Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-13 / 61. szám

V 1959, március 13., péntek íiEPÜJSAG F9!daűvesszivetkezetek a termelőszövetkezelek megszilárdításáért mőrárut tud termelni, s ez nagy jövedelmet jelent. He­lyes, ha a termelőszövetkeze­tek tagként belépnek a Heves megyei Mezőgazdasági Termé­keket Értékesítő Szövetkezeti Központba (MÉK), mely a ter­melőszövetkezetek által meg­termelt naey mennyiségű árut ilyen esetekben közvetlen disz­pozícióval szállítia el. Ilyen módon a termelőszövetkezet árujának elhelyezése biztosítva van, ugyanakkor a jóminőség­ben átadott áruért nagyüzemi felárat is kapnak. A termelő­szövetkezeti tagok háztáji te­rületén megtermelt zöldség- és gyümölcsféléket a földműves­szövetkezetek továbbra is hely­ben vásárolják meg. A földművesszövetkezetek feladata az is, hogy már most mérjék fel, milyen áruterme­léssel foglalkoznak a termelő- szövetkezetek, előreláthatólag mennyi és milyen árut adnak át. Ez azért fontos, hogy a fel­vásárlás zökkenőmentes le­gyen. Felvilágosító munkával biztosítani kell azt is, hogy a szerződéses termeltetésre lekö­tött növényf Heségeket megter­meljék azokban a községekben is, ahol a dolgozó parasztok közben termelőszövetkezetbe léptek. Fontos ez azért, mert minden leszerződött zöldség­mennyiség megtermelésére szükség van a belső ellátás és az export biztosítása miatt. Már ezekben a napokban fel kell készülni a földművesszö­vetkezeteknek arra, hogy meg­felelő mennyiségű műtrágyá­val, védekező anyaggal lássák el a termelőszövetkezeteket. Időben kell gondoskodni réz- gálic, mész, raffia biztosításá­ról, s arról, hogy a földműves­szövetkezetek kisgép-készleté­ben levő permetező- és poro­A Magyar Szocialista Mun­kás Párt helyes parasztpolit'- kája alapján az, utóbbi két év­ben alapvetően megváltozott a földmű vesszővé tkeze'ek sze­repe. Amíg a korábbi években csak kizárólag ■ kereskedelm, és áruellátási tevékenységgel foglalkozott, addig ma, mint a parasztság legszélesebb tö­megszervezete1’ aktívan közre­működnek a falu politikai és kulturális munkájában, s nagy szerepet kinőtt a m.ezőnaz^a- ság szocialista átszervezésé­ben. Azzal, hogy a földművesszö­vetkezetek szervezték az egy­szerűbb társulásokat, közelebb hozták a dolgozó parasztokat a szövetkezés gondolatához, gva- korlafához. A termelésre, be­szerzésre, és értékesítésre ala­kított társulásoknak nem kis szerepük volt a nagyobb áru­termelésben, a jobb áruellátás­ban, s az elmúlt hetekben a szövetkezeti mozgalom fejlesz­tésében elért eredménvek meg­teremtésében. A szakcsopor­tok tagjainak már könnyebb volt áttérni magasabb fokú gazdálkodási formára, mert rendelkeztek bizonyos közös alappal, amely közös tevékeny­ség eredményeként jött létre. A falun történő nagyarányú változás bizonyos tekintetben új feladat elé állította a föld­művesszövetkezeteket. Azzal, hogy a szakcsoportok egy ré­sze átalakult, s a korábban egyénileg dolgozó földműves­szövetkezeti tagok, termelőszö­vetkezetbe léptek, semmi eset­re sem jelenti azt, hogy a föld­művesszövetkezetek most már elhanyagoltathatják a velük való foglalkozást. A termelő­szövetkezeti tag továbbra is földművesszövetkezeti tag ma­rad, érdeke, hogy jól működ­jön a földművesszövetkezet, megfelelő legyen az áruellátás, legyen műtrágya, növényvédő­szer, s értékesítési szerződést kössön. Azzal, hogy egyes köz­ségekben a dolgozó parasztok döntő többsége a szövetkezeti utat választotta, nem csökken a földművesszövetkezetek sze­repe a mezőgazdaságban, ha­nem fokozódik. Melyek a legfontosabb fel­adatok, amelyek a közel jövő­ben a földművesszövetkezetek választott vezetőire, tagságára várnak? Első és legfontosabb, hogy^D*cső napok harcosai tovább mélyítsék a földműves-< szövetkezetek és a termelöszö- j vetkezetek kapcsolatát. Meg j kell ismerniök a termelöszö- J vetkezetek belső életét, és a ; rendelkezésre álló eszközökkel J segíteni kell azok munkáját j szakmai tanácsadással, különö­sen a termelés, a könyvelés és J az értékesítés terén. Ahol aj termelőszövetkezetek kérik a í földművesszövetkezetek mező- \ gazdasági üzemág vezetőit, ott J az igazgatóságok ne gördítse- í nek akadályt ez elé, mert a! tsz-tagok nyilván becsülik a< szakembert, képesnek tartják í arra, hogy szakmai vezetésével < nagyobb eredményeket érje- < nek el. Fontos feladat a meglevő és < az újonnan alakult termelőszö­vetkezetekben a zöldségterme- < lés fellendítése. Ennek érdeké- ; ben helyes, ha a földműves-í szövetkezet mezőgazdásza, ügy­vezetője segítséget ad a terme- 5 lési terv elkészítéséhez. Felvi­lágosító szóval segíteni kell, J hogy a szövetkezetek több, jói; jövedelmező ipari növényt ésj zöldségféle termelését tervez-! zék, s azokat a terveket végre 5 is hajtsák. A földművesszövet-J kezetek szakemberei hasznos í segítséget adhatnak a gyakor-< latban is a melegágyak készí- tésenél, palánta-nevelésnél, < Durgonyacsíráztatásnál és ősz- < szességiben a termelőszöve.ke-< zeti kertészet kialakításánál. < Az időbeni felkészüléssel a< termelőszövetkezet több pri- < zógépeket idejében kijavítsák. Helyes, ha maguk a földmű­vesszövetkezeti agronómusok is igyekeznek felvilágosító szó­val megakadályozni, hogy egyes szőlőtermelő gazdák zsa­roló metszéssel fokozzák az idei termést, mert ezzel a kö­vetkező esztendők termését veszélyeztetik. A termelőszövetkezetek nagy gondja az idén a fokozott épít­kezés. A földművesszövetke­zetek TÜZÉP telepeinek erre is fel kell készülniük és hat­hatós segítséget biztosítani. Helyes, ha már most felmérik, mit építenek a szövetkezetek tavasszal és nyáron, s mire lehet számítani az ősz folya­mán. Figyelembe kell venni azt ls, hogy sok tsz-tag épít családi házat is. A szükséges építőanyag biztosítása a föld­művesszövetkezet feladata. A földművesszövetkezetek nagy többsége az elmúlt két év alatt helyesen értelmezte a Magyar Szocialista Munkás Párt politikáját, s a gyakor­latban helyesen is hajtották ezt végre. Most is az a feladat, hogy a helyi lehetőségek és adottságok messzemenő figye­lembe vé* 1 * * elével, tőlük telhe­tőén mindent megtegyenek a termelőszövetkezetek meg­szilárdításáért. Termés - c'. csen, ezzel egy időben továbbra is segítik és támoga*4ák a ma még egvénileg dolgozó parasz­tokat abban, hov" mmél több árut termeüenek a zavartalan ellátás érdekében. A földmű­vesszövetkezeteknek továbbra *s ú«y kell dolgozniok, hogy népünk has’'~*’,n o'diák met? a rájuk bízott fp1aaot0ií-o+ STNKÓ ANTAL MÉSZÖV oszt. ve-'. Március 20-án iárnyal ja az egri járás tanácsa az 1958. évi költségvetés és községfejlesztési terv végrehajtását Az egri járás tanácsa már­cius 20-i ülésén tárgyalja az 1958. évi költségvetés és köz­ségfejlesztési terv végrehajtá­sát. Az ülésen szó lesz az 1958 évi pénzügyi feevelem jellem­zőiről, s arról is, hogy van-e javulás e téren az 1957-es esztendőhöz képest. Részlete­sen beszámolnak arról, hogy mire fordították a pénzt, mi­ből származott bevétel, ho­gyan használták fel a felújí­tási hiteleket, jól, vagy rosz- szul működtek-e a járás’ szakosztályok, s mutatkozott-e javulás a társadalmi tulajdon kezelése terén. Emberségesebb 2111 Vitánk úgy fejeződött be, hogy sem mi önt, sem ön minket nem tudott meggyőz­ni igazáról. Kezet fogtunk, s azt gondoltuk: hiába minden. De mégis, úgy érezzük, tálán mégsem lesz eredménytelen ez a beszélgetés. Nehéz dolga van önnek a 32-es AKÖV élén. Többszáz ember munkájával, gondjává; törődni, milliós értékeket óv­ni, hivatalos ügyeket intézni, tervekkel foglalkozni, egyszó­val mindenért felelősséggel tartozni. Mindenért! S éppen ez a baj, mert ebből a „min- den”-ből, az örökösen tö­méntelen mennyiségű fel­adat miatt szinte természet­szerűen — hisz az emberi teljesítőképesség ma még vé­ges — kimarad valami. Ebben az esetben az emberekkel, a dolgozókkal való törődés a legnagyobb hiány. A vállalat egyik dolgozójá­val beszélgetve, előhoztunk néhány nemrégen történt ese­tet: mi a véleménye ezekről Arca zavart lett, nem akart megszólalni, aztán végre ezt válaszolta: — Nem akarom, hogy ba­jom legyen ebből a beszélge­tésből. Ekkor jöttünk rá, hogy fél­nek öntől az emberek Belez- nai elvtárs! Méltán, vagy túl­zottan?— kérdeztük, s ezután kutattunk. Az eredmény elég szomorú. Talán hosszú idő telt volna még el anélkül, hogy rájöijünk: hibák vannak az Autóközle­kedési Vállalatnál. Ám az el­múlt héten felkeresett minket a vállalat KISZ titkára, és egy fiatal munkakereső vé­delmében tett panaszt. A kis Hegyi Kálmánnak még az el­múlt esztendő októberében megígérték hogy márciusban felveszik valamilyen számára megfelelő munkakörbe, ő hát e hónap másod'k napján lel­kiismeretesen jelentkezett is, hiszen több fizetést kapna, mint előző munkahelyén, s özvegy édesanyjának nagyon kell á pénz. Néhány telefon, rövid beszélgetések, a munka­ügyeket intéző elvtársnő ki­jelentése: addig nem tudjuk felvenni, amíg a munkaköny­vé nincs itt — s a gyerek máris örömmel rohant Haza. Másnap vitte magával a mun­kakönyvét, de különböző ürü­gyek, kibúvók, elutasítások következtek. A munitakereső még ma is állás nélkül van, felbiztatóit hibáztatva — jogo­san —, hogy munkakönyvé kikérésével elesett régebb; bár kisfizetésű állásától is. A KISZ titkár erről az ügyről beszélt, és amikor, mint a gyerek ügyének lelkiismeret­len intézésén felháborodott ember előadta panaszát, visz- szatért munkájához. De őt is meglepetés várta másnap, ön igazgató elvtárs írásbeli fi­gyelmeztetést juttatott el ne­vére, amelyben komolvan megfeddi a , sajtónak adott nyilatkozatáért”, — s ha ez mégegvszer előfordul, állásá­ba is k°rülhet. Megdöbbentő dolog ez. Hi­szen párthatározat és törvény van arra, hogy a dolgozók nyugodtan fordulhatnak üsves- baios do’raik'kal. naraszaikka' a pártsajtóhoz Sőt, kötelessé­gük is, ha egyszer hibákró1, bajokról szereznek tudomást ön azonban beszélgetésünk so­rán erre ezt válaszolta: — A KISZ-titkár amúgy is elég sokszor beleártia magát elvan dolgokba, amelyek túllépik hatáskörét. Ez önnek baj. Szerintünk sokkal nagyobb baj az. hogy a dolgozók többségénél nem sikerült ugvanezt elérni. Az irodák bejáratánál két ver- senvtábla lóg a falon. Mind­kettő örökösen tele van újabb és újabb fegyelmi ítéletekkel, ön megmondta az e’múlt esz­tendei fegyelmi ügyek számát, Kerecsenben az utóbbi hó­napokban fellendült a KISZ- s-ervezeten belül a kulturális élet. A kultúrcsoport mos' március 21-ére, a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 40. év­fordulójára színdarabbal ké­szül. A tánccsoport népi lánco­kat tanul be a közelgő ünnep­re. A kiszesek munkáját áh landóan segítik és támogatiás a község pedagógusai Március 20-án este a kiszesek és az út­törők lampionos felvonulási rendeznek és meghívják ked vés, baráti beszélge’ésre a községben élő veteránokat. <^AAAA»VSAAAAAAAA/vV^AAA/VAAAAAAAAAA/VWWWWWWWVW\AAi^/WW\AAAAAA/VWWVVWSAA»^A/>AAA/V\AAA^^ Kuholya József\ a parádi direhíórium elnöke FILM, ZENE Angliában új film vígjátékot for- 1 gatnak, melynek címe: „I’am állj right Jack” és témáját az angol • szakszervezetek életéből merítette, j A már végéhez közeledő munkát < váratlan baleset szakította félbe: a j technikusok és művészek nem < hajlandók tovább folytatni a mun­kát, mert kiderült, hogy produce­reik - bár hosszú ideje szakszer­vezeti tagok - nyolc kerek eszten­deje nem fizettek tagdíjai. '~V is ház áll a parádi falu szélén, köz­vetlenül a kálvária alatt. Itt lakik csendes magányában Kukolya Jóska bácsi, a nagy na­pok, 1919. élő szemta­núja, a volt direktóriu­mi elnök. Nem volt nehéz meg­találni ebben a négy­ezer lelket számláló mátrai faluban, mert a legapróbb gyerektől a legöregebb emberig mindenki ismeri. Nincs olyan nap, hogy valamelyik falu­belije rá ne nyitná az ajtót és fontos dolgá­ban ne kérné segítsé­gét. Csendesen éldegél egyedül főzögetve kis ebédjét, várja, hogy el­múljon a hét és szom­baton megérkezzen a mérnök fia Egerből. Ha visszaemlékszem a fiatalságomra, az egyik szemem sir, a másik nevet. És mintha csak a rossz emlékeket akarná kitörölni a fejéből, úgy simítja meg homlokát, majd felcsillanó szem­mel mesélni kezd a nagy napokról, a 133 napos Tanácsköztár­saságról. — Hetvenünket küldtek haza Oroszor­szágból, a vörös hadse­regből 1919-ben, hogy segítsünk a magyar kommunistáknak, mert ütött az óra. Tél utója volt A hi­deg még nem adta ki a mérgét, különösen meg itt tartotta magát a hegyek között, Párá­don. Apám nem jó szemmel nézte, hogy hazajöttem, dologra küldött már a második nap. összefogtunk az egykori cimborákkal, mentünk ölfát vágni a Mátrába. Munka köz­ben hallom ám, hogy kiabál valaki: — Hé te paraszt, az anyád erre arráját, hogy merted kivágni ezt a négy fát? Csak néztem, kire kiabál. — Neked, neked, te disznó paraszt, mit te­kingetsz másra. /Minden fára varasz- —/,L tot köttetek, ha nem úgy csináljátok, ahogy mondom. Ezt mondta Kocz- mann Géza erdőmester, mire Kukolya Jóska nem hagyta annyiban a dolgot, visszafeleselt. — És ha az urak nadrágját fújják meg a szelek a gallyak kö­zött? — Ne pofázz, tedd azt, amit parancsolok. — Te nekem nem parancsolsz, — tegez­tem vissza a dühöngő erdőmestert. Késő este vetett haza bennünket. Ledőltem a dikóra és aludtam reg­gelig, mert korán kel­lett menni Sándorrétre a favágó bérért. Éppen c. betonhídnál ballagok másnap reggel, amikor titokzatos arccal jön felém a boltos Pancz. — Hová megy? — Sándorrétre. — Még nem tudja — nézett rám félős ijedt­séggel. — Jöjjön velem. BetUfSzkolt a házába, a legbelsőbb szobába és ott mondta el. hogy Pesten győzött a pro­letárdiktatúra, kikiál­tották a Tanácsköztár­saságot. Nagy örömmel indultam Sándorrétre és ott már széles ajtó­nyitással fogadtak az urak. — Üljön le Kukolya űr — gyújtson rá, kí­nált cigarettával az er­dőmester. 1919. március 21-e volt. A következő napok­ban vészes gyorsaság­gal peregtek az esemé­nyek. A gatyás bíró,— azért hívták így, mert bőgatyát hordott té len­nyáron, — bemutatott az egyik nap a község­házán a falu régi elöl­járóságának, mert oda­hívtak egy reggel. A jegyző letette kezembe a hivatalt és én átvet­tem tőle. öt régi, ki­próbált elvtársat vá­lasztottunk a direktó­riumba, — de ezek kö­zül már senki sem él, és munkához láttunk Volt bőven, azt se tud­tuk hová kapjunk. De a fiatal Tanács- köztársaság 133 nap múlva elbukott. Bujdosnom kellett a2 erdőben, a városokban — sorolja vég nélkül szomorú emlékeit. Cséplőgép munkások­kal Fejér {negyébe szökik. Itt sincs mara­dása, mert dühöng a bosszúállás. Hamis iga­zolvánnyal Csehszlo­vákiába szökik, majd onnan az osztrák Bur- genlandba. Évek telnek el, a honvágy haza­húzza. Vesztére. j házát figyelik és hiába van sötét éjszaka, elfogják. A hajmáskéri halál-cso­portba osztják be. A csoport indulásáig az egri vár foglya. De Egerből, a várból sike­rül megszöknie. Megint elfogják, s 13 hónapig a zalaegerszegi internáló tábor lakója lesz. Amikor szabadlábra helyezik, akkor is ál­landóan szem előtt tartják. 1923. november 11-ig minden vasárnap reggel 9 órakor jelent­kezni kellett a csendőr­őrsön. 1944. október 19-én újból elfogják. Bejárja a németországi kon­centrációs táborokat, Schakszenhaust, Ber­lint és szinte a krema­tóriumok ajtajából szabadul ki és érkezik meg a szabad Magyar országra. — Itthon a legjobb barátom sem ismert rám, annyira meggyö­törtek a háborús évek A községben éppen földosztás volt. Meg­s mi elképedtünk. fiyess soüs ember van ennél a vállalatnál, aki fegyelmezetlenkedik, aki nem becsüli a társadalmi hl- lajdont sőt meg is károsítja azt, ha módja van rá? A vá­lasz: igen De hát csoda-e hi­szen aki törődne az ügyes-ba­jos emberi dolgokkal, az is rémisztő figyelmeztetést kap. Kicsit forrófejű’ De érdeklő­dik a vállalat é’ete, munká­ja iránt, a magáénak érzi azt. Nem, tudjuk, nem angya1 ok­kal van körülvéve Beleznai elvtárs, csak — hibákkal, eré­nyekkel teli emberekkel akik keményen megdo1 goznak kere­setükért, s akik közül külön­böző más do1 gokhoz, többen nem a legtisztább úton jutrak. Mégis — így rendet teremteni már nem lehet. Érdekeltté kell tenni végre az embereket a vállalat ügyeinek intézésében, a vagyonvédelemben, fel kell kelteni az érdeklődésüket, hogy érezzék: ez a mi válla­latunk, ezek a mi javaiul-, mi vagyunk felelősek értük, egész népünk előtt. Fegye’mivel el lehet-e érni mindezt? Aligha, ön mondta: — Mikor beszé’getünk az emberekkel? Amikor a vizs­gálati eljárás fo'vik. A fegyelmié. Ez pedig álta­lában nem nevezhető Valami közvetlen hangúnak. És mi­előtt fegyelmire kerülne a sor? — Az első vétségnél általá­ban a társadalmi bíróság elé kerül az ügy. És azon kívül? Az előtt? Semmij Hiszen az ön kijelen­tése is ezt igazolja. — '"’n olyan emberekkel akik a népvagyont megkárosít' ák, nem tudok emberségesen, ba- rátían beszélgetni. Nagy kár Mert meg lehetne tudni ezekből a beszélgetések­ből azt, hogv ki övért is kö­vetett el hibát. Miért nem ér­zi magáénak az autóbuszt, a teherautót, annak bérén dezé- teherautót, annak berendezőét, felszerelését, miért nem tudia, hogy a pénzzel amit a jegye­kért, fuvarokért beszed, az utol­só fillérig az államnak tartozik felelős elszámolással. Nyilván-' valóan azért, mert arra na­gyon kevés gondot fordítottak, hogv ez a tudat elmélyü iön, meggvökeresedjen mindenki­ben. Csak fegyelmivel, gyors, kemény intézkedésekkel ezt elérni nem lehet. Kitartó, szí­vós, okos neve’ésscl. úgy igen. És nem is úgv, hogy ha va’aki oda ál! ön elé igazgató elv'árs, s azt mondja: „ha nem adnak munkaruhát hozzá, a taxisok nem mossák le kocsijukat”, ez legyen a válasza: majd akkor olyan embereket ültetünk a kocsikra, akik anélkül is le­mossák azokat. Nehéz dolog a nevelés, de az egyébként jó eredményeket el­érő egri AKÖV miért ne mu­tathatna e téren is példát? S higgye el, igazgató elvtárs. ha nem is egy csapásra, de las­sanként minden megváltozna. Osztályvezetői nem ígérgetné­nek fele'őtlenül állást a rá­szorulók, s végül is két szék közül a pad alá esők számá­ra, a KISZ-titkár lehiggadna, nem szaladna panaszra apró, de válla’atokon be'ül mégis jelentős ügyekkel, s nem is­métlődne meg az sem, hogy egy ugyancsak rászoruló he­lyett „véletlenül” majdnem egy iparengedé'lyel is rendel­kező (és működő) pályázó ke­rült a raktár eeyik megürese­dett kezelői helyére. Keménv ember ön. igazgató elvtárs. És hajlíthatatlan. Pe­dig érdemes lenne fegyelmi eljárások és drákói szigorúsá- gú rendelkezések helyett em­berséggel é'nie inkább. Meg­érteni, hogy gyarlóságuk, vagy kiválóságuk mellett is — em­berek százaival dolgozik, em­berek százai vannak önre bíz­va, s nem csak gépek. VVeidinger László — A PÉTERVASÁRl járás­ban ez évben Szentdomonkos községben alakult először vö­röskeresztes he'-yi csoport. Az ünnepélyes tagkönyv-kiosztás­ra ma este 7 órakor kerül sor i község kultúrházában. A tagkönyvkiosztás után levetí­tik az „A-B-C vitamin" és a ,Tiszta ügy" című egészség­ügyi tárgyú filmeket. (Mészá- ros Albert.) érkezésemkor perce ken belül sűrű ember­gyűrű vett körül. A szemekből láttam, hogy örülnek a hazatérésem­nek. Hosszú ideig lába­dozó beteg voltam, de amikor talpra álltam úgy dolgoztam, hogy mindenkin segítem tudjak. Tanácsokat ad­tam, emberi sorsokat intéztem, szívemet ad­tam a munkába, mert éreztem a párt segítő kezét. Még szinte be sem fejezhette a mondatot, amikor kopogtatnak az ajtón. Pifkó Zoltánné jött tanácsért Jóska bácsihoz ház ügyben. Sorolja bánatát, ér­veit, — Jóska bácsi fi­gyelmesen hallgatja és nem ereszti el tanács nélkül a szomszédasz- szonyt. — Nyugdíjas vagyok már, egyesek azt mondják rám, hogy öreg ember. Én úgy ér­zem, hogy még messze van az az idő, amikor én is kiköltözhetem a direktóriumi társaim­hoz, oda a domboldal­ra. — mutat a temető felé. _<'Imikor búcsúzunk, kinn ül a ház előtt, hunyorgó szem­mel fogadja a márciusi időt. Ragyog a nap­fény. Tavaszodni kezd Kukolya József, a pa rádi direktórium elnö-; ke a 40-ik március 21- ét várja. K. J. Mtrc us 21-re készülnek a kerecsenül kiszesek

Next

/
Thumbnails
Contents