Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-16 / 113. szám

4 NEPÜJSAG 1959., május 16., szombat \ élt any szó cgv lelkes szíiijátszó csoport munkájáról MEN N V’I IDŐ, mennyi fá­radság és mennyi akarat... Ezek a szavak akkor jutottak eszünkbe, amikor a ludasi mű­velődési ház színjátszó gárdá­ját a színpadon láttuk. Nem hivatásos művészek ők, nem akarnak primadonnáskodni, nem akarnak keresni, nem kí­vánnak magúiénak megkülön­böztetett bánásmódot. Céljuk csupán annyi, hogy hűséges hordozói legyenek a kultúrá­nak és amint látni fogjuk, nem is kis sikerrel. Kis Pál elvtárssal, a ludasi tanács v. b. Elnökével egymás mellett ülünk a nézőtéren. Megítélésünk szerint mintegy 400 férfi és nő van már itt rajtunk kívül. Ha statiszti­kánk lenne, igen változatos képet kapnánk, mert a külön­böző életkorú fiatalok között szép számmal vannak 60, 70, sőt 80 éves emberek is. Egyéb­ként szomszédom — a tanács­elnök — lelkes művelője lehet községe kulturális életének és ez nemésak jó. hanem hasznos is. mert a községi tanács fel­adatai közé tartozik a kultu­rális nevelőmunka is. Ludas termelőszövetkezeti község színjátszó gárdája kora tavasszal kapta meg a „Majd a papa'’ című háromfelvonásos zenés vígjáték szövegkönyvét; Nagy István, a művelődési ház igazgatója vállalta" a darab be­tanítását. A szünetben elmon­dotta. hogy a kiszisták, de az öregebbek is, csaknem regge­lig próbálták az utolsó hét minden napján. Az eredmény nem maradt el. Azóta nem sok idő telt el, mégis azzal büszkélkedhetnek, hogy több ezer néző tapsolta végig produkcióikat. Saját községükben például négyszer, Nagyfügeden pedig kétszer ját­szották közkívánatra. A vígjá­tékot ezenkívül előadták Er­ken, Halmajugrán, Detken, Abasáron, Markazoit, Kálban, Tarnamérán és Nagyrédén is. Ezeken a helyeken másodszor, sőt harmadszor is visszavárják őket. Sajnos, azonban nem te­Hz egri szociális segélyezettek ünnepe Népi rendszerünk egyik alapvető elve, hogy gondoskor dik a nehéz helyzetbe került, elhagyott -öregekről. A múlt hét végén módunkban állott erről a szép elvről a gyakor­latban megbizonyosodni. Eger város tanácsa szo­ciális előadójának, Mácsai Ist- vánnénak vezetésével, a Vö­röskereszt városi szervezete ré­széről Farkas Jenöné, a Nőta­nács részéről pedig Milák Ge- záné segítségével .egy kelle­mes, kedves, sokáig emlékeze­tes délután keretében össze­hozta a hajdúhegyi szociális otthon lakóit, a városi tanács segélyezettjeivel. A tavaszi napfényes délutá­non rendezett ünnepségen csupa ünneplőbe öltözött öreg férfi és asszony lepte el az ár­nyas fák alját. A kedves öre­gek szórakoztatására az egri cigány népi együttes és az út­törő leánykák egy lelkes csa­pata szolgáltatta a műsort. Ze­nében sem volt hiány, mert a cigányzenét az egri honvéd­zenekar pattogó ütemű számai váltogatták. A műsor után bő­séges uzsonnával vendégelték meg az ünnepeiteket, akik vi­dám, jókedvű terefere közben fogyasztották el a jóízű kakaót, a változatos szendvicseket és az üdítő habzó sört. Mikor te­tőpontjára hágott a jókedv, bizony még táncra is perdült nem egy öreg asszony és férfi. Jólesett az öregeknek, hogy tiszteletükre megjelentek az ünnepélyen a városi és megyei tanács képviselői is, akik el­vegyülve az ápoltakkal és se­gélyezettekkel töltötték a dél­utánt. A kis ünnepély közben be­szélgettünk Hartman Imréné- vel, a szociális otthon gond- noknőjével. Megtudtuk, hogy a hajdóhegyi otthonban 76 nő és 44 férfi él. Annyira szerel­nek a család nélküli öregek itt élni, hogy nem fordul elő, hogy valaki is otthagyta volfta az otthon közösségét. Az öreg nincstelenek, minden ellen­szolgáltatás nélkül kapják a teljes ellátást, ruhát, sőt, kis zsebpénzt is kapnak, a férfiak pedig még dohányt is. A ragyogóan tiszta szobák­ban, apróvirágos terítővei le­takart ágyak sorakoznak egy­más mellett. Amikor az ellátás iránt ér­deklődünk. Hartmanné a kam­rába vezet, melyben hosszú polcokon sorakoznak a finom befőttek, a szalonnák és son­kák ingerlő illatú légiója lóg. a menyezetre erősített rudak- ról. Nincs is mit csodálkozni, hiszen a múlt esztendőben 22 sertést vágtak az eltartottak részére! A szombati ellátása például a következő volt az öregeknek: reggelire zsíros- pirítős teával, — ebédre rizs- leveS és tejfeles túróscsusza. — vacsorára sonka és kakaó. A szociális otthon ellátása-; ról egy 10 holdas célgazdaság ; gondoskodik, melyből 1 hold ; szőlő Megmutatták a gazda-; sági udvart is, ahol 22 malac; szaladgált és 6 ’ anyadisznó nyúlt el békés jóllakottságé-: ban. A ran már rég lebukott a nyugati iáthatáron húzódó he­gyek mögött, de még mindig vígan szórakoztak az otthon öregei és a tanács segélyezet­téi... Amikor búcsúztunk, láttuk szemük meleg csillogásából, hogy átérzik népi rendszerünk és új társadalmunk irányuk­ban megnyilvánuló gondosko­dását, szeretetét, s rokon és hozzátartozó nélkül is érzik és tudják, hogy nincsenek egye­dül. SUGÁR ISTVÁN hetik, mert egyrészt nem futja az- erejükből, másrészt Vison- táról, Mezőkeresztesről, Aldeb- rőről, Vámosgyörkről, Gyön­gyöspatáról és Tarnazsadány- ból is lekötötték műsorukat és ennek eleget is,akarnak tenni. NAGY ELVTÁRS egyébként nemcsak irányít, hanem szere­pel is. Amikor a nagyrédei színpad rivaldafényében meg­jelenik a papa szerepében, egyszeriben kitör a tapsvihar a nézőtéren. Megkérdeztük Nagy elvtár­sat: mire költik a bevételt? Megtudtuk, hogy a befolyt jö­vedelmet elsősorban ruhák vá­sárlására fordítják. A szüksé­ges kellékeket nagyrészt már megvásárolták és még ebben az évben megveszik a hiány­zókat is. Ezután kerül sor a hangszerek megvételére, hogy saját zenekaruk legyen. A ludasi színjátszók ezután a „Vők iskolája” című vígjá­tékot tanulják meg. Ehhez a darabhoz egyelőre nem . tudták beszerezni a szövegkönyvet, de amint meglesz, újra munkához iáinak, újra megjelennek kö­zönségük előtt. Nagyrédénelc igényes közön­sége van, a megyeszerte híres kultúrotthon ban nemegyszer léptek fel a fővárosi színhá­zak művészei is. Szeretik is a színdarabokat öregek és fiata­lok egyaránt. A ludasiak ven­dégszereplését is sokan meg­nézték. A szünetekben és az előadás után úgy nyilatkoztak, hogy" megérte, nem sajnálják az időt. MI PEDIG MÉG hozzátesz- szük, hogy ez az elismerés minden fáradságukért kárpó­tolja a ludasiakat. Erki Janos moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG A kapitány lánya EGRI BRÖDY A harangok Rómába mentek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kettőnk titka GYÖNGYÖSI PUSKIN A harangok Rómába mentek HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tisztessé gtudó utcalány HATVANI KOSSUTH Gyávaság HEVES Tegnap PÉTERV ASÄRA A 39-es dandár FÜZESABONY Csendes Don (111. tesz) I Egerben este fél 8 órakor: A LEHETETLEN Nö (Bérletszünet) I Füzesabonyban este 8 órakor; VÁLJUNK EL 195». május 16, szombat: 1920-ban megalakult Indonézia Kommunista Pártja. 1934-ben halt meg A. A. Belopol- szkij orosz csillagász, a fotomet­ria és színképelemzés egyik üttö- rője. «Hilf — A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI és Járványügyi Állomás meg­kezdte az előkészületeket a nyári mezőgazdasági munkák­ra. Mezőgazdasági területeken megvizsgálják a vízellátást, a munkások elhelyezésének kö­rülményeit és az egyéb egész­ségügyi feltételeket. — AZ ŐSZI takarmány biztosítására megyénk terme­lőszövetkezetei 6800 kataszt- rális holdon fetülvetést vé­geztek lueerna, vöröshere, somkórő és egyéb takar­mánynövényből. Ez a terület az összes kalászos területnek 45 százalékát teszi ki. — EGER városban igen sok kiránduld látogatja meg a Dobó István Vármúzeum ka­zamatáit. Tatxisztól idáig 17 ezer ember látogatója volt és ez a szám egyre gyarapszik. Vasárnap, egyetlen napon 1548 ember tekintette m,eg a kaza­matákat, — MEGKEZDTÉK a lu­cerna első kaszájását a Po­roszlói Rákóczi Termelőszö­vetkezet tagjai. Az Időjárás kedvezett a növény fejlődé­I sének, s így lehetővé vált, hogy megkezdhessék az első kaszálást. — NEMRÉG megjelent a I nyugdíjtörvény végrehajtási utasítása. Az egri SZTK nyug- | díj csoportja kb. 100 nyugdíj­ügy feldolgozását kezdte meg az utasítás megérkezése után. — 18 EZER forintos költ­séggel Rapid permetezőgépet j vásárolt a felnémeti Petőfi ' Termelőszövetkezet. Az új permetezőgépet üzembehe- ! lyezték és a gyümölcsös nagy | részét már ezzel permetezik. tAA/VWVNAÁAAAAAAiVVVVVv'V VVVVVVVNAAAAAAAAAAAAAAAA/VNAV\Aj%^/V^/VVSAC^AAAAvAsAAA/N/VvN/Ni/VV\AA/NA/VVVVVV\A/VVN . Sxellőztetés A Tanítóképző biológiai kertjében né- - hány hét óta furcsa kaptár áll. A régi városfalat beárnyékoló öreg gesztenyefa lombjai, lehajolnak rá, mintha védeni akar­nák az időjárás viszontagságaitól. Messziről nem is sejtené az ember, hogy méhecskék laknak itt. Olyan az otthonuk, mint valami hirdető-tábla. Két állvány, rajta deréknyi magasságban a kaptár. Alig arasznyi széles. Olyan nagy, mint egy köze­pes íróasztal lapja. Üveg mögött végzi a sok ezernyi méhecske hasznos munkáját: építik a lépőket, etetik, gondozzák, tisztogatják a vak, lábatlan kicsinyeket, gyűjtik a mézet, hordják a virágport, takarítanak. Az anya körül őrség. Amerre megy, mindenfelé kísé­rik, vigyáznak rá. Az üveg alatt mindez nagyszerűen látható. Én is kivittem kis tanítványaimat, hogy a méhről szóló olvasmányunkat a valóság szemléletével előkészítsem. Suba János bio­lógiai szakos tanártársam örömmel állt ren­delkezésünkre és megmutogatott mindent, amire az olvasmányunk tárgyalása során szükségünk lesz. A gyerekek csupa fül és szem voltaic, a kis agyuk csak úgy itta föl a : sok-sok újdonságot, amelyről eddig talán ímég soha sem hallottak. Éppen az anya útját figyelték, ahogy ^sejtről sejtre haladt, körülvéve az őrökkel, akik a nagy sokadalomban biztosították ; számára a szabad mozgást. Ebben a szem­lélődő csendben egyszercsak felkiáltott egyik kisfiú: Tanár bácsi, szellőztet a méhecske! Vége lett a bámuló csendnek. Egyszerre mindenki a szellőztetést akarta látni. Való- ; ban érdekes látvány volt. A kaptár kis nyí­lásában, az egyik kis dolgozó sebesen moz- ; gáttá apró, hártyás szárnyait. Olyan volt, ! mint valami kis ventillátor. Talán már láttam ezt a furcsa sael- ; lőztetést, de tudatosan még soha nem figyel- ; tem föl rá. Egy kis tanítványom szemfiiJes- •sége mutatta meg nekem ÍS* • » rr SUl'gO 1945. áprilisának legelső napjaiban játszódik a film, amely egy kisváros fiataljainak izgalmakban bővelkedő óráit mondja el a felszabadulás pillanatáig. A főszerepeket Gábor Miklós. Ladányi Ferenc és Pécsi Sándor játsszák. A filmet az egri Bródy Filmszínház május 16—19— 20-án mutatja be. riLM: D harangok Rámába mentek Magyar film Vigyázzunk Eger tisztaságára Igen örvendetes hírt ol­vastunk a szerdai Népújság­ban, amely arról értesíti az olvasókat, hogy az Egri Vá­rosgazdálkodási Vállalat a vá­ros tisztántartása érdekében a jövőben minden héten felmo­satja a betonburkolatú utcá­kat. Ez már igen. Ezt min- denM örömmel vette tudomá­sul, hogy ismét jelentős lépés történt Eger tisztaságáért. Ismeretes, hogy ebben a tör­ténelmi városban naponta több száz, sőt sokszor több ezer idegen látogató fordul meg, köztük igen sok külföl­di, aMk bizony eddig a mű­emlékek, a jó bor,, és a gyö­nyörű táj mellett többször le­sújtó véleményt alkothattak a poros, piszkos, szemetes ut­cákról. A város hírnevéhez méltóan, Eger valamennyi la­komának kötelessége lenne úgy vigyázni a tisztaságra, mint ahogy azt saját otthonukban teszik. Sajnos ez azonban nem így van. Fegyelmezetlenül nemtörődömségből szétdobál­ják a papírdarabokat, a gyu- fásdobozokat, rótaposnak a parkok zsenge füvére, virá­gaira. kitörik a serdülő fákat, a MÁVAUT-megálló környé­ke pedig autóbusz-jegyekkel van teleszórva. önkéntelenül is felvetődik a kérdés. Milyen ember az, aki hányaveti nemtörődömségből szemetel, piszkol, megbotrán­koztatja a város tisztaságát féltő, józan gondolkodású em­beréltet. Bizony az ilyen em­bereket nagyon el lehet ma­rasztalni. Itt lenne -tehát az ideje, hogy a városi tanács sokkal erélyesebben lépjen fel a szemetelőkkel szemben. Eb­ben a munkában adjon segít­séget a helyi rendőrkapitány­ság, és azt, akit szemetelésen érnek, büntessék meg. Szabja­nak ki rá pénzbírságot és az így összegyűlt összegből' 50— 100 méterenként egy-égy sze­métgyűjtő ládát helyezzenek el azokon a helyeken, ahol még ez hiányzik. Aki nem tud önfegyelmezetten vigyázni a város tisztaságára, azt meg kell tanítani, rá kell érre ne­velni. Idetartoznak azok a fa lusiak is, aMk a piacokra jár­va, naponta szemetelik tele a város legforgalmasabb utcáit. A tettenért szemetelők bünte­tése ne legyen túlságosan szi­gorú, de ebből értse meg min­denki, hogy aki ebben a vá­rosban megfordul — de ákik benne élnek is — felelősek ,a rendért. és a tisztaságért. . Készéi István Egy kiállításról Az évről evre megismétlődő kiállításokat mindig nagy ér- deMődés kíséri. Válóban ér­dekes is megfigyelni, hogyan fejlődnek anyagban, megjelen­tetési formában ezek a sok szép és komoly előzetes mun­kát kívánó Mállítások. Egerben, a Szakszervezeti Székházban május hetedikétől tizennegyedikéig a Magyar Honvédelmi Sportszövetség rádióamatőr és modellező ki­állítását látogathatják az ér­deklődők. Ez a mostani kiállí­tás, mint minden évben, most is a rádió nanián nyílt mea Ez évben minden várakozást felülmúlt a lelkes amatőrök és modellezők munkára. A klubtagok fejlődésé lemérhető a kiállított készülékek sokfé­leségén. A kiállítást több mint ötez­ren tekintették meg. Gyere­kek, felnőttek, katonák, diá­kok és diáklányok, fejkendős nénikék tolongták az asztalok körül. A gyerekek kedvence természetesen az elektronikus hangkapcsoló volt, amely füttvielre indította és állítot­ta meg a két köroálván ellen* tétesen futó két Msvonatot A kiállítás megyei iellegű volt. Ez a jelleg azonban csak a modellezőknél nyilvánult meg, ahol valóban nemcsak Eger. hanem Gvöngvös Hat­van és Dormánd modellezői is kiállítottak. Sajnos, a rádió­amatőrök csak az eari klub­ból állítottak ki. Sem Gyön­gyös. sem Hatvan npm bnmtt s-emmit. bár a renrte^öség tárt náluk anyagért Vaion ott nem kóstolt sonmii, vagvesak npm , SZpT'í’+n-HoT*:?‘5 A rnod^Pe^ok asstnl álnál :í?<rrr nagy volt az érdeklőre A karcsú ha/iók 1‘pnípo- modellek távoli tájak izgal­mas szépségét idéztek a csil­logószemű fiatalok elé. A mo­dellezés egyike a legszebb és legtartalmasabb szórakozások­nak. A megyében, 30 körben, közel hétszáz úttörő és felnőtt dolgozik, szórakozik, tanul. Az eredmény meg is van. Látha­tó volt például az egriek kő­éül Gond a Márton re- DÜlőmodellje, amely a berlini nemzetközi műrepülő modell­verseny első helyezettje ..volt. Ugyancsak nagy érdeklődés­nek örvendett P s o t a Mi­hály , Batinka” nevű hadi­hajója, mely az országos hajó- modell-verseny második he­lyezettje volt. Igen érdekesek voltak a hatvaniak hőlégsu- garas gépei, a gyöngyösiek vitorlázó és körrepülő modell­jei. Néhány autómodell is sze­repelt a kiállításon. Ezzel még alig egy éve foglalkozik a kör, de már is szép sikert ért el Gonda Márton, aki kis gépével óránkénti 104 kilomé­teres sebességgel nemzeti re­kordot állított fel. A repülőmodellezők komoly munkába fogtak. Az egri Lö­völde kertjében ez év augusz­tus 20-ra felépítenek egy kör- repülő pályát tettesen társa­dalmi úton. A modellezők be­mutatókat tartanak, s a bevé­telből fedezik az építés költ­ségeit. A kiállítás rendezőségét minden dicséret megilleti. A vendégkönyv bejegyzései ar­ról tanúskodnak, hogy a min­den iránt érdeklődő fiatalság melllett, sok komoly szakem­ber is megtekintette a kiállí­tást, s beírott megjegyzéseik — azt hiszem — büszke öröm­mel töltik el a kiállítókat. Adám Év* j j ogy vártuk! Mennyit beszélgettünk s róla már napokkal előbb! Emlékek s ize jutott össze bennünk, amely színesre fes- > tette a kopott falovat, aranyosra a kis kocsi- > kát, s kipirult arcúvá önmagunkat, akik any- > nyiszor szálltunk rajtuk körbe, körbe. Ilyen- > kor szinte újra hallottuk a dob pergését, a > trombita recsegő hangját, amelynél édesebb> muzsika talán még soha nem ért le hozzánk, i s amelynek hangja mellett szállt velünk a < faló, repült velünk a hintó a boldog szédű-< letbe. Visszajöttek a csengő kacagások, s mo- < sollyá szelídülve mégt az álomba is elkísértek < minket. < Aztán végre megérkezett. Ott álltunk as téren és a beteljesülés boldogságával néztük. S hogyan épül fel előttünk az óriási sátor A amelyre hatalmas ponyvákból húzták rá a> tetőt. Előkerültek a falovak. Volt köztük fe-> hér, sárga, még hollófekete is. Milyen jó volt\ látni újra őket, milyen öröm volt, amikor> elfoglalták helyüket a sürgő országútién.< Mint megannyi táltos álltak útrakészen, hogy< az első dobpergésre, trombita hangra megin-l dúlhassanak velünk.. Az volt aztán az igazié boldogság!... e A múlt felejtő' messzeségéből egy kisf iúi játéka hozta vissza ezt az emlékezést ben- S nem. Ott játszott^ a Népkerten át vezetőd Táncsics út végén. A forgót forgatta, amely S a gyalogjárókat engedi ki és be a festőién) szép patakparton. Apró kezével megfogta az> egyik kinyúló hajlított vascsövet, majd alig) ótesztendőnyi emberségének minden erejével> mindig gyorsabb és gyorsabb futással for-) pásba hozta a forgót. Mikor aztán úgy érez-) te, ihogy elég nagy az iram, hirtelen lendü-i lettel felült a vascső alsó hajlított karjára! és boldogan vitette magát tovább néhány! pillanatig. A forgó megállt, a kis utas le-< ugrott, hogy újra és újra végigcsinálja meg-! kezdett játékát. ! S míg álltam, a Hadnagy utcába simuló hi-! dón, mintha az egyszerű, szürke forgó megnőtt) volna, hatalmas ponyvasátorrá magasodott. s> alatta fehér, sárga, hollófekete falovacskák,s mint táltosok, szálltak boldog utasaikkal a? sürgő körbefutó országútján... ) HŰRVÜLGYI ISTVÁN |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents