Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-20 / 43. szám

1959. február 20.,. péntek NÉPŰJS A© £ Komién is győz az új NÉHÁNY NAP ÓTA kelle­mes tavaszias idő járja — csak el ne beszéljük, mert ha nem is volt olyan nagy tél az idén, az emberek már igen­igen várják a kikeletet. Jön a tavasz, s vele együtt a sok munka a földeken, tanyákon, kiállunk az udvar közepére, fölnézünk a szürke-párás égre, azután el a földek fölött, a zöldellő őszi vetések felett, s indulunk dolog után. Persze az a néhány nap jó­idő lehet, hogy csak a termé­szet csalóka játéka az embe­rekkel, mert olyan is tud len­ni, mint a esapodár iány: ígérget, hitegeti az érte bolon- dulókat és amikor az már el­hitte a széptevést, a hitege­tést — otthagyja, nyakonzú- dítja ... Ilyen formán még az is lehet, hogy tavasz napján, vagy éppen — mint az elmúlt esztendőben- is — áprilisiban kapunk havat. (Maradjon el tőlünk ez az áldás.) Szép, napsütéses délelőtt ér­keztünk meg Kömlőre. A fa­lu nagy események színhelye most — noha a külső szemlé­lő, aki végigmegy a két hosz- szú utcán, nem sokat lát ezen eseményekből. Az utcákon egy-két ember jár csak, néha ballag végig egy-egy szekér az úton. trágyát visz a határ­ba. Egy-két kapuban kint áll­nak az emberek, beszélgetnek, élvezik a napsütést, a langy kiállva — mint itt mondják: „belegyőződött” a közös gaz­dálkodásba. Csak voltak inga­dozók, ki tudja, mitől félő, egy kicsit önmaguknak való emberek is — legtöbbjük mind becsületes, jószándékú ember ugyan —, akik 1956-ban elhit- ték az ellenforradalom tsz-el- lenes demagógiáját, megtor­pantak, s az eddig megtett kö­zös útról visszafordultak. Visszafordultak, de közülük sokan — az elmúlt két eszten­dőben — mégsem tudták már újra megszokni a parcellákat. A közös vonzása nagyobb volt. így tért meg rövid idő múl­tán — hogy csak néhány ne­vet említsünk — a Szabadság Termelőszövetkezetbe Kasza Imre 12, Koholok Ferenc ugyancsak 12 hold földdel; a Ha'adásba Kasza Sámuel 12 holddal; a Petőfibe Tasnádi Mihály 5 holddal; a Rákóczi­ba Körömi Ferencné 12 hold­dal; a Dózsába Bertus Ferenc négy hold földdel... De nemcsak visszatérők vol­tak, jöttek újak is: Kiss Mik­lós, Petrik Lajos. Kállai Sán­dor... és így tovább. 1957-58- ban a termelőszövetkezetekbe visszatért tagok és új belépők s~ama hatvan körül járt... A termelőszövetkezetek el­múlt évi jó eredményei, s az, hogy az emberek vonzódása a Stácsor- Andor és traktorista fia a Rákóczi Tsz-be kérték felvételüket. 13 és fél holddal gyarapították a szövetkezet földterületét. igazság, hol a jobb, a bizton-» ságosabb, az ésszerűbb. ÍGY VOLT EZ Tóth János 12 holdas középgazdánál is. Ö ugyan már volt tsz-tag, sőt brigádvezetői beosztásban dol­gozott. 1956-ban maradt ki a Haladásból brigádjának egyik munkacsapatával együtt. Azó­ta is gondolkodott — s mint mondják róla — nem takar­gatja senki előtt, hogy egy- egy évben több tízezer forint jövedelme is volt. Azt sem ta­gadta azonban, hogy előbb» utóbb visszalép a termelőszcU vetkezetbe. Gondolkozott, meg­hányta, vetette a dolgok állá» sát így is, úgy is. Azután *» éppen ottjártunk napján — be­ballagott a tanácsházára zse­bében a már kitöltött belépé­si nyilatkozattal, s ott írta alá mindenki szeme előtt. Dönté­se — amely igen sokoldalú meggondoláson alapult, min­den bizonnyal visszhangra te! szíteni talán nehezebb volna, mint abból néhány tagot meg­győzni a nagyüzemi gazdál­kodás előnyeiről... S az em­berek nézik, figyelik egymást Tóth Józsefné például vasár­nap lépett be a termelőszövet­kezetbe, de ahogy híre ment a dolognak, — a hír gyorsan terjed, különösen most — só­gora és annak családja is alá­írta a belépési nyilatkozatot. KÖMLÖN IS VANNAK két- lakiak. Két, három, négy, öt hold földdel rendelkeznek, de ugyanakkor a ktsz-ben, a föld­művesszövetkezetnél, vagy egyebütt vannak alkalmazás­ban, vagy éppen önálló kis­iparosok. Nem maguk műve­lik a földet, hanem megfizetik a munkát. Lehetnek-e ők tsz- tagok, vagy pedig ha nem akarják otthagyni beosztásu­kat. mesterségüket, mi legyen a földdel? A szervezők vála­sza: ha maguk nem akarnak, dsaládjuk azért tagja lehet a földdel együtt akármelyik ter­melőszövetke­zetnek. Nagyon érde­kes és értékes tapasztalat Kömlőn a szer­vezők körében: a tsz-soviniz- musnak még csak az árnyé­ka sem jelent­kezett eddig. Arról van szó, hogy a szerve­zésben döntő többségben a helybeli hat tsz tagjai vesznek részt, s az len­ne ez a tsz-so- vinizmus, ha a szervezők ahány tsz-ből valók, valamennyien a maguk szövet­kezetébe vin­nék az új belépőket. Ez nincs. Egy a lényeg: a gazdák a ma­guk meggyőződéséből, akara­tából és belátásából legyenek tagjai annak a tsz-nek, ame­lyiknek akarnak. De legyenek. És ennek nem mond ellent az, hogy a Haladás termelőszövet­kezet legutóbbi közgyűlésén határozatot hoztak, amely sze­rint meghívják magukhoz be­szélgetésre a Haladás volt tag­jait, megpróbálok meggyőzni őket arról: bármikor nyitva áll előttük a termelőszövetke­zet kapuja, jöjjenek vissza, a közösség úira testvérként fo­gadja be őket. A betegbiztosítás és a nyug­díj lehetőség ismertetése min­denütt kedvező visszhangra talált, érthető is. Az a gazda, aki most belép, a tsz útján tag­ja lesz az SZTK-nak - s noha a közös munka megkez­déséig magának kell fizetnie csekély járulé­kot, — biztosít­va van egész családjának az ingyenes orvo­si kezelés és gyógyszerellá­tás. S az év — az 1959-es esz­tendő — már a nyugdíjba is beleszámít! Számos szer­vezővel beszél­getünk és szin­te egybehang­zóan azt mond­ják: akár hová mennek, min­denütt barát­sággal fogadják, őket. Az embe­rek tudják, mi­ről van szó. Tudják, hogy Kömlőnek is a közös gazdálkodás felé kell fejlődnie, mert ez jelenti a magasabb rendű, előnyösebb gazdálkodást. A nagyüzem — a jövő. Előbb vagy utóbb, de mindenki számára, s ezért eb­ből kell kiindulni. És akkor már inkább előbb, mint utóbb! Gondolkodni a dolgokon nem­csak, hogy szabad, de kell is. Aki gondolkodik — és tud is gondolkodni —, az kétségkívül hamar felismeri, merre van az ha néhány napra a faluba jön­ne egy munkás szervező-bri­gád, ez nagyon elősegítené, meggyorsítaná a fejlesztést Erről lehet is szó. KÖMLÖN KÍVÜL a megye sok községében mennek most végbe hasonló változások. Sok falu már előbbre is jár, mint Kömlő, néhányat már így em­lítenek: termelőszövetkezeti község. Reméljük: ez a falu is nemsokára az lesz. Dér Férem „a munkacsapat“ volt tagjai között is.... Látogatásunk napjáig 76 csa­lád lépett tehát a közös gaz­dálkodás útjára Kömlőn — a búcsúzáskor hozták meg a hírt, hogy Cseh Lajos 13 és Török József 12 holdas dolgo­zó paraszt is aláírta a belé­pési nyilatkozatot — azóta ez a szám egészen bizonyosan csak szaporodott. A szervezők úgy vélik: ami eddig volt és van, a kezdetet jelenti. Most már valóban mo­zog az egész falu. Azon túl, hogy a termelőszövetkezeti ta­gok, a megyéről és a járásról kiment szervezők, a helyi ve­zető apparátus és a pedagógu­sok is részt vesznek a felvilá­gosító munkában, szeretnék, Németi Béla traktorista is szövetkezeti tag lett..« vétele volt. A válasz mégis egyszerű: az állam, ahogy a termelőszövetkezeti mozgalom terebélyesedik, — mar pedig ez éppen itt Kömlőn is ta­pasztalható, s kiteljesedése nem is olyan nagyon messzire van — elsősorban nagyüze­mekkel szerződik, ahonnan a különböző terményekből és termékekből egyszerre na­gyobb tételt, s azonos minő­ségben kap. Ha a község ter­melőszövetkezeti Község lesz — már pedig az lesz — de marad azért néhány gazda aki kívül marad, vajon van-e. lesz-e garancia, hogy bárme­lyik állami vállalat is szerző­dést köt félholdra, egv-két holdra, amikor 100 holdakra is. száz és ezer állatra is köt­het. Nos, ez elgondolkoztató dolog. Az is szervezési tapasztalat, hogy az emberek egymásra várnak. „Amíg ez, vagy az nem lép be, addig én sem".. Egy-egy családnak szélesen kiterjedt rokonsága van, egy- egy família családfáját elíké­kozos gazdálkodáshoz, a belé­pésekkel konkrétan is megnyil­vánult, mintegy erkölcsi és anyagi alapját adta a falu kö­zös útra vezetésének. Azután megjelent a termelőszövetke­zetek fejlesztéséről szóló kor­mányhatározat, s a fejlesztést elősegítő törvény — s ez már konkrét irányt is adott az ösz- szefogás gondolatának. Csak hozzá kellett fogni a munká­hoz. HOZZÁ IS KEZDTEK ép­pen egy hete múlt. A kapukon itt is, ott is megjelentek a fe­hér betűs feliratok: „Lépj be a tsz-be!” — „A jövő útja a nagyüzemi gazdálkodás!” Azu­tán megérkeztek a tsz-szerve- zők a faluba. A helyi vezetők­kel megbeszélték a tennivaló­kat, megismerkedtek a körül­ményeikkel, megszervezték a meleget, s barátsággal köszön­nek az arra menő idegennek, s utána néznek hosszan. A csendes, nyugalmas kép Csak látszólagos. A faluban, az emberekben olyan változások kezdődtek, történnek, s kezdődnek má­sokban újfent, amelyek éppen úgy gyakorlatiak, mint lelkiek — amennyiben Kömlő népe az új út, a termelőszövetkezeti gazdálkodás felé irányítja lép­teit. Forrongás ez, amely a ré­gi formákat igyekszik lerázni, hogy megteremtse a maga új világát. Harc, amelyben a győ­zelem végérvé­nyesen azoké lesz — s in­kább előbb, mint utóbb —, akik e mellé a most formáló­dó, s az állan­dóságot eddigi létében is ma­gában hordozó új világ mellé állanak. Forrongó harc, külső és belső küzdelem ez azért, hogy Kömlő, — a- melyben a fel­tételek adottak, termelőszövet­kezeti község legyen. Újra! MERT 1950­BEN Kömiő már tsz község volt, s az el­lenforadalom zűrzavarában bomlott fel a falu földműve­lő lakosságá­nak 76 százalékát magába öle­lő közös összefogás harmóniá­ja. Szövetkezet nem oszlott fel egy sem, — miért is oszlott volna fel, hiszen mindegyik­ben ott volt az a szilárd mag, «mely - az 1953-as próbát Tóth János már volt tsz-tag. Most újra és végérvé­nyesen nekivág.» vezö indul el s kopogtat be a házak kapuján... Komlói látogatásunk napjá­ig 76 család, mintegy 270 ka- tasztrális hold földdel lépett be a község termelőszövetke­zeteibe. Ahány belépő — annyi szer­vezői tapasztalat, annyi mo­zaik a való életből. Kiss D. János 18 holdas kö­zépparaszt, már volt egyszer termelőszövetkezeti tag. Mó­dos ember — földjének nagy­sága is mutatja — s ért a gaz­dálkodáshoz. A hozzá is be­kopogtató szer­vezőket — sza­vaival élve — már várta is; különösebb be­szédre nem volt szükség, neve hamarosan ott volt a belépési nyilatkozaton. A Kossuth Ter­melőszövetke­zetbe, a község legnagyobb és leggazdagabb szövetkezetébe kérte a fölvé­telét. Szécsi Béla 12 holdas közép­paraszt ugyan­ide, azzal, hogy a közös mun­kát majd csak ősszel tudják megkezdeni, mert addig még szeretné letud­ni kötelezettsé­geit az állam­mal szemben a szerződéses termelés, hizla­lás tekinteté­ben. TÖBB TSZ-SZERVEZŐ em­lítette ezt a problémát: a gazdák nagy része termelési szerződést kötött a különböző állami szervekkel dohányra, aprómagvakra, hízóra, s van olyan ember is, aki bikát ne­vel és 1960-ban esedékes neki az átadás. Ha most belépnek mi lesz ezekkel a szerződések­kel? — kérdezik a legtöbb he- 'yen, mert a kömlői gazdák nagyrésze ebben a helyzetben van. A kérdésre nyomban vá­laszt tudnak adni a szervezők: az idei termésük jövedelmére nem tart igényt a tsz. Végez­ne ki-ki a maga dolgát, köte- ’ességét úgy mint eddig — arasson le, takarítson be (ha van rá erő ebben még a tsz is segíthet majd.) Földié csak jövőre kerül a közös művelés alá. Ez évi terményét és ter­mékeit — legyen az szerződé­ses, vagy szerződés nélküli —• mindenki szabadon értéke­sítheti, úgy, ahogy akar-a. Ez az „ellenérv” sok gazdának szolgáit megnyugtatásuk „Kiss János szomszéddal tartok én is...“ — erősíti meg elhatározását Szécsi Béla, hétholdas gazda. Az egyik módosabb gazdá­nál többek között olyan prob­léma is felmerült, hogy nem tartja igazságosnak a kömlői termelőszövetkezetek jövede­lemelosztását, mert az is ép­pen annyit kap a közösből, aki föld nélkül lépett be, mint aki ilyen, vagy olyan darab földet is vitt magával. Vala­mi volt ebben a dologban, mert a tsz-ek eddig valóban nem igen gondoltak a földjáradék fizetésére eb­ben a faluban sem. Eddig! Mert — az or­szágos tapasz­talatok és a földdel belépők jogos igénye alapján — most már törvény van rá, hogy a tsz-eknek a kö­zös jövedelem bizonyos há­nyadát kötele­sek földjáradék címén a tagok­nak kifizetni. A helybeli Ha­ladás szövetke. zet például aranykorona értékenként 30 forint körüli földjáradékot fizet. Megnyug­tató-e tehát a szervezők válasza az ilyen irá­nyú kérdésekre? Feltétlenül. ÉRDEKES PÁRBESZÉD zajlott le az egyik szervezés­ben részt vevő pedagógus és az általa meglátogatott gazda között is. Röviden: a gazda azt mondta, hogy neki külön­féle szerződésekkel az idén nagyobb jövedelme volt, mint akármelyik szövetkezeti tag­nak s éppen ezért minek lép­jen be ő éppen az idén? Mit lehetett mondani erre? A gaz­dának dohányból, szerződéses hizlalásból tényleg magas be­felvilágosító munkában rész­vevő csoportokat, s világos, át­tekinthető tervet dolgoztak ki az agitációra... S ma egy hete — pénteken — az első szervezőcsoportok már elindultak a házakhoz. Azóta is mindennap járják a falut. A község termelőszövet­kezeteiből naponta 30—35 szer­-s úgyszintén Vona János traktorista brigádvezető is. (Kiss Béla (elvételei.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents