Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-26 / 48. szám

i SÉPCJSAG 1959. február 26., csütörtök II Magyar Tanácsköztársaság festészetéről VAN KERNSTOK Károly- nak, az 1919-s forradalmár festőművészek egyik vezető egyéniségének egy korai ké­pe, „Agitátor a gyár kantin­jában’* a címe. Feszült figye­lemmel hallgató, asztal körül elhelyezkedő munkásokhoz szól az agitátor. Bal karja előre lendül, mutatóujjával szinte belehasít a levegőbe: mintha a jövőbe mutatna, a proletárforradalom irányába. Hosszú időnek, több mint húsz évnek kellett eltelni ah­hoz, hogy Kemstok „Agitá- tor‘’-ának és hallgatóságának — az egész munkásosztály­nak, a dolgozó népnek — szándéka elképzelése valóra- Válhasson 1919-ben. Mit jelentett a magyar fes­tészet számiára a proletariá­tus 1919-es győzelme? Elsősorban azt, hogy meg­szabadult a kapitalista művé­szeti piac nyűgétől, megszűnt a gazdag polgárok, hóbortos mecénások igényelnek kiszol­gálója lenni. A művészet fel­szabadulása 1919-ben azzal járt. hogy szakíthatott azok­kal az irányzatokkal, amelyex a festészetet el akarták térí­teni a természet és a társa­dalom reális ábrázolásától és amelyek a különböző forma­lista, öncélú, dekadens irány­zatok útvesztőjébe vezettek. A Magyar Tanácsköztársaság művészete, festészete, harcos művészet volt. Osztályharcos éberséggel bírálta a polgári beállítottságú művészek mun­káit, kiállításait. Mind elmé­letben, mirfd gyakorlatban — különösen a harcos, művészi­en szuggesztív plakátok tanú­sít* ák ezt — igyekezett kiala­kítani a tartalmában szocia­lista .és formájában is korsze­rű. új festészetet. A képzőművészeti szabadis- kólák hálózatával a Tanács- köztársaság kultúrpolitikája a tehetséges munkás- és paraszt­fiatalok soraiból friss, lendítő­erejű utánpótlás felnevelését kezdte meg. ★ a tanácsköztArsasAo művészeti elveinek előzmé­nyei az első világháború előt­ti évekig nyúlnak vissza, ha­ladó és forradalmár művészek munkáiba, Írásaiba. Jelentős része van az esz­mei előkészítésben a balolda­li, radikális képzőművészek, úgynevezett „Nyolcak” csoport­jának, mely 1911-ben alakult. (Tagjai voltak:- Berény Ró- oert, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Kerns toK Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos;. Ez a csoport a formabontó és a tartalmat elhanyagoló imp­resszionizmussal szemben a kompozíció visszahódításáért indult harcba. Az első világháború évei­ben pedig a háborúellenes, antiimperialista „Ma” és a „Tett” című folyóiratok az új művészeti törekvések harcos programját dolgozták ki. Az utóbbi folyóirat írta 1916-ban: a művésznek „a kor leikéből lelkedzett tűzoszlopnak kel' lenni“. . .. „Ha szép igazság vjkt eddig, hogy . a művész hárfa, amelyen az élet játssza Ki szeszélyes danáit, most le­gyen kemény igazság, hogy az élet csak nyers, alárendelt anyag, a művész formáló zse­nijének.” Vagyis, ezzel az ap­rólékos, passzív naturalizmus ellen harcolt, a művészet esz­meileg formáló, alakító erejét, társadalmi aktivitását hang­súlyozza. Továbbá: „Az új festészet a monumentalitás jegyében, az ész revíziója alatt készül, s egészében min­dig valami, a mainál öröme- sebb célt szolgál. Karaktere, akárcsak a plakáté, egyéni demonstráció és szabad erő. A smaragd tengereicből, a tej­feles nyíresekből és a józanul látott viaszlábszárakból már kigyógyultunk. Tudjuk, hogy vagyunk, s életünk a művé­szetben is csali az életet ak­ceptálja.’* ★ AZ EMLÍTETT két folyó­irat, a „Ma” és a „Tett“-kó- rül csoportosulták azoK a har­cos képzőművészek, akik a Tanácsköztársaság előkészíté­sében propagandájukkal részt vettek. Kommunista világné- zetűek voltak e csoport tag­jai és művészetüKkel is az új társadalmat akarták építeni. Rendíthetetlen meggyőző erő vei hirdették a szocialista mű­vészet demokratizmusát: „Az egyén és a tömeg szelleme vá­lik eggyé egy új hit (— a szocializmus) szellemében. Az új kultúra nem eltorzított és megnyomorított egyedekből összepréselt holt piramis lesz, hanem a kéz-kézbefogott kör- benálló szabad és önmagát adó egyének céltudatos a Kara­téval épült emberközösség eleven öröme” — hirdette a „Ma” 1919. április 10-i szá­mában Hevesy Iván. A művészet megújhodott tartalmának érvényre,, uttatása érdekében új formai megol­dásokkal is kísérleteztek a Tanácsköztársaság művészei. Természetes, hogy 133 nap alatt a festőművészek törex- vései a gyakorlatban teljesen kiérni nem tudtak. Még így is a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásai közé tar­tozik Pór Bertalan 1919. má­jus 1-i hatalmas, a Műcsar­nok egész homloKfalát diszitő plakátja, ma is eleven agitá- ciós hatásúak Uitz Béla talán legkiegyensúlyozottabb leg- harmonikusabb formát muta­tó művei. Ez utóbbi művész alkotóereje a Szovjetunióban, emigrációban bontakozhatott ki teljes mértékben. A Népbiztosok Tanácsa mű­vészeti direktóriumot állított fel, amelyben a képzőművé­szek legjobbjai munkát vál­laltak. A festők vezetője Kem­stok Károly lett. A dolgozó nép előtt meg­nyitották az értékes magán- gyűjteményeket, 1919. júniu­sában a régi és új külföldi és magyar festők műveiből mint­egy 700 darabot mutattak be. Aki e kiállítást látta, tanús­kodhat arról, hogy ehhez fog­hatót magántulajdonból, a ré­gi Magyarországon nem lát­tak még felsorakoztatva. ★ 1919. TAVASZÁN és nyarán Nyergesújfalun, a festészeti szabadiskolában, lelkesen ta­nult, rajzolt és festett Derko- vits Gyula, a forradalmi fes­tészet, a szocialista realizmus nagy úttörője. „Életének leg­boldogabb időszaka volt az az ötvenegynéhány nap, me­lyet a Magyar Tanácsköztár­saság biztosított részére — írta visszaemlékezéseiben a nagy festő özvegye. —Később is mindig sóváran várta visz- sza art az időt és remélte, hogy nem sokáig kell vár­nia...“ Berenczné Saár Zsuzsa, a TIT művészeti szakosztá­lyának tagja. Jjjíwke djfibtk ö-iize. ! Oleg Sxtrixbenyov — Sxergej Lukjtinót PÉ TERV A SARA Moulin Rouge HEVES Mese a moziban EGRI VÖRÖS CSILLAG A mi kis családunk EGRI BRÓDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Idegenben GYÖNGYÖSI PUSKIN Calabuig HATVANI VÖRÖS CSILLAG Chaplin-parádé HATVANI KOSSUTH Ügyetlen kapus FÜZESABONY Nincs előadás muHort i: Egerben este fél 8 órakor. MAJD A PAPA (Bérletszünet) Abasárom este 6 órakor. MEGPERZSELT LÁNYOK 1959. február 26, csütörtök: 1869-ben született N. Krupszkája, forradalmár iró, pedagógus. ^ Névnap O Ne feledjük, pénteken: ÁKOS ^4 mist — VISZNEKEN 26 ezer fo­rintos költséggel a községfej­lesztési alapból körülkerítik a sportpályát és új öltözőhelyi­séget építenek.- GYÖNGYÖSHALÁSZ köz­ségben a mai tanácsülésen be­szélik meg a tavaszi mezőgaz­dasági munkákkal kapcsolatos feladatokat, a műtrágya, vala­mint a vetőmag biztosítását. — MÁRCIUS 8-ÄN a hat­vani Vörösmarty Irodalmi Színpad a nemzetközi nőnap alkalmából előadja a Halha­tatlan édesanyák című szín­darabot.- A NAGYRÉDEI kultúrház körülkerítésének tervén dolgo­zik a gyöngyösi járási tanács műszaki csoportja. A tervek szerint az új kerítés 40 ezer fo­rint értékben készül el. — AZ EGRI Faipari Válla­latnál ai elmúlt évben össze­sen 83000 forint értékű anyag- megtakarítást értek el és ez­zel biztosították az évvégi nyereséget.- A HATVANI járási tanács végrehajtó bizottsága március 5-én v. b-ülésen tárgyalja az iskolák első féléves munkáját. Második napirendi pontként a közületi lakásépítést beszélik meg. — MA, CSÜTÖRTÖK dél­előtt tél 10-kor, a Kisipari Szövetkezetek megyei mun­kavédelmi és szociális bizott­sága elnökei részére értekez­letet tartanak az Építőipari Ktsz Csákány utca 11. szám alatti helyiségében.- AZ EGRI GÁRDONYI Gé­za Színház március 1-én a hat­vani Városi Művelődési Ház­ban Callegari: Megperzselt lá­nyok című háromfelvonásos színművét mutatja be. — MÉG EBBEN az évben 2000 forint értékű könyvvel bővítik a könyvtárat a Selypi Cementgyárban.- A GYÖNGYÖSI Kézmű­ipari Vállalat kárpitos részlege ez évben kétezer sezlont, 800 kétszemélyes ,ágybetétet gyárt a kereskedelem részére. Puskin A KAPITÁNY LÁ­NYA című elbeszéléséből a Moszfilm stúdióban 1958-ban film készült. A film főszerep­lői: Grinyev-Sztrizsenyov, Svabrin-Lukjanov. Most pedig ismerkedjünk össze velük. El­sőnek kedves ismerősünket mutatom be Önöknek, a neve: Oleg Sztrizsenyov. Színiisko- lai tanulmányait 1953-ban fe­jezte be, s máris aláírhatta a tallini drámai színház szerző­dését. Két évvel később pedig meglátta őt Osztrovszkij „Bű­nösök bűn nélkül” című drá­májában Alekszandr Fajn- cimmer, az ismert rendező, s nyomban rábízta a Vihar Itá­lia felett című romantikus filmdráma főszerepét. Arthur megszemélyesítőjeként Sztri- zsenyov egy csapásra ismertté lett a Szovjetunióban. Nem sokkal később Kaplunovszkij rendező rá osztotta ki a A MEXIKÖI című Jack Lon­don film címszerepét. Első két szerepében az úgy­nevezett pozitív hőst kellett alakítania, a harmadik fősze­rep azonban már lényegesen bonyolultabbnak mutatkozott. De ezt is sikeresen oldotta rfteg. A NEGYVENEGYEDIK díjat nyert a Cannesi Nemzet­közi Filmfesztiválon, — s Sztrizsenyovot a nyugati újság­írók a „Szovjet Gérard Pljili- pe-”nak nevezték. Nemrégiben nagy utazást tett, Indiában járt, új filmje, az „Afanaszij Nyikitin” címszereplőjeként. A koproduikciós alkotástan part­nerei a legkiválóbb Indiai szí­nészek. A moszkvai bemutató» ezt a filmjét a sajtó kedvezően fogadta, s elismeréssel emlé­keztek meg róla is, akinek a neve már ismert a világon, holott mindössze négy-ötízben állt a felvevőgép előtt. Szergej Lukjanov, a szovjet színjátszás egyik legkiválóbb mestere. 1949. óta a moszkvai Vahtangov színházban műkö­dik, s itt a legkülönbözőbb szerepeket alakította. Lukjanóvnak igen sok filmje készült már, hogy csak néhá­nyat soroljunk fel: a Vidám vásár, a Titkos küldetés, Do- nyeci bányászok, Feledhetetlen 1919, a Visszatért szerelem, stb. Kiemelkedő alakítást nyújtott Voron szerepében, Iván Pirjev: „Vidám vásár” cí­mű filmjében. A nagy művész itt tartalmasán, kifejezően és hitelesen alakította a szovjet falu újtípusú emberét, Voront, a kolhoz kiváló szervezőjét és vezetőjét. Pudovkin, a világhí­rű filmrendező utolsó alkotá­sában, a „Visszatért szerelem”- ben Lukjanov mély átérzéssel, szenvedélyesen alakítja Vaszi- lij Bortnyikovot, ezt a kiváló, mindenkor előretekintő szovjet embert, aki hosszú és nehéz küzdelem árán találja meg új­ra, elveszettnek hitt családi boldogságát. Szergej Lukjanov sokoldalú, érett művész és nem kétséges, hogy a magyar közönség A ka­pitány lánya című filmben nyújtott kiváló alakításáért még jobban szívébe zárja őt. MURAI JÁNOS A moszkvai Újságírók Köz­ponti Székházában bemutatták a Moszfilm Stúdió „Szél” című játékfilmjét. * A Csehszlovákia és NDK között megkötött kulturális egyezmény alapján az együttműködés nemcsak a fesztiválokon való részvételre és a filmalkotók kölcsönös meghí­vására terjed ki, hanem Csehszlo­vákia például az NDK 10 éves fennállása alkalmával DEFA film­hetet rendez. * A közönség nagy érdeklődé­se mellett mutatták be Varsó­ban a Merénylet című új len­gyel filmet, amely a fasizmus elleni harcban életüket áldozó lengyel fiataloknak állít em­léket. * .Az olasz Report filmvállalat megvásárolta á Kicsinyek és nagyok című jugoszláv filmet, melyet Görögország és Spa­nyolország kivételével egész Nyugat-Európában vetítenek majd. * Az Illúzión filmmunkaközösség az NDK-val együtt készíti el « Hallgató csillag című filmet, * Heinz Rühmant, a Film- újságírók Berlini Klubjában A dobos című filmbeli alakítá­sáért Ernst Lubitsch-díjjal tüntették ki. A díjat tavaly alapították és évenként, a Hol­lywoodban meghalt Ernst Lu- bitseh német filmrendező szü­letésnapján kerül kiosztásra, * A csehszlovák rövidfilmek alko­tói az elmúlt napokban a prágai Szlovák Házban tanácskoztak. Ta­nácskozásuk során megbeszélték a népszerű, tudományos és oktató jellegű filmek gyártására vonat­kozó problémákat. Nil K OLAJ DA5KI3F»: (61) Paríma nem ertette, mi tör­ténik? Pedig Scseglov' most nem tudta tájékoztatni az ese­ményekről. De még ha tudta volna is, nem biztos, hogy Pa­ríma megértette volna. A beteg kétféle módszerrel szerezheti vissza látását. Az egyiknél az integrátor felerő­síti a szétroncsolt agysejtek elektromágneses rezgéseit. Ilyenkor az illető látni kezd ugyan, később azonban nagyon drága árat fizet érte, mert az integrátor előbb-utóbb az egész szervezetet tönkreteszi. Dovgopolov akadémikus a másik módszert választotta: mintegy rákényszeritette a be­teget, hogy harcoljon a látá­sáért. Limar szemébe fényözön zá­porozott. Agyában — bár még igen gyenge — elektromágne­ses rezgések keletkeztek. Eze­ket a rezgéseket a differentia­tor felerősítve visszaküldi az agyba, de mint mondják, „el­lenkező fázisba”. S ezáltal aem erősíti, inkább csökkenti az agysejtek rezgéseit. Az agy azonban harcol. Min­den erejét mozgósítja„ s végül is legyőzi a belső gátlásokat. Ilyenkor a differentiator mű­ködésének fokozására van szükség, hogy az agy ismét harcolhasson. Az egészséges sejtek a roncsoltak segítségére sietnek, ami igazán nagy erő­próba akkor, ha az egész szer­vezet épsége forog kockán. Az agy a hosszas gyógykeze­lés alatt — persze, nagyon lassan, fokozatosan — „trénin­get” tart, s hozzászokik ahhoz, hogy bonyolult feladatait újra önállóan teljesítse. Ez a mód­szer a szétzúzott, elpusztított, majd összevarrt izmok gya­korlatoztatásához hasonlít. Az ilyen gyakorlatok, bármilyen fájdalmasak és megerőltetőek is, egyedül alkalmasak arra, hogy a halott szöveteket életre keltsék. Persze, a malájt lány, aki­nek még a technikumot sem volt alkalma elvégezni, nem értette meg ezeket a roppant bonyolult problémákat. De hitt a tudományban; hitt abban, hogy szerelme újra látni fogja ezt a szép, ezerszínű, élet­vidám világot. S ezekben a percekben, amikor a remény és a kétségbeesés viaskodott benne, csak arra ügyelt, hogy semmit el ne mulasszon; mint­ha csak sorsa egy mozdulattól vagy szótól függne. — ... És most? — kérdezte Dovgopolov. — Ne-m lá-á-tok... — sut­togta Limar. — Mi a neve?... — Az aka­démikus az ernyőt figyelte, amelyen a beteg agy elektro­mágneses rezgéseinek kis kí­gyói vibráltak, táncoltak, ug­rándoztak. — Hogy... hívnak?... — kér­dezte vissza a beteg lassan, erőlködve. Homlokát ráncolta, úgy töprengett: valóban ki is ő és hogy hívják? Ez a csodálatos készülék nemcsak a vakságot, hanem sok más betegséget is meg tud gyógyítani. Előfordul pé dául, hogy az ember elveszti emlé­kezőtehetségéi Bármit lát. vagy hall, azonnal elf el jti. Ilyenkor a d ff-re ci tor s- sakja fokozott munkára ser­kenti az ag'iat, ame y újy megfeszül, mint most Mih.il emlékezete. — Engem... Mihailnak... hívnak... . — Lát valami fényt? — Látok. Egy másodperccel ezelőtt semmit sem látott. Tehát már harcol az agy — és meg is fog gyógyulni. — Elég! — mondta az aka­démikus. — Befejeztük. Az átkapcsoló kattant. A ha­talmas reflektorok kihunytak. A nagy teremre barátságtalan homály telepedett. Mihail megfogózott a karos­székben és felkiáltott: — Látok... önt látom, pro­fesszor elvtárs!... Szürke ru­hában van, ugye? Es magát is látom, Pjotr Szergejevics... De most... jaj, most megint minden sötét lett!... Megint nem látok!... Nem látok!... — Nyugodjék meg, barátom! — mondta az akadémikus olyan kedvesen, mintha egy gyerekhez szólna. — Ez csak az első gyógykezelés volt. Ké­sőbb majd mindig tovább fog­ja látni a fényt. Hdgy aztán soha többé ne ismerje a sötét­séget. — Köszönöm. — Limar meg­fogta és férfiasán megszorítot­ta az akadémikus kezét. — Nagyon köszönöm! Scseglov elfordult. Torkában fanyar ízek keveredtek, szivét összeszorította az öröm. Józan, kemény, minden ér­zelgősségtől irtózó embernek ismerte magát, de most ő sem tudott nyugodt lenni. Paríma nem szégy elite, hogy könnyezik. Szeméből a boldogság tiszta könnyei pe­regtek. Scseglov kézenfogta és Mi- hailhoz vezette. Parima némán átölelje szerelmét, arcát a melléhez szorította. Mihail meg sem lepődött. Mintha csak tudta volna, hogy Pari­ma az egész időt mellette töl­tötte. — Menjünk, drágám! — mondta halkan. — Csak semmi izgalom! — fenyegette meg őket Dovgo­polov. Aztán homlokáról letö­rölte az izzadtságot és más hangsúllyal folytatta: — Ne izguljanak!... Hm... Könnyű azt mondani! Az akadémikus, ősz szakál- lát simogatva, Scseglovhoz fordult: — A beteg újra lát! Igen. igen: visszanyerte a látását... Igaz, csak egy pillanatra, de ez még csak a kezdet. Már el­mondhatjuk, hogy ez az em­ber, akire a legborzalmasabb sors várt, megmenekült... Ugye, nem hiába ábrándoz­tunk, nem hiába harcoltunk? — A professzor itt elhallga­tott, majd tréfás panaszkodás­sal folytatta: — De miről ál­modozhatunk még. barátom? Meghódítottuk a földet, a vi­zet, az atomenergiát, a sztra­toszférát... S lassanként meg­ismerjük a legnagyobb titkot — az élő emberi agyat is... Mit akarhatunk még? Scseglov, válaszul csak el­mosolyodott: drága akadémi­kus barátom, még nagyon- nagyon sok munka vár ránk! Vágyaink úgy fénylenek előt­tünk, akár a világítótornyok. S vágyak nélkül nem tudunk élni. t A folyosóról Limar boldog hangja hallatszott be a szobá­ba: — Látom a napot! Dovgopolov és Scseglov ki­nézeti az ajtón. Két ember állt ott az ab­laknál. a nap sugáraranyában; két fiatal, erős és diadalmas ember. VÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents