Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-05 / 30. szám
4 SEPÜJSÄO 1959. fehrúár 5., csütarU» Egyoldalú beszélgetés a papával — Hagyja most beKen az< az átkozott büfékocsit, nem kérek semmit! Ide figyeljen Berci papa! Komoly dologról van szó! Vegye tudomásul, hogy a maguk vállalatánál tarthatatlan a helyzet! És mindezért ki a felelős? Maga. kedves Berci papa, portási és apai minőségben egyaránt! — Hogyhogy mi a panaszom? Még kérdi? Hát ide figyeljen: nem elég, hogy becsapta Gabit, átejtette Ga- esályt, félrevezette Predot és bekormozta Sándort, nem, magának mindez nem volt elég, ráadásul még engem is félrevezetett.’ De most beletörik a bicskája! A múltkor még megmenekült a Markótól, de most — garantálom — nem fog! Máris szólhat Borinak, hogy csomagolja a jégeralsót, meg a kispárnát, mint a múltkor a harmadik felvonásban, aztán majd hetente egyszer együtt ülhetnek a népkarbantartó vállalatnál, ahol csak kockásán süt be a rácson a Nap. Tessék? Hogy ne ijesztgessem, mert szívbaja van, és ha rájön, önkívületi állapotában esetleg a fejemhez találja vágni a Continental írógépet! Majd mindjárt nem lesz maga ilyen nagy legény! "Vegye tudomásul, hogy maga tervszerűen és jó előre megfontolt szándékkal félrevezette a sajtót. És tudja, mii ezt Szabotázs! Igen! Sza-bo-tázs! — Ez nem kifogás. Azt mindenki mondhatja, hogy nem szándékosan cselekedte. Lássuk, mit tud. még felhozni mentségére? Maga ugyanis a vállalat, illetve az együttes élén lejött Gyöngyösre bemutatót tartani. A sajtó — mármint én, a megbízottja — felkészült a bemutatóra. Suttyomban már meg is írtam egy nagyszerűen felépített kritikát, amelyben fele-fele arányban megdicsérem, illetve elmarasztalom az együttest:. Már csak a neveket kellett volna az előadás után beírni, és kész lett volna a cikk. S erre maga mit csinál? í „ Ördögi praktikával nagyszerű alakítást ad és alattomos módon hasonló teljesítményre bujtogatja az egész kollektívát, olyannyira, hogv a végén az egész cikket eldobhatom, és kezdhetek újat. — Hogyhogy engem azért fizetnek? Meghogy ne lógassam az írógépemet hiába? És hogy majd csinálna maga rendet abban a szerkesztőségben a gyöngyösi premierről is, csak egyszer kerülne oda? Na, hisz tudom, hogy megjavítaná itt is a munkát! Mint a vízcsapot legutoljára. Bekötötte a fővezetékbe a tejüzem csövét és a harmadik emeleti Naspolyáék is három napig vitamindús joghurtban mosták a pelenkát! GondolorA, a vezércikket az apróhirdetések közé rakná, a gépíró Sárikát megtenné tördelőszerkeszto- nek, a színikritikust meg le- küldené a pincébe fát vágni. — Oda is való?! Hallja, mostmár aztán hagyja abba, mert olyat mondok, hogy a nyomdafesték is belepirul. Most pedig vegye elő a kis- noteszt és írja, amit diktálok: Elintézendők: Egy: Gyuricza rendezőt fölhívni teleiöncjn, és közölni vele, hogy rendezése kitűnő volt, sok ötlet, -humor jellemezte. Kettő. Kedves gyerekeire, Évára és Sándorra, apai áldását adni és gratulálni. Évának a bájosan asszonyi, évás ko- médiázásáért, Sándornak a jól megformált, átélt játékért. Három: Annak az undorítóan önző, alázatos és gyalázatos Pócsainak megmondani, hogy alakítása „ollálá sze-tu” volt, az elragadtatástól csücsörítve, felhúzott szemöldökkel és két ujjal csippentve. Gabinak is hasonlókat üzenni. — Hányadik következik? Ja. igen, négy. Ne szóljon mindenki bele! Szenyor Predot felhívni interurbán Bio de Janeiroban és közölni vele, hogy játékában is benne volt az, amit ő ujj- pattintással és viharos „kar- ramba” kiáltással szokott kifejezni. Ugyanakkor a brazil nagykövetségen tiltakozni azellen, hogy egy külföldi üzletember és áruháztulajdonos aknamunkájával annyira megnevettesse a közönséget, hogy nevetőizomgörcs miatt, ne tudjon dolgozni. — Öt. Gacsályt kötelezni, hogy az Igazgatóval aláírassa saját előléptetését. Hat. Rácz Ilona és Nádassdy Géza ruhatervezőket rendkívüli prémiumban részesíteni és kreációikat a lipcsei vásárra kiküldeni. Tolmács nem kell, mert hét nyelven beszélnek Egyben Ambrózi díszlettervezőnek megsúgni, hogy azért a díszletek lehettek volna egy kicsit igényesebbek is. Hét. Magát és Borit, a sok jó között is osztályon felüli alakításért miniszteri dicséretr ben részesíteni és közös külföldi nászúira küldeni. (Miért legyen magának jobb, mint másnak?) Végül, de nem utolsósorban a Teximpex, illetve a Gárdonyi Színház egész »kollektívájának, a vállalati zenekarnak, és főkéoo Valentin Kálmán zenekari osztályvezetőnek a gyöngyösi teltházak közönségének köszönetét tolmácsolni a selejt- mentes bemutatóért! —■ Végeztem. Köszönöm Most elmehet, papa. Ha elromlik a rádióm, a vízcsanom. a frigiderem, vagy serdülő leányom erkölcsei, majd csengetek. (Papa — Forgács Kálmán, Éva: Fontos Magda, Sándor: Antal László, Pócsai: Kautzky Ervin, Predo: Fekete Alajos, Gacsály: Davffy Sándor, Gabi: Bodó Judit, Bori: Lenkey Edit Irta: Rózsa Gyula.) EGRI VÖRÖS CSILLAG . Ember az égben EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI BÉKE Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG PatJcányfogó GYÖNGYÖSI PUSKIN Bum, a katona Füzesabony Ne várd a májust PETERVASARA ördögi találmány HEVES Bátrak: csapata Egerben este fél 8 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szent Péter esernyője HATVANI KOSSUTH Egy anya sorsa ; (Bérletszünet) (Csak felnőtteknek) ] Hevesen (Állami Gazdaság) este : I órakor: MAJD A PAPA 1959. február 5, csütörtök: 1849. A branyiszkói győzelem. A mexikói alkotmány proklamá- lásának évfordulója. O Névnap O Ne feledjük, pénteken: DOROTTYA — ATKAKON 55 ezer forintot fordítanak útfelújításra. A tanácsülés egyhangúlag az Arany János utca bitumenezését fogadta «»1, S ezzel végleg felszámoljak az anyafaluban a sáros utcákat.- VISZNEKEN a község kul- túrcsoportja nagy sikerrel mutatta be a Dunaparti randevút. A vígjátékot a szomszéd községekben is előadták, s megérdemelt sikert arattak. — 300 HEKTOLITER egyszer fejtett búrt adott át a borforgalminak a napokban a dcmoszlói szőlőtermelő szakcsoport. A nagyüzemi felár egy részét a szakcsoport tagok befizették a közös alapra.- TARNAÖRSÖN 1200 méter niakadám bekötő utat építettek, 150 000 forintos beruházással, amelyet az elmúlt hónapban adtak át a forgalomnak. Az új út átadásával gyorsabbá válik a szállítás, s kiküszöbölődik a sok balesetet okozó, feneketlen sarat. — VISZNEKEN 600 méter makadám bekötőutat építenek ez év első felében Az út építésére 25 ezer forintot fordítanak a községfejlesztési alapból. — AT KA ROM villany háló- Izat-bővitést terveznek. Á bő- ! vtiést az újtelepen, a Május 1 utcában fogják 200 méter hosz- szúságban elvégezni. A munkálatokat még ez év első negyedében megkezdi az ÉMÁSZ hálózatépítő brigádja. — ZÁRÁN K községben 50 ezer forint értékű járdát építettek az elmúlt esztendőben. A község lakosai tízezer forintos társadalmi munkát végeztek. itt . . ott — Hozz félkiló kenyeret — mondta a feleségem, olyan egyszerűen, ahogyan ősanyánk mondhatta ősapánknak, hozz egy mammutcom- bot vacsorára. — Csakhogy más dolog megküzdeni egy mammutted, s más dolog egy férfinek beállítani a boltba, csomó asszony közé és félkiló kenyeret kérni. Megalázó dolog ez porba rántása a férfias- sáoomnak, megcsúfolása mindannak a férfi kellemnek és bájnak. amely, a nők tanúsága szerint úgy sugárzik belőlem, mint a radiátorból a meleg. — Hogy mondtad, szívem? — tettem fel vészt- jósló hangon a kérdést. mintha nem értettem volna, azazhogy, mintha rosszul értettem volna. Ügy mondtam, hogy hozz egy félkiló kenyeret... Ja és jó, hogy eszembe jutott, egy csomag Rapid mosóport is... Mósópor? Majd sírva fakadtam... Mosóport, én, a férfi, aki meghódítottam a világ- egyetem titkait, , aki megfékeztem az atomenergiát, én, a férfi, aki felfedeztem Amerikát és a mosóport, most menjek le és álljak sorba félkilá kenyérért és hozzak egy csomag Rapi- dot. — Ennyit igazán megtehetsz, fiam! — mondta még a feleségem és kituszkolt az ajtón. Egész úton, a bolt felé azon gondolkodom mit tegyek, hogy e szégyentől megmentsem magamat és a férfinemet, amelyet most rajtam keresztül ér rettenetes és letörölhetetlen szégyen. — Mert ugye az más, ha anyagbeszerző az ember, mondjuk, valami vállalatnál, ahol kellhet kenyér is, mosópor is, de nem fél kiló, s nem egy csomag... Az egészen más! A nagy tételekben való gondolkodás és tervezés, az már igen, az már a férfitett, — méltó Napóleonhoz, aki milliókban gondolkozott, vagy Curiéhez, aki a millimíkronok milliárdjaíban. ... Kérem — intettem a bolt vezetőjének. — Küldjön a Csip- csala utca 3. szám alatti Burbulya Vállalat címére egy mázsa kenyeret, öt mázsa Rapid mosóport, tíz rúd szalámit, száz csomag wc-pavírt, ötven fogkefét... A számlát lesz szives mellékelni ... — s a boltvezető udvarias meghajlása a körülöttem álldogáló asszonyok mély ámulata közben távoztam. Férfi voltam itt! De mi lesz ott? (egri) Szülök, nevelők h vezetők találkozása Novajon A novají általános iskola szülői munkaközössége vacsorával egybekötött, jól sikerült találkozót rendezett szombaton este a kultúrházban. A találkozóra a község vezetői, az iskolások szülei és a nevelők közül mintegy 120-an jöttek össze a kultúrházban, hogy fehér asztal mellett beszéljék meg a gyerekek nevelésének legfontosabb teendőit, s szorosabbra fűzzék a tanítók és a szülők, valamint a község vezetői közti kapcsolatot A jó vacsora után a jó novají bor és cigányzene mellett reggelig szórakoztak, s barátkoztak a megjelentek. Dicséret illeti Kádár László- nét és a szülői munkaközösség többi tagját, akik fáradtságot nem ismerve, készítették elő a jól sikerült találkozót» Farsangi hírek — A Matravidékl Fémművek KISZ-szervezete nagyszabású farsangi bált rendez a lakótelepi kultúrházban, február 8-án. A farsangi bálra a kultúrház minden helyiségét lefoglalták a kiszisták és már heteik óta tanulják a nyitótáncot. — Zártkörű ismerkedési estét tartanak a gépipari tudományos egyesület egri csoportjának tagjai, s meghívott vendégei, február 7-én, este fél 9 órai kezdettel, az egri Park Szálló sárga és zöld termében. A nyitótáncot az -egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium növendékeinek részvételével rendezik. (43) — A partizánok! — gondolta Jack Peterson. Őket is meg fogjuk nevelni! S közben, ha félfüllel hallotta is Parker szigorú és Harwood tiszteletteljes hangját, az agyáig már nem jutott el ez a beszélgetés: — Nos, - Mikor láthatom a „halaimat sugárzó” készüléket? — Bocsánatot kérek, Mister Parker, de a repülőgép csak este szállítja ide a négereket. Tehát holnapig vámunk kell. — Hm... Az baj!... Szerintem a föintegrátort össze kell tömi, ha már semmi hasznát nem veheti. Én ugyanakkor... Peterson úgy összerándult, mintha áramütés érte volna. Nagyon is jól tudta, mi lesz e félbenmaradt mondat vége. — Na, majd meglátjuk! Határozott mozdulattal kiizapcsolta az integrátort és elhagyta a laboratóriumot. XVIII. fejezet MÁGIÁVAL A BOMBÁK ELLEN? Jack Peterson figyelő arccal és ünnepélyes kom'é ült kamrájában. A kívülálló szemében bizony elég mulatságos volt vadonatúj fekete öltönyében, fején a „rád"ósisakkal”, amely egy búvársisak és egy tűzoltósisak különös keverékéhez hasonlított. De Peterson körül most elsüllyedt a külvilág. Minden akaratát arra összpontosította, hogy az élet tiszta, derűs és kellemes dolgaira gondoljon. » Mindenekelőtt gyermekkora áhítatos .perceire emlékezett vissza, amikor az őszhajú, pirosarcú protestáns lelkész a mennyei boldogságról prédikált. Majd azokat a szegény koldusokat idézte maga elé, akiktől néhány centet sohasem tagadott meg annak idején. Most ugyanis a jól végzett munkát kísérő emelkedettségben és belső örömben akart elmerülni. Első szerelmére és édesanyja utolsó tekintetére gondolt. A tisztaság és bőkezűség, a hűség és becsület élményeire. A jót tudatosan felnagyította, s szánt-szándékkal el akarta felejteni a rosszat. De ha valaki megtiltja ne- '■ hogy a fehér medvére gondoljunk, akkor bizonyara nem tudjuk kiverni a fejünkből. Egy valószínűtlenül nagy, kényszerítő erő elterelte a gondolatait a lelkész jámborságáról, s azt a másik, még világosabb képet juttatta eszébe, amikor a mérges, tajtékzó pap cudarul megvesszőzte néhány alma miatt, amelyet a gyümölcsöséből ellopott. „Ennek így is kellett történnie. — Jack mindenáron el akarta oszlatni a régi sérelmeket. — Az ifjúságot becsületre kell nevelni!” De a becsület gondolata újra csak a lelkészt idézte fel: a ravasz papot, aki kihasználva Jack apjának tudatlanságát, kétszer fizettette meg ugyanazt az adósságot, méghozzá kamatostul! „Az csak félreértés lehetett!” — hessegette el Jack ezeket a gondolatokat. Mihelyt azonban szétoszlatta a lelkésszel kapcsolatos emlékeit és az „áldozatkészség” területére kalandozott, már semmi kedve sem volt azokkal a nyomorúságos centekkel foglalkozni, amelyeket annakidején a szegényeknek és éhezőknek adott. Igen, Jack egyszer két dollárt, egész vagyonát egy Eddy Hopkins nevű rászorulónak adta, Hopkinst az adósságai miatt elkergették a farmjáról; felesége meghalt, lánya — Jack kékszemű, aranyfürtű első szerelme — éhezett. Jack nyíltan nem merte felajánlani a segítségét. Ez mind az ő, mind a lány önérzetét sértette volna. Ezért a pénzt Hopkinsnak nyújtotta át, aki mindjárt egy lokálba vitte és keserűségében az utolsó centig elmulatta. „Gondolj valami másra! — kérlelte magát Jack. — Mert ez nagyon szomorúf’. De másban sem találta örömét. Barátai cserbenhagyták. A megfeszített, idegőrlő munka nem védte meg a munka- nélküliség rémétől. Hűséges felesége meghalt... Mire is gondolhatna még? Jack kedélye elhervadt, ünnepi közérzete eltűnt. S egészen prózai gondolatok rohanták meg: a kamrában pokoli hőség van, jobban kellene szellőztetni... Csak azok az átkozott lakkcipők ne nyomnák az ujjait, ne égetnék a lábát! „Egye meg a fene a szellőztetést, meg a cipőket is! — mérgelődött Jack Peterson. — Foglalkozz azzal, ami jó és szép!” ... Az integrátor kazettájában pedig egyre fogytak a filmtekercs méterei, Peterson agyának elektromágneses rezgése százszorosára erősödve, fantasztikus cikcakkokat rajzolt a szalagra. A készüléket Scseglov kezelte. Jack kívánságának megfelelően gondosan figyelte a felvételeket. Majd kigyulladt a kis tábla: „Vége” és Scseglov kikapcsolta az integrátort. Peterson néhány másodperc múlva borús és fáradt arccal lépett be a laboratóriumba. Leült egy karosszékbe, lehúzta és dühösen félredobta lakkcipőjét. maid zokniban lépett a készülékhez. — Milyenek a felvételek?- Jók.-■ Az integrátor tehat működik... Működik... — ismételte elgondolkozva. — Smith annak idején azon fáradozott, hogy lefényképezze az emberek szenvedését. Én azonban a boldogság élményét akartam megörökíteni és ez sokkal nehezebb feladat... Mert, mondja meg nekem, jó uram, tudna ön akár csak egy óráig is csupa kellemes dologra gondolni?... Mondja meg, de őszintén: szükségem van a véleményére... Scseglov kíváncsian nézett Petersonra. Jack valóban furcsán viselkedett. Néha mégis azt kellene hinnie, hogy a szeméből sugárzó bánat egy becsületes ember bánata, akit megvert és lesújtott az élet. — Én tudnék. Jack. Ha a hazámra emlékezem, csupa kellemes dolog jut eszembe, napokon át, sőt akármeddig is. Ez persze nem azt jelenti, hogy semmi rosszat nem láttam, hogy nálunk minden kifogástalan. De ezek a bajok lényegtelenek. Ha az ember nemes célokat tűz maga elé, és meg is akarja valósítani azokat, akkor a lábán növő tyúkszemek nerii érdekelhetik. Peterson a cipőjére pillantott: — De engem zavarnak. Pedig sokkal nemesebb céljaim vannak, mint önnek. Elhallgatott. Fel-alá járkált a laboratóriumban, majd metsző hangon megkérdezte: — Mondja már meg végre, Mister Vogel, kicsoda ön? Gyűlölöm, s ugyanakkor el vagyok ragadtatva magától. A kitart**ától. A mesteri játékától. És nem utolsósorban o tehetségétől. Az integrátort csak igazán tehetséges mérnök javíthatta meg... De hihetetlennek tartom, hogy ön, okos, művelt ember létére nem érti meg: az új háború a huszadik század második felében az emberiség öngyilkosságát jelentené. Gyűlöltem magukat, németeket, mert a koncentrációs táborban két éven át kínozták, majd megölték a feleségemet. (Folytatjuk) \ I T 1
