kerültek meghatározásra: az oktatás, a tudományos munka és a tanulás magas színvonalának biztosítása mellett a főfigyelmet a hallgatók szocialista szellemben való nevelésére, a főiskola további politikai, ideológiai erősítésére kell fordítani.

— Ennek érdekében rendszeresen tartottuk az egyéni tanuláson alapuló, de időnkénti konferenciákkal egybekötött ideológiai tanfolyamokat. Tanulságként leszűrhetjük, hogy az ideológiai kép- aetfcség ás az előtanulmányok különbözősége miatt az egyes csoportok különböző mértékben aktivizálódták a konferenciákon és az egyéni tanulás folyamán;

— Több eredményt könyvelhetünk el az ideológiai és

szakmai viták terén. A viták közül meg kell említeni azokat, amelyeket az MSZMP művelődéspolitikai irányelveiről és a népi írók kérdéséről rendeztünk. Említésre méltó az a vita is, amelyet a marxista—leninista tanszék a jelenkori revizionizmusról és a Lukács-kérdésről rendezett.

— Az Irodalomtörténeti Társaság vándorgyűlésén a főiskolai tanárok előadásokkal működtek közre, a főiskola hallgatósága pedig nagy érdeklődéssel kísérte a vándor- gyűlést. A Történeti Társulat vándorgyűlése Egerben a Tanácsköztársaság tiszteletére ugyancsak nagy hatást gyakorolt a főiskolára: a főiskola tanárai előadásokat tartottak, a hallgatók pedig élénk érdeklődéssel figyelték a vándorgyűlést.

A főiskola nevelő munkásságáról tanszékenként tartott értékelést dr. Némedi Lajos és a főiskolai oktatás néhány problémáját elemezte évzárójában. Külön kiemelte a főiskola nemzetközi kapcsolataiból a jeleci Pedagógiai Főiskolával folytatott barátságot: a tanév folyamán vendégül látták a jeleci főiskola küldöttségét és a találkozás a két nép közötti barátság elmélyítését eredményezte.

A végzett főiskolai hallgatók kihelyezésével kapcsolatban elmondotta, hogy az ország minden részéből nagy érdeklődés nyilvánult meg az Egerben végző általános iskolai tanárjelöltek irányában, örvendetes tény, hogy a végzős hallgatók csaknem kivétel nélkül falura kívánkoztak és oda is kerülnek.

Bejelentette dr. Némedi Lajos, hogy a főiskola oktatási terve a következő tanévtől kezdve bővül: négy év alatt háromszakos tanárokat nevelnek, hogy a falu iskoláinak pedagógussal való ellátottsága minél hamarabb és minél magasabb szinten legyen biztosítva.

A beszámoló után Berecz János elvtárs, a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottságának megbízásából üdvözölte a Pedagógiai Főiskola tanári karát és hallgatóit. Bejelentette, hogy a főiskola diákotthonai a JVIű- velődésügyi Minisztériumtól 80 000 forint jutalomban részesültek azért az eredményes és politikai nevelőmunkáért, amelyet a főiskola diákotthonai ebben az évben végeztek. Berecz elvtárs annak a véleményének adott kifejezést, hogy a megérdemelt jutalom újabb munkára és még jobb eredmények elérésére fogja serkenteni a Pedagógiai Főiskola hallgatóit.

A jelentős pénzjutalmat dr. Németh Lajos igazgató köszönte meg és ígéretet tett, hogy az anyagi juttatás fel- használásával is az eddigi úton haladva törekszenek jobb eredmények elérésére.

A főiskola hallgatóinak lelkes tetszésnyilvánítása mellett osztatta ki a főiskola igazgatója a pályamunkák, a szakdolgozatok megjutaknazására kitűzött díjakat. A díjkiosztás után a főiskola szorgalmas és jó eredményeket elért hallgatóit könyvjutalomban részesítették;

A záróünnepély az Interna- cicnálé eléneklésével ért véget;

l j gépekkel segítik a szövetkezeteket

Az Atkári Gépállomás körzetében 7 község lett a tavaszon termelőszövetkezeti község. Ez az eddiginél nagyobb feladatot ró a gépállomás dolgozóira, hiszen sokkal nagyobb területen és sokkal többféle munkában kell segítséget adni. E segítségadás egyik biztosítéka, hogy a közelmúltban megnövekedett a gépállomás gépparkja, nemrégen érkeztek meg az új Belorusz-traktorok. A hat Belorusz-traktoron kívül három Zetort, egy U 23- ast is kaptak, ezenkívül több vetögépet; műtrágyaszórót. disztillert, fogast, cséplőgépet, silókombájnt. Sokat jelent majd a szövetkezetek számára az őszi munka meggyorsításában, hogy kaptak szerves- trágyaszóró gépet is, a kertészkedő termelőszövetkezetek pedig a palántáié gépek megérkezését fogadták örömmel.

Soha ne nemül jón el a dal a felnőtt és gyermek ajkakon

ötéves a szűcsi Erkel Ferenc Énekkar

A síbücsí művelődési otthonban vasárnap nagy ünnep volt. A Bányász Szakszervezet Erkel Ferenc Énekkara rendesett zászlóavató díszhangversenyt fennállásának ötéves évfordulója alkalmából.

Délután öt óra tájban a zsúfolásig télt terem elcsendesedett. A szomszéd szobában felállított hosszú asztal környéke is elnéptelenedett. Erre állították ki ugyanis az emléklapokat, serlegeket, különböző plaketteket. Ezek jelzik az öt esztendő alatt megtett út egy- egy kilométerét. A teremben a petőfibányai bányászzenekar a Himnuszt játsza. Utána Szikra Mihály, a községi tanács vb. elnöke nyitja meg az ünnepséget, majd Huszthy Zoltán karnagy mond beszédet. S

Szavai nyomán az ünnepség < részvevőiben felelevenednek öts esztendő emlékei. A gondolat, > hogy kellene valami más is as színjátszó csoporton kívül, a > szervezkedés első lépései, a 5 párt és tanács segítsége, Uracs 5 István iskola-igazgató vállal- 5 kozása, s az első Szűcsiben 5 megtartott bemutatkozás, ami-> kor a művelődési otthon szín-< padán a bányász- és paraszt-í emberekből összeállt liar a < karvezető által feldolgozott < népdalokat énekelt. Aztán < Gyöngyös, Eger, Budapest, Sál-< gótarján, Diósgyőr következett, < mind megannyi szép sikerrel, 5 emlékkel. ' ;

Ebben a községbán az ének-; kari tagok számára nem je-< lentett nagy problémát a bá-< nyaműszak, a mezőgazdasági ; munka. Szerettek énekelni ; mindig, s ha egy szabad per-; cük volt, siettek a próbákra.; Ezért dicsekedhetnek ma már; nagy hagyományokkal, szép; műsorral a preklasszikusoktól; a modern zeneszerzők műveiig.!

A'jubileum alkalmából zász-1 lót avattak a szűcsiek. Borsi: László, a . községi tanács vb.-' titkára adta át Huszthy Zoltán ’ beszéde után a zászlót, s első-! nek a gyöngyösi énekkar, a Xll-es akna szakszervezeti bizottsága, Lehóczky Lajos Szűcsi párttitkára, a szűcsi X. XI- es akna képviselői. Petőfibá- nya küldöttei és sok üzem és szakszervezet kötött szalagot a

rúd végére. Utána került sor a díszhangversenyre.

Az ünnepeiteket először a gyöngyösi Városi Művelődési Ház vegyeskara köszöntötte műsorával. Utána állt a színpadra a szűcsi bányászkórus és gyermekkar. Köztük Laczik István a legidősebb és a 12 éves Kácsor István a legfiatalabb énekes. Bach: Hajnal kél, Szvjesnyikov: Karcsú törzsed, Juhász: Szép hazánk, Rossa: Bányászdal, Lendvai-Rossa: Tanácsköztársasági induló, Tardos: Békéért és emberi jogért című dala szállt a nagy teremben, befejezésként pedig

a petőfibányai zenekar kíséretével felharsant Beihár: Vörös Csepel című dala.

Zúgott a taps, percekig tartott az ünneplés minden szám után. Nem sokkal ezután véget is ért a műsor. Az énekesek és a falu népe azonban sokáig együtt ünnepelték még a jubileumot. Az ünneplők poharat emeltek azokra, akik az Erkel Ferenc énekkarban is igyekeznek hírt, dicsőséget szerezni községüknek, kívánva, hogy ebben a faluban soha ne némuljon el a dal a felnőtt és gyermek ajkakon.

(w)

— AZ EGRI Gépállomás minden kiszista traktorosa csatlakozott a „Legjobb fiatal traktoros” címért kiírt versenyvállaláshoz. Kongresz- szusi versenyvállalásukat már ennek figyelembevételével állították össze.

Behozták lemaradásukat az egeresek! bányászok

Az egercsehi bányászok behozták a lemaradást, amivel március, április hónapban elmaradtak. Két hónap alatt 260 vagon szénnel termeltek kevesebbet, és amit két hónap alatt elmulasztottak, azt újabb két

hónap alatt helyrehozták. Már

\

eddig 220 vagon lemaradást hoztak be. azonban mire ezek a sorok napvilágot látnak, a hiányzó 4 vagon szenet is kitermelik. Jól halad most már a munka az egercsehi szénbányában. Június hónap első dekádjának értékelése után a tervet már 108.4 százalékban teljesítették. Kitűnően dolgozik a bányában Miklós Mezei János brigádja, akiknek a tel- iesítrpénye 116 százalék volt. vagy Papp István 111. KISZ- brigádja, akik a vállalásukkal megnövelt tervüket 135.4 százalékban teljesítették. Nagy H. Pál KISZ munkacsapata 126 százalékos eredményt ért el

Bár számszerűen alacsonyabb a Bíró Náci István front-brigádjának a teljesítménye, az ő 113,8 százalékos eredményük is igen kitűnő, mert a brigád nagylétszámú és a munkafeltételeiket sem tudják úgy biztosítani, mint a kisebb brigádoknak. no meg sok ember teljesítménye együttesen ritkán lehet akkora, mint egy három- négytagú munkacsapaté. Igen jól dolgozik Bíró Náci János 1. munkacsapata is.

Hogyha összeadjuk az egercsehi bányászok teljesítményének eredményeit, a bánya együttes 108.4 százalékos eredményénél nagyobb számot kapunk. Ám a szarvaskőiek elmaradtak. Az ő eredményük veti vissza még az egész bányáét. Bár sok akadályt kell leküzdeniük a szarvaskői bányászoknak. jó lenne azért, ha bekapcsolódnának a munkaversenybe és megnövelnék a termelésüket.

Olvasó munkások Bélapátfalván

A Bélapátfalvi Cementgyár kultúrotthonának könyvtárában hétfőn és csütörtökön délután 5-től este 7-ig van kölcsönzés. A nagy üveges szekrényekben több mint 1600 kötet könyv sorakozik egymás mellett, van tehát miben válogat- niok az olvasóknak. A 800 embert foglalkoztató üzemben 165-en nevezhetik magukat e pillanatban a könyvtár rendszeres olvasóinak. Közöttük is talán a legszorgalmasabb vendége Szabó Máriának — az üzem egykori, ma már nyugdíjas hivatalnokának, a jelenlegi könyvtárosnak —, Mező Kálmán, a kazánház fűtője. Minden új könyvet, amit a könyvtár a szakszervezettől kap, elolvas. A könyvtárosnő nemrégen Egerben járt, s majd félszáz új könyvvel tért vissza Bélapátfalvára. Mező Kálmán, most ezeknek olvasását kezdte el, s amelyik nagyon megnyeri tetszését, ajánlja kollégáinak is.

De nem is kell nagyon ajánl- gatni a könyvet a cementgyár dolgozóinak. Vannak olyan kötetek, amiket most újra kellett köttetni, annyira szétnyűtték a sok olvasásban. Az egyik legényszállás lakói meg azt kér- ték, hogy adjanak ki számukra egy ids kézikönyvtárat, hogy szabad idejükben még többet olvashassanak. Nemrégén megkapták a 70 kötetes könyvtárat, aminek könyveit időközönként majd mindig kicserélik.

A kultúrotthon könyvtárához olvasó is tartozik. A szépen berendezett helyiségben a gyár munkásai nap mint nap elolvashatják az újságokat, böngészgethetnek a folyóiratok között. Nyolc lapot járatnak, rendelnek meg rendszeresen a kultúrotthonban. E téren azonban még nincs minden rendben.

Csak nagy ritkán fordul elő, hogy valaki leül itt lapot olvasni. Legtöbben azzal érvelnek, hogy majdnem minden házhoz jár a Népszabadság, vagy valamilyen más napilap, s otthon kényelmesebben el tudják olvasni vacsora ' után valamennyit. A könyvtár és a kultúrotthon vezetősége azonban azt szeretné, ha túl a könyvek iránti nagy érdeklődésen — ami dicsőségükre válik a bélapátfalvi munkásoknak — néhány ember esténként leülne az olvasószobában lapokat olvasgatni, s ott együtt beszélgetnének a világon történő eseményekről, megvitatnák a politikai helyzetet, az ország termelőmunkájával kapcsolatban pedig a tudósítások, cikkek nyomán újabb ötletekkel gazdagítanák, segítenék a cementgyár munkáját is.

Nem rossz ötlet, meg is valósítható, ha olyan emberekre támaszkodnak a jövőben, mint például a könyvek szerelmese. Mező Kálmán, aki szívesen beszélgetne el alkalmakként munkatársaival. könyvekről, művészetről, politikáról, munkáról egyaránt a kultúrotthon kis olvasószobájában.

Fiatalok ós veteránok találkoztak a gyöngyösi bányaüzemnél

A közelmúltban tartották meg Siófokon a bányászfiatalok konferenciáját. Ennek az értekezletnek mintájára a gyöngyösi Xll-es akna kiszis- tái elhatározták, hogy június 28-án, ünnepélyes taggyűlés keretében megrendezik az üzemi fiatalok és idős bányászok találkozóját. A találkozóra meghívják az üzemi párt- szervezet és szakszervezet vezetőit, valamint a bányaüzem, nyugdíjasait és régen dolgozd bányászait.

Az ünnepélyes taggyűlésen Királyházi Tibor elvtárs, az üzemi KISZ-alapszervezet ve-*, zetőségi tagja fog beszámolni afc siófoki konferencia munkáján ról, utána pedig az idősebtifc elvtársak fognak szakmai ést politikai kérdésekről elbeszél* getni a fiatalokkal.

Több mint tíz év munkáiénak gyümölcse egy kis szobában

Helytörténeti gyűjtemény nyílt Tarnainérán

: REKKENÖ MELEGÜ nyári ■vasárnap délután. Az ember ■azt hinné, hogy atamaméraiak ■azért igyekeznek olyan szapo- íra léptekkel a volt Hirsch- • kastély épülete, a jelenlegi is- ■kola felé, hogy a hűvös, vas- ■ tagfalú szobákban elbújhassalak egy kicsit a tűző napsugarak elől. De nem. Benn, a ►nagyteremben, egy kis dobo- ígón sok virág, a két erkély- ►ajtó között egyszerű, ízléses ►dekoráció. Itt ünnepségre készülnek. Lassan megtelnek a Szék- és padsorok érdeklődőkkel — sokan vannak, akik a Szomszéd községekből kerékpároztak át —, s mindenki egy Soldalajtó felé tekinget, amelyen ott díszeleg a felírás: ►..Tárnám érái helytörténeti

►gyűjtemény.”

{ Az ajtó mögött Ids szoba. {Falai mentén tárlók, vitrinek. {Ezek polcain különböző edények, használati tárgyak. Ez a {gyűjtemény. Nem sok, de jelentős, s több mint tíz esztendő munkájának gyümölcsei.

{ Hogy is kezdődött? ... 1948- {ban az isikola egyik tanulója, ÍPári Gyula edénycserepeket {.hozott tanárának, Galánfi <Lászlónak. Házépítésnél, a {földben találták szülei, s kí- {váncsiak voltak, hátha valami {régiség. Az volt. Bronzkori lehlet. Egy darabka csupán, de <elég ahhoz, hogy a pedagógus {figyelmét felkeltse: hátha van $itt még több Is.

1 Akadt, nem is egy. További házépítések, homokbányászások, a strand medencéi helyének kiásása újabb meglepetéseket tartogatott. Egymás után kerültek elő a hatvani, füzesabonyi kultúrához tartozó bronzkori urnák, Polgár János pusztafogacsi földjéből a kora vaskor grafitbevonatú edénye, őrlőkövek, kemencetöredékek, a kelta idők tálja, a szarmatakor különleges edényei és gyöngyök, s a legfrissebb leletek: a magyar település idejéből származó balta és sarkantyúk.

NAGY MUNKA kezdődött a kis községben. Galánfi László irányításával folyt az első leletek behozása után a munka. A feladat: megmenteni a régi idők emlékeit és egyben azt is megtudni, hogyan kerültek azok ide, a tamamérai földbe. A strandépítkezés megkezdése után nem sokkal, az alapok ásásánál egy, a hatvani kultúrához tartozó urnatemetők maradványaira bukkantak. Erre felfigyelt a Nemzeti Múzeum is és néhány héttel ezelőtt Kalicz Nándor régész-aspiráns, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem régészeti tanszékének munkatársa, az első sírlelőhelytől nem messze újabb hat urna-sírt tárt fel.

Ez idő alatt lassanként már összeállt a mérai régészeti anyag. Galánfi László és lel- , kés munkatársai, pedagógusok, a Hazafias Népfront aktívái, iskolás gyermekek, megállapították, hogy a Tárná környéke a jégkorszak idején nagy lősztakarót kapott. A kis folyó ebben az időben minden szeszélyét kiélhette. Ügy változtatta folyását, ahogy neki tetszett, akkor öntött ki — addig száraz területeken is vizet hagyva maga után —, amikor kedve volt. Ahol megjelent a víz, ott már szaporodott a halféle, s ahol egyszer hal volt, rövidesen vad is akadt. E két dolog viszont vonzotta az embert is, s nemsokára így lett népes terület Tárnáméra és egykori környéke.

A TELEPÜLÉS történetének feldolgozása tehát lassan befejeződött. Ezzel egy időtlen a leletek restaurálása is haladt. Az egri Dobó István Múzeum, Szabó János és Horváth János személyében régészt és restaurátort küldött ki a községbe. Ök segítették az anyag rendszerezését, az edények rendbehozását. Az egyik kelta időkből származó tál darabjait azonban már Galánfi László állította össze, sőt a hatvani kultúra egyik urnájának restaurálásával már az iskolások, a kis Blahó Tibi és Szűcs Jóska is megpróbálkoztak.

Készen állt a teljes anyag., s most már csak a nagy óhaj, egy kis múzeum megnyitása

lehetőségének megteremtése volt hátra. A helyi pártszervezet, a tanács, a Hazafias Népfront helyi és megyei bizottságainak, a Dobó István Múzeum vezetőségének hathatós erkölcsi, politikai és anyagi támogatásával ez is sikerült. És vasárnap, az iskola egyik kis szobája ünnepélyesen megnyílt azok előtt, akik a falu helytörténeti gyűjteményeire kíváncsiak.

Ifjú Vereb István, a Hazafias Népfront községi elnökének bevezető szavai után Bakó Ferenc, az egri Dobó István Múzeum igazgatója mondott beszédet a megnyitón:

— 1802-vel, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapításával kezdődött csupán nálunk a múzeumok története. Azelőtt csak főurak magángyűjteményeiről beszélhettünk — mondotta a többéli között Bakó Ferenc. — Hevesben, az első múzeuiA az egri Líceum barokk termeiben nyílt meg. s hosszú ideig 'más nem is jöhetett számításba. 1949. óta minden megváltozott ezen a téren is. Nem kell szólni az egri Dobó István Múzeumról, amely állandóan fejlődik, növekszik. Vegyük példának ezt a kis községet, Tamamérát. s ma megnyíló gyűjteményét, A

mérai ember szeret tanulni, ha kitartóan, okosan foglalkoznak vele. Itt ebben a kis szobában játszva tanulhat nemcsak a gyermek, a felnőtt is? Tanulhatja, — ha egyelőre többet nem —, hazánk egy darabjának történelmét.

A múzeumigazgató köszönetét mondott mindazoknak, akik a gyűjtemény összesze- dósében fáradoztak. A különböző szerveknek, a szorgos kutatóknak, s az egyszerű parasztembereknek, akik sietve hozták Galánfi Lászlóhoz, ha találtak valami anyagot. A legnagyobb köszönetét azonban a több mint 200 ember mondta, akik a fehér szalag elvágása után hosszan álltak a tárolók előtt, beszélgetve, érdeklődve.

A célt sikerült elérni, bér Galánfi László azt mondta: ez csak az első felvonás volt. A nagy munka még koránt- sincs befejezve. Jövőre, amikor a hírek szerint Hevesen is. járási múzeumot szándékoznak megnyitni, a kis tar- namérai gyűjtemény ugyancsak tovább bővül.

■HIVATÁSÁT minden bizonynyal teljesíti. Tanítja az embereket régi idők történetére, s bizonygatja: ha a bronzkorban, amikor oly kezdetleges eszközei voltak az embereknek. érdemes volt itt élni a Tárná mentén, akkor ma még inkább érdemes szorgalmas munkával biztosítani a még szebb holnapot.

Weidinger Lát «*«