Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-12 / 109. szám
2 R e P 0 1 8 4 o 1959. május 12., kedd Nemzetközi szemle Génitől Géniig í~'enf ismét vendégül látja ^ a külügyminisztereket, s — majd négyesztendős „elnapolás” utón — folytatódik Kelet és Nyugat hivatalos párbeszéde. A, jelenkori történelem aligha ismer ékesszólóbb jelképet annál a zegzugos vargabetűnél, amellyel a világpolitika Génitől Genfig kanyargóit az elmúlt négy esztendőben. A tárgyalóterem, a párbeszéd ugyanaz, amelyben 1955. nyarán az új reménység született, ugyanaz, amelyben a kormányfők kiszabadították a hidegháború „palackjából” a „genfi szellemetA vita magva most is: a „háború vagy béke?” nagy sorskérdése. Ám a nagyhatalmak külügyminiszterei most mégsem folytathatják ott, ahol 1955-ben elejtették a párbeszéd fonalát. A genfi tárgyalóterem körül azóta nagyot fordult a világ. Hiszen ennek a Gcnftől Géniig kanyarodó, háborús szakadékok szélén húzódó világpolitikai vargabetűnek éppen az a harsány tanulsága, hogy a „genfi szelleme^’ nem lehetett és nem lehet megölni. Nem lehetett végleg „elnapolni” sem, mert ez volt és maradt az egyetlen lehetséges alternatívája az atomkatasztrófával fenyegető hidegháborúnak. ’C’gészséges derűlátással, de hamis illúziók nélkül tekintünk a keleti—nyugati párbeszéd folytatása elé. Derűlátásunk az elmúlt négy esztendő tapasztalataiban^ gyökeredzik. A dullesi „erőpolitika”, amely a háború peremén való egyensúlyozás „művészetét” a hivatalos amerikai külpolitika rangjára emelte — a feltételezett „erőfölény” híján —, ösz- szeomlóban van. A magyarországi ellenforradalmi kísérlet, a szuezi kaland, a tajvani provokáció, a libanoni intervenció és az iraki forradalom el- tiprásának kísérlete az egyik háborús válságból a másikba sodorta a világot. Ámde a szocialista tábor és a békés együttélés híveinek összefogott ereje minden esetben elegendőnek bizonyult az imperializmus kalandor irányzatának megfékezésére. A világban kialakult új erőviszonyok mérlegén az „erőpolitika” megméretett és köny- nyűnek találtatott. Az Egyesült Államoknak és hidegháborús partnereinek végre fel kell ismerniük azt a — számukra — zord igazságot, hogy a szputnyikok és a szovjet űrrakéta jelezte gazdasági, katonai, s egyszersmind politikai erőeltolódás — tartós történelmi irányzat. A Szovjetunió „érd utol és hagyd el Amerikát!” programja szükségképpen meggyorsította Nyugaton is annak felismerését, hogy az idő nem Washingtonnak dolgozik, s a kelet—nyugati találkozó további halogatása csak gyengítheti tárgyalási helyzetét. A mi pedig a tárgyalások alternatíváját, a „gombnyomásos” háború lehetőségét illeti — erről Amerika már lekésett. Azok a bizonyos „gombok” már az innenső oldalon vannak, és senki előtt sem titok, hogy az Egyesült Államok történetében először egy esetleges világháború elsőszámú célpontja lenne. Az imperializmus szemléletében, saját törvényeinek megfelelően, az erkölcs, az igazság, a jog csak tömegfogyasztásra használatos frázis. A világpolitika porondján csupán az erő nyelvét érti, de ezt legalább megérti. Ebből természetesen nem következik, hogy a háborús kalandok veszélye megszűnt volna, vagy hogy egyes, különösen heveny válsággócokból nem pattanhat ki véletlenül is a háború szikrája. Ámde józan megfontolás szerint Washington többé már nem választhatja a nagy háború „kiútját?’, mert ez az ön- gyilkossággal lenne egyértelmű. A Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciájának erőfeszítései éppen azt célozzák, hogy eltávolítsák a nemzetközi színtérről a kalandokkal vagy véletlen robbanásokkal fenyegető válsággócokat. A Szovjetunió ezért sürgeti a túlsó oldalt az új világ- helyzet józan felmérésére, s bátorítja a realizmus felé tájékozódó új nyugati irányzatokat. A z új helyzet egyik jellemn zó és rendkívül fontos tényezője, hogy — országaink közvéleményétől sarkallva — már a Nyugat bizonyos vezető köreiben is számottevő erővel jelentkezik az a realizmus, amely, ha nem is örül neki, de mindenesetre józanul számol a szocialista világ hatalmas megerősödésével, s a kalandok veszélyes útja helyett a tárgyalóteremben keresi a vitás kérdések rendezését. Ez az irányzat — igaz, a tábornokok zajos, nemritkán tragikomikus kardcsörtetése közepette — még az Egyesült Államokban is lassanként erőre kap. Valamiféle változás kezdete már Anasztáz Mikojan amerikai látogatása idején is észrevehető volt. A hidegháborús kórus ugyan azóta sem csitult el, mégis úgy látszik, hogy a csődbe jutott amerikai külpolitika „gyötrelmes felülvizsgálásának” folyamata megindult. Ezt a lassú és kínos ’folyamatot kényszerítő erővel előrehajtja az, hogy a német béke- szerződéssel és a nyugatberlini rendezéssel kapcsolatos szovjet javaslat olyan helyzetet teremt, amelyben a Nyugatnak is bizonyos „rugalmasságot” kell tanúsítania. Az is érthető, hogy éppen a brit vezető körök mutatkoznak viszonylag a leghajlékonyabbaknak, hiszen Anglia, amely közelebbről ismeri a német mili- tarizmus farkastermészetét, semmit sem nyerhet, de mindent, még puszta létét is elveszítheti egy háborús konfliktusban. Végsősoron persze — és ez a nyugati táborban uralkodó erőviszonyokból következik — Amerika szabja meg a Nyugat hivatalos magartartá- sát. A realisztikusabb angol álláspont, ha következetesnek bizonyul, mégis fontos tényező lehet, mert ugyanilyen irányba ösztönzi az Egyesült Államokat is. Ha Washington nem akarja kockáztatni, hogy egyes fontos szövetségesei nyíltan kitáncoljanak a sorból — megrendítve ezzel a Nyugat egész katonai és politikai rendszerének az alapjait —, akkor most, a Kelet és a Nyugat döntő tárgyalásainak küszöbén, új és kompromisszumos cselekvési irányvonalat kell kialakítania európai partnereivel. A szovjet álláspont erre megadja a lehetőséget. Ha a Dulles és Adenauer nevével fémjelzett hidegháborús irányvonallal szemben Nyugaton is felülkerekedik a józanság, akkor a tegnap megindult kelet—nyugati eszmecserében a Rapaczki-terv és az ENSZ bevonására utaló szovjet javaslat a berlini kérdés kompromisszumos megoldásának kulcsa lehet, s elvezethet a német békeszerződés megkötéséhez. Tisztában vagyunk vele, hogy a korlátozott felhatalmazással rendelkező külügyminiszterek értekezletének a lehetőségei is korlátozottak. De ha a Nyugatnak lesznek az ésszerű szovjet javaslatokkal összevethető és összeegyeztethető elgondolásai (sajnos, mind ez ideig ilyeneket hivatalosan nem terjesztettek elő!), akkor a külügyminiszteri értekezlet egyengetheti az utat a legmagasabb szintű kelet—nyugati találkozóhoz, amelynek szükségességében legutóbb mór maga Eisenhower elnök sem kételkedett; ínos és nehéz volt a Génitől Genfig való út, de meredek kapaszkodói nem bennünket, hanem az „erőpolitika” bajnokait fullasztotta ki. Az emberiség meg akar szabadulni végre a hidegháborútól, amely csak egyre fagyosabbá válhat a hidrogénbombák dermesztő árnyékában. Korunknak, az atom- és rakétafegyverek korának parancsa, hogy a felelős államférfiak megtalálják végre a közös nyelvet. Hamis illúziók nélkül, de egészséges derűlátással hisszük és reméljük, hogy Nyugaton is levonják ennek a káros és veszélyes világpolitikai vargabetűnek a tanulságait. Ha így lesz, akkor Európa legkékebb tavának partján újult erővel támadhat fel a békés együttélés genfi szelleme; Emlékezés Böch Jánosra A magyar természettudomány története számos olyan tudóst tart számon, akiket életükben hazánk határain túl is ismertek és sokra értékeltek. Ezek közé tartozott Böch János is. 1959. májusában van halálának ötvenedik évfordulója. Méltó, hogy hazai tudósunknak megadjuk az őt megillető megbecsülést, munkásságát, tudományos eredményeit megismerjük és helyesen, azok érdeme szerint értékeljük. Böch János a hazai földtani és kőzettani kutatások egyik nagy úttörője volt. Egész életét a magyar föld szerkezetének kutatására, természeti kincseinek feltárására áldozta. 1840. október 20-án született Budapesten. Tanulmányainak befejezése után kutatógeológus lett. Hetekig, hónapokig járta egyfolytában, fáradhatatlanul az országot, a hegyeket, síkságokat és csodálatos ésszerűséggel, logikával igyekezett feltárni a magyar föld sokrétű világának, megszámlálhatatlan jelenségeinek összefüggéseit. Csakhamar elismert szaktekintély- lyé vált és a Födtani Intézet igazgatójává választották. Hagy érdemet szerzett az intézet kifejlesztése és a Földtani Társulat felvirágoztatása ügyében tett munkásságával. Keze alatt kiváló geológus szakember-gárda nevelődött. Geológiai értekezései és tanulmányai részben a bécsi tudományos szaklapokban, részben a Földtani Intézet évkönyveiben és az Akadémia kiadványaiban jelentek meg. Ezeknek az értekezéseknek a jelentős része a Dunántúl geológiájával, elsősorban a Bakony- és Mecsek hegység területén végzett kutatásainak eredményeivel foglalkozik. Ilyenek „A Bakony déli részének földtani viszonyairól” (1872), „Adatok a Mecsek- hegység és dombvidéke jurakorabeli lerakodásainak ismeretéhez" (1872), „Pécs város környékének földtani és vízi viszonyai" (1874), „Vasas vidéki szénelőfordulás (1899), stb. Mint a Földtani Intézet igazgatója, munkatársaival együtt felbecsülhetetlen értékű munkát végzett hazánk területének földtani feltérképezésében ÍS; Böch János 1909. május 10- én, 69 éves korában halt meg. Munkássága, tudományos eredményei azonban mit sem veszítettek értékükből. Értekezéseit a ma szakemberei is alapvető forrásmunkaként használják fel tudományos munkáikban. A magyar geológia története Böch János nevét mindenkor a legnagyobbjai között tiszteli. Séra László Ágyútűzben a tengeren A Földközi-tengeri francia flotta három nap és három éjszaka ágyúzta a 42 éves Leon Curliert, aki rémülten húzódott meg egy kis csónak belsejében. A lövedékek csodálatosképpen, nem találták el a csónakot, melynek utasa sértetlenül került partra. Curlier Tóul ónból indult eL, hogy kipróbálja csónakmotorját, amelyet maga javított meg. Amikor a csónak messze kint volt már a nyílt tengeren, a motor leállt és a víz elsodorta egy haditengerészeti gyakorlóterepre. Amikor az ágyúk tüzet nyitottak, Curlier lefeküdt a csónak aljába és várta a halált. Végül az egyik hajó tüzére észrevette a csónakot és tisztázódott a helyzet. Hétfőn délután hivatalosan megnyílt a külügyminiszteri értekezlet Teljes megállapodás jött létre minden ügyrendi kérdésben GENF (MTI): A négy nagyhatalom külügyminiszterének nem hivatalos megbeszélése körülbelül egy óra hosszat tartott. A megbeszélésről távozó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — mint a nyugati hírügynökségek egybehangzóan jelentik — újságírókkal közölte, hogy teljes megállapodás jött létre minden ügyrendi és adminisztratív kérdésben. Amikor megkérdezték, hogy ez vonatkozik-e a német részvétel kérdésére is, Gromiko így válaszolt: „Igen, a megállapodás kiterjed a német kérdésre is.” Az AFP és az AP jelentése szerint hétfőn délután magyar idő szerint 18.00 órakor hivatalosan megnyílt Genfben a külügyminiszteri értekezlet. XXX Gromiko arról nem nyilatkozott, hogy miként oldották meg a német részvétel kérdését. A Reuter jelentése szerint egy amerikai szóvivő kijelentette, hogy a két német küldöttség külön-külön asztalnál, tanácsadói minőségben lesz az ülésen. (MTI) A külügyminiszteri értekezletet mindenképpen csúcstalálkozónak kell követnie — állapítja meg az angol sajtó A Daily Express írja: Géniben a külügyminiszterek uralkodnak ugyan a színtéren, de ne áltassák magukat szerepüket illetően. A népek békereménye nem a külügyminiszterek, hanem a kormányfők találkozójához fűződik. A külügyminisztereknek ezért Géniben minden lehetőt el kell követniük a csúcstalálkozó mielőbbi megtartásáért. Ezúttal nem tűrünk semmi civódást a tárgysorozat körül, semmiféle olcsó pontgyőzelem-hajhá- szást. A külügyminiszterek kötelessége ezt az értekezletet olyan gyorsan befejezni, amilyen gyorsan csak lehet és ezzel megnyitni az utat a csúcs- találkozó előtt, amelyet a népek oly sóvárogva kívánnak. A Manchester Guardian szintén kiemeli, hogy pozitív haladást csak a csúcstalálkozótól lehet várni. (MTI) közös piac“ terve cikke szerint kialakul az «*»' rópai közös piaccal szemben létesítendő „második számú közös piac” terve. A lap szerint olyan angol—skandináv tömörülésről van szó, amelyhez később csatlakozna Portugália, Svájc és Ausztria. takarodj l" ionban Speidel isa ellen transzparensen a következő szavak voltak olvashatók: „Náci Speidel, takarodj hazaP* A gyűlés részvevői határozatot juttattak el a londoni nyugatnémet nagykövetségre. A határozat aláírói hangoztatják: „A legélesebben tiltakozunk Speidel tábornok angliai látogatása ellen. Nem akarunk ilyen embert hazánkban látni és szégyen, hogy mint NATO- parancsnok, angol csapatokat vezényelhet.” (MTI) „Szégyen teljes epizód.. LONDON (TASZSZ): Kenya egyik internálótáborában kegyetlenül ütlegelték a foglyokat, aminek következtében tizenegy ember meghalt. Az Observer című lap ezt az eseményt kommentálva a következőket írja: „A tizenegy fogoly meggyilkolása egyike a legszégyentel- jesebb epizódoknak az afrikai angol uralom hosszú történetében.” t tudós tta lehetőségekről örök-szputnyikokat, amelyek igen nagy magasságban keringenek a Föld körül. Lehetséges. hogy bolygóközi állomás is létesül, vagyis olyan szputnyik, amellyel különleges rakéta tartja fenn a Kapcsolatot. Innen űrhajók indulhatnak majd a Marsra és a Vénuszra. A szovjet tudósoknak — hangsúlyozza Sziforov professzor: közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy a világűr használata békés irányban fejlődjék, (MTI) háborúvá változhatok. A külügyminiszterek azonban legjobb esetben is csak megkezdhetik ezt az óriási fontosságú munkát. Ennél többet nem tehernek, mert a Kelet és a Nyugat megegyezése kölcsönös engedményektől függ és csak a legfelső vezető államférfiaknak van elég hatalma és felelőssége ilyen komoly alku megkötéséhez. Ezért kell a vezető államférfiaknak találkoz- niok. De Eisenhower most azt mondja, hogy nincs értelme a csúcstalálkozónak, ha a külügyminiszterek nem érnek el haladást. Ez ostoba beszéd. Ha a külügyminiszterek haladást érnek el, annál jobb. Ha viszont kudarcot vallanak, annál szükségesebbek lesznek a tárgyalások megfelelő szinten. Bármi történjék vagy ne történjék Genfben, csak a csúcs- találkozó vethet véget a hidegháborúnak. Készül a „második LONDON (AFP): Az Observer vasárnapi számának egyik t a görliixi rtekexlet szakszervezeteihez, valamint a külügyminiszterek értekezletéhez intézett emlékiratot „Speidel, Tiltakozás Lon< látogatc LONDON (ADN): Vasárnap délután Londonban a Hyde- parkban több ezer ember tiltakozott Speidel fasiszta tábornok hétfőre -jelzett látogatása ellen. Két volt frontharcos transzparenst tűzött ki. a ács ülésszakának i üléséről A nyugat-németországi békeharcosok és a lengyel békebizottság képviselői az európai béke biztosításának kérdéséről beszéltek. A lengyel küldött sürgette a német kérdés megoldását. Nagy érdeklődéssel hallgatták meg az ülés részvevői Saranankar buddhista papnak, a Béke-Világtanács tagjának beszédét. Saranankar a gyarmati rendszer ellen küzdő ázsiai és afrikai országok szolidaritásának fokozása mellett foglalt állást, hasonló értelemben nyilatkozott Irak, Irán, Jordánia és Indonézia küldötte is. (MTI) Szór je a világűr nyújtói MOSZKVA (TASZSZ): Vlagyimir Sziforov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja kijelentette, hogy elvben már megoldódott a bolygóközi közlekedés technikai problémája. A harmadik szovjet mesterséges hold súlya és terjedelme akkora, hogy nyugodtan elhelyezkedhetett volna benne egy ember minden szükséges felszereléssel. Sziforov professzor úgy véli. hogy a közeljövőben valószínűleg készáten^fe úgynevezett LONDON (MTI): Az angol sajtó erősen eltúlozza Selwyn Lloyd és Gromiko vasárnapi megbeszéléseinek eredménytelenségét és az ellentétes álláspontok merevségét. A jellemző alcímek: Daily Sketch: „Vihar tépi a négy nagyhatalom megbeszéléseit” — Daily Mirror: „Összecsapás a genfi értekezlet előestéjén” News Chronicle: „Civódás a kezdet előtt” — Daily Express: „Négyszögletes-e, vagy kerek civódás az asztal alakja miatt.” A News Chronicle megállapítja, „Ugyanakkor, ha formaszerű egyezményt lehet elérni abban, hogy megvitatják a csúcstalálkozón a korlátozott leszerelést, valamint a kölcsönös visszavonulást, és megegyeznek a csúcstalálkozó helyében és idejében, akkor a külügyminiszterek ezzel teljesítették kötelességüket A Daily Mirror írja vezércikkében: A genfi értekezletnek arról kell tanácskoznia, hogyan lehet véget vetni a hidegháborúnak, mielőtt „forró” Befejexődöí munkásé GÖRLITZ (TASZSZ): Vasárnap Görlitzben befejeződött az európai szakszervezetek & dolgozók értekezlete. Megválasztották annak a küldöttségnek a tagjait, amely Genfba utazik, hogy az értekezlet emlékiratát átadja a külügyminiszterek értekezletének. Az ülés zárószavát Louis Saillant főtitkár mondotta el. A küldöttek egyhangúlag jóváhagyták az értekezlet felhívását a világ dolgozóihoz és A Béke-Vilagían vasárnapi STOCKHOLM (MTI): A TASZSZ stockholmi különtu- dósitója részletesen beszámol a Béke-Világtanács ülésszakának vasárnapi munkájáról. Vasárnap az ülés részvevői folytatták a vitát John Bernal alelnök beszámolójáról. Bernal tanár a tízéves békemozgalom eredményeiről és a békeharc fejlesztésének esélyeiről beszélt. A vita főként az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásának problémája, az európai béke megszilárdítása és a gyarmati rendszer ellen irányuló küzdelem kérdése körül folyt. A vasárnapi ülésen Hja Erenburg elnökölt. J o- szitaro Hirano tanár, a japán békebizottság elnöke hangsúlyozta: Japán lakossága egyöntetűen állást foglal az imperialista atom- és rakétatámaszpontok japáni létesítése ellen. Időjárás jelentés Várható időjárás kedd estig: Déli, délutáni felhőképződés. Egykét helyen futó záporeső. Napközben mérsékelt. éjszaka gyenge szél.. A nappali felmelegedés erős marad. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 10-13, legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 22—25 fok között. Távolabbi kilátások: Továbbra is 20 fokot meghaladó déli hőmérséklet. (MTQ
