Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-29 / 99. szám

1959. április 29., szerda

NfiPÜJSÁ©

8

10 éves a KGST

Tíz évvel ezelőtt, 1949 áprilisában alakult meg a szocialista országok gazdasági együttműködésének legfelsőbb fóruma, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A KGST megalakulása történelmi jelentőségű volt a szocialista országok életében. Létrehozását nem utolsósorban az tette szükségessé, hogy az imperialista államok gazdasági blokád alá akarták venni és vették is a szocialista útra lépő országokat, közöttük hazánkat is. Ez a blokád azonban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásával ösz- szeomlott, jelentősége a semmivel egyenlő értékűvé vált.

A második világháborúban, a Szovjetunió győzelme során felszabadult országok a gazdasági fejlődésnek különböző fokán állottak. Hazánk is elmaradott, agrárjellegű ország volt, ipara alacsony színvonalon állt. Hasonló volt a helyzet Romániában, Bulgáriában, Albániában és bizonyos értelemben Csehszlovákiában, Lengyelországban is. Amikor a felszabadult országok — közöttük Magyarország — hozzákezdtek a szocializmus építéséhez, elengedhetetlenné vált egy olyan legfelsőbb fórum létrehozása, amely meg tudja teremteni az illető országok együttműködését, össze tudja hangolni az országok népgazdasági terveit, fel tudja mérni azokat a legsürgősebb tennivalókat, amelyek egy-egy adott országban a legfontosabbak. Ez a szerv 1949. áprilisában Moszkvában alakult meg, s tagjai Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió lettek. 1956. óta a Kínai Népköz- társaság, a Mongol Népköz- társaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság is részt vesz a KGST tevékenységében — mint megfigyelő.

A KGST működésének első időszakában a népi demokratikus országok az első hosszú- lejáratú terveiket valósították meg. A szocialista nemzetközi munkamegosztásnak óriási jelentősége volt a szocialista világrendszer fejlődése és rohamos megerősítése szempontjából. Nagymértékben előmozdította a szocialista iparosítás győzelmét, az imperialista országoktól való technikai és gazdasági függés megszüntetését. Jelentősen meggyorsította a KGST-be tömörült országok kooperált. tevékenységét, a technikai haladást, s ez alapjául szolgált a tervgazdaság rendszerének megszilárdításának.

BÄR A TÜLERÖBEN levő ellenség támadása elől az 5. hadosztály csapatainak vissza kellett vonulni, támadásuk mégis igen jelentős volt az egész frontszakasz szempontjából. Ahhoz, hogy az 5. hadosztály előrenyomulását megakadályozza, a cseh hadvezetőség kénytelen volt a salgótarjáni támadófrontot gyengíteni, ezáltal viszont könnyebbé vált a 6. hadosztály május 12-i áttörése. A visszavonulásnál határozottan megmutatkozott az, hogy a hadosztály parancsnoksága nem tartja szívügyének Eger védelmét. A város feladását javasolták Stromfeld ezredesnek és mielőtt az ő válaszát megkapták volna, már kivonták a hadosztályparancsnokságot Egerből és megkezdték a csapatok visszavonását is. Eger északi részén a visszavonulás biztosítására egy tűzérüteget helyeztek el. s ez tűz alatt tartotta a ' csehek Felnémettől délre, Eger irányában történő előnyomulását. A cseh tüzérség is beavatkozott a harcba, rendszertelenül lőni kezdte a várost, amelynek következtében számos városi épület meg- roneálódott, s többen megsebesültek.

Gianové Ágost, Eger ideiglenes karhatalmi biztosa, a

Hadseregfőparancsnokságnak

küldött jelentésében a követ- kezőképoen írja le Eger ostromát: „12-én a harcvonal közvetlenül a város felső szélére jutott, a városban a harci zaj tisztán hallható volt. A délelőtt folyamán az ellenség 8—8 ásvúlövést tett a városra. amelyek romboló kárt ahg tettek, azonban a lövésekből

1950—1955. között hatalmas változások mentek végbe a mi hazánkban is. Ezek az évek voltak azok, amelyekben — a kölcsönös együttműködés és elsősorban a Szovjetunió nagyarányú segítségének eredményeként — hazánk elmaradott mezőgazdasági jellegű országból gyorsan iparosodó országgá lett, s e néhány év alatt meg tudta háromszorozni ipari termelését. Országunknak létkérdése volt az iparosítás megvalósítása. Az alapvető nehézipar, s az ennek alapján kibontakozó könnyűipar — az ország gazdaságának gerincét kell, hogy képezze. Ezt mi meg tudtuk valósítani — felhasználva azokat a lehetőségeket és adottságokat, amelyek számunkra is biztosítottak voltak a KGST-ben.

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában a Szovjetunió és a népi demokratikus országok között a nemzetközi gazdasági kapcsolatok leghaladóbb elve, a prolétárinterna- cionalizmus testesül meg. A KGST-ben részvevő országok a legteljesebb egyenjogúság elve alapján működnek együtt és messsKmenően a kölcsönös előnyök nyújtásának elvét

tartják szem előtt. Ezen

együttműködés során lehetővé válik, hogy nemzetközi méretekben fel tudják térképezni a különböző országok gazdasági forrásait és szükségleteit —, ennek alapján tudják azután rögzíteni az együttműködés, a segítségnyújtás mértékét és milyenségét.

Gazdasági együttműködésnek e legmagasabb fóruma lehetővé tette a népi demokratikus országok és a Szovjetunió távlati, 5—15 éves népgazdasági tervének összehangolását. A tervek összehangolásának eredményeként fokozottan lehetővé vált az országok közötti kölcsönös műszaki, tudományos segítségnyújtás, a különféle ipari ‘ gyártmányok szakosítása, lehetővé vált a szocialista világrendszer gazdasági előnyeinek jobb kihasználása, az egyes szocialista országok termelő erőinek gyorsabb ütemű fejlesztése.

Az 1956-os őszi ellenforradalom alatt sokféle aljas támadás érte a Szovjetunió és a népi demokratikus országok KGST-ben való együttműködését. Egyesek — hangulatkeltés céljából — úgy állították be ezt az együttműködést, hogy az rendkívül hátrányos Magyarország számára. Mondani sem kell: ez az állítás nem volt több ostoba és hazug rágalomnál. Az igazság az — s

ezt még egyszer hangsúlyozzuk —, hogy a KGST-ben együttműködő országok a legteljesebb egyenjogúságot élvezik, s a kölcsönös előnyök alapján valósítják meg or- szá gépítő terveiket. És azok az országok, amelyekkel mi a KGST-ben együttműködünk — nagyértékű segítséget nyújtottak nekünk éppen az ellenforradalom leverését követő konszolidációs időszakban. Azokat az óriási károkat, amelyeket az ellenforradalom okozott a népgazdaságnak, csak hosz- szú-hosszú évek múltán tudtuk volna helyreállítani, — ha csak a saiát erőnkre lettünk volna utalva. De nem voltunk egyedül: ott állt mellettünk a Szovjetunió, s valamennyi népi demokratikus ország, s tőlük azt a segítséget kaptuk meg, amelyre a legjobban szükségünk volt az adott időszakban.

Pártunk márciusi határozata a szocializmus gyorsabb ütemű építését hirdette meg, hangsúlyozván: ez év végére érjük el népgazdasági tervünk néhány mutatójának egyébként 1960-ra tervezett színvonalát. Ez óriási feladat — és megvalósítása el sem képzelhető barátaink segítsége nélkül. Pártunk és kormányunk mielőtt meghirdette volna e nagy feladatot — számba vette, felmérte azokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista országokkal való együttműködés számunkra biztosítani tud. S ez az együttműködés az év végére minden bizonnyal megtenni a maga gyümölcseit — országunk és népünk javára.

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusának határozata leszögezi: A szocialista országok lényegében egyszerre jutnak el a kommunizmus kapujához. Ez azt jelenti: a szocialista táboron belül a gazdaságilag fejlettebb országok segítséget nyújtanak a kevésbé fejletteknek, hogy azok fel tudjanak zárkózni az élenjárókhoz. A szocialista világ- rendszerben rbinden egyes ország gazdasága szakadatlanul fejlődik, S ugyanakkor gazdasági színvonala a legfejlettebbek színvonalán egyenlítődik ki. E törvény megvalósulását segíti elő a KGST, e törvény megvalósulásával gyarapodik a szocialista tábor gazdasági ereje, e törvény megvalósulása dönti majd el azt a versenyt, amely a Szovjetunió, Kína és a többi népi demokratikus ország, és a kapitalista országok között folyik. Nem kétséges: a szocialista tábor országainak javára.

ü?enddgz*

Szúrom! Ferenc, Heves: Kérjük,

kis tudósítását egészítse ki azzal, hogy milyen munkát végzett a szülői munkaközösség. — értjük alatta, hogy a rendezvények bevételéből — hogyan jutottak hozzá olyan anyagiakhoz, amiből zongorát tudtak vásárolni. Írását vár- iuk, s kiegészítve, kibővítve közlésre kerül.

Méray István, Eger: Egerrel

kapcsolatos észrevételeit megkaptuk. s azokból néhányat fel is használunk. Ami a hirdetés jeligéjét illeti, azzal mi is egyet értünk. További írásait várjuk.

Fügedi Imre, Parádsasvár: Mindkét írását megkaptuk, s azok közül egyet már fel is használtunk, a könyvtárról írt cikkére is hamarosan sor kerül.

Balázs Agnes, Gyöngyös: A budapesti úttörő kiállításon tett látogatásáról írt tudósítását az „Úttörőélet” című rovatunkban használjuk majd fel. Kérjük, máskor közvetlenül az Üttörőházhoz küldje írásait, s így rövidebb idő alatt kerül feldolgozásra.

— AZ EGER—Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat a múlt év második felében hatmillió huszonnyolcezer cserepet és 104 ezer 644 palát hozott forgalomba. Ezenkívül kilencezer ajtót és ablakot adott el.

Átfúrják

földünk külső kérgét

Portoricotól északra, egy több hajóból álló flotilla rövidesen tudományos kutatásokba kezd, melynek során át akarják fúrni a Föld kérgét. Az óceán fenekén végzett fúrásokkal meg akarják állapítani, hogy tulajdonképpen milyen anyagokból áll a Föld magva. A napvilágra kerülő mélytengeri üledékből a Föld fejlődésének történetére vonatkozólag érdekes tudományos következtetéseket lehet majd levonni. Különösen a növény- és állatvilág eredetéről remélnek a tudósok közelebbi adatokat.

Néhány szó a CA 45-07 rendszámú gépkocsi vezetőiéhez

ön, uram, a CA 45—07.

rendszámú magán személy- gépkocsi tulajdonosa az elmúlt szombaton rövid két- kilométeres útszakaszon háromszor megsértette a közlekedés rendjének alapvető szabályait. Először is Horton, amely tudvalévőén nemcsak hosszú község a 3. számú fő- közlekedési út mentén, hanem a nap minden szakában nagy a forgalma, körülbelül 40—45 kilométeres sebességgel futó gépkocsinkat pillanattok alatt megelőzte. Nem kellett nagy szakértelem hozzá, hogy megállapíthassuk, lényegesen túllépte a lakott helyeken engedélyezett 50 kilométeres maximális sebességet, mégis, hogy bizonyosak legyünk dolgunkban, több száz méteren keresztül igyekeztünk követni az ön kocsiját. Pobedánk sebesség- mérője 80 kilométert mutatott, amikor körülbelül úgy haladtunk, mint az ön kis szürke autója.

Ez volt az egyik. A másik a falu végétől 200—300 méterre történt. Ha emlékszik egyáltalán az útra, amelyen végigszáguldott, tudnia kell, hogy ott két kanyar következik egymás után. Az egyik balra, a másik jobbra. A két kanyar között, velünk egyező útirányban egy lovasszekér ballagott. A második kanyarban pedig szemben feltűnt egy sötétkék taxi. Ennek ellenére ön szabálytalanul megelőzte a lovaskocsit és nem sok hiányzott ahhoz, hogy akkor, már körülbelül 90 kilométeres sebességgel neki nem szaladt a taxinak. Kiérve a kanyarból, ismét néhány száz méterrel odébb

nagy embercsopőrtosulást láthatott az út szélén. Egy nem sokkal előbb történt baleset tanúi, helyszíni vizsgálói voltak azok. S itt követte el Ön a harmadik szabálytalanságot, ami nemcsak ffi KRESZ szerint az, hanem az emberi gondolkodás szerint is. A baleset színhelyénél ugyancsak jóval 80 kilométeres sebességen felüli tempóval száguldott el az úton, körül sem tekintve, le sem lassítva. A sérülteket akkor már elszállította a mentő, nem lett volna hát szükség segítségére, mégis, akik ott álltak, megbotránkozva tekintettek a kis szürke autó után: annyi emberség se legyen valakiben, hogy eszébe sem jut hasznára lenni bajbajutott társának! ön ezzel nem törődött, mint ahogy azzal sem, hogy előző két súlyos szabálytalansága az ugyancsak a gépkocsiban utazó családjának és saját- magának az életébe is kerülhetett volna.

Az ön sorozatos szabály■» talanságának egűik szemtanúja megtette feljelentését a CA 45—07. rendszámú gépkocsi ellen. Nem azért, mert irigykedett Önre, s pompásan száguldó kis masinájának nagy sebességére, hanem azért, mert emberségesebb volt önnél. Óvni akarja önt az ilyen esztelen hajtásból eredő esetleges tragédiáktól, s óvni akarja egyre növekvő forgalmunkat is az ilyen felelőtlen gépkocsivezetőktől, akik ha egyszer kormány mellé ülnek, nem ismernek határt, közlekedési szabályt, sebességet, emberséget.

—ger.

Munkások, műszakiak segítik a termelőszövetkezeteket

A MEGYE IPARI üzemei jelentős gazdasági segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek. A Selypi Cementgyár udvarán ekekapa és borona vár javításra. A gyár lakatos-részlegének dolgozói munkaidő után, társadalmi munkában javítják meg és küldik vissza a kerekharaszti termelőszövetkezetnek, hogy a tavaszi munkát zavartalanul elvégezhessék. Andrejkó Gyula, a gyár főmérnöke, többször meglátogatta a termelőszövetkezeti község vezetőit és segítői Tanácsköztársaság Heves megyében

A felvidéki támadás előkészítése

ségnvújtásról beszélgettek. A főkönyvelő a termelőszövetkezet könyvelőjének segített.

A mátraszőlősi kőbányászok ígéretet tettek, hogy a tsz-ek részére felajánlott kétezer tonna cementhez szükséges követ biztosítják. Kocka László bányamester, Bállá ■ József, Tóth k. József lőmesterek és Bállá István kőfejtő április hónapban is ki terme 'téls a 300 tonna cementhez szükséges követ.

Naponként indulnak kőszállítmányok a megye termelőszövetkezeteibe istálló építéséhez, a Selypi Cementgyárból. A lőrinci tanács kőbányájában társadalmi munkában termelik a követ a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt, a Selypi Cukorgyár és a Selypi Cementgyár munkásai.

DE NEMCSAK a selypi medence munkásai tesznek ki magukért, hanem az ipari munkásság támogatása is jelentős a gyöngyösi járásban* A gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárban agitációs brigádok alakultak, hogy a közös gazdálkodás gondolatát minél szélesebb paraszti rétegekhez eljuttassák a járás községeiben. A gyár munkásainak ez volt az első lépése, amit a termelőszövetkezetek patroná- lásábaij tettek. Utána a konkrét segítségnyújtás következett* A Váltógyár patronálja a gyöngyöshalászi Petőfi és Kossuth Termelőszövetkezetet* Sürgős, apró javítási munkákat. vízhordó lajt, ekekapa és fűkaszálógép rendbehozását végzik, társadalmi munkában a gyár munkásai. Vasárnaponként és munkaidő után építőbrigádok utaznak le Gyöngyöshalászra, hogy bontási anyagból száz férőhelyes istállót építsenek.

A másik gyöngyösi vállalat, az É. M. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai a járásban levő Adács termelőszövetkezeti községet segítik a forradalmi átalakulásban. A vállalat munkásai megbeszélésen határozatot hoztak, hogy szabad szombatokon és vasárnap délelőttön a Váltógyár mintájára, 50 férőhelyes istállót építenek a termelőszövetkezeti községben. A mezőgazdaságban szakmai jártassággal rendelkező, mezőgazdasági iskolát végzett dolgozók szükséges szakmai felvilágosítást adnak helyszínen a termelőszövetkezeti dolgozóknak.

AZ EMLÍTETT három ipari üzem munkásai mellett az egri Autóipari Forgácsológyár, a gyöngyösi XH-es akna bányászai de a megye többi ipari üzemének munkásai is segítik a termelőszövetkezetek megerősödését. A munkás-paraszi szövetség így válik termékeny, segítő valósággá napjainkban.

Kovács János

őket* Az ellenég veresége? olyan nagy volt, hogy csapa-? taink csupán Pétervásáránál ? 300 foglyot ejtettek és 35 gép-? puskát zsákmányoltak. ?

A Pétervására—Kisterenye? között megvívott csata tenné-? szetesen nem lehetett volna? teljes értékű akkor, ha a had-^ seregparancsnokság nem tud-? ta volna összehangolni a kü-> lönböző frontszakaszok harc1? cselekményeit. Abban az eset-? ben lehetővé vált volna, hogy? a csehszlovák hadvezetőség,? más, kevésbé veszélyeztetett? frontszakaszok gyengítése árán? igyekezzen csapatainkat visz-? szanyomni úgy, ahogy az? Bélapátfalvánál is bekövetke-? zett. ?

A MISKOLCI TÄMADÄS? tervét azonban a vöröshadse-? reg egységei éppen május 20-? án kezdték megvalósítani. Az? előnyomulást 19-én este az 5.? hadosztály csaoatai indították? meg. 7 zászlóalj és 2 üteg.? egy páncélvonat támogatásé-? val az eger—putnoki vasút-? vonal mentén nyomult előre.? május 21-én véres harc árán? elfoglalták Szilvásváradot. 22-? én pedig Borsodnádasdot ? Csaoataink tehát elérték a? Sajót, nem sokkal ezután pe-? díg bevonultak Putnokra. A? Heves megyéből kiindult csa-| patok ezzel elhagyták a me-? gve területét. Nem kísérjük? őket nyomon a dicsőséges fel-? vidéki hadiárat során. Kétség-? teien. hogv a felvidéki har-? cokhól a Heves m°gvei fiatal? vöTYískatrvnáli ig hősben sd-2

vették részüket és Tiszolctól. vonultak vissza a Clemenceau-s jegyzék elfogadása után. > (■Folytatjuk) s

Bíagy József í

hadjárat megindult volna, a csehszlovákok váratlanul egy igen erős támadást indítottak a salgótarjáni védőszakasz és az 5. hadosztály balszámya ellen. Május 18-án az ellenség Pétervására és Bélapátfalva között, mintegy négy zászlóaljjal és tüzérséggel előrenyomult s a déli órákban elfoglalta Pétervásárát, estig pedig Terpes környékére ért. Az 5. hadosztály ittlevő zászlóalja a túlerő nyomása elől délkeleti irányban tért ki. A csehszlovák hadvezetőség, mivel Salgótarján elfoglalásával eddig északról hiába kísérletezett, most Kisterenyén keresztül délkeleti irányból kísérelte meg a város elfoglalását. Az ellenség terve azonban gy sem valósult meg.

BÄR KISTERENYÉT elfoglalták és súlyos helyzetbe hozták a salgótarjáni védőket, a proletárkatonák hősiessége ismét megmentette az ország egyik legfontosabb szénmedencéjét. Május 20-án reggel, a Pétervásáráról kiszorított zászlóalj visszafoglalta Pétervásárát az ellenségtől, s ezáltal a Kisterenyét birtokukban tartó ellenséges erők két tűz közé kerültek. Ezzel egyidő- ben a hadseregparancsnokság által megerősített 46/1. és 11/1. zászlóaljak is támadást indítottak a Kisterenyénél levő ellenséges erők ellen, s szétszórták és visszaszorították

te ki részét, amely Pétervásá- rán foglalt állást és keletről állandóan nyugtalanította az ellenség salgótarjáni hadmoz- dulátait. Május 10-től kezdve, amikor a 6. hadosztály támadása fokozatosan kibontakozik, ez a zászlóalj is fokozza tevékenységét és Pétervásáráról kiindulva, Bátor—Bocs— Szúcs, illetve Istenmezeje— Bükkszenterzsébet és Szent- domokos irányába nyomult előre.

AZ EGRI VÉDÖSZAKASZON május 13-tól egészen május 20-ig nem volt jelentősebb harci cselekmény. A helyi jelentőségű csatározások nem hoztak lényeges változást a front állásában. A miskolci csatával kapcsolatban azonban a hadseregparancsnokság meghatározta az 5. hadosztály feladatait is. Az egységes irányítás érdekében május 15-én Vámosgyörkről Füzesabonyba helyezték át a 3. hadtestpa- rancsnoikság székhelyét és ennek rendelték alá az 5. hadosztályt is. A hadseregparancsnokság azt a feladatot tűzte az 5. hadosztály elé, hogy május 19-én indítsanak támadást az Egertől északra levő ellenséges csapatok ellen, nyomják azt vissza és próbálják megsemmisíteni. Az 5. hadosztály fő csapását az eger—putnoki vasút mentén kellett kifejteni, s az volt a célja, hogy elfoglalva Putnokot, elvágja a Miskolctól visszavonuló csapatok út;át ebben az irányban.

Mielőtt azonban a felvidéki

kifolyólag több sebesülés és két haláleset történt.

PÁRHUZAMOSÁN a város lövésével megkezdődött a csapatok visszavonulása, amelyek a 65. dandár kötelékébe tartoztak, egy pár órával később Némethy dandárparancsnok elrendelte, állítólag felsőbb parancsra a város kiürítését, mely parancs folytán a város katonailag délután 5 órakor teljesen ki volt ürítve.’1 A távozó katonai parancsnokság a karhatalmat is felszólította a távozásra, ezek azonban nem mentek.

A csehek azonban bekerítéstől félve mégsem mertek a városba benyomulni, hanem megálltak a város szélső házainál. A hadseregparancsnokság sem nyugodott bele a város feladásába és Stromfeld táviratban utasította a hadosztályparancsnokságot: „Védelmi vonal vételéről szó sem lehet, az ellenséget támadólag kell visszavetni.1’ Hogy Stromfeldnek mennyire helyes volt az elhatározása az csakhamar beigazolódott. A május 13-án Eger és Felnémet között megvívott összecsapásban a csehek vereséget szenvedtek és Szarvákő felé visszavonultak.

A hadosztályparancsnokság azonban nem tudta kihasználni a csapatok győzelmét nem üldözték az ellenséget, hanem hagyták, hogy az rendezze sorait. Ezekben a naookban az intervenciósok elleni küzdelemből az 5. hadosztálynak különösen az a zászlóalja vet-