Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-28 / 123. szám

1959. május 28., csütörtök

NÉPÚJSÁG

3

Lankadatlan erőfeszítéseket teszünk, hogy ésszerű, kölcsönösen elfogadható megoldásokat érjünk el

Hruscsov beszéde a Tiranai Textilgyárban

TIRANA (TASZSZ): Nyikita Hruscsov, az Albániában tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője kedden beszédet mondott a Tiranai Sztálin Textilkombinátban tartott gyűlésen. Beszéde elején az albán párt és kormány vezetőivel folytatott tárgyalásairól, Albániának a népi hatalom kivívása után elért hatalmas fejlődéséről szólott, majd rámutatott arra, hogy most mindenkit különösen foglalkoztat a háború és a béke kérdése, vagyis a nemzetközi helyzet. Hruscsov megállapította: a nemzetközi helyzet most nem rossz, sőt mondhatnánk, jó. Helyes politikával a háborús konfliktusok kiküszöbölhetők. A szovjet kormány mindent elkövet, hogy ne legyen háború. A Szovjetunió, a szocialista tábor minden országa és sok más békeszerető ország, nem szocialista országok népei is erőfeszítéseket tesznek, hogy biztosítsák 1 világ békéjét.

Ezután rátért a Genfben most folyó külügyminiszteri értekezletre, melynek munkája most három napig szünetel, mivel a külügyminiszterek az Egyesült Államokba utaznak, hogy részt vegyenek John Foster Dulles volt amerikai külügyminiszter temetésén. A megszakítás után az értekezlet folytatja munkáját. Reméljük, hogy olyan megoldásokat találnak a nemzetközi problémákra, amelyek lehetővé teszik a hidegháborús állapot megszüntetését és a világbéke megszilárdítását.

Hruscsov ezután így folytatta beszédét:

— Elvtársak, felhasználva ezt az alkalmat, szeretném őszinte részvétemet kifejezni az Egyesült Államok kormányának Dulles úr elhúnyta alkalmából, aki hosszú éveken át az Egyesült Államok külügyminisztere volt. Egyesek megkérdezhetik: összefér-e ez a részvétnyilvánítás számos olyan nyilatkozatommal, amelyben támadtam Dullest és politikáját? Igen, összefér. Mi ellenfelei voltunk Dullesnak az alapvető, elvi kérdésekben. Dulles a maga politikáját folytatta. Aki figyeli a nemzetközi politikát, annak nem nehéz észrevenni, hogy lényeges különbség mutatkozott a között a külpolitika között, amelyet Dulles közvetlenül a külügyminiszteri tisztség elfoglalása után folytatott és a között, amelyet az utóbbi időben képviselt.

Amikor Mikojan az Egyesült Államokban járt, beszélgetett Dulles úrral. Ezekből a beszélgetésekből kitűnt, hogy Dulles lemond o kommunizmus elleni harcról a kelet-európai országokban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Dulles elismerte a kommunista tanokat és beszüntette az ellenük folytatott eszmei harcot.

Állásfoglalását nyilvánvalóan úgy kell értelmezni, hogy Dulles lemond azokról a korábbi módszerekről, amelyek figyelmen kívül hagyták a kelet-európai országok népeinek akaratát, amelyekkel az Egyesült Államok bizonyos körei makacsul feltámasztani igyekeztek a régi, elavult rendet ezekben az országokban, s kísérleteket tettek arra, hogy az úgynevezett erőpolitika segítségével visszavessék ezeket az országokat a kapitalista múltba. Dulles végül is nyilván belátta e politika teljes tarthatatlanságát.

toltak országunkba és nem tértek haza? Hát nem tudják, mi az a háború? A háború tűz, amelybe bele lehet ugrani, de kiugrani nehéz. Megégeti magát az ember. Nos, ebben a háborúban az olasz katonák is megégették magukat. Természetesen nem saját érdekeikért, hanem Mussolini érdekeiért pusztultak el, aki összefogott Hitlerrel. Nem hívtuk őket, nem voltak vendégeink, az ellenséget pedig nálunk méltó fogadtatásban részesítik.

Barátainkat kenyérrel és sóval fogadjuk, de az ellenséget — furkósbottal.

így volt és mindig is így lesz.

Az olasz kormány nemrégiben a nép akarata ellenére hozzájárult, hogy amerikai rakéta-támaszpontokat létesítsenek Olaszország területén. Most az Egyesült Államok a görög kormánnyal tárgyal hasonló támaszpontok létesítéséről. Világos, hogy ezek a támaszpontok a Szovjetunió, Albánia és a többi szocialista ország ellen irányulnak.

A szovjet kormány figyelmeztette az olasz és ß. görög kormányt, hogy az ilyen politika rendkívül komoly következményekkel jár, fenyegeti a népek biztonságát. Javasoljuk, hogy a Balkánfélsziget

legyen a béke félszigete,

területén ne legyen se rakéta-, se atomfegyver.

Ha az olasz és a görög kormány megengedi az amerikaiaknak, hogy rakétatámaszpontokat létesítsenek országaik területén,

Dulles úrnak ezt a beismerését feltétlenül értékelni kell

Ilyen kijelentés megtételéhez bátorságra volt szükség. Figyelmet érdemel Dulles úr kijelentése a német kérdésről. Azt mondotta, hogy Németország újraegyesítéséhez nemcsak a „szabad választásokon” ke- \ resztül vezet út, hanem lehetségesek más utak is. Mint szovjet kormányfő, értékelem Dulles úrnak ezt a helyes kijelentését.

Természetesen, mondhatják egyesek, hogy Hruscsov akkor beszél erről, amikor Dulles már meghalt. De én-szóltam erről korábban is, néhány külföldi diplomata előtt.

Dulles nagy politikus volt. Természetesen osztályának érdekeit védelmezte. Olyan kommunistaellenes tekintély volt, hogyha olyan döntést hozott, amely látszatra talán nem vágott egybe az imperialista tanokkal, akkor sem mondhatta senki, hogy együtt érez a kommunizmussal. Más emberen borzongás fut keresztül, ha látja, hogy a szocialista országok ésszerű javaslatokat terjesztenek elő, fél elfogadni őket, nehogy a kommunizmus iránti rokonszenwel gyanúsítsák. Dulles ettől nem félt. Életének utolsó hónapjaiban józanabb megértést tanúsított a kialakult nemzetközi helyzet iránt.

Egy kormány politikája azonban elsősorban nem egyes személyektől függ, hanem az uralkodó osztályok álláspontjától. y

A nyugati hatalmak a genfi külügyminiszteri értekezleten ismertették álláspontjukat. Ezek azonban nem különböznek lényegesen korábbi javaslataiktól és nem nyújtanak alapot a megállapodáshoz.

A nyugati országok szóban a

megállapodás hívei9

de a valóságban nem törekszenek megegyezésre. Javaslataik .egyetlen összebogozott csomót alkotnak és ilyen formában elfogadhatatlanok.

Hruscsov a továbbiakban a kormányfői találkozó kilátásaival foglalko ott.

Sok fontos kérdés megérett a megoldásra — mondotta —, ezekben égető szükség van a

megegyezésre. Mi a kormányfői találkozó mellett vagyunk és szeretnénk ésszerű alapon megegyezni.

A továbbiakban Hruscsov hangsúlyozta: állhatatosan törekszünk a Németországgal fennálló hadiállapot megszüntetésére és a békeszerződés aláírására.

Ha nem sikerül megállapodnunk abban, hogy békeszerződést írjunk alá a két német állammal, aláírjuk ezt a szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal.

Ezután szeretnék néhány szót szólni az önök szomszédairól, Olaszországról és Görögországról — mondotta Hruscsov. — A múlt világháborúban az olasz fasiszták a Szovjetunió és Albánia ellen harcoltak. A Szovjetunió béke- szerződést kötött Olaszországgal és baráti kapcsolatokat akarunk vele. Ügy gondolom, hogy ez Olaszországnak is legalább annyira előnyös volna, mint nekünk.

Rokonszenvezünk a szorgalmas olasz néppel. Sajnos, Olaszország vezető körei olyan politikát folytatnak, amely

nem válik hasznára a népnek.

Az olasz kormány időről időre jegyzékeket küldözget nekünk, amelyekben azt írja, hogy mondjuk meg, hova tűntek el azok az olasz katonák, akik ellenünk harcoltak, behaesetleg nekünk meg kell majd állapodnunk az Albán Népköztársaság kormányával, hogy itt tegyünk valamit ellenük. (Hosszantartó taps.)

Az amerikaiak középhatósugarú rakétákat tartanak Olaszországban. De mi Albániából középhatósugarú, vagy akárcsak rövidhatósugarú rakétákkal is lőni tudjuk egész Olaszországot. Elegendő a rövidhatósugarú rakéta is. Helyesen mondom, Malinovszkij elvtárs?

Malinovszkij: Teljes mértékben. (Taps.)

Ugyanez mondható Görögországról is — folytatta Hruscsov. A görögök — nagyon jó nép. A szovjet nép barátságban akar élni vele.

A tények tanúsága szerint a görög kormány nem érti meg, hogy nem szabad megengedni külföldi rakétatámaszpontok létesítését az ország területén. Ezt követeli Görögország és a görög nép érdeke csak úgy, mint a békéé; De ha, mint mondják, az ördög elcsábítja a görög kormányt és az esztelen döntést hoz, megengedi az amerikaiaknak, hogy rakétatámaszpontokat létesítsenek az ország területén, ezzel arra kényszerít bennünket, hogy a megfelelő válasz érdekében megtoldjuk erőinket.

Hol lesznek a mi rakétatámaszpontjaink, itt Albániá- ban-e. vagy pedig Bulgáriából, esetleg más országból zúdítjuk-e rakétáinkat a görög támaszpontokra, erről majd beszélgetünk és megállapodunk egymás között. Nem ezen múlik a dolog.

Vannak rakéták, amelyek nem száz. hanem ezer kilométerekre is pontosan a célba találnak

És nagy lehetőségeink vannak e rakéták kilövőhelyeinek megválasztásában. (Hosszantartó taps.)

N. Sz. Hruscsov a továbbiakban arról beszélt, hogy minden nappal növekszenek a szocialista tábor erői és az imperialisták kénytelenek számolni ezzel. Majd befejezésül kijelentette:

Békét akarunk és sohasem fogunk háborút kezdeni. De ha a* imperialisták megkísérlik, hogy ránk

törjenek, olyan választ adunk nekik, amit nem köszönnek meg. (Hosszantartó taps.)

így hát elvtársak, nem ülünk ölhetett kézzel, fejlesztjük országaink gazdaságát, még magasabbra emeljük majd a kultúrát. a népek életszínvonalat, erősítjük a szocialista országok testvéri barátságát, magabiztosan és szilárdan haladunk közös nagy célunk, a kommunizmus felé. (MTI)

Az illetékesek figyelmébe t

Kis község, nagy gondokkal

... hogy a hét elején az Északi-tengeren megkezdődtek a NATO „Sárga Farkas” fedőnévvel tartott hadgyakorlatai.

Ezen a legújabb gyakorlaton a nyugatnémet és dán haditengerészet légi és szárazföldi „farkasai” veeznek részt.

Ha a régi útleírásokat és vadászkalandokat újra felelevenítenénk, emlékeznénk rá. hogy az egy csordába tartozó farkasok sok esetben ádáz ellenségekként véreznek el egy-egy élethalál küzdelemben a jobb falatokért. A NATO-farkasok sincsenek egy véleményen. Egyesek veozett farkas módjára su- nyítanak a többi között és várják, hogy belemarjanak gyengébb társaikba.

A „Sárga Farkas” készül, gyakorlatoznak katonái, Genfben a békéről tanácskoznak a nagyhatalmak vezetői.

Furcsa kettősség!

(kalapács)

Tárnáméra nem nagy község a hevesi járásban, hiszen alig 2500 a lélekszáma, de gondjaik annál nagyobbak. Két fájó problémája van a községnek: a vasáru-ellátás és egy állami húsbolt létesítése. Ezt tárgyalták a legutóbbi V. b.-ülésen, nem először és ki tudja már hányadszor. Most újból napirendre került.

Kakuk Ferenc szövetkezeti ügyvezető elmondta, hogy a községben levő földművesszövetkezetben sorozatosan nem lehet kapni olyan vasáruféleségeket, amit a lakosok igényelnek. Furcsa ez márcsafc azért is, mert a tőle három kilométernyire levő még kisebb községben, Boconádon, mindezek az árucikkek hiánytalanul beszerezhetők. Nem mondhatják, hogy a tamamérai szövetkezet nem igényli ezeket a hiánycikkeket — hiszen papíron bizonyítható — azonban a megrendelt áru

nem jut el az üzletbe.

A másik problémája ® községnek egy állami húsbolt létesítése. Bár van egy „maszek" kezelésben levő hentesüzlet, de ez nem bírj® állandóan megfelelő hentesáruval ellátni a falut, különösen a nyári munkák idején. Ez a panasz is elhangzott már az illetékesek felé, s a MÉSZÖV részéről Ígéretet is kaptak arra, hogy kérésük elintézést nyer, mivel helyiségük is van a húsbolt Iétesitéséhez. Azonban az ígéret még a mai napig is csak papíron maradt. Nem hisszük, hogy ez a két probléma olyan volna, hogy ne lehetne rajta segíteni. Bizonyára lehet, s rövidesen arról értesíthetjük majd olvasóinkat, hogy a tarnamérai- aknak vas-árucikkekért nem kell Boconádra jámiok, s rövidesen megkapják az állami húsbolt létesítésére ki az engedélyt. K. B.

42 év a katedrán...

Régi, sárgára meszelt házikó. az udvaron virágok, a szobában szépen elrendezett fehér bútorok. Itt lakik Hatvanban a Mészáros Lázár u. 17. szám alatt Szabó Amália, a II-es számú általános iskola legidősebb pedagógusa.

42 év a katedrán, milyen nagy idő. Hány gyermek hagyta el azóta az iskola padjait, akiket ő tanított, nevelt, hogy az életbe kikerülve igazi emberekké, a társadalom hasznos tagjává váljanak. Ezek jutottak eszembe, mikor a 60 éves kedves, mosolygós tanító nénivel leültem beszélgetni.

— Bizony régen volt már az, mikor először a katedrára léptem — emlékezik vissza. Az egykori Nagyhörcsög-pusztai fiatal tanító néni ma már nyugdíjba készül.

— Bár most kezdhetném elölről. Nagyon szép pálya ez, embereket nevelni, formálni a legszebb hivatás — mondja halkan.

Hatvanba, abban az iskolában, ahol most is tanít,1923-ban került, 36 évvel ezelőtt. Szívéhez nőtt az iskola, az osztály, ahol élete javát töltötte. Hogy mennyire megszerette, azt az alábbi kis történet is bizonyíthatja.

1944-ben történt, közvetlenül a felszabadulás előtt. A szovjet csapatok már Hatvan határában jártak, és szorították ki a német hadsereget a városból, ötágú vörös csillagos repülőgépek cirkáltak a város felett, pusztították a náci hadsereg

JÖN A POSTAS és csenget. Beadja a levelet, újságot, néha pénzt, mosolyogva megkérdezi a nagymamát, hogy szolgált az éjszakai nyugodalom, barackot nyom a család legifjabb tagjának fejére, a háziasszonytól aziránt érdeklődik, mi lesz az ebéd, ha a családfőt véletlenül otthon találja, csodálkozva kiált fel: csak nem beteg tán? —1 s utána már megy is a következő házhoz, nagy táskájából már előre kikeresve azt, amit itt kell leadni.

A postás bácsi —, így ismerik, így szólítják mindenütt, öregek, fiatalok egyaránt. Rendes nevét nagyon kevesen tudnák megmondani. Talán azon a környéken, ahol lakik tudják, hogy Gömöri János és mindössze két szenvedélye van. Ezek egyike a teke, a másik pedig a zene. Ha van egy kis szabad ideje, ezek szerint két helyen lehet megtalálni. Vagy a postások sportegyesületének teke-pályáján, vagy egy teremben, zenekari próbán;

De van-e egyáltalán szabad ideje a postásnak? Kevés. Reggel hat óra után a munkába igyekvők már látják, hogyan tér be egyik házból a másikba, táskájában a lapokkal, a Népszabadsággal. Népszavával, Magyar Nemzettel,

utolsó hordáit. Mindennap kijöttem a pincéből és megnéztem: vajon áll-e még az iskola. Ilyenkor, mikor láttam, hogy épségben van, megnyugodva tértem vissza. Azonban az egyik reggel szomorúan láttam. hogy az öreg iskolát bombatámadás érte. Odamentem. Álltam az osztályom előtt, ahol nem régen még kedves gyermekek nevetése hangzott, néztem a kitört ablakokat. Álltam és sírtam. Mi lesz velem, ha nem taníthatok — gondoltam magamban.

Ennek már 15 éve. Nem gondolta volna akkor ott, a szétlőtt iskola falainál, hogy egy év múlva újra megszólal az iskolai csengő hívó szava és újra benépesülnek az osztályok.

S most. ennyi év után végleg itt kell hagynia ezt az iskolát.

— Sokszor, ahogy így közelebb jutok ahhoz a naphoz, amikor elbúcsúzom a katedrától, nem is akarom elhinni, hogy nyugdíjba kell menni. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan elszállt volna ez a 42 év — mondja — lassan fejét lehajtja, hogy megnedvesedett szemében a könnyet eloszlassa.

Akik vele kezdték a pályafutást. akikkel együtt dolgozott, ma már nyugdíjban vannak, s ime, ha megszólal a csengő a jövő tanítási évben, már Amália tanító néni is nyugdíjas lesz. Egyedül él, nincs senkije, de mégis ismeri és szereti az egész város. A pályájának élt és úgy is teljesítette hivatását. 1957-ben az

A postás

Népújsággal, amikor meg szétosztott minden reggeli újságot, siet vissza a nagypostára a levelekért, egyéb küldeményekért.

SOKSZOR NEM IS gondolja, mit jelent egy-egy családnak az a levél, hivatalos írat, amit mosolyogva nyújt át, vagy becsúsztat a kis levél- szekrénybe. Nincs is ideje azon gondolkodni, hogy: na, vajon mit írtak ebben a kékborítékos, messziről jött küldeményben. Csak arra vigyáz, hogy mindenki rendben megkapja azt, amit a feladók rájuk, postásokra bíztak. Ki tudja honnan és hogyan, egyet azért mégis mindig tud. A boríték tapintásából, a címzés szép betűiből, vagy esetleg a levélből kiáradó kellemes illatból? Maga sem tudna rá választ adni, de amikor egy- egy levelet a kezébe vesz, máris elmosolyodik, s csak úgy magának mondja:

— Ez szerelmes levél. Boldog lesz aki kapja.

Ezek a kis szíves küldemények jelentik a változatosságot a napi nagy munkában. Elfelejtik, hogy az útból, amit mindennap bejár, a rábízott tizenkét utca postájából még hat-hét levele a táskájában lapul, s több mint kétszázötven házból még vagy százötvennél kell megállnia néhány

Országházban kapta meg a ki* váló tanító kitüntetést.

— Kedves emlékként él bennem az, amikor mellemre tűzték a kiváló tanító kitüntetést. Éreztem, hogy munkám mégse hiábavaló, elismerik fáradozásomat — mondja.

S azóta is helytáll a katedrán. neveli, tanítja a jövő generációját.

Mikor arról érdeklődtünk, hogy mivel tölti majd a nyugdíjas napokat, kicsit gondolkozva így válaszolt:

— Sokat fogok majd pihenni, főleg olvasni, de van egy problémám is, amit ne tessék megírni. (Csak megírjuk!) Jelenleg és korábban is a napköziben ebédeltem, s mivel egyedül élek. háztartást nem vezettem. Nem tudom, lehetséges lesz-e, ha már nyugdíjban leszek, továbbra is ott étkeznem. Megmondom őszintén, ez a legnagyobb gondom.

Gond. de mégse olyan, hogy ne lehetne rajta segíteni. Bizonyára fognak is. hiszen any- nyi szolgálati év után ezt a kívánságát még teljesítik a kedves tanító néninek. Mi megírtuk és hiszünk benne, hogy ez nem lesz' majd akkor gond, amikor erre kerülne a sor.

Nem búcsúzunk, hiszen nap mint nap találkozunk vele, közel is lakik az iskolához, bizonyára felkeresik majd a tanítványai is, csupán egy tábla kerül majd le az egyik osztály ajtajáról, ahol az van kiírva:

IV. osztály. Osztályfőnök: Szabó Amália.

Kiss Béla

percre;

MINDIG SIET. Szeretne

hamar végezni, már kora délután letenni a súlyos táskát nyakából, de legtöbbször nem sikerül. Jön a családi pótlékok kifizetése, a rádió-, újságelőfizetések összeszedése, s ^ lényegesen több munkát jelent. Ilyenkor csak este hatj félhét tájban mondhatja el fáradtan: na, vége a mai napnak ÍS;

A család már várja.

Mindig várják, hiszen oly keveset van otthon, pedig néha jó lenne egy kicsit beszélgetni együtt a vacsora után. Aztán le kell feküdni, mert itt van ismét rövid néhány óra múlva a reggel, s minden kezdődik elölről...

.;. Jön a postás és csenget. Beadja a levelet, újságot, a amerre jár, mindenütt mosolygós arccal, szíves szóyal fogadják vidám köszönését. Járja a házakat, néhány szót beszél a lakókkal és mikor ismét kilép az utcára, mintha sokkal könnyebb lenne tömött táskája. Nem érzi a kilenc esztendő óta tartó örökös jár- kálás fáradtságát lábaiban, nem érzi, hogy sapkája alatt lassan gyöngyözni kezd a homloka a nagy melegtől, csak azt érzi: mindenki szereti, várja a házaknál a postást j ä b (W eidiagef)