Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-09 / 82. szám

1959. április 9., csütörtök NfirCJSAG « As olcsóbb szénért dolgoznak az egercsehi szénbányászok A TÜZÉPrtelepek előtt hosszú sorokban kígyóztak a didergő emberek., kevés volt a szén. Az egercsehi szénbányá­ból nagy ritkán bukkant fel egy szénnel teli csille. 1956. decemberét mutatták a nap­tárak. — Kétezer forint egy tonna szén kitermelésére, — ez le­hetetlen, — így beszélgettek, csodálkoztak, a jól értesült bányászok. Hiába tűnt furcsának, — a valóság még ennél is hihetet­lenebb: 1956. í decemberében háromezer forint volt egy tonna szén önköltsége. Nem kérdezte senki, hogy miért, az események önmaguk helyett beszéltek. Még 1957-ben is Egercsehi- ben termelték legdrágábban a szenet az ország többi szén­bányáihoz viszonyítva, de a bányászok belátták, hogy ez így nem mehet tovább, vál­toztatni kell a munkamene­ten. Türelmes, hosszantartó munkával faragták le a szén Önköltségének drága forintja­it, szégyelltek, hogy arról is­merik Egercsehit az ország­ban, hogy itt termelnek leg­drágábban. A lassan múló hónapok azt mutatták, hogy jó eredményt tudnak elérni, ha követik Varga Lajos főmérnök utasí­tásait és úgy dolgoznak a bá­nyászok, hogy az 500 forintos szén ára 400 alá essék. Munkába kezdett a szak- szervezet, felvilágosító, agitá- ciós munkájának nagy része van abban, hogy már nem az ország legdrágább szenét ter­melik Egercsehiben. Bíró Náci János istenmezeji vájár is beszélgetett a bányá­szokkal, megmagyarázta ne­kik, hogy mennyibe kerül egy deszka, amit a sárba tapos­nak, a kengyel, a pipacsavar, felszerelve, tíz forintba kerül és ezt nem veszik fel, de ha tí­zes lenne, akkor lehajolnának érte. A felvilágosító munkán kí­vül az újonnan megnyitott frontok is segítették a bánya tervteljesítését. 1958. végére Egercsehiben a tervezett 324 forintos önköltség helyett ténylegesen 318 forintért ad­ták. felszínre a szén tonnáját. — Az új évben jól indult a termelés — tájékoztat Vesze­lovszki László igazgató. Szin­te hónapról hónapra változott, javult az eredmény. Míg ja­nuár hónapban egy tonna szén kitermelésére 27,76 forint ér­tékű bányafa jutott, addig februárban csak 26 forint 45 fillér értéket használtai fel. Az első hónapban az egy ton­na szénre eső áramfelhaszná­lás 12,39 fillér volt, február­ban pedig 10,69 fillér. A bá­nya havi tervét 102,6 száza­lékra teljesítette, 367,3 tonna szenet adott terven felül. — A márciusi hónap már nem hozza meg a várt ered­ményt, mert a frontjaink ha­marabb elszegényedtek, mint gondoltuk volna és az új frontfejtések nem, indulnak be annyival korábban, mint amennyivel korábban lefo­gyott a szén a régi fejtéseken. Az új frontoknál „gyermek­betegségek” léptek föl. Elein­te sehogy sem ment úgy a termelés, hogy a hónap eleji négy vagon hátrányt le tud­tuk volna dolgozni. A kezdeti nehézségeket azon­ban ! sikerült megoldani Szarvaskőben, és már 100 szá­zalékon felül teljesíti Szarvas­kő is a tervét. A márciusi le­maradást azonban ott nem tudják behozni. Az év első három hónapjá­nak eredményei után azt lát­hatjuk, hogy Szarvaskőben kezd megszilárdulni a munka- fegyelem, becsületesen dolgoz­nak a bányászok, most a szén önköltsége 30 forinttal csök­kent. Egercsehiben a februári ön­költség az új termelői árakat figyelembe véve 406 forint volt, ami a múlt évihez ké­pest jelentős javulást mutat. A bányászok között az ol­csóbb szén kitermeléséért és termelésének elősegítéséért szocialista munkabrigádok alakultak. A KISZ-fiatalok és a párttagok között egyaránt két-két brigád alakult és ezek a szocialista munkabrigádok példát mutava a munkában, magukkal húzzák az egercse­hi szénbánya többi brigádjait is. A KISZ szocialista munka­brigád Nagy H. Pál vezetésé­vel állandóan száz százaiéit felett termel. Mindig olyan munkára küldik a fiatalokat, amelyet gyorsan be kell fe­jezni. Jelenleg összekötő-vá­gatot hajtanak az észki eresz- kében, amelyet majd a to­vábbi munka során szállító- vágatnak használnak. A bri­gád tagjai április 4-én kiváló dolgozó jelvényt kaptak. Nagy H. Pálék, Bíró M. Já- nosék és a többi egercsehi bá­nyász is úgy dolgozik, hogy a márciusi rosszabb eredménye­ket április hónapban ledolgoz­zák, a szén önköltségét a bá- nyaf a megtakarítással, ■ TH- gyurűk újrabeépítésével és több takarékossági intézkedés­sel tovább csökkentsék. Ha az új frontokon megindul a ter­melés, akkor jó eredmények várhatók Egercsehiben, to­vább csökken, a szén önkölt­sége. Térképünk a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság területét és ha­tárait ábrázolja a Tanácsköztársa­ság kikiáltása — 1919. március 21-1 —, valamint a Tanácsköztársa­ság bukása — 1919. augusztus 1-1 — állapot szerint. A Tanácsköztársaság határait kikiáltásakor délről az 1918. no­vember 13-án létesített demarká­ciós vonal, nyugaton az egykori országhatár (tehát Ausztriának a mai Burgenland tartománya is a Magyar Tanácsköztársaság terüle­téhez tartozott), északon az 1918. december 24-i Entente—jegyzékben Ez évben is megrendezik az ipari vásárt Budapesten ez év május 15- étől 25-ig ismét megtartják a már hagyományossá váló ipa­ri vásárt. A vásár lényeges fejlődést mutat az előző évi­hez képest. A magyar ipar minden ágazata részt vesz a vásáron, sokkal több külföldi termelő mutatja be áruját, mint az előző években, emel­kedett a részvevő baráti or­szágok száma és új kiállító csoportként különböző megje­lenési formákban ezúttal első ízben szerepel a vásáron szá­mos tőkés ország ipara is. A vásár területét lényege­sen bővítik, számos új csar­nokot építenek.- AZ EGRI BÚTORGYÁR­BAN április 4-re elkészítik és kidolgozzák a kongresszusi munkaverseny feltételeit tar­talmazó munkatervet. megállapított demarkációs vonal, észak-keleten a Kárpátok gerinc­vonulata, keleten pedig a román ki­rályi ellenforradalmi, intervenciós hadsereg által megszállt vonal al­kotta. A Magyar Tanácsköztársaságot 3 oldalról burzsoá és feduális veze­tés alatt állő, ellenforradalmi in­tervenciós csapatok fogták körül, míg a fiatal szovjet-állam katonái az ellenforradalmi és Intervenciós hadseregek ellen élet-halál harcot folytattak; frontvonaluk legköze­lebbi szakasza a Tanácsköztársa­ság kikiáltásakor a Magyar Ta­nácsköztársaság északkeleti hatá­raihoz légvonalban 200 km-re volt. A Magyar Tanácsköztársaság te­rületét — az 1919. augusztus 1-i helyzet alapján — a térképen ke­resztsraffozva ábrázoltuk, • — Terra — Idézlek János... — Szekrényes Erzsébet marka*! „halottlátó asszony“ monológja ­Kovács János 0 dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság határai Szabadságot Manolios Glezosznak! PATAKY DEZSŐ: (ílzentt 76e.LLá,izka. Vlzmarta sziklák, azúr tengerek, legendás hellén táj, köszöntelek! Köszöntelek thesszáliai sík. guerillák bújta bozót és csalit. Köszöntlek Spártai — S te, tölgy-lombba iont antik csodákkal fénylő Marathon! Köszöntőm Zeusz bérc­lakát. A szép Prometheus gyújtó izenetét; Misszolungit, Athént, Thermopylét, Sophoklest, Sapphot — Antigonét; Néped köszöntőm, mely nem félt halált tirannust ölt. zsarnokkal szembeszállt. Hősöd köszöntőm, ki az ióni éjbe az Akropolisz ormáról letépte A nácik horogkeresztes nyegle rongy-jelét! S a korinthusl oszlopok fölébe vérszínű zászlód tűzte magasan^ Halál-bátran, merészen^ hogy dicső híred a földön szerte hintse Ot»*» Láncba vertétek Glezoszt?... 0, ha rabj szégyen HeUászra! Legyen hát szabadi róhatnak. Amikor érvénytel'S- nítették a görög alkotmányt, C „375-ös” is érvényét vesztette. Annál is inkább, mert az új görög alkotmány tiltja a halál­büntetést politikai bűntette­kért. De a görög reakció, a tisztikar és nem utolsósorban az amerikaiak követelésére a 375. számú törvényt „átmen­tették” és a kormány most továbbra is arra használja fel, hogy politikái ellenfeleit súlyos, legtöbb esetben halál- büntetéssel sújtsa. 1952-ben a széleskörű fel­háborodás árra kényszerítette a Karamanlisz- kormányt, hogy vizsgálja felül annak a 16 000 személynek az ügyét, akit a 375. számú tör­vény alapján ! ítéltek el. A vizsgálat sze- s rény eredmeny- nyel járt. Igaz ugyan, hogy a katonai tör­vényszékek ítéleteinek 24 százalékát ér­vénytelenítet­ték, illetve eny­hítették. De mit használt ez már, hiszen a sok-sok elítélt, köztük szabad­ságharcosok, már mind ha­lott. Most e tör­vény alapján akarnak ítél­kezni Glezosz felett is! A ka­tonai törvény­széknek jogá­ban áll újra kimondani a halálos ítéletet, — mint ezt « németek tették 1944-ben. Napról napra szélesedik a harc Manolíos Glezosz életéért. A Nemzetközi Üjságíró Szö­vetség március hónap elején c „Becsület Diplomi.”-t adomá­nyozta Manolios Glezosznak a haladás, a szabadság, az em­beri jogok harcosának, görög- országi hősének. A magyar nép tiltakozása, felháborodása is erősíti a görög nemzeti hős életéért folyó harc hatalmas áradatát, amely le kell, hogy fogja a görög reakciós erők gyilkosságra felemelt kezét és szabadságot ad Glezosznak! ~ kyd -* Közel három hónapja már, hogy Kréta szigetén, az idzeni várbörtönben raboskodik Gle­zosz; itt várja tárgyalását, tel­jesen elzárva a külvilágtól. Halálát akarják Manolios Gle- zoszmk, a görög nemzeti hős­nek, ezért tartóztatták le. Glezosz a náci megszállás alatt, 19 éves volt akkor, az Akropolisz ormáról tépte le a horogkeresztes lobogót. A fa­siszta megszállók — távollété­ben — halálra ítélték. Vér­díjat tűztek fejére. A második vi­lágháború befe­jezése után so­kat üldözték bal­oldali politikai meggyőződése miatt. Letar­tóztatták ismét és annak elle­nére, hogy 1951-ben tagja lett a képvise­lőháznak, a mentelmi jo­gát durván megsértve, \ csak 1954-ben engedték újra! szabadon. Ma-' nolios Glezosz, újságíró. Az ] AVGI című' haladó görög, lap igazgatója ] volt. Újabb — mostani — le- < tartóztatása ' állítólag azért történt, mert 1 lapja, az AVGI, j bírálta az Egye­sült Államok < álláspontját a! ciprusi kérdés­ben. ( Vad és elke-< seredett haj­sza folyik most í Görögország- j ban a baloldali < nézeteket, ha- í ladó eszméket valló görögök • ellen. A balolr dal ellen folyó harc főeszköze a 375. számú törvény. Ez a hírhedt tör­vény lehetővé teszi, hogy a letartóztatott hazafiak ügyét ne polgári bíróság, hanem ka­tonai törvényszék tárgyalja. Ilyen katonai törvényszék elé akarják állítani Manolios Gle- zoszt is! A 375. számú törvényt 1936- ban, Metaxasz fasiszta dikta­túrája alatt hozták — ez a tör­vény katonai bíróság elé utal­ja a „kémkedés” bűntettet, amelyért halálbüntetést is ki­Élözem lelt az egri Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat — Jöjj hát, János, ki eszten­dőkkel ezelőtt elköltöztél eb­ből az ámyékvilágból. Én szó­lítalak, én, Szekrényes Erzsé­bet Markazról, kit minden élő úgy ismer, hogy látom a hol­takat. Ne félj. Engem eddig minden halott lélek szeretett, mindegyik szívesen beszélt velem, akár negyedóráig is. Hosszú esztendőkig beteg vol­tam, súlyos bajom volt. Azt hitték, sohsem gyógyulok ki belőle és én ez idő alatt meg­tanultam a halottak közelébe férkőzni. Megbarátkoztam a gondolattal, hogy rövidesen közéjük kell költöznöm, s is­meretséget kötöttem velük. Ne szólj közbe, János, kit vezeték­nevén úgy ismertek itt ezen a sárgolyón, hogy KripaHca. Ne mondd azt, hogy a halottakkal, úgy mint én, sohsem lehet ismeretséget kötni. Ezt bízd rám. ez az én dolgom. Más­különben is kint várnak hoz­zátartozóid, akik addig nem tehetik be a lábukat ide, míg te jellel, vagy szóval enge­délyt nem adsz. Gyere már, no Hiszen idézlek. Vagy tán nem hiszel nekem? Akkor várj egy kicsit még, valamit mon­dok, hogy meggondolhasd ma­gad. Ide figvelj, János! Én még mindig beteg ember vagyok, bár az elköltözői élben levő élet visszatért majdan porrá- váló testembe. De a munkát nem bírom. Érted? Vagy már nem is nagyon akarom. Ha vi­szont valami felsőbb úgy ha­tározott, élfH csak kell. Enni, étellel töltekezni. lakni, új kendőt venni is kell. De miből, János, ha nincs? Csak munka után van pénz, én meg ezt a munkát választottam, mert ezzel jól lehet keresni. Nem itt Markazon. Az itteni emberek nem értenek hozzá, mit is jelent halottat látni. Nevetnek rajtam. Sokszor majd megbolondulnak bajaik­tól, de nem fordulnak akkor sem hozzám. Pedig a halott­látó bölcs tanácsokat ad ám. Ne akarj most úgy jelentkezni, hogy mindjárt közbevágsz és kinevetsz. Tudom, rosszul fe­jeztem ki magam. Nem a halottlátó, hanem a halott adja a tanácsot. De mit csi­náljak például akkor, amikor olyan makacs lelkekkel van néha találkozásom, mint ami­lyen te is vagy. Nem akarsz előjönni. Én meg nem aka­rom elszalasztani, amit a ro­konaid nekem, falujukból hoz­tak. Nem kértem tőlük, azok­tól sem kérek soha, akik Ludasról, Ecsédről, Egerből, Gödöllőről, Salgótarjánból és máshonnan jönnek hozzám. Hozzák maguktól a pénzt, a csirkét, tojást, vagy amit el tudsz képzelni és itt hagyják. Azt mondják, ezért nem tud a tanács és a rendőrség sem el­hallgattatni, mert nem kérek pénzt. Pedig biztosan bosszant­ja létezésem őket, de engem ez már évek óta nem zavar. Én dolgozom. Fáradságosan, idegőrlő módon idézem a ha­lottakat. Jöjj hát, János, hadd tegyem fel a kérdéseket, amik­re rokonaid akarnak választ kapni. Látod, míg így beszé­lek magamban, annyi alak jött már elő. hogy azok közül is válogathatnék, de egyik sem te vagy. A rokonok így írtak le: 50 éves, elöl kicsit kopa­szodó. gesztenyeszín hajú, Má­tyás orrú, keskeny, erős ajkú, középmagas termetű s a jobb füled mögött egy barna bi- bircsók. Mit csináljak? Egyik sem te vagy. Meddig várjak még? Jöjj hát, János... Nem jössz. Hát tudod, mit mondok én neked, János? Te egy szívtelen lélek vagy. Képes vagy magamra hagyni, s me­gint csinálhatom azt, amit teg­nap is, egyik hasonló nyakas lélektársad miatt. Elmondom, hogy itt voltál és beszéltem veled A füled mögött a bi- bircsók kicsit nagyobb lett. Mióta elköltöztél, a hajad is jobban elhullt, keskeny ajkai­dat viszont szívesed nyitottad szóra és ezt suttogtad: jól tet­ték a rokonok, hogy szépen, veszekedés nélkül, elosztották m.aguk között annak idején a földet, amit hátrahagytál, s hogy a Panni lovat a Géza bácsi vezette istállójába. De magas homlokodra ráncok gyűrődtek, amikor eszedbe ju­tott, hogy ez az idő már régen elmúlt, s azóta majd minden­ki a téeszbe lépett. Kár volt. Hiba. Bűn az elhúnyttal szem­ben. Közös kézre adni azokat a barázdákat, amiket az el­hunyt verejtéke szentelt meg még jó dolgos legénykorában. Szólj János. Hallod? Miért nem mondasz igent, vagy ne­met. Miért nem mondod, hogy jól van lányom, Szekrényes Erzsébet, én sem tudtam vol­na jobbat üzenni az életben maradottaknak. Igaz... Miért is szólnál te igent, vagy nemet, amikor bármit mondok, mások sem kiáltanak rám, hogy: de most már elég. Jó emberek ezek a tanácsiak, meg a rend­őrök. Hagynak élni. Jöjjenek hát be a rokonaid. Szépen elmondok mindent, amit tő­led nem hallottam. A kis füles­kosár, a benne lapuló sonká­val. már úgy is itt van mel­lettem. Meg kell szolgálni... «-ger Az elmúlt napokban lelkes hangulatban zajlott le a válla­lat élüzemavató ünnepsége. Egernek ez az oly jelentős és fontos vállalata most először ért el oly magas teljesítményt, mely biztosította számára az élüzem megtisztelő címet. A vállalat elért sikereinek nagy jelentőségét azzal is alá kí­vánták húzni, hogy a városi és megyei tanács mellett a Vízügyi Főigazgatóság és a Fővárosi Vízművek is képvi­seltették magukat. Szabó József igazgató a vál­lalat jelentős fejlődésének tük­rében vázolta az elért ered­ményeket, melyek annál is in­kább tartottak és tarthatnak számot az érdeklődésre, mert egyben hűen fejezik ki népi demokráciánk sikereit is. Az 1927-ben alakult vízműnek csak 25 km hosszú hálózata volt. 1948-ban kezdődött meg a hóstyáknak jó ivóvízzel való ellátása. $>48—1958. között 26 km új hálózat épült. Az ivó­víz utáni bevétel az 1948. évi 1017 ezer forintról 1958-ra több mint 2 millió forintra nőtt. Míg a régi rendszerben a gőz­fürdő látogatottsága csak napi 40—50 fő volt, — 1948-ban az évi forgalom már 108 ezer, 1958-ban pedig 419 ezerre ug­rott. A gőzfürdő 111 százalék­ra, a strandfürdő pedig 156,9 százalékra teljesítette évi ter­vét. Az országos hírű strand fejlődését mi sem mutatja jobban mint az, hogy az 1948- beli 132 ezer forint bevétel, 1958-ban 550 ezer forintra duz­zadt, Igen jelentős volt a dol­gozók abbeli sikere hogy az 1957í évi 25,5 százalékos há­lózati veszteséget 5 százalékkal sikerült csökkenteniük jó mun­kájukkal. Ez 120 ezer köbmé­ter ivóvíz-többletet jelent a la­kosság részére. Kevesen tud­ják, hogy a jéggyártás is a vízművek kezében van. Itt sze­zonidőben, három műszakban* * * naponta 800 tábla jeget állí­tanak elő. A kútfelújítás terén — mely hasonlóan a vállalat profiljába tartozik — 113,9 szá­zalékot teljesített az egri Víz­mű és Gyógyfürdő Vállalat. Különösen kimagasló volt az eredmény a munkafegyelem terén, hiszen az elmúlt egész év alatt csupán 16 igazolat­lan távoliét volt, amiből alap­jában csak 2 nap jön számí­tásba, mert a többi 14 nap egy olyan dolgozó részéről mutatkozott, akit hamarosan el is távolítottak a vállalattól. 1958-ban komolyabb baleset nem fordult elő, és 5 százalé­kos megtakarítást értek el a víz-, szén- és villamos-energia felhasználása terén. Az egri Vízmű és Gyógy­Terpes községben komoly feladatok előtt áll a termelő- szövetkezet. Arról van ugyanis szó, hogy a megnövekedett ál­latállomány gondjait kell meg­oldani, éppen ezért a tagság úgy döntött, hogy az állami fürdő Vállalat dolgozóinak jő munkáját mi sem dicséri job­ban, mint hogy 18 napi nye­reségrészesedést kaptak. Az élüzem-oklevelet Alföláy György, a Vízügyi Főigazgató­ság főmérnöke nyújtotta át a vállalat vezetőségének. Szabó igazgató elvtárs pedig a Víz­ügyi főigazgató által adomá­nyozott „vízgazdálkodás kiváló dolgozója” oklevelet kapta. Ez­után 12 dolgozót jó munká­jukért pénzbeli jutalomban részesítettek. A továbbiakban a tanácsok és a megjelent szak­szervek képviselői értékelték a vállalat jó munkáját. Az egri Vízmű és Gyógy­fürdő Vállalat elért kimagasló sikerei annál is inkább tart­hatnak számot a legszélesebb érdeklődésre, mivel nem ke­rültek az elmúlt évek során sikerei a közönség tudomásá­ra. Most azután igazán nincs mit szégyenkezniük a vállalat dolgozóinak! hitellel épülő 100 férőhelyes is­tálló elkészülte után még egy 100 férőhelyes szarvasmarha- istállót építenek társadalm munkával és így lehetővé U szik minden közös jószág e helyezését. SUGÁR ISTVÁN Két darab 100 férőhelyes istállót épít a terpesi Rákóczi Termelőszövetkezet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents