Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-27 / 122. szám

18S9. május Z1., szerda NÉPÚJSÁG $ Csak egy esztendő • • Természetes és magától ér­tetődő dolog, hogy azok a köz­ségek, amelyek ráléptek, illet­ve rálépnek a termelőszövet­kezeti gazdálkodás útjára, sok­kal gyorsabban fejlődnek az élet minden területén. A nagy táblákba, nagy gazdaságokba összefogott földek nemcsak azt jelentik, hogy könnyebbé válik a paraszti munka, az em­berek szebben, jobban élhet­nek, s igazán gazdagodnak mind erkölcsiekben, mind anyagiakban, hanem azt is — amennyiben a termelőszövet­kezeti gazdálkodás új, maga­sabb igényeket hint el az em­berekben, amelyeket ki kell, s akkor mindinkább ki is lehet elégíteni —, hogy nagyobb, erő­sebb anyagi alapokra támasz­kodva megváltozik, szebb lesz az adott közösség külső arcu­lata is, így van, így lesz ez most Kömlőn is. Kömlő a tavasszal lett termelőszövetkezeti köz­ség és aki most megnézi akár­csak az idei fejlesztési tervét, máris sokat láthat az előreha­ladás tekintetében. Kijelent- hetjük-e azt, hogy a termelő­szövetkezeti községeket álla­munk is előtérbe helyezi és jobban segíti? Természetesen. A termelőszövetkezeti gazdál­kodás jelenti a paraszti élet­ben az újat, a helyeset, amely előbb-utóbb megvalósul min­denütt — s ehhez a megvaló­suláshoz sok segítség kell. S államunk nem szűkmarkú ... Nézzük a megvalósuló kom­lói terveket. Arról már írtunk — Igaz, csak éppen megemlítve —, hogy jelentős beruházással ki­bővítik a most már szűknek bizonyult községi művelődési házat De nemcsak szűk volt ez a kultúrház, hanem kissé korszerűtlen is. Minden na­gyobb rendezvényt ott tartot­tak: itt voltak a helybeli szín­játszó csoportok bemutatói és előadásai is; itt voltak a he­tenkénti rendszeres filmvetí­tések is. A kis nézőtérre alig i^rtek be néhányan, pontosab­ban: sokkal kevese'bben, mint amennyien egy-egy rendezvé­nyen szerettek volna ott lenni, v Az év elején került előtérbe az a terv, hogy egy igazán nagy, 500 személyt befogadó előadó-teremmel kellene kibő­víteni a művelődési házat. Vé­gül is elkészültek a műszaki rajzok, elkészült a költségve­tés, amely azt mutatta, hogy az építkezésre nem kevesebb, mint 400 ezer forint értékű anyag, illetve munka kell. Nem volt könnyű mindezt előteremteni, végül is előte­remtették. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat — miután a mozihelyiség ezután is a mű­velődési házban lesz — száztíz­ezer forint hozzájárulást biz­tosított. És nem volt se szeri, se száma azoknak a felajánlá­soknak, amelyeket az egyszerű emberek — elsősorban a ter­Szombat este 8 óra; Az egri Széchenyi utcán fel s alá höm­pölyög a pihenő sokaság, a szórakozóhelyek is lassanként megtelnek. Az Otthon Étte­remben már szól a zene, a Mecset-ben a vendégek a szép festésű, újonnan átalakított termeket csodálják, a Vadász­kürtben már javában hordják a vacsorát, a népkerti Sörö­zőben pedig a nagy táncbeto­non vidám fiatalok táncolnak. Vajon hány 18 éven aluli fia­talt találni most ezeken a he­lyeken, szeszesital mellett és engedélyezett idő után. Leg­több kiskorúval a népkerti Söröző-ben találkoztunk; Nem benn az asztalok mellett, különösen nem a táncbetonon, mert úgy lát­szik, ide azért mégsem me­részkedtek be. Ezt az ered­ményt mindenesetre a Ven­déglátóipari Vállalatnak is kö­szönhetjük, amelynek dolgozói végre többé-kevésbé komo­lyan veszik a tizennyolc éven aluliakra vonatkozó rendelke­zéseket. Kívül azonban a kerí­tés környékén annál többen leskelődnek, hallgatóznaü be­felé. Este 9 óra felé jár már az idő, amikor hirtelen két lámpa nélküli kerékpáros gye­rek áll meg a Söröző kertjé­nek bejáratánál. J. László a Dobó Gimnázium tanulója és A, György az V-ös számú ái­melőszö vetkezetek tagjai — tettek, ki ennyi, ki annyi ér­tékű társadalmi munkát vál­lalva. S a terv most már a megvalósulás útján van. A szükséges anyag már mind az építkezés helyén tornyosul, a társadalmi munkások nap mist nap megjelennek a hely­színen, ássák az alapokat. Nem vonja ki magát senki a munka alól, igyekszik minden­ki, hogy mielőbb felépüljön majd a terem. Az emberek, akik itt dolgoznak, jól tudják: maguknak építik a nagyobb művelődési otthont... Űj iskola is épül Kömlőn. Nagyon kell már, hiszen a meg­levő tantermek — a , mostani kétműszakos tanítás mellett is — olyannyira zsúfoltak, hogy ez, ha most nem is, de később gyereket befogadó óvoda építé­sével is. Nagyon nagy szükség van erre, hiszen a község dol­gozó parasztsága most már mind termelőszövetkezetben dolgozik és kell, hogy amíg a szülők kint a földeken dolgoz­nak, addig gyerekeik szerető és szakszerű felügyelet alatt töltsék el a napot. Az új óvoda ezt a célt szolgálja. S hogy mennyibe kerül? Kereken 430 ezer forintba... A község vízellátási problé­máját segíti megoldani majd az az új artézi kút, amelyet most építenek. A község elég­gé vízszegény, s a lakosok mér régóta igénylik az új kutat. Nos, az idén ez is elkészül, s államunk — a községfejlesztési alapból felhasználásra kerülő 150 ezer forinton túl — 220 400 ezer forintos költséggel bővítik a komlói kultúrhá- zat. Az építkezésben igen sok társadalmi munkaerő dolgo­zik. Képünkön: Besenyei József, Kádár Gábor, Nagy Cs. Ernő, Káló Mihály tsz-tagok a színházterem alapozási mun­káit végzik, (Kiss Béla felvétele) feltétlenül a tanítás. Illetve a tanulás rovására menne. Az iskola igazgatóhelyettese sze­rint két év múlva annyi gye­rek kezdi meg az első osztály­ban a tanulást, hogyha az új iskola nem épülne fel, talán a szabad ég alatt kellene taníta­ni. Erre azonban nem kerül sor, mert államunk gondoskor dik a kömlői gyerekek tanulá­sáról is. Az új iskola nem ke­vesebb mint 1 083 000 forintos beruházással épüL Tantermei a legkorszerűbb követelmé­nyeknek felelnek maid meg, lesz benne bőven hely a kü­lönböző szertárak számára, kü­lön kényelmes szobát biztosí­tanak az úttörőknek munká­jukhoz és még tornaterem is lesz. Sok szülő — s rajtuk kí­vül a község valamennyi pe­dagógusa — várja az új iskola felépítését. Várakozásuk — ál­lamunk segítő gondoskodása révén —- mihamarabb kielé­gül... S a községnek régi-régi prob­lémáját oldják meg egy új, 50 ezer forintot biztosít a munká­latokhoz. Ugyancsak ebben az évben épül fel — 30 ezer forint értékű társadalmi munka hoz­zájárulással, összesen 80 ezer forintos költséggel — a község új tűzoltó szertára is.. , Mindaz, ,, amit eddig., elmond­tunk Kömlő termelőszövetke­zeti község külső arculatának változásairól — csupán a fej­lődés nagyobb adatait mutat­ja. Nem beszéltünk olyan „ap- róságok”-ról, mint járdaépítés, útjavítás, parkosítás, középület tatarozás, — egyszóval azok­ról a kisebb tervekről, ame­lyeket a községfejlesztés ez évi programjában valósítanak majd meg. Amit elmondtunk, azzal nem akartunk többet, mint bemutatni egy évét — az ideit — egy olyan község fej­lődésének, amely a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás útjára lépett. DÉR FERENC Kis dolgok — nagy bosszúságok Az ember a vihart kibírja, fedél alá húzódik, de egy hűvösebb szellőtől megfázik. Az ember tudomásul veszi, hogy rossz az út és vigyázva lépked, nehogy baja történ­jék, de jó úton egy kis gödör elég, hogy eltörje a lábát. Az ember dupla adag fagylaltot eszik, de egy kis pohár hir* télén felhajtott jeges víz to­rokgyulladást okoz... Ezekről a hűvösebb szellőkről, a „jó úton” kis gödreiről, egy pen hár jeges vízről, vagy ha úgy tetszik, az ilyen és ehhez ha­sonló kis dolgokról lesz most szó, amelyek sokszor jobban felmérgesítik a. gyanútlan honpolgárt, mint az úgyneve­zett nagy ügyek, amelyek több epéi nevelnek, mint életünk nem egy komoly kel­lemetlensége. Az ember ül a moziban, pe­reg a film és nincs hang. Mindenki észreveszi, csak a gépházban nem... Miért? Az ember ül egy étterem­ben s azon töpreng, hogy ami előtte feketéink, az Ázsia, vagy Afrika, esetleg csak vörösbor, s azon is: mi­ért nem cserélik le az ab­roszt, ha egyszer piszkos, fol­tos már. Miért? ­Miért, hogy a MÁV a Bu­dapesti Ipari Vásár zárónap­ján nem indított mentesítő vonatot... Miért? Miért adnak nekem teg­napi tejszínhabot, amikor úgyis visszaküldöm, miért ál­lott a sör...? Meddig lehetne sorolni eze­ket a „miért”-eket, amelyek­től már csak azért is dühro­hamot kap az ember, mert úton-útfélen találkozik velük a nagy erőfeszítések és nagy eredmények háta mögött. Ezek a kis dolgok olyanok, mint friss fehér kenyér közepén egy darab lisztcsomó, olya­nok, mint búzában a kon­koly... Olyan búzában, ame­lyet lusta volt egy kéz át­rostálni. S körülbelül itt van a ku­tya is elásva: a lustaságrólvan szó. Úgy vélik egyesek, akik felelősök valamiért, hogy ők az egészért felelősek, s nem holmi, igazán elhanyagolható részletekért. Attól még iga­zán meglesz a tervteljesítés, s ha a szerszámkiadó eltű­nik időnként magánügyei in­tézésére s a munkás várhat tízperceket is, — majd be­hozza. Attól még igazan szép az egri főutca, hogy napú« kon keresztül nem égett né­hány fénycső, attól még... attól még... Azt hiszem, ez « két szó az a betegség, ame­lyet gyógyítani kellene mi­nél gyorsabban és minél ha­tározottabban. Tény és való, voltak idők; amikor egyrészt az építés tempója, másrészt maga az építés ténye szükségszerűen az „egész”-t tette egymagá­ban a munka központjába. Utóvégre, ha egy lakótelep épül, akkor az építkezés a fontos, és nem az, hogy a dömperek feltörik a házak közötti majdani utcát. De hogy a hasonlatnál marad­junk: a lakótelep felépült, sőt parkosították is a kör­nyékét: most már a részlet is fontos, az úttest állapota is érdekes. ' S akik felelősek az- egé­szért. érezzenek felelősséget a részletekért is, mert ezek a kis dolgok is hozzátartoz­nak életünkhöz, mert ezek is bosszantók. Az emberek pedig nem szeretnek bősz- szankodni! És igazuk is van. (gy-.-ó) Az örök hó birodalmában Hála a technikának, nem a „borzalom földje" többé a Déli-sark — Megbolondult maga, hogy éjnek közepén kiugraszt az ágyamból? — dühöngött egy hálóinges férfi Michigan ál­lamban, — Amerikában —, amikor egy éjjel úgy fel kettő tájban felcsendült a telefonja, s a drót másik végéről egy férfihang jelentkezett: ■— Kérem Mrs. Houg|h-t a telefonhoz; — Itt nincs semmiféle Mrs. Hough — kiáltotta a kagylóba az ágyból kiugrasztott férfi, s lecsapta a telefont; Ez az ember valószínűleg még ma sem tudja, hogy ő volt áZelső személy a világon, akit — természetesen téves kapcsolás folytán —- fölhívtak a Déli-sarkról. Willy Hough szeizmológus ugyanis beszélni akart feleségével az amerikai sarkkutatók egyik táborából, az éppen akkor elkészült te­lefonvonalon; A mai sarkkutatók élete A Déli-sark bizony alaposan megváltozott Shakleton, Scott es Amundsen sarkutazók óta, akik még óriási nehézségek árán törtettek a végtelen hó­mezőkön céljuk, a Déli-sark felé, s elcsigázva, rongyosan, fáradtan és piszkosan vonszol­ták magukat a sívár vidéken, hogy elsőnek tűzhessék ki lo­Egy szombat esti séta tapasztalatai Tizennyolc éven aluli fiatalok nyomában a szórakozóhelyeken hét találni. De itt aztán elég szép számmaL talánoe iskola Vili. osztályo­sa. —> Mit csináltok itt ilyen késő este? — tesszük fel a kérdést; •— Innen, a közelből jöttünk; s egy kis zenét szerettünk volna hallgatni —- hangzik a válasz. — Este 9 órakor? Tudják a szüléitek, hogy merre jártok, jóval az iskola által engedé­lyezett idő után? A válasz késik. Az egyik fiú édesapja vasutas, a másiké az Autóipari Forgácsológyárban dolgozik. Nem hisszük, hogy akár egyikük, akár másikuk örömmel hallaná, hogy fia ké­ső este zenét hallgat a nép­kerti Sörözőnél. A fiiakat gyorsan útnak in­dítjuk. Alighogy elmennek, vége a táncnak és a kijárat­nál megjelenik négy fiatal: két fiú, két lány, akin mar megunták a szórakozást. A fiatalemberekkel nincs semmi baj, személyi igazolványuk ta­núsága szerint is már a hu­szadik esztendő környékén járnak, A lányoknál azonban semmi igazolvány. Minek az — gondolták maguk­ban otthon, mielőtt elindultak volna, s így csak kísérőik bi­zonygatták, hogy partnereik az elmúlt esztendőben érettsé­giztek, így hát elmúltak 18 évesek; A Söröző kerítésének egyik félhomályos részén két fiatal fiú támaszkodik. Ismét meg­szólal a zene, ez köti le teljes figyelmüket, s kérdésünkre hirtelen alig tudják megmon­dani nevüket. Egyikük D. Ádám, másikuk B. Márton. Mindketten a Dobó Gimnázi­um tanulói. — Mennyi most az idő? — kérdezi B. Márton egy kicsit megrettenve. — Negyedtíz elmúlt; Arcukon a válaszra olyan kifejezés jelenik meg, ami egy kicsikét mosolyogtató. Vala­hogy ezt mondják a megijedt gyerekek^ szemei: ne tessék haragudni, mi nagyon szeret­jük a zenét, s ha azt hallgat­hatunk, még az idő múlásáról is megfeledkezünk. Ez rend­ben van, csakhogy fegyelem is van a világon. Hűvös az este; A Népkert közönsége lassan felkerekedik, kiürül a söröző, elnéptelened­nek a szép park sétányai. Ti­zennyolc éven aluliakat, a két gimnazista után most már legfeljebb csak a városban le­A Marx Károly utcában a Vadászkürt Étteremből ép­pen négy fiatal lép ki. Már csak ránézésre is meg lehet állapítani, hogy alig ' múltak 15—16 évesek, s ez be is bi­zonyosodik, amikor megmond­ják életkorukat. Nem egriek. Az országos középiskolás vízi­labda-bajnokság alkalmával látogattak el városunkba. Hód­mezővásárhelyiek. Csapatuk intézőjét, tornatanárukat ke­resték az étteremben s mivel nem találták, most mennek a következő helyre, aztán a har­madik, negyedik vendéglőbe. Rájuk nem vonatkoznak a 18 éven aluliakról szóló általános rendelkezések, mert vendé­gek? Ügy látszik. Ha az ille­tékesek gondoskodnának az ilyen látogatók érkezésekor nemcsaK a szállásról, étkezte­tésről, hanem szervezett szó­rakoztatásukról és felügyele­tükről is, nem mutatnának rossz példát — mint ez eset­ben is — városunk fiataljai­nak. Mert alighogy szállásuk­ra küldtük őket, újabb négy fiatal jelent meg az utcában a Vadászkürt előtt, akik ezút­bogójukat a megközelíthetet- lennek vélt helyen. Tervük ugyan nem sikerült, sőt Scott életével fizette meg vakmerő vállalkozását, de azon a föl­dön, amelyről ő még úgy írt naplójában, mint a borzalom földjéről, ma már emberek él­nek meleg, kényelmes házak­ban: könyvet olvasnak, ruhá­jukat mosógép tisztítja, jó- magukat pompás fürdőkádas várják, s esténként Beethoven- lemezeket hallgathatnak gra­mofonon, és íme, hazatelefo­nálgatnak, ha kedvük szottyan rá. Á nemzetközi geofizikai év 46 expedíciója több adatot össze­gyűjtött erről a sokáig isme­retlen földrészről, mint a tör­ténelem többi expedíciója együttvéve, pedig csak arány­lag rövid ideig tartózkodtak az örök hő és jég birodalmá­ban. Sikerük érthető, hiszen olyan technikai eszközeik vol­tak, amilyenekről, a régi sark­kutatók még álmodni sem mertek volna; A melbournei értekezlet Földünk legdélibb része egy hatalmas, Ausztráliánál két­szer nagyobb felfordított tá­tal egriek voltak; Építőipari; tanulók akik a vasas MTH- otthonból jöttek mozielőadás-; ról. Csak egy kis kerülővel. — Errefelé van az otthon,; ahol a szállástok van? —kér-; dezzük tőlük •— Erre; —■ Feltétlenül szükséges volt tehát erre- jönni? —• Hát.;: nem éppen. De} este 11 óráig van kimenőnk! és máskülönben is olyan sok! még rajtunk kívül az utcán a< 18 éven aluli; Ez, sajnos, igaz. De az is,< hogy valamiképpen rendezni! kellene egységesen a kimara-! dási időt, mert egyik helyen! este 9-ig, az ipari tanulóknál! pedig szombaton 11-ig marad-; hatnak ki a tanulók.- s példá-" ul a gimnazisták méltán kér-< dezgethetik: nekik miért „za-< bad tovább az utcán tartóz­kodni. Az öt építőipari tanulót, Sz. Jánost, T. Károlyt, B. Bé-; lát, H. Tamást és R. Mártont; is útjukra engedjük. Igyekez-; zenek haza, nem szükséges; nekik tíz óra tájban a Va­dászkürt környékén sétálni, s! utánuk szerencsére már új ab-; bak nem is jönnek. Tíz óra elmúlt. Ha nem is; a meghatározott időre, de las-; sacskán hazatért minden fia-; talkorú, s ha egy-két hiba; akad is, ebből az állapítható; meg: általánosságban nincsen! túlzottan nagy baj a fegyelem« terén. — ger, ! nyárra emlékeztet, amelynek pereméről erős, hideg : zelek fújnak a sarki tengerek felé. A jégtakaró fölött mintegy 300 méter magasan hideg le­vegőréteg húzódik, a Föld !eg- hidegebb levegője — állapítot­ták meg nemrég a Meibour- neben összesereglett, a sark­kutatásban részt vett országok, Szovjetunió, Nagy-Britannia, USA, Japán, Franciaország, Belgium, a Dél-Afrikai Unió, Argentína és Űj-Zéland tudó­sai: Az ülést a helyi meteoroló­giai intézet hívta össze, az Ausztrál Tudományos Akadé­mia védnöksége alatt. A tudó­sok igen sok olyan hasznos felfedezésről számoltak be. amelyeknek rendkívüli nagy hasznát vehetik további tudo­mányos megfigyeléseikben és a gyakorlati életben is. Megálla­pították például, hogy a legen­dáshírű „megközelíthetetlen­ség foka” közelében mérhető a világ legalacsonyabb hőmér­séklete, hogy nyolcezer méter magasan már egészen elvisel­hető időjárás uralkodik, hogy a hósivatag fölött dühöngő vihar ereje ott fent már alig érezhető. Sakkjátszma a jégmezőn Mac Donald, a Little Ame­rica tábor kapitánya, már tel­jes egy órája sikertelenül pró­bálta felhívni az egyik szovjet expedíciós állomást, amely pe­dig csak mintegy 400 kilomé­terre volt tőlük. A Mirnij nem jelentkezett. — Már megint ezek az átko­zott időjárási zavarok akadá­lyoznak — dünnyögte magában Mac Donald, de ebben a pilla­natban London jelentkezett 16 000 kilométer távolságból. — Fel tudnátok hívni a Mir- nijt? — kérdezte Londont, a kapitány. — Megpróbálhatjuk ... Tizenkét perc múlva London ismét jelentkezett: — Sikerült kapcsolatba lép­nünk a Mirnij jel... — Nagyszerű, Jim! Akkor mondd meg Ivánnak, hogy gyalogomat a b4-re tolom... — MÉG NEM TUDTAK dönteni az illetékesek, de vagy bőrdíszmű, vagy műanyagbolt nyílik Egerben a Széchenyi utcában a kis Csemege helyén, ha az átalakítás alatt álló rá­dió-villamossági szaküzlet is­mét visszaköltözik a helyére. A kis üzletben nincs sok át­építeni való. így a Kiskeres­kedelmi Vállalatnál remélik hogy már júliusban meg v kezdheti működését,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents