Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-20 / 143. szám

4 NÉPÜJSAO 1959. június 20.. szombat Megmozdult a falu .. • HOKTON lebontották a ro­mos. volt Wlndenberg kastély falúit.'. A téglahegyek tetején fiatalok, idősek- dolgoznak. Ki fogatéval hordja az cp téglákat, ki kézben, „trógon” szállítja a törmeléket. Valamennyien tár­sadalmi munkában. A községi tanácsnál Farkas József elnökhelyettes és Madár Zoltán titkár örömmel újságol­ják: — Hát bizony, hétéves ter­vezgető® után ideje már, hogy véglegesen megkezdjük a kul- túrház építését. — Ment volna ez már előbb is — toldja meg Farkas elv­társ, de nem volt rá sohasem keret. Most aztán megkezdtük társadalmi munkával. — Milyen értékű társadalmi munkát végeznek? — A községben minden ép­kézláb ember egynapi társa­dalmi munkát ajánlott fel — nem hoznak szégyent a falu­ra. A helybeli gépállomás dol­gozói 200 óra munkát biztosí­tanak az építkezésnél, ezenkí­vül 150 000 téglát ingyen szállítanak a helyszínre. Csupa lelkesedéssel beszél­nek a munkákról. Most még csak a romokat latira tjük, a hatalmas téglakupacokat, de rövidesen megkezdik az ala­pozási munkálatokat. A 32 méter hosszú épületben 350 személy befogadására alkal­mas nagyterem lesz, ahol a tervek szerint már szélesvász­nú mozit építenek. Ezenkívül itt kapnak helyet a KISZ-fi- atalok is. Több kisméretű szobát építenek, amelyeket tö­megszervezetek rendeznek majd be. Külön könyvtár, ol­vasószoba és szakköri helyisé­gek is lesznek. EGT NAGT családként moz­dult meg a falu. Szervezik a munkát, ki mikor megy az építkezéshez, beosztják a cso­portokat. Hétszáz fogat bizto­sítja majd az anyagszállítást, míg a többiek építik az ú j kul- t úrházat. Van külön pénzük is az épít­kezésre, 500 ezer forint, de a hortiak társadalmi munkájá­nak értéke túlszárnyalja ezt. Akarás van, s ahol ilyen lel­kesedéssel dolgoznak, nem is állhat még a munka. Ügy ter­vezik, hogy ősszel a szüreti mulatságot már az új kultúr- házban rendezik meg. HA TOVÁBBRA is ilyen lelkesedéssel, odaadással dol­goznak, akkor tervük bizonyá­ra valóra is válik. Kiss Béla He óiddá íz /ele ílq a beszélte a tanácstitkár. — Ez pedig, ha egv kicsit számolunk, nem kevés, a társadalmi mun­ka értéke 250 ezer forintot is kilesz. ami nagy megtakarítást jelent a községnek. Az így megtakarított pénzt másra használjuk majd fel. — De ez csak a lebontásnál van — szól újra az elnökhe­lyettes — az. építkezésnél ugyancsak ennyi lesz a társa­dalmi munka értéke. A KISIPAROSOK is szeret­nék, ha mielőbb állna már a kultúrház. Megtudtuk, hogy a községben 25 kisiparos lakik, akik már eddig is egy-egy he­tet dolgoztak személyenként a bontási munkáknál. Fel­ajánlották, hogy az építkezés­nél is egyhetes társadalmi munkát végeznek valameny- nyien. — No. azért a kiszesek sem maradnak le — vág közbe az egyik fiatal. Ma este lesz a taggyűlés arról, hogy ki hány nap társadalmi munkát végez majd az épülő kultúrháznál. Eizíos vagyok banne — teszi hozzá magabiztosan —, hogy a fiatalok sem maradnak le és — Hol voltál eddig? — kér­dezte vésztjósló hangon fele­ségem, azzal a szájával, amely- Igel egykor igent rebegett ne­kem, Ott álltam vele szemben az ajtóban, egy fejjel maga­sabban, s ez a fej egy férfi feje volt, az enyém, de őt ez mit sem zavarta, úgy nézett föl rám, mintha lenézett volna. Egy tűnő pillanatra elöntött a méreg. Férfi vagyok, nem hitvány, gyönge báb, akit csak így felelősségre vonhat, a sa­ját ajtajában; egy szoknyát hordó lény. Utóvégre, én áll­tam ott, annál a bizonyos szo­rulatnál, mint Leonídász, hogy fenntartsam a perzsákat, s nem ő... Nem beszélve arról, hogy amikor mint Kolumbus felfedeztem Amerikát, akitor ő csak otthon imádkozott, szipo­gott, hogy tejóédesistenkém, védd meg Krisztit - mert ak­kor még becézett a drága —, s hozd vissza nekem. A. bölcs isten volt olyan bölcs, hogy engem visszaho­zott, mint ahogy akkor is visszahozott, amikor a mohá­csi vészben sem sikerült el­lent mondania nejem imájá­nak. Visszajöttem a Waterlooi csatatérről. mindenhonnan visszajöttem, mindig ő imád­kozott értem, hogy visszajöj­jek, s mindig én voltam a hős, a férfi, s ő mindig a szipogó asszony. Két ezredév győztes harcai pihennek ványadt iz­maimban ... — Hol voltam? — vágtam hát vissza bősze n. — Hát t udd meg, te asszony, Termopilénél... Leonídász vagyok, aki, ím, visszajött, — s kihúztam ma­gam, mint a görög hőshöz il­lik. — Hogy mi vagy te? Hogy Leonídász? Hát tudd meg, hogy én meg Leonídászné vagyok és úgy kérdem, hol voltál? — mondta nejem, most már vésztjóslóan. Egy pillanatra meghökken­tem, aztán gyorsan megnyu­godtam. Ja. ha Leonídásznéval állok szemben, akkor az egé­szen ntds'll. Utóvégre egy hős felesége, maga is hős ... Moziműsor fc.GR] VOKOS CSILLAG Bogúncs EGRI BRODY A boldogság vasárnap jón EGRI KERTMOZI III. Richard EGRI BEKE Időzár GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az anyai szív GYÖNGYÖSI PUSKIN Nercbunda HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kard és kocka HATVANI KOSSUTH Botcsinálta soíőr FÜZESABONY A 39-es dandar PETERVASARA Felfelé a lejtőn HEVES Tengerészrevű És csendesen, szerényen be­vallottam, hogy a Termopilé- hez címzett vendégfogadóban ittam néhány kupa bort, hogy harcosabb legyek, ha a per­zsák jönnek. Mert mit ugrál­jon egy vacak nyamvadt kis humorista, amikor a hős Leo­nídász feleségének a férje ... Még perzsának néz! (egri) 1959, június 30, szombat: 1919. A Kommunista Ifjúmunká­sok Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) I. kongresszusa. 1819-ben született Brodszky Sán­dor festőművész. <2 Névnap C? Ne feledjük, vasárnap: ALAJOS — TANÁCSTAGI beszá­molót tart június 21-én, dél­előtt 10 órakor a Beloiannisz utcai óvodában, a 4í)-es kör­zet választóinak Szikla Ká­roly tanácstag. A 49-es kör­zethez tartoznak: Nagy Já­nos utca, Vorosilov tér 7—11- ig, Somogyi B. utca 2—4-ig, Rózsa K. utca 1—19-ig. — A BÁNYÁBÓL kikerülő használt fából a gyöngyösi XII-es akna fatelepi munká­sok 14 ezer kalitkafát és hat­ezer TH-pallót készítenek több mint 75 ezer forint értékben. — FÜZESABONYBAN a zeneiskola hétfőn este 6 órai kezdettel évzáró hangver­senyt rendez a kultúrházban. — ISTÁLLÓVÁ alakítják át a makiári Űj Elet Termelő­szövetkezet tagjai, a volt ura­sági gépszínt. Padlásráépítés­sel, jászolépítéssel lehetővé te­szik, hogy az őszi kezdéskor kényelmesen elhelyezzenek 50 szarvasmarhát és 40 lovat. — BENEDEK ELEK: Több- sincs királyfi című mesejáté­kot adják elő június 20-án az cgercsehi bányatelep álta­lános iskolás bábjátszói. — 77-RE EMELIK az elmúlt évi 42 darabbal szemben a Sa- rudi Gépállomás erőgéppark­ját. A közeljövőben érkezik meg '"20 tíéloíuszt-tráktór, két univerzális Zetor és négy DT 413-as lánctalpas traktor. — EGERCSEHIBEN a bá­nyásznapra öt gépkocsit ren­deltek a bányászok. Az egész trösztnél mintegy 30 igénylés futott már be. — ARATÁSRA készül a Poroszlói Állami Gazdaság. A gépek kijavítása mellett nagy gondot fordítanak a balese­tek megelőzésére is. A kam­pány idején a gépek mellé be­osztott dolgozók részére baleset- védelmi oktatást szerveztek. Amióta ember él a világon, a szülő és gyermek kap­csolata mindig bonyolult probléma volt. Ezt a kényes prob­lémát dolgozta fel Ivanov forgatókönyvíró az „Anyai szív” című szovjet—örmény filmben. A filmet a gyöngyösi Szabadság június 21-ig, a hat­vani Vörös Csillag Filmszínház június 22—24-ig mutatja be. FILM: Anyai s/jt Szoviet lilm Fii ni fórum III. nichárd Én, mivel nem játszhatom a szerelmest, Hogy eltöltsem e csevegő időt — Ügy döntöttem, hogy gazember leszek — mondja a nyomorék . III. Ri­chard, Shakespeare hasonnevű drámájának rettenetes lelkű főhőse. A dráma maga a nagy alkotó pályájának első idősza­kából való, amikor ugyan Er­zsébet uralkodása alatt, a nagy Armada legyőzése után a nem­zeti derű és „önbizalom kora” telepedett Angliára, de e derű mögött ott húzódott az alsóbb osztályok nyomora és a Tudor­ház kihalásának réme. Ez a rém: félelmetes nemzeti bo­nyodalmak, belső viszályok, harc, mégpedig véres harc a trónért. Ez tükröződik vissza a III. Rlchárdban, amelyet az angol filmgyártás, a nagyszerű Law­rence Oliver vezényletével filmre vitt. Rettenetes és le­nyűgöző ez a film, amelynek tompa színei is sejtetik a ki­rályi palota, a Tower falai kö­zött állandóan ott ólálkodó tragédiát. Richárd, a nyomo­rék, ki „nem játszani” szüle­tett, „kit megfosztottál-e minden szép aránytól”, tudatosan, gyil­kosságokon és házasságokon keresztül tör a trón felé. Min­denkinek pusztulnia kell. mF útjában ail: kit mézes ’szővau: kit ármánnyal, kit .'gyilokkal;' vagy méreggel, eltesz útjából ’ — s végül megkoronázzák Ili.'. Richárd néven. De mint -ki­rály, még bűntársait is elárul-- ja. Ellene fordul mindenki, az', egész ország, és a végső csa­tában alul marad: „A soká-,, ig bitorlott koronát” —’ letép­ték holt homlokáról. Csak az elismerés hangján lehet szólni erről az angol filmről, amely levegőjében, rendezésében, .mértéktartásá­ban művészi tökéletességgel,.- tudta megteremteni a shakes*. pearei drámák borongósamré- • mült légkörét. A fő érdem két-, ségkívül a világhírű ShaRee?!* peare-színész, Lawrence Olivi- ’ er érdeme, aki Richárd szere­pében maga volt a testetöltöít „gazember”.. Filmet nyitó nagy* monológj a sokáig, feledhetetlen.- alakításé lesz á film művé-,, szetének. Talán csali néhány naturalisztikus vonást lehetne kifogásul felhozni a film kér , szítőivel szemben,. mint példá­ul Richárd haláltusája... Kár, hogy ezt a filmet nem- szinkronizálták magyarra. Megérdemelte volna, hisz szö­vegét a lassabban olvasóknak nehéz követni és Vass István fordítása kitűnő a maga nemé­ben (gy...ó) , •VWWWv KOVÁCS ENDRE: miért szégyellnénk, hisz ez praktikus. Egyébként biztosra veszik, hogy ezek az utcai árusok idő­vel eitűnnea majd, de csali akkor, ha „helyüket" elfoglal­V. Az utca, a moszkvai utca. úgy látszik, a tanulságok, az élmények valóságos kincses- bányája, mert lépten-nyomon újabb meglepetéssel szolgál. Aki először járja, feltűnik: mennyi utcai árus található még a Kreml környékén is. — Nem rontja ez a város­képet? — kérdeztük a moszk­vaiakat, akik azzal nyugtattak meg, hogy ami praktikus, azt sose érzik csúfnak. Az emberek sietnek. Frissí­tőre. apróbb árucikkek soka­ságára van szükségük. Vegyék még ezt az utcai árustól, mert az üzletben sok időt vesztené­nek a vásárlással. Ezért van szinte minden ut­cában frissítőárus, léggömb­eladó, pengét és játékot kí­náló kis pavilon, kvászo6 ko­csi, amelyből a moszkvaiaa kedvenc, sörszerű italát csa­jáig a gyorskiszolgáló boltok. Addig éppúgy hozzátartoz­nak a gombaernyős árusító­helyek a város képéhez, mint a nagy áruházak és az ultra­modern sugárutaK. S ezek az utcai árusok va­lami könnyedséget kölcsönöz­nek a moszkvai utcáknak, ele­venné, zsibongóvá teszik, de mégsem közönségessé, mert számuK a szükséglettől függ... talán ez a titka az utcai áru­sok népszerűségének. Ahol az utcák a gyárakba vesznek Mikor végigrobogott az au­tóbusz a külváros forróságtól puha aszfaltján, lezökkenve simaságáról, újabb élmény­nyel ajándékozott meg ben­nünket a város. Az aszfaltút itt véget ért. A továbbvezető hepe-hupás föld­úton épí tógépes hada szor­goskodott; földgyaluk, aszfalt- töntőgépek, hengerek. A gép­kocsivezető hátra szólt a tol­mácsnak. — Mondja meg az elvtár- saknák, hogy délután, mire visszafelé jövünk, itt is asz­faltút lesz! Ugratásnak vettüje. Ki hin­né, hogy ilyen rövid idő alatt a több száz méter földútból aszfaltutat lehet varázsolni. Nem is gondoltunk rá töb­bet, mert megérkeztünk a moszkvai csőgyárhoz, ahol a szovjet munkások, műszakiak életével ismerkedhettünK meg. s ez érthetően jobban lekötöt­te figyelmünket. Karamusev mérnök, ak> bennünket kalauzolt ebben a — moszkvai méreteaben — középszerű gyárban, nem tu­dott „szenzációs” adatokkal szolgálni. A gyár fejlesztéséről, jövő­jéről beszélt, természetesként említve, hogy a hétéves terv­ben szinte teljesen autómat) zálják a csőgyártást, hogv könnyebb legyen az embere dolga. Máris záporoznak a kérdé sek, s Karamusev mérnök ne­vetve int.;. csak sorjában. Hogy mennyi a fizetés ? A teljesítménytől függ. A se­gédmunkások, takarítók, akiK nem végeznek nehéz munkát, hat-kilencssfiiz rubelt kapnak alapfizetésként. A szakmun­kások 1500—2000 rubelt ke­resnek, a karbantartók vala­mivel kevesebbet és a mérnö­kök 1500—3000 rubel között — a gyakorlattól, beosztástól függően ... — Ám ezek csalóka ; vá­mok, mert ehhez jön még a prémium, amely a fizetés 60 százalékát is elérheti ..: — Valóságos második fize­tés ez. —• Na, és a többi juttatás? Ezt már a köréje gyűlt munkások sorolják, akik né* hány percre otthagyták a gé­pet, hogy megismei-ked jenek velünk. A következő kérdést is ők „sajátítottál* ki” válaszadásra. — S mit lehet ebből venni? — 1600 rubelért televíziót. — Villanyborotvát' 134 ru­belért, új motorkerékpárt, (175-öst) 4100 rubelért. — Az élelmiszer olcsó, a fizetésből így több jut ruhára, ami viszont már a többi ár­hoz viszonyítva valami ve drágább — teszik hozzá, hogy némi képet kapjunk: mit tud venni fizetéséből • a szovjet­munkás? Végigjárva a gyárat dicse­kedve mutatták hatalmas könyvtárukat, a festménye*-, kel díszített, jól felszerelt klubhelyiséget. büszkélkedve sorolták, hogy nyolcemeletes lakóépületet kapnak rövide­sen, s hogy mennyien utaznak az ország legszebb vidékeire, üdülni. De gondjaikról is, őszintén beszéltek, hogy még mindig nehéz a nők munká- . ’a és nagy gondot okoz bevo­násuk a vezetésbe. S míg ezernyi kérdési ad-, tünk fel kíváncsian a csőgyár', 'klgozóinaic, vezetőinek, ki­bontakozott előttünk a moszk- yai munkás életkörülménye, ’Tsadalmi helyzete, érdeklő- iosi köre. jelleme, amelyben már élénken tükröződnek a mmmunista ember jellemző onásai „. ... és mikor autóbuszunk ki­hűlt .a gyárból, a földút he­vén már aszfaltozott út ve­Az utcai árusok jelszava: patika-tisztaság, gyors kiszolgálás. zetettl (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents