Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-11 / 35. szám

1959. február 11., szerda NÉPÚJSÁG * Asszonyoknál* ,, í nemes tiszta búsa, amit elvetettünk, el és erősödik . .,w Baráti beszélgetés a párt mezőgazdasági határozatáról Fedcmesen él Pintér Jánosáé, 65 éves özvegy- asszony aki 1919-től kezdve — ne­héz időkben is — harcolt a kommunista eszméért. Az 1919-es forradalom idején kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Mint bányászasszony, látta és szenvedő alanya volt az ak­kori bányászság életének. S jött a forradalom, ami ennek az életnek akart vé­get vetni. Ebben az időben Eger- csehiben élt férjével. Fel­vette a kapcsolatot a buda­pesti pártbizottsággal, ahonnan Andics Margit elvtársnő jött segítségére. Együtt járták a környéket, együtt tartottak gyűléseket, fejtettek ki agitációs mun­kát. Sokáig azonban nem maradhatott Andics Margit, mert nagyon zavaros idők következtek, sürgősen haza kellett mennie Budapestre. így hát megint egyedül maradt, de nem adta fel a reményt. Egy alkalommal levelet kapott Andics Margittól, amit elkoboztak. Ezért rö­vid idő múlva hívatták a csendőrségre kihallgatásra, őt akkor még nem bántal­mazták, de durvaságban, gorombaságban bőven volt része, mint „piszkos kom­Ez a divat (POSTAI SZABÄSMINTA- SZOIXiAl.AT* rnunistának”. Innen Egerbe hozták a törvényszékre, ahol több mint egy hónapot töltött. A fogság alatt már őt sem kímélték a fegyliáz- ban. Nagyon megbetegedett. Édesanyja közbenjárására kiszabadult. De szabadon bocsátása után sem hagy­ta alább munkakedve. Ille­galitásban tovább hirdette, amit elkezdett, s amit mé­lyen emlékezetébe vésett Andics Margit szavaiból: .,A nemes tiszta búza, amit elvetettünk, él és erősö­dik a föld alatt is, de el­jön az idő, amikor a csíra gyökeret ver erőteljesen, megállíthatatlanul tör fel a napszínre és kalászba szökken”. Közben kommunista ma­gatartása miatt el kellett mennie Egercsehiből. Férje a rózsaszentmártoni bányá­nál talált munkát. Őt is do­bálták ide-oda felesége mi­att. Azt mondták: minek a pénz nekik, úgy is a kommunistáknak adja. In­nen 1924-ben Salgótarjánba, majd 1934-ben a mizserfai bányatelepre helyezték. Hányatott életének végül is az 1945. évi felszabadu­lás vetett véget. A felsza­badulás után újult erővel látott a munkához. Elláto­gatott Budapestre. Szánal­mas képet nyújtott az ak­kori Budapest. Elmentek a gyárakba, menhelyekre, ahol sok apró megfagyott kisgyermeket láttak. Szén, szén kellett a fővárosnak. Elhatároztak, hogy a.meny- nyi széntartalék van Mi- zsérfán, azt elszállítják Bu­dapestre. A bányászok kész­ségesen dolgoztak, termel lek, hogy megindítsák az életet, ellássák a kórháza kát, menhelyeket, szénnel. Szén volt, csak a szállítás volt nehéz. Sok utánjárással kaptak vagont, s megkez­dődött a szállítás. Megható látvány volt, amikor min­den bányászasszony, lapát­tal a kezében igyekezett megrakni a vagonokat, hogy mielőbb eljusson Budapest­re a szén, A felszabadulás után az első nő-kongresszuson mint küldött vesz részt, úgyszin­tén az első bányász-konfe­rencián is. Felejthetetlen. számára az első szabad május elseje is, amikor Salgótarjánban 45 ezres tömeg előtt tartott beszé­det. Ezek után a nőszervezet­nél — az MNDSZ — dolgo­zott, de nem hanyagolta a pártmunkát sem. Jól dol­gozott, amiért is több allca- lommal megdicsérték. Ké­sőbb megválasztották a földművesszövetkezet elnö­kének. Azóta 10 év telt el, és ö még mindig dolgozik — fá- radhatalanul. — Ma már 65 éves va­gyok — mondja — de nem fáradok, mert látom mun­kánk gyümölcsét, azt, hogy amit teszünk, előbbre viszi ügyünket, a szocializmust. HARMINCÁN jöttek össze Visznefcen a tanácsházánái. Harminc idevaló férfi és ni, nagyrészt dolgozó parasztok. Azzal a céllal jöttek el, hogy baráti eszmecserét; folytassa­nak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Vezető­ségének mezőgazdasági hatá­rozatáról. A határozat szövegét N agy József elvtárs, a járási ' párt- bizottság munkatársa ismer­tette. Feltűnt, hogy többen vannak jelen, mint amennyi­en hivatalosak voltak. Tóth elvtárs községi párttitkár el­mondotta, hogy a jelenlevők közül valóban “nem kapott mindenki meghívót, de ha már eljöttek, szívesen hellyel kínáljuk őket. Elsőnek Fodor Antal, a hely­beli Béke Termelőszövetkezet tagja fejtette ki véleményét: — A határozat nem könnyű feladat elé állít bennünket, mégis bízom abban, hogy min­den pontja sorra, rendre meg fog valósulni. Mi, a tsz részé­ről segíteni fogunk, mert sa- i ját példánkon jöttünk rá, i hogy továbbhaladásunk nem a n adrá gszíj parcelláktól. hanem a százholdas tábláktól függe­nek. A mi szövetkezetünkben folyamatos a fejlődés. Amíg az egyéni gazdaságok az ön­magába visszatérő körhöz ha­sonlítanak, addig nálunk a havi munkaegységei 51eg-ré- szesedést ebben az évben 2 forinttal, a jövő évben pedig további 5 forinttal fogjuk nö­velni. Tehetjük ezt azért, mert tenyészállattenyésztö és vetőmagtermelő szövetkezetté fejlődtünk és termelvényein- ket a korszerű technika segít­ségével egyre olcsóbban ál­lítjuk elő, — mondotta Fodor Antal. HORVÁTH ISTVÁN azt fej­tegette, hogy nem megy iól a dolga minden egyéninek. Van­nak kimagasló mammutered- mények, de abból nem szabad levonni olyan következtetést, hogy az mindenkinél így van. Én, aki mindig az egyéniek között vagyok, azt mondha­tom, hogy sokakban érlelődik az elhatározás, csak segíteni kell a kibontakozást, mert az emberek úgy okoskodnak: kezdje meg más, majd én kő- i Vetem a többit. Azt is szemé- | lyes tapasztalatból mondom, | hogy jó lenne ha jobban is­mernénk a helyi tsz életét. Nem tudjuk például azt sem. hogy a Béliében mennyi föld jut egy tagra, márpedig visz- neki viszonylatban ez nem közömbös. A Központi Vezető­ség határozatát helyesnek tar­tom. és itt jelentem be, hogy kérni fogom felvételemet a helyi szövetkezetbe, — fejezte be szavait Horváth István. Egyesek azt mondják, ve- szejtse így az isten a világot, ahogyan van, — mondotta Ádám Dezső, majd így foly­Nem a vendégek előtt! Egy-két jó tanács FOLTTISZTÍTÁS Gyümölcs- és vörösbor-foltot a legegyszerűbben a következő mó­don tisztíthatunk. Forralatlan tej­ben vagy savóban 24 óráig ázni hagyjuk, utána kimossuk. Régi, erős foltokat fehérneműből kéne- zéssel kell eltávolítani. Hipermangán-foltot úgy tisztí­tunk, hogy 9 gramm melegvízben feloldunk egy gramm oxálsavat. Ebbe a folyadékba egy kis fehér rongyot mártunk és ezzel érint- getjük a foltot, amíg eltűnik, az­tán alaposan átöblítjük. íróasztal posztójából tinta foltot szalmiákszesz és terpentinszesz egyenlő arányú keverékével lehet kidörzsölni. jódfoltot ruhaneműből vagy a testről a következő módon lehet: feloldunk egy kanálka vízben hat szem nátrium-trio szulfátot. Ebből az oldatból teszünk néhány csep­pet a foltra, utána vízzel ki-, ille­tőleg lemossuk. Kátrányfoltot szappanos vízzel, ha ez nem segít, terpentinnel le­het kivenni minden fajta szövetből, vagy fehérneműből. Ha a terpen­tin nyomot hagyna, benzines ru­hával vegyük ki. Olcsón készíthető tészták Palacsinta-tori a öt szelet almát palacsintasütő­ben egyik oldalán megsütünk. Sű­rű palacsintatésztát öntünk rá, hogy az almaközöket kitöltse, süt­jük. Ha az alja már megsült, tűz­álló tálra tesszük és sütőben a felső felét kicsit átsütjük. Közben elkészítjük ismét öt almaszelettel a második lapot úgy, ahogy az el­sőt, s ezt is átsütjük sütőben. A műveletet megismételjük három­négy alkalommal. A kész lapokat egymásra rakva, cukorral, esetleg darált dióval meghintjük, melegen tálaljuk. Kéttojásos torta Hozzávalók: 10 dkg vajasmarga­rin, 10 dkg cukor, 2 csomag vaní- liáscukor, S dkg darált dió, kés­hegynyi sütőpor, 13 dkg liszt, 2 tojás, 2 kávéskanál rum, G evő­kanál tej. A margarint, cukrot, vaníliáscuk­rot, diót, a lisztet elvegyítve a sü­tőporral, 2 tojás sárgáját, rumot és tejet összekeverjük. Hozzáadjuk a két tojás habját. Kikent tepsi­ben sütjük. Gyümölcsízzel vagy krémmel tölthetjük, cukormázzal vonjuk be. — Marika, se­perd össze a hajat — ezzel a felszólí­tással kezdődött a vita, melynek ele­jén a minden va­lószínűség czeriní még tanuló sorban levő leányka inge­rülten vágott visz- sza főnöknöjé- nek. Mindez a női fodrászüzletben történt, de a szom­szédos férfi fod­rásznál is jól lehe­tett hallani. A vendégek többsége csak ak­kor figyelt fel a vitára, amikor a kislány hangja már erőteljesen csattogott. Nem­különben a főnök- nőé. De legalább neki igaza volt... A leánynak meg... hát ezen vitatko­zott a szóváltás közben vendég, fodrász egyaránt. — Jó, hogy ott is van egy fiatal, akit lehet hajku- rászni — így a fia­tal férfifodrász. — Azért főnök, hogy rendet te­remtsen — avat­kozott a vitába egy idősebb szaki is. Így zajlott le a szóváltás, úgy, hopu a gyengébb idegzetűek már azt hitték, hogy a haj­seprésből hajtépés lesz. Pedig nem lett. Sajnálták is páran — gondo­lom. Aztán voltak, akik azt kérdez­ték, miért kell ilyen hangos vitá­kat rendezni a vendégek előtt, akikről feltehető, hogy nem vesze­kedést hallgatni mentek oda. Ám­bár ki tudja? Ak­kor maradjak egyedül vélemé­nyemmel. Hogy mindez hol történt? Gyöngyö­sön, a városi ta­náccsal szemben levő fodrészüzlet- ben. Aki nem hi­szi, járjon oda, mikor sok haj összegyűlik. K. E. Kiváncsi portugálok A portugál honpolgárok hí­resek bizalmatlanságukról és gyanakvó természetükről. Egy ízben arra vetemedtek, hogy egy német házaspárt, amely néhány napot töltött Vale de Ferreiosban, megrohantak és majdnem teljesen levetkőztet­tek. A falu féfinépe, de még- inkább a kíváncsi asszonyok és a lányok mindössze arról szerettek volna sajátszeműleg meggyőződni, hogy a pantallót és fiús frizurát viselő német asszony valóban nőnemű lény-e? tatta. Ha így maradna a vi­lág, hogyan lenne felépítve a kommunizmus, hiszen még a szocializmus építését sem fe­jeztük be. Az biztos, hogy ne­héz feladat előtt állunk, de az erőnket nem szabad lebecsül­ni, hiszen valamennyiünk ér­dekében cselekszünk. Vélemé­nyem szerint nemcsak a meg­levő tsz további erősítésére kell gondolnunk, hanem új szövetkezet létrehozására is. Viszneken megvan erre a le­hetőség, csak beszéljünk oko­san a dolgozó parasztoknál, ismertessük meg mindenkivel a határozatot, CSORDÁS ISTVÁN szerint olyan embereknek kell a szer­vezéssel foglalkozni, akikre hallgatnák. Községünkben sok ilyen ember van. csak kérjük a segítségüket. Győri József agronómusnak az a véleménye, hogy a mun­kát az egész falura kiterjedő­en kell megszervezni, mert a dolgozó parasztok igen érzé­kenyek, könnyen lehet sértő­döttség is, ha kihagyjuk az egyiket, Vagy a másikat. Ha nem is lépnek be mindjárt, de elvárják, hogy lakásukon keressük fel őket, mert min­denkinek van véleménye é- akt szeretné kifejteni. Szabó Józsefné egyéni dol­gozó paraszt is igen érdekes dologról beszélt, amit feltétlen meg kell szívlelni Viszneken és másutt is. Szabóné azt. mondotta: — Jó lenne, ha az egyéniek és a szövetkezetiek között nagyobb lenne a meg­értés. Én úgy látom, a Béke: Tsz tagjai közül sokan elbi- zakodottak, mert jók az ered­mények. Ez a magatartás nem vonja, hanem taszítja az egyénieket. Ha közöttünk és a szövetkezetiek közölj egész­séges volna a kapcsolat, már nem itt tartanánk, ahol va­gyunk. Ezért kérem az itt megjelent szövetkezeti tago­kat, legyenek velünk jó vi­szonyban, mert mi nem ellen­ségek, hanem jó barátok va­gyunk. Azt hiszem, nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az el­mondottakban egy egész falu közvéleménye sűrűsödik És ha így van, ezek a vélemé­nyek köteleznek. Köteleznek a határozat ismertetésére, sok­sok egészséges vitára, mert csak így érlelődik a szövetke­zeti eszme szerte a községben! BESZÉLJÜNK bátran, fel­emelt fejjel és őszintén a tennivalókról, mert ezt kíván­ja ügyünk igazsága, ezt vár­ják a parasztemberek Viszne- ken és másutt is. A mezőgaz­daság szocialista átszervezése nem „karácsonyfa’‘-ünnepély.; Évszázados szokásokat, régi, elavult megrögzöttségeket és sok más akadályt kell leküz- denünk, de ügyünk végül is győzni fog. Erki János Simámnál u, nétny olcados kosz­tümkabát, egybeszabott galérral. Készülhet: sportszövetböl, tweed­ből és egyéb kabátszövet bői. Anyagszükséglet: duplaszéles anyagból 1.70 m. Sálgalléros kabát, elöl raglán. Hátul japán ujjal, hátán hajtással t>evágott zsebekkel, divatos fém- gombokkal Készíthető: velúrból vagy egyéb kabátszövctböl. vast:u há.Jszö *»s anyagból. Anyagszük péglet: dupiaszéles anyagbó’ 2.3 m | A napokban megnéztem^ az •egri Gárdonyi Színház új da­rabját: a „Megperzselt lá- inyok”-at. Az egyik szünet {alatt, az előcsarnokban egy {4—5 főnyi un. régi úri tár- {saság cigarettázott mellettem. ♦— „Hej, milyen romlottak ma {az erkölcsök, — vitte a ban- {got egy 55—60 év körüli úri- íasszony, — bezzeg azokban a {régi jó időkben! ...“ A társa- {ság úri füleinek bölcsnek hal­latszott kijelentésre nagy volt ♦a helyeslés. Asszonyom! En ♦elhiszem, hogy ön talán er- {kölcsösebb életet élt fiatal ko- {rában, mint ezek aszerencsét- ♦len olasz megperzselt lányok, {azonban a régi jó idők erköl­cseit olyan hangsúllyal és be­állításban emlegetni, mint ön tette, — enyhén szólva talán [mégiscsak: túlzás. Engedje Imeg, hogy felvázoljam egy magánlevél nyomán, hogy mi­iként is festett a valóságban, íaz ön úri társadalmának régi, íjó erkölcsös élete. { A kérdéses levél 1918. jű- fnius 6-án kelt & írója, egy­eben pedig a kritikus eset egyik {alanya, bizonyos Kubinszky %János. Mindjárt levele legele­jén ezt a meglepő regénybeillő {megállapítást tette: „En nekem *csak a nevem Kubinszky, ter- pnészetileg Jeszenszky, törvé- tnyesen pedig Bozsiczky va- Igyok.” így magyarázza meg a -furcsa, de jellemző esetet: ♦+«^»»♦♦♦»»»♦•♦••«+♦♦♦♦♦»»♦♦♦♦♦♦♦»0 ♦♦♦♦♦♦♦♦»♦»♦♦♦♦♦♦»♦♦♦♦»♦♦»»♦MM»»«* Ó, azok a régi fő erkölcsik! „ ... természetes atyám nagy- jeszeni Jeszenszky János Vel- séc (Bars megye) volt plébáno­sa, édes természetes anyám Bo­zsiczky Katalin (Aranyosma­rót, Bars megyei születésű, mé­száros családból), akihez az édesatyámat gyermekkora óta gyengéd viszony fűzte, plébá­niájának elnyerése után gaz­dasszonya lett és majdnem 40 évig együtt ott éltek és haltak és ott együtt nyugosznak po­raik.” Kedves asszonyom, ne botránkozzék meg, mert ez még csak a kezdet. „Édes­anyám nővére Bozsiczky Jo- hanka, neje volt Kubinszky Márton vadásznak (laktak krasznói vadászlak, Bars me­gye, Gesztőd községhez tarto­zik), aki báró Szirányi-család gesztődi birtokát kezelte 35 éven át, haláláig. Amidőn én megszülettem, 1855. november 5-én (keresztlevelem szerint 1856. márciusban) természetes szüleim (értsd alatta a plébá- nosékat) születésemkor ezen családnak adtak át engem. Ez időben tantimnak, Kubinszky Mártonnénak szinte gyermeke született, és így ő engem is szoptatott és nevelt és hogy nem vagyok az övék, azt csak 13—14 éves koromban hallot­tam meg ... Természetesen én az ő nevüket hordom születé­semtől és őket Apának és Ma­mának szólítottam, viszont ők engem halálukig saját gyer­meküknek vallottak, gyerme­keik pedig testvérüknek. Ter­mészetes szüléimét Bácsinak és Tantikának hívtam, szólítot­tam. Neveltetésemről termé­szetes szüleim gondoskodtak. Serdültebb koromban a plébá­nián tartózkodtam vakációk­ban, de a szívem mindig oda­húzott Krasznóra, az én egy­szerű apámhoz és anyámhoz, ott éreztem magam jól, ott éreztem mindeniküknek igaz szeretetét.” A hallottak után, talán már nem is meglepő a le­vél további része: „Kívülem természetes szüleimnek (a plé­bánosoknak) még egy leányuk volt, nálamnál 3 évvel idő­sebb Paula nővérem. Öt Hod- rusbányára adták természe­tes atyám nővéréhez, kinek férje ott bányatiszt volt, Szűz nevű, de mivel ott nem gon­dozták megfelelően, hazavit­ték és ő már a plébánián ne­velkedett.” Mint láthatja, asz- szonyom, a plébános megle­hetősen ügyes beosztással cse­lekedett: leányát nővéréhez, — fiát, a gyermeke anyja (bát­ran nevezhetjük: felesége) nő­véréhez adta ki neveltetésre. „Nővéremmel nem. szerettük egymást, — az onnan eredhe­tett, mikor engem a plébániá­ra hoztak, éreztette velem, hogy ő otthon van, én csak jö­vevény vagyok. Ezután min­dig veszekedtünk, vereked­tünk, és az ellenszenv meg­volt haláláig. Most nagyon figyeljen, asszo­nyom, mert egy-két igen érde­kes dolog sül még ki eme be­cses levélből: „Még egy kö­rülményt nem hallgathatok el, ugyanis a, keresztlevelem, mely az életben vezet, az sem va­lódi. Abban először születé­sem nem egyezik a valóság­gal. Atyámnak Kubinszky Já­nos (egy teljesen költött sze­mély!), anyámnak Ruttkay Rozália van feltüntetve.” Hogy miként jutott ilyen „anyához”, ez a szerencsétlen sorsú Ku­binszky János, azt is mind­járt megtudja, asszonyom: „Ehhez úgy jutottam, — írta —, hogy Miklósovits volt po­zsonyi kanonok úrnak, csuzi plébános korában, ily nevű fia Ruttkay Rozáliától szüle­tett, aki úrilány lévén, de feleség nem lehetett, élete fogytáig élt gyermekkori sze­relmével.’’ Ügy .tűnik, mintha versenyre kelt volna egymással a szerelmi téren az önmegtar­tóztatást és örök szüzességet fogadott Jeszenszky és Mik­lósovits plébános egymással?! „Ezen gyermeket természetes édesatyám velsici plébániá­ján, ahol a szülés történt, ke­resztelt, de az újszülött gyer­mek meghalt és amikor engem normális iskolába küldtek, en­nek a fiúnak a keresztlevelét adták velem”. Eddig szól az akkor 63 éves Ku­binszky János gyónásszerű ön­vallomása kedves asszonyom! Nem fűzünk Kommentárt e kor- é kórrajzhoz, ítélje meg ön, hogy milyenek voltak va­lóiéban az uralokodó osztály erkölcsei, hol Miklósovits ka­nonok és Jeszenszky plébános uraK életük végéig együtt él­tek, férj és családapa módjá­ra, gyermekkori szerelmükkel^ — hol a kanonok úrtól teher­be ejtett úrilány egy másik plébánián hozta világra tör­vénytelen gyermekét, — hol volt plébános, aki saját tör­vénytelen gyermeke részére keresztlevelet hamisított... Higgye el, hogy nem véletlen, hogy a szerencsétlen olasz megperzselt lányok és a fenti eset is kapitalista társadalom­ban történhetett csak meg. Ne csodálkozzék tehát, ha becsü­letes emberektől hall valamit a tőkés társadalmi rendszer rothadtságéról! (Historicus)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents