Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-17 / 114. szám

b

SEKl JSi.H*

1959. május 1'.. vasárnap

—

...... KÖLTŐK ÉS VKRSEK —-----PA

TAKI’ DEZSŐ versei:

QALÓ ó iké i

Régi utcákon ál bolyongok itt. Egerbe’ karcsú lábad nyomát keresem félve erre s kövek meg emberek — gyanús idegenek — figyelnek lépteimre meg szürke házsorok.

Megcsap egy furcsa izgalom, valami különös fonák, tétova rettegés.

hogy rámnevetiiek a kacér bakfisok! Távol utakon jársz...

Mégis itt csillog s remeg. hangod és sóhajod.

Ha clsuttogom friss neved, tudom, még választ is kapok.

Bájos jelenés, látomás,

mondd, mért vagy7 ily kedves nekem?

(mért nem vagy, mint a többi-más?!)

elémidéz a szerelem.

akármekkora is a tér.

amely közénk ásítva all.

.V hangod úgyis ideér !... kedves, ahol vagy, ez a kéz, bármerre jársz, bármerre mész mindenképp rádtalál!..,

Ui tavaszi dal

A vénhedt Föld lassan Tavaszba fordul Addig kering csak körbe, körbe még.

Virágok nyitnak s újra szárnyra rebben Nyarat-jelentő, vándor fecsaenép.

Szellem száguld át latrok elhullt csontján S e századon, mit leláncolt a Rém.

Lepattan minden szolgaságbilincs És új tűz lobban fel Földünk terén

Határt szakít gonosznak mind a győztes Egybetárom a népek ablakát,

S ti, nagy világra röppenő galambok Békénk dalává! szálljatok tovább!

FARKAS YNDRÄS;

Olvasás közben

Ila a kezembe jó könyvet veszek Elnézem a megírt papírlapot,

Amint kering a betűerezet.

Mert értelemből lüktetést kapott.

Minden betű. mint forró véredény.

Szállítja önmagán túl önmagát,

Átadja — átveszi szép — könnyedén A lényeget, mint színt a délibab.

S már érzem, hogy nyűgös rabjuk leszek. Betűk bilincse csattan leltemen,

S ez a bilincs megejtő gépezet:

Ereznem kell öt és megértenem.

S már semmi másra nem gondolhatok.

A sok-sok ingatag sötét betű Ígér s megad álmot s megfogható!.

Mert a lelkűk okos s egyöntetű,

Ahogy a szén szurokszínű s kémény Tárnák félelmes, szurtos mélyein.

S ha felhozzuk, láng lesz kályhánk hegyen. Vagy fény s erő. mely lámpánkban kering.

így szül a fekete betű nekem Hitet, világot, élményt és jövőt És azt. hogy a betűkön hihetem.

Ami ott görnyed a betű fölött.

A gondot, mely éhezve kergeti \ boldogság számvának tollai!.

V szálló kék madárnak isteni Varázslatát, mely holtunkig}segít.

S nem érzem már. hogy’ durva a papír, llogv a betű fonnyadt és szögletes.

He hallom s látom mind, mit rájaírt Az éhes ember sírva-örömest.

Mert írni jo s megírni önmagunk Éopolv kee'ellenség, mint száz öröm. Vmelvben önzőn csak magunk vagyunk. Megélve percünket szentségi őrön.

Mert ió a percben sok betű raján Meglonni mást. hogy' gazdagok legy'iink. írónk helyett megkapni a. magányt.

Amely keservünk s mégis mindenünk.

A beit betűből így lesz. mint a szén Tehetetlenségéből áradat

Az átélés, az értelem kezén.

Mikor a sors kicsit magunkra hagy.

E kis betűk, e néger katonák így nvernek új csatákat szivemen.

S minden betű keresi rokonát Bennem, hogy égő élete legyen.

Ez hat az olvasás, s én olvasok Asztal mellett megélve eleven Csodákat, mint kemény, konok sasuk. Kükben vihar és csend zúgása zeng,

FORGÁCS KAROLY:

lígij vén harsról

i.

Az óreg hars itt al) dölyfósen Egy évszazadon át A határ-árok gyepes partján,

Széles •»lombkorunát Nevelt és a felhők felé tört.

Hogy csúcsáról a sas A zsúptetős falura lásson.

S mint ott benn a magas Torony őriz papot és Istent,

E hárs őrizte itt A földesúr: a harmadik szent Húsos érdekeit.

Eddig ér el a jó humusz, mely Kövér búzát terem.

S közei a kastély: ott penészlett Az úri kényelem:

Es till a harson messze sínyietl A paraszti világ:

A szőke szik. mely jó időben Még négy magot is ád ...

II.

Az agyuszo meg itt remeg A szétlőtt ég alatt,

De mozdulnak az emberek.

Ahogy a had halad:

Aso, cövek és fejsze, nagy.

Hintáz vállaikon,

Akik ma épek: indulnak,

Átlépnek a hídon.

Szikár parasztok ölezik Az úri birtokot.

És hová egy mesgye esik:

Ütnek írott karót.

Az ölező csak lépeget.

S nyomában lép a nép.

Az árokpartra érve már Érti a lényegét A napnak: ez történelem.

Valami véget ért,

S valami új kezdődik el:

Mit csak titkon reméli.

A fényesült tekintetek A hársra intenek:

A fűrész sikongva harap És a fejsze-nyelek Röptére reeesen a gyökér.

S a fa, csúcstól tövéig ...

Mire a nap a földhöz ér:

A bárs nem őrködik....

III.

S nemrég megbolydult a falu.

Mint hangyaboly: rezsgett a nép .:. Azóta áll a lófogat És traktor vontatja az eket, Keresztbe szántják a határt.

Kidőltek a kopott kövek,

Gyújtós lett víg konyhák ölén A negyvenötben vert cövek.

Üj szél dudál a fák között.

Üj szél borzol hajat, szivet.

S ki megérti a szél dalát:

Korát, s magát előzi meg.

V május-szél telet idéz: Kökény-szirmokkal fedi be A dülőút zöld árkait,

S az árkon belül az ige Valőraválten hirdeti:

Nem csak tarkán szép a határ! Meddig ellát a szem: selyem Búzák fölött száll a madár.

A vén hárs csak legenda már.

Az árok földje is terem.

S ki bottal bivalyt biztatott Egykor: gazda a földeken. Motorkerékpár berreg. És Nyergében volt kisbéres iil.

Nem nyomják vállát századok Kin iái már: egyenesül Gerince, mert a holnanok Ft iát nem más, ö szabja meg:

Kiket vezet, nem szolga-had:

Derűs és szabad emberek.

MOLNÁR JENŐ .

Egyszer e'zentihe'em

Pöröly csengésre ébredek, nem harangszó. kakas hozza a hajnalt, új a kép: a zengő munka az.

V reggel csak most vajúdik az éjszaka ölén s a műhely álma messze már: hámor zeng, dől a fény.

Éber a bánya, éber a Központi műhelye, munkájába a kovács egy vidám dalt fűz bele.

így ugrik szemembe a fény, mert szomszédjuk vagyok, s fülemből szivemre folynak a zengések, dalok.

A sok pöröly mind nekem szól: ..Raita hát. zengi velem!”

Bennük érzem: az igaz dalt egyszer elzenghetem.

miben ügy fürdik a népem, mint dalukban én _ ezen a zengő, kacagó tavasz reggelén.

Egri ceruzái egyzetek

I

A Széchenyi utcabeli cipészszövetkezet kirakata előtt nézelődik két csinos, elegáns nő. s Hosszasan gusztálják a cipő- \ remekeket. Nem szólnak, csak S tekintetük jár a különböző tí- < pusú és színű darabokon. A s két nő tekintete egybehangzó- £ an megakad egy-egy tűsarkú, csupapánt lábbelin.

Egy házaspár is ott gyönyörködik a kirakat áruiban. Összeösszesúgnak és hol egyik, hol másik cipőre böknek.

Az elöl álló két elegáns hölgy még mindig gusztálja a cipőket. Egyszerre csak az ; együk, egy aranyszőke hajú, démon kinézésű, fitymálva rá- ; bök egy nyári szandálcipőre: — „De gustibus non est dis- putandum!” — szól.

A fiatal házaspár titkon ; összemosolyog és -öntudatos egri létére így szól a csinos asszonyka férjeura felé:

— „Látod Zoltán, hogy milyen nagy idegenforgalma van • máris Egernek, pedig még csak májusban vagyunk.”

*

A közelmúltban megismerkedtem egy Egerben megfordult turistával. Míg egy-két ■ nevezetesebb épületről el- ■ mondtam a szükséges tudnivalókat, megtudtam, hogy az idegen, aki jelenleg egy vállalat anyagbeszerzője, egykor há- . zasságközvetítő volt. Város- : nézés közben betértünk egy eszpresszóba. Érdeklődtem az illető egykori szakmája felől és kértem, hogy mondja el leg- érdekesebb esetét.

— Megjelent nálam egy úr - kezdte el az anyagbeszerző ; — és előadta* hogy szeretne ; megnősülni, de csakis csinos és ; anyagiakban nem szűkölködő hölgyek jöhetnek nála számításba.

— De mindezeken túlmenően — szólt a férfi — a hölgy takarékos és szorgalmas is le- i gyen!

> —Nern sokáig kutattam kar- £ totékaim között — "mondta a '/ házasságközvetito —V es ki- z emeltem egyet a sok közül. Itt > van uram — szólt a nősülni $ óhajtó férfinak — erre gcmdol- / tam. ez megfelelő lesz bizto- i san önnek.

J — Miből gondolja — kérdez- j te a kuncsaft.

•> — Kedves uram, ez a nő

< már tizenöt éve ügyfelem, és > Óbudán -lakik.

— Ez nem jelent kérem nekem semmit!

— Már engedje meg drága uram, de a hölgy szinte minden nap bekutyagol hozzám a belvárosba Óbudáról. hogy megkérdezze tőlem, találtam-e már részére férjet?

Egy kora tavaszi napon valami elintézni való . dolgom akadt a törvényszék épületében. Míg el tudtam intézni a dolgomat, céltalanul ődöng- tem a folyosón. Egyszer csak összeakadtam, egy- hasonlóan pillanatnyilag időmilliomos barátommal, kinek tippjére beültünk egy' tárgyalásra. Ott folyt le az alábbi kis történet

Egy jó kétméternyi, hatal-' más. tagbaszakadt, marcona külseiű férfi a vádlott. Egy kis igénytelen, sovány, szőke- nő a sértett. A vád szerint a férfi összeveszett a sértettel és hat ’ jókora pofont kent- le neki. majd egyT kezeügyébe akadt fadarabbal agy'ba-főbe verte, s ráadásul még mea is rugdalta.

A bíró a vád ismertetést után odafordult a sértetthez:

— Mondja csak, tulajdonképpen maga milyen viszonyban van a vádlottal?

A sovány kis szőke nőnek látszott az arcán, hogy- nem nagyon van kedvére a kérdés Lesütötte a szemét, majd jókora szünet után halkan, szinte érzelmesen így szól a bírónak:

— Tetszik tudni, bíró úr, — hogy úgyr mondjam, gyengéd szálak fűznek hozzá... a vádlotthoz ...

★

A közelmúlt vasarnap jo- egynéhány embert vert be az eső a Széchenyi utcai Vörös 'Csillag mozi előcsarnokába. Jó magam is közte voltam, egy barátommal, nevezzük Bandv- ráknak. Bosszankodtunk, hogy nincs hálunk esernyő. Egyszer c§ak Bandurák, mint akit darázs csípett* még, élügrott

mellőlem és egy néhány nyíre lavuló férfi felé — nevezzük Hadaknak — vette az irányt.

— Ide figyeljen Radák szaki, miért nem juttatja már végre vissza hozzám az ernyőmet, amit vagy két hete kölcsön adtam magának?

Radák úr, mint akinek rendben van a szénája, a legnagyobb lelkinyugaLommal i'.tH felelt:

— A’e haragudjon Bandurák úr, de pillanatnyilag nem adhatom vissza az 'ernyőt, mert Kovács, akinek én kölcsön adtam, odaadta Kiszelyinek, aki viszont képtelen visszakapni Bőrösöktől.

Bandurák barátom erre éktelen haragra lobbant és kipirosodott arccal így replikázott Radák nah:

— Hogy az ördög vigye el magát Radák! A Horváth akitől kölcsönkértem, randalírozik velem, hogy adtam vissza neki. mert a Csipák, akitől kölcsönkérte, vissza akarja adni Tomaseknek. akitől # Vancálc visszaköveteli.

★

A napokban veszetség-eile- nes oltások voltak Egerben. Tele volt a város, pórázon, madzagon vezetett ebekkel

A piactér környékén agy idegesen fürkésző asszonyra lettem figyelmes, aki ide-oda futkosott és az asztalok és bódék között keresgélt. Egy öreg úttisztító munkást vevén észre, felé vette az útját:

— Mondja öreg, látott-e errefelé egy- fehérszőrű kutyát?

Az öreg barátságosan fogadta az asszony kérdését:

— Tessék mondani, — ekkora volt a kuty-a? — és egyik tenyerét harminc-negyven centire mozgatta az aszfalt felett.

— Igen. igen, éppen ekkora volt — szólt a nő és megköny- nyebbült sóhaj hagyta el keblét

— És látott-e rajta fekete foltokat?

— Igen. voltak — szólt az öreg.

— Volt-e egy kisebb fekete folt az egyik fületövén?

— Igen, igen!

— És volt-e egy- nagyobb tolt a hátán?

— Igen, úgy van. Volt.

— És a nyakán örv volt

— Igen, igen,—- kapott rajta az öreg ember. ,,

— Igen. De most 'm$r mond-* ’ja. hogy merre látta menni a kuty-ámat?

Az öreg, keleti nyugalommal, ráncos kezével nagy-ot legydnt- ve, unottan így szólt á nőhöz? hoz:

— Mit tudom én azt kérem! Ilyen kutyát én ma legalább tizet is láttam.

' SUGÁR ISTVÁN

KURT BUCHHOLZ:

A sárga aktatáska

< A csengő élesen berregett.

í Otto-Emil jött. Baljóslatú,

< kék dossziét hozott a hóna c alatt. Gyorsan fejfájást kap- ' tam és fájdalmasan halánté- j komra szorítottam ujjaimat. $ ö csökönyösen nem vette ész- 1 re védekezésemet és ragyogó > képpel vert le minden ellen- £ állást. Fejedelmien belerogyott ' az egyik fotelba. A fotel nehezen. de túlélte.

— Valami újat hoztam, óriási ötlet, mondhatom neked, ilyen ‘inég nem volt.

Karjával lyukat vágott a szoba légkörébe.

Szorgosan elő kotortam bélyegalbumomat, hogy eltereljem figyelmét az óriási ötletről.

— Feltétlenül el kell mondanom neked — folytatta szilárdan.

— Hogyan? Most?

Elkinzottan masszíroztam halántékomat és az ég felé pislogtam. Ez itt mindössze 2.80- as magasságot jelentett és sürgős renoválásra szorult.

linden megindultság nél- felütötte a kék dossziét. Én pedig így szóltam:- Hallottál-e valaha a me- otámiai dupla fogazatú, há- iszögletű. hibás nyomású jégről, amelyet Wilhelm

, Ho iff Kis Mukkjának emlékedre készítettek? Most mint ileumi kiadás jön ki.

— Igen — hazudta megve- tren. — Egyébként regény lesz, a regény.

j - Ugyanis nemrégiben...

Tudom-, hagyd csak! Egye- '. . ■ e még csak az indítás van

. Először előadom neked eset.

— ...lelepleztem, rpint közönséges hamisítók hitvány csalását.

— Ű...Íígy! No jó! Többet úgysem ér. De most figyelj végre.

Kényelembe helyezte magát és levegőt sűrített tüdőszárnyaiba. Szomorú pillantást vetettem az albumra és visszarogytam- székemre.

— Ismered a Rathausstrassét?

— Ez úgyszólván egyike fő forgalmi útvonalainknak — bólintottam, ’ mert hízelg&tt nekem, hogy ilyen sokra tartja lokális ismereteimet.

— Nohát, gondoltam — hangsúlyozta nagylelkűen. — A Rathausstrassén megy egy úr, teljesen egyedül.

— Hogyan? Teljesen egyedül? — Óriási csodálkozást színleltem. — Alkalmasint felhőszakadás volt.

— Ugyan, a legnagyobb forgalomban. természetesen. Teljesen egyedül, ezer ember között.

— Aha, már értem — mondtam megnyugodva.

Otto-Emil gyanakvó pillantást vetett rám.

— A férfi kezében aktatáska van.

— Micsoda? Az ördögbe is, egy akta...?

Hitetlenkedve forgattam szememet.

— Igenis, egy vaskos, sárga disznóbőr aktatáska. Jól bezárva. Sejted-e miért?

Ártatlanul vonogattam a váltam.

— Biztos benne voltak a lottó-szelvényei. Ilyesmi előfordul egy aktatáskával,

Éreztem, hogy agytekervé- nyei csikorognak, a kék dosz- szié sárgává változott. Vagy csak Otto-Emil megviselt pillantása lett volna? Aztán gőgösen kiegyenesedett. Gyorsan összeszedte magát.

— Van feszültsége a dolognak, mi? — vigyorgott.

— Szóval ez a meséje? -* kérdeztem nagy érdeklődéssel.

Eltaláltad. Ebből nő ki szervesen a cselekmény, minden bonyolult kalandosságával, rikító realizmusával és örvénylő fokozásával.

Behúztam a nyakam nedves szóáradata elől, biztosítékul egy vonalzót toltam közé és a kék dosszié közé és köny- nyedén mondtam:

— Én megváltoztatnám * dolgot.

— Mi-i-ii?

Otto-Emil szikrázott, mint egy rossz kanóc.

— Ugyanis már olvastam egyszer valamit egy egyedülálló férfiről, sárga aktatáskával.

— Szóval húzzam ki a férfit?

Rémülten meredt rám.

— No meg a sárga aktatáskát.

— Ügy? És a kézirat? Mi legyen belőle? Legalább ötszáz oldalra terveztem...

Szabályosan reszketett.

Gondosan megfogtam a kilincset.

— O, 6 — mondtam mellékesen — ezt felajánlanám a papírgyűjtőknek, akkor legalább új papírt készítenének belőle, sárga aktatáskák nélküli irodalom számára.

(A ,.B. Z. am Abend"-bóQ

1