Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-28 / 98. szám

1959. április 28., kedd népújság S A tervek valósággá érnek ÖT FIATALEMBER _ kol­lokviumok, államvizsgák előtt álló főiskolai hallgató — ül együtt a Pedagógiai Főiskola KISZ-szervezetének egyik szo­bájában. Csendesen néznek egymásra, s gondolataik a múltban járnak. Három esz­tendővel ezelőtt együtt léptek be a főiskola nagy kapuján s most itt állnak az utolsó hó­napok, hetek előtt, ugyanezen a kapun kifelé tekingetve, az Életet szemlélgetve. Nemsokára kis falusi általá­nos iskolák katedráin állnak mindannyian és csöpögtetik a tudást az apró emberkék fejé­be. Történelem—földrajz, és magyar—történelem szakosok. Mi minden is történt a főisko­la három esztendeje alatt ve­lük? Megismerkedtek egy sor tudománnyal, felkészültek a pedagógiai pályára szakmai, s politikai téren egyaránt. Most, ha arról kérdezik őket, mi az első tervük, ha a diploma a kezükben lesz, egyöntetűen válaszolják, de talán Mold­ván Ferenc vágja rá a leg­gyorsabban: — Legelőször is, s mindenek­előtt tanítani szeretnénk. E tekintetben nincs mitől tartaniok. Szinte mindannyian előre tájékozódtak már a le­hetőségekről. Jankovits Iván Gyöngyösről jött Egerbe ta­nulni. — Mondjam azt, hogy szülő­városomba szeretnék vissza­menni mint pedagógus? —kér­dezi mosolyogva. — Nem kö­töm én magam a városhoz, annak ellenére, hogy biztat­tak. Jó lesz nekem egy kis Gyöngyös környéki faluban is, ahová mindennap kijárhatok, mert az azért mégsem lenne rossz, ha szüleimnél marad­hatnék. A koszt és lakás mindjárt lényegesen keveseb­be kerülnek. S ha ez a ter­vem sikerül, a többi elképze­lés valóra váltása már szinte gyerekjátéknak tűnik. Szeret­nék kapni egy félnapos állást is egy napközi otthonban, s amellett folytatni akarom a már Egerben megkezdett mun­kát. Hosszabb ideje böngész­getek ugyanis a Megyei Le­véltárban gyöngyösi helytörté­neti adatok után. Otthon is ezt szeretném folytatni sza­bad időmben. Hiszen például Gyöngyös műemlékeiről ed­dig oly keveset írtak, oly ke­veset tudtak az emberek. MOLDVÁN FERENC ve­szi át a szót. — Én szabolcsi, nyíregyházi vagyok — mondja, — oda sze­MÄJUS ELEJÉN a hadse­reg szervezése még be sem fe­jeződhetett, már harcba kel­lett állítani az újonnan szer­vezett egységek egy részét. A csehszlovák intervenciós csa­patok elfoglalással fenyeget­ték Salgótarjánt, bár azt a 80. dandár és a helybeli bányász­csapatok hősiesen védtek. A hadseregparancsnokság is újabb segítséget adott, s az 5. had­osztály Tormási-féle zászlóalja megszállta május 7-én Péter- vásárát és a 80. dandár jobb- azárnyán bekapcsolódott a vé­delembe. A Tormási-zászlóalj Egerből vonult Pétervás árára, miután itt megtette kötelessé­gét és az ellenforradalmat le­verte. Az ellenség nyomása a jobbszámyon azonban olyan nagy volt, hogy május 9-én Kisterenyénél áttörték a védő­vonalat és egy cseh páncélvo­nat egészen Verpelétig nyo­mult élőre. Az ellenséges pán­célvonatot csak az első had­osztály egységeinek az erélyes beavatkozásával sikerült visz- szafordulásra kényszeríteni. A hadseregparancsnokság, látva a csehszlovák interven­ciós csapatok előnyomulását, az ellentámadás megszervezé­sére felvonultatta a zömében Kisterenye térségében állomá­sozó 6. hadosztály csapatait. A 6. hadosztály beérkezése után, május 7-től sikerült ^ a csehek előnyomulását megál­lítani, majd a május _12-én megindított ellencsapás vissza­vetette az ellenséges csapato­kat. A «. HADOSZTÁLY salgó­tarjáni harcával párhuzamo­san ugyancsak heves elhárító harcokat folytatott a tőle jobb- öláalon, Eger térségében levő retnék visszamenni. Nem a vá­rosba, hanem egy kedves, ba­rátságos faluba, ahol jó a tantestület, s ahol legalább a minimális művelődési lehető­ségek megvannak. Az iskolán kívül legyen egy művelődési otthon, ahová nemcsak szóra­kozni járnék el, hanem dol­gozni is. Segíteni a fiatalokat kultúrát terjesztő munkájuk­ban. — Látom, évfolyamtársaim közül legtöbben hazavágynak, — komorodik el a harmadik fiatalember, a leendő törté­nelem-földrajz szakos tanár, Szaniszló Ferenc. — Jő lenne otthon nekem is, de olyan ki­csi a falum, Lövőpetri, hogy mindentől el van zárva. Az emberek élnek maguknak, munkájuknak, s ki sem akar­nak tömi a körből. 850 lélek lakik mindössze az egész köz­ségben. Tanerőben sincs hiány, hiszen nem sok az isko­lásgyerek. Én meg legalább olyan helyre szeretnék kerül­ni, ahol könyvesbolt is van. Így mérem én a helységek nagyságát, mert nagyon szere­tem a könyveket. És az úttö­rőket. Úttörő-vezető vagyok. Csillebércen is voltam, a tá­borban, s nem akarom abba­hagyni ezt a munkát. Kisvár- dára kértem hát magam, ami nincs messze falumtól és köny­vesboltja, sok úttörője is van. KÖNYVEK, ÚTTÖRŐK! Mindannyian szeretik mind­kettőt, az olvasást, s a kis paj­tások nevelését, vezetését. Olasz János végzős növendék is részben a fiatalok miatt kí­vánkozik haza, falujába, Bor- sodivánkára. — Ebben a községben — mondja — nem volt még ma­gyar-történelem szakos tanár. Én leszek az első, ha a főis­kola és a községi tanács is úgy akarja. Várnak rám tsz-tag szüleim, az úttörők, a kiszis- ták, de az idősebbek is. Közü­lük jöttem, biztosan jól fogom hát érezni magam, ha ismét otthon leszek. — Talán az én helyzetem a legnehezebb — szól utolsónak Takács László. — Vámospércsi vagyok. Közel van Debrecen­hez, s ezért pedagógusok szá­mára jó hely ez a falu. Még szó sem volt arról, hogy las­san befejeződik a főiskola, s mi ismét hazatérhetünk, ami­kor a falumban tanító peda­gógusok már kijelentették, hogy szó sem lehet arról, hogy én hazamehessek tanítani. Így hát több mint valószínű, egy faluval távolabb kerülök, Ba­gamérra. Persze, attól függet­lenül, nem akarok hűtlenné válni Vámospércshez. Szere­tem és magam is művelgetem a futballt, a faluban pedig az ifjúság között ennek a sport­ágnak nincs vezetője. Szívesen vállalom hát ezt a munkát is. Tervem. ugyanis az, hogy ab­ban a községben viszont, ahol tanítani fogok, lehetőség sze­rint megszervezem a magyar szakkört. Kilenc, vagy tizenegy vizsga előtt állnak mindannyian. Ki­ki szaktantárgya szerint. Most leginkább a felkészüléssel van­nak elfoglalva, hiszen május első napjaiban már megkez­dődik a számotadás-számon- kérés izgalmas időszaka. S ha ezekben a napokban néhány percnyi szabad idejük marad, a gondolat mindig oda tér vissza: hogy lesz, mint lesz majd az iskolában, a kis ta­nulni vágyó gyerekek előtt. De azért, ahogy titkon maguk között bevallják, másra is ma­rad idő. Nem a pedagógus, ha­nem az annyi minden előtt álló fiatalember tervezgetései- re, a magánélet elképzeléseire. Moldván Ferenc „későn” kezdte a tanulást. Most 26 esz­tendős. Lehet, hogy nemsoká­ra megházasodik. Jankovits Iván először egy motorkerék­párt szeretne vásárolni. Sza­niszló Ferenc ugyancsak vőle­gény, Olasz Jánosnak nősülési szándékai egyelőre nincsenek, csak József Attilát, Móriczot szeretné még jobban, még ala­posabban megismerni, . s ha kell, bármilyen munkában a két borsodivánkai termelőszö­vetkezetnek segíteni. Takács László azon töpreng, hogy mi­ként tudná elvégezni a főisko­la után az egyetemet is. MIND MEGANNYI szép, kedves, s megvalósítható álom. A pályát illetően a tervek las­sanként már valósággá érnek, s amilyen bizakodással indult az életnek ez az öt fiatalem­ber, szinte bizonyosra vehető, hogy a többi elképzelés sem marad sokáig az. Egy-két hónap, s az ebben az esztendőben végző több mint 100 főiskolai hallgató mögött bezárulnak a hatal­mas, ódon épület kapui. Az ország minden részébe szét­szóródva, nekiindulnak az ifjú pedagógusok az új, kicsit min­den bizonnyal göröngyös, de szép útnak. Teljesíteni azt, amit hivatásukként, életpályá­jukként választottak: a jövő nemzedékének tanítását. Weidinger László Biztositiák az ujj tsz-ekben is az állatok elhelyezését Megyeszerte megtörtént már a termelőszövetkezetek férő­hely-szükségleteinek felméré­se. Kijelölték az új tanyaköz­pontokat és megyénkben már több helyen megindult az épít­kezés, illetve az anyag előké­szítése. Az egri járás területén vala­mennyi új termelőszövetkezet számára biztosítják a közös jószágállomány elhelyezését és erre a célra több százezer forintos, középlejáratú hitelt biztosított az állam. Igen je­lentős saját erőket is mozgó­sítanak a munkák befejezé­sére. Csupán Egerszalók köz­ségben két 100 férőhelyes is­tálló épül, amelyek közül az egyik teljesen új épület. NEHÉZ LÉPÉS.. (Foto: Gyurkó) Villany világít a mezötárkányi Petőfi Tsz tanyáján Három héttel ezelőtt vil­lanyszerelők népes csoportja utazott ki Mezőtárkány község határába. Felkeresték a Petőfi Tsz tanyáját, lemérték a tá­volságot a legközelebbi vil­lanyvezetékig. Nemsokára megérkeztek a villanyoszlo­pok, huzalok, s az ÉMÁSZ Üzletigazgatóságának dolgo­zói hozzáláttak a munkához. Mintegy két és fél kilomé­ternyi távolságban kellett ki- húzniok a vezetéket, míg vég­re az elmúlt hét péntekén be­kötötték a szövetkezet tanyá­ját a hálózatba. Jelenleg még csak egy lámpa ég, de a tanyaház belső vezetékeinek építését is megkezdték már. A 200 ezer forint értékű beru­házás igen előnyös lesz majd a szövetkezetnek, mert az ipari áram segítségével villa­mosítani tudják a cséplést, a fejest, ezenkívül árammal hajtják meg a szecskavágó. silótöltő gépeket és a kút szi­vattyúját. A sikeres munka után ün­nepélyes keretek között kap­csolták be az áramot, amely az első fényt, a kulturáltabb életet, a könnyebb és terme­lékenyebb munkát jelenti a szövetkezet tagjainak. Este pedig vacsorával és rövid mu­latsággal ünnepeltek együtt a szövetkezeti tagok és a vil­lanyszerelő munkások. Megyénk traktorosainak vetélkedése a „legjobb fiatal traktoros" címért Az ipari és mezőgazdasági üzemeink dolgozóinak szocia­lista munkaversenyében a gépállomások és az állami gazdaságok fiatal traktorosai sem akartak lemaradni, ezért elindították a „gépállomás legjobb fiatal traktorosa” és az „állami gazdaságok legjobb fiatal traktorosa” címért folyó országos versenyt. A versenyfelhívás nagy visszhangra talált az egész or­szág fiatal traktorosainak kö­rében, s egyre többen jelent­keznek. Megyénkben eddig kilenc­ven fiatal traktoros jelentette be részvételét, s igyekszik olyan munkát végezni, hogy az év végi értékelés alapján elnyerhesse e büszke címet. Miért a szakszervezetek irányítják az üzemi tanácsokat? Igen sok ember előtt tisztá­zatlan még, hogy miért a szakszervezetek irányítása alá tartoznak az üzemi tanácsok, s miért nem működnek telje­sen önálló szervként? Ennek a kérdésnek az eldön­téséről igen sok vita folyt már, különösen a kevésbé fel­világosult munkások körében, s azok között, akik a reálisnál is nagyobb hatalmat, befo­lyást követelnek az üzemi ta­nácsok részére — a szakszer­vezet rovására. A vitatkozók számára meg­nyugtatásképpen feltétlenül közölni kell, hogy a szak- szervezetek az új társadalmi rend kialakításáért legkövet­kezetesebben harcoló osztály, — az uralmon levő munkás- osztály — legnagyobb tömeg­szervezetei, éppen ezért alkal­masak arra, hogy a még fia­tal üzemi tanácsokat irányít­sák. Az osztályharc bonyolultsá­A Tanácsköxiársaság Heves megyében Az Eger körüli harcok 5. hadosztály is. Az 5. had­osztály 19/2 és 19/3 zászlóaljai az egri 60. ezred alegységeivel május 10-én hajnalban táma­dást indítottak a Felnémettől északra levő csehszlovák egy­ségek ellen. A 60. ezred és a 19/3 zászlóalj egységei arcban támadták meg az ellenséget, a 19/2 zászlóalj katonái pedig a Berva völgyén és a Homon- na-n vakon keresztültörve igyekeztek hátbatámadni és bekeríteni a védekezve visz- szavonuló ellenséget. A támadás hatására 10-én estére a magyar csapatok ki­szorították az ellenséget Mó- nosbél, Mikófalva és Apátfal­va községekből, visszafoglal­ták az egercsehi szénbányát és a mónosbéli szénosztályozót. Az előnyomuló csapatok mó- nosbélen 21 golyószórót, nagy mennyiségű hadfelszere­lési cikket zsákmányoltak és 29 vagon szenet beszállítottak Egerbe. A nehéz harcok után visszavonuló ellenséget kato­náink a szentmártoni magas­latok felé üldözték; A hadseregparancsnokság kellően értékelte a harcosok hősiességét, s napiparancsában dicséretben részesítette őket: „Az 5. hadosztály derék csa­patai május 10-én az ellen­ségre érzékeny csapást mér­tek, s ezáltal a hadsereg arc­vonalának ezen érzékeny ré­szén a saját helyzetet tényle­gesen javították. A legnagyobb elismerés hangján tudok csak megemlékezni ezekről a köte­lességtudó, becsületes csapa­tokról, akiknek erős, egységét, jó fegyelmét és kitartását az eddigi nehéz és fárasztó har­cok sem tudták megtörni. Büszke öntudattal és bizakodó reménységgel nézhet a hadse­reg minden tagja az 5. had­osztály derék harcos csapatai­ra. Példát mutattak ők arra, hogy győzni lehet a túlerő el­len, ha igazi proletár köteles­ségtudás acélozza a lelket és izmot." A HARCOSOKAT is őröm­mel és jogos büszkeséggel töl­tötte el győzelmük tudata. Egy nap alatt a túlerőben le­vő, fegyverekkel jól felszerelt ellenséget jelentős területen visszavetették és megsemmi­sítették. Jelentős területet visszafoglaltak és nagy meny- nyiségű hadizsákmányt ejtet­tek. Az eddig állandóan visz- szavonulásban levő csapatok­ra rendkívül lelkesítő hatása volt az előnyomulásnak, s annak ellenére, hogy különö­sen a 19/2 zászlóalj jelentős veszteségeket is szenvedett, kissé elbizakodottá is tette őket. Figyelmen kívül hagy­ták, hogy itt az ellenségnek csupán egy csoportja szenve­dett vereséget, de az ellensé­ges hadsereg tel les szétzúzá­sához még szívós harcra van szükég. fvz egésznapos, hegyi tere­pén megvívott csatában a fá­radság is erőt vett a csapato­kon. Az egység parancsnoksá­ga elkövette azt a taktikai hi­bát, hogy Bélapátfalvára ép­pen a 19/2 zászlóalj katonáit szállásolta el, amely pedig a legnagyobb áldozatot hozta a támadás sikeréért. így az el­lenség közvetlen szomszédsá­gába az az alegység került, amelyik a legjobban ki volt fáradva és a legtöbb embert vesztette el. Győzelmük és fá­radtságuk elaltatta éberségü­ket, s ennek tudható be, hogy a csehek váratlanul olyan erős ellentámadást tudtak in­dítani, amely megsemmisítette az egész vállalkozás eredmé­nyét, és ugyanakkor újabb emberáldozatot is követelt. A CSEHSZLOVÁK hadve­zetőség tisztában volt az 5; hadosztály támadásának a je­lentőségével. Az 5. hadosztály előnyomulása azzal a remény­nyel kecsegtetett, hogy a tá­madás továbbfejlesztése ese­tén csapataink visszafoglalják az eger—putnoki vasútvona­lat, elfoglalják Özdot, s ezzel hatalmas éket ütnek a cseh­szlovák arcvonalba és lehetővé teszik a csehszlovák csapatok bekerítését. Abban az esetben, ha a hadseregparancsnokság tervet dolgozott volna ki, az 5. és 6. hadosztály együttműkö­désére, ez könnyen be is kö­vetkezhetett volna. Mivé! azonban a 6. hadosztály tá­madása Salgótarjánnál csak május 12-én indult meg, így lehetővé vált, hogy 10-én a csehszlovák hadvezetőség a salgótarjáni frontról csaoato- kat dobion át Bélapátfalvá­hoz az 5. hadosztály vissza­szorítására. Az 5. hadosztály csapatait május 11-re virradó éjszaka teljesen váratlanul érte a csehek ellentámadása. Az őr­ség jelentős része is elaludt, s így semmit sem tudtak ten­ni a meglepetésszerű támadás elhárítására. A támadás a Bélapátfalván megszállt 19/2 zászlóaljnál következett be, s fokozta a fejvesztettséget az a vakhír, hogy az ellenség meg­kezdte a zászlóalj bekerítését. Bár ez nem volt igaz, mégis elegendő volt ahhoz, hogy a katonákat megzavarja. Rende­zetlen visszavonulás kezdődőt*, s csatlakozott a menekülők­höz a Mónosbélen megszállt 19/3 zászlóalj legénységének nagy része is. így az ellensé­ges csapatok jóformán minden ellenállás nélkül nyomulhattak előre. A HADOSZTALYPARANCS- NOKSAG megkísérelte a csa­patok rendbeszedését, ez azon­ban nem járt eredménnyel. Megpróbálták Szarvaskőnél 5 feltartóztatni az ellenséget, ez azonban nem sikerült és 11-én estére a csehszlovák interven­ciósok Felnémetet is elfoglal­va, Eger alá értek. Az 5. had­osztály vereségében azonban nem tisztázódott a hadosztály- parancsnok személye sem. A hadosztály parancsnoka ugyan­az a Szakáll Kálmán volt, aki május első napjaiban szemé­lyesen nyújtott aktív támoga­tást az egri ellenforradalmá­roknak. Feltételezhető, hogy a bekövetkezett eseményeket maga a hadosztályparancsnok meglehetősen tudatosan idézte elő. (Folytatjuk.) NAGY JÓZSEF gáből következik, hogy a szakszervezeteknek is bonyo­lult és sokoldalú feladatokat kell megoldaniok. A proletár- diktatúra védelmét, erősítését, a szocialista építés gyorsítását egyaránt fontos feladatuknak érzik a szakszervezeti tagok Részt vesznek a hatalom gya­korlásában, képviselik a szo­cialista társadalom egyetemes érdekeit, ugyanakkor nem ha­nyagolják el a dolgozók köz­vetlen, mindennapos egyéni érdekeinek védelmét sem. Mindezek alapján váltak al­kalmassá a szakszervezetek az üzemi tanácsok irányítására, s ezért a legalkalmasabb szer­vezetek arra, hogy a munkás­hatalom gazdasági megszilár­dítását éppen ezeknek a szer­veknek a segítségével előse­gítsék. A szakszervezetek a demok­ratikus centralizmus elvei alapján épülnek fel, s üzemi szerveiken kívül területi és or­szágos szerveik is vannak. So­raikban tömörítik nemcsak a munkásosztályt, hanem az egyéb dolgozók . többségét is. A párt és a kormány ezért bízta az üzemi tanácsok köz­vetlen vezetését a szakszerve­zetre. Hozzájárult a szakszerveze­tek irányító szerepének kiala­kításához az is, hogy már idá­ig is jelentős szervezeti keret­tel rendelkeznek, amelyek hi­vatva vannak az üzemi de­mokrácia szélesítésére, ezek közé tartoznak a szakszerve­zeti taggyűlések, termelési ta­nácskozások, az üzemi bizott­ságok tevékenysége, amelyek mind a szakszervezet irányí­tásával végzik teendőiket. Az üzemi demokrácia to­vábbi szélesítésében a szak- szervezetek adják a legna­gyobb segítséget a pártnak, s a szakszervezetek irárrttása alatt kapcsolódnak be ebbe a munkába az üzemi tanácsok is. A szakszervezetek Ü2emi tanácsokat irányító tevékeny­sége tehát ezek alapján ala­kult ki és hozott jelentős eredményeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents