Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

•1959. június 3., szerda

REPOJSÄG

A segítség

A májusi eső úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Perceken belül úgy eláztak a nagyfügedi termelőszövetkezet kútjánál szorgoskodó munkások, mint a kaosa. Nem maradt száraz hely még a kabát alatt sem.

— Sikerülni kell, — szűrte a szót foga közt Kovács István, a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár köszörűsrészlegének vezetője, miközben a régi szivattyút kopogtatták kezdetleges szerszámaikkal.

— A tüzes istennyila csapna az egészbe, ahol ilyen szivattyú van. Se szerszám, se... töltötte ki dühét Fülöp István, a másik szerelő.

Már vagy két órája, hogy bajlódanak a szivattyúval. Segíteni jöttek a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárból a nagyfügedi tsz-nek, amelyet patronálnak.

Víz kellett, ezt tudták mind a ketten, mert az építkezés, a termelőszövetkezet istállójának építése már elkezdődött. Eddig a patakról hordták lajt- tal a vizet, de hol a tengely törött el, hol a küllőkből pattant ki vagy három, — mind persze merő véletlenségből. Ezért akadozott a vízszállítás, lassan ment a munka.

— Nem lesz ez így jó emberek, — mondták Kovács Istvánok a tétlenkedők láttán. Segíteni kell valahogy magun kon!

— Igen ám, de hogyan* *— kérdezték a falubeliek.

— Kutat kell ásni, szivaty- tyút bele és hadd menjen — így szólt a tanács;

A kút el is készült. Az ol dalából előbugyogó víz hamar megtöltötte a feneket, de az örvendő tekintetektől még nem jött a felszínre.

— Szivattyú kell, de honnan?

—• Van fit egy 125-ös Csepel motorszivattyú, csak már isten tudja mikor használták, — hangzott egy bátortalan indítvány az egyik jól értesült tsz-tagtcl.

— Gyorsan ide azt a motort, — szóltak Kovács 1st- vánék és perceken belül munkába kezdtek, úgy ahogy voltak, ünneplősen.

A kíváncsiskodók gyűrűje vette körül a két szerelővé vedlett szerszámgyári munkást. Azok pedig se láttak, se hallottak, annyira beletemetkeztek a munkájukba. Észre se vették, hogy a Mátra felöl sötét felhőgomolyokat kergetett össze fejük felett a szél.

— Eső lesz nemsokára. Nagyon sietnek a boly felé a hangyák — jegyezte meg egy nézelődő.

— Ihol már az eső szele, — tapadt repülni szándékozó falapjára egy bajuszos bácsika keze.

A két szerelő, Kovács István és Fülöp István, tovább dolgozott. Lassan centiméterről centiméterre kocogtatták ki a kövekkel a berozsdásodott anyákat.

— Vajon sikerül-e eső előtt befejezni és működik-e majd egyáltalán? — hangzott in- nen-onnan a bizonytalan kér- dezgetés;

Végre sikerült szétnyitni a szivattyúházat. Rendbe rakták a motort, olajos ruhával helyettesítették a régi elrágódott tömítéseket; Akkorra megeredt az eső.

Először lassú, nagy csep- pekban esett, elverte az út porát, de aztán megindult, úgy nekidurálta magát, mintha örök időkig akarna esni.

— Hagyják már abba, ilyen

időben nem lehet dolgozni, — mondták a tsz-tagok, de közülük is csak a gyengébb szí- vűek húzódtak eresz alá az eső elől.

A szerelők dolgoztak tovább.

Végre elkészültek az összeszereléssel. A távoli tűzoltószertárból tartaléktömlőt cipeltek a hátukon, ügyet se vetve a zuhogó esőre.

Az emberek ázott gyűrűje összébbszorult. Lélegzetvisszafojtva figyelték, hogyan ereszkedik egyre lejjebb a kútba a tömlő. Az utolsó igazítások a csatlakozáson, vizsgálat a motorom és aztán kezdhetik.

Az első indítás nem sikerült. A következőre beugrott a motor, s egyenletes doho- gással járni kezdett. Hinkó bácsi, a tsz-elnök és Kovács Istvánék örömére megduzzadr a nyomócső és vastag sugárban ömlött a víz.

Sikerült! A gyöngyösi Szerszám- és KészüléKgyár munkásai valóban erejüket megfeszítve dolgoztak, hogy vizet kapjon az építkezés.

A nagy munka közben észre se vették, hogy az eső elállt és a látóhatár szélén levő színes szivárvány félkörén csodálkoztak a dohogó szivattyú mellett álló nagyfügedi tsz-tagok.

Kovács János

Villanyos

„szivszabályozó“

A Daily Herald című angol munkáspárti lap beszámol angol tudósoknak egy találmányáról, amelynek segítségévei a szívbetegségben szenvedő« normális életmódot folytathatnak.

A gyufa nagyságú elektromos „szívszabályozót1’ műtéti úton a mellkasba helyezik el A készülék a normális pulzus ütemének megfelelően apró elektromos sokkokat ad a betegnek, s ezek a szívet éveken keresztül szabályos működésben tartják. A cikk hozzáfűzi, hogy a betegnek három naponként újra kell töltenie a szivszabályozó készüléket, éspedig oly módon, hogy a bőrön keresztül ható töltőberendezést szorít mellkasához.

Az új találmány felfedezője kijelentette, hogy a berendezés tökéletesítéséhez még további kísérletek szükségesek, amelyeket jelenleg kutyákon végeznek. Figyelmeztet arra is, hogy a készülék csak egyes típusú szívmegbetegedéseknél alkalmazható és még „sok hibáját kell kiküszöbölni”;

Születése előtt megsebesült

Belgrádban él egy isKolás- fiú, akiknek csúnya sebhely van a bal lábán. Ez egymagában nem lenne érdekes, de egyedülállóvá válik, mihelyt megtudjuk, hogy olyan golyótól származik, amely a második világháború legutolsó szakaszában állapotos édesanyját érte.

A Tárná menti községek egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a közös takarmány összehordását

A Tárná menti községek közismert jó állattenyésztők és hírnevüket meg akarják tartani a jövőben is. Az új termelőszövetkezetek úgy határoztak, hogy egyik elsőrendű tennivalójuk közé sorolják az állattenyésztés további fejlesztését;

A termelőszövetkezetek tagjai azonban azzal is tisztában vannak, hogy a közös állatállománynak elsősorban kiváló minőségű és elegendő takarmányra van szüksége, mert csak így biztosítható, hogy a téli hónapokban is megfelelő

kondícióban maradjanak a jószágok.

Ennek érdekében a Tama menti községek új termelőszövetkezeteinek tagsága már megkezdte az első kaszálásból a közös takarmány összehordását.

Néhány nap múlva már eléri az ezer mázsát az a közös takarmánymennyiség, amit a hevesi járás tsz-községeiben összehordtak a tagok. Különösen jól halad ez a munka Zaránk és Tarnazsadány Községekben, ahol a tagság szinte példamutató igyekezettel

biztosítja a közös jószágállomány részére a szükséges ta- karmánymennyiséget.

A hevési járás községeinek példáját már sok termelőszövetkezet követi másutt is, így például Mezőtárkányban a Szabadság és a Petőfi termelőszövetkezetek.

Nagy fontosságú, hogy a tavasszal alakult termelőszövetkezetek mindenütt haladéktalanul megkezdjék, illetve folytassák a takarmány összehordását, hiszen ettől függ, hogy milyen mértékben tudják lerakni a közös, szövetkezeti állattenyésztés alapjait. Sz.

Több mint egymillió forintos köitséggei folytatódik

az egri vár helyreállítása

— A Dobó István \ ármúzeum igazgatójának nyilatkozata

Munkatársunk e napokban felkereste Bakó Ferenc elvtársat, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatóját, hogy a vár, a török fürdő helyreállításával, illetve ásatási munkálataival kapcsolatban válaszoljon néhány kérdésre.

— Mint értesültünk róla, a jó idő beálltával ismét megkezdték az egri vár helyre- állítási munkáit. A terv szerint ebben az esztendőben milyen munkákat végeznek el és mennyi pénz áll ehhez rendelkezésre?

— Már második éve folyik a vár tervszerű helyreállítása és karbantartása — válaszolt a múzeum igazgatója. — Hangsúlyozom, hogy most nem ásatás, hanem helyreállítás folyik, tehát más természetű munka, mint az 1920-as 30-as években. A helyreállítás természetesen kutatásokat is szükségessé tesz, amelyek lehetnek építés-történetiek, vagy ásatások is. Ebben az évben elkészül a Török-kert bejárati támfalának helyreállítása. Ez már évek óta kidöléssel fenyegetett. A kert feljárójának boltozata is meg volt rokkanva. Ezen kívül rövidesen befejeződik az első nagy kapu mellett a gyalogjáró megnyitása. A munkát vasrácsok elhelyezése fejezi be majd június végén.

Folytatódik a Varkoch-kapu és a Török-kert közötti falszakasz restaurálása és karbantartása is. Ez a fal ez évben valószínűleg a Gergely-bás- tyáig bezárólag elkészül. A helyreállítással együtt jár a

befalazott lőrések kiszabadítása, amelyeket a helyreállított szakaszon már látni is lehet.

A Setét-kapu keleti oldalán a már korábban elkezdett fal építése is folytatódik. Tudvalevő, hogy ez a rész évekkel ezelőtt körülbelül 15 méternyi szélességben leomlott és remélhető, hogy építése 1959- ben már befejeződik.

A romkert mögött, a vasút felé eső bástya, a Szentélybástya íveinek helyreállítása a múlt évben megkezdődött. A munkát az idén folytatjuk. Ide kapcsolódik a már halaszthatatlan konzerválási munka is, az 1924-35 között feltárt, románkori székesegyház romokon is.

A múzeum udvarán folytatódik a gótikus épület feltárása és kutatása, sőt ebben az évben elsősorban a gótikus folyosón remélhetőleg már a helyreállítási munka is megkezdődik. Ezzel az épülettel egységet képezve folyik tovább a Tömlöc-bástya és a Föld-bástya feltárása és helyreállítása. Ezen a területen tovább folyik a régihez hasonló feltárási munka, melynek eredményeként valószínűleg egy újabb földalatti folyosórendszer nyílik meg a látogatók előtt, kisebb mértékben ugyan, mint a Setét-kapu mellett.

A vár helyreállítási munkáira és karbantartásra ebben az évben egymillió forintot bocsátott rendelkezésre az Építésügyi Minisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium és a Heves megyei Tanács. A

munkálatokat az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség egri művezetősége végzi. A városi tanács végrehajtó bizottsága előtt most van egy kérelem, amelyben az Egri Műemlék Bizottság még százezer forintot kér a várban folyó munkák elvégzésére. Ez az összeg az utak, a vízlevezetés rendezésére, villamosításra, pihenő helyek létesítésére lenne szükséges.

— Mi a helyzet a feltárás alatt álló Török-fürdővel kapcsolatban és melyek a jövő tervei?

— A Török-fürdő ásatására ebben az évben az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségnek nincs hitelkerete, ezért a munka úgy látszik szünetel. Az Egri Műemlék Bizottság éppen ezért erre a célra is kért a várostól 50 ezer forintot, de ebben az ügyben még nem született döntés.

A Török-fürdő alapfalainak teljes feltárása után több lehetőség kínálkozik azok hasznosítására. Egyik ezek közül a fürdő teljes helyreállítása, tehát a falak felépítése — rekonstruálása —, a vízellátás biztosítása, tehát üzemeltethető fürdő létesítése. Ez a költségesebb eljárás, de azért a városnak érdemes lenne pontosabban felmérni hasznát is. mert Egerben kevés a jelenleg működő egyetlen fedett fürdő. A másik lehetőség: felhúzni falakat, befedni az épületet és a hajdani fürdőben egy vendéglátóipari üzemet szervezni. A harmadik: az alapfaiakat romterületként

kezelni és a körülötte fekvő területet parkosítani. A feltárás eredményei és a jövő esztendőkben az anyagi helyzet határozza majd meg végleges módon a Török-fürdő legcélszerűbb felhasználását.

— Eger Vára Barátainak Köre hogyan és milyen munka elvégzésével akarja segíteni 1959-ben a Dobó István Vármúzeum, a vár- helyreállítás és a Török-fürdő ásatásának munkáját?

— A Baráti Kör ebben az évben több terv végrehajtásával akar bekapcsolódni a munkába. Két feliratos kőtáblát helyeznek el a várban, egyiket a Gergely-bástyán, másikat a Varkoch-kapun. A múzeum bejárata előtti térségen pedig a XVI. századbeli egri vár modelljét helyezik el. A romkert mellett egy magasabban fekvő térségen egy hosszú asztalt és két lócát helyeznek el, Körülbelül olyan formában, mint ahogy ezt más kirándulóhelyeken látható.

A tapasztalatok szerint a vidékről érkező csoportoknak erre nagy szükségük van.

A nyáron a Baráti Kör Heves megyei történeti népmon- da-gyűjtő pályázatot hirdet. Az elsősorban fiatalok számára kiírásra kerülő pályázat a várakról, régi épületekről, barlangokról, sziklákról, a .5- rökökről, a nép ajkán élő hagyományos mondákat szándékozik összegyűjteni — fejezte be nyilatkozatát Bakó Ferenc, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatója,

Tisztelt Mr. Joseph llsep!

V

olt szerencsém elolvasni a Magyarországról szőlő és a New York Herald Tribune-ban megjelent cikksorozatának egy részét, amelyből, el kell ismernem, viszonylagos mértéktartás áradt. Ki kellett ezt a tényt emelnem, mert nyugati kollégáink jóvoltából nem vagyunk túlságosan elkényeztetve a realitásoktól, a mértéktartástól és a józan hangtól, de rögtön hozzá kell tennem, hogy kollégák alatt még véletlenül sem értettem egyes nyugati rádióadók magyarországi szekciójának munkatársait. Gondolom és remélem, hogy őket ön sem tartja munkatársainak!

Nos, egyrészt cikkének ez a viszonylagossága, másrészt az a tény, hogy önt jó tollú, hozzáértő újságírónak, saját körülményei figyelembevételével becsületes embernek tartom, késztetett arra, hogy felhívjam figyelmét cikkének néhány megállapítására, amely ellentmond nemcsak a valóságnak hanem saját leírt véleményének és tapasztalatának is. Felhívjam, már csak azért is, mert Joseph Alsop írhat és ír is más szemszögből, sőt éppen e szemszög miatt írhat elfogultan is. de szerintem nem írhat kollégáknak sohasem tartott betűfaragók már ezerszer megcsepült közhelyeinek felhasználásával. Nemcsak azért, mert e közhelyek — Gábor Andor szavaival élve — olyanok, hogy olajjal kell őket szagtalanítani, de azért is. mert ezek általánosak, unalmasak és hamisak.

A világért se arról van sző, hogy vasárnapi ruhának írta le egy bányász munkaruháját, hogy egy anyától megpofozott rakoncátlan gyerekről azt írta volna: sírt. mert éhezik. Ilyet állítani tőlem éppen olyan messze áll, mint önnek ilyet írni. Ennél nemcsak műveltebb, de ügyesebb újságíró is és kétségkívül jobbszándékú is.

rje ha a dolgok mögé nézünk, lentebb idézett meg- állapítása is súrolja az iménti, már nem egyszer tapasztalt nyugati újságírófogás hatását. Mert mit ír ön, Mr. Joseph Alsop?

ír arról, hogy hazánkban „ma már ésszerű meny- nyiségben gyártanak szükséges fogyasztási javakat...” Hogy a mezőgazdaság kollektivizálásának terve beválik, és „Magyarországon fokozatosan, de nagy méretekben növekszik majd a mezőgazdaság termelékenysége...” Hogy ,.beválik az egész magyar program, amely a gazdasági helyzet javítására és fejlesztésére irányul...” Hogy „az emberek jó cipőket és jó ruhákat viselnek, és senki sem éhezik—”- Hogy— Minek soroljam tovább? Több ilyen és ehhez hasonló megállapítás tarkítja a cikksorozatot, amelyekből természetszerűleg a tényt elhallgatni nem tudó és talán nem is akaró újságíró tolla ellenére is, vagy éppen a tollat irányító ideológia hatására kilóg a lóláb, de egészében véve mégis pozitívan kell értékelni.

Pozitívan és azt megállapítva* hogy Alsop nyitott szemmel járt hazánkban.

Nyitott szemmel? Akkor honnan az a megállapítás, mely mint konklúzió, zárja meglátásait:

„Még mindig szomorúan szürke ez a város... (Budapest. A Szerk.). Az emberek eltompultan fogadják a rendszert, amelyben élnek, amely uralkodik felettük és a jövőt, amelyet a kormány ígér—*

Figyelmen kívül hagyva azt a megállapítást, hogy ebben az országban, ahol a nép fiat állnak a vezető- poszton, ahol az általuk ezerszer elátkozott proletárdiktatúra van, hogyan uralkodhat a nép felett egy rendszer, illetőleg ha uralkodik, akkor a nép uralkodik maga felett, s miért volna ez baj « ettől eltekintve is van egy-két meghökkentő dolog Alsop úr megállapításaiban.

Szürke szemüveget kellet hordania, hogy szürkének és amerikai filmet kellett látnia, hogy unalmasnak lássa Budapestet. Vagy csak egyszerűen rosszindulatról van szó?

S ez a valószínűbb. Mert a város fényei, a frissen festett házsorok, a zsongó pesti nép és az elegáns pesti nők... Nos, Alsop úr, nem tudom, hogy Ön hány éves, de még a tejivóink is frissek és elevenekÜgy gondolom, erre több szót kár is vesztegetni, csak még egy megjegyzést: próbáljon inkognitóban jegyet kapni az unalmas Budapest Vidám Színpadának valamelyik előadására!

A mi az emberek eltompültságát illeti, nem tudom, Mr. Alsop, nem járt-e véletlenül csak olyan társaságban, ahol minden ok adva van az eltorripultságra, reménytelenségre. Gondolok itt 1956 „szent forradalmának” kikopott obsitosaira! Május 1-én Budapesten, a hatvani ifjúsági nagygyűlés — hogy csak két példát említsek — nem ezt az eltompultságot igazolta, már ami a népet illeti. Az emberek alkotó vitája, véleménye, nyilvánosan — és nem meg szervezetten, tisztelt Alsop úr! — elmondott véleménye azt igazolja, hogy nincs is olyan elkeseredve a mi népünk sem, ami a jelent, még kevésbé, ami a jövőt illeti.

Ha el lenne keseredve, nem tenné a pénzét a ,,rendszer takarékpénztárába”, nem építene házat, nem venne autót, nem szavazott volna a népfront jelöltjeire, nem lépett volna termelőszövetkezetekbe, nem tanúim, nem házasodna és uram bocsá’, talán még nem is szaporodna. De, ha a statisztikákat nézzük, nincs baj sem a szaporulattal, sem az autókkal (hacsak nem, hogy az utóbbi kevés), sokat nevetünk, igaz, hogy bosszankodunk is még néha nyugati újságcikkeken is, dolgozunk, építünk. Azalatt, amíg ön leírta az inkriminált megállapításait, csak azalatt a néhány perc alatt is többet ment előre „fajzatunk”, hogy költői és egy kicsit túlzó legyek — nekem is szabad tálán! —, mint azelőtt tán’ hónapok alatt, legalább is annyival többet, hogy ez már magában véve is bosszantó legyen egyesek számára.

Mr. Joseph Alsop! Én önt mint ellenfelet, ha furcsán hangzik is, de nagyra becsültem. Tegye lehetővé, hogy legalább, mint szembenállót becsüliem. ha már barátomnak nem mondhatom. Az ilyen tendenciájú írások nem alkalmasak sem arra. hogy megőrizze becsülésemet s még ez a kisebb, de arra sem. hogy a népek közelebb kerüljenek egymáshoz az újságírók igazmondó tollán keresztül. S ez a nagyobb!

C^ondolom. ez talán még az ön szama re : ?'g n.JoL kodtató érvet jelent...

Üdvözlettel: s

GYURKÚ GÉZA I

WAIWWWWAWWVWVWWWVWVVVWAjVuV-AAAAAA?WVVVWWVUV«<Wk*í