Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-18 / 41. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. február 18, szerda, A „Nevető világiról komolyan „Mi tiltja, hogy az igazat nevetve megmondjam?” — mondotta Horatius, s ez volt a mottó a Kelemen László Irodalmi Színpad február 16-i, immáron második bemutató­jának, a „Nevető világ”-nak. Nem a szavak játéka, de a kétségtelen igazság ösztönzi a kritika íróját, hogy kissé meg­fordítsa Horatius eme mon­dását, valahogy így: Ki tiltja, hogy az igazat komolyan meg­mondjam...! Mert ím az igazság, hogy kétségtelen erényei, elsősorban Ascher Oszkár Kossuth-díjas briliáns előadóművészete elle­nére is egészében véve ez a .műsor alatta maradt az első­nek, csak helyenként volt érezhető a csendes derű és jóformán csak Ascher Osz­kár műsorán csendül fel i szívbéli kacagás. Kétségtelen, hogy a színház művészei, kik döntő részben a Nevető világ jeleneteit a színre „mosolyog- tatták”, nagy megterhelésnek vannak kitéve, jelenleg is tón három darab próbá'a, előadá­sa tájai futnak egyszerre, — emellett is azonban rendezés­ben. alakításokban kapkodás, helyenként bosszantó megtor­panás volt tapasztalható. Gyárfás Miklós, aki a szín­pad új műsorát összeállította, inkább a maga kedvenceit vonta a műsor keretébe, s emiatt kerülhetett Mark Twa­in nem éppen legkacagtatóbb alkotása, az Ádám, Éva, vagy éppen az egészből kiragadott és emiatt inkább csak vaskos- ságával ható Lysistrate az Irodalmi Színpad bemutatójá­ba. Tévedés ne essék, nem a direkt-nevettetést, a nevető izmok görcsös összehúzódását kérjük mi most számon hisz Móra: Tetrakontaoktaédere, Pusztai Péter tolmácsolásá­ban, vagy Moliére Tolakodók- jának részlete nem e műfaj­ba tartozik, s mégis igaz si­kert aratott. Inkább a köny- nyed és önmagukra döbbentő mosolyt, a kemény szatírát, amelyet Swift Gulliverje lett volna például hivatva biztosí­tani, ha az interpretálás ilyen formában egyáltalán színpad­ra engedhető lett volna. Az Irodalmi Színpad első bemutatóját, alig »több mint félezer ember nézte meg a két előadáson, most több mint nyolcszáz ember jött el a má­sodikra. E két szám közti Kü­lönbség mindennél világosab­ban bizonyítja, hogy népszerű a színpad, hogy bemutatói egyre közkedveltebbek lesz­nek, hogy figyelemmel kísé­rik Egerben ezt a példás és eléggé nem dicsérhető vállal­kozást. A közönség igénye, az irodalom tisztelete, a vállal­kozás becsülete kívánja meg hogy előadásról előadásra mind igényesebb és igénye­sebb legyen a bemutatkozás, összetettebb és mélyebb a mű­sor összeállítása. Hä a „Nevető világ“ szín- padraalkotóiról esik szó, első­sorban Ascher Oszkárt illeti a dicséret, aki Petőfi: Helység kalapácsát adta elő és ráadás­ként Karinthy és Tabi László egy-egy humoreszkjét tolmá­csolta kirobbanó sikerrel. Ascher Oszkár már nem tol­mácsol, ez több annál: a Köl­tővé, a humoristává azono­sul olyan művészi alázattal, amely előtt csak fejet lehet hajtani, — még nagyobb alá­zattal. A közreműködő egri színé­szek közül leginkább Stefanik Irén, Pusztai Péter, Gyuricza Ottó tetszett legjobban. Részt vállalt a sikerből Kovács Má­ria, Lenkey Edit, Olasz Er­zsébet, a fiatal és tehetséges Pathó István. A bevezetőt Gyárfás Miklós mondotta könnyed, sziporká­zó szellemességgel. A díszle­tek, amelyek egyszerűségük­kel és hatásukkal tűntek ki, Pásztor Pétert dicsérik. Kíváncsian és nagy érdek­lődéssel várjuk a harmadik bemutatkozást, amely minden bizonnyal további lépést je­lent most már előre a Kele­men László Irodalmi Színpad életében. (Gy, G.) Hl ni f órum Az elmúlt évek aiatt szá­mos alkalommal érte hazai filmgyártásunkat az a — leg­többször jogos — bírálat, hogy nem: nyúl Szívesen és főleg nem nyúl szerencsés kézzel a szocialista élet mai, égető problémáihoz, és hogy azok a filmek, amelyek visszafelé te­kintenek a fasizmus fertőjé­be, sokkal hitelesebbek és erőteljesebbek, mint a közel­múlt napjaiból merített drá­mák filmjei. Hogy a bírálat nem volt ok nélküli, s főleg nem hatásta­lan, azt a most bemutatott Dobozy regényfilm, a Tegnap igazolja. A moziból jövet, elő­adás után így lélegzőnk fel: „Végre!” Végre itt az új, hi­teles és drámai magyar film, mégpedig történelmünk egy olyan időszakáról, amely — közelségénél fogva — pers­pektivikusan még csak alig felmérhető, az ellenforrada­lom gyászos napjairól. Dobozi művéből Szélvihar címen TEGNAP nagysikerű dráma, majd rá­diójáték, végül Tegnap cím­mel film készült. Mégis azt érezzük, hogy a fűm a maga sajátos széles skálájú eszkö­zeivel valamennyi műfaj kö­zül a legalkalmasabb az ilyen, dokumentációs erejű és hite­lességű időszak megeleveníté- sére. És itt nemcsak a tömeg­jelenetekre gondolunk. Végté­re is a dráma izzása nem a „bevetett” szereplők mennyi­ségén múlik, hanem a lelkek­ben dúló feszültség ábrázolá­sának sikerén. A „Tegnap" drámai film­dokumentáció és nem klasz- szikus szerkezetű dráma, cse­lekménye egy adott történel­mi helyzet ismeretét tételezi fel, kezdete és befejezése — külön kommentár nélkül is — világos. Éppen ebben rej­lik a film nagy művészi ere­je: nem veszteget szót az ese­mények amúgyis jól tudott láncolatára, hanem a sokkal fontosabbra törekszik: mi volt az élő, hiteles, húsból, vérből gyúrt, érveken épülő történet belső, emberi telkekre gyako­rolt hatása. Pártunk vezetőinek világos elemzése az enenforradalom okairól és társadalmunk egyes rétegeire és osztályaira gyakorolt hatásáról, nagy se­gítséget nyújtott Dobozynak és a film készítőinek, akik voltaképpen ezt: pártunknak a, materialista történelemfel­fogás szellemében leszögezett álláspont tót dokumentálták nem mesterkélt, egyszerű és éppen ezért megrázóan hite­les eszközökkel. A kitűnő film méltó tolmá­csolásiban került a közönség elé s talán Csak. Bitskeyt, Pú­pért, és Makláryt kell külön kiemelni,. az aránylag, kisebb szerepben Görbe János ismét ] emlékezetest nyújtott. Keleti Márton rendező és Hegyi Bar­nabás operatőr munkája ki­váló. —pala— 1959. február 18, szerda: 1948. A magyar—szovjet barátsá­gi, együttműködési .és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírása. 1899-ben alapították a pétérvár! politechnikai intézetet. 1564-ben halt meg B. Michelan­gelo olasz festő, szobrász, építész és költő. 1584-ben halt meg Li I. koreai költő. V Névnap V Ne feledjük, csütörtökön: KONRAD délután 5 órakor, a Szakszer- | vezeti Székház II. emeleti ta- \ nácstermében Gádor Mária újságíró, munkásmozgalmi veterán tart élménybeszámolót a Tanácsköztársaság időszaká­ról. — A GYÖNGYÖSI Ke­nyérgyár a szakmunkás utánpótlás biztosítására hat ipari tanulót taníttat élel­mezésipari technikumban.- SZOMBATON (21-én) es­te 7 órai kezdettel a Szakszer­vezeti Kultúrotthon központi színjátszó csoportja bemutatja Kolozsvári Gyula: Bolond- gomba című háromfelvonásos zenés vígjátékát a Szakszer­vezeti Székház nagytermében Az előadáson közreműködik a kultúrotthon szalonzenekara is.- AZ ÉV ELEJÉTŐL szocialista munkaversenyben dolgozik a gyöngyösi XII-es akna két F 4-es kiszista munkacsapata.- BESENYŐTELKEN az el­múlt héten a község színjátszó csoportja bemutatta a Bujócs- ka című színművet>- VASÜTTISZTI, köny­velési, irodakezelői tanfo­lyamra járnak a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár mun­kásai, valamint liivata'i dol­gozói. hogy a beosztásukhoz szükséges képesítést meg­szerezzék.- SARUDON nagyszabású tea-esttel zárult a nőtanács ál­tal szervezett szabás-varrás í tanfolyam. — MA ESTE 1 ÓRAI kéz- ; dettel Hatvanban a Bajza József Gimnázium III /c és IV./a. osztály tanulói nagy­szabású jelmezbált rendez­nek. FILM: Az én drága páram Magyarul beszélő színes szovjet iilro Egy orvosi diploma és egy mély, igaz érzés, egy paj­tásságból született szerelem... igazán elegendő útravaló egy fiatalembernek, aki most lép az „életbe”. Vlagyimir Usztyi- menko egy kisvárosban született, itt ismerte meg .Varvarát és már azt tervezgették, hogy összeházasodnak. Aztán mégis, egy nézeteltérés miatt, csaknem örökre elvesztették egymást. Varvara színésznőnek készült, s nem akarta követni szerel­mesét a kis faluba, Vlagyimir pedig kitartott amellett, hogy falusi orvos lesz. A film alkotói kél hatalmas emberi érzés sodrában mutatják meg hősük sorsát, a szerelem és az or­vosi hivatás problémái során bontakoztatják ki Vlagyimir jellemét. , A filmet a szovjet film ünnepe keretén belül, február 19—22-ig játssza az egri Vörös Csillag Filmszínház. Szemlélet Kérdezték tőlem már, defi­niáljam, mi is az a pesszi­mizmus és » J az optimizmus. A definíció jó dolog, mert tömör, mert a végső követ­keztetést adja, de valahogy ez a hibája is: nem vezet végig a konklúzióig. A pél* ia világosabb, érthetőbb és egyszerűbb. Példát hát a kérdésre! ‘ * November 1. Halottak nap­ja, a temető milliónyi gyer­tyafényben és a sírok között — memento móri — embe­rek... emberek... emberek... A Valaki körülnéz és felt sóhajt: ' ' " — Istenem, mennyi., de mennyi halott! * November 1. Halottak nap­ja, a temető milliónyi gyer­tyafényben és a sírok között — memento móri — embe­rek... emberek... emberek... Egy másik Valaki körülnéz és így sóhajt fel: — No, nézd csak, hogy meny­nyi ember jött emlékezni! 4 Nem az utóbbi a pesszi­mista. (gy.. .6) mütturu t Egerben este fél 8 órakor MAJD A PAPA (Jókai-bérlet) Apcon este 7 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK EGRI VÖRÖS CSILLAG Tegnap (Szélesvásznú) EGRI BRODY Ahol szeretni sem szabad EGRI BÉKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Örök visszatérés GYÖNGYÖSI PUSKIN Ne várd a májust HATVANI VÖRÖS CSILLAG Egy halálraítélt megszökött HATVANI KOSSUTH Berlini románc FÜZESABONY Anatol úr kalapja, PETERVASARA - Átkelés Párizson HEVES Azon az éjszakán (54) Hát igen, ez az a titokzatos és borzalmas Greenhouse! Va­lahol itt él és harcol már rég­óta Pjotr Szergejevice Scseg- lov. Sohasem volt biztonságban az élete, de most Igazán egy hajszálon múlik... Nincs más reménye, mint hogy a partizá­nok megmentik. Hisz a győ­zelemben. De arra még gon­dolni sem mer, hogy néhány perc múlva, a maláji parti­zánokkal együtt Mihail Li­mán, az elsüllyesztett „Igarka” hajó rádiósa is harcba indul. Limar most észrevette: ab­ban az épületben, amelyre az imént Cszsou rámutatott, egy ember szalad fel a lépcsőn. — Cszsou! — suttogta Limar. — Odanézzen! De kár volt a szóéri. Mert abban a pillanatban géppuska­sorozat vágta szét a csendet. A szivattyútelep mögül meg lö­völdözni kezdtek, össze-vissza, rendszertelenül. — Cszsou, gyújts fényt! — kiáltotta a csoport parancsno­ka. Aztán robbanás hallatszott. És Greenhouse-ra sötétség bo­rult. — Előre! < Az ajtó kitárult. Es a har­cosok — parancsnokaik után futva — feltartóztathatatlan lavinaként zúdultak kifelé, a tervezett támadás irányában. Valaki kézenfogta Mihailt: — Utánam! Cszsou. Limar és még néhá­nyon a laboratórium felé ro­hantak. Mögöttük dúlt a harc. De itt halotti csend volt. Az épület lépcsőjén két test, két sötét árnyék hevert. Li­mar egy kézigránátot hajított oda, majd a robbanás után elő­retört. De Cszsou rákiáltott: — Állj meg! Ott veszélyes! Cszsou kitapogatta az ajtó­nál levő gombot, megnyomta, és abban a hiszemben, hogy a. védőövezet villanyhálózatából kikapcsolta az áramot, gép­fegyverével a sötétben kaszál­va, nagyon óvatos léptekkel haladt fölfelé a lépcsőn. Egyszeresük nyöszörgést hal­lott. Hát meggyorsította lép­teit, kis lámpáját felkattintot­ta, s hirtelen felkiáltott: — Csen megsebesüli! Az öreg kínai felemelte fejét és suttogva mondta: — Jobbra... az első ajtó.. Cseklou elvtárs... Limar a veszélyről egészen megfeledkezve, hatalmas ugrá­sokkal az ajtónál termett, erő­sen rángatni kezdte a kilincset, de az ajtó meg se mozdult. Aztán a cipője sarkával rug­dosta, de az is fölösleges volt. — Gránátot! Limar az egyik harcos kezé­ből kitépte a gránátot és a magáéval együtt az ajtóhoz kö­tötte. Már csak a védőéket kel­lett volna kirántani, amikor Cszsou szólalt meg a háta mö­gött: — Várjon!... Csen, barátom, hol vannak a kulcsok?... A kulcsok, a kulcsok! Az öreg kínai haldoklóit. Egy szót sem tudott szólni. De utolsó erejével még meglazí­totta marokba szorított jobbke­ze ujjait, és a kulcscsomót a márványlépcsőre ejtette. — Elvtársak, gyertek ide! Az acélajtó kinyílt. S a kis lámpa egy átlátszó búra ilá szerelt, hdthlmas építményt vi­lágított meg. Az építmény pil­léréhez kötöZve Scseglov mér­nök és egy ismeretlen, kopasz, zömök .férfi alakja rajzolódott ki a homályban. — Gyorsabban! — kiáltotta Scseglov. — Gyorsabban!... Azonnal vonuljanak vissza! Ez az erőd néhány perc múlva a levegőbe repül! A szivattyútelep mögött há­rom vörös rakéta robbant, s vakító fénycsóvát lövellt a csil- lagtalan, borús égre. A házak­ra, a falakra és a fákra ijesztő vörös visszfények vetődtek. A három, majd újra három vörös rakéta volt a jel a sür­gős viszavonulásra és a koráb­bi pozíciók elfoglalására. De vajon mi történhetett? Hi­szen Greenhouse-t már majd­nem teljesen bevették. És az ellenség csupán az egyik bás­tyáról védekezett. A parancsot azonban tel­jesíteni kellett. Az elfoglalt, sőt részben ön­ként feladott erőd kapuján át gyors léptekkel távoztak a hallgatag, lehangolt harcosok. Csak mentek, mentek, szégye­nüket, bosszúságukat nyelkés­ve. Halott meg súlyosan sebe­sült bajtársaikat a hátukon vitték. Legelöl az öreg Cszsou mes­ter haladt, karján a halott Csennél. A sötétben senki sem látta, hogy arcán hideg férfi­könnyek peregnek. De, ha észrevették is, megértették. Ezekre a könnyekre több mint liarminc éves barátságuk, kö­zös szenvedésük és harcaik jo­gosították fel. Ég veled, öreg Csen!... Ég veled, barátom! Te már nem érheted meg az ország végle­ges felszabadulását, azét az országét, amely második ha­zád lett. De a jövendő győ­zelemnek te is részese vagy. a maláji anyák rólad is éne­kelnek majd. s az emlékezet örökre megőriz: nem öregen, és tehetetlenül, hanem fiatal erős és sudár hősként fogsz élni az utókor emlékezetében Az öreg Cszsou mester csak vitte, vitte halott barátját. S ugyanebben a sorban to- porzékolt és birkózott a vál­lát átkaroló Scseglovval Jack Peterson amerikai mérnök is — Engedjen el!... Semmi kö­ze hozzá!... Én nem hagyha­tom el Harry t! Az integ­rátor összes rajzai Harwood hálószobájában maradtak... Engedjen el! — kiáltotta szinte hisztérikusan. — Még van időnk! De kiábása elenyészett a ha­talmas robbanásban. A vonuló katonák mögött, Greenhouse sötét épületkolosszusánál ket­téhasadt az ég és megnyílt a föld. Vakítp lángok csaptak a felhőkig, majd vörös-fekete füstiükbe fulladva, újra lelo­hadtak. • Az üres cisztetnákba elhe­lyezett, sok-sok tonna robba­nóanyag és gyúlékony gáztö­meg, meg a fontosabb beren­dezési tárgyak alatt lapuló ak­nák — mind egyszerre robban­tak Greenhouse, a gigászi la­boratórium-erőd — amelyet már eleve halálra ítéltek — el­pusztult, megsemmisült, szét­hullott a semmibe. A menetoszlop szinte egy­szerre. ösztönösen megállt. A katonák egy emberként sóhaj­tottak fel: a visszavonulás mégis csak hasznos volt. Úgy látszik, megnyerték a csatát. De néhány perc múlva újabb parancs érkezett: — Védőállásba!... Aknászok a műútra!... Fel a sisakokkal és csajkákkal!... Gyorsan! A harcnak még nem volt vége. Sőt, az igazi harc még csak most kezdődött. ... A robbanás zaja elve- gnült a ..sugárzó” motorjának zúgásával. Harwood egy pil­lanatra lefékezte a gépet ki­tekintett a hátsó páncélabla­kon és elégedetten bólintott. — Kész! (Folytatjuk) /

Next

/
Thumbnails
Contents