Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-07 / 56. szám

1959. március T, szombat siptíjsie * „II kulturális munkának nem lehet akadálya a gazdasági függés!“ — Kétnapos népművelési értekezlet Gyöngyösön — A gyöngyösi Városi Műve­lődési Ház társalgójában tar­tották szerdán és csütörtökön kétnapos értekezletüket a me­gye járási és városi népműve­lési felügyelői és járási, vá­rosi kultúrház-igazgatói. Az értekezleten részt vett Papp Sándomé, a megyei tanácsel­nök-helyettese, Dienes Tibor, megyei művészeti előadó, Vass Gyula, megyei művelődési osz­tályvezető-helyettes, és Varga Ferenc, Gyöngyös város v. b. elnöke. Varga Ferenc megnyitója után, első napirendi pontként Dienes Tibor tartott előadást a Hámán Kató kulturális sereg­szemle alkalmából a népműve­lési munkásokra háruló fel­adatokról. Hasznos kezdeményezés volt a kulturális szervek részéről összekapcsolni időben és esz­meileg a Tanácsköztársaság 40. évfordulóját és a kulturális seregszemlét. Ez az intézkedés lényegesen megjavította a tubb-kevesebb hibát tartalma­zó műsorpolitikát, rendszert, összhangot teremtett a kultúr- csoportok munkájában, és mind eszmei, mind művészeti téren lényegesen emelte az ön­tevékeny csoportok műsorának színvonalát. Dienes Tibor ezután ismer­tette az időszerű feladatokat. Kifejtette, hogy a kulturális seregszemle után sem szabad engedni a munka bizonyos fo­kú lanyhulását, ennek a meg­mozdulásnak kihatással kell lennie a kulturális vezetők és művészeti csoportok egész évi munkájára. A csoportoknak — természetesen a seregszemle beiktatásával — ki kell dolgoz­niuk egész évi műsortervüket. Az előadást követő vita után, szerda délután folytatta munkáját az értekezlet. A má­sodik napirendi pont Sümeghy Bélának, a gyöngyösi Városi Művelődési Ház igazgatójának a művelődési Ház munkájáról szóló beszámolója volt. Sümeghy Béla először né­hány eszmei problémát, világí­tott meg, röviden ismertette a párt művelődéspolitikai irány­elveit, majd ezeken keresztül értékelte a Gyöngyösön, szoro­sabban a kultúrház keretében folyó kulturális munkát. El­mondotta, hogy a fejlődés ma is állandóan észlelhető, mert a múlt éveihez képest is nap­ról napra emelkedik a ren­dezvények és látogatók száma. Különösen észlelhető ez az is­meretterjesztő előadások terü­letén, mert szemmel láthatólag emelkedik az üzemekben tar­tott munkásmozgalmi, termé­szettudományos, materialista tartalmú előadások látogatott­sága. A kultúrházzal közreműkö­dő váltógyári színjátszócso­port előre megszervezett mű­sorterv szerint do’gozdk, je­lenleg 7 darabot játszanak, va­lamennyi a szocialista kul­túrpolitika követe] menyeinek megfelelő. Az énekkar 42 tag­gal dolgozik, az országos da­lostalálkozón mindig szép si­kerrel szerepelnek. Jól dolgo­zik az Irodalmi Kör, a gazd- asszony szakkör, a képzőmű­vész- és fotókör, a balettisko­lák is. Sümeghy Béla referátumát igen széleskörű vita követte. A vitában felszólalt Papp Sán- dorné, a megyei v. b. elnök- helyettese is. Többek között elmondta, hogy a jövőben egyre inkább ki kell terjesz­teni a kultúrházak hatósuga­rát, különösen a mezőgazdasá­gi járásokban. Hámutatott ar­ra is, hogy a művelődési há­zak elsőrendű feladata a ne­velés. A KISZ-szel minden népművelési vezetőnek ki kell építenie a minél jobb kapcso­latot. Végül a munkásszállá­sok problémájáról, a kétlaki dolgozók kulturális neveléséről tett említést. Mónival Andor, a gyöngyö­si városi pártbizottsáp- munka­társa, a városi kulturális bi­zottság tagja, néhány igen fontos adattal egészítette ki a beszámolót, röviden ismertette a megyében legjobban műkö­dő gyöngyösi kulturális bizott­ságok munkáját,,, a városban folyó politikái és világnézeti' nevelést. ,, Az értekezlet’ második nap­ján, csütörtök délelőtt Grúz János, a hevesi járás népmű­velési felügyelője tartott elő­adást A népművelési munka feladatai a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésben és a termelőszövetkezetekben cím­mel. Megállapította, hogy milyen nagy részük van a népműve­lési dolgozóknak a termelő- szövetkezetek . szervezésében, az agitációban. Ezen túlme­nően, a kulturális szerveknek saját eszközeikkel, tehát az ismeretterjesztő előadásokon és szórakoztató műsorokon ke­resztül is segíteniük kell a fej­lődésiben. A műsorszervezésen kívül ki kell alakítani és hat­hatósan támogatni kell a ter­me'őszövetkezeti, illetve ter­melőszövetkezeti községi kul- túrcsoportokat, szakmai, er­kölcsi politikai és anyagi tá­mogatást kell részükre bizto­sítani, hogy megerősödve, vé­gül egyedül is képesek legye­nek a rájuk bízott munka elvégzésére. A beszámoló után a rész­vevők elhatározták, hogy a kö­vetkező hét végéig tervet ad­nak be a megyei művelődési osztályhoz, amelyben megjelö­lik, hogy milyen munkát tud­nak végezni ezen a téren. A hivatalos rész után, szer­dán este közös vacsorán vol­tak a részvevők Mátrafüreden, csütörtökön délután pedig meglátogatták a Mátra Múzeu­mot és az ÄUami Pincegazda­ság pincészetét. —ró— Hírek — humorral... Egyik nagyvállalatunk „ön­álló modellőröket keres.” Hozzá vagyunk szokva, hogy manapság, amikor a munka- nélküliség ördöge régen szer­tefoszlott, a helyzet visszájá­ra fordul s egyre másra ke­letkeznek az új. meg új hi­vatások, mintha földből sar­jadt gombák lennének. Most itt van ez a modellőrség. Ha önálló lennék, — mert ők önálló őröket keresnek amit megértek, hiszen nős ember­nek nem való az ilyesmi — bizisten jelentkeznék erre a pályám, hiszen nem lehetet­len, hogy egy rajziskolába osztanának be, s ott a csinos aktmodelleket kellene őriz­nem. Vagy itt is érvényes igaz­ság, hogy kecskére ne bízzuk a káposztát? —p— Agyműtét atorosintofcsal 20 000 ÉVES KIHALT BARLANGI MEDVE Olasz barlangkutatók egy Sartiano (Toscana) közelében levő barlangban ún. barlangi medve (uraus speleus) csont­vázára bukkantak. Ez a med­vefajta több mint 20 000 évvel ezelőtt halt ki. CIPRUS 1859. február 23- án Londonban a7 angol — görög — török tanácsko­zások eredrné nyeként meg­egyezés jött létre a 9250 négyzetki - lométer területű 550 0U0 lakosú Ciprus-sziget stá­tusáról. A meg­egyezésről ki­adott Fehér könyv adatai szerint az angol kormány to­vábbra is biztosí­totta Nagy-Bri- tannia részére Episkopi és' Ak- rotiri körzetének katonai támasz­pontjait, amelyek brit szuvereni­tás alatt marad­nak; továbbá „jogot nyert1’ a lám agustai kikötő és a mcosiai repülő­tér egyes berendezéseinek használatára. A háromoldalú megegyezés eredményeként Ciprus szigete továbbra is stratégiai ugródeszka szerepét tölti be a Szovjetunió, va­lamint a közel-keleti arab országok elleni imperialista intervenciós tervekben. Jelmagyarázat: 1. Túlnyomó részt török lakosságú terület Cip~ rus szigetén. VALÓSÁGGAL agitátornak termett Faragó József, a gyön­gyösi Váltó- és Kitérőgyár szerszámgazdája. Ezt lehet megállapítani szépen gördülő mondataiból, ügyesen felsora­koztatott érveiből, amelyek a viták során végeláthatatlan sorban bizonyítják igazát. Beosztása szinte megköveteli az anyagtakarékosságot, szoro­san összefügg a kevés meg­becsülésével. — Gyermekkoromban nem láttam értelmét a kalász-sze­désnek. Hogy lehet abból ke­nyér, ha így Szemenként szed­jük össze az elhullajtott kalá­szokat? — akadékoskodtam —, ám szemem láttára lett ke­nyér az összegyűjtött kalá­szokból, amelyeket egyenként szedtünk fel. Akkor győződtem meg róla, akkor tanultam meg: a keveset is érdemes megbe­csülni. Ez jut eszembe és ezt mon­dom el, ha látom, nem becsü­lik a kisebbértékű anyagot, ha restellnek mozdulni egy-egy gyorsacél darabkáért. Igaz, csak 12 fillér kilója, úgy tű­nik, nem érdemes lehajolni érte, de a kalász példája mé­gis azt bizonyítja, érdemes, mert 150 forintos anyagot lehet vele pótolni. így bizonygatja, mennyire hasznos az anyag minden kis darabkájára vigyázni. Különö­sen a fiataloknak magyaráz türelmesen. Kedvence az ifjú­ság, a gyermek. — Nagy vitában vagyunk most az asszonnyal, nem tud­juk eldönteni, egy vagy két elhagyott gyermeket vegyünk-e magunkhoz. Én a kettő mellett vagyok — ha már nekünk nem lehet. — Teljes lesz tehát a csa­lád ... AZ AM, A CSALÄD. Bár a gyermekáldás eddig elkerülte Munkósagitáto r a Faragó-lakást, családja van azért: számszerűit 18. Egy a sajátja, 17 pedig a volt Pápai­telep lakói közül, Gyöngyös szélében, a Vasöntő és a Vas­utas utcában. Az ugyanis az ő körzete, hozzájuk járogat, ha valamilyen fontos kormány-, vagy párthatározatot kell is­mertetni, az ország, a világ dolgairól kell beszélgetni, — mikor szabad ideje engedi. — Jól ismerem gondjaikat, segítenék is rajtuk, de az én erőm kevés ehhez. Négy csa­ládnak nem végezte el az IKV a legszükségesebb javítást sem, pedig az utca többi házát mind rendbehozták. Ügy érzem, jo­gos a négy család kérése, de mi, agitátorok, nem ígérgethe­tünk felelőtlenül, feljegyeztem a panaszt, igyekszem elintézni, de hiába. A vállalattal nem sikerült megegyezésre jutni. Nagyon fáj pedig, ha más dol­gában nem tudok segíteni. — Aztán italbolt helyett fű­szerüzletet kértek a Pápai úti telepiek, ezt a kérésüket sem teljesítették még. Pedig sokat növelne szavunk erején, ha ezeket a jogos kéréseket, pa­naszokat sikerülne elintézni. Bár sokat és szívesen törő­dik 17 „családjával”, jó ideje nem látták a Pápai-telep kör­nyékén. Nem is láthatták, mert újabb „családjai” akadtak — ezúttal falun. — Azokat az embereket ke­restem, akikkel vitába lehet szállni a régi és az új gazdál­kodási módról. Babus Zo’tin atkán egyéni gazdával (azóta szövetkezeti tag lett), Juhász Jánossal, Fehér Jánossal szin­tén hosszú vitáink voltak — emlékezik vissza a nemrég múlt napokra, mikor «zinte pirkadattól éjszálltáig érvel­tek, vitatkoztak a falu népne­velőivel közösen a termelőszö­vetkezeti mozgalom mellett. S MILYEN EREDMÉNNYEL. — Atkár szövetkezeti község lett, s ahogy hallottam, az én családjaim közül talán csak Erdélyi bácsiék maradtak ki. Nagyon sajnálnám, ha így len­ne, mert Erdélyi bácsi — aki olyan nagy szakértelemmel ren­delkezik — nagyon megtalálta volna számítását a szövetkezet­ben. No, de nyáron, vagy még korábban, kimegyek hozzájuk, megnézem, miként boldogul­nak. Mielőtt eljöttünk onnan, megígértették velünk, hogy gyakran kilátogatunk majd hozzájuk. Úgy terveztem, hogy szabadságom egy részét ott töltöm velük. Valamikor mező- gazdasági munkás voltam, hát­ha segíthetek valamiben ... így tervezget a nyárra, s mi­közben a környező községeket járta fáradhatatlanul agitált a körös gazdálkodás mellett, tíz és száz paraszt-portára kopog­tatott be, festve a szocialista falu jövőjét az egyéni gazdák előtt, számítások fölé hajolva, amelyeken a nagyüzemi gaz­dálkodás várható haszna bon­takozik ki. Aztán újra vissza­tér az üzembe, hogy a szerszá­mok közt teremtsen rendet. — Mit szól ezekhez a bokros elfoglaltságokhoz az asszony? Nevetésében dicséret rejlik, amint válaszol. — A hét végén ő is jön ve­lem — ha nincs műszakban, mert ő is itt dolgozik a váltó- gyárban. — Az igazság egyébként az, hogy nem sok szabad időn" marad — teszi hozzá magyará­zatként a munkásőr kikép­zés, tanulás (párttörténetet ta­nul és nagyon érdekli a ter­mészettudomány) sok időt el­vesz, de aki szeret az embe­rekkel bánni... igen, az Áldozatot kí­ván, s ezt az áldozatot szíve­sen hozza meg Faragó József munkás-agitátor, ezt bizonyít­ják felvilágosító munkájának eredményei. Kovács Endre Néhány héttel ezelőtt Upsalában svéd tudósoknak sikerült agyműtétet végezniük sebészeti beavatkozás 'nélkül. A műtétet Gustaf Werner intézetében, Lars Leksell pro­fesszor irányítása alatt végezték egy 55 éves férfin: látha­tatlan késként szinkrociklotronnal előállított atomsugarakat használtak fel. Egy ló. amelyik nem érti meg az idők szavát János bácsinak szép, sötétpej lova van. Jó állású, kecses tartású, fiatal állat, olyan, hogy ha végigmegy vele akármelyik falu főutcáján, ugyancsak utánabámulnak az emberek. Ez aztán igen, ez egy igazi lő — mondják többen is, ha a véletlen úgy hozza, hogy éppen összetalálkoznak János bácsi fogatával. Büszke is a gazda ilyenkor, és talán még azt is elfelejti, Hogy... szóval, olyan ló, mint a „Csillag”, nincs még egy a környéken. Hanem egy baj azért mégiscsak van. Van, mégpedig nem is kicsi, akármilyen, mert nagy hibája van ennek a lónak. Igaz, ezt nem tudják az idegenek, azok, akik utána- fordulnak csodálkozva az úton, de annál inkább tudja János bácsi, a Csillag gazdája. Merthogy szép a ló, az igaz, erős is, húz is, nem is harap — hanem rúg kegyetlenül, de úgy ám, hogy még a gazdája is csak félve merészel hozzája menni. — Pusztítaná el az Isten a rúgás bitangját — fakad ki ilyenkor János bácsi, magából kikelve, de aztán, amikor keservesen sikerül hámba fogni, akkor aztán megengesz- felődik háragos szíve. Ahogyan mégy, ahogyan tartja büszke nyakát, olyan, mint egy igazi táltos... így aztán évről évre mégtescsak megmarad a Csillag, hol örömet, büszkeséget, hol kegyében bosszúságot okozva jószívű gazdájának. Történt a napokban, hogy János bácsi nagy elhatá­rozásra szánta magát. Belépett a termelőszövetkezetbe és természetesen magával vitte a szép .Csillagot” is. Nem szólt semmit arról, hogy a lóval van egy kis „baj”, hanem csak felvetette a közös állomány listájára. Még biztatta is a kocsisokat: — Aztán jól bánjatok ám a lovammal, nehogy panasza legyen rátok, mert én mától kezdve a kertészetben akarok dolgozni. A két legény mosolygott és mit sem sejtve, átvezették á lovat a közös istállóba. No, ott aztán nyomban be is mutatkozott a Csillag. Rúgott jobbra, rúgott balra, úgy, hogy egészen megvadította a többi lovakat is. Amikor végre le» csendesedett, a két kocsis azonnyomban szaladt János bácsi­hoz. — Miért nem szólt kend, hogy rúg ez a dög? - mond­ták dühösen. Az öreg elmosolyodott a bajusza alatt, aztán csak annyit mondott: — Azt hittem, hogy itt a tsz-ben majd megjuhászodik, de most már látom, hogy nem akarja megérteni a bitang az idők szavát! SZALAY A külvárosi óvoda lglice szívem, igli- ce, aranyos lábú igli- ce, — Ahová te haj­iasz, iglice, én is oda : hajlok. Cseng, szárnyal bol­dogan sok kicsiny le- ;ány és fiú vidám ; hangja Eger külváro­sában, a Lenin út vé- :gén épült új óvodá­iban. A másik terem- i bői is harsog a dal: Árok mellett jár- ; tómban, — Tüske imént a lábamba... I — kacagnak, ugrál- ! nak aj apróságok. \ Ofyanok, mint a kis csikók. Nehezen tör­tnek be, nemigen tű­ink még a fegyelme- ; zést. Nem is csoda, ; hiszen pár napja csu- ; pán, hogy ide járnak. ; Kevés idő telt el ah- ! hoz, hogy összeszok­janak, de éppen elég arra, hogy az új kömye-et, az isme­retlen óvónéni okoz­na megszeppenés el- ; tálljon, így a békés J körtáncból, játékos ; fogócskából pillana­tonként birkózás, sí­rás és szenvedélyes sikoltozás robban ki De nem történhet semmi baj. Mária óvó „néni” résen áll, szemvillanással meg­állítja az ütésre emelt kis kezeket, a nagyon kakaskodókat meg sarokba állítja. A gyerekek össze­ölelkeznek és az el­lenfelek békésen ját­szanak tovább. Ko­rábban 25 férőhely volt a szegényes kis épületben, de a gép­állomás gyorsan fej­lődött, szaporodtak a gyerekek és a lajos- városi paraszt szülők is rájöttek, hogy jobb helyen van az óvodá­ban a gyerek, mintha az utcán csatangol Nagy szükség lett a? óvodára, különösen azoknál a családok­nál, ahol nincs nagy­mama. Az új óvoda­építés ügyében kül­döttségek mentek a tanácshoz és a hiva­talokba. De minde­nütt azt mondták, ez nem szerepel a terv­ben, nincs rá keret. Az emberek nem nyugodtak bele. A szülők összefogtak, elbontották a régi épületrészt, kiásták az alapokat, az asz- szonyok megkérték a kőműveseket, jöjje­nek, segítsenek. És a kőművesek jöttek szívesen, pedig leg­többjüknek se.gyere­ke, se unokája nem jár ebbe az óvodába Az óvónénik egy- egy szülő kíséretében felkeresték a vállala­tokat, elsősorban azo­kat, ahol több szülő dolgozott. Jöttek a teherautók és lovas­kocsik. Hordták a téglát, cementet és kavicsot. Ha sok ne­hézséggel is, de szé­pen haladt az épít­kezés. Segített a ta­nács és a bank is Elkészültek a kis székek, piciny aszta­lok, függöny is ke­rült az ajtókra, — ablakokra, szorgos munkáskezek foga« sokai szereltek a fal­ra, télapóval játék babakocsikat és kis tűzhelyeket is küld­tek a gyerekeknek. Három óvónéni és két dajka felügyelete alatt ma már 65 ap­róság játszik itt nap­estig. Szeretettel ne­velik, emberségre ta­nítják őket. Persze egy s más nagyon hiányzik még. Az óvonénik 65 ki­csiny gyermek nevé­ben arra kérik az il­letékeseket, segítsék őket, hogy minél előbb meglegyen u külső vakolás, a kerí­tés és az új gyerme­keknek is jusson fek­vőhely. A többit majd előteremtik ők, meg a szülők. Ügy érezzük, ez a nagy családi közös­ség megérdemli, hogy jogos igényüket a ha­tóságok támogassák. Bízzunk abban, hogy a külvárosi óvodából hamarosan Eger leg­szebb óvodája lesz. (Fazeka$

Next

/
Thumbnails
Contents