Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-25 / 96. szám

1959. április 25., szombat NEPÜ3SÄ© Nincs politikai közömbösség Egy baráti társaságban — amelyben külső szemlélőként, majdhogynem hívatlan ven­dégként vettem részt — töb­bek között szó esett a mai élet néhány politikai kérdéséről, külpolitikáról, belpolitikáról. Megfigyelhető és csaknem ál­talánosítható jelenség ez: né­hány ember találkozik, beszél­getni kezd és egy idő múltán szinte észrevétlenül máris ar­ról folyik a szó, mi van Mon­góliában, vagy Irakban, mi vari a nyugdíjrendezéssel, vagy a munkaversennyel. És ez — a politizálás — nem csupán mostani, mai jelenség, hanem — talán nem is túlzás ezt meg­állapítani — különösen attól az időtől kezdődő, amióta az egyszerű dolgozó emberek ér­zik, tudják, hogy van beleszó­lásuk a politikába és szavuk, tetteik eldöntő erővel bírnak az ország dolgának intézésé­ben. A politikai vélemény, a politikai helyzet értékelése, véleményezése és sajátszem- szögű kommentálása — úgy­mond — az emberek gondol­kozásának hozzátartozója lett, s ez alól senki sem kivétel. Ez az utolsó mondat elhang­zott a fent jelzett társaságban is a beszélgetés során és néhá- nyan felkapták rá a fejüket: „Kérem — mondta azután az egyikük — ezt nem lehet így általánosítani. Én például ki­vételnek érzem magam, mert nem foglalkozom politikával. Engem csak a munkám érde­kel, és ami a politikában tör­ténik, azt tudomásul veszem és ezzel kész.. Aki ezt mondta: mérnök. Kiváló képességű ember, sok dicséretet és elismerést kapott eddigi munkájáért. Három na­pilap, két hetilap előfizetője. És nem foglalkozik politiká­val... A lapokat elolvassa ugyan, de ezt — mint mondta .— csupán tájékozódás szem­pontjából. Nos, ez ellentmond annak az állításnak, hogy nem érdekli a politika... „De ké­rem — volt erre a felelet — az ember mégsem élhet a vak- világban!. ..” : Meg keli. mondani: jő né­hány ember vélekedik hason­lóan a megyében is és talán nincs is olyan dolgozó réteg, amelyben ne lenne „képvise­lője” ennek a nézetnek. Ezek az emberek azonban csak azt hiszik — jobban mondva: sze­retnék hinni —, hogy számuk­ra teljesen közömbös a politi­kai élet bármilyen megnyilat­kozása. Valójában — mint a példa is megmutatta — nincs politikai közömbösség, legfel­jebb kisebb mértékű politikai aktivitás. Ugyanis: politizálni nem csupán azt jelenti, hogy valaki gyűléseken beszéljen, felszó­laljon, szervezzen, agitáljon, cikket írjon az újságba —, ha­nem az is politizálást jelent, ha valaki becsületesen, jól dolgozik a párt határozatai alapján elkészült népgazdasági tervek megvalósításában, a szocializmus építésében. És azt jelenti az is, ha valaki rosszakaratú magatartásból lóg, szerszámot tör, gépet ron­gál, normát lazít... — és így tovább. Mert a szocializmus építése nemcsak gazdasági feladatok megoldását feltételezi, hanem politikai hozzállást is megkö­vetel-minden egyes embertől. Vagy annak a mérnöknek, pe­dagógusnak, műszakinak, munkásnak, mindegy lenne, hogy a tőkésnek, vagy pedig önmagának dolgozik? Bizonyo­sak vagyunk benne, hogy nem mindegy, mert amikor 1956- ban egy rövid időre feltámadt a múlt, a dolgozó emberek legjobbjai fegyverrel, vérük hullásával és életük árán ta­gadták meg a múltat, s védték meg a nép hatalmát. A harco­lók a legjobbak voltak. Má­soknak szükségük volt rövi- debb-hosszabb időre ahhoz, hogy a dolgok helyes értéke­léséhez eljussanak. Nem két­séges az sem, hogy éppen az ellenforradalom zűrzavara kényszerített egyes embereket politikai passzivitásba, politi­kai „semlegességbe.” De ez a passzivitás és „semlegesség” is illuzórikus volt, hiszen el­képzelni is nehéz lenne, hogy a konszolidáció napról napra gyarapodó eredményei, az élet gyors letisztulása nem hatott volna így, vagy úgy ezen emberek állítólagos poli­tikai érzéketlenségére. Ezt a munkát „semleges” álláspont­ról csak figyelni nem lehetett, hiszen a konszolidációt végre kellett hajtani, s abból egyre többen, egyre erőteljesebben vették ki részüket az embe­rek. Annak ellenére, hogy voltak néhányan, akik eme „semlegességüket” az újságok elégetésével, ellenagitációval, sztrájkra uszítással próbálták aláhúzottan kihangsúlyozni. Nincs tehát politikai közöm­bösség. Az élet ma olyan, hogy kérdéseire — világmére­tekben is igennel, vagy nem­mel kell válaszolni, s nem kétséges, hogy a mi életünk igenlőinek kiáltása elnyomja a „nem” cérnahangját. A közömbösség — álarc csupán, amellyel az emberek vagy óvatos és elsősorban ön­magukban levő bizonytalansá­gukat a naivabb felelősségtől való tartózkodásukat és ké­nyelemszeretetüket, vagy pe­dig —, mert vannak még ilye­nek is — ellenséges érzületü­ket takargatják. Életünk mai kérdéseire „igen is — nem is” módon senki sem felelhet és az az „aktív semlegesség” sem ele­gendő, hogy „elvégzem becsü­lettel a munkámat és kész...” Dolgozni, építeni az országot azt is jelenti: szeretni a mun­kát és az annak nyomán szü­lető eredményeket, felelősséget érezni az épülő szocializmus iránt. A szocializmust építő munka nem csupán azt kéri a mérnöktől éppen úgy, mint az egyszerű munkástól, hogv ki­ki elvégezze a megszabott munkafolyamatot —, hanem színvallást, hitvallást is a je­len talajából kinövő jövő mel­lett. Bizalmat és bátor bizako­dást kér mindenkitől, s ezt szavakban és tettekben egy­aránt s együtt kéri. A bizalomnak és a bátor bi­zakodó előretekintésnek ezer­nyi apró s nagyobb jelét lát­juk kibont] ani éppen most, napjainkban is. A párt meg­hirdette a szocializmus építé­sének gyorsabb ütemét, s a határozat üzemeinkben, bá­nyáinkban, a falvakban min­denütt nagy visszhangra ta­lált. A párt ősszel bekövetke­ző kongresszusa tiszteletére máris szerveződik, sok helyütt már meg is kezdődött a szo­cialista munkaverseny. Többet, jobbat, olcsóbban termelni! — ez a jelszó, s a munkások és vezetőik — mérnökök, műsza­kiak — máris konkrét és meg­alapozott felajánlásokkal, a munka mind nagyobb eredmé­nyeivel mutatják meg kiállá­sukat a párt helyes politikája mellett. Nem kis dolog ez — mond-“ hatnánk azt is: nagy dolog, hiszen az emberek bizalma és tettrekészsége, s a születő sok­sok eredmény megannyi igen­lése annak, ami országunkban folyik a jelen és a jövő még szebbé tétele érdekében. Ki­állás és hitvallás ez — igen­lése és nem „semleges” szem­lélése a néphatalomnak —, amely végülis a szocializmust valósítja meg — mindenki számára, aki él és becsülettel dolgozik. Dér Ferenc Jól haladnak a tavaszi munkákkal Tarnamérán Tarnamérán a jó időt ki­használva, az idén korábban kezdték a tavaszi munkákat, így a tavaszi gabonavetést már befejezték. Ugyancsak befe­jezték a burgonya és a cukor­répa vetését, sőt a cukorrépa 50 százalékán elvégezték a sa- rabolást, s ha továbbra is ilyen lesz a munka tempója, ezt is hamarosan befejezik. A kukorica nagy része is földbe került. Az 550 hold ku­korica vetésterület 90 százalé­kába vetnek hibrid kukoricát. A zöldségfélék ültetését a hideg idő beköszöntése akadá­lyozta meg, s ha a hideghul­lám elhagyja hazánkat, meg­kezdik a paradicsom és a pap­rika palántálását is. A tavasszal alakult új ter­melőszövetkezet tagjai a vö­röshere és a lucerna* felülve- tését már közösen végezték. Színjáték egy szereplővel Színhely: egy cukrászda. Szereplő: a szereplő. Szöveg: — Jaj, drágám, hát nem ügy ülök itt, mint akinek semmi dolga ... Borzasztó! A drágám némán hallgat, nézi a délelőtti utca forgata­gát. Mit válaszoljon? ö is tud­ja, s aki mondta, az is tudja, hogy tényleg abszolúte semmi dolga. Hiába, nehéz az élet, ha nem panaszkodunk! (gy ...6) fi Vörös Rák Halászcsárda is a bosszankodó vendégek érdekében.. Megmondom őszintén: sze­retek nyugodtan ebédelni. S ezzel szemben azt is kinyil­vánítom, hogy nem szere­tem, ha sürgetően állnak a fejem felett, s félreérthetet­len tekinteteket lövellnek fe­lém, ha nem futom, át egy pillanat alatt az étlapot, s nem eszem meg egy hara­pásra a rántott pontyot, vagy akár a csáki rostélyost. Egyszóval, sürgetnek, za­varnak az ebédnél, s még csak el sem ítélhetem ezeket az embereket, egyrészt, mert ők is éhesek, s szeretnének ebédelni, másrészt pedig sok­szor fordított a szereposztás: én akarok gyorsan ebédelni, s így én állok más feje fö­lött. Ilyen és ehhez hasonló helyzetek ismétlődnek nap mint nap az egri Vörös Rák Halászcsárdában, mert kicsi ez az étterem, s nagyon ke­vés a hely. Kevés a hely, mert az eg­riek éppen úgy, mint a vi­dékiek, nagyon szeretik ezt a kisvendéglőt, ahol viszony* lag kevés pénzért nagyon jól lehet étkezni, A vendégek ragaszkodása, a Vörös Rák kisvendéglő nagy forgalma azt követeli, hogy bővítsék ki ezt az. ét­termet. Egyetlen egy szobár ról van szó. S ha ezt a szom­szédos szobát — amely most lakás célját szolgálja — az étteremhez lehetne csatolni, máris megoldódnék egy-két probléma — 40—50 vendég­gel több férne a halászcsár­dában, s ez már igen jelentős dolog. Egyetlen egy szobát adjon a tanács, vagy az Üzemi Vendéglátó Vállalat a most ott lakónak. Tudom, ez nem könnyű, de ha még újonnan építenének egy szobányi he­lyiséget, akkor is néhány hó­nap alatt, a megnövekedett forgalomból megtérülnének a költségek. Akkor nem állnának egy­más feje fölött sem az ebéd­nél, sem a vacsoránál. (MÁRKUSZ) Törpevizművet építenek liaráesondon Nagy problémát jelentett ed­dig Karácsondon a lajtosok ivóvízellátása. A kevés kút miatt a község 50 százaléká­nak nincs ivóvize. A községi tanács ezért 400 ezer forintos költséggel törpevízmű építé­sét kezdte meg. A vízmüvet 1200 folyóméter vízvezetékcső köti össze az utcáKcai elhelye­zett csapokkal. A munkálatokat a község lajtosai sem nézik ölhetett kéz­zel, hanem közel hetvenezer forint értékű társadalmi mun­kával segítik, hogy még a jö­vő hónap végén ivóvízhez jus­sanak. Az év végén újabb 2000 mé­ter vízvezetékcsövet fektetnek le, hogy minden utcába eljus­son az eddig csak nehezen hozzáférhető víz. Jelentés a fagykárokról Ismeretes, hogy az elmúlt napokban erősen lehűlt a hő­mérséklet és a hajnali órákban megyénk egész területén gyen- gébb-erősebb fagyok voltak. A .megyében elszenvedett fagy­károkról összefoglaló jelentést még nem adhatunk, tekintet­tel arra, hogy ezt a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­tól még nem kaptuk meg. Né­hány járás közölt már adato­kat a fagykárokról, amelyek­ről ezúttal számolunk be. Egri járás: Az egri járás te­rületén legnagyobb fagykárt a gyümölcsök közül a dió szen­vedte, mert a becslések sze­rint mintegy 90 százalékban lefagyott. A korai baracknál 35 százalékos kár mutatkozik, míg a cseresznye- és meggy­féléknél ennél magasabb, 45— 50 százalékos a kár. Az alma­félék nagy részét még virág­zásban érte a fagy és éppen ezért mintegy 20 százalékos virághullásra számíthatunk. Azokon a helyeken, terme­lőszövetkezetekben, ahol a pa­lántákat már kihelyezték, a parika- és paradicsom-palán­ták szenvedtek komolyabb kárt, míg a káposztafélék jól átvészelték a fagyos napokat. A korai vetésű burgonyák le­velei csak azokon a helyeken nem fagytak le, ahol azt idő­ben földdel betakarták. A gabonaféléknél fagykár nem mutatkozik. Az egri járásban a járási ta­A PROLETÄRFORRADA­LOM győzelme után a bur­zsoázia meghúzta magát az egész országban. A proletariá­tus hatalma imponált még azoknak is, akik a diktatúra célkitűzéseivel nem értettek egyet. Mindaddig, amíg a pro­letariátus hatalma vitathatat­lan volt, addig a burzsoázia úgy tett, mintha belenyugodott volna a megváltozott viszo­nyokba. Mikor azonban meg­indult az intervenciós táma­dás, egyre nyíltabb formát öl­tött az ellenforradalmárok szervezkedése is. Az országos helyzethez hasonlóan, a Heves megyei burzsoázia is szervez­kedni kezdett és április végén már számos jel azt mutatta, hogy a helyi burzsoázia is csak az alkalomra vár, hogy a ta­nácshatalmat felszámolhassa. Az egri és a gyöngyösi ta­nács, észrevéve az ellenforra­dalmárok mozgolódását, elha­tározta, hogy biztosítja magát minden meglepetés ellen és Egerben is, Gyöngyösön is áp­rilis 22-én 14-14 vagyonos polgárt őrizetbe vett. Az ezzel kapcsolatban kibocsátott felhí­vás hangsúlyozta, hogy a tú­szoknak a hajuk szála sem - görbül meg, ha a polgárság nem kísérel meg fegyveres fel­kelést. Május 1-én, a proletárság. legnagyobb ünnepén már az a hír járta, "hogy a cseh inter­venciós csapatok Eger alatt járnak és elfoglalták Parádot. Az eddig sötétben bujkáló, a proletariátus erejétől rettegő burzsoázia végre elérkezettnek látta az időt, hogy megdöntse a proletariátus hatalmát. Minderről eddig a direktórium tagjai mit sem tudva, május A Tanáesköxtársaság Heves megyében Az egri ellenforradalom nács mezőgazdasági osztályá­nak becslése szerint a szőlő­ket mintegy 15 százalékos fagykár sújtotta. Hevesi járás: A hevesi já­rásban a fagykár szintén a gyümölcsösökben és a kerté­szetekben okozott inkább je­lentős károkat. A dió és a kaj­szibarack egy része lefagyott, addig a többi gyümölcsöknél a kár csupán 10—20 százalék között mozog. Feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy azok­ban a termelőszövetkezetek­ben és állami gazdaságokban, ahol komolyan vették a fagy­veszély elhárítását, a füstölést, általában meg tudták mente­ni a fagytól a gyümölcsösker­teket és a szőlőket. Így a kis­körei Dózsa Termelőszövetke- »zetben, ahol a tagság füstölés- >sel, ködgyertyákkal védekezett 5 a fagy ellen, sikerült megmen- >teni a gyümölcsöst és mind- 5 össze 10—15 százalékos a kár. > Ugyancsak a Hevesi Állami > Gazdaságban, ahol szintén »ködgyertyákkal védekeztek a »fagy ellen, a szőlőterületen a »fagykár jóval alacsonyabb » > többinél. 5 A szántóföldi növények kör 5zül Itt is a korai vetésű bur- 5 gonyák fagytak le, de csak 5 azokon a helyeken, ahol el- 5 mulasztották földkupacokkal 5 ellátni a növényt. 5 Hatvani járás: A becslések 5 szerint a hatvani járásban 5 összesen mintegy 120 holdnyi 5 területen érte fagykár a kiül- 5 tetett palántákat. Itt is csak a > paprika, a paradicsomfélék »fagytak el, de a káposztafélék »jól bírták a fagyot. A dió és >a korai barack jelentős része »lefagyott, nem érte azonban >kár a vetéseket és csak igen [jelentéktelen kár mutatkozik >a szőlőkben is. 5 Ha összesíteni próbáljuk az ! eddig beérkezett jelentéseket, ! megállapíthatjuk, hogy gabo- ! naféléink nem szenvedtek-kárt és csak kevés kár mutat- I kozik a cukorrépánál is. A je- Ilentősebb fagykár általában a ! diónál, korai baracknál, | krumplinál, paprika- és para- | dicsompalántáknál mutatko- • zik. ; A járási tanácsok mezőgaz- jdasági osztályai arról is be­számoltak, hogy mindazokon a helyeken, ahol intenzíven | felléptek a fagykár ellen & ’komolyan vették a Földműve- | lésügyi Minisztérium felhívá­sát, sikerült még általában a komoly fagyveszélyt ért növé­nyeket is megmenteni a puss» tulástól. újabb veszély fenyegette az< egri ellenforradalmárok pün- < kösdi királyságát. Mezőköves-< den parancsot kapott a Tor-< mássy-zászlóalj, hogy állítsa? vissza Egerben a proletariátusJ uralmát. Mind Szakáll, mind? az egri ellenforradalmárok? megpróbálják Tocmássyt fel-? tartóztatni. Szakáll parancsot? ad neki, hogy vonuljon a Ti-< szához, az egri ellenforradal-< marok pedig Andomaktályá-< nál felszedik a vasúti síneket,? két tartálykocsit kisiklataak, a< csendőrök pedig felkészülnek, < hogy Eger határában fegyver-« rel fogadják a különítményt. ? A polgárság között egyre na-5 gyobb félelem lesz úrrá, a leg- 5 inkább exponált elemek egy? különvonaton a csehek oltalma? alá menekülnek, a többiek pe-< dig elhagyják a városházát.? Tormássy csapatai 3-án este? minden ellenállás nélkül be-? vonultak Egerbe, a tihaméri? állomásnál azonban a teljesen? felfegyverzetten menekülő? Mészöly Géza őrnagyot agyon-? lőtték. ? A Tormássy-különítmény ? megérkezése előtt az egri pro-S letariátus nem tudott bekap-? csolódni az ellenforradalmárok? elleni küzdelembe. Az ellen-? forradalmárok megszállták a? fegyverraktárt, a vörösőrség? csendőrökből álló része átment? az ellenforrada’márok oldalá-? ra, s így az igazi vörösőrök? kénytelenek voltak visszahú-? zódni, vagy lefegyverezték | őket. A Tormássy-zászlóalj be-< vonulása után azonban részt? vettek az ellenforradalom el-< fojtásában és az ellenforradal-? márok összeszedésében. s (Folytatjuk.) < NAGY JÓZSEF ? dós felhívja a város polgársá­gát, hogy ragadjanak fegyvert, mert egy 1500 főnyi „tengerész martalóc csapat” érkezik a vá­rosba, az ellenforradalom le­verésére. A röpcédula felhív minden polgárt, hogy ragad­jon fegyvert, s a helyi bur­zsoázia tömegesen sietett az ún. rossztemplom-kaszámyába fegyverekért. Pár óra múlva több száz fegyveres polgár és csendőr rajvonala húzódott vé­gig a város déli szélén. NEM VOLT AZONBAN tiszta képe az egri helyzetről Füzesabonyban az 5. hadosz­tályparancsnokságnak sem, mert azt táviratoztak a főpa­rancsnokságnak, hogy „folyik a harc a szovjet csapatok és az ellenforradalmárok között”. Éppen ennek kivizsgálása ürü­gyével érkezett a városba 2-án délután Szakáll Kálmán vezér­kari ezredes. Valódi célja azonban az, hogy biztatást ad­jon az egri ellenforradalmá­roknak és megígéri a helybeli burzsoáziának, megakadályoz­za, hogy a vöröshadsereg csa­patai jöjjenek Egerbe. Ugyan­akkor azonban, hogy az el­lenforradalom ténye mégse le­gyen olyan feltűnő, választat egy nyolcas bizottságot, amely­be beveszik Lájer Dezsőt is. Ez az intézőbizottság törvénye­sítette a politikai foglyok sza­badon bocsátását, rögtönítélő bíróságot állított fel és visz- szaállította a csendőrséget is. CSAKHAMAR AZONBAN Abból, hogy a direktóriumi tagok engedtek a burzsoázia nyomásának és egy nem ellen­őrzött vak hír hatására le­mondtak, kitűnik, hogy nem álltak szívvel-lélekkel a pro­letárdiktatúra mellett. Eger klerikális és reakciós burzsoá­ziája mellett szép számmal voltak a városban munkások és parasztok is, akik mind­végig kitartottak a Tanácsköz­társaság oldalán és egyetlen hívó szóra fegyvert fogtak volna a proletárdiktatúra vé­delmére. De nem kérte a di­rektórium a vöröshadsereg és a vörösőrség megbízható ré­szének a segítségét sem, ha­nem megijedve a csehek kö- zellététől, és a burzsoázia el­lenforradalmi magatartásától, lemondtak, sőt nagy részük el­menekült. A VAROS ÉLÉRE a lemon­dott direktórium helyébe egy „katonai parancsnokság” ke­rült, amelynek tagjai Jariko- vics Dezső polgármester, Isaák Gyula alezredes voltak. Mi­alatt mindez megtörtént, az előre megszervezett burzsoázia megszállta a postát és távír­dát, őrizetbe vette a direktóri­um Egerben levő tagjait és.ki­szabadította a túszokat. A pol­gárság azonban még egyálta­lán nem érezte nyeregben ma­gát, tudta, hogy terve csak akkor sikerül, ha az egész or­szágban megbukik a proletár- diktatúra. így történt meg, hogy május 2-án reggel egy röpcédula jelent meg Egerben, amelyen Koszka csendőrszáza­I- e méltó megünneplésén fá­radoztak. Egerben az volt a terv, hogy délelőtt minden üzemben, vállalatnál a szak­szervezet rendez ünnepséget, II- től 1-ig térzene lesz, dél­után 3-kor pedig ünnepi nagy­gyűlés a piac-téren, ahol Lájer Dezső és Kolacskovszky La­jos beszélnek Eger dolgozói­hoz. EZ VOLT A TERV. És má­jus elsején lobogó díszt öltött a város, hogy megünnepelje a munkásság legnagyobb ünne­pét. Ezt azonban a polgárság már nem nézhette tétlenül. Délelőtt, bár a cseh csapatok még Bélapátfalvánál sem jár­tak, a polgárság „jól értesült” körei azt a hírt terjesztették el, hogy már Felnémetnél jár­nak. A vörös szín egyre másra tűnt el a házak faláról, és alá­támasztotta ezt a helybeli di­rektóriumnak az az intézkedé­se, amellyel a délutáni ünnep­séget lefújta. A polgárság el­érkezettnek látta az időt a be­avatkozásra. Kora délután dr. Kálnoky István aljegyző, Mi- litzer Gyula szőlőbirtokos és Bárány Géza városi főmérnök felkeresték Lájer Dezsőt és a bennlevő direktóriumi tagok­kal együtt arra kényszerítet­ték, hogy mondjon le. Ehhez, mint Lájer későbbi tevékeny­ségéből kiderült, nem sok biz­tatás kellett. Ezután öttagú bizottságot választottak, akik­nek az volt a feladatuk, hogy mint parlamenterek menjenek a csehek elé, könyörögni a vé­res épségéért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents