Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-24 / 46. szám
1959. február 24. kedd SÍÉPŰ JS 4 «3 8 Egy falu = egy szövetkezet „Gorkij mama" — Én még csak hagyj án... de magamról is ejtek szót, hanem akinek nagyobb családja volt, annak volt 'gazán csak kutya élete. — Nednliczki Pali bácsi magyarázza a régi cse- lédé’etet a kerekharaszti tanácsházán, orrán elmaradhatatlan szemüvegével, kucsmáját az ölébe ejtve... — Ka jó Jánosnak hét családja volt, s egvszerre lett beteg mind a hét de Kaió is, meg az asz- szony is... Orvos ment hozzájuk. s m;t gondol, mit állapított meg betegségnek? Éhséget bizony... Enniva’ót írt fel receptre... Sok volt a nyomorult. aki segítséget kért a községházán, ha szerencséje volt, kapott fé'kilő zsírt... Másnap már megint nem volt egv kanálnyi zsírozó ja sem.... Jómagam kiszolgáltam egynéhány intézőt, egyet. Paes Bélát fel is je’entet.tem a bíróságon... Hogy miért? Azt mondta nekem, hegy takarodjak, mert kirúg és még mást is mondott... Feljelentettem. ^ de semmi se lett be1 öle elintézte a bíróságon... Szegény embernek, csélédf élének nem volt akkor törvénye... Hát va1 ahogy így éltek — Nedeliczki Pali báesj szavaival élve itt Kerekharaszton, a bárói birtokon a földesúr csendéi. így: pontosabban úgy ahogv másfél évtizede még élt mindenütt ebben az országban a szegény ember, sommás, nao- számos, cseléd, kisparaszt egyaránt... Pali bácsi most szövetkezeti tag. Nem először, már vo’t öt évig tagja a helybeli Alkotmány szövetkezetnek. de az ellenforradalom után kilépett. — Sok volt a vita, meg a széthúzás... Néhány embernek akkor jött fel a fejevize mikor már tisztufiii keTett volna inkább a koponyájának... Hát most megint beléptem, megszoktam én a szövetkezeti életet, jobb lesz, gazdagabb lesz, mint eddig volt... Ezt mondja Nede’eczki Pál Volt cseléd, de ezt mondják a faluban - amely csak a fel- szabadulás után lett önálló köz.ség — a többiek is, mind a 130 család! Tábla van a falu elején, a szokásos községjelző tábla, de mégsem olyan, mint amit megszokott az ember. Piros betűkkel rajta a szöveg: Kerek- haraszt, szövetkezeti község. Mert Kerekharaszt február 19-én délután szövetkezeti község lett. határozatban mondta ki a falugyűlés, amelyen csak három család nem vett részt, abból is kettő öreg... Az Alkotmány Termelőszövetkezet, amelyet megtépázott ugyan az ellenforradalom, de tönkretenni nem tudott, most megerősödve, földben, létszámban ugyancsak meggyarapodva bírja a falu egész határát. A tanácselnök, Katona László, meg Hangácsi Viktor, ki a járási pártbizottságról van itt kinn segíteni, versengve mesé'i, hogy nyolc nap alatt fordult meg a falu sorsa. Természetesen ezt a nyo’c napot maguk sem úgy értették, hogy azelőtt még írmagia sem volt itt a szövetkezeti gondo- ’atnak, hanem inkább úgy, hogy mindaz, ami éveken keresztül ért. forrt itt, ebben a volt cseléd, „birodalomban”, az nyo’c nap alatt meghozta gyümölcsét. Február 12-én tartottak rendkívüli párttaggyűlést a kommunisták, s arra meglr'vtak iónéhány egyéni gazdát is... Ott volt Nedelecz- ki Pali bácsi is... S a kommunisták, a meghívottak aztán vitték szét a hírét a kicsi faluba, hogy mit akarnak, s vitték tervét is annak, hogyan akariák. Most már úgy folyik a szó a tanác=há-’"'n. hogy mi lesz. s nem úgy. hogy mi volt... Űj tervek, új gondok, új elképze- ’ések kapnak lábra, mert a neheze bizony még csak most jön... Szövetkezeti község lett Kerekharaszt. nagy szövetkezet az A’kotmány... De tagjainak, a falu dolgozó parasztjainak, a volt cselédeknek most már több kenyeret, lobb életet, kultúrát kell biztosítani a szövetkezés erejéből. Vajda Józsefné — fiatal, fekete asszonyka — volt itt a mezőgazdasági fe’ügyelő. Ez a beosztás megszűnt, hogy a szövetkezés diada’maskodott a községben... Ö lesz most az A’kotmány szövetkezet agro- nőmusa. — Most már nem leszek Vajda beosztottja — mondja mosolyogva, merthogy férje a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője. Buzma Jánosnak, a szövetkezet elnökének is fő a feje. A kis iroda olyan, mint az átjáróház: jönnek, mennek az emberek új tagok, régi tagok: kérni, tájékozódni, terveket hallani és mondani. — Tízezer forintot kér a gép- ál’omás a Zetor javításáért — morgolódik az elnök, mert sokallja a pénzt, s rögvest szidja is a gépállomást. — Nagyon félek a gépállomástól. Tavaly még vetőgépet se tudtak adni, i’letve adni adtak, de az használhatatlan volt. Fő a fejem kegyetlenül, hisz jó ezer hold kerül megművelésre és azt a gépállomás nélkül meg nem bírjuk... Nemcsak rajtunk múlik, hogy milyen lesz az Alkotmány, de a gépállomáson is... Sóhajt egy keserveset, látszik azért, hogy inkább tetszik neki a sok gond, mintsem bánná. Mert tényleg sok a gond a gépállomáson kívül is. ■— Ugye, elkészült a terv még az őszön... Elkészült 490 holdra, vettünk rá 500 mázsa műtrágyát... Most csinálhatjuk a másik tervet több mint ezer holdra, keríthetünk újabb félezer mázsa műtrágyát... Öntő zéses kertészetet akarunk, növelni a pillangósok vetésterü- letét, szaporítani a szarvasmar- haáHományt, általában több jószágot tartani, nevelni, eladni az államnak... Nagy gond ez mind, bizony nagy... ★ Bizony nagy. S ez a gond most nemcsak kerekharaszti gond. hanem egy sor községé, termelőszövetkezeté mindenütt a megyében. S amit Búza János elmondott a gépállomásról, az bizony elgondolkodtató. A megye gépállomásainak most aztán mindent el kell követni nehogy bajba hagyják az újonnan alakult, a megnövekedett •létszámú termelőszövetkezeteket, a megalakult szövetkezeti községeket. Értesülésünk szerint a horti gépállomás állandó brigádot kíván kihelyezni Kerekharasztra... Helyes és jó dolog ez, most már csak arra van szükség, hogy a kihelyezett brigád gépei jó állaootban. zökkenőmentesen segíthessék az új szövetkezeti község munkáját. örvendetes és követendő r>éldát ad a Nagyteleki Állami Gazdaság is —• ott'értünkkor volt ott éopen a párttitkára. Trepoer Géza elvtárs is — felajánlotta szakmai segí4'~5°ét az Alkotmány szövetkezetnek. Az állami gazdaságok szakemberei sok segítséget tudnak nyújtani a munkának, az életnek most nekiinduló szövetkezetnek. Gy. G. Eltévedtünk. A városban úgy igazítottak el, hogy közvetlenül a vasút mellett húzódik egy földút, azon kell bemenni a tanyára, ahol az idős néni lakik. A töltés mellett azonban csupán egy kis gyalogösvényt találtunk, amin még kerékpárral sem igen lehet közlekedni. Egy ötven év körüli asszonyt állítottunk meg, hogy érdeklődtünk. merre jutunk hát el özvegy Ludvinnéhoz. — Ludvigné? — kérdezte visz- sza a nevet, mint akinek idegenül hangzik. — Igen, tszcs-elnök, úgy tudjuk ... — Jaj, hát miért nem ezzel kezdték ... Hát a Gorkij mamát keresik?.Az ott lakik nem messze, abban a sárga házban __ Go rkij mama. így ismerik özvegy Ludvig Istvánnét, itt Hatvan-Kisteleken, de még benn, a város központjában is. Meglátszik-e rajta a kor, a hetvenegy év, annak fáradtsága, — ez a látogató első kíváncsi pillantása. Nem lehet azt mondani, hogy fiatalabb- nak tűnik koránál, s mégis csupa mozgékonyság ez az idős asszony. Jót nevet, mielőtt válaszolna a kérdésre: honnan kapta a Gorkij mama” nevet, aztán leül a nagy búbos kemence padkájára és beszélni kezd. — Ez még 1950-ben kezdődött — mondja. — Ilonka lányom akkor ment fel a Gorkij Intézetbe tanulni, s nem sokkal később, 1951-ben mi, akik itt lakunk a tanyán, megalakítottuk téeszcsénket. Azonnal írtam a lányomnak, hogy: na, Ilonkám, megvan a régi álmod, mi is szövetkezetben dolgozunk már. Csak azt nem tudjuk még, hogy milyen nevet adjunk a csoportnak. Néhány nap múlva aztán visszaírt a lány, hony ezt döntse el a tagság. Ebben nem tudok segíteni. Tanakodtunk hát még egy kicsit, aztán megmaradtunk a Gorkij név mellett. Tudja, nagyon szerették itt az én lányomat, s mindenki büszke volt arra. hogy a Gorkij- iskolába jár. Ezért is választották ezt a nevet, meg azért, mert többen olvastuk egy-egy könyvét ennek a nagy írónak, és azt akartuk, hogy legalább, a neve itt éljen mindennap közöttünk. Az idős asszony elmosolyodik, aztán folytatja: — így lett hát a tszcs Gorkijról elnevezve, s ettől a naptól így maradt rajtam, mint elnökön a név: Gorkij mama. Ma már csak kedves, moso- lyogtató esetnek tűnik az egész. Pedig mégsem az. Ludvig néni sokat tud mesélni arról is, milyen hosszú, keserves utat kellett bejárnia addig, amíg elérkezhetett idáig, a csoport elnökségéig. — Nézze, fiam — mutat szemére és a szájára —, egyik szememen nem látok, nincs egy fogam sem, mind kiverték, most negyven éve. Huszonegy esztendeig be sem tehettem a lábam Hatvanba. Kitiltottak. El kellett adnom a kis városi házamat, szőlőmet, s csak itt, Kisteleken tudtam vásárolni földet, házat ismét. — Mi volta bűnöm? Az. hogy azok mellé álltam, akik igazságot, emberi életet akartak. Ezrével osztottam, töltettem ki a párttagsági jegyeket, bújtattam azt az embert, aki után rengetegen kutattak, mert Tisza Istvánt agyonlőtte. Én nem nagyon politizáltam azelőtt, de mikor azt láttam, hogy valóban jobbat, szebbet akarnak az eddiginél, melléjük álltam. — Aztán jöttek a megszállók — s Ludvig néni mindig fázósan húzza össze magát, amikor róluk beszél. — Értem négy fegyveres katonát küldtek. Letartóztatnak, — mondták —, én meg azt válaszoltam, várják meg, amíg megfejem kis koszos tehénkémet, s ellátom a gyermekeket. Később kiderült, hogy letartóztatási parancsuk sincs. Azért csak elhurcoltak. „Lőjjék agyon!" — kiabáltak a tárgyaláson a fehér tisztek —, „az ilyennek még a hetedági nemzetségét is ki kell irtani...” — S még mindig itt vagyok — nevet nagyot Gorkij mama —, sőt, dolgozom is, mint a fiatalok. Pedig ugyancsak elröpültek az évek. Dehát megválasztottak elnöknek, ezek az én társaim, s most már nem szabad cserbenhagyni őket. Tessék csak megnézni a földieirtf két. Olyan szépek, gondozottak. Nálunk egy barázda sem marad mélyszántatlanul ősszel. De meg is van a látszatja. Első típusú csoport vagyunk nem olyan fejlett forma alapján dolgozunk, mint a termelőszövetkezetek. mégsincs senkinek sem oka panaszra. Kenyér takarmány. jószág, ruha, pénz, minden rendesen van. A falon nagy képkeret lóg. Az üveglap alatt, sok apró fénykép. A gyerekek, unokák mosolyognak róluk. A középső, főhelyet azonban Gorkij mama fekete fejkendős képe foglalja el. Olyan furcsán komoly itt, mint akire nagyon sok mindent bíztak az emberek, s aki ennek tudatában állandóan jövőbe néz, azon töpreng, hogyan tudná még jobban ellátni feladatát. S ebben a megállapításban nem is csalatkoztunk. Hiszen az emberek, a csoport tagjai minden ellenvetés nélkül követik utasításait, váltják valóra elképzeléseit, mert récén bebizonyosodott dolog az, hogy az elnöknő csak jót akar. Szándéka sikerességéről tanúskodik a sok kép mellett egy szépen bekeretezett írás: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ludvig Istvánnét jó munkája elismeréséül 1954. január 30-án a Munka Érdeméremmel tüntette ki. Az elmúlt esztendők eredményei tehát megkapták jutalmukat. És a jövő tervei? Meddig akar még dolgozni Ludvig néni? Gondolt-e már arra, hogy túllépve a hetedik tízesen, pihenni tér? — Most nem lehet pihenni -> mondja —, hiszen annyi a munka. Visszafelé nincs út, csak előbbre léphetünk, s ezt tudják a csoport tagjai. Ezért forog egyre többet közöttünk a gondolat: át kellene már alakulni hármas típusú téesszé. Csak egy kis baj van. Itt a környéken nemigen látunk biztató példát magunk előtt. Nem mintha a hatvani termelőszövetkezetek nem dolgoznának eredményesen, de a mi kis csoportunk mindig szeb. ben művelte meg földjeit, s "r’~'1'’-ribb termést is takarított be. mint bármelyik hármas típusú gazdaság. Nem, higgye meg, nem dicsekvés ez. Mások, szakemberek is elismerték. Dehát ez azért nem lehet olyan nagy akadály, ha arra gondolunk, mi a mi feladatunk' a sok ftyomoráság után segíteni, növelni a jólétet. Igen, Ludvig néni. Ez most a feladat. Magának meg, kedves, sokat szenvedett, idős elnöknő. nem lesz nehéz ezt megértetni a csoporttal, hiszen ha valakinek a véleményét elfogadják, valakinek a szavára adnak itt a hatvan-kiste1 "ki tszcs-ben, az maga: Gorkij mama.. „ — ger. Tavaszra... Közeledik a tavasz, fel kell arra alaposan készülni, Dányi Imre, a hatvani Petőfi Termelőszövetkezet kovácsa készült is erősen. A múlt napokban a vetőgép javítását fejezte be, hogy ezen ne múljon a vetés gyors elvégzése. (Kiss Béla felvétele) •»«•««»«»••««••«•««««••««A**•« Kis csoport ballag a visz- neki i utcán a falu vége felé. Egyikük kezében tábla, rajta égőpiros betűk: Termelőszövetkezeti község. Ahogy haladnak kifelé a faluból, úgy nő a csoport, innen is, onnan is emberek csapódnak melléjük, úgyhogy mire kiérnek a falu határát jelző táblához, már egész kis tömeg gyűlt össze Felszegezik az új táblát. Nehéz volna leírni azt az érzést, ami ott ül az arcokon, míg végigolvassák: Visznek, Termelőszövetkezeti község. Az egyik középparaszt, — ügy mondják valamelyik Tar!, hirtelen még egy takaros kis beszédet is rögtönzött. Volt abban s7ő a közős erőről, az űj életről, s nehéz napokról, amíg tetté érett sok viszneki errberb°n a gon do ’at. A tábla kiszög^zése után még betértek egy fröccsre, — áldomás ez a nagy mynza urtn. Mert nagy munka volt. Még jóformán négy hónapja sincs. hogv megtartotta zárszámadási közgyűlését a Béke Tsz. A padokban a tsz- tagok között ott szorongott ugyan egy-két egyénileg dolgozd oaraszt is. de a nagy többség, csak kívülről nézegette a szövetkezetét. Rossz szót uevan nem mondott rájuk senki, nem is merHMt- ta<. mszen egész iérásban, sőt ' rne^lnri is csak az el- ismr -S Hane’án lehetett szólni a B^k-b-ől, de az”rt nemigen közeledtek hozzájuk. Esztendőkön keresztül egy-két belépő jelentkezett csak. De úgylátsz'.k mégsem volt a jelek szerint közömbös a köz- ségbeliek előtt, hogyan dolgozik a tsz. Különösen attól kezdve, hogy ebben az állat- tenyésztésről régen híres községben lassan a legjobb gazda is csak utána ballagott a szövetkezetnek. Mert hiába a sok tapasztalat, az ö"egaoákról rájuk maradt mesterfogások, a nagyüzem még az állattenyésztésben is más. Nem közeledtek a kívülállók, de a szövetkezeti tagok se nagyon törték magukat. Egy kicsit féltették is talán a jómódot. Igaz, talán kár ezt most hánvtorgatni, mert ami vo’t e’m'Vt, s most rr>á- süg. alig akad egyéni a faluban, de n°m árt -beszelni róla hogy okuljanak belőle mások. Most aztán megtört a jég. — ha nem is k^nnven. Már vagy egv hete éltek kint. a. náone- vrtők a községben. de sehogy sem akart piőremozogni a dolog. Mmdenki csak el'smerő- ]eg bőszéit a s^övgClre-mti ékről. akár a jöv^ée’omről volt szó. ak4r a szövetkezet gaz- ríaságáml. de boiéoés nem volt. Meghallgatták barátságosan az,t. aki hozzá'ük m°o+, aztán láfsaótscr m°pt miod°o a rág- meda-rben. TOe a folszm a’att mégis foTTot+ak a gon- (to'pf'ÚC A nársnosö'n'í Q-/ -51-n né-it rmvHoi^n-mivalót miorlonViiloT^ \ ^ópleges dr,* Ac.' mégis csak az segítette igazán, amikor a tsz-tagok maguk kezdték lebontogatni azt a falat, amely, nincs mit tagadni, megvolt az elmúlt években a tsz és az egyéniek között. Akkor léptek be az első új tagok, amikor a szövetkezetiek, baráti jobbot nyújtva, maguk kezdtek eljá- rogatni a tekintélyesebb emberekhez, s összehasonlítottál? velük hogyan élnek, és hogyan élhetnének ha szövetkezetbe lépnek. Nincs azon semmit elhallgatni, hogy első sorban azokat keresték fel, akik a falu legtekintélyesebb emberei, hiszen másutt sok olyan ember él, aki a tekintélyesebbek után igazodik. Hogy jó volt ez az elképzelés, azt a későbbek igazolták Mert amint döntött a belépés mellett egv-egy utca legtekintélyesebb embere, sokszor az egész utca egv órán belül belépett a nyomába. Tari Antal 11 holdon gazdálkodik. A népnevelők hozzá is kijártak, jónéhánvszm beszéltek vele. hogyan lenne jobb Gondolkozott, aztán egv este tteüzent a tan ácsházához. hogy másnap reggel jön az utcabeliekkel, készítsék elő a belépési nyilatkozatokat. Egy hét alatt érett be a vetés, — a népnevelők szava- akkor értek el az emberek szívéhez, s egy hét múlva, egyetlen nap alatt 62 család lépett he, részben a Békébe, részben meg egy alakítandó új szövetkezetbe. Harmadnapra már nemcsak a népnevelők jártak ki a faluba, hanem az emberek egymásnak adták a kilincset a tsz-fejlesztési bizottság irodáján, s aznap estére 14 család írt alá. Negyed- .napra 161 belépő volt, ötöd- napra már csak ötven, — mert a zöme akkorra már két- háromnapos szövetkezeti tag volt. öt nap leforgása alatt 480 család lépett be Viszneken. a , nehéz“ községben, 2310 holdat víve a közös gazdaságba. Mostanában egymás után érkeznek a megyéből a hírek, hogy ez a község, meg az a község szocia’ista lett, egy-két család kivételével mindannyian szövetkezeti tagol? lettek S ezek között olyan község is akad, m!nt Visznek, ahol azelőtt három év alatt nem szaporodott annyival a szövetkezeti tagok száma, mint mostanában egy nap alatt. Meglepő, és mégsem az. Mert az emberek ezekben a falvakban is nyitott szemmel jártaK. Oda ugyan már régebben is elértek, hogy meglássák, többet keresnek a tsz-tagok, s nem is kell annyit és annyi félét dolgozniuk, mint az egyénieknek, de ez még nem minden. Ezenkívül ezemvi szál kötötte őket a saiát földhöz: a megszoKottság. a rokonok, ismerősök véleménye, az a két, vagy öt ho’d. amit talán éop az elmúlt évben vettek. Nem könnyű mind ezt el- sz.akftani, nem könnyű á döntés. Na,gvon elkelt a bátorítás, a segítség. S nagvon elke't azért is. mert a rég't, minden hibájával, nehézségével együtt, mégis ismeri az ember, az új meg, ha jobbat is Ígér, még idegen. Ezekkel a gondolatokka5 birkóztak napokig a viszneki- ek is, — amíg döntöttek. De most. ha itt-ott húzza is még vissza őket valami, azért már érdeklődés van az új iránt Két vagy három napja bement az új belépők egyik csoportja a tanácshoz, hogy megtárgyalják közösen, hol kellene az új tsz tanyaközpontját felépíteni. Noha zömmel a már működő Békébe léptek be, ,szép számmal vannak olyanok is. akik új szövetkezet alakítását tervezik. Számba veszik milyen lehetőségek vannak, a takarmány megtermelésére, a közös állatállomány elhelyezésére, mert hűen a község régi hagyományához, mind a két termelő- szövetkezet fontosnak tartja az állattenyésztést, me'yedd;g is híressége, erőssége volt Viszneknek. Már tárgyaltak arról, hogyan lehet elhelyezni a közös terményt, miben és hol kezdhetik meg már a Következő napokban a közös munkát. Ezernyi kérdés, ezernyi megoldásra váró probléma, de ha volt erejük szakítani a régivel akkor lesz erejük felépíteni az újat is. Vasárnap este a község kultúrtermében jött össze a falu, megünnepelni az új Visznek születését. A kultúrháznak, illetve csak teremnek története van. Hiány volt tanteremben, s nem volt a tanácstermen kívül egyetlen olyan hely, ahol összejöhetett volna a falu népe. A tanács kezdeményezésére összefogtak, s közösen felépítették a nagytermet, mely nappal kettéválasztva egy nagy felnyitható ajtóval, két osztá’v tanterme, este meg kultúrterem. Összefogással, egyből Két nagy orob- lémát oldattak meg — hát még mire lesznek kénesek, ha az egész község egy akaraton van! DEÁK RÖZSJ VISZNEK terme Sszöveikezeli közein
