Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

6 NÉPÚJSÁG 1959. február 82., vasárnap V, Tyendrjakov Egy puska története robbantak. Eltelt egy óra, ket­tő, három. Andrej hirtelen megrázta a szakaszvezető vállát: — Nézd!... Kurnya szakaszvezető felne­vetett: — Jól van, észrevetted... Úgy látszik, mégis mesterlövész lesz belőled! A dombnál, három kis bokor mellett feltűnt egy negyedik, amelyik korábban még nem volt ott. — Lőjünk!... . — Ne siess. Tartsd rajta a szemed... Csak ketten vannak, nem többen... Mindjárt „lát­ható célt” mutatnak. Én lövök majd először. A másik megpró­bál' majd kifürkészni bennün­ket. Akkor lőj té, de vigyázz, ne siess el semmit... Andrej persze nem vette észre, amikor „látható cél” mutatkozott. Megrezzent, ami­kor a szakaszvezető lőtt. A bo­kor megingott, mintha szél tört volna rá. — Egy megvan! Eltelt egy perc, aztán még egy. Andrej le nem vette sze­mét a bokorról. Egyszerre csak látta, hogy a föld felett né­hány ág felemelkedik. Gon­dolkodás nélkül lőtt. — Ej—ej! — bosszankodott Kurnya. — Jól felültettek a kidugott ágakkal... r * KÉJJEL VISSZATÉRTEK kirándulási helyükre. Reggel Andrejt felkereste a hadsereg lapjának tudósítóba, egy magas, barna, élénktekin­tetű hadnagy. Elhalmozta kér­déseivel: ‘If-at'Lcmgi nípuLő-kás tizen összejönnek. A vendéglátó háznál nagy a sürgés-forgás, finom ebédet főznek a vendégeknek. Míg a sokszínű tarka vi­rágokat varrják a kendőkbe, szálikákba (blúzokba) és szok­nyákba, megbeszélik a falu életét-sorsát. Sötétedéskor meg­köszönik a vendég- ■ látók'-“ szívességét és hazamennek. Otthon elteszik a varrnivalót és a tol­lat veszik elő. Este a lányos házaknál ösz- szegyűlnek a tollfosz­tóba a lányok és le­gények. Amíg a lá­nyok fosztanak, a le­gények harmonika- és citeraszó mellett tré­fás dalokkal szóra­koztatják a lányokat Minden lányt kidalol­nak. Hazafelé menet azután hangos az ut­ca a vidám nótától• „Tollfosztóban vol­tam az este...” Lukács Mária VIII. o. t„ Boldog. SA*Rkö*i 6Yula; /f tAÍ4h()i‘fiű b&fte többi nem számít. — Ügy gondolod? — Gondolom, gondolom — mérgelődtem. Beszélj vele gyenesen. — Könnyű azt mondani^ mi­or nincsen itt. De én meg azt 'szem, ha szólok, mindennek vége Addig legalább remény- kedhetem. Elfelejtettem ezt a témát. Arra gondoltam, micsoda os­tobaság volt ideirányítani a ménest a kőbánya közelébe. Vajon ki felelős ezért? Nikita még egyszer belefo­gott a mondókájába, de én akkor sem válaszoltam. PISLOGTUNK tovább együtt a tűzbe. Keleten az er­dő fái fölött halványan deren­geni kezdett az ég. Szinte egyszerre ugrottunk fel mind a ketten. — Hallottad? — ordított fel Nikita és a felnyergelt lovához rohant. Hallottam, de mennyire hogy hallottam! Rengett a föld a lábam alatt "'s ebbe a po­koli hangkáoszba bele-bele- dörrent a robbanás. Robban­tották a követ! Már lovon ültünk Nikitával és a még mindig sötét éjsza­kában a széles tisztás felé vágtattunk. Sejtelmem nem csalt. A robbanásoktól meg­riadt a vezérmén és magával ragadta a ménest. Az elragadt lovak ott dübö- rögtek-kavarogtak előttünk a tisztás szélén. Körbe-körbe vág­tattak, mintha karámba lenné­nek szorítva. Nem találták a ki­vezető utat a sötétben. Közé­jük rúgtattunk és pányvánk* kai megcéloztuk Hóvirágot. De idegesek voltunk mind a ket­ten és a sötétben is alig lát­tunk valamit. így minden do­básunk mellé hullott. A ménes száguld +t. A föld rengett alatta. A vezérmén nyihogott. Megkerültem a ménest és eléje álltam. Én bolond, azt hittem hogy ha Hóvirág meg­pillant maga előtt, azon nyom­ban megtorpan, én meg .köny- nyen ráhajíthatom a pányvá­rnát. Tévedtem. A dübörgő ménes, mint az eleyen áradat, nyelt el, sodort magával. Vé­gül egyedül maradtam a tisz­tás közepén. A ménes tova­vágtatott. Még szerencse, hogy nem történt semmi bajom. Nikita meg veszélyben!,. Az összeszűkülő irtásba szorult lovak összepréselődtek és: Ni­kita komám hálált megvető bátorsággal a lovak hátán ug­rál! A MÉN RÁTALÁLT az egyik útra, éppen a veszé­lyesre amely kivezet ugyan a karámszerű tisztásból, . de egyenesen a bányához visz. A mély szakadék onnan már alig van kétszáz lépésre. Lovam véknyába vágtam a sarkam. Hiszen Nikita már kétségbeesetten bukdácsol a lovak hátán! Ha most lecsú­szik onnan, agyontiporják! Rá­vágtam a ovamra. És amit akkor láttam, attól a hajam Is az égnek állt. Azt hiszem, míg élek, el nem felejtem. Szí­vem elszorult az aggodalom­tól. Nikita komám ugyanis talpraszökkent és merész, vak-, merő ugrással a Hóvirág há­tára dobta magát!... Aztán átnyalábolta a ló nyakát. Hóvirág megtoroant és fel­ágaskodott, le akarta vetni hátáról a makacs terhet De Nikita virja vaskapocsként fogta át izmos, fehér sorényes nyakát. Ekkor a vezér nyo­mában a ménes is megtorpant A ménes állt, de Hóvirág még nem adta fel a harcot. Továbbra is veszettül dobálta magát. Szája habzott, szeme vérben forgott. Ágaskodott kirúgott hátsó lábaival és erő­vel a földre akarta dobni a komámat. Dé Nikitát is ke» meny fából faragták. Arca el­torzult az erőlködéstől. Halál­sápadt volt. Haja izzadtan ta­padt homlokára. Most. most dobja le magáról a mén. i c Mintha máris, lefelé csúszna Hóvirág hátáról... Igen, már a ló jobboldalán csimpaszko­dik. Ballába a levegőben ka- . Iimpál... És ekkor olyan hir­telen lecsendesedett Hóvirág, hogy rriagarti is meglepődtem. Nagy kő* esett le a szívemről. Mindez másodpercek alatt zajlott le. Nekem azonban vég­telennek tűnt. De a lényeg: a ménes áll, s Nikita a Hóvirág hátán ül! ’Ä mén ugyan még néha toporzékolt,. prüszkölt, fel-felnyerített, de -már egy­helyben állt. ; Aztán végleg megadta .magát.!. Mire az irtáshoz értem, Ni­kita már. megfordította . és visszafelé terelte á ménest. A Hóvirágon lovagolt, szőrén ül­te meg a vad mént. Megnéz­tem azt a helyet ahol Niki- tának sikerült megfékeznie a vezérmént: pár lépés válasz­totta el a mély szakadéktól... Nikita az utolsó pillanatban győzte le hóvirágot. A lovak még mindiá remeg­tek az izgalomtól. Nem légei­tek többé, csak álltak, a ve­zérmén köré gyűlve, mint csir­kék a kotlós körül. Vadkás kulacsomat oda­nyújtottam Nikitának. Ami­kor jót húzott belőle, szó nél­kül átöleltem. — Ha ezt Ancja látta volna! NEM SZÓLTAM, csak ma­gamban gondoltam: no, ko­mám, ha nem látta, majd gondoskodom én róla hogy megtudja, de nemcsak ő, ha­nem a kolhoz egész tagsága is, hogy megmentette a közös ménest! .. .Észrevétlenül kivilágoso­dott. . — Nem ijedősek ezek a kur­talábú, huncut lovacskáink! — szólt utánam Nikita. De én már nem válaszoltam rá. • A HOLDFÉNYES, hegyi tisztáson békésen legelt a kis ménes. Középütt, fejét magas­ra szegve, őrködött Hóvirág, a vakító fehérszőrű vezérmén. Felém figyelt egy ideig, majd amikor látta, hogy mozdulat­lanul állok, halkan felnyerí­tett, mintegy üdvözlésképpen. A lovak pillanatra abbahagy­ták a legelést. Aztán nyu­godtan folytatták Visszatértem á tűzhöz. — Nos. megnyugodtál már? — fogadott Nikita komám és cigarettával kínált. — Hóvirág túlontúl éber! Talán ő is az új legelő miatt? — feleltem. — Lehetséges. Az új min­denkinek, a jószágnak is szo­katlan. Virrasztottunk tovább. Ép­pen a csillagok szikrázásán an- dalogtam el, Nikita egyszer csak beszélni kezdett. Csak úgy csendesen maga elé. — Neki főiskolája van és a ménesért is ő felel. Persze, most Ancja kerül megint szóba, a kolhoz fiatal zootechnikusa, akit Nikita ke­rülget. Tetszenek is egymás­nak. Dehát Nikita komám egy­szerű csikós csak, kurta is­kolájával. — A férfi — férfi. S a sze­relem is csak szerelem. Ha ő is úgy érzi, ahogy mondod, a X PAVLÖ N.-TÖL, az egyik Jkárpátukrajnai kolhoz csikósé­itól hallottam ezt az izgalmas «történetet, amikor légutóbb ♦Kárpátukrajnában jártam. Ügy •adom át elbeszélését, ahogy ♦tőle hallottam, minden változ­tatás nélkül. J — Tavaly nyáron történt —, •kezdte Pavló.— Egyik éjjel Ni- Jkita barátommal együtt őriztük t ménesünket a kárpáti legelőn. JŰj legelő volt, aznap tereltük írá lovainkat. Övatos ember i hírében állok, tán többet is ♦töröm a fejem, mint kellene. ♦Ültünk a pislákoló tábortűz ♦mellett, meleg gyapjúpokrócba ♦bugyolálva. Nyáron is hidegek ♦ám az éjszakák a Kárpátok­éban.. Sokáig elüldögéltünk szót­lanul a tűznél. { — Te, Nikita, ma éjjel nem Jszabad ám lehúnynunk a sze- Jmünket! — törtem meg várat­lanul a csendet. } — Ugyan már, Pavló, csak Jnem vagy babonás! — legyin- Jtett nevetve. — Valamikor ré- ♦gen, a vénasszonyok károgták, ♦hogy ha új legelőre hajtják a ♦jószágot, holmi nyavalyát kap. ♦Csak nem hiszel az ilyesmi­dnek? 5 — Nem vagyok babonás, Ni- Jkitám, csak hát tudod, alat- Jtunk a tátongó mély szaka- Jdékban kőbánya van és haj- Jnalban robbantanak... — ♦mondtam és rozsét dobtam a ♦tűzre. S már fel is keltem a ♦földről. J — Megyek, megnézem a má­gnest. PATAKY DEZSŐ: Nem mondtad még..« Nem mondtad még és nem tudja anyád, hogy két karom szerelmem fonta Rád, nem sejtheti — mert nincs neked — húgod, amit régen tud arcod s a blúzod, karcsú kezed, elomló szép hajad, hogy öleltelek és csókoltalak! J S tudják mind a Rákóczi úti fák — nevem becéző szemed és a szád — s tudja régen, lenn, a.Dunapart, az őszi szél is, mely vélünk szaladt, a sok sirály felett a szürke ég, homályos utcák, s ránk-omló sötét, s a fénykörükben ülő csillagok, hogy csókom kéred, csókom akarod! S édesanyádnak üzeni e vers: — szeretlek Téged, mert Te is szeretsz! • Szívem rostjain tiszta vér pereg: — az életet akarom ^teveled! w MOLNÁR JENŐ: Fél Fütyül a szél és szúr a fagy bezárkózol, óvod magad, Zúgnak a drótok, árva fák, Ki hallja? Süket a világ. Kutya vonít az udvaron, kínjában kapar a havon. Zirr, zurr, az ablaküveget veri a lelkiismeret. El az ablaktól, kályha vár, de a kéményben szél dudál. üzen a szél, a kinti fagy: hiába zárod el magad; Beroppan ablaküveged, ^ szobádba zúdul a hideg, karmos szél arcodba nevet; ne szobád, fűtsd ki a szívedet; nyúltak. Egyszer, amikor öten voltak tízszeres túlerővel ke­rültek szembe. A fasiszták te­hergépkocsiról szálltak le. A táj csendesnek és nyugalmas­nak látszott Hetvenkedve lép­kedtek. amikor az egyik bokor­ból eldördült az első lövés, egy fa tetejéről a második, majd a harmadik, negyedik, tize­dik ... És mindegyik egy-egy rovátkát jelentett valamelyik puskatuson. A fasiszták még fel sem eszméltek, hogy honnan jö- ; hetnek a lövések, csak azt i látták, hogv egvre ritkul a so- j ruk... Kétségbeesetten dóbál- ■ ták el fegyvereiket és fel- I emelték két kezüket..: ★ A NDREJ KUZOVLJOV I egy hét múlva a mester­lövész-szakasz komszomol-tag- gyűlésén átadta Szolovjov őr­mester puskáját Fjodor Razin | komszomol-tagnak, tanítvá- ; nyai egyikének... S a puska, amely később a „Komszomolka” nevet kapta, kézről kézre járt ezután egész Ukrajnában, majd Európa több országában. Az újonc, akihez elkerült, mindig érett harcossá vált. •k j^AGY HARCOK dicsősé­ges emléke lett a puská­ból. A harcosok, akik forgat­ták és új, meg új rovátkákkal gazdagították a puskát, mos* ekszkavátorok markoló kana­lát irányítják, gépkocsit vezet­nek, szívókotró-gépeket kezel­nek, elektromos berendezések kapcsolóiét fordítják el, a föld mélyén bánva «KneWci dolgoz­nak... A béke fegyverével har­colnak tovább, s ezekkel a fegyverekkel is ragyogó győ­zelmeket aratnak... — ön Kuzovljov? ... ön Kapta meg a Szolovjov őr­mester puskáját? ... Sok fa­sisztát terített már le ezzel a fegyverrel? Andrej piros volt, mint a rák. És ezt a szégyenkezést még jó ideig érezte. Megtisztelő, de nehéz feladat volt a Szo­lovjov őrmestertől örökbe ma­radt puska gazdájának lenni.. A híres, kipróbált puska sokáig cserbenhagyta Andrejt. Hol túl korán lőtt, hol túl ké­sőn, hol. meg egyáltalán nem. oda, ahova Kellett. Egyszer aztán megtört a jég. A puska egy golyószóróst szedett le az egyik ház pad­lásáról. Aznap este még egy ellenség került terítékre. Ki­tűnő lövés volt. Tanúja volt . Kurnya szakaszvezető is. Egy motorkerékpáros irgalmatlan porfelhőt verve, teljes gázzal igvekezett eltűnni. Andréj célbavette. A motorkerékpá­ros el vágódott. Még Kurnya is bólintott. .. — Ügyes ... ★ C1 LMÜLT 1943, augusztusa. Maguk mögött hagyták a felszabadított Harkovot. Andrej Kuzovljov már tapasztalt mes­terlövésznek számított. Ta­nítványai voltak. Pihenő alatt Szergej Szolovjov őrmesi erről beszélt nekik, s rövid tűz­harcok idején Andrej beavat­ta az újoncokat a mesterlö­vész-művészet titkaiba. El­mondotta nekik a szolovjovi hármasszabályt: lathatatlan­nak maradni, türelmesnek len­ni, biztosan lőni... Jó tanítványoknak bizo­Ma emlékezünk meg a szov jet hadsereg napjáról. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi igaz történetet a há­ború időszakából. 4jjATORLAPBA csavarták a holttestét, gondosan le­takarták az arcát, s egy lövész- gödörbe temették. A mester­lövészek,-akiknél szabály volt: egy golyó — egy leterített el­lenség, most nem sajnálták a töltényt. Díszsortűz csattant a reggeli tiszta kék ég felé. A szakasz legfiatalabb har­cosa. Andrjusa Kuzovljov újonc, végigsimította a rovát­kákat Szolovjov őrmester pus­káján, s csendesen mondta: tt' Gazda nélkül maradt...- 1— Lesz gazdája — válaszolta Kurnya szakaszvezető, s kivet­te Kuzovljov kezéből a fegy­vert., ★ 4 HŐSI HALALT halt ' * Szolovjov puskájára még 15 rovátkát véstek. Tizenöt hitleristát ölt meg az utolsó ütközetbén. A halott mester-' lövész zubbonyáról levették a Komszomol-jelvényt, s a pus­katusra erősítették. Napipa­rancsban közölték, hogy a mesterlövész-szakasz kom- szomol-taggyűlésén kell kivá­lasztani a puska új gazdáját. .._Mély vízmosásban gyüle­keztek a komszomol-tagok. Kurnya szakaszvezető vezette le a taggyűlést. — Két napirendi pontunk van — kezdte. — Először, új csoportbizalmit kell választani: másodszor: el kell döntenünk, kinek adjuk át Szolovjov mes­terlövész puskáját. Csoportbizalminak egyhan­gúan Kurnya szakaszvezetőt választották meg. A taggyűlés úgy vélte: az őrmester puská­ját is neki kell adni, de ő a ja­vaslat ellen szólalt fel: — Miért becsültük Szergej Szolovjovot? — kérdezte. — Csak azért, mert parancsno­kunk volt? Nem, nem csupán ezért... Azért sem, mert a leg­jobb mesterlövész volt, hiszen az utóbbi időben sok kitűnő mesterlövész nőtt fel nálunk ! Mi légióként azért -becsültük Szolovjovot, mert mesterlövé­szekké . "nevelt rnindannyiun- kgt, tanított bennünket... Ja­vaslom, ne én legyek a puska gazdája, hanem Andrej Ku­zovljov. Ö újonc, tapasztalat­lan harcos, sőt — mondhatni, még gyenge lövész. Adjuk át neki Szolovjov puskáját azzal a figyelmeztetéssel, hogy ne hozzon szégyent erre a fegy- ; vérré, amely kemény kézhez és biztos szemhez szokott... A taggyűlés így határozott. 4 NDREJ KUZOVLJOV valóban gyenge lövész volt. Nem is lehetett jó, hiszer. csak egy hete érkezett az ez- redhez. S lám, a komszomol < taggyűlés most rábízta Szergej ; puskáját, amelynek tusáján 172 ; rovátka ékeskedett, 172 megölt J ellenség megérdemelt végé! J jelezve. < Kurnya szakaszvezető más- ! nap éjjel- felébresztette And- < reit, s egy tisztásra vezette az < újoncot. J — Jelentették, hogy a dóm- < bon ellenséges aknavetőüteg j figyelője van, — kezdte a ma- í gyarázatot Kurnya. — Megpró- < báljuk felderíteni. Ha észre-! vesznek, eltörölnek bennünket < & föld színéről. Egyetlen me- < nekvésünk: a jó rejtés. Tanuld < meg: nekünk kell .előbb észre- < venni az ellenséget, előbb lőni J es nem tévedni... < Lapáttal szétvágták a vastag ! fagyökereket, lövészteknőt ás- < tak kettőjüknek, befedték ma- ; gukat ágakkal és meglapultak egymás mellett. A magas fűben előttük vagy száz léoésre kis forrás csörge­dezett. Tejszínű sűrű köd te­rült szét a füvön. A köd egy­szerre rózsás színben fellán­golt: az erdő mögött felkelt a nap. — Most nyisd ki jól a sze­med... Itt a legjobb pillanat... A nap rájuk süt — suttogta Kurnya. Valahol a magasban elsüví­tett fe1 ettük az első gránát. Messze, elől robbant. Oldalt gépfegyver szólalt meg. Válaszul felugattak az akna­vetők S’vít-'m rsanődtak az ak­nák az erdő sűrűjébe, s mész-; sze visszhangzó reccsenéssel • a! falu apraja nagyja, fiatalja, öreaje egyaránt vár­ja a farsangot. Eb­ben az időben fehér kendőbe kötve viszik á " varrnivalót " az ezer-ráncú szok­nyába, ünneplősen felöltözött boldogi lányok és asszonyok, s mindén ismerőst meglátogatnak. Egy- egy háznál nyolcán-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents