Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-12 / 36. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. február 12., csütörtök Emlékezés Darwin Károlyra 1809. FEBHÜÄK 12-ÉN egy Kis angol városkában, Shrews- buryben született a haladó természettudomány egyik leg­nagyobb képviselőié: Charles Robert. Darwin. Születésének 150. évfordulóján, amikor az egész világ róla emlékezik, hajts-uk meg mi is előtte em­lékezésünk zászlaját. Darvon szülei az angol földbirtokos burzsoáziához tartozó, módos emberek vol­tak:. Fiuk először orvosnak készült, azonban hamarosan ;rájött, hogy ahhoz kevés haj­lama van. Ekkor édesapja ké­résére beiratkozott a carnb- ridgei egyetem teológiai kará­ra. ahol 1831-ben végzett. De sohasem lett pap, mert első­sorban a geológia és az élők tudománya, a biológia érde­kelték. Életének fordulópont­ja akkor következett be, ami­kor az angol hatóságok kéré­sére. 1831 decemberében, • a „Beagle” (Vizsla) nevű hajón elindult egy földkörüli uta­zásra. Ez az öt esztendeig tar­tó utazás volt Darwin számá­ra az az iskola, amely őt ter­mészetbúvárrá tette, s nagy életművének alapjait lerakta. Úridnak tapasztalatairól több Írásban számolt be, azonban csak 12 esztendei elmélyült kutatás és újabb adatgyűjté­sek után fogott hozzá annak á nagy munkának a megírá­sához, amely Darwint a vi­lág legnagyobb embereinek á sorába emelte és a biológiá­nak egy új korszakát nyitotta meg. E nagy mű 1859-ben. te­hát éppen 100 esztendővel ezelőtt jelent meg a „Fajok eredete“ címen. DARWIN NÉZETEI igen nagy feltűnést keltettek, mert gyökeresen szakítottak az élő természetre vonatkozó eddigi közkeletű nézetekkel. Mélyen gondolkodó, az összefüggése­ket mesterien meglátó elméje azokra a kérdésekre ad vá­laszt, hogy mivel magyaráz­ható az élővilág nagy válto­zatossága, csodálatos forma- gazdagsága, a növény- és ál­latfajták nagy száma, honnan származnak a ma élő állat­áé növényfajok. A biológia Darwin előtti korszakában a metafizikus gondolkodás uralkodott, va­gyis „szavakkal való okosko­dás, mely visszaél a puszta elmélkedéssel, a tapasztalat birodalmán túl egy helyben forog, ellenkezik a tudomány­nyal s ennek ellensége“ (Ti- mirjázev). Ebben az időszak­ban természetfeletti erők ha­tásának, teremtői aktusom eredményének tartják a fajok eredetét és sokféleségét. Dar­win korszakalkotó felismerése új utat jelölt meg. Bevezette a biológiába az evolúció el­vét, a .természet törvényei ál­tal szabályozott és irányított változhatóságct, az átalaku­lást. Számos példával illuszt­rálta, hogy az élővilág képvi­selői nem örökéletűek, hanem a lét körülményeihez alkal­mazkodva megváltoznak. Be­igazolta, hogy á ma élő leg­fejlettebb szervezetek is az egyszerűbb szervezetekből fej­lődtek ki a Föld története fo­lyamán. DE OKOKAT KERESŐ el­méje választ keres arra a kérdésre is, hogy a környezeti tényezők közül melyik az az ok, amely az élővilág' fejlődé­sét, változását és öröklékeny- ségét befolyásolja. Darwin ele­kor az állattenyésztés és nö­vénytermesztés gyakorlatából indul ki. Azt tartja, hogy a gyakorlat „a legjobb és leg­megbízhatóbb kulcs az elmé­leti kérdések megoldásához." Az állattenyésztő és növény- termesztő mesterséges kivá­lasztás útján alakítja lei az érdekeinek legjobban megfe­lelő fajtákat. A természetben is hasonló folyamat megy végbe. A természeti tényezők hatására természetes kiválasz­tódás folyik, amely a fajok­ban apró egyedi változásokat hoz létre. Ä cummulálódó csekély változások hosszú idő után lényeges változásokká összegeződnek és merőben ú: sajátosságokat alakítanak ki. — Mi a természetes kiválasz­tódás alapja? Darwin gondo­latai ebben a kérdésben kora társadalmi és gazdasági vi­szonyai közepette. Robert Malthus divatos közgazdasági elméletének a hatása alá ke­rültek, s azt vallja, hogy a természetben is a létért való küzde’em folyik. Azok az egyedek fognak győzni a lé­tért folyó küzdelemben, azok a fajoK tudják fennmaradásu­kat biztosítani, amelyek a lét­feltételekhez a legplasztiku­sabban képesek alkalmazkod­ni. A természet változó körül­ményeihez ' alkalmazkodó fa­jok viszont folytonos biológi­ai változásokon mennek ke­resztül, mindinkább elütnek elődeiktől s fokozatosan új fajtákká, majd fajokká ala­kulnak. Bár a létért való küz­delem egyoldalú felvétele a természettudomány kritikájá­nak a mai szemüvegén nézve bizonyos kiegészítésekre szo­rul, mégis vitathatatlan, hogy Darwin ezen a ponton sem spekulatív okokat, hanem re­ális objektív tényezőket kere­sett és bizcrr'os mértékben talált is a természetes kivá­lasztódás magyarázatára. DARWIN A „FAJOK ERE­DETE” című munkájában, ta­lán korának erősen érvénye­sülő előítélete miatt, nem fog­lakozik az ember eredetével „Az ember származása és az ivari ‘ kiválasztódás” című könyve jóval később. 1871-ben jelenik meg. Ebben kifejti, hogy az ember sem hirtelen, elődök nélkül jelent meg a Földön, hanem ugyanúgy, mint a többi lény. hosszú fej­lődési utat tett meg. Család­fája a régen kihalt embersza­bású majmok családfájához kaocso1ód!.k. Innen vált ki és fejlődött külön a maga embe­ri vonalán. Darwin művei lázba hoztak az egész világot. A darwiniz­mus elindult diadalútjára. A diadalok azonban parázs vi­tákban, az idealistákkal szem­beni harcokban, „Darwin-pe- rek“ folyamán születtek. Ha­tása alól minden áron igye­keztek kivonni az emberisé­get az idealisták eszmei veze­tői. Sokszor- próbálták elpa- rentálni. Azonban a termé­szettudomány feilődése mind­inkább megerősíti a darwiniz­mus pozícióit. Ma a darwiniz­mus a haladó biológia vezér­eszméje, Charles Robert Dar­win a haladó biológusok ta­nítómestere. EMLÉKEZÉSEM befejező gondolataként .Geoffroy,,, gt, Hilaire, szavai jutnak eszém- be: „A-z ő sorsa és dicsősége, hogy csak elődei és tanítvá­nyai vannak.” Dr. Bende Sándor a TIT tagja 1959, február 12, csütörtök: 1924-ben jelent meg a L'Unita, az Olasz Kommunista Párt lapja. 1934. Megkezdődött az általános sztrájk éo fegyveres felkelés Ausztriában, amelyet a hadsereg vert le. Egyedül Bécsben ^000 munkás esett el és körülbelül 5000 volt a sebesültek száma. 1809-ben született Charles Darwin angol természettudós. 1809-ben született Abraham Lincoln amerikai államférfi, a né­ger rabszolgák felszabadításának előharcosa. ^ Névnap 0? Ne feledjük, pénteken: ELLA — EGERBEN még az év folyamán megkezdik a me­gyei tanács kultúrházának építését. A munkák befejezé­sét 1980-ra tervezik. A* épít­kezésre ez évben 400 ezer fo­rintot biztosítottak.- 87 EZER FORINTOT for­dítanak a villanyhálózat bőví­tésére az idén Tarnamérán. Az új vezeték az újtelep lakói­hoz viszi el az áramot. — VASÄRNAP a Heves megyei tánctanítók munka- közössége a hatvani városi művelődési házban minta össztánc-estet rendez. — 55 EZER forintot fizetnek a terv szerint az év végén a közös alapra a zaránki tszcs tagjai. Ebből az összegből vá­sárolnak majd közös felszere­lést. — FEBRUAR 12-ÉN Hat­vanban, a Park Szállóban nagyszabású eigánybált ren­deznek. A zenét a már rá­dióból is közismert Mezei Gyula cigányzenekara szol­gáltatta. 51 FORINT 74 FIELÉRT ÉR az idei tervek szerint egy munkaegység a hatvani Pe­tőfi Termelőszövetkezetben. A munkaegiiség-részesedés 65 szá­zalékát készpénzben, 35 száza­lékát terményben fizetik majd. Humoresxh helyett igaz történetet me­sélek el, úgy, aho­gyan az egy bará­tommal megtör­tént. Elmondta, le­írtam: „... Öh, min­den földi és égi hatalmak, kik hi­vatva vagytok For­tuna istenasszony kezét befolyásolni lottóhúzások ide­jén, kéményseprők és szerencsemala­cok, négylevelű ló­herék és törött patkók, segítsetek! Csak most, most az egyszer könyö­rüljetek rajtaüt, s eszküszöm, soha többet nem lesz bajotok velem ... Ott álltam pén­tek délben a böm­bölő rádiókészülék mellett és befog­tam a fülemet, hogy ne halljam a nyerőszámokat, amelyek boldog­talanságot és tra­gédiát jelentenek majd eddig oly meghitt életem számára. De nincs menekvés. Borot­vaéléé fülem te­nyeremmel beta­pasztva is hallja a számjegyeket, amelyek a végzet lassúságával kop- pannak dobhár­tyámon: 5... 12... 19... 4­___76... Csak lenne erőm elővenni zsebem­ből a szelvényt és megnézni, egyez­nek-e. ..? De nem! Képtelenség. Még rágondolni is rossz, ha eltaláltuk őket. Mert mi van, ha két találatosunk lenne ? A nyere­mény mindössze 20 forint körüli, ezt még elviselem. És ha hármas ? Akkor sem több pár száz forintnál, s ennyi tán nem borítja még fel családi nyugal­munkat. De úris­ten! Mi van, ha négyes? Kétszáz­ezer ? Háromszáz- ezer? Ennyi pénz a világon sincs. Homlokomon <ml rejték gyöngyö­zött. Éreztem: vé­gem. Aztán erőt Vet­tem magamon i zsebembe nyúl­tam. Halálsápad- tan meredtem az előkotorászuit lot­tószelvényre, majd felragyogottá sze­mem, s mégköny- nyebbült sóhaj szakadt fel a mel­lemből. Van még szerencse a vilá­gon. Egyetlen ta­lálat sem volt raj­ta. Tánclépések­ben mentem ha­za .. Eddig a törté­net, s a kérdés most az: van-e ép­eszű ember, aki sorsoláskor azért drukkol, hogy ne nyérjen? Van! Barátom Ugyanis elfelejtet­te a feleségétől ka­pott lottószelvényt feladni. Akinek nem in­ge... — pala — SzubtÍH-Eurrás tanfolyam Mátraballán Mátraballán a nőtanács hat­hetes szabás-varrás tanfolya­mot kezdett. A tanfolyamon he­tenként kétszer különböző elő­adásokat tartanak. Az elmúlt héten például a Szovjetunió XXI. kongresszusáról esett szó. A tanfolyam vezetője Feke­te Sándómé, aki társadalmi munkában tanítja a mátra- ballai asszonyokat varrni. Tervbe vették, hogy a Ma­gyarországon tartózkodó szov­jet katonák hozzátartozóit ven-, dégül látják s ajándékképpen hímzett törülközőt készítenek nekik. EGRI VÖRÖS CSILLAG Tegnap (szélesvásznú) EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI BÉKE , Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ügyetlen kapus, GYÖNGYÖSI PUSKIN Es Vansó messze van HATVANI VÖRÖS CSILLAG Üdülés pénz nélkül HATVANI KOSSUTH Fehérek és feketék FÜZESABONY Razzia PÉTERVASARA Cimborák HEVES örök visszatérés Egerben este fél 8 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK (Bérletszünet) V (Csak felnőtteknek) NY) KOLÁJ DASKI3R: SitSA! PONGRÁC *?• — morogta. — Hiába, az ember ideges... Scseglov Harwoodot figyelte. Miyen bonyolult jellem!... Kegyetlenség és tehetség, ci­nizmus és virtuskodó vakme­rőség, képmutatás és gyávaság, és még sok-sok ellentétes tu­lajdonság egyesült benne, akár vízben az édes és keserű, az illat és a bűz. hogy aztán va­lamilyen különös, undorító ke­(49) A biztonsági zaraknal azon­ban addig kell forgatni a számokkal telerótt, gyűrűs ko­rongokat, amíg egy bizonyos, tízjegyű szám ki nem alakul. S ahhoz vagy egymilliárd vál­tozatot kellene kipróbálni. Harwood néhány percig a „sugárzót” vizsgálta: rendben van-e? Ez a gép egy közönséges, át­lag méretű, fegyvertelen tank­hoz hasonlított. A kis torony körül, amelyet erős támvasak és mozgatható karikák tartot­tak, négy tükörfényesre csi­szolt reflektor helyezkedett el. Míg a gép belsejében a legbo­nyolultabb rádióalkatrészek tömege működött. Itt valóban egy üres sarkot nem lehetett találni. Még az aktatáskát is lehajtható székre kellett he­lyeznie. Harwood bekapcsolta a „su­gárzó” motorját eile-őrizte a fő- és a kisegítő integrátorok munkáját, aztán a legfonto­sabb jelekkel ellátott filmte­kercset a kazettába helyezte és elégedetten távozott. A titkos bejáraton át a második épü­lettömbbe, majd onnan az ud­varra ment. — Bocsánat, Mister! — A fő- labomtórium felől Csen sie­tett Harwood felé. — Mi történt? — Bocsánat... Mister Peter­son parancsára közlöm, hogy <s Mister befejezte a munká­ját. Kéri, szíveskedjék fel- keresni. » — Mondd meg neki, hogy nem érek rá. Várjon holnapig. — Igenis, Mister. — A kínai meghajolt és eltűnt. Harwood az órájára nézett: már csak tíz, tizenöt perce volt a repülőgép megérkezéséig. De addig igazán benézhet Peter- sonhoz. Elvégre az integrátort ö javította meg... Ilyen nagy feladatot csak egy zseniális szakember végezhetett el. Petersont mindenképpen életben kell hagynia. Hiszen Amerikában, az integrátor­gyár felépítésénél is szüksége lesz szakemberekre, ellenőrök­re. Természetesen szemmel kell majd tartani. De munká­ját nem nélkülözhetik. Harwood a laboratórium épülettömbje felé indult. ... Scseglov mérnök már végképp meggyőződött arról, hogy Peterson nem kém, még­sem látta értelmét annak, hogy a partizánok küszöbön- álló, Greenhouse elleni táma­dásáról beszámoljon neki. A mérnök csak önmagáért vál­lalhatott teljes felelősséget. Egyet-mást azonban tudnia kellett ennek az ideiglenes szövetségesnek is. Scseglov csak annyit mondott Peterson- nak, hogy Csen, akit mind­ketten utáltak, egyik régebbi sérelme miatt bosszút akar állni Harwoodon, s minden­ben segít nekik. Aztán a nyomaték kedvéért két pisz­tolyt vett elő, és az egyiket mindjárt Jacknak adta. Peterson megértette Scseg­lovot. S azt javasolta, hívjak ide Harwoodot, fogják el és erőnek erejével csikarják ki belőle a szükséges adatokat, meg a relytekhelyek és kijá­ratok kulcsait. Scseglov hidegvérrel mérle­gelte a lehetőségeket. Ha leg­alább már több idő telt volna el! Akkor Harwood letartózta­tása időszerű, sőt szükséges lenne. De most még árthatná­nak is az ügynek: a főnököt keresni fogják, mindent tűvé tesznek majd érte és akkor ők nem egyesülhetnek a szivaty- tyútelepen tartózkodó harc­csoporttal. De várni sem igen lehetett: Csen az ellesett be­szédfoszlányokból arra követ­keztetett, hogy a „sugárzó” kí­sérleteit nyomban megkezdik, mihelyt Johnson visszatér Szingapúrból. — Rendben van. Hívja ide Harwoodot, Csen! — döntött Scseglov. őszintén szóivá abban re­ménykedett, hogy Harwood nem jön el. A főnök több mint fél óráig valóban nem is jelentkezett. Scseglov és Peterson unalmá­ban már kinézett az ablakon. De egyszercsak a hátuk mö­gött felcsattant Harwood hangja: — Helló, uraim! Akármiben lefogadom hogy ma már nem számítottak rám. Jack felugrott. De amikor meglátta Scseglov villámló te­kintetét. legyűrte indulatait. •w ön olyan váratlanul jött verőkben oldódjék fel. — Én a magam részéről nem fogadok, Mister Harwood. Úgyis az ön kezében vagyunk. Főleg most, hogy az integrá­tort megjavítottuk. Ugyan, hová gondol, Mis­ter Csekloffí... Épp ellenkező­leg... Azért jöttem ide, hogy együttműködésünket megszi­lárdítsuk. Nem akarnak önök... — Nem, nem! — vágott a szavába Scseglov. — Minde­nekelőtt győződjék meg az in­tegrátor kifogástalan működé­séről. Hiszen a helyreállítás sikere részben az én érdemem is. S ön tudhatja legiobban. hogy ha az ember üzletet akar kötni, előbb meg kell győződ­nie az áru minőségéről. — Ön fejlődik, Mister!... Ám. legyen. Csak menjenek kissé távolabb, oda hátra, a sa­rokba. őszintén szólva, nem szeretem, ha a hátam mögött állnak. — Jól van — mondta Scseg­lov. Aztán hátralépett és csettintett: — Átkozott moszki­tók! Ez volt a jel. Jack Peterson a jel hallatára rávetette ma­gát Henry Harwoodra és lete­rítette. Scseglov meg előrán­totta a pisztolyát. — Egy mukkot se! Mert iz­galmamban meg találom húzni a ravaszt... Harwood akkor sem lepőd­hetett volna meg ennyire, ha a föld nyílik meg a talpa alatt. Arra számított ugyan, hogy késsel, vagy más éles tárggyal megtámadhatják; ezért viselt acélmellvértet. A Scseglov ke­zében levő fegyver azonban olyan váratlanul érte, hogy teljesen elvesztette a lélekje­lenlétét. Fogait összeszorítva azért egyszer még kitépte magát tá­madói kezéből. De aztán eler- nyedt és nem ellenkezett töb­bé. Csak hörgött: — Mit akarnak tőlem, az is­tenért? / — Egy pillanat... Peterson a készenlétben tartott dróttal gyorsan megkötözte a fogoly kezét, lábát. — Először is arra feleljen, hogy hol van Harry B'aclwzll? Harwood nem felelt. Peter­son fogsápbavetése után Black- well fellázadt és szökni pró­bált. De néhány „gyógyító” be­sugárzással — mint Sm’th mondta — megtörték az aka­ratát. Most az épülettömb alatt, egy elszigetelt kamrában ült, és olyan engedelmesen ol­dotta meg a rábízott számítá­sokat. akár egy gép. Harwood mindenáron meg akarta aka­dályozni. hogy Blackwell ki­szabaduljon először mert még nyilván emlékszik a kínzások­ra,, s másodszor, mert a „su­gárzó” szerkezetét szinte töké­letesen ismeri. — Hol van Blackwell? — Petersonból csak robbant ki a belső feszültség. Egész testében remegett. S remegése átragadt Har­woodra is. — Mo-mondtam már, B-blackwell Amerikába uta­zott... — Hazugság!... Csen, jöjjön csak idei Harwood összerezzent: Csen! Hát ő is itt van? Na, ez a hú kutya majd elbánik velük! Széttépi őket a fogával, kör­mével, vagy akármivel, csak hogy megvédje gazdáját. De Csen rá sem nézett Har­woodra, s Pet.rson is hiába szólította. Egyenesen Scseglov- hoz sietett és a fülébe súgott valamit. Harwood csak egy ne­vet hallott: „Parker". Mire Scseglov helyeslőén bólintott. — Csen, legyen szíves, mond­ja meg — szólt Peterson, pa­rancsoló hangját kérőre vál­toztatva —, hol van Blackwell? Az öreg kínai Scseglovra né­zett. A mérnök alig észreve­hetően intett. — Blackwell mérnök néhány perc múlva itt lesz — mondta Csen és kiment a laboratóri­umból Harwood elfordult, szemét becsukta. A csapdába esett ra­gadozó a veszett düh első ro­hama után elcsendesedett, meglapult és a menekülés esé­lyeit latolgatta. Agya szinte megfeszült a töprengéstől. Mindenekelőtt időt kell nyernie. Johnson hamarosan ideér, s akkor kijut a csává­ból. De addig konoku' hallgat­nia kell. húzni az időt s ap­ránként kiadni azokat a titko­kat, amelyekről faggatni fog+ ják. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents