Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

1959. május 29., péntek NEPCJSAG s űrt A közös gazdálkodás alapjait rakják le most a Tárná mentén • • Öregek gondja Néhány nap csupán és ka­lászba szökken az élet a Tárná mentén. A szántó-vető ember megáll a dűlőút végén és elé­gedetten tekint szét a szélben hajlongó vetéseken. Egész évi munkájának eredményét, gyü­mölcsét növeli a határ, a me­legen sütő májusi nap. Ügy mondják itt a Tárná mentén, hogy gazdag termést ígér a föld és ha aratásig még lesz egy-két kiadós eső, elkerüli az elemi csapás a vetéseket, ak­kor bátran elmondhatják: nem dolgoztak hiába. De a májusi napsugár nem­csak a vetéseket érleli, növeli, hanem új gondolatokat, terve­ket is az emberek lelkében. A Tárná menti falvak népe né­hány hét, néhány hónap múlva elindul a szövetkezeti gazdál­kodás útján, azon az úton, amely mellett hitet tett már tavasz előtt. Egyik faluban egy termelőszövetkezetbe tömö­rültek az emberek, másutt ket­tőt, hármat is alakítottak, hol, hogyan látták jónak. Most má­jus vége felé, így nyár előtt mindenütt dolgozik, készülődik a falvak népe. hogy a már ki­alakított táblákon ősszel meg­kezdje a közös, szövetkezeti gazdálkodást. Síáíférőhclfes istállót építenek Tarnamérán Régi, de igaz mondás az, hogy addig húzzuk a takarót, ameddig elér. így mondják ezt Tarnamérán is, de azt is tud­ják, hogy ami kell, ^ amire szükség van, az nem tűr ha­lasztást. Ebben a faluban négy termelőszövetkezet alakult és már a kom tavaszon gondos­kodtak arról, hogy az őszi ta­karmányszükséglet biztosítva legyen és évvan ennek érdeké­ben végezték el közösen a há­romszáz hold felülvetést. Há­rom termelőszövetkezetnél ki- sebb-nagyobb átalakításokkal oldják meg az istállókérdést, de az Ezüstkalász Tsz-ben az elkövetkezendő néhány hét alatt tető alá akarják hozni a százférőhelyes istállót. Már javában halad az anyagszállí­tás és a termelőszövetkezet szorgalmas tagsága mindent el­követ hogy mielőbb együtt le­gyen a legszükségesebb építő­anyag. Több mint egymillió forintos támogatást kaptak az államtól és néhány nap múlva kezdődhet az építkezés is* Nagyfügeden cgy tsz-be tömörülve készülnek az őszre Nagyfügeden mindenki a ré­gi Dózsa Termelőszövetkezetbe lépett be. Itt is első lépésként még a kora tavasz folyamán megteremtették a közös takar­mányalapot és 900 hold felül­vetést végeztek a szövetkezet tagjai. Ebben a községben egy százférőhelyes istállóval bőví­tik a meglevő régi tsz tanya- központját és jelenleg túljutot­tak már az anyagbeszerzésen és készen van az alapozás is. A tervek szerint október elsejére teljesen befejezik az építke­zést és a közös jószágállomány már az új istállóban telelhet. Mint másutt sem, így Nagy­fügeden sem hiányzik a baráti, testvéri segítség. A falu szoros kapcsolatban áll a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárral, amelynek dolgozói egy ötven- férőhelyes istálló megépítésé­hez adnak segítséget a terme­lőszövetkezet tagságának. Már is megérkezett a cserép, a töb­bi anyag szállítása most van folyamatban. A termelőszövet­kezet vezetősége már jó előre gondol az őszre és már most biztosítani akarják a közös jó­szágállományt. Jelenleg több mint száz szarvasmarhájuk van, beleértve a növendékálla­tokat is, de a tagság úgy sze­retné, ha még a nyár folyamán újabbakat is vásárolnának, törzskönyvezett jószágokat, hi­szen nagy tervek vannak itt is az állattenyésztés fejleszté­sével kapcsolatban. Nagyfügeden jól tudják azt, hogy a jó szakember elenged­hetetlen feltétele az eredmé­nyes gazdálkodásnak. Éppen ezért fogadták nagy örömmel a termelőszövetkezet új agro­A Palma Gumigyár, vala­mint a Hungária Műanyag- és Gumigyár szerdán bemutatta a sajtónak azokat a strand­cikkeiket, amelyek az idén ke­rülnek először forgalomba, a régiek közül pedig azokat, amelyeknek választékát bőví­tették. A Palma-gyár idei „slágere1’ a felfújható gumimatrac, nyolcféle változatban. Igen ötletes pumpát is szerkesztet­tek hozzá. Üj változata a ka­rosszéknek is használható mat­rac, a kétszemélyes gumitutaj, valamint a felfújható mellény, amelyet a motorcsónakosok, vitorlázók nyakba akaszthat­nak, hogy felborulás esetén megmentse őket a vízbemerü­léstől. Felfújható ülőpámát is gyártanak háromféle méret­ben. nómusát, aki ezelőtt a Nagy­gombosi Állami Gazdaságban dolgozott és nagy gyakorlattal rendelkezik. Zaránk topábbra is híres állattenyésztő község marad A zaránki állattenyésztők hírnevét már messze vidéken ismerik. Azt mondják, olyan szép jószágokat, mint itt, ke­vés helyen lehet találni. A gazdák régi mesterei itt már a tenyésztésnek és most a szö­vetkezeti gazdákodás megkez­désekor négyszáz törzskönyve­zett jószágot vettek számba, ami alapját képezi majd a kö­zös állománynak. Zaránkon is. mint mindenütt a Tama mentén, nagy a készülődés, hogy az új életet minél előnyö­sebb, minél kedvezőbb körül­mények között kezdhessék el. Egyik legfontosabb feladatuk­nak tekintik, hogy továbbra is megőrizzék azt a hírnevet — sőt tovább is fejlesszék —, amit évtizedes munka árán szerzett meg magának a falu. * Tavasz végén, nyár elején tartunk. Most van a munka dandárja, de most a korábbi évekhez képest még több, még szorgalmasabb a munka, hiszen a jó termés megtartása és be­takarítása mellett készülődni kell az őszre, amikor már kö­dösen, összefogva indul el a fal­vak népe a szocialista gazdál­kodás útján. Szalay István A Hungária Műanyag- és Gumigyár az idén az eddigi­nél több gumi fürdősapkát és cipőt gyárt, ízléses színekben, jó kivitelben. Felfújható gumi- övet 25 féle változatban ad át a kereskedelemnek. Előrelát­hatólag igen kedveltek lesznek a polietilén turistakulacsok és ételdobozok, júniusban kerül piacra a háromdecis műanyag- zsebkulacs. (MTI) Nagyréde villanyhálózatának építésekor több mellékutcában nem építettek villanyvezeté­ket. A hátrányba került csalá­dok már többször kérték a ta­nácsot, hogy tegye lehetővé a villanyhálózat bővítését. A tanács meghallgatta kéré­süket, s 40 000 forintos költ­Tíz-tizenegy éves kislány le­hettem, amikor az egyik na­pon a szomszédék háza előtt megállt a szirénázó mentőau­tó. Komor arcú emberek száll­tak le róla, s indultak be a házba, ott is egyenest a hátsó udvar felé. Mentőautó az ut­cában mindig nagy esemény, s mi, gyerekek, kíváncsian bámészkodtunk a nyitva ha­gyott kapu előtt. Az emberek meg sem állva a konyhaajtón kiszaladó asszony mellett, mentek egyenest az istállóhoz, s néhány perc múlva, hord­ágyon, csontig soványodott asszonyt hoztak ki onnan. Az öregasszony reszkető feje fél­rebillenve nyugodott a hord­ágy kis párnáján, aszott két keze tehetetlenül csüngött le­felé, száján halk, vinnyogó sí­rás bugyborékolt. A szomszé­dok elszömyülködve nézték a szomorú menetet, a szomszéd- asszony pedig átkozódva ro­hant a kapu felé, szidva azo­kat, akik — úgymond — be­leütik az orrukat más embe­rek dolgába. Még aznap dél­után megtudtuk a részleteket is. H-ékkal ott élt egy ház­tartásban nyolcvan esztendős tehetetlen öreganyjuk, — a hat és fél kishold telekkönyvi tulajdonosa. Öreg, tehetetlen asszony volt. Addig kérték, amíg rá nem íratta az uno­kára a földet, cserében az el­tartásáért. Mikor megtörtént az átírás, amihez kocsin vit­ték be az öregasszonyt, meg­változott az egész család. Ügy találták, szűk már a kis la­kás a növekvő családnak, ki­költöztették a nagymamát az A tavasszal alakult új ter­melőszövetkezetek szervezete még gyenge, s ezért mindenütt rászorulnak a baráti segítség­re. Ez a helyzet a halmajugrai Űj Élet Termelőszövetkezet­ben is. Ugra lakosainak 200 új termelőszövetkezeti tagja még nem ismeri eléggé a fejlődés egyetlen járható útját, s köz­gyűlésein még mindig érezhető séggel a még villany nélküli utcarészeket is bekapcsolja a hálózatba, s ezzel befejezi az egész község villanyhálózatá­nak kiépítését. A villanyhálózat-bővítési munkákat még ez évben be­istállóba, egy csomó oapírt raktak alá fekhelynek, egy ócs­ka. szakadozott pokrócot taka­rónak. Enni akkor kapott, ha valakinek eszébe jutott..: Végül valamelyik szomszéd valahogy tudomást szerzett a dologról, szólt a rendőrségnek, a mentőknek, s így történt, hogy egy napon elvitték a ma­gával tehetetlen, szerencsétlen öregasszonyt. Mindez immár húsz eszten­deje történt, azokban az évek­ben, amikor a föld volt az is­ten, s amikor a munkából ki­öregedett parasztéi? keserű, sokszor szemrevetett kegye­lemkenyéren húzódtak meg a kis házak sarkában. Mert az élet kegyetlen volt, aki már nem tud dolgozni, ne is egyék embertelen elve érvényesült, sokszor még a családon belül is. Ez a történet az emlékek ködös távlatából akkor merült fel bennem újra, amikor a kora tavaszon Sarudon jár­tam. A tanácsházára — amely akkoriban inkább hasonlított egy hangyabolyhoz, mint nyu­godt irodához — esett öreg­asszony óvakodott be. Az új szövetkezetek elnökeit kereste, s szipogva, szemét törölgetve jelentette be. hogy ő is fel­ajánlja földjét, mert felest nem talált rá, megművelni meg úgysem tudja. Megkér­dezték: hogyan akarja, föld- járadékra? Arra — volt a vá­lasz. Kiszámolták neki, meny­nyi földjáradékot kaphat, megmagyarázták. hogy azért egy hold háztáji jár ne­ki, s azt megszántja, beveti az ilyen öreg embereknek a egyes hangoskodók hátráltató hatása. A tanács dolgozói ezért elhatározták, hogy ismertetik az új termelőszövetkezeti alap­szabály-mintázatot, a legújabb kormány- és párthatározato­kat, a termelőszövetkezeti ta­gok munkaegység-részesedését, valamint a többeket érintő problémákat, s mindent meg­tesznek a fiatal termelőszö­vetkezet megszilárdítására. A tanács és a termelőszö­vetkezetet patronáló gyöngyösi Vas- és Gépipari Vállalat dol­gozói felvilágosító munká­jának köszönhető, hogy a tag­ság 100—110 holdon már közö­sen végezte el a szarvaskelep és a vöröshere felülvetését. Megkezdétk a szénagyűjtést, s a trágyahordást is a közösség érdekeinek figyelembevételé­vel végzik. szövetkezet. Végül megkér* dezték tőle, hogy nem axar-e tag lenni. Az öreg néni lemondóan le­gyintett: nem bírom én már a kapát. Hát a szövetkezetben nemcsak kapálni kell, van ott más munka is. Végül abban egyeztek meg, hogy tagként lép be a néni, addig is amíg dolgozni tud. Éz az eset egy­ben figyelmeztette a tsz-ek el­nökeit a többi öreg sorsára is, és egyszerre fültanúja lehet­tem a legszívetmelegítőbb vi­tának: azon vitatkoztak az el­nökök, melyik öreg gondját, melyik szövetkezet vállalja. És nem szabadulni akartak, hanem emberségesen gondját viselni a tehetetleneknek, aki­ket nincs aki öregségükben gyámolítson. Sarudon, tudo­másom szerint azokban a na­pokban nagyjából meg is ol­dották a tehetetlen öregek el­látásának problémáját. Azóta más termelőszövetkezeti köz­ségben is sorra került ennek a rendezése, s a községek többségében nem felesleges te­herként foglalkoztak az öre­gekkel. hanem úgy, ahogyan a munkában megöregedett em­berekkel foglalkozni kell: sze­retettel, emberséggel. A szövet­kezetek többségében úgy ha­tároztak. hogy természetesen megadják a bevitt föld után a járadékot, megkapják az öregek az egy hold háztájit* ezt a szövetkezet felszántja, beveti, s meg is húzatja egy- szer-kétszer fogattal. Ezek a határozatok, ame­lyek több községben megszü­lettek, már tükröződik az egész országban, és az embe­rek gondolkozásában történt nagy változást. Mert ma már nem olyan teher az öreg em­ber, mint valaha volt egy-egy szűkösen kereső család nya­kán. A munkában eltöltött esztendő után pihenést aka­runk biztosítani öreg napjaik­ra. S ha nem is tudunk az új belépő öreg parasztemberek­nek rögtön nyugdíjat adni — ezt nem is bírja el az állam* igyekszünk a helyi lehetősé­gek szerint mégis nyugodt öregséget biztosítani nekik. A megye egyes községeiben szü­lető gyakorlat azt bizonyítja, van erre lehetőség, s a szö­vetkezeti falu tud és akar ke­nyeret adni öreg lakóinak, —• nem csupán üres szó, és ígér­getés volt ez. A megoldás ott van mindenütt, s nem is kell sok hozzá, csak egy kis em­berség, csak egy kis tisztelet a munkában eltöltött élettel szemben, —s tudni azt. ahogy ma gondoskodunk az öregek­ről, abból tanulnak embersé­get a mi fiaink is. Deák Rózsi fejezik. Bemutatták a strandidény gumi- és műanyagújdonságait Befejezik Nagyréde villamosítását Megkezdték a közös felülvetést és szénagyűjtést a halmajugrai Új Élet Termelőszövetkezetben |/WVWW/WWVVVVWV\WNMAÁAAMAAAMV VVWWW^ Feudális önkényeskedés a felsötárkányi jobbágyokkal szemben — a XVill, században A feudális múlt egyik korcs kinövése volt, hogy az uralko­dó osztályok nagyobb jutta­tással igyekezitek olyan hajcsá­rokat szerezni, akik hajlandók­nak mutatkoztak jobbágytár­saik fölé kerekedve, vállalni az embertelen népnyúzás kö­nyörtelen végrehajtását. Saj­nálatosan mindig akadtak olyanok, akik a koncért, a job­bágyok által kiizzadt nagyobb karaj kenyérért és nem utolsó­sorban a megközelíthetetlen te­kintélyért kivetkőztek emberi mivoltukból és megfeledkezve, hogy talán évekkel ezelőtt még ők is hasonló elnyomás alatt senyvedtek, beálltak a feudális társadalmi rendszer kegyetlen uralkodó osztályá­nak hűséges kiszolgálói közé. Ezek a magukról megfeledke­zett emberek, hatalmuk tel­jes tudatában, maguk mögött érezve hatalmas földesuruk legteljesebb támogatását, sok­szor a legbarbárabb tettekre ragadtatták magukat a nyo­morgó jobbágyokkal szemben. Az egri püspök-főispánok sem szűkölködtek olyanokban, akik vállalták a feudális ki­zsákmányoló uralkodó osztály­nak a jobbágyparasztsággal való érintkezés hallatlanul népszerűtlen szerepét. Fordítsuk hát figyelmünket egy püspöki jobbágyfalu felé és nézzük meg, hogy miként is festenek ezek a viszonyok a valóságban. Itt fekszik előt­tünk két felsötárkányi job­bágyparasztnak, Kakuk Mi­hálynak és Hegyi Ferencnek levele gróf Eszterházy Károly püspök-főispán fö’desúrhoz 1796. őszéről. így tárta fel ezt a százhat­van esztendőnél régebben tör­tént esetet ez az elsárgult levéltári irat, melynek kusza betűsorai mögött feltárul egy kor rothadtsága a maga rideg kegyetlen valóságában: „...Alulírt EXcellentiád ke­gyes színe előtt nagy szívbéli fájdalmaim között és sérel­mem végett, melyet rajtam az felsötárkányi oberjáger (főva­dász) legénye élkövetett, pa­naszt tenni kínteleníttetek el­lene ezenképpen: én (Kakuk Mihály), Hegyi Ferenc neveze­tű emberrel múlt vasárnapon 8 óra tájban juhokat őrizvén, a magunkét, a Vereskői robo­tár réten (melyen robotoltak a falu jobbágyai), amely rét sza­bados mindnyájunknak. Ad­dig, amíg kenyereztünk (reg­gelire kenyeret ettek), észre nem vévén, juhaink a tilal­masba, nevezetszerint a Lök bércbe, mely a szabados robo­tás Vereskői rét mellett va­gyon éppen mellette, egy pus- kalövésnyire bébocsá tkoztak. Észre nem vévén azonnal, a ti- lalmasbul a robotás földre for­dítani (terelni) akartuk, ugyan fordítottuk is, de a jáger (va­dász) legénye lesvén már ju- hainkat bé akarta hajtani. Mi kérvén, ne cselekedné azt, mi­vel... gazdák (földet bírók) is vagyunk, számolni (számot ad­ni) fogunk rula, holott Ke­gyelmes Földes Urunk, egy fertályig (egynegyed óráig) sem volt az tilalmasba és az én juhom soha kárban nem volt ezen esztendőben. Előtte (vadász előtt) nem használván kérésünk, három juhomat agyonlőtt, hármat pedig sebbe ejtett (lövéssel megsebesített), mind fiatalok lévén. Igen saj­nosán esett, hogy ilyen kárt tett, ahol vagy bé lehetett volna hajtani, vagy másképo cselekedni ezen káromat. Aki sem kérésünkre nem hajlott, se semmire, felgerjedvén, nem tagadom, egyszer megütöttem egy vékony pálcával, akkor mondván az társamnak: te Fe­renc, szakítsd ki a magadét, (tereld el a te juhodat), az övét (Kakuk Mihályét) mind agyon lövöm. Ekkor, mivel egy meg­sértett iuhom felugrott, szala- dásnak vette útját, a társom utána ereszkedvén, magam maradtam. Főbe ütött a Jáger (vadász) Legény egy tölgyfa botjával, a karomat összetörte, talán a csont meg is hasadt, most is a nyakamba fölkötve hordom. Ugyanezen módon (azaz felkötött karral) audien- tiát (személyes kihallgatást) is kérnék, ha méltózitatna enge- delmet adni. Már az is tapasztalódott ezen Jáger Legényen, hogy másokat a tilalmasba el néz­te, szenvedte, — enyimet ak­kor is megplezurozta (megse­besítette), ebemet is agyon­lőtte. A szűk üdőben is úgy cselekedett maga az ober Já­ger (fővadász) is, hogy mivel az egész falunak megengedő- dött galyacskán telelni marhá­inkat, nem- lévén sem szé­nánk, sem szalmánk. Fiamat, midőn az galyacskákat vagdal­ta, akkor is mást nem bántott, hanem a fiamot úgy összetörte testét és karjait, hogy mint kékposztó olyanná lett, melyet a zsérci (bükkzsérci) Jáger is megsajnálván, intette, hogy mért bánik oly pogányul, in­kább vesszővel verte volna, mintsem a balta nyelével. Ak­kor is a gyermekem két hétig feküdt ezen veretetten, mely miatt magam is az Jáger házá­hoz menvén, mondván: az Is­tenért miért kínozta meg oly iszonyú kép pen fiamot, mit cselekedett oly nagyot, hiszen meg sem él talán a fiam. Erre a szóra az ober Jáger enge- met is pofon vágott, mondván: menj ki a házambul ilyen ad­ta, mert mindjárt agyonlőlek. Ilyen HÖHÉROLÁST ÉS MAJDNEM GYILKOSSÁGO­KAT visznek végbe az ober jáger legények, az ober já- gerrel együtt. Ha így cselek­szenek, már jószágot sem tart­hatunk a faluba miattok. Amint a falubeliek is mond­ják, hogy csakugyan ki nem is kaptak a jágerok, csodál­koznak a dologban és sajnál­nak is.” A kérésüket így adják elő a szerencsétlenül járt felső- tárkányi jobbágyok: „Melyre való nézve, lábaihoz borulván Excellentiádnak, nagy alázatos szívvel instálom és instáljuk, hogy jágerunk (azaz a falu vadászának) és legényinek hó­hérolását és tirannusságát, né­ha gyilkos szándékát a tör­vénytelen s igazságtalan csele­kedetét megzabolázni instál­juk, különben némelyikőnk a faluba sem maradhatunk meg miattok, ha csak lövés, a kín­zás nékik meg nem tiltatik, akik miatt még emberhalál is történhetik, mert inkább hajt­sák bé vegyék befogva (záriat alá) az jószágunkat vagy adják fel (jelentsék fel), mintsem lőj- jék vagy gyilkosságokat csele­kedjenek...” A tragikus képet festő felső- tárkányi helyzet nem változott, mivel a jobbágykérvényre nem jegyzett fel semmilyen intéz­kedést Eszterházy püspök, — amit pedig bármilyen más esetben meg szokott tenni, ha a kérés nyomán intézkedést kívánt tétetni. A felsötárkányi jobbágyparasztok tehát tovább is kénytelenek voltak elszen­vedni és tűrni a püspök-föl- desúr alkalmazottainak basás- kodásait. Amiképpen egy cseppben benne van alapjábanvéve az egész tenger, hasonlóképpen ebben az egy jobbágyparaszt] panaszban benne van a ma­gyar nép minden kínja és szenvedése, melyet szívtelen urai kényszerítettek rá. SUGÁR ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents