Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
iöS9. április 4., szombat íípüjsAg $ Április 4-e van. Ünnepelünk. Felszabadulásunkat, szabadságunlcat ünnepeljük s felszabadítóinkat köszöntjük ezen a napon. Tizennégy esztendő nagyon kevésnek számít a történelem évrengetegében. De a mi életünkben sokat, nagyon sokat jelent ez a közel másfél évtized. Tizennégy évvel ezelőtt jöttünk fel a sötét pincék és bunkerek mélyéből a fényre, a friss levegőre. A fasizmus embertelen sötétségéhez szokott szemünk kezdetben nehezen szokta a fényt. De aztán megszoktuk és megszerettük a világosságot, a szabad, friss levegőt és élni is Pócs Elemér igazgató. Hatvan Negyvenkét éves s a Hatvani Téglagyár igazgatója. Egy üzemet vezet, irányít, egy üzemet, amellyel annak idején mások gazdálkodtak. Ma már kevés szó esik a gyár régi urairól, akik másfél évtizeddel ezelőtt igazgatták a gyárat, a gyár dolgozóit. Pócs Elemér igazgató elvtárs akkor még egyszerűen csak „hallja-e, Pócs“ volt és Sarudon kő- műveskedett. Egészen a háború kezdetéig. Bevonult. Megsebesült Éppen- hogy Kissé felgyógyult, máris vitték tovább. Irány ^Németország. Nem akart tovább menni. Szombathely környékén negyedmagával megszökött. — 1945. március 19-én éppen a bunkerra akartunk ajtót rakni. Délelőtt tíz óra felé járt az idő, amikor egy fiatal, húsz év körüli szőke szovjet katona lépett elénk..; Május 1-én már Sarudon voltam. — Így kezdődött sorsának alakulása. 45-ben belépett a pártba. 1950-ig mint kőműves dolgozik, rakja a falakat, építi a házakat. Később brigádvezető lesz, majd a művezetőképző iskola elvégzése után előléptetik. Telnek az évek. Gyöngyösre kerül, személyzeti előadónak. Füzesabony a következő állomás. A Sütőipari Vállalat igazgatójává nevelik ki. A szakma szeretete azonban visszaviszi az építőiparba. S ha nem is házakat építeni, de legalább rokonhelyre, téglákat gyártani. Így lesz a Hatvani Téglagyár igazgatója az egykori sarudi kőművesből. Most itt lakik feleségével, s két gyermekével az üzem területén, s nagyon büszke a gyárra, munkásaira. Igaza van, most lett élüzem a téglagyár, most fizettek tizenháromnapi nyereségrészesedést is. Pét re Sándor, százados Nem könnyű bejutni az egyik katonai alakulat századosához, Petre Sándorhoz. Csattogó katonás léptek kísérik utamat. Néhányszor berreg a telefon s aztán célhoz érünk. — Tizenhárom éves voltam akkor.- Mátraverebélyen laktunk. Nekem nagyon tetszettek azoK a napok, olyan izgalmas volt. A nagyapa már nagyon várta az oroszokat és sokat mesélt róluk. Hadifogoly volt ő még az első háborúban. így hát értett a nyelvükön is. Két napig tartott a front a faluban. A pincében voltunk, de- hát minket, gyerekeket nem lehetett ott tartani. Hajtott bennünket a kíváncsiság. Mikor már elcsendesedett a harci zaj, a szom- szédék pincéjébe szovjet híradósokra bukkantunk. Mindjárt szóltunk nagyapónak, ő aztán beszélgetett velük..; Aztán elmentek a katonák, mások jöttek helyettük. Nálunk is lakott egy tüzér- őrnagy, egy moszkvai tanító. Sokat mesélt Moszkváról, az iskoláról, és a családjáról. S mi történt ezután? Hogyan alakult élete sora? Erről már nehezebben beszélt a százados elvtárs, pedig van mit mondania. 1948. tavaszán a tanácshoz kerül, majd jelentkezik a Kossuth Akadémiára. Tizenhét éves csupán. De hát ez az új világ, ez a friss levegő az ő életét is más irányba vitte. Alhadnagyként végzi az akadémiát, s utána öt évre Moszkvába megy a páncélos akadémiára. Azóta már több helyen megfordult az országban s most megyénkben teljesíti kötelességét: őrködik a felszabadult emberek fölött. Molnár Gusztáv párttitkár. Gyöngyös Ő már 38 éves volt 1944-ben. Sok mindent értett már akkor. Tudta, hogy van egy ország — nem is olyan messze —, ahol másként élnek az emberek. Van egy olyan ország, ahol nem kell olyan kevésért oly nagyon soKat dolgozni, mint neki a téglagyári gépésznek, vagy a többi dolgozó embernek. 1924-től részt vett a Vas- és Fémipari Szakszervezet munkájában. Sokat olvasott, s a háború ideje alatt kétkedve figyelte a hadijelentéseket, amelyeK a győzelmes csatákról számoltak be. 1940-ben már rendszeresen hallgatja a külföldi és a szovjet rádiót. Tudja az igazságot. — A Szurdok-parton laktunk, a Ga-dóczy-telepen, közvetlenül az országút mellett. November 19-én érték el a szovjet csapatoK az országutat. A várost már körülfogták, de a Sárhegyen még németek tartózkodtak. Két családdal laktunk együtt Nem mentünk sehová. tudtunk vele. A fényre jöttünk, a szónak átvitt értelmében is. A régi világ elnyomott munkása, földnélküli parasztja, gondolkodó értelmisége elfoglalta méltó helyét a szabaddá, függetlenné vált országban. Űj értelme lett az életnek, a munkának, az alkotásnak. A felszabadítók harcai nyomán a szovjet nép segítségével alakult új életünk, amelyet mind bátrabban és bátrabban formáltunk mi is szebbé, jobbá, boldogabbá. Néhány embert, néhány sorsot mutatunk most be a Maradtunk, s bíztunk. Néhány napig a „senki földjén” voltunk, s többször cserélt gazdát is a terület. Olyan eset is volt, hogy a németek csirkét sütöttek a konyhánkban, s amikor az ropogóssá sült, már szovjet katonák ültek az asztalunknál. Egy 54 tagú felderítő századdal találkoztam először. Jól emlékszem a parancsnokra. 35 év körüli százados volt, Alekszandemak hívták. Sokat változott az élete Molnár elvtársnak. Azoktól a novemberi napoktól kezdve új lehetőségek nyíltak előtte. December végén már tagja a pártnak, 45. elején pedig a környező községekben szervezi a pártot' Pártmunkás, pártfunkcionárius lett. Napjainkban a Gyöngyös városi pártbizottság titkáraként segít formálni, alakítani új életünket. A gyöngyösiek szeretik. Igaz embernek tartják. Kovács Lászlóné járásbirő, Eger Éles szögben fordult Kovács Lászlóné életútja az elmúlt 14 esztendőben. Felszabadult ő is, felszabadult, mint egy debreceni környéki tanyavilág földműves családjának gyermeke, de felszabadult úgy is, mint nő. Tanácsvezető bíró lett az egykori parasztlányból, bíró, alfi a népalkotta törvényekkel keresi, védi az igazságot. Tizenhat éves volt a felszabaduláskor. f — Egy birtokon dolgoztunk, szerződéses kertészként. Amikor közeledett a front — 44 augusztusában lehetett — egy földbjm karban húzódtunk meg. Először román, majd ukrán katonák jöttek Azután feljöttünk a szabadba piszkosan, maszatosan... A katonák néhány perc múlva tovább mentek, majd jöttek a többiek sokan, nagyon sokan. Most már egy új élet kezdődött az én számomra is. Szüleim földet kaptak, néhány évig nekik segítettem én is. 1950-ben kerültem a tanácshoz, majd tanácstaggá választottak. 21 éves voltam akkor. Elküldték államigazgatási iskolára, utána tanácstitkár lettem. Aztán innen is tovább vittek. Ä járási tanács személyzeti osztályára kerültem, itt dolgoztam 1953-ig. Nem maradt sokáig ezen a helyen sem. Munkatársai, felettesei bíztak benne. Képesnek tartották nehezebb feladati megoldására is. Tanulni küldték. A bírói és államügyészi akadémiára került, ahonnan két év elteltével, mint bíró távozott. Egerbe került a járásbíróságra. Itt tovább tanul. Most végzi az egyetem jogi karát. Nehéz munkája és a sok tanulás mellett nem feledkezhet meg férjéről, négyéves fiáról, s otthonáról sem. Pintér József művezető, Apc Volt lakatos, gyári munkás, élt alkalmi munkákból, majd katona lett. A 44-es időkben Zalában tartózkodott. S amikor csapatteste tovább vonult, ő megszökött és a Csallóközben bujkált. Négy hónapot töltött különböző helyeken, pincékben, padláson, s kis parasztházak szobáiban. — Nehéz napok voltak. Bujkálni kellett a német és a magyar katonák elől, éppúgy, mint a csendőrök és nyilasok dől. De sikerült. Az egyik nap hajnalán találkoztam először szovjet katonákkal. 25 év körüli ukrán fiúk voltak. Ez 45 elején történt. Hazamenni, ez volt akkor egyetlen vágyam. Nagy kerülővel érkeztem Jászberénvbe. Három évig dolgoztam odahaza, majd Pestre kerültem. Ettől kezdve már nyílegyenes Pintér József életútja. Pesten a Barta András tsz-elnök. Füzesabony Apja négy hold földjén dolgozott Füzesabonyban, egészen 1942-ig. Ekkor vitték be katonának. A dunántúli csatákban megsebesült, s a kórházzal együtt vitték Ausztriába. Számára idegen földön ért véget a, háború. Amerikai fogságba kerül. Majd a szovjetek veszik át a tábort. 1945. augusztus elejére ért haza, neki már csak másfél hold jut a földosztásból. Szorgalmasan dolgozgatja földjét, majd mikor 1950-ben megalakul a Petőfi Termelőszövetkezet, ő is kéri felvételét. — Nem sokáig dolgoztam * szövetkezetben, elvittek elnökképző iskolára, majd utána én lettem a szövetkezet elnöke. 53-ban ismét iskolára kerültem. Elvégeztem az egyéves Mezőgazdasági Akadémiát, majd utána tovább vezettem a Petőfi Termelőszövetkezet munkáját. Ez röviden Barta András 14 éves életútja. Persze, hozzátartozik ehhez még egy és más. Az például, hogy országgyűlési képviselő és az Országos Termelőszövetkezeti Tanács elnökségének tagja, s jó munkájáért Munkaérdeméremmel tüntették ki. Rászolgált a kitüntetésre, s bizonyéra rászolgál majd a további elismerésekre is. Szép feladat, s nehéz munka van a vállán. Elnöke ma is a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezetnek. Csakhogy ez a szövetkezet ma már nem a régi. Háromezer holdat mondhatnak magukénak, s 500 tagot mutat a szövetkezet névsora. Van dolga az elnöknek, s a tagoknak egyaránt. Halasi László tanár, Eger Cegléden nőtt fel, szülei vasutasok. Sikerült elvégeznie a tanítóképzőt, s 1941-ben már tanított egy kis falusi iskolában. Mikorra egyet fordult a naptár, elérte a 21-ik életévét, s besorozták. Katonáskodás, majd front. 1944. október elején Szeged környékén csatázik, majd néhány nap múlva Kecskemét határában fogságba került. Három évet tölt el a Vologda! körzetben hadifogságban. A táborban rendszeresen járt az Igaz Szó című lap, így hát mindent tudtak az itthoni eseményekről. Dp nemcsak erről. Tudták azt is, hogy mit jelentett a háború a szovjet népnek. A környéken lakó civilék borzongva mesélték a feldúlt, felégetett ukrán falucskákról, rombadöntött városokról, s agyonhajszolt, megkínzott emberekről. A fasiszta csapatok művei voltak. Nem. Ö, az ifjú magyar tanító nem igy képzelte, nem ezt akarta, s ő nem is tette, de a háborúnak vastörvényei vannak. — Sok mindenre rá kellett jönnöm ott kinn. Volt időm rá bőven. 47-ben jöttem haza. Tudtam, hogy idehaza egy új világ van alakulóban. Részt akartam venni ebben a munkában. Pedagógus vagyok. Olyan embereket akarok nevelni, akik sohasem lesznek képesek embertelen dolgokat cselekedni. Hazajövetelem után kineveztek igazgatónak, majd 1952-ben tanár lettem, s azóta a Pedagógiai Főiskola gyakorló iskolájában tanítom a gyerekeket biológiára és persze, emberségre is. Hornyák János, Sírok . , , Foglalkozására nézve kisdiák, s a siroki általános íSKola nyolcadik osztályának tanulója, ö még nem tud emlékezni a tizennégy évvel ezelőtti eseményekre. Nem is emlékezhet, hiszen éppen azokban a napokban született egy siroki család második gyermekeként. Most tizennégy éves. Egyidős a szabadságunkkal. így került hát a kisdiák e sorok közé. S ha a siroki kőfaragó gyermekének nincs is múltja, annál szebb jövő áll még előtte. S csupán rajta múlik, hogy mivé fejlődik. A jelek biztatóak. Jó tanuló, s az úttörő-mozgalomban is megállja a helyét. A siroki úttörők őt küldik most Budapestre, a II országos úttörő találkozóra. Utána pedig irány a gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum. Felvételi vizsgára kell jelentkeznie. Reméljük, sikerülni fog, s a következő évben már mint a technikum tanulója ismerkedik a mezőgazdászok számára nélkülözhetetlen tudománnyal. szakmájában dolgozik, majd 1952-ben agy újonnan alakuló üzemben vállal munkát. Ez az üzem volt az Apci Fémtermia Vállalat elődje. S amikor az üzem Apcra költözik, mint csoportvezető kerül a Fémtermia Vállalathoz. Közben persze sokat kellett (tanulnia. Erre minden lehetősége megvolt. Elvégzett több tanfolyamot s megfelelő tudást szerzett arra, hogy művezetővé léptessék elő. Azóta Zagyvaszántón lakik. Nemrég nősült, s az üzemben dolgozik felesége is. S ha néha-néha meglátogatja szüleit, az öreg földműves büszkén néz 40 éves fiára, aki ma már egy fontos művezetője, s megbecsült ember szakmájában, Néhány ember életútját, sorsfordulását mutattuk be röviden, vázlatosan. Nyolc emberről szól ez az írás de szólhatna nyolc-, sőt tízmillióról is. S ha' hivatali beosztásban^ címben és rangban nem is emelkedett mindenki egyenlően, egy azonban bizonyos: emberi rangunkban emberi méltóságunkban mindannyian sokat, nagyon sokat emelkedtünk az eltelt 14 év alatt. Messziről indultunk és messzire akarunk eljutni A nehezén már túljutottunk. Egy új világ, egy szabadé bb világ tárul elénk, amely sokkal jobb a tegnapnál. S nagyon biztatóak a holnap ígéretei is. Márkusa Láss!©
