Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-06 / 104. szám

1959. május 6., szerda NEFCJSAG § Bátori tervek, bátori gondok HOGYAN JUT EL egy falu a döntésig? Sokszor hangzott el ez a kérdés az elmúlt idő­ben, különösen azokban a községekben, hol ezelőtt vagy egyáltalán n i volt szövetke­zet, vagy c egy kis szö­vetkezet mt ott, s most a tél utóján is egy ember­ként napok . ott döntött az egész falu. A álaszt nehíz megadni még i >knak is, akik tevékeny szervi -ői, .részvevői voltak ennek a nagy változás­nak. Ezer és ezer dolog segí­tett a döntésben. Az évtize­des tapasztalat, - - hiszen a jó termelőszövetkezetek híre túlszállt a megyehatárokon is, — a baráti beszélgetések, amelyek során " úgyszólván egymást győzték meg az em­berek. Az egymás után érke­ző hírek a megmozdulásokról, t. a feltámadó büszkeség: mi sem vagyunk rosszabbak azok­nál. De nem utolsósorban ré­sze volt a józan paraszti ész­nek is, amely kiszámította, hogyan lehetne mégis jobban boldogulni, a felelősségérzés­nek, amely megnövekedett minden emberben az egész ország gondjai iránt. így volt ez valahogy Bátor­ban is, ahol a tél végén há­rom nap alatt döntöttek az emberek az új mellett. Akko­riban meglepő hír volt ez, an­nál is inkább, mert érvek során nehezen jutott ötről hatra a helybeli kis tsz, a Hegyi Csil­lag. De úgy gondolkoztak az emberek, ha egy olyan szö­vetkezetben, ahol jóformán csak öregek, meg asszonyok dolgoznak, s nem is tartozik a legjobbak közé, mégis negy­venhárom forintot ér egy munkaegység, érdemes belép­ni, mert milyen lehetőség lesz itt, ha a falu fiatal ereje, a gazdák színe-java belép? A FALU DÖNTÖTT, kü­lönbség csak annyi volt, hogy egy részük már most közösen kezdte a munkát, más részük majd ősszel kezd. De hát olyan ez az őszi kezdés, hogy csak szóban őszi, mert való­jában már most a tavaszon is ott vannak, ha szüksége van rájuk a szövetkezetnek. A valóság az, hogy mióta fel­szögezték a kis táblát a falu szélén, amely az arra járók­kal tudatja, hogy Bátor im­már termelőszövetkezeti köz­ség, azóta mind jobban egy gondolaton vannak az embe­rek. Aki maga szántogatja még a földjét, annak a gon­dolatai is már ott motoszkál­nak a közös körül. Mérlegeli amit hallott, a vezetőség leg­utóbbi döntéséről, hogy való­ban jó lesz-e, elősegíti-e, hogy őszre mindent közösen kezd­jenek. Ha összetalálkoznak ezek az emberek, jóformán a köszönést is megelőzi a közös dolga. Meghányják-vetik ala­posan, hogyan lenne jobb. Ez ma a legnagyobb probléma mindenkinél, akár most kez­dett, akár az őszön fog kez­deni. S ezért nem nehéz em­bereket kapni valamelyik na­gyobb munka elvégzéséhez sem. A szövetkezet vezetősé­ge, — vannak bennük bőven őszi kezdők — már úgy ké­szít el egy-egy munkát, hogy az egész község tudásával számol. Ott volt a pillangós vetése. Bátorban — tudni kell — a legnagyobb lehetőség az állattenyésztésre van, hiszen a községnek 600 holdnyi jó legelője, 150 holdnyi kaszáló­ja van. Természetes, hogy ter­veikben is első helyen áll az Segít a munkásosztály Egyre inkább társadalmi üggyé válik a szövetkezeti mozgalom megerősítése me­gyénkben, ezt bizonyítja az a sokféle segítség, amit az üze­mek, vállalatok, állami gazda­ságok vezetői és dolgozói ad­nak a szövetkezeteknek. Két téglaverő gép A pétervásári járás tégla­gyáraiban két ócska, kiselej­tezett téglaverő gép állt, ame­lyeknek nem sok hasznát vették a termelésben. De sok hasznát vehetik a termelőszövetkeze­tek, hogy biztosítsák az épít­kezésekhez szükséges anyagot, amit nem győz legyártani az üzem. Ezért döntöttek úgy a téglagyáriak, hogy a két kise­lejtezett gépiét a termelőszö­vetkezetek rendelkezésére bo­csátják. Az egyiket már rend­be is hozták a Pétervásári Gépállomás dolgozói, s a na­piokban kiszállítják Bátorba, hogy megkezdhessék a tégla­verést az építkezésekhez. A közeljövőben rendbehozzák a másik gépiét is. Terven felül, társadalmi munkában A recski kőbánya dolgozói megvitatták, hogyan segíthe­tik a szövetkezetek építési munkálatait. Elhatározták, hogy terven felül termelnek ki követ. Ennek egy részét központi kiutalással adják a szövetkezeteknek, de termel­nek ki követ társadalmi mun­kával is, s ezt közvetlenül szállítják az építkező termelő- szövetkezeteknek. Elhatároz­ták azt is, hogy a bánya dol­gozói, azokban a községekben, ahol van kőbánya, a helyszí­nen segítenek kibányászni a szükséges kőmennyiséget. Gépesített kőfejtés, dömper... A Recski Ércbánya dolgo­zói a kisfüzesi termelőszövet­kezet patronálását vállalták. Már megbeszélték azt, hogy kijelölik a szövetkezet részé­re a tanyaközpontot, azonnal adnak segítségül egy fejtőka­lapácsot, — műszaki segítség­gel együtt, hogy gyorsan ki­termelhessék az építkezéshez szükséges követ. A szállítá­sokhoz egy dömpert biztosíta­nak, — természetesen önkölt­ségi áron. Ugyanakkor meg- igértéK az ércbánya dolgozói azt is, hogy az igazgató a munka megszervezésében, a főkönyvelő a könyvelés meg­szervezésében, a párttitkár a politikai munka megjavításá­ban ad majd segítséget az új szövetkezeti község vezetői­nek. Legelőre kihajtott Az Állami Biztosító lehetővé tette rendkívül olcsó biztosítá­si díj mellett, hogy a legelőre kihajtott állatok elhullás, kényszervágás esetére biztosít­hatók legyenek. A biztosítás az első ki haj tás napján kezdődik és mindenkor a végleges bekötés, illetve be­hajtás napján jár le. A bizto­sítás szarvasmarhák után da­rabonként 20.— Ft, lovak után darabonként 30.— Ft, * juhok után darabonként 8.— Ft-ba állatok biztosítása kerül. A kártérítési összeg a fenti biztosítási díj ellenében elhullás és kényszervágáskor szarvasmarhák és lovak után 1000,— Ft, juhoknál 200,— Ft. A kényszervágás folytán meg­térült összeg, illetőleg a bőr értéke a kártérítési összegből nem kerül levonásra, tehát a teljes összeg kifizetésre kerül. A biztosítás a Legeltetési Bi­zottságoknál és az Állami Biz­tosító Járási Fiókjainál köt­hető még meg. Megalakult az első tsz-nőbizottság A napokban alakult meg megyénkben — Szederkény­pusztán - az első termelőszö­vetkezeti nőbizottság. Az alakuló gyűlésen Bállá Sándomé és Ócskái Mihályne Kérdezz—felelek-estet tartot­tak, amelyen a tsz asszonyai­nak problémáit beszélték meg és tanácsokat, javaslatokat tet­tek azok megoldásai*. állattenyésztés. S ha az állat- tenyésztésről beszélnek, attól a takarmány elválaszthatat­lan. Több pillangóst kell vet­ni, határozott a vezetőség, s össze is ültek nyomban meg­tárgyalni, hogy legyen. Jól ismerik egymást, tudják ki minek a mestere, így válogat­ták tehát össze azt a 30—40 embert, akik például a leg­jobban értenek az aprómag vetéséhez. Volt köztük olyan, aki már most a tsz-ben dol­gozik, volt olyan, aki még maga arat a nyáron, — de olyan nem volt, aki azt mond­ta volna, hogy őrá még nem vonatkozik a közös munka, mert csak' őszre akar kezdeni. Ott voltak mindnyájan a ki­jelölt időben, s el is végezték a vetést, — mint a sajátjukon. Mindannyian azzal számolta« ebből a vetésből már a közös állat eszik! EZ SEGÍTETT ABBAN is, hogy minden nagyobb vita nélkül elfogadták azt a hatá- zatot — s erről már sokat be­széltek megelőzőleg is falu- szerte —, hogy a közös ál­lomány takarmányának bizto­sítása közös gond. Mindenki­nek egyformán érdeke, hogy a juhoknak, teheneknek meg­legyen a takarmánya, akár ők viszik be, akár mások. Ügy határoztak, hogy minden tag a földje után visz be takar­mányt. Abrakból 25 kilogram­mot, szálastakarmányból más­fél mázsát holdanként. Lehet, hogy ez a módszer máshol vi­tára ad okot, de ők úgy szá­moltak, mindenkinek egyfor­mán ez az érdeke. A másik nagy munka, ami­ben megint csak nincs kü­lönbség őszi és tavaszi kezdők között, az építkezés. Égetően kell egy 300 férőhelyes ho- dály. Pénzük nincs rá sok, ja­varészt saját erőből kell meg­oldani. De úgy, hogy annak a terhe ne csak a már dolgozó tagok jövedelmének rovására menjen. Jönnek is majd segí­teni mindannyian, ki mihez ért, azt csinálja majd. Így lesz később az istállóépítések­nél is. TELIK AZ IDŐ, s minden hónap újabb és újabb terv megvalósulását hozza a szö­vetkezeti Bátor községnek. Közösen valósítják meg. s ez a munka, mind megannyi szál fűzi szorosabbra az egész fa­lu szövetkezeti népét. Mire el­jön az ősz, annyi munkája lesz már mindenkinek a kö­zösben, hogy úgy jönnek be, mint akik hazatérnek. S ez így lesz jól. Deák Rózsi A gyöngyösi fotókiállítás képeiből FEHÉR MIKLÓS: Magányos fenyő Ez a kép nyerte a kiállítás első diját. PÖK LÁSZLÓ: A kis iszákos A kiállítás egyik kedves képe Egy szerencsés szerencsétlenség margójára Tegnapelőtt Gyöngyösön és környékén járt az egyik bu­dapesti komplex külkeres­kedelmi vállalat AB 50—23. rendszámú Warsavája. Mun­ka után borvásárlásra indul­tak a gépkocsi utasai. A bort természetesen meg is kellett kóstolni, s három-négyfélét is „megfokoltak”, amíg létre­jött a vásár. Persze, ivott a gépkocsi- vezető is, s utána irány Bu­dapest. A gyöngyösi Fő-tér felé tartó autóbuszok utasai s ve­zetői csak azt látták, hogy egy kékes-szürke Warsava 80—100 kilométeres sebesség­gel száguld végig a Jókai ut­cán. Az egyik busz vezetője azonnal szólt a Fő-téren tar­tózkodó közlekedési rendőr­nek, aki motorkerékpárján a száguldó gépkocsi után robo­gott, hogy megelőzze a sze­rencsétlenséget. Sajnos, elkésett. Nem so­kat, néhány percet csupán. Mikorra a Petőfi út 75-ös számú háza elé ért, már ott találta a néhány pillanattal előbb még robogó gépkocsit a korlátnak dőlve, felborulva. A Warsava súlyosan meg­rongálódott, s belsejéből árulkodóan hulltak ki az üvegcserepek, s folydogált a bor. A gépkocsivezető s négy utasa szerencsésen megmene­kült minden bajtól, csodála­tos véletlen folytán még csak egy karcolást sem szenvedett. Mi történt tulajdonképpen, mit mondanak a szemtanúk? A benzinkút-kezelö véle­ménye szerint 18 óra körül 80—100 kilométeres sebesség­gel, állandóan dudálva robo­gott az autó. A 75-ös ház­szám környékén tartózkodók már többet láttak. A robogó gépkocsi egy autót akart előzni. Szemben egy motor- kerékpáros jött. Gyorsan jobbra vágta a kormányt, hirtelen fékezett, a gépkocsi csúszott, a korlátnak ütődött, s felborult. A rendőrségi jelentés majd közli, hogy emberéletben nem esett kár, s a közleke­dési bíróság a törvény parag­rafusainak alapján felelős­ségre vonja a gépkocsiveze­tőt. Az utasok pedig kifejez­ték sajnálkozásukat az ifjú gépkocsivezető iránt, aki, szerintük igazán nagyon ren­des ember. Rendes ember? Hiszen megszegte a közlekedési sza­bályokat. Életveszélyes hely­zetbe hozta önmagát, utasait, sőt a járókelőket, s a más járműveken közlekedőket egyaránt. Öt eléri majd a törvény keze. De mi lesz az utasokkal? Ki vonja felelősségre őket? Erre, sajnos, nincs törvény, nincs paragrafus, pedig a szemük láttára, sőt talán az ö unszolásukra ivott a gép­kocsivezetőjük. Bízzuk ezt talán a lelki­ismeretükre? Lehet, hogy örökre leckét kaptak ők is, de példájuk legyen intő pél­da mindazok számára, akik valamilyen közlekedési esz­közt vezetnek, s mindazok számára, akik ilyenen utaz­nak, s akiknek joguk, sőt kö­telességük megakadályozni, hogy gépkocsivezetőjük itta­san vezesse kocsiját. m A lencse művészetének kiállítása Gyöngyösön Nem hivatalos kritika, íé- hány gondolat papírra vetése akar lenni e cikk csupán. Né­hány gondolatról van szó, amely akkor ötlött eszembe, amikor végignéztem a gyön­gyösi Művelődési Házban meg­rendezett fotókiállítást. Tagadhatatlan, szép ez a ki­állítás. A gyöngyösi fotósok felvonultatták legszebb képei­ket, s nem lebecsülendő az sem, hogy a megyében éppen ők vállalkoztak az utóbbi idő­ben először ilyen kiállítás rendezésére. Akik végignézték a kiáll!-, tást, meggyőződhettek arról, hogy a gyöngyösi foto-amatő- rök jól forgatják gépeiket, felszereléseik technikája kifo­gástalan, szép képeket készí­tenek. Csak éppen a látással van egy kis hiba. A kiállított képek szerzői nem látnak meg mindent a mi életünkből, Gyöngyös vá­ros és környékének életéből. A való, igazi életet nem tük­rözi ez a kiállítás eléggé. Márpedig a foto-művészetben is érvényesek az általános mű­vészeti elvek. Nem lehet csu­kott szemmel elmenni új éle­tünk eredményei előtt. Nem azt várjuk egy szak­köri kiállítástól, hogy minden kép a szüretről, a bányáról, az exportra készülő sínekről, vagy az épülő új városnegyed­ről szóljon. De azt igenis el­várhatjuk — még hozzá jog­gal —, hogy egy-egy kép be­széljen az életnek ezekről a területeiről is. Elvárhatjuk ezt azért, mert biztosan tudjuk, hogy akár Fehér Miklós, aki többek kö­zött az „Éjszaka nőttek”, a „Lassú vándor” című képeket, vagy Adamik Miklós, aki a „Csigaenyelgés” című képet produkálta, tudna művészi képeket felmutatni az élet más területéről is. És termé­szetesen tudnának hasonlóan a többiek is, Félreértés ne essék, nem a szép virágképek, a csigaké­pek, s a gyönyörű tájképeik ellen beszélünk, kell ez, le­gyen ez is, de legyen benne egy kiállításba az egész vá­ros: új, fejlődő életével, mun­kájával. S különösen legyen benne akkor, ha ez a kiállítás Ne- mecz Józsefnek, a 19-es for­radalmárnak nevét írta cím­lapjára. Jó volt ez a kiállítás, jó volt még akkor is, ha eset­leg a művészi öncélúság vád­jával lehet is illetni a képek egy részét. Jó volt még akkor is, ha vitatkozni lehetne a zsűri döntéséről, de jó volt. mert megmutatta, hogy mit tudnak a gyöngyösi foto-ama- tőrök legjobbjai. S ebből vi­lágosan láthatjuk, mire képe­sek akkor, ha fényképezőgé­pük lencséjét az élet egészére irányítják majd. S ennek már megvannak a biztató jelei is a kiállításom Ilyenek Fehér Miklós: Nagy­apám, Forgács László: Mosoly, Profil, Nagy László: Jóvizű kút. Hajnali fényözön (ezt kü­lönben a kiállítás egyik leg­szebb képének tartom). Reg­geli újság, őszi reggel. Pók László: A kis iszákos című képek. A szép és tartalmában is elfogadható képek közé tarto­zik az I. díjat nyert „Magá­nos fa” (Fehér Miklós), a II. díjat nyert Megjöttem (Gáb­ris Dezső), A téli séta. amely a III. s az Aranytűdön amelv a IV. díjat nyerte. (Adamik Miklós munkái). Szép, s tartalmában igaz képeket várunk a gyöngyösi foto-amatőröktől, s ahogy e kiállítást nézzük, biztosak va­gyunk benne, hogy így is lesz. — márkusz — Tőül és készágynemű Május 7-én, csütörtökön új üzlet nyílik Egerben: A TOLL és Ágynemű bolt, a Dobó tér 6. sz. alatt (hídon túl, a Húsbolt mellett) megnyíló új áruda hiányosságot szüntet meg. Eddig ugyanis az egész megyében nem volt ilyen jel­legű üzlet. Biztos, hogy öröm­mel fogadják a vásárlók, külö­nösen a „stafírungot” készítő mamák, de nagyon megköny­nyíti a szállók, kórházak, ott­honok, stb. ilyen irányú be­szerzését is. A TOLL- és ÁGYNEMŰ BOLT cikkei: Toll (kg-ja 60— Ft-tól 140,— Ft-ig). dunna- és párna­tokok (tömött állapotban is), damaszt és vászon, zefír és kanavász párna, valamint dunnahuzatok, fehér és színes paplanok, lepedők. A toll- és ágyneműbolt az Egri Kiskeres­kedelmi V. árudája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents