Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-20 / 116. szám

1959. május 20., szerda NÉPÚJSÁG 3 Segíteni jöttek... Szorgos munka a dotiányföldőn Szilágyi Ká­roly és Bede Albertné a „vo- nalozók”. Ök húzzák meg a szabályos egye­nes sorokat, hogy katonás rendben sora­kozzanak majd a kis palánták. Fontos munka ez, ügyes kéz kell hozzá, mert csak akkor le­het fogattal is kapálni, ha egyenesek a so­rok. még alig­ha örüllek az*esőnek, különö­sen azok keseredhettek el mi­atta, akik, ki tudná megszá­molni, hány százan, mint ki­rándulók érkeztek más váro­sokból, más megyéből. A ki­rándulóknak bizony néni ked­vez az idő, méltán bosszúsak. Nézegetik, hogy oszlik-e a fel­hő. mindenképpen szeretnék egymásnak bebizonyítani, hogy amott, igen jó távol, már tisz­tul. Az eső meg egyre esik. Azon az autón, amely Vamos- györk irányába fut, ugyan­csak városi emberek ülnek. A kocsijuk, amikor a víztócsába szalad, méter magasra is fel­csapja a vizet, az ablaktörlő megállás nélkül seper a sofőr szeme előtt. Alig törli egy mozdulattal az üveget, a kö­vetkező csapásra már megint ott találja a hatalmas, bő, víz- cseppeket. A kocsiban ülők azt a min­den városi ember előtt is­mert szólást emlegetik, hogy „a májusi eső aranyat ér”. No, ha eddig nem is érezték en­nek az igazságát, elég kinézni az ablakon, máris megérzik. A növény, a mező, szinte szem­látomást gyarapszik, zöldül a víztől. Ezek a városiak elége­detten nézik az esőt. Kapcso­latot keresnek la földek népé­vel. a fővárosból jönnek, sok munkás nevében látogatnak erre. Azért örülnek az esőnek, mert ami öröm itt kint a me­zőgazdaságban, az öröm nekik is. Megteremtődött az első kö­zös gondolat. | AZ AUTÓBAN j J bizottság munkatársa, Csontos Mihály Vámosgyörkről és a lakóiról beszél. Bemutatja sor­ban a vezetőit — csupa nagy­szerű falubelit —, akikkel ta­lálkozni fognák a budapesti­ek, az Újpesti Bőrgyár igaz­gatója: lgnácz János és a párt titkár: Eper Ferenc. A vendégek megtudják, hogy Két tsz van a faluban, egy új és egy régi, s ezeknek kell, a 80 éves újpesti gyár munká­sainak szívesen ajánlott se­gítsége. A gyári vezetők je- gyezgetnek, és hallgatják a tájékoztatót. Atkár községben feltűnik, hogy televíziós an­tenna van az általános iskola tetején. Csontos Mihály meg­jegyzi, hogy a vámosgyörki iskolán is van; Valahogy úgy mondja: „Nem olyan csodáim való ez. Van, persze, hogy van. Megszokott dolog”. Az autó eléri a községet, el­olvassák a határszélen a táb­lát: „Vámosgyörk termelőszö­vetkezeti község” Majd a ta­nácsháza elé kanyarodnak és az érkezők úgy lépnek ki a kocsiból, mint valami hosszú útról visszatért ismerősök. Egyet-mást ismernek csak igaz, viszont nagyon kiváncsi­ak. x A TANACSHAzj^^8 ban várják a vendégeket a község vezetői. Az elnök, a házigazda, alacsony kisember, Szedmák József. A Kossuth Tsz-nek, az új csoportnak el­nöke csendes, magas ember, ez Szécsi Kálmán. A Haladás elnöke fiatal, magas, vékony legény, ez Bolya János. Róla beszélte Csontos elvtárs, hogy nagyon ügyes. — Az elvtárs a Kertimag termeltetőtől van Pestről — így mutatjáK be Varga Sán­dort. Es jelen . vannak még vagy hárman a tanácskozáson. A tudósító azt írhatná :„köi- csönös üdvözlések után kez­detét vette az értekeidet". Nem értekezlet pedig, inkább amolyan csendes beszélgetés. A tanácselnök — aki mióta léte­zik a tanács, azóta viseli a funkciót — elmondja, hogy kell a segítség, mert Vámos- györik elindult egy egészen új úton és tájékozatlan még. — Minden kezdet nehéz, igaz-e? — mondja. — Ide tet­tek kellenek és tettekben megnyilvánuló komoly segít­ség. Az újpesti gyár igazgatója tetteket ajánl; — Nem tudóm még miben kell a segítség. A műszaki osztályunk kész mindenben se­gíteni; Kitűnő főkönyvelője van a gyárnak, ha a számvi­telt kell rendbehozni. Nem gondolok egyszerű edényfol­tozásra, de komolyabb ipar; munkákat is szívesen megcsi­nálunk, — ez a válasz. termeltető osztály­vezetője, Varga Sándor ide­való a Községbe. Most itt is dolgozik, jó ismerője a helyi dolgoknak. Elmondja, hogy építkezik a Haladás Tsz, kibő­vítik az istállót, 25 férőhely- lyel. Fém építőelemeket hasz­nálnak, tér-rácsgerendáKat. Az összehegesztésük nem éppen edónyfoldozás, ez már komoly ipari munka. — Ehhez már elkelne az üzemiek segítsége — folytat­ja Varga Ferenc. A beszélgetés során kiderül, hogy a Kossuth Tsz megala­kult ugyan, de csak az ősztől kezdik az igazi, közös mun­kát. A tagok még nem tudják, mit jelent igazán a közös, hi­szen jelenleg még egyéniek is. Épül a csoport nagy, 100 férőhelyes istállója, 123 hold közös vetésük is van. Az is- tállóépíiéshez még nehéz ki- kicsalni őket, amikor meg az a közös vetés folyt, a Hala­dástól, a másik csoporttól kel­lett kölcsönkérni embert, mert a tagok nem mentek. Nézege­tik most már a Közös vetést, s örülnek, hogy szép. Köze­lednek hát a lényeg megérté­se felé. de mennyi meggyőző­dést kölcsönöz maid az, ha látják, hogy a pesti munkás is lejön szabad idejében a ma­ga módján segíteni. Már a példa is meggyőzés, mert azt a gondolatot ébreszti feltétle­nül: „Ha még ő is, akkor ne­kem kötelességem.” Hátha el is beszélget azzal a munkás­sal és a munkás megérteti ve­le, hogy mit is jelent az a szocializmus. Akkor lesz jó a termelőszövetkezet. . | A PESTI PÁRTTITKÁR elmondja, hogy inkább keve­sebb ember jön, de azok mind kipróbált, kitűnő mun­kások lesznek. Olyanok, akik szívesen és cselekedni jönnek. Várják itt őket. És ne legyen a városi és falusi közötti kü­lönbség emlegetése. — Ugyan — mondják egy­szerre többen is. — Nincs itt ilyen, Vámosgyörk kulturált Ids falu; Szó esik arról is, hogy a Kossuth Termelőszövetkezet istállóépítéséhez anyag kell, meg műszaki hozzáértés is. Van a faluban egy régi ma­lom, s annak a nagy kéményét megkapta a falu. Lehet benne vagy 40 000 tégla. Le kell bon­tani a kéményt, és ez már műszaki munka. Ide segítség kell. No meg, ha van a gyár­nak használható, elfekvő épí­tési anyaga, olyan, amire már nincs szükség, vagy ha csak utalvány, az is jó volna. Nem ígérnek még a pesti vezető emberek, szét kell előbb némi. — Mi a legközelebbi felada­tunk? — kérdezi Eper Ferenc a párttitkár. .— Mit tegyünk most legha­marabb? — Jöjjenek ki szombaton a Kossuth közgyűlésére — mondja a tsz elnöke. — Jó. Tehát szombaton jö­vünk megint — szobiak bele- egvezöen. — Akkor már mi is többet látunk és megbeszéljük a továbbiakat. A tanácskozásnak vége. Bú­csúznak a részvevők. — Vi­szontlátásra. Az autóban azt mondja az igazgató a párttitkárnak. — Akkor a meszet nem adjuk eL Össze kell szedni amennyi van, s lehozni ide. — A párt­titkár bólint. — Igen, úgy van. A kocsi megindul visszafelé, s a kerekek csapják az össze­gyűlt vizet, a májusi eső vizét, amely aranyat ér. KISS JÁNOS A vonalazás után elkészítik a palánták helyét, s mielőtt belekerülne a kis élhetetlen növény, meg is locsolják, hogy hamarabb magához térjen a nedves földben. Ambrus Erzsébet, a tsz egyik szorgos leánytagja, a palánták helyét locsolja. Mikszáth és a „kis füvek4* A századforduló előtt sokan vallot­ták: a magyar kis­ember a politika- mentesség, a rátarti közöny, a sziktoszi- lárd megingathatat- lanság jelképe. Közel negyven év kellett 1918-ig, s a világnak meg kellett kapnia Lenint a maga forra- dalmiságával, hogy a burzsoázia rádöb­benjen: ki az igazi vezető erő. 1883-ban Mikszáth, a „nagy palóc” is té­vedett. Egy akkori el­beszélésében arról ír, hogy Eötvössel sétál­va a nemzet erejéről beszélgettek. — Hát tudod te melyik az a nemzet? — kérdezte Eötvös. — Ejh, hát ugyan melyik? — A sok százezer apró, névtelen ember, aki nem törődik vele­tek, hogy mit írtok az újságba, sem pe­dig azzal, hogy mi­kép vág a Komis ba­jusza. Ez a nagy ha­talmas nemzet. Ez az erő! — De hátha az is megrázza magát? — Ne hidd! Ösme- rem én azt nagyon jól — így Eötvös. „Felelni akartam — írja tovább Mik­száth — de egy kelet­kező szélroham egy­szerre arcomba csap­ta a gazos, nyíri ho­mokot. Mire körül­néztem, a fákat ha­talmasan rázta a szél­vihar, ropogták a gallyak és hajladoz­tak. A kukoricaszárak és a mákok őrülten ro­hantak a szél irányá­ban. A sások és bo­gáncsok hajladoztak. A kis füvek meg sem moccantak...” Mikszáth és Eötvös nem sejthették, hogy majdan a „kis füvek” soraiban támadt vi­har söpri el mind­örökre a kevélytör- zsű fákat, s a sáso­kat, bogáncsot, máko­kat. — pala — Hogy gyorsabban menjen a munka, két asszony leszórja a lyukak mellé a palántákat, aztán az asszonyok egy-egy sort felfogva, ültetik a kis növényt, melyből az embereknek szívni- való lesz, a szövetkezetieknek sok ezer forint jövedelem. Márkusz László képesriportja Felvételi pályázat A KERTIMAG Dzsungelkutatók vacsorája vér!‘-rel nyugtassa meg joggal háborgó gyomrát. A bárban újabb harapnivaló várta őket: sózott bálnabőr-szeletek, fű­szerezett mexikói kukacok és nyers borjűszem. Jó étvágyat! Öntözési bemutató lesz Mezőszemerén A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya, a MÉSZÖV és a MEZÖSZÖV pénteken öntözési bemutatót rendez a mezőszemerei Űj Világ Ter­melőszövetkezetben, ahol az elmúlt évben próbálták ki elő­ször szántóföldi öntözésre az esőatető öntözőberendezést; A részvevő tsz-vezetők, szakem­berek először megnézik a gya­korlati bemutatót, majd meg­vitatják a tsz beszámolója alapján, az öntözési munka problémáit. ... Az MSZMP Heves megyei Bizottsága Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme 1959 -1960. tanévére Az MSZMP Megyei Bizottsága felhívással fordul mindazon dolgozókhoz, akik tovább akarják fejleszteni marxista—leninista műveltségüket, hogy jelentkezzenek a Marxista—Leninista Esti Egyetemre. Az egyetem célja, hogy a párt-, állami-, tömegszerve­zeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, (orvosok, mérnö­kök, jogászok, pedagógusok) vezető propagandisták szervezett marxista—leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. Az egyetemen a tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaság­tant, a harmadik évben nemzetközi és magyar munkásmoz­galom történetet tanulnak. A tantárgyakból félévenként vizs­gáznak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kapnak; Ennek törvényes elismerését az 1088/1957. M. T. rendelet biztosítja. A tanév szeptembertől június 30-ig tart. Hetenként egyszer, meghatározott napon kötött foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás) van, amelyen a részvétel kötelező. Tan­díj egy évre 150 forint, plusz 20 forint nyomtajványdíj. Az egyetemre való felvétel feltétele: egyetemi — főis­kolai, gimnáziumi végzettség, vagy ennek megfelelő általá­nos műveltség és a tanuláshoz szükséges marxista ismeret; Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A hall­gatók felvételi vizsgát tesznek a marxizmus—leninizmus alapkérdéseiből. Nem kérheti felvételét, aki más egyetemre, tanfolyamra is jelentkezett (gimnázium, technikum, stb.) Vidékiek abban az esetben jelentkezzenek, amennyiben biz­tosítják, hogy a kötelező foglalkozásokon részt tudnak venni. A pályázatot az Esti Egyetem címére, Eger, Kossuth Lajos utca 13. szám alá 1959. június hó 15-ig kell beküldeni. A pályázat az Esti Egyetemen beszerezhető kérdőív alapján történik; A kérdőívhez mellékelni kell: 1: Részletes önéletrajzot. 2; Üzemi, hivatali, vagy körzeti pártszervezet aján­lását. 3; A vállalat — az intézmény — igazolását jelenlegi munkaköréről. MSZMP HEVES MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA elégedve. Ez az új rendelke- ? zés bizonyára rendezte sok? öreg nyugdíjas kollégámnak? is régi vágyát és az ezzel kap-? csolaitos problémákat. ? — Hogyan telnek a nyug-? díjban eltöltött napok? ? — Még egészen, hogy úgy? mondjam friss nyugdíjas va- > gyök és kicsit furcsa, hogy? nem kell reggel korán felkel-? nem, hogy műszakba menjek,? meg hiányzanak is a régi? munkatársak, akikkel 10 éven? át együtt dolgoztam. Még az? a szerencse, hogy itt lakom a? gyárban, s nap, mint nap ta-? lálkozhatom velük. Legszfve-? sebben itt a konyhakertben? dolgozgatok, vagy játszom a? kis unokámmal. Azt a néhány? hátralevő évet most már sze-< retném nyugodt öregségben? leélni. ? Ennyi szolgálati év után> Zloch János bácsi megérdemli? a pihenést, amihez erőt, egész-? séget kívánunk neki. (K. B.)J cselédkönyvet. Ekkor Ócsán dolgoztam. Aztán elkerültem más földbirtokosokhoz, ké­sőbb üzemekben, gyárakban dolgoztam, majd 10 évvel ez­előtt kerültem az Egri Tégla­gyárhoz. —• Családja van-e? —• Van bizony, — válaszol mosolyogva. Nyolc gyerme­kem, melyből négy fiú és négy lány. Ezenkívül van még tizennégy unokám. A kis Ban- dika is — mutat a mellette levő szöszke fiúra —, aki most négyéves, ez is egyik a tizennégy közüL — Mennyi nyugdíjat kap? — Mondhatom nagyon szé­pen kapok. 1457 forintot. So­hasem hittem volna, hogy öreg napjaimra ilyen szép nyugdíjam lesz. — Mi a véleménye az új nyugdíjtörvényről? — Rosszat nem mondhatok róla és azt hiszem mások is tötibé-kevésbé meg vannak > — Bandikám, kisfiam, jó >legyél, — szól vissza kis uno­kájának Zloch János bácsi, s ?egy pillanatra megáll a kapa- ?nyél a kezében. A konyha­kertiben kapálgat a kellemes ?májusi napsütésben. Nyugdíj­ában van március 1-től, s hol ?ezt, hol azt tesz-vesz a ház- ? tartásban. Megszokta már a ?munkát, s nem is tud nélküle vélni. Hatvanhárom éves, mely­éből 48-at dolgozott az ország Skülönböző tájain. Utoljára az Segri Vécsei-völgyi téglagyár­iban dolgozott, mint égető. Sinnen ment nyugdíjba. ? — Korán kezdtem a mun- ?kát — szól nagyot sóhajtva, ?s mereven néz maga elé. Alig ?voltam kilenc éves, mikor ár­zva maradtam nyolc testvérem- ?mel. Apám uradalmi cseléd ?volt. s a keresete kevés volt all­éhoz, hogy nyolcunkat eltart­áson. így kerültem el már én ?is' kilencéves koromban dol­gozni egy uradalomba. 1911- ?ben kaptam meg először a Az USA-ban külön klubja van a távoli, ismeretlen föld­részek kutatóinak, akik éven­te egyszer ünnepi vacsorán vesznek részt New York egyik legelőkelőbb éttermében. Erre a vacsorára az idén is sor ke­rült és a kutatóknak a kö­vetkező menüt szolgálták fel. Még mielőtt asztalhoz ültek volna, valamennyien aperiti­fet ittak, amely zengzetes ne­ve „vödömyi vér";. Ez az ital vodkából, sötét rumból, erdei bogyó nedvéből, néhány csepp növénykéreg kivonatból álló keverék, amelybe citromhéjat reszelnek. Az előétel pirított japán sáska volt. Utána a va­csora vendégek különböző fo­gások között válogathattak: kígyósült pirított hangya kö­rítéssel, afrikai méh. bombayi kacsa, saját „tintájában” pá­rolt tintahal-szeletek és spa­nyol poliphus. Vacsora után a csaknem 800 vendég átvonult a bárba, hogy újabb „vödör — A GYÖNGYÖSI XII-ES akna újonnan választolt szak- szervezeti bizottsága a vá­lasztásokon elfogadott hatá­rozati javaslat szerint dolgo­zik, amelyben elsőként sze­repel a dolgozók munkakö­rülményeinek megjavítása és a műszaki továbbfejlesztés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents