Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

2 népújság 1959. február 1., vasár«« Megjelent a Népújság (folytatás az első oldalról) ,.. amelyet a gépterem másik sarkában a posta expedi­tor,iei kötegelnek városok, járások, községek szerint. Éjjel fél tizenkettő. A Népújság már az eger—füzes­abonyi vonat mozgópostájának helyiségében hever, s indul máris a vonat, viszi a megyébe szét az újságot... ... hogy reggel a postás bácsi időben adhassa át az elő­fizetőnek a Népújság legfrissebb számát, amely sok munká­val, de sok szívvel és szeretettel készül a megye olvasói szá­mára. Alkoholellenes ankét a lőrinci lakótelepen A Mátravidéki Erőmű Lőrinci lakótelepi kultúrházában nagy sikerű alkoholellenes ankétot tartottak pénteken este. Az ankétot a pártvezetőség javaslatára a Vöröskereszttel s a községi operatív bizottság segítségével rendezték meg, s dr. Szigeti Béla az alkohol ká­ros egészségügyi hatásairól, dr. Berta Károly járásbíró pedig arról tartott előadást, hogy a mértéktelen szeszesital fo­gyasztása miként vezette a bűn útjára az embereket. Az ankét részvevői megnéz­ték a „Veszélyes lejtőn” című filmet, majd javaslatot dolgoz­tak ki az alkoholellenes küz­delem fokozására. Javasolták, hogy a társadalmi ellenőrök fokozottabban vigyázzanak ar­ra, hogy ittas embereket ne szolgáljanak ki az italboltok­ban, sem 18 éven aluli fiata­lokat. A községi tanács végre­hajtó bizottságait is ugyanerre kérte az ankét 250 részvevője. Kormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítéséről és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről A pórt és a kormány az el­múlt években jelentős intéz­kedéseket hozott a termelő­szövetkezetek gazdasági szi­lárdításának, erősítésének, va­lamint a mozgalom továbbfej­lesztésének segítésére. E cé­lok megvalósítására adta ki a 3004/1958. számú koornányha- tározatot is. E határozat vég­rehajtásánál szerzett tapaszta­latok, a bevált és helyesnek bizonyult módszerek fenntar­tása mellett indokolttá vélt néhány intézkedésnek a gya­korlati élet követelményeinek megfelelő kiegészítése és to­vábbfejlesztése annak érdeké­ben, hogy a termelőszövetke­zeték elsősorban saját erőfor­rásaikra támaszkodva szorgal­mas munkával, a közös va­gyon állandó növelésével pél­damutató, sok árut termelő nagyüzemi gazdaságokká vál­janak, s ezzel is hozzájárulja­nak a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlődé­séhez. Ennek érdekében a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány az alábbiakat határozza: SZERVEZETI MEGERŐSÍTÉS ÉS FEJLESZTÉS A kormány fontosnak tartja a termelőszövetkezetek meg­erősítését politikailag szilárd, a vezetékben jártas, a politikai és szervező munkában nagy gya­korlattal rendelkező és a szo­cializmushoz hű, jól képzett szakemberekkel. Ezért azok a termelőszövetkezetek, ame­lyek a vezetést saját erejükből nem tudják kielégítően meg­oldani, valamint az újonnan alakuló, vagy gyenge termelő- szövetkezetek, az elnöki fel­adatok ellátására kérjenek fel és válasszanak elnökké olyan dolgozót, aki képzettségénél, rátermettségénél, gyakorlati is­mereteinél fogva a szövetke­zeti nagyüzemi gazdálkodás megszervezésére és irányításá­ra alkalmas. A termelőszövet­kezetekben a szabályszerű számvitel, a pénzgazdálkodás, hitelgazdálkodás megerősítése érdekében alkalmazzanak ál­landó jelleggel képzett köny­velőket. A mezőgazdászt, vagy a könyvelőt a termelőszövetke­zet lehetőleg vegye fel tagjai sorába. A községekben és a mező- gazdasági jellegű városokban a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének segítése érdeké­ben készítsenek fejlesztési ter­veket, s a községi tanács vég­rehajtó bizottságának irányí­tása mellett a községi nép­front-bizottságok bevonásával alakítsanak állandó jellegű fej­lesztési bizottságot. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatait felhasználva, új alapokra kell helyezni a falu szocialista átalakítását támo­gató patronázs-mozgalmat. Kí­vánatos, hogy ipari üzemek, állami-, kísérleti-, tan- és cél­gazdaságok a mezőgazdasági tudományos, kutató és oktatási intézetek, az erdészeti, vala­mint a vízügyi szarvek a me­zőgazdasági termelésre alakult szövetkezeteket a helyszínen részesítsék támogatásban. Az új termelőszövetkezetek — különösen abban esetben, ha egy község dolgozó parasztsá­gának hetven-nyolcvan száza­léka egyszerre lép a szocialis­ta gazdálkodás útjára, s így szocialista községgé válik —, valamint a területileg fejlődő termelőszövetkezetek a ked­vezményesen megállapított gépállomási díjból az első év­ben további ötven százalékos, a második évben huszonöt szá­zalékos díjkedvezményt kap­nak. A NÖVÉNYTERMESZTÉS FEJLESZTÉSE A termelőszövetkezetek bel­terjes gazdálkodásának segíté­sére, a termésátlagok növelé­sére és a termelési költségek csökkentésére a határozat elő­írja többek között, hogy a zöldtrágyázott területekre a termelőszövetkezetek vető­magszükségletét állami vető­magakcióval kell biztosítani. Zöldtrágyázás céljára az új és a területileg fejlődő termelő­szövetkezeteknek további öt­ven százalékos kedvezményt kell adni. Azok a termelőszövetkezeti csoportok, amelyek a haszná­latukban levő területen a nö­vénytermelés valamennyi munkáját közösen végzik, s az egy hold szántóra számítva — a g'abonacséplés kivételével — két normálhold elvégzésére március 10-ig szerződést köt­nek a gépállomásokkal, a mun­kadíjakból a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket meg­illető kedvezmények hetven százalékát kapják. A kedvez­mények további feltétele, hogy a termelőszövetkezeti csopor­tok alapszabály szerint mű­ködjenek, a jövedelem ötven százalékát munkaegység alap­ján fizessék ki, továbbá a jö­vedelem tíz százalékát beruhá­zásokra fordítsák. Ezek a ter­melőszövetkezeti csoportok a műtrágya vételárából is ugyan­ilyen mértékű kedvezményben részesülnek, el kell érni, hogy az új és a területileg fejlődő termelőszövetkezetek az első évben területük tíz százalékán, a második évben pedig tizenöt százalékán évelő pillangós vi­rágú takarmánynövényeket termeljenek és már az első évben megkezdjék a silókuko­rica termesztését. A pillangós virágú évelő ta­karmánynövények termelésé­hez szükséges vetőmagot az állam kedvezményes hitelfel­tételek mellett biztosítja. Az ország legfontosabb zöld­ségtermelő tájain a nagyváro­sok, ipari központok és üdülő­helyek környékén egy-egy már jól működő termelőszövetkezet zöldségtermesztését példamu­tató nagyüzemmé kell fejlesz­teni. A nagyüzemi gyümölcs- és szőlőtermesztés további fej­lesztésére a jelenlegi hitel- kedvezményeken túl további engedményekben kell részesí­teni azokat a termelőszövetke­zeteket, amelyek a rendszerte­lenül telepített, sűrű gyümöl­csösöket felújítják, vagy új üzemi ’gyümölcsöst telepítenek. 1959-ben ötezer hold új ön­tözőtelep létesítését kell segí­teni. A termelőszövetkezeti gazda­ságok talajjavítási és talajerő­gazdálkodási tevékenységének javítására, az igényekhez ké­pest, 1959-ben mintegy har­mincötezer hold savanyú és szikes talaj javításához kell támogatást adni. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSE A közös szarvasmarhaállo­mány szaporulatán és a saját erőből történő vásárlásokon kívül ebben az évben húszezer tenyész-szarvasmarhát — te­henet, vemhes és tenyészüszőt — kell a termelőszövetkezet részére felvásárolni. Erre a célra a termelőszövetkezetek árkedvezményt kapnak. A termelőszövetkezetek hiz­lalása igényeinek kielégítésére folyamatosan biztosítani kell 1959-ben huszonötezer hízónak való növendék és felnőtt szarvasmarha felvásárlását. A szarvasmarha állomány és vágómarha hústermelés növe­lésére 1959-től kezdve akciót kell indítani az eladásra felkí­nált borjak továbbnevelésére a termelőszövetkezetekben. Az akcióban az állatforgalmi vál­lalatok 1959-ben az igények­nek megfelelően mintegy hét­ezer borjút vásároljanak fel és két-háromhónapos korban olyan termelőszövetkezetekbe helyezzék el, amelyekben meg­vannak a borjúneveléshez szükséges feltételek. A szarvasmarha-tenyésztés minőségi javítására 1959-ben további, legalább ötven te- melőszövetkezetben szarvas- marira törzstenyészetet kell ki­alakítani. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket is megilleti az ál­lami gazdaságoknak fizetett export-felár, ha az állami gaz­daságok részére megszabott feltételek mellett exportra al­kalmas hízómarhát adnak át. A közös sei tésállomány szaporulatán és a saját vásár­lásokon kívül 1959-ben tizen­háromezer tenyészkocasüldőt és négyszáz tenyészkant k<-ú felvásárolni és átadni a terme­lőszövetkezeteknek. Az állami-, kísérleti- és tan­gazdaságok hatezer kocasüldőt adjanak át a termelőszövetke­zeteknek. A termelőszövetke­zeti törzstenyészetek számát 1959-ben mintegy nyolc száza­lékkal, az ellenőrzött törzsko­cák számát pedig mintegy négyszáz darabbal kell növelni. A juhtenyésztés fejlesztésé­re az érvényben levő termé­szetbeli juhtörlesztési akció­ban a termelőszövetkezeteknek 1959-ben negyvenezer anyaju­hot kell átadni. Az állami-, a kísérleti-, cél- és tangazdasá­gok 5000 legalább öt kg gyap­júhozamú jerke toklyót kötele­sek átadni a termelőszövetke­zeteknek. Kétszáz nagy te- nyészértékű import utód te­nyészkos beszerzéséhez koson­ként ezer forint állami támo­gatást kell nyújtani. A minőségi baromfi-törzs­állomány kialakítása, illetőleg utánpótlása céljából a termelő- szövetkezeteknek 1959-ben öt­százezer naposcsibe, ötvenezer napospulyka, harmincezer na,- poskacsa, tizenötezer naposli­ba és tizenötezer gyöngytyúk- naposcsibe árkedvezménnyel történő felvásárlását kell te­hetővé tenni. ÁRUTERMELÉS ÉS KÖZÖS ÉRTÉKESÍTÉS A termelőszövetkezetek össz­termelésének és árutermelésé­nek növelése, valamint a mun­kaegység-részesedés pénzbeli arányának emelése útján je­lentősen fokozni kell a közös értékesítést, elsősorban a köz­ponti árualapok számára. En­nek érdekében termelési szer­ződést elsősorban a termelő- szövetkezetekkel kell kötni. Már az 1958—1959-es gazdasá­gi évben meg kell határozni azokat a növényeket, és vető­magvakat, amelyeket szerződés alapján kizárólag az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek termelhetnek. Az 1959—1960-as gazdasági érdől kezdődően a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekkel kötött termelési és termény­értékesítési szerződések alap­ján járó pénzbeli előlegeket a szerződtető vállalatok helyett a Magyar Nemzeti Bank fo­lyósítja. Arra a többlettermelésre, amelyet a termelőszövetkezet a zöldségfélékből, szerződéssel lekötött mennyiségen felül a felvásárlás megkezdése előtt legalább két héttel felajánl, a felvásárló vállalat köteles pót­szerződést kötni és a többlet­termést a szerződés feltételei szerint átvenni. Az ipari központok zöldség­es gyümölcsellátásának bizto­sítása, illetőleg javítása érde­kében szélesebb körben lehe­tővé kell tenni a termelőszö­vetkezetek számára a zöldség- és a gyümölcs árusítását és azt, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közvetle­nül kössenek áruértékesítési szerződést a kiskereskedelmi vállalatokkal, a földművesszö­vetkezetekkel, valamint a fel­használó állami vállalatokkal és intézményekkel. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek abban az eset­ben, ha áruértékesítésben el­érik, vagy túlhaladják a meg­határozott egységnyi területre megállapított szintet, kedvez­ményben részesülnek. A termelőszövetkezetek a közös értékesítést fokozzák a feldolgozó üzemi tevékenység körének szélesítésével is. En­nek érdekében segíteni kell, hogy a termelőszövetkezetek végezzék saját termelésű ter­ményeik és termékeik elsődle­ges feldolgozását. A termelőszövetkezeteket a gépállomási díjkedvezmény szempontjából három csoport­ba kell sorolni. Az első cso­portba a megszilárdult terme­lőszövetkezetek, a másodikba az 1958. január 1. előtt alakult, de még gyenge termelőszövet­kezetek, a harmadikba az 1958 január 1. után alakult új ter­melőszövetkezetek és fejlődő termelőszövetkezetek tartoz­nak. A termelőszövetkezeteket P" vyb*- levő legnagyobb gépállomási díjkedvezmény abban az esetben illeti meg, ha a gépállomással március tize­dikéig szerződést kötnek, egy hold szántóra számítva az első csoportba tartozó termelőszö­vetkezeteknél 4,5, a második csoportban 3,5, a harmadik csoportban 2 normálhold gépi munka elvégzésére. Azok a jól működő mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek, amelyek ezer holdon, vagy ennél nagyobb területen gaz­dálkodnak, árutermelésüket az állami, vagy szövetkezeti fel­vásárló szervek útján értéke­sítik és az egy holdra eső álló­eszközeik értéke legalább négy­ezer forint, kombájn és cséplő­gép kivételével minden mező- gazdasági gépet vásárolhatnak, A termelőszövetkezeti csopor­tok egytengelyes traktorokat és legfeljebb tizenöt lóerős mo­torokat, valamint az azokhoz szükséges munkagépeket vá­sárolhatnak. A szakszövetke­zetek és a termelői szakcso­portok részére lehetővé kell tenni saját erőforrásaikból kis traktorok, különleges mező- gazdasági gépek vásárlását. BERUHÁZÁS Az 1959. évben a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok saját erőből végzendő százhat­vanöt millió forint értékű be­ruházásait és az állam hosszú lejáratú hitellel jelentős mér­tékben kiegészíti. A termelő- szövetkezetek építéseihez, felújítási és tatarozási mun­káihoz mintegy negyvenhárom millió téglát, tizenkilencezeröt- száz tonna cementet, ötezerhét- száz tonna meszet, száznyolc- vankileneezer folyóméter vas­betongerendát, háromszázhat- vannégyezer négyzet pa­lát, 3,1 millió darab cserepet, kilencezerhétszáz köbméter épületfát és hatezer köbméter egyéb, az építkezésekhez fel­használható fát, valamint te­hergépkocsira való ötezer­négyszáz gumiabroncsot és személygépkocsihoz való ezer- hatszázhetvenöt gumiabron­csot, 2200 tonna eternit nyo­mócsövet, valamint szivattyú­kat, szórófejeket kell biztosí­tani. A termelőszövetkezetek hal­tenyésztésének előmozdítására az Országos Vízügyi Főigazga­tóság ötszáz hold tógazdasági területen végezze el a terve­zési és az építési munkáltat A műszakilag igényesebb termelőszövetkezeti magasépíí- kezések kivitelezéséhez 1959- ben az Építésügyi Miniszté­rium hetvenhétmillió, a taná­csi építőipari vállalatok har­minckétmillió, az OKISZ nyolcvanegymillió forint vál­lalati kapacitást biztosítson. Az 1959. évben ötszázöt kilométer hosszúságú távvezetéket és kétszázhetven transzformátort kell megépíteni, illetőleg a ter­melőszövetkezetek rendelkezé­sére bocsátani. A termelőszö­vetkezetek részére 1959-ben száz kilométer bekötőutat kell építeni. A határozat a továbbiakban vegyes rendelkezéseket tartal­maz. Elmondja többek kozott, hogy a megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságai az állami beruházások kommunális léte­sítményeit (bekötőút, kórház, villamosítás, művelődési ott­hon, stb.). Elsősorban azoknak a községeknek biztosítsák, amelyekben a dolgozó paraszt­ság többsége a szövetkezeti gazdálkodás útjára tért. Az ilyen községeket, vagy járáso­kat nagyobb mértékben kell ellátni nemcsak gépekkel, ha­nem tenyészállatokkal, műtrá­gyával, építőanyaggal is, an­nak érdekében, hogy ezzel megalapozzák a fejlettebb nagyüzemi gazdálkodást. Kimondja a határozat, hogy a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága csökkentheti, vagy megvonhatja a kedvezémé- nyeket az olyan termelőszö­vetkezettől, amely az alap­szabályt, vagy a termelőszö­vetkezetek működésére vonat­kozó jogszabályokat megsérti (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents