Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-10 / 58. szám
1959. március 10., kedd BíBPŰJS AG 8 Az elmúlt hét a külpolitika tükrében MegtaláJja-e Angna sa át hangiát Lipcsében — ahol a világ minden tájáról megannyi nép képviselői gyűltek össze — mondotta el Hruscsov azokat a szavait, amelyekkel rácáfolt a nyugati híresztelésekre, amelyek szerint a Szovjetunió valamiféle ultimátum-politikát folytatna Berlin kérdésében. Lehetetlen a nyugati sajtónak fel nem figyelnie arra. hogy Hruscsov világosan kifejtette, május 27-e nem ultimátumszerű határidő a berlini kérdés megoldására. Ha a nyugatiak bebizonyítják, hogy ésszerűen tárgyalni kívánnak, a Szovjetunió hajlandó elhalasztani ezt az időpontot. Bár az angol külügyminisztérium közvetlenül a beszéd elhangzása után óvatosan foglalkozott Hruscsov kijelentéseivel, üdvözölnie kellett azt a körülményt, hogy a Szovjetunió „több időt haj andó adni a tárgyalásokra.” Londonban igen nagy érdeklődést keltett a beszéd, s különösen Hruscsov említett kijelentései. A Daily Express politikai szemleírója „óriási jelentőségűnek“ értékeli a beszédet, mint olyat, amely a feszültséget enyhíti Kelet és Nyugat között, Meghasonlás a nyugati táborban A nyugati hatalmak közül a kölcsönösen előnyös kereskedelem Angliát érinti elsősorban. Angliában ma érvényesebb a jelszó, mint valaha: „.kereskedni, vagy meghalni!” Anglia viszonylag rugalmasabb politikáját természetszerűleg nem csupán a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének vágya sarkallja, de még nem is kizárólag a küszöbön- álló választások — a belpolitikai helyzet. Mindennek természetesen nagy a szerepe Anglia jelenlegi külpolitikai irányvonalában. A konzervatívok igen élénk tevékenységét fejtenek ki azért, hogy a munkáspárttal szemben továbbra is hatalmon tudjanak maradni. Angliában ez idő szerint a választáson diadalmaskodni lehetetlen a következő program nélkül: 1. szembehelyezkedés a nyugatnémet expanziós politikával; 2. viszonylag független külpolitikai kereskedelem kiszélesítése, a teljes foglalkoztatottság. Ezek a célkitűzések csak a soronlevő világpolitikai problémák békés úton való megoldásával együtt valósíthatók meg. Mi sem természetesebb ugyanakkor,»hogy az Egyesült Államok je1 enlegi vezetői számára előnyösebb Selwyn L’oyd külügyminisztersége az amerikai politikát gyakran keményen bíráló Bevanénál. Többek között ennek is tulajdonítható, hogy az Egyesült Ál- 'amok Anglia jelenlegi politikájának megtörésével is a Konzervatív Párt választási győzelmét akarja segíteni. Az angol kormány érdeke a békü’ékeny politika, többek között azért is, mert a Bonn— Párizs merev vonal és a nyugateurópai egyensúlynak Bonn javára mutatkozó bizonyos megbomlása erősen aggasztja. London aggoda1 ómmal kísérte Mikojan Egyesült Á'lamok- beli útját is mert a brit oroszlánt mindig elfogja a nyugtalanság, ha a külpolitika horizontján felrémlik a szovjet- amerikai közeledés lehetősége, mely azzal a következménnyel járhat, hogy Anglia nélkül fognak hozzá a nagy nemzetközi kérdések rendezéséhez. Mindezek a megfontolások kellőképpen indokolják, hogy az angol kormány keresse annak módját, miként hallathatja saját hangját a nemzetközi arénában. Álta’ános feltűnést keltett, hogy Eisenhower elnök is utalt Anglia és Amerika külpolitikájának különbözőségére. Ugyanakkor világos azonban, hogy az angolszászok közösen, viszonylag rugalmasabb politikát folytatnak Bonnal. Arról van szó ugyanis, hogy Adenauer úgy érzi, — és nem alaptalanul —, hogy a Nyugat eddigi német politikájának lényeges felülvizsgálása egyértelmű lenne az ő politikai halálos ítéletével. Tengely politika vagy békés együttélés? A legutóbbi német—francia tárgyalások láttatják, hogy Adenauer merev, hidegháborús politikáját ma leginkább De Gaulle támogatja. Bonn és Párizs párbeszéde megmutatta, hogy Adenauer és De Gaulle pillanatnyi érdekközössége miféle szövetséget eredményezett. Adenauer- nak a jelenlegi helyzetben érdeke a De Gaulle-lal való szövetség, érdeke, hogy támogassa De Gaulle-nak atomfelfegyverkezését, hogy így vele együtt, vagy legalább is ő utána belépjen az Exclusiv Atomklubba. Ugyancsak ked vez Adenauernak De Gaulle ama kísérlete, hogy angol- amerikai direktóriumba be- ' ép jen harmadiknak és velük együtt kormányozza a nyugati világot. Adenauer reméli hogy De Gaulle után, vagy vele együtt ó is tagja lehet a direktóriumnak. Ez a szövetség természeténél fogva csak átmeneti jellegű lehet. Hiszen abban a pillanatban, amikor a Bundeswehr olyan erőt képvisel majd, amekkorát kiépíteni törekednek, megmutatkoznak a nyugatnémet és a francia kormány legélesebb ellentétei. A nyugatnémet és a francia imperializmus finánctőkései sokáig nem árulhatnak egy gyékényen. Dulles háttérbe jutása, valamint számos újabb csapás, amely az amerikaiak presztízsét érte, elgondolkoztatja az amerikai politikai köröket és arra készteti őket, hogy a széthúzó szövetségeseket valahogy összetartsák, megakadályozzák, hogy a nyugati szövetség szétomol jék darabjaira. Az Egyesült Államok politikáját most az az óhaj vezeti, hogy a közeledő külügyminiszteri, illetve legfelsőbb szinten folytatandó tárgyalások előtt csökkentse a hidegháborús táborban megmutatkozó ellentéteket. A világsajtó nagy érdeklődéssel tekint ama tárgyalások elé, amelyeket Macmi’lan Párizsban, Bonnban és Washingtonban folytat majd. Az angol kormány szóvivője közölte, hogy kormánya megvitatja szövetségeseivel Lengvel- ország és Csehszlovákia részvételét a külügyminiszteri értekezleten, továbbá azt, hogy az értekezlet napirendjén — a szovjet javas’atnak megfelelően — Berlin és a német béke- szerződés kérdése szerepeljen. Ha számos kérdésben nem is volt lehetséges, hogy a Szovjetunió és Anglia álláspontja közös nevezőre jusson azt már aligha lehet kétségbe vonni, hogy Macmillan látogatása a Szovjetunióban, éppúgy, mint Mikojan utazása az Egyesült Államokban, hozzájárult olyan légkör kialakításához, amely a hidegháborús uszítással szemben a béke erőinek kedvez. AZ ELCSÍPETT KOFFER-TOLVAJ Régóta körözött koffertolvajt kerített kézre a bangkogi rendőrség. Nai Ohit, Nai Pálét, Nai Juri: ezek vol- ik álnevei iőzül a legismertebbek. — Eddig már három ízben fogták el, amint induló vonatokról bőröndöket próbált elemelni. Bámulatos vagyont harácsolt össze magának: Dhonburiban két hatalmas birtokra tett szert, volt egy autója, két törvényes felesége és egy hét szép nőből álló pazar háreme. — Hideg a víz! Azt akarod, hogy náthás legyek! Napirenden t • •. panaszkodás Van egy régi közmondás: a bolond arról is beszél, amije nincs, az okos arról is hallgat, amije van. Ezen az alapon szokott az emberek többsége panaszkodni, nehogy azt higgyék, hogy jól megy neki. S ez a panaszkodás napjainkban úgy terjed, mint valami betegség. Nem tud az ember sehová se menni, hogy szívből jövő keserűséggel el ne panaszoljanak valamit felebarátai. S milyen panaszok ... Iszunk egy feketét? — invitálod baráti mosollyal ismerősöd a cukrászda felé, s az lemondóan hárítja el. • — Nem lehet, öregem. Nem telik nekem feketére. lVíost vettünk egy új Pannóniát — és sóhajt keserűen. Avagy. Sétáltatod a gyereket a kora tavaszi meleg, napfényes vasárnapon, s összehoz jó sorod egy régen látott ismerőssel. — Nézegetjük a kirakatot — csicsergi. — Az ember legalább nézze — mutat a fehérlő tedybeer-végre. — Tudod, nagyon szerettem volna venni egy bundára valót, de- hát... Nekem csak erre jutott — rántja meg magán a tavaszi kabát-költeményt. 1600-ért vettük, nem volt pénzem. — Nem járunk mi moziba, színházba — mondja a harmadik. — Van elég bajunk. Tudod, ott az X utcában volt egy kis házhelyem, oda építettünk egy kis vityillót. Csak két szoba, konyha, fürdőszoba van benne. De hidd el, úgy kiköltekeztünk, hogy a vizet már csak jövőre vezethetjük be. Panasz, panasz, szinte árad az emberek ajkáról. Az egyik azon kesereg, milyen sokba került az új szobabútor. Igaz, hogy a kislány még csak most végzi a hatodik osztályt, de azért gondolni kell a jövőre, hiszen egy-kettőre nagylány lesz A másik azon siránkozik, hogy milyen nehéz is az élet, egy nyomorult porszívóra már nem telt a mosógép mellé. Hova-tovább ott tartunk, hogy ha valaki hallja nálunk az embereket, szeme előtt egy sorvadó, nyomorgó ország jelenik meg. Pedig sokszor pusztán csak arról van szó, hogy nálunk nagyon is megszívlelték az említett közmondást, békési — t^PULaitatklfi. cl t&rmfazdhől Alkonyodik. A vágásban rigó kapar a száraz avar alatt, azután cserregve tova repül, mintha hajtaná, kergetné valaki. A vadász puskájával vállán áll a vágás szélén. Élvezi, mélyen tüdőre szívja a friss tavaszi levegőt, aztán csak vár, vár tovább. Egy bogár mászik fölfelé a lábán. Odatartja ujjait, kezére veszi, jól megnézi az apróságot. Eltűnődik,... Ugyan hol tö'töt- te ez a parányi kis jószág a telet, a hideg napokat, amikor csonttá volt fagyva a föld? Hol, ugyan melyik kő, vagy rögöcske alatt? Egyszercsak valami ismerős hang hallatszik távolból. Gyorsan le- söpri karjáról a bogarat, puskáját kézbe veszi és figyel. — Psz psz krooo kroo — Húz az első hosz- szúcsőrű madár a feje fölött, de mire arcához kapja- a puskát, már el is tűnik valahol a bokrok fölött. . Hát megjöttek, mégis itt vannak már a szalonkák — gondolja, aztán a következő pillanatban újból feltűnik egy hosz- szúcsőrű. Hatalmas dörrenés hasit a mély csendbe. Duplázni kellett, de a második lövésre már élettelenül hűli le a magasból a „tavasz madara”. Újabbak jönnek. Párban: kergetik egymást cikcakkban, — éppen a feje fölött. Megintcsak szól a puska és a gyors duplára mint élettelen rongyok, hullanak te mindketten a földre. Még vagy tíz percig tart a húzás, aztán... besötétedik. A vadász füty- tyent vizslájának, és néhány perc múlva mind a három szalonka ott hever lábai előtt. Kézbe veszi, nézegeti őket, letörli tolláikról a parányi vércseppet, kihúz néhány apró számytollat és kalapja mellé tűzi. Elindul hazafelé. Boldogan viszi a három szép madarat, a tavasz első hírnökeit, a kedves szalonkákat. (szalay) | Az ősember antropológiai térképe Mihail Geraszimov, ismert szovjet történész-antropológus, elkészíti Európa, Afrika és Ázsia őslakóinak antropológiai térképét. A tudós tanulmányozza az arc lágyszöveteinek fejlődési törvényszerűségeit, a koponya formájától és reliefjétől függően. Geraszimov eddig több mint 200 szobrot készített, amely az ősember arculatát mintázza. Az antropológiai térkép egyik legfontosabb feladata, hogy bemutassa a jelenlegi fajok kialakulásának folyamatát. Geraszimov szilárdan kitart azon elmélete mellett, hogy a jelenlegi emberfajták egységesen alakultak ki és a Földközi-tenger vidékén (ahol a mai ember tulajdonképpen emberré vált) még nem rendelkezett élesen különböző faji jellemvonásokkal. A ma ismert faji jellegzetességek — szerinte — csupán a későbbiekben jöttek létre, elsősorban a természeti viszonyok hatására. | SAHDOB JANOS | STS? ült a vonatra és bezötyögött a városba. Belső zsebében, gondosan becsomagolva egyezer és kettőszáz forint, fejében az asszonyi parancs: télikabátot, de feketét.. Nem vagy te legény, hogy világos vackokba járkálj. A koratavaszi télikabát- vásárlásnak az oka pediglen egy évtizedes gyakorlat: vegyél ilyenkor télikabátot, őszelőtt meg tavaszit, úgy, az olcsóbb... S aki nyugdíjas, az hónapokon keresztül spórolgatja a pénzt, hogy összegyűljön a kabát ára, annak felettébb okos dolog betartani ezt az évtizedes gyakorlatot. Sándor János, nyugalmazott vasutas bezötyögött hát a városba, végigjárta az összes boltokat, ahol csak kabátot lehet kapni, de feketét, pontosán azt nem talált. Sehol’ Ilyen az élet. Ha szürkét keresett volna, akkor mindenütt feketébebotlott volna, dehát mivel... Sándor János elszontyolodva ballagott az állomás felé, zsebében az érintetlen pénz, becsomagolva papírba, mintha ennivaló lenne, mert a kis pénz bukszába, de a nagy a belső zsebbe való. Nem messze az állomástól, egy italbolt hirdette színes tábláján, hogy kitűnő fajborok és még kitű- hőbb ételek kaphatók, s mivel a vonatig jó órája volt hátra, Sándor János lépteit az italbolt felé irányította azon morfondírozva, hogy miért italbolt ez a vendéglő, amelv kocsma, mikor ő a boltot, ahol italt is adnak, mindig és mindenkor fűszeresnek, vagy szatócsüzletnek hívta E gondolatok közben tért be a kocsmába, kért egy fröccsöt és leült az egyik asztal mellé, amely tisztaságával is igazolta, hogy hisz nem Italbolt ez, hanem kocsma. KORTYOLGATTA ( szóda jobb volt, mint a bor, pedig a szóda se jó vízből készülhetett és azon tűnődött, hogy a kabátot már csak a legközelebbi vásáron veheti meg, amikor olyan kocsisféle ember telepedett mellé. Ormótlan nagy baGYURKÖ GÉZA: A fekete télikabát kancsa, vizeskék szeme és nagyon kopott simléderes sapkája volt. — Adjon isten — mondta és a köszönést fogadni illik, különösen, hogy ilyen becsületesen köszön, nem afféle városi módon. — Hazafelé... hazafelé? — kérdezte a simléderes közelhajolva, hogy borostás álla a fröccsös pohár fölé került. Orrcimpái megremegtek, mint éhes emberé a teli tál felett és Sándor János, nyugalmazott vasutas jószívű ember volt. A szájával válaszolt, kezével intett a csaposnak, akin valamiféle fehér kabát azt hirdette, hogy nemcsak csapolással, de felszolgálással is foglalkozik... — Haza, most már haza... Hozzon még egy nagyfröccsöt... — Nagyon jó ember maga hallja.. Köszönöm, de inkább akkor már két decit, tisztán... A víz úgyis benne van már — vihogott a simléderes és kötelességének érezte, hogy a két deci tisztáért behatóbban érdeklődjön embere sorsa iránt. — Maga vasutas... A nadrágjáról látom... Ismerem én az embereket nagyon... Elég ha meglátom a ruhákapni... Szürke lett volna, tudja any- nyi, hogy patakot rekeszthetne vele az ember, de fekete az egysem... Az asszony meg köti az ebet a karóhoz, hogy csak fekete legyen... Hát legyen... ö spórolta össze a pénzt, joga van ezt kérni, nem igaz? A simléderes bólogatott és menten dicsérni kezdte Sándor János feleségét, hogy olyan takarékos, de kell is az a mai világban, hisz olyan a drágaság, hogy no... Itt van ez a íröccs is... A szegény ember, hogy bírja pénzzel... Azelőtt fele annyiba se került, mint most, pedig kell a bor az embernek, egészség az így tavasszal, de még nyáron is... Szó esett még erről, arról, a sim- Iéderes négy gyerekéről, Sándor János nyugdíjáról és távolba szakadt fiairól, akik ketten szaladtak neki a nagyvilágnak, asszonyostul, gyerekestül... Jönnének már, csak pénzt gyűjtenek... Közben az álmosképű csapos már vagy háromszor fordul* és fölszaladt az óra is, elment a vonat is... — Hát én meg most, hogyan megyek haza? — rémüldözött fel Sándor János. Legyen csak nyugodt, megy itt vonat gyakran... Legalább egy kicsit legénykedik... Nem igaz? — cinkos- kodott a simléderes és könnyed mozdulattal újabb két decit és újabb nagyfröccsöt teremtett az asztalra. Az ajtó nyílt és csukódott, emberek jöttek, mentek, néhányan maradtak, többek között egy cigány is, éktelen kopott hegedűjével. S a hegedű veszedelmes szerszám, nem az álom, a hegedűszó tudja feledtetni az időt. Ugyannyira, hogy a délutáni vonatot is elbeszélgették a hegedűcincogás mellett a simléderessel, meg egy suhancképű legénnyel, aki nemrég telepedett az asztalhoz és azzal vívott ki részvétet Sándor Jánosból, hogy elmondta: nemrég jött haza Brazíliából. Beszélt az ottani életről, a nőkről, csóválta is fejét Sándor János, hogy ott bizony nem nagyon ismerik a jó bort, tejet, kávét a tengerbe öntik, a nép pedig éhezik. Könnybe is lábadt a szeme, hogy tán két fia, menye, unokái is éheznek és rögtön rendelt valami ennivalót, — nem magának — a brazilosnak. meg a simléderesnek, egyenek a szerencsétlenek. még nem a világ. Egyszer életében lehet ő is gavallér. Aztán odajött a cigány és elkezdte játszani a fehér galambot. Ez meg éppenhogy Sándor János nótája volt, ezt énekelte vagy negyven esztendeje tán, Juliska ablaka alatt, aki olyan, de olyan szép volt, hogy nem volt párja a faluban... Haj. istenem, de elszaladt ez a negyven esztendő... Énekelt a simléderes is, azt, hogy asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa, a bra- zilos meg azt fújta, hogy oly távol |éGY SZÁZAS I messze van hazám... Jöttek mások is az asztalhoz, amely lassan olyan lett, mint valami italbolti árubemutató, volt azon rum és bor, habzóbor és konyak, kevert és pálinka, össze is toltak már vagy három asztalt, bekeveredett még vagy három cigány ...A csillagok az égen kíváncsian pislogtak be az ablakon és megmegriadva látták, hogy Sándor János százast dug a prímás zsebébe* de százast a brazilosnak is, aki sírva meséli, hogy most nem bízik senki benne, mert disszidált, éhezik, nincs munka, bár maradt volna kinn... Ivott, evett, mulatott mindenki ezen a koratavaszi estén, amely arra lett volna egyébként hivatva, hogy Sándor János otthon próbálja fel immáron negyedszer, az asszony előtt, hogyan is áll rajta az új fekete kabát... — Aranyos fiúk vagytok, nagyon megszerettelek benneteket — dadogta Sándor János és felállt, tántorogva, sírva, mert negyedóra múlva megy az utolsó vonat és az aranyos cimborák azt már meg nem engedték volna, hogy erről is lemaradjon... Sőt, a brazilos elővett egy húszast is és Sándor János markába nyomta... . — Itt van pénz öreg, útiköltségre.«. Lássa, ilyen fiúk vagyunk mi... Belevaló haverok — és felhajtotta a pálinkát, amely még ott szomorko- dott az asztalon, hogyhát most már vele mi lesz. meg zsebébe® egy húszassal, czívében nagy-nagv megelégedéssel, hogy ni, milyen rendesek voltak ezek az emberek, kitántorgott az ál- 'omásra— Jól sikerült nap volt ? SÁNDOR JÁNOS jukat, s már tudom kiféle, mifele. SÁNDOR JÁNOS fiSffífjtai: léderes nagyszerű emberismeretéről, s mivel jólesett a panaszkodás, egy- szuszra elmondta, hogy is járt ő... — ...mert egy ilyen nagy városban még fekete télikabátot sem lehet
