Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-07 / 32. szám

1959. február 7., szombat NCPCJSÁG * Szalmaláng-lelkesedés, vagy kiszista akarat? Beszélgetés a hatvani Cukor- és Konzervgyár KISZ-titkárával ezévi 1 érveikről tanfolyamban részvevő lányok készítik. — És takarékossági mozgalommal, hulla­dék gyűjtéssel, önkéntes rohammunkával és a többi hasonló lehetősé­gek kihasználásával nem próbálnak pénzt szerez­ni? — Gyéren állunk az ilyen munkával. Volt egyszer hulla­dékgyűjtés, de csak egy száz- forintos sorsjegyet kaptunk ér­te. Lenne talán jelentkező ilyesmire is, de még nem szer­veztünk ilyen mozgalmat. S erről a kényes témáról igyekezett átsiklani a KISZ- titkár a szakmai oktatás is­mertetésére, mert ez is szere­pel terveikben. — Igen sok vasas fiú jelent­kezett szakmai oktatásra. A technológiai folyamatokkal is­mertetik meg őket ezen az ok­tatáson, hogy a javításokat minél jobban és szakszerűbben tudják elvégezni. Aztán lesz egyéb oktatás is — sorolja to­vább. Az ifjúsági napokon a legfontosabb politikai kérdé­sekről lesz előadás és vita. Az elsőn az ellenforradalom sze­repéről lesz szó, mert még ma is van néhány tisztázatlan kér­dés a fiatalok előtt az ellen- forradalmat illetően. Terve­zünk ezen kívül illemtani elő­adásokat, egészségügyi ismer­tetőket, irodalmi szakkör is alakul, amelyen egy-egy köny­vet ismertetnek a meghívott tanárok. — A sportolási és szóra­kozási lehetőségek ki­használására van-e vala­mi elgondolása a KISZ- vezetőségnek? — Rövidesen megalakul az asztalitenisz szakosztály, de a KISZ-fiatalok részt vesznek a gyári sportkör edzésein, mér­kőzésein is. Úgy tervezzük? hogy felelevenítjük a múlt év* ben nagy népszerűségnek ör­vendő tea-délutánokat, közös ifinapokat tartunk a vasút, a gimnázium, a honvédség K ISZ-szervezeteiveL *— De lesz-e elég idő, elég erő és elegendő se­gítség ezeknek a tervek­nek a megvalósítására? — kérdeztük befejezé­sül. — Bizony, ezeknek a tervek­nek a végrehajtása tőlem is sok délutánt és estét vesz el, de remélhetőleg most már több segítséget kapok a veze­tőség többi tagjától, a kiszis- táktól és több elvi irányítást a pártszervezettől, mert ezeket a terveket mindenképpen meg akarjuk valósítani. Jöjjenek el egy negyedév múlva, akkor kiderül, mennyit sikerül ter­veinkből végrehajtani. Tehát tavasszal — remélhe­tőleg — valóra vált tervekről, nem szalmáién g-lelkesedésről számolhatunk be. Kovács Endre Nagyok* Eger múlt iából MAULBERTSCH ANTAL AWÜRTEMBERGI Langen- argenben született 1724-ben és Bécsben halt meg 1796-ban. Remek freskóit, nagyszabású alkotásait Magyarországon al­kotta, elsősorban Pápán. De megérdemli emlékének és ne­vének felemlítését az egri líceum kápolnájának freskója miatt és azok miatt a körül­mények miatt is, ahogyan a mű akkor létrejött Mint már ismertettük, a lí­ceum építkezése csaknem húsz esztendőn keresztül szakadat­lanul folyt, 1765-1785. között. Áz építkezés célja egyetem lé­tesítése volt. Amikor a gran­diózus épület befejezés előtt állott, II. József, a kalapos ki­rály és abszolút uralkodó, 1784. október 17-én megérkezett Egerbe. Nem a püspöknél szállt meg, aki egyben Heves Újszülöttek Két hét alatt 14 kisborjúval szaporodott a parádi Vörös Október Termelőszövetkezet tehénállománya. és Külső-Szolnok örökös fő­ispánja is volt egy személyben, hanem az Oroszlán fogadóban, a vármegyeháza melletti épü­letben. Eszterházy ezt rossz előjelnek vette. Másnap az uralkodó végignézte a hatal­mas építkezést, az addig létre­hozott művészeti alkotásokat. Elismerését fejezte ki a lá­tottak felett, kedvesen elbe­szélgetett, megjegyzései tarkí­tották a fejedelmi szemlét, de Bécsből néhány nap múlva ér­kezett a császári megfellebbez­hetetlen utasítás, hogy egye­temet nem enged létesíteni, a megindult felső oktatást be kell rekeszteni és a líceumban csak az elemi oktatás gyako­rolható. Ez jutalmazta a na- gyotakarást és a tengernyi ál­dozatot, csak azért, mert a monarchiában nem létezhetett más szándék, önálló elgondo­lás. csak az uralkodóé. Az pe­dig a külön magyar törekvé­seket — ha nem is vérrel —. de minden egyéb eszközzel fojtotta el. Az építtető elkedvetlene­dett, egész élete munkásságát, céljait füstbe menni látta. Minden további törekvéssel felhagyott. Meglevő terveit sutba dobta és az a virágzó fejlődés, amely addig jelle­mezte az egri építkezéseket akkor, 1785-től érdektelenség­ben és kiábrándultságban fe- neklettek meg. A KALAPOS KIRÁLY, Eu­rópa sekrestyése azonban nem­sokára lehunyta a szemét, visszavonta a magyarságot fojtogató rendelkezéseit. Esz­terházy újra hitt terveinek tel­jes diadalában és ismét mun­kához látott. Régi festőjével, a pápai templomnál és egyéb helyeken namekműveket al­kotó Maulbertsch Ferenccel kötött szerződést 1792. szep- ténabét 25-én. Ä sSsórzüidésben a vázlatok alapján 3300 fo­rintért vállalta az öreg, utolsó éveit élő bécsi festő, hogy a líceum harmadik rizalitjának, a kápolna mennyezetének freskóját elkészítse. Maul­bertsch vázlatairól azt írta odejapa., miéitoagip ihjejL ?... élére a garast, hogy mindig tudjak valamit venni, hogy majd egyszer talán észreveszi: nem a kocsma, hanem ez az igazi otthona. Szétnéztem a szobában, sva­idban, minden szép, rendes volt itt. Csak a nagy állótükör kerete volt üres... Az asszony észrevette, hogy megakadt raj­ta a szemem. — Három héttel ezelőtt verte ki belőle a tükröt — sóhajtott. — Akkor is már jó részegen jött haza. — Gyere, öltözz! — rántott el a varrógép mellől —, elme­gyünk egy kicsit... szórakoz­ni. Ne mondd, hogy sohasem viszlek sehová... — Nem mehetek én most — szabadkoztam —, tudod, hogy hét vége van, ezért a ruháért holnap jönnek... Te is jobban teszed, ha lefekszel, hiszen... — Hiszen? Azt mondod, úgy-e, hogy részeg vagyok me­gint? ... — De már ordított. — Szóval nem jössz, velem nem jössz sehova, he? Na jó. Akkor én most mégis elmegyek ...De vissza se jövök. — Megszoktam én ezt már, — feleltem —, nem először hagysz itt minket... Erre aztán végkép feldühö­dött. Felkapta a szemétlapátot, berohant a szobába, onnan or­dított ki, hogy a gyerek is fel­ébredt. — Hát megint itthagylak... de végleg ... Elmegyek ... De akkor ez se maradjon... ez se legyen többé... — A szemétlapátot belevágta a nagy tükörbe, s elrohant... izóta nem láttam. Mit vétett neki az a tükör, nem tudom. Talán a munkámban akart ez­zel is akadályozni. Tudta, hogy a próbáknál milyen nagy szük­ségem van rá... Zsebkendő után kutatott, most már nem bírta tovább visszatartani könnyeit. Sirt csák egyre zokogott, s közben próbált tovább beszélni: — Mit szólna hozzá, ha olyan lennék, mint a többi asszony? Én is szói akozni, művelődni akarnék rendszeresen? ... Hi. szén nem vagyok öreg, se csúf, hogy ne kívánkoznék emberek közé... De nem tehetem, még akkor sem, ha néhány hétig rendesen viselkedik, mert mii tudom én, mit hoz a hónap vége ... Sosem tudhatom, hogy fizetéskor kapok-e egy fillért is a keresetéből... Lehet, hogy az utolsó napokban megint el­kezd inni, vagy ha nem, akitor is minden pénz az adósságai­nak a kifizetésére megy el. Végre sikerült egy kicsit megnyugodnia. Most már sírás nélkül, de nagyon szomorúan beszélt. — Pedig milyen szépen ke­res — mondta. — Egy. ilyen család, mint a mienk, nyugod­tan megélhetne belőle ... Ne­kem mégis örökké a varrógép mellett kell . ülnöm, ha azt akarom, hogy a fiam él ne pusztuljon éhen ... A gyerek néhány perccel előbb jött haza. Egyik pajtásá­nál volt, játszottak — s nem kellett arra gondolnia, vajon édesapja megint merre jár. Az asszony magához vonta, meg- simogatta okos, értelmes fejét, aztán beküldte a szobába. Csak mikor becsukódott az ajtó, folytatta halkan, szinte suttog­va: — Ez a szegény gyerek érzi meg legjobban, mit jelent egy ilyen apa. Egy esztendeje, ka­rácsonykor nagyon beteg vol­tam. Az idegeim tpljesen fel­mondták 'á szolgálatot, lit volt az ünnep, s az apja akkor is megrendelőjének: „Ha majd ■ mű elkészül, mennyei látványt fog nyújtani.” Az első vázlat még 1784-ben keletkezett, a ki­vitelezés pedig csak 1792-ben indulhatott meg. Közben • szándék is. meg a festő is so­kat öregedett. Az oldalfalak és a mennye­zeti alkotás között nincsen semmi kapcsolat. Ez szándé­kos. Az ábrázolt és elképzelt mennyországot semmi nem kö­ti az épület többi eleméhez. A bibliai alakok laza csopor­tosításban helyezkednek el', de az oltár fölé, a megrendelő szándékából és magyar önérze­téből folyóan a magyar szen­teket kellett festenie Maul- bertschnek. Az osztrák Tie­polo ebben az alkotásában már a száraz, élete utolsó munká­ját mívelő ember, aki fáradtan igyekszik megvalósítani azo­kat az életerős vázlatokat, amiket 1784-ben mutatott be gazdájának. Nem is valószínű, hogy a megtört ember szemé­lyesen rakta fel a színeket a mennyezete. Erre utal az is, hogy a kialkudott szerzői díjat nem is a mester vette fel részletekben, hanem megha­talmazottja, Martin Michl. A KÁPOLNÁBAN több ne­ves festő és szobrász is alko­tott Maulbertschen kívül. így pl. Huszár í’erenc egri mesr tér festette az oltárképet, az oltár angyalszobrait és a szó­szék reliefjét Motzer József egri szobrász mintázta 1794- ben. De a főalkotás Maul­bertsch freskója és talán ab­ban is az az eszmei tartalom, ahogy a magyar szentek alak­jai az oltár gyújtópontjához közel helyezkednek el, mint­egy jelezve azt a lázadást, azt a függetlenségi akarást, azt az önállósági törekvést és a ma­gyar önálló szellemiségnek az akarását, amelyért az egész épület, az egész „szándékolt’’ egyetem Egerben létesült. Az alkotás, a körülmények és az időpont már mutatta, hogy erjedőben volt akkortájt a ha­ladás Magyarországon. (f. a.) kőid meg apukád. A gyerek meg csak állt, nézett maga elé a földre. Nem mozdult. Nem tudott mozdulni. Néhány pere múlva csendesen megszólalt: — Apuka, hogy néz ki a fe­kete cipőd?... Ez még egé­szen jó volt... most meg svár- gával, meg dróttal van átköt­ve? ... Mit csináltál vele? ... Édesapa, mondd, miért vagy ilyen?... Belőlem kitört a sírás. Miért ilyen? Ki tudja azt. Miért ron- gyolódik le teljesen, miért isz- sza el az eszét is, miért hagyja a családját kínlódni, ki tudja ezt? Talán maga sem... Még mindig a fülembe csen­genek az asszony szavai: „Ki tudja ezt?” Megkérdezem hát most ettől az embertől, akinek férjnek, és apának kellene len­nie, s itt ül e pillanatban is. szinte öntudatlanul, a sok ital hatásától: tudja-e, hogy miért iszik? — Hogy tudom-e? — néz rám félig lehúnyt szemekkel, aztán torz vigyor ül ki az arcára, maid ismét komoly képet vág: — Tudom hát... Csak... Iszom, mert jólesik... iszom, mert pénzem van... és. mert van... hát italra költőm .., — És a családja? — A családom... Mi baja magának mindig az én csalá­dommal?... Élne fc... Ügy, mint a többieké... Másoknak is van családjuk ... s azok is élnek. Miért ne élne hát az enyém-... Jöjjön, koccintsunk ... az egészségükre ... Már a családjának említése csak ilyen hatással van rá. Iszik, nem tudja, miért — hi­szen nincs is rá alapos oka —, de iszik. Öli magat, a szerve­zetét, a családját, felesége, gyermeke szeretetét, de mit törődik azzal, ha azok érzései egyszer csak meg ts halhatnak a számára. Iszik... c.sak ... Weidinger László már vagy egy hónapja felénk sem nézett, csak ivott, ivott a jó barátokkal... Egy öreg né­ni ápolt, a szomszédból sza­ladt át hozzám, napjában tíz­szer is, s elküldte a gyereket az apjáért. — Menj el, fiam — mondotta mert így nem is ünnep ez a mai nap. — Én, higgye el, soha nem beszéltem a gyerek előtt olyant, amivel kisebbítettem volna a szemében az apát. Mégis, most megmakacsolta magát, hogy ö nem megy, mert az apja úgysem szereti sem őt, sem az anyukáját. A szom­szédasszony végre azzal tudta rászedni, hogy „ha apu haza­jön, akkor anyu is hamarabb meggyógyul”. Elment hát. Nem kellett so­kat keresgélnie, a második kocsmában ült akkor is, erő­sen ittasan, — Apukám, gyere haza ...— szólt Péter félénken hozzá, ö _meg visszamordult: — Minek? — A Teri néni azt mondta... — Szóval a Teri néni hív, nem az anyád, vagy te?... — De apukám, anyu beteg... azért... — Beteg?... — álmélkodott el az apja, mert számára az egészen érthetetlen valami volt, hogy én beteg is lehe­tek. Hazajött... Ügy emlékszem, mintha ma történt volna. Megállt az ágyamnál, s azt mondta: — No, mi van ?... Beteg vagy?... S ez úgy fájt. Azt már nem tudta volna hozzátenni, hogy mi bajod, vagy hát kellemes ünnepeket... Csak Teri néni vem hagyott nyugodni. Csókolják már meg egymást — mondta minden percben —, te is, Péterke, csó­j Letette a poharat és bam­bán, merev szemekkel, amely­ből már csak az alkohol csil­logott valamennyire, rámr meredt: ! — He... hát maga meg ... Imiért nem iszik?... — bökött 1'.bizonytalanul a kabátom felé \K. L., pedig a rumospohárra Iakart mutatni, amiben még Iszinte érintetlenül ott piroslott ;a féldeci, amit nekem hozatott. •— Ne izguljon... nem magá­dnak kell kifizetni... he... van •f.tt pénz... ma apák napja d’jolt... Pénz... fizetés... Mi- ;;rí nem iszik már?... ; — Maga meg miért iszik még ; nindig? — kérdeztem, de re­ménytelenül, hisz értelmes fe­leletet úgysem várhattam. Olyan állapotban volt már... í — Miért? Azt kérdezi, miért? >... Hát mert jólesik... külön­ben is mi köze magának... Imit akar tőlem?... Megtudni ívalamit, úgy-e?... Hát azt les- >heti... — s szemeit még job­ban elöntötte a vér. ; — Nem akarok én magától ‘semmit. Csak azt, hogy oda­haza várja a családja... ► — Családom? Hát csak hadd ‘várjon ... Különben is honnan ‘ismeri maga az én családo­mat... He? Honnan ismeri?... ; Mit mondjak neki? Azt, hogy téppen tőlük jöttem, s csupán lázért néztem be ebbe a pálin- Ikabűztől terhes levegőjű „dü­löngélőbe”, mert kíváncsi vol- Itam, vajon most is itt szórja-e [a pénzt, amit más rendes em­ber a családjának visz szívvel, t örömmel. ► Mennyire szégyellte magát a Ifelesége, amikor erről, a most 1’már teljesen emberi roncsról [kezdtünk el beszélgetni. ► — Mit csináljak vele? — kér­dezte kezeit tördelve —, hiszen \igyekszem otthont teremteni a \számára, de hiába. Nézzen kö­dül. Rendes bútorunk, függő- ínyeink, szőnyegeink vannak, Jde higgye el, nem neki köszön­thető. Én kuporgatok, én rakom Munkába mélyedve találtuk Rácz Margitot, a Hatvani Cu­kor- és Konzervgyár KISZ-tit- kárát, s alig tudott időt szakí­tani a beszélgetésre, amelyben azt akartuk tőle megtudni, milyen terveik vannak a KISZ-szervezet munkáiénak megiavítására, mert korábban azt hallottuk, hogy az utóbbi hónapok alatt alig volt szerve­zeti élet a gyárban. A KTSZ-titkár nem látja ilyen sötétnek a helyzetet, s máris arról beszél, milyen el­gondolásaik , vannak az új év első negyedére a szervezeti élet megjavítására, a fiatalok nevelésére, szórakoztatására. Ezek az elgondolások közös ötletekből származnak, mert nemrégen kérdőíveket adtak ki, amelyekben azt tudakolták a KISZ-tagoktól, milyen szak­körökben akarnak részt venni, milyen szórakozási és sportle­hetőségeket akartak kihasznál­ni. — So válaszokból ítélve, melyek lesznek a leg­népszerűbb szakkörök? — A kézimunka-tanfolyamra van a legtöbb jelentkező, amelyen szabást-varrást ta­nulnak a lányok, s ha rr>;"den jól megy, a húsznál is t je­lentkező még ebben a h nap­ban elsajátíthatja a szabbás- varrás alapelveit. A tanfolyam végén kiállítást is rendezünk a legszebb munkákból. A másik népszerű foglalko­zás a főző-tanfolyam, melyen az egyik kiszista mamája ta- nítia sütni-főzni a lányokat, de segítenek az üzemi konyha szakácsai is, s reméljük, hogy a hetenként megtartott főző­tanfolyam záróvacsoráján sok dicséretet és elismerő szót kapnak majd a lányok ízletes főztjeikért. — Itt jóhírű népi iánJC- esoport volt a nyáron— — A tánccsoport ma is meg­van, s tervünkben szerepel, hogy további jó szereplésüket, felkészülésüket biztosítsuk, sőt színjátszó csoportba is jócskán jelentkeztek kiszisták, de egyelőre még csak az ifi- 2 napokon lépnek fel, mert nem ♦ tudjuk, hogy milyen lesz a 2 műsoruk színvonala. 2 — Az eddig említett | szakkörök és csoportok 2 leginkább lányok részére | való. Mi lesz a fiúkkal? « Órájuk nem gondol a 2 vezetőség? 2 — Eddig az volt a helyzet, | hogy a lányoknak nem volt a * KISZ-ea belül elfoglaltságuk. 2 A fiúk ugyan jelentkeztek * modellező, motorvezető szak- j körökre, de ezekhez nem tu-’ | dunk elegendő anyagot és 5 pénzt biztosítani. 2 *— Ezek szerint átestek » a ló másik oldalára, s 5 most a fiúk nem talál- • nak majd elfoglaltságot } a KISZ-ben. A KISZ-titkár azért csak ♦ kivágja magát, talál mentáé- J get. illetve elfoglaltságot a fi- 2 úk számára is. — A fotoszakkörbe ők is be- 2 léphetnek. — Az előbb említette, J hogy kevés a pénze a 2 KISZ-szcrvezetnek. 2 — Igen. A kasszában alig J van 500 forint. Az üzem ugyan í felaián’ott háromezer forintot, « és a farsangi bállal szeret- 2 nénk anvagi a'apót teremteni 2 a szakköröknek. Az álarcokat 2 például már a kézimunka-« Nagy az érdeklődés * Nova jón a szülők akadémiája, és az is-1 meretterjesztő előadások iránt. ! Az utolsó szülők akadémiája < előadáson — amelyet Hámori 1 Bertalan nevelő tartott — ' mintegy 80—90 szülő vett részt. ] Csütörtökön Székely Ferenc < agronómus tartott előadást a J hibrid-kukoricáról, ahol töbo J mint 160-an voltak, <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents