Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-28 / 74. szám

2

NEfPCJSAG

1959. március 28., szómba#

Egy gyár 14 éve

Mennyit feflődött a felszabadulástól a Selyp! Cementgyár?

| NÉMÁN, CSENDBEN, - I

mint egy béna óriás, — úgy állt a Selypi Cementgyár. A világháború nem múlt el nyom nélkül. Repeszszilánkok törték fel a falat, mélyre fúródtak a magasba nyúló gyárkéménybe.

Az udvaron a legnagyobb összevisszaságban hevertek a munkaeszközök. A kihűlt kazán ajtajára ujjnyi vastag porrétek ült, jelezve a gazdátlanságot, a munkáskezek hiányát. 1945. márciusa volt.

A gyár munkásai, akiket életbenhagyott a háború, először lopva, félénk tolvaj módjára osontak be az üzembe, hogy számba vegyék a kárt, javítgassák a falakat.

Illés Ferencéket nem hagyta nyugodni az idő. Az elrejtett laboratóriumi mérlegek, törők előkerültek és rendben igazodtak a berendezések, a szorgos kezek munkája alatt.

A reggelek új munkásokat csaltak a gyárba. Kíváncsian járták be az elhagyott üzemrészeket. Tervezgettek.

— Vajon megindu'unk-e ebben az évben? — És a kételkedő kérdésben Vashegyi Jánosnak, a gyár iránti aggódása érződött.

— Biztosan, te, János, ösz- szekapjuk a régieket — csillant fel cselekvőén Máté Sándor szeme — és nekiállunk. Menni kell a gyárnak.

Ezt akarták a régi munkások és amikor 1946. májusában megindult a dohogó gőzkazán, büszkén tekintgettek a kéményből kiszálló első füstcsíkra. Dolgozni kezdett a gyár, habár a kezdetleges berendezésekkel eleinte alig tudták a napi 8 vagon künkért megtermelni.

Június 26-án le kellett állni, mert nem bírták a gépek. Az 1947-es év már jobban indult. A gyár öt hónapig tudott munkát és kenyeret adni a dolgozóinak. ■*: -v

1948.bTAVASZÁN |

sították a gyárat. A kapu fölé vörös betűkkel írták: Selypi Cementgyár. Ezután napról napra fejlődött, épült a gyár,

új gépek, berendezések érkeztek, hogy megkönnyítsék a munkát, lekössék, ha csak egy kis részét is, a tüdőre szálló pjmak.

Az építkezésekhez kellett a cement. A régi gőzkazán mellé 1949-ben még egy újabbat állítottak üzembe, de ez csak szükségmegoldás volt, nem jelentett modernizálást.

A korszerűsítés első terveit készítették a rajzolók és még abban az évben megkezdődött a gyár villamosítása.

Építőmunkások érkeztek és új transzformátorháznák rakták le a'apiait. Űj, modem gépek foglalták el a régiek helyét. 1951-ben megépítették a második klinkerégető kemencét és ezzel a napi termelés 18—19 vagonra ugrott. A következő évben már az új trafóház elkészítésével egy időben a második nyersőrlő malom, a Loesche szénszárító berendezés születését ünnepelték a Selypi Cementgyár munkásai.

1953-ban emelőberendezések érkeztek, frissen rakott tégla- és betonfalak jelezték a kő- és szénsiló építését. A vagonbuktató és fordító, az új kőszárító üzembe állítása segítette Liptai Kálmánék munkáját.

A gyár szomszédságában három kétlakásos ház épült, a rászoruló munkáscsaládoknak. A forradalmi év 1954-ben következett. Utolsó roham indult a régi ellen. Megkezdte üzemelését az elavult, korszerűtlen kemence helyett a villamosított két kemence. A cementőrlési kapacitás növelésére két Ergó-malmot állítottak munkába. Az évi termelés meghaladta az 54 ezer tonnát.

De nemcsak a gyár fejlődött, épült, hanem változott a munkások élete is. A lakatosok, kovácsok világos, egészséges üzemházat kaptak, az 52 személyes legényszálló után három’ új lakóház'épült, ’-ís

— Hűtőszekrény, őrbódé, melegedő — olvassák az új beruházások véget nem érő felsorolásait Illés Feri bácsiék.

A fejlődés nem minden üzemben haladt egyformán. A porelszívó berendezés építését

különösen a cementsilónál hiányolták a munkások. A következő év ezt is meghozta. Ventillátorokat szereltek fel, a kemencék egyedi meghajtására motorokat kaptak. Egymillió 978 ezer forintot használtak fel a javítási munkák elvégzésére és műszaki fejlesztésre.

AZ ELLENFORRADALOM

megakasztotta a fejlődést, visz- szavetette a gyár termelését. November elején leállt a gyár és csak 1957. elején, ápriüs 16-án indult. A tétlenségben a gyár vezetői kísérletezésbe kezdtek az új gyártmány, a futor készítésére, ami sikerrel járt.

De az országnak szüksége volt az építőanyagra. Dolgozni kellett. Az ellenforradalmi károk helyreállítása után a fejlődés nem állt meg a Cement- gvárban. Űj klinker-felvonó, 96 zsákos portalanító szállító- szalag, kettő granulálógép, Loesche-malom és Krupp cementőrlő malom indult meg 1957-ben.

A fehércement gyártására pakuratüzelő berendezést építettek. 1958-ban tovább korszerűsödött a gyár, hogy a majdnem 24 ezer tonna termelési tervet teljesíteni tudja. '

Tizennégy év alatt, az egykor korszerűtlen gőzgéppel dolgozó Selypi Cementgyár sokat változott. Az új beruházások, villanymotorok, szinte észrevétlenül szorították ki a régieket. Az új munkás, Szőlősi Miklós, aki 1955-ben került a gyárba, nem is látta a berendezések között a „Matuzsálemi kor”-ban levő gépeket, csak a mostani korszerűsödésen tudja lemérni a gyár fejlődését. A kézierőt a Selypi Oamentgyárban is lassan felváltja a gép, a munkás segítőtársa.

TIZENNÉGY ÉV TELT |

el. A mostani fejlődést látva, jól esik emlékezni az indulásra és arra az útra, amelyet 1945-től napjainkig megtettünk.

Kovács János

LAMARTINE

(1790-1869)

A francia irodalom egyik leghányatottabb életű költője volt a 90 évvel ezelőtt elhunyt Alphonse de Lamartine. Az irodalomtörténet úgy tartja számon, mint a francia romantikus iskola egyik alapítóját, amely irányzatnak a szabályait később Victor Hugo, az iskola elvitathatatlan érdemű vezére foglalta össze. A francia romantika kezdettől fogva,a romantikának azt az Irányzatát képviselte, amely nem szakadt el teljesen a társadalmi valóságtól, nem vált annak teljesen passzív szemlélőjévé. Ez az irányzat a klasz- sziclzmus zárt, merev szabályaival szemben több szabadságot adott a költőnek: szerepet kap a képzelet, a természet szépségeinek ábrázolása, a művek személyesebb jellegűek lesznek.

Alphonse de I.amartine végigjárta az életnek olyan állomásait is, amely nem adatik meg minden költőnek. Egyszerű kisnemesi családból származik. Közepes tehetségű diákként végzi el a középiskolai tanulmányait Lyonban és Belleyben. Majd a költővé érés évei következnek a családi otthonban, a természet közelségében, amelynek kora gyermeksége óta rajongója. Olaszországi útja az ifjúkori élmények kimeríthetetlen kincsestára lett számára. 1814- ben belép XVIII. Lajos testőr- ségébe. Ez a lépés royalista neveltetésének szükségszerű lépése volt. Napoleon százna- pos uralma után azonban nem lép vissza a testőrségbe. 1820- ban jelenik meg első verskötete Költői elmélkedések címmel. A kötet hatása óriási. Ettől kezdve pályája rohamosan emelkedik: követségi titkár Firenzében, 1830-ban az

Akadémia tagja, 1832-ben hosszú utazást tesz Keleten és úti élményeit egy kötetben adja a nyilvánosságnak, 1833-tól kezdődik politikai pályafutása, ekkor választják meg képviselőnek. Politikai karrierjét elősegítette kiváló szónoki képessége. Az 1847-ben megjelenő műve, a Girondisták története, erősen hozzájárul a júliusi monarchia bukásához, az 1848-as februári forradalom győzelméhez. Az ideiglenes kormány miniszterelnöke és egyben külügyminisztere lesz és az is marad Bonaparte Lajos köztársasági elnökké történt, megválasztásáig. Az 1851-es államcsíny után visz- szavonul a politikai élettől, csak a költészetnek él, de most már meg kell ismernie a nélkülözést is: alkalmi munkák írásával valóságos irodalmi kényszermunkát végez a különféle kiadóknak.

T amartine munkássága igen sokrétű, nagy anyagot ölel fel. Lírai alkotásait a már említett Elmélkedések, majd az ezt követő Űj elmélkedések, valamint a Merengések tartalmazzák. Versei témáját igen gyakran a szerelem, a természet szépségei képezik, sőt, helyet kap a vallás is.

így válik A tó c. versében a tó az idő visszafordíthatatlanságán, elmúlt boldogságán kesergő költő kifakadásainak néma hallgatója:

„Ah tó! Mily messze már az elsuhant év!

Hüs vized hasztalan várja a drága nőt;

nézd, egymagám ülők a kővön, hol tavaly még

mellettem láttad őt!”

Az ősz című versében pedig így ír: „Igen, az őszidő, a természet halála, ez bájol el engem, e megtört szemsugárJ* i

Epika alkotásain is átízzik mély líraisága, lírai lendülete. Eposzai közül a Jocelyn a legismertebb, amelynek 9 éneke csak egy részét képezi annak a nagyszabású eposznak, amelyben az emberiség történetét akarta végigkísérni. Olyanfajta vállalkozás volt ez, mint Victor Hugóé a Századok legendájával.

Lamartine neve elsősorban a költészettel fonódott össze, de mint prózaíró is jelentőséget alkotott. Prózai munkái közül híressé vált a Girondisták története, amelyet Petőfi a „világ új Evangéliumának” nevezett. Szimpátiával ír ebben a forradalomról, ugyanakkor elítéli a pártok túlkapásait. Élethű rajzot ad Robes- pierreről, XVI. Lajos peréről és kivégzéséről, végül a girondisták haláláról.

Politikai pályafutását az őszinte becsületesség, segíteni akarás jellemezte. Olyan társadalom után vágyódott, amelynek alapja a szabadság, amelyből örökre száműzték a háborút és amelyben a testvériség jelszava valósul meg

T amartine irodalomtör- téneti jelentőségét ösz- szegezve nem találhatnánk megfelelőbb szavakat, mint amelyeket ő írt magáról egyik verskötete előszavában: „Én vagyok az első, aki lehoztam a Parnasszusról a költészetet és a Múzsa kezébe a megszokás héthúrú lantja helyett magának az emberi szívnek a rostját adtam, amelyet megérintett és megindított a természet és a lélek megszámlálhatatlan rezdülése.”

NAHÓCZKI EMIL

a tit $a«ja.

A háború ma már nem elkerülhetetlen

Hruscsov beszéde a Lipcsében megtartott munkáskonferencián

MOSZKVA (TASZSZ): A moszkvai lapok ma közlik Hruscsovnak március 7-én a 9. össznémet konferencián Lipcsében mondott beszédét.

Hruscsov, miután röviden jellemezte a Szovjetunió és a kapitalista világ között az októberi forradalom óta kialakult kapcsolatokat, a jelenlegi nemzetközi helyzettel foglalkozott.

— ,A mai helyzet marxista- leninista elemzése alapján az a véleményünk — mondotta Hruscsov —, hogy a háború már nem elkerülhetetlen.

Nem azért, mintha az imperialisták okosabbá, vagy jobbá váltak volna, hanem azért, mert gyengébbek lettek, a béketábor pedig erősebb.

— Körülbelül így fejezhetjük ki magunkat: az imperialisták szeretnék megsemmisítem a szocialista országokat, miként az éhes farkas szeretné felfalni az oroszlánt. De a farkas gyomra kicsi és fogai elkoptak, eltompultak.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a világ munkásosztályának ereje az összefogásban, a szervezettségben, a nemzetközi proletárszolidaritásban rejlik, s a nemzetközi munkásmozgalom most egy hatalmas, növekvő és izmosodó erőre támaszkodik. Ez az erő: a szocialista országok hatalmas tábora.

— Meggyőződésünk, hogyha az imperialisták háborút robbantanak ki a szocialista országok ellen, ez a háború a kapitalizmus pusztulásával végződik.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és az összes szocialista országok nemzetközi és belső helyzete szilárd. A Szovjetunió, a győzelmes szocializ- rifös ors’áág&V'éS a TÖbbf'szocia- lista ország is fejlődésében egyre magasabb fokra emelkedik.

Hruscsov ezután a nemzetközi problémákat fejtegette: — A német kérdés — jelentette ki — sarkalatos problémája a háború és a béke kérdésének, a nemzetközi súrlódások és konfliktusok egyik fő forrása. Ezért álhatatosan törekszünk a német kérdés rendezésére. A jelenlegi viszonyok között a legésszerűbb kivezető út a béke- szerződés aláírása a két német köztársasággal. A békeszerződés megkötése — amely semmit sem változtat, hanem inkább lerögzíti a háború után Európa szívében kialakult helyzetet —, döntő lépés lenne a nemzetközi helyzet rendezésére, a két fél közötti bizalom megteremtésére.

— A Szovjetunió, a szovjet dolgozók mindig Németország egységét kívánták és azt kívánják ma is. Annak idején éppen a nyugati hatalmak kormánykörei kiáltozták, hogy fel kell darabolni Németországot, az ő ténykedéseik eredményezték az önök hazájának megosztottságát. A mi kormányunk, Sztálin viszont állhatatosan és következetesen a német egység gondolata mellett szállt síkra. Mi most is szilárdan kitartunk ezen álláspont mellett.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy a német egység helyreállításának kérdését elsősorban osztály szempontból kell megközelíteni. Aki a munkásosztály érdekeit képviseli, annak még csak a gondolatában sem merülhet fel az, hogy Németország újraegyesítése után a Német Demokratikus Köztársaság munkásai és parasztjai, akik létrehozták munkás-paraszt államukat és sikeresen építik a szocializmust, — elveszítsék minden vívmányukat és hajlandók legyenek úgy élni, mint azelőtt: kapitalista rabságban.

— Ha mi hozzájárulnánk, hogy az egységes Németország

(kapitalista alapon jöjjön létre,

ez szégyen lenne ránk, munkásokra, a jövő nemzedék előtt.

Most, amikor a kapitalista- világ azt javasolja, hogy a' Német Demokratikus Köztársaság rovására állítsuk helyre Németország egységét és így leszűkítsük a szocializmus frontját, mi nem járulhatunk hozzá ehhez

Hruscsov kijelentette, hogy most nem lenne reális Németország egységének oly módon való helyreállítása, hogy megszüntetik Nyugat-Németor- szágban a kapitalista rendszert és bevezetik a munkásosztály hatalmát. Ámde, még irreáli- sabb az olyan ábránd, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban megszüntetik a szocialista vívmányokat, felszámolják a munkások és parasztok hatalmát.

Hruscsov megjegyezte, hogy a burzsoá-világ képviselői a demokrácia bajnokainak szerepében fellépve, össznémet választásokat követelnek. Amikor ezt a demagóg jelszót felröppentik — mondotta Hruscsov —, megfeledkeznek róla, hogy egyszer már kompromittálták magukat egy hasonló dologgal. Genfben annak idején megegyezés jött létre, hogy két éven belül egyetemes választások lesznek Vietnamban. A két év már régen letelt, de választásokat még mindig nem tartottak, mert az imperialisták tudják, hogy a választásokon az egész vietnami nép a munkás-paraszt kormány zászlaja alá tömörülne.

Hruscsov a továbbiakban emlékeztetett rá, hogy a szovjet kormány javasolta: kössék meg a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal és. a Német Szövetségi Köztársasággal. Várjuk a választ - jelentette ki. — Nekünk az az álláspontunk, hogy legjobb lenne aláírni a békeszerződést mind a két német állammal,

de ha ez nem történik meg, akkor kénytelenek leszünk aláírni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal.

™ A Német Demokratikus Köztársasággal kötendő békeszerződés aláírása nagy jelentőségű lesz. A német nép megkapja a régóta várt bókeszező- dést. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akarja aláírni a békeszerződést, akkor bonyolulttá válik a helyzet a Német Szövetségi Köztársaságban.

— Ha már most meg lehetne alakítani a két német állam konföderációját — mondotta Hruscsov —, ez szintén jó lenne. De a kapitalisták félnek a konföderációtól. A kapitalista urak, úgy látszik, azt akarják, hogy mi, a Szovjetunió és a többi szocialista ország — segítsünk nekik felszámolni a Német Demokratikus Köztársaságot. No, -» uraim — jelentette ki Hruscsov — mi nem teszünk önöknek szívességet ebben a piszkos dologban, mi a német munkás- osztályt támogatjuk.

Hruscsov külön foglalkozott a határok kérdésével. A történelem arra tanít, — mondotta —, hogy nem a konferenciák változtatják meg az államhatárokat. így tehát Németország jelenlegi határait csak háborúban változtathatnánk meg. Csakhogy a mai helyzetben mind az egyik, mind a másik fél rendelkezik elég józan észszel hozzá, hogy ne bocsátkozzék hadműveletekbe a határok megváltoztatásáért. így tehát el kell ismerni a határokat úgy, ahogyan jelenleg vannak.

Hruscsov megjegyezte, hogy a határok kérdése nemcsak a németek számára érzékeny kérdés. Ez igen éles probléma sok kapitalista állam számára is. Ugyanakkor a szocialista forradalom győzelme következtében egész sor országban a határok kérdése más jellegűvé

vált és nem olyan éles, mint a kapitalizmusban.

— Mindamellett fennáll ez a kérdés a szocialista országokban is. Nekünk azonban az a véleményünk — fűzte hozzá —, hogy nekünk, kommunistáknak a határok kérdése nem fő kérdés, emiatt nem lehetnek konfliktusok a szocialista országok között.

— A szocialista tábor szuverén országai között széleskörű együttműködés bontakozik ki a gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén — folytatta Hruscsov. — Ami a jövőt illeti, én úgy képzelem, hogy a szocialista országok további fejlődése az egységes szocialista világrend- szer további erősödését eredményezi majd. Egymásután tűnnek majd el a gazdasági sorompók, amelyek országainkat a kapitalizmusban elválasztották.

Erősödni fog a szocialista világrendszer közös gazdasági bázisa és ez végeredményben tárgytalanná teszi a határokat.

A határok kérdése a mai értelemben fokozatosan megszűnik -- mondotlp Hruscsov. « Egyetlen szuverén szocialista ország sem zárkózhat saját határai mögé és nem támaszkodhat kizárólag a maga erejére, gazdaságára.— Ugyanakikor az Imperialista nagyhatalmak szószólói a háború befejezése óta sokat beszélnek arról, hogy az országoknak nem kell törődniök nemzeti szuverénitásukkáL Az imperialista nagyhatalmaknak érdekük az országok nemzeti egyenetlenségének megszüntetése, hogy szabad kezet kaphassanak az illető országok, népeinek gazdasági és politikái leigázására, annál is inkábbá mert ezek az országok a határok és vámok rendszerével bizonyos fokig megvédhetik érdekeiket.

— Nem nehéz meggyőződni arról, hogy az imperialista főkolomposok és ideológusok a nemzeti szuverénitás korlátozásának és a vámhatárok enyhítésének hirdetésével tulajdonképpen olyan politikát folytatnak, amelynek célja az illető országok alárendelése a nagy imperialista monopóliumok érdekeinek. Ilyen körülmények között az országo'- szuverénitásának meg?-'ára- tása haladó törekvés, amely elősegíti a népek nemzeti függetlenségének megszilárdításé

— Mi, kommunisták, szilárdan bízunk terveink realitásában — hangsúlyozta a továbbiakban Hruscsov — és világos elképzeléseink vannak, milyen irányban fejlődnek majd a Föld népeinek

kapcsolatai.

A kapitalizmussal folyta- tJtt békés versenyben a szocializmus építésében elért sikereinkkel hatunk majd a világ munkásainak és dolgozóinak gondolkodására és érzelmeire — mondotta Hruscsov.

Rövidesen az egy főre eső termelésben megelőzzük a leggazdagabb és legerősebb kapitalista országokat, tovább csökkentjük a munkaidőt, újabb sikereket érünk el a tudomány és a kultúra fejlesztésében. Akkor pedig a kapitalista országok lakosai még jobban meggyőződnek mi id c szocialista rendszer előnyeiről, és maguk döntik el: tűrjék-e tovább hazájukban a Im- pitalista rendszert. Hruscsov végezetül hangsúlyozta, jelenleg mindannyiunk számára a legfontosabb feladat a béke fenntartása. A békéért, a háború ellen folytatott harcban különösen nagy jelentőségű & világ munkásosztálya egységének és összefogásának fenntartása ét erősítése. (Mii*