Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-14 / 38. szám
4 NßPÜJSÄG 1959. február 14., szombat Kislányok a műhelyben JAJ, DE FÉLTÜNK, amikor először léptünk be ide! •— vallják be „férfiasán” ezek' a pöttömke lányok, akik sötétkék munkaköpenyben itt állnak-a munkapad körül. —■ Bevallom, kissé magam is írieg voltam illetőd ve, — jegyzi meg Ica néni, aki azt a . nehéz feladatot vállalta, hogy a gondjaira bízott lánykákat bevezeti a műhelymunka .titkaiba. — Pedig nekem volt már némi előnyöm, hiszen nyáron tanfolyamon vettem részt, ahol gyakorlatilag is megismerkedhettünk a politechnikai képzés tananyagával. Persze, ennek a kezdeti félelemnek ma már nyoma sincs. Olyan otthonosan morognak a gyerekek a Pedagógiai Főiskola műhelyében, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ők — lánylétükre — megta- nul’ák a fémmegmunkálás fogásait. Osváth Pali bácsi, a műhely vezetője, és a többi dolgozók szeretetteljes gondoskodása. bátorító segítsége csírájában kiirtotta a félelmet. Még csak másod’k alkalommal járnak itt, de már mindenkinek megvan a maga helye, szerszámja, beosztása. Jó munka, körültekintő szervezés nélkül nem lehetséges. Ugyanennyire fontos a szerszám- és anyagismeret is. A múlt órán a szerszámokkal Ismerkedtek, barátkoztak a gyerekek. Ma először győződik meg Ica néni, mennyire :anulták meg az egyes szerszámok nevét. A felszólított lanülónak ki kell vennie a megnevezett darabot, illetve megnevezni a felmutato+tat. Csak ezután kerül sor a fof?ia'kozás anyagának megjelölésére. — Ma láncot készítünk, gyerekek! CSODÁLKOZÓ pillantások .'ö emennek Ica nénire Láncot? Hű, az nagyon nehéz lehet! De még mielőtt pánik törne ld, elhangzik a nagy kérdés: —■’ Ki- mondja meg, hol használj tik a láncot? Miért van szükség láncra? A gyerekek felvillanyozód- nak. Ilyen könnyű a nagy kérdés? Már röpköd is a sok válasz: — Nálunk a kutya van láncai kikötve. — Mi a fáskamra ajtaját lakatoljuk vele. — Én a nyáron falun láttam, hogy nagyon sokféleképpen használják. A szekéren, ekén is van, meg az istállóban. Az egyik kislány örömmel kap a nyakához. — Ica néni, az én nyakamban is van! 51 — Édesapám meg az óráját tartja rajta. Alig akarták abbahagyni. — Látjátok, milyen sok haszna van! Érdemes hát megismerkedni a készítés módjával is. Na, hogy is fogjunk hozzá? Ez sem olyan nehéz kérdés: — Hát... — válaszol az első jelentkező — kivágjuk a drótdarabkákat, és azokat behajlítva összeillesztjük — Mindenki így csmálná? Törik a buksikat, de biz más megoldás senkinek sem jut eszébe. — Bizony, ha így készítenénk el, nagy munka, sok idő árán igen csúnya láncunk lenne. Na, figyeljétek csak, bemutatom és megmagyarázom. — Jé, így csakugyan köny- nyebb... i.. és gyorsabban is megy! — csodálkoznak a kislányok, amikor Ica néni felcsavarja a lemért huzalt a vékony vas- rúdra, majd elfűrészelés után' összeállítja a láncot. — JAJ DE SZÉP! — örülnek neki őszintén, hiszen valóban kedves, kis ékszernek is beillő láncdarabka készült a lecsiszolt rézdrótból. És már hozzá is fognak a nagy munkához. Gondosan méricskélnek, némelyik a nyelve hegyét is kidugja, amikor csiszol, aztán szépen satuba szorítok a rudat és a huzalt, hogv a spirált megcsinálhassák. Van. aki alig éri el, Egymillió forint — Sikereket könyvelhet el Heves megye az iskolai takarékbélyeg gyűjtési mozgalom területén. A tanulóifjúság 1958— 59-es tanévben december hó 31-íg közel egymillió forintot takarított meg. A kiértékelés alapján a következő iskolák érték el a legjobb eredményeket. EGRI VÖRÖS CSILLAG Tegnap (szélesvásznú) EGRI BRÖDV Ahol szeretni sem szabad EGRI BÉKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Vörös és fekete (I-II. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN És Varsó messze van HATVANI VÖRÖS CSILLAG Üdülés pénz nélkül HATVANI KOSSUTH Fehérek és feketéik PÉTERVASARA Bűn FÜZESABONY Szent Péter esernyője HEVES Kopogd le a fán hiszen még csak ötödikesek, de egy kis ügyesség segít a bajon. Ügyesség és jókedv. Mert az sém hiányozhat! A jól végzett munka szárnyakat • ad a hangulatnak. Először csak egy kezd dú- dolgatni, aztán a szomszédja Is belekapcsolódik, végül olyan víg dalolást csapnak, amilyet tán még sose hallott ez a vén épület. És így megy végig az óra. Aki eddig csak hallott arról, hogy a lányok is megismerkednek a fém- és famunkával, csóválta a fejét: minek az? Nem is értenek ilyesmihez a lányok! Nos, ha ezek a kétkedők látnák ezeket a jóked- j vűen és ügyesen dolgozó kis- f lányokat, éppúgy, megváltoz- i na a véleményük, mint azé a vendégemé, aki a közelmúltban , az ötödikes fiúkat látta ... zoknit stoppolni. Igen nagy jelentősége van a politechnikai liéozésnek, amit egyelőre csak néhány iskolában vezettek be, köztük a Pedagógiai Főiskola gyakorló iskolájában is. Bár még csak az első féléven vagyunk túl, nagyszerű eredményei máris érezhetők. EZEK A KISLÁNYOK is élő bizonyítékai annak, hogy j érdemes volt bevezetni a gya- , korlati foglakozásokat, és ér- , demes a patronáló ütemek j részéről is segítséget nyújtani j sikeres végzésükhöz. Halasy László iskolásak zsebében A kislétszámú iskolák sorában a terpesi általános iskola érdemel dicséretet, ahol egy tanulóra 123.90 forint betét átlag jut. A középlétszámú iskolák között a vámosgyörki általános iskola egy-egv tanulója átlagosan 101.31 forint takarékbetétet gyűjtött. A nagylétszámú iskolák csoportjában a gyöngyösi négyes számú általános iskola tanulói-emelhetők ki, akiknek betétátlaga 43.66 forintot tesz ki. A középiskolák között az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium vezet, ahol egy tanulóra 31.48 forint átlagbetét jut. Egerben este fél 8 órakor, MAJD A PAPA Gyöngyösön délután 4 órákor: (Honvédségnél) MEGPERZSELT LÁNYOK Gyöngyösön este fél 8 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK 1858. február 14, szombat: 1958. Megalakult Moszkvában a Szovjet—Magyar Baráti Társaság. 1956. Az SZKP XX. kongresszusának megnyitása. 1869-ben született Ch. T. R. Wilson, Nobel-díjas angol fizikus, a Wilson-kamra felfedezője. 1784-ben született N, I. Gnedics orosz költő, Homérosz fordítója. V Névnap O Ne feledjük, vasárnap: KOLOS AZ ŰJ RENDSZERŰ vastó.mos fejtésnél dolgozó bányászoknak rendszeresen tartanak szakelőadásokat a gyöngyösi XII-es akna műszaki vezetői a hibalehetőségek elkerüléséről.- A GYÖNGYÖSI Bugát Pál kórház főorvosa köszönő levelet küldött a gyöngyösi járási rendőrkapitányságra, amelyben elismerését fejezi ki a rendőröknek azért, hogy a kórház anyagi értékeinek megvédésében segédkezet nyújtottak. — A DOLGOZOK kérésére gázelszívó berendezéssel szerelik fel a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár sínhegesztő gépeit.- MEGKEZDŐDTEK az MSZMP Megyei Bizottsága mellett működő marxista-leninista esti egyetem első és második évfolyamának féléves vizsgái, tegnap Egerben a pártoktatás házában. — A SZIHALMI úttörő és felnőtt zenekar szorgalmasan készül a Füzesabonyban megrendezésre kerülő ünnepi hangversenyre, amelyen több városi és községi énekés zenekar is részt vesz.- FÜZESABONYBAN az MSZBT-szervezet keretein belül állandó jellegű színjátszó és tánccsoport alakult. A színjátszók a Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére Szabó István: Rossz cseléd című darabját mutatják be. Helyesbítés Február 10-i lapszámunkban közöltük, hogy két és félmillió forintos beruházással új iskola épül Egerben. Az illetékes szervek tájékoztatása alapján helyesen; az új iskola ötmillió forintos beruházással épül, mert a második két és félmillió forint 1960-ra esik. A szó elrepül . • . ... de a példák vonzanak — mondja a latin közmondás. Pénteken este hatkor betértem egy pohár sörre az Otthon étterembe, s ott sajátságos élményben volt részemi, egy ismeretlen fiatalember önmagán mutatta be az alkoholellenes küzdelem legfőbb érvét: hogyan veszti el egy ember percek alatt mindazt, ami vonzó sajátossága, logikáját, értelmét és emberi méltóságát is. Pár perccel odaérkezésünk előtt ez a szerény, okosbe- szédű és csöppet sem kötekedőnek látszó fiatalember, aki foglalkozását illetően gépkocsivezető, de jelenleg segédmunkás, s aki — saját bevallása szerint — nem is afféle borissza ember — puszta hetvenkedésből felhajtott félliter (!) 50 fokos szatmári szilvapálinkát. Az a pár ember, aki akkor az üzletben lézengett, borzadva nézte, s a pincér, akitől üvegben kérték ki a szeszt, o aki mit sem sejtett a készülő ,,fogadásról”, rémülten és tehetetlenül járt-kelt fel s alá. A fiatalember — munkás- overálban, a napi foglalkozás színét-porát magán hordva — hasonszőrű társával egyetemben letelepedett egy asztalhoz, s még épen. töret1 e- nül mozgott, hirtelenszőke, kócos haját hátrasimítva, vacsorát rendelt, majd ránkhunyorított, mint aki jelzi, hogy nincsen semmi baj, lám, már 10 perc telt el s ő még nyugodtan jár-kel, él, beszél, emlékeket idéz, eszik, mintha mi sem történt volna. Mint akit gyógyíthatatlan, de tünetmentes kór pusztít, melyről a kívülálló tudja, hogy rövidesen letörli arcáról a viruló mosolyt, úgy járt, kelt, élt köztünk tüntető vidámsággal, az értelmes egyensúly magabiztosságával ez az ember, de mi már tudtuk, s érezte ő is, hogy nemsokára meglazulnak az eresztékek, az agy hallatlanul finom vezérlő központjában összekuszálód- nak a parancsok, bizonytalanság, és logikálatlanság kap lábra. Míg a vacsora készült, láttuk, arca kipirul, beszéde meggyorsul, szeme felragyog. Egyszeriben csupa víg, optimista történet jutott eszébe, azokkal traktált bennünket. Tetterő sugárzott belőle és valami jótékony derű. Emlékezete megélesedett: régmúlt motoros kalandját idézte megkapó részletességgel, gyors, kezdetben jól stilizált mondatokkal, később aka? dozó szóval. Hozták a me- len levest. Kortyolgatni kezdte. Aztán felemelte a fejét s búsan, mint sorsát érző, vágóhídra vonszolt jószág, ránkmeresztette kan csalódó szemét. — Téged ismerlek — mutogatott hirtelen támadt bizalmaskodással — de te nem ismersz engem. Melós gyerek vagyok én, ilyen gyerek, bizony ilyen... — hangja elcsuklott, s feje az asztalra szédült. Mellette ott gőzölgött az érintetlenül hagyott étel. Feltámogatták. Alig negyed óra alatt értelme, egyénisége, emberi volta úgy hullott szét atomjaira, mintha sohasem lett volna élő, belső rendszer. Mint széllóbálta ma- dárijesztő, kóválygott, míg kabátját ráhúzták, hogy majd az utcán veszteglő taxi felé vonszolják. Harminc perc sem telt el még. Megrendültén. csendben kortyoltuk a sört az üres helyiségben. Behúnyt szemmel, az eszméletlenség határán tántorogva bóklászott el mellettünk, de ránkpiVantva, valahonnan az alkoholtenger mélyéből felbugyborékoló értelmének játszi villanásával felismert és a részegek közismert makacsságával szorította meg székem támláját. — Röhögtök?... - kérdezte torz arccal, pedig mosoly sem pisszent. — De te... ugye, te nem röhögsz... — lehelte rám a szeszfelhőt s úgy szorongatta a kezem, mint viz- befúló a mentődeszkát. Szemét könnyfelhő homályost- tóttá el, az értelmetlenség logikátlan bánata, vagy az öú.- becsülő ösztön fikarcnyi fél- lobbanása — nem tudom. EU vonszolták. Megrendültén ültem a helyemen, s nem tud-: tant szabadulni a gondolat•> tói, hogy a halálba megy, amelyből ugyan van feltámadás, de mégis szégyenletesebb az igazi halálnál, amely csak fizikailag pusztít el, de ami jó és rokonszenves volt belőlünk, legalább ember* társainkban megmarad. — Non omnis moriar... =« írta Horatius a saját sírkövére. Nem halok meg egészen. De te, szegény, szőke fiatalember, teljesen megsemmU sültél ott, elveszítve arcodat, a fényt a szemedből, hűmen rodat, vágyaidat, és a békés képet, amely rólad azokban épült, akik ismertek. Nagy át volt félliter „boldogságért”... —pagony /VVSAW AAAA/VAAAA/^A/VV^VSAA/ViSAAAA8^A8VV\A/WVSAA/WVVWVV^N*«*»'VVV^‘VV*>/VS^ (51) — Ha jót akar, ne kiabáljon! — mondta Harry. Aztán kivette a tömést Harwood szájából és rászegezte pisztolyát. — Köszönöm... — suttogta Harwood. — Ha ön nem segít, megfulladok... Polip van az orromban... Ö, bárcsak elaludhatnék... Ügy aludnék... Ügy aludnék... Harwood egyre hangosabban, tagoltabban és szuggesz- tívebben beszélt: — Kellemes meleg áramlik a fejembe... Izmaim elemyednek .... Lábam összecsuklík... Aludni szeretnék... Aludni... Harry valóban úgy érezte, hogy izmai felmondják a szolgálatot, s testét kellemes ernyedtség, és bágyadtság szállja meg. „Mi van velem?! De hisz• nekem őrködnöm kell!” — jutott eszébe hirtelen, majd Har- woodhoz ugrott és rákiáltott: — Hallgasson, vagy lelövöm! Harwood mereven a szemébe nézett, néhány pillanatig hallgatott, aztán halkan, de határozottan így szólt: — Húnyja be a szemét!... Ügy!... Aludjon! Harwood már azt tehette vele, amit akart; semmit sem fogott fel a hipnotizőr parancsán kívül. Akár az alvajáró, Hir- woodhoz lép.tt és a köteléket leoldozta róla. — Feküdjön le! Aludjon! Harwood felugrott a helyéről, kiegyenesedett, aztán a nyitott liftaknához futott, amelyben az előbb Scseglov és Peterson leereszkedett: — Álljon fel!... Jöjjön ide!... Ide, hozzám... Harry húnyi szemmel közeledett a nyíláshoz, ott még egy lépést előre lépett, majd az akna mélyén fekvő éles vasgerendára zuhant. XXI. fejezet AZ UTOLSÓ ÁLLOMÁS Az események gyorsan peregtek. Harwood, aki minden rejtekutat és kijáratot ismert, szabadulása után a földalatti részlegbe osont, majd azokon az ajtókon át, amelyeket ku'cs nélkül is ki lehetett nyitni, Greenhouse túlsó épületszárnyába, a védelem övezetébe sietett. Akár a szélvész, egyenesen Johnson szobájában termett. Ledöntött egy rumos üveget és öklével akkorát csapott az asztalra, hogy a tányérok is megugrottak ijedtükben. — A fene egye meg magát! ... Maga a védelem parancsnoka?... A volt katonatiszt?... — Mi az, mi történt? — Johnson torkán megakadt a bifsztek. Ezt a falatot alig tudta lenyelni. — Hová tette az embereit?... Azonnal fegyverbe! Green- house-ba betörtek a partizánok! — Partizánok?? — Johnson elsápadt, a szalvétát letépte a nyakáról. — Na, jól nézünk ki! Tegnap Knipps... Ma meg... — Gyorsan, gyorsan, maga szerencsétlen! — Harwood előrántotta pisztolyát és Johnson orra előtt hadonászott. — Csak ketten vannak... A harmadik Csen... Azonnal fogják el őket! De élve! Ügy tudom, a második épülettömbbe mentek. Legjobb, ha gázt ereszt rájuk. És meg se várva a választ, nyári lakosztályába rohant. Parkért akarta megmenteni. Igazán legkisebb gondja is nagyobb volt annál a vén trottli- nál, de tudta, hogy a milliói nélkül nem boldogulhat. Minden úgy történt, ahogy várta. Parker megkötözve, betömött szájjal, csukott szemmel feküdt a szoba közepén és nyögdécselt. — Mister Parker?... Mi baja van?... Mi történt? — Harwood a milliomoshoz rohant, átvágta a gúzst és talpra támogatta. — Legalább azt mondja meg. hogy ki járt itt? — Oh... oh... — Parker az oldalát nyomogatta. — a kínai. Az az átkozott kínai... — Miféle kínai? — kérdezte Harwood, határtalan megdöbbenést színlelve. — Csen?! Azonnal fellógitom azt a gazembert! Várjon egy percig... mind'árt kiadom a parancsot. — Ne, ne! — könyörgött Parker, Harwood kabátujját rángatva. — Maradjon itt! Es nyomban — ahogy mondom — nyomban utazzunk el innen! Különben kénytelen leszek megszakítani az együttműködést!... Jaj, istenem!... Kaphatnék egy pohár vizet? — Tessék, Mister Parker, parancsoljon! És higgye el, — igazán nagyon sajnálom... A kísérleteket azonban máris elkezdhetjük. Johson már idehozta a feketéket... A szoba ablakai a parkra nyíltak, de a lövöldözések — ha csak tompán is — behallatszottak a szobába; s Harwood épp ezért szünet nélkül beszélt: — Igen, elhozta a bennszülötteket. Kitűnő emberanyag: frissek, egészségesek. Remélem, ön is meg lesz elégedve a kísérletekkel. — Miféle kísérletekkel?! — kérdezte Parker ingerülten, s öklével a törhetetlen ablaküvegre ütött. — Tíz perc múlva leszáll a nap .. Azonnal utazzunk el! S ú*közben kipróbáljuk az ön sugárzóját is. Ha épségben jutunk el Szingapúrig, tüstént aláírom a szerződést. Ellenkező esetben pedig hiába is szerződnénk... — Rendben van. Harwood felemelte a telefonkagylót. — Johnson?... Nem? Mondja meg neki, hogy hagyjon abba mindent és jöjjön át hozzám... Igen. A lövöldözés nemsokára elcsitult. S néhány perc múlva Johnson lépett a szobába. Fényes, izzadt arca már arról árulkodott, hogy kézre keri-> tette a lázadókat! Harwoodot szinte döntötték a bosszúvágy sötét, zavaros hullámai: na, megálljatok csak! — Megérdemelnék, hogy szusszanásonként szorítsa ki belőlük a lelket, hogy lassan, türelmesen kínozza meg őket!... De, sajnos, kevés az idő. Na, mindegy azért nem közönséges lesz a haláluk. A félelem, a pusztulás tudata végez majd velük, akár egy kegyetlen hóhér, aki fennhangon számlálja a hátralevő perceket... — Johnson, kérem, tartsa szóval Mister Parkért, öt perc ■ ű'va visszajövök. Harwood, meg sem várva a milliomos tiltakozását, kiszaladt az udvarra. — Hol vannak? Az őr jobbra, az őrszoba felé mutatott. — Hát a kínai hol van? Harwood odarohant, de a küszöbön megtorpant. Mert a kínait bizony nem talál*ák meg. ...Az átjárók labirintusában tájékozódni, s mindegyik ajtóhoz rábukkanni a megfelelő kulcsra — igazán nem könnyű dolog. Scseglov és Peterson majd egy óra hosszat téb-lábolt a második épülettömb felé; jóllehet Jack ismerte ezt a földalatti birodalmit ahol Smith egyszer már végigkísérte. (Folytatjuk)
