Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-17 / 14. szám

4 sí6i»űjsag 1959. január 11., szombat Gábor Andor születésének 75. évfordulójára TZ ulturális életünk jelelik lv légi szakaszában sók Szó esett az»utóbbi két évtized magyar író-társadalmáról. Szó esiatt a „népi" írókról, velük kapcsolatban az „urbánusok- tói" és szó esett már á ma­gyar kommunista író-társada­lom régebbi (ma már jelen­tős része e társadalomnak nem él), mondhatnánk így is: a fel- szabadulás előtti, vágj' a két világháború közti időszak kommunista íróiról, akik egy része itthon, más része ille­galitásban tett hitet népe iga­za és meggyőződése mellett. Nos, ehhez a táborhoz tarto­zott Gábor Andor is, aki 19- ben ott volt az „elsők,” között s aki az emigrációban is meg­maradt „igaz” magyar írónak. Hiába zúdult rá a rágalom özöne, hiába gyalázták, meg­győződésében semmi sem tán­toríthatta meg. Pedig nem egy­szer támadták őt még ott a messze idegenben is. 1923-ban New Yorban az Űj Előrében jelenik meg Vá’asz egy levél­re című írása, amelyben töb­bek között írja: „Egy amerikai elvtárs volt olyan kedves és elküldött hozzám egy levelet, amit Pestről kapott. A levél­nek a története az, hogy az amerikai elvtárs elküldte va­lamelyik írásomat Pestre egy rokoninak vagy barátjának, hog • hadd olvassa el ' z 's és mondja meg, “hogy mit szól hozzá? És az illető felelt i az amerikai elvtársnak és ezt írta rólam: ,A G 'bor A dór ele­két csupán azér o'vast m á, mert külön kértél rá és írtad, hogy magyarázzam meg. mi az oka, hog-i ellenszenvvel visel­tettem Gábor Andor iránt, akit ti olyan nagyra becsültök. Mi, akik itthon v gyű 'k és magyarok vagyunk, mi.is meg fogjuk tenni, hogy a magyar nép boldoguljon, fiainak ne k eV jen idegenbe m n i m~g- éV, ostest keresni; legyen föld­jük. üzletük, müh'yu-, ta­nú hassanak s‘b, stb. Most azonban itt nehéz, szörnyű­ségesen nehéz ál’apoto'c van nak... sgk változtatná való van itthon de ez a magyarok dol­ga. a Un saját dolgunk... Itt­hon most erőske-ű veze ökre van szükség... Sőt az a b j hogy még sokkal erősebb ’ ez­re lenne szükség és nir.es. Te­hát neked is azt írzm csak: ni"cs szükségünk rá. hogy Gá­bor Andortól tanuljunk. Kér­lek azért, ne kudj ssmmif le írást, úgy sem mélta'om olva­sásra az ilyen írók firkálásait.’ U zomorúsáiot okozó, meg- - nemértést tartalmazó sorok voltak ezek, am-lyek bánthatnák minden becsüle­tes ember önérzetét, de Gábor Andort nem ez bántotta a le­vél elolvasása után. így foly­ta'ja fentebb idézett cikkét: „Nagyon elszomorod am. mi­kor ezt az írást e őlva tám Nem azért, mert aki ír a ez a levelet, az nem kedv l en­gem és nem, óhajtja az én írá­saimat. Nem azért. Hanem, egészen másért. A'ért, hog i a levél egy másik passzusából azt látom hogy a levél írója végigcsinálta a háborút és aztán haüfogó'y volt és a hadifogságból került h~za... Ez az ember hiába szenvedett, ezen az emberen semmi‘ s-m változtatott a háború és a ha­difogság... Ez az emb'r az az ember, akiről Madách így szól Az ember tragédiájában: ,A végzet arra ítélt á'lá*a, Mc'y minden rendnek malmára húz­ni fog’. Je'lemezhfítné-e ennél vilá­gosabban bárki is a jelleyze- tesen magyar ' „intelligenciát”, ame’yet megfertőzött a ma­gyar uraknak , halálosan zsib- basztó és bárgyitó” levegője? Azt hisszük: nem. De nézzük meg most: ki- merül-e ezzel Gábor Andor életműve, küzdelme? Koránt­sem. hisz Összegyűjtött művei kiadásában megjelent egy kö­tetnyi cikk, egy másik kötetet kitevő versgyűjtemény; neve ott szerepel mindig, ahol csak szó esik az első világháború és a Tanácsköztársaság, valamint az ellenforradalmi időszak ha­ladó, küzdő íróiról, költőiről. T ermészetes, hogy pályá- 1 ja nem volt töretlen, zökkenő nélküli. Az első vi­lágháború idején írt művei jelentős része szinte pesszi­mista. elriad ,.magá*ól az em­bertől” is. Elbeszélései közü’ legjobban tükrözi e szemléle­tet Meghalni jobb című novel­lája, de nem mentes ettől Harminchárom című költemé­nye sem. 1918 józanítja ki először e pesszimizmüsból, hisz óhajtja, várja a rothadó vi­lágrend megváltozását: a for­radalmat. A forradalom nagy- szerűsége váltja ki belőle a le’kesítő sorokat annak üdvöz­lésére: „nagyon-nagyon örven- dsk, mert a forradalmi éjsza­kát megelőző állapotokkal, sőt úgy is mondhatnám: világ­renddel nem túlságosan vol­tam megelégedve. Azt láttam ... högy az ostobaság uralko­dik a józan ész fölött... Ha bárminő címen, tovább is az ostobaság lesz uralmon, to­vább is elégedetlen leszek, s tovább is részt próbálok ven­ni minden olyan munkában, amely megkísérli a józan észt ahhoz a hatalomhoz juttatni, \ amely megilleti”. íme egy nagy j lépés ismét, hogy azzá váljék, j amivé Vált: „a kommunista eszme egyik élvonalbeli író­harcosává.” A Tanácsköztársaság bukása utáni néhány hónapos buda- pest. vizsgálati fogság még- iíikább megacélozta erejét és ezért volt képes arra, hogy ké­sőbb, Bécsben, az egykori „csá­szárvárosban” kitartson hite, meggyőződése mellett. Nem volt ez egyszerű do'og. A már rég lezüUött városban egy Gá­bor Andor „fölöttébb nem kí­vánatos személynek számított’, s állandóan környékezte a be­börtönzés, a kiutasítás, vagy éppen a ,,hazacsemvészés” ve­szélye. Mert erre bőven akadt akkoriban példa. s ő vá'lalta ezt a sorsot, írásaiban önfeláldozóan támogatta az ügyet, amely 19- ben ugyan elbukott, de 1945- ben győzött. És ami öröm, iga­zán nagy öröm lett számára, megérte erí a gvőz-lmet. Lőkös István, a TIT tagja 1959. január 17, szombati 1884-ben született Gábor Andor író. 1869-ben halt meg A. Sz. Dargo- mizsszkij orosz zeneszerző. 1945. A Vörös Hadsereg felszaba­dítja Varsót. 1919 New Yorkban megkezdődött az USA Kommunista Pártja 12 ve­zetője elleni per. Névnap O Ne feledjük, vasárnap: PIROSKA É‘ EGRI VÖRÖS CSILLAG 6 és 8 órakor: Az élet visszavár délután 4 órakor: Gróf Monte Cristo (I. rész) EGRI BRÓDY Egy anya sorsa GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ahol szeretni sem szabad GYÖNGYÖSI PUSKIN Ember az égben HATVANI VÖRÖS CSILLAG A gitáros lány HATVANI KOSSUTH Éjjeli őrjárat FÜZESABONY Szerelem és fecsegés HEVES Az éjszaka szépei PÉTERVÁSÁRA Csengő-bongó fácska MSZBT hír Szombaton délelőtt 9 órakor a Magyar—Szovjet Barátsági Hónán Bizottsága és az MSZBT megyei elnöksége ülést tart, ahol megbeszélik a barátsági hónap munkatervé1;. programiát. Az ülés a szak- s~erveze*i székház olvasóter­mében lesz. műsora: Egerben este fél 8 órakor Viktória (Bérletszünet) FILMFÓRUM 111 — BEFEJEZÉSHEZ köze­lednek Gyöngyösön a tág- könyvkiosztó gyűlések a KISZ- szcrvezeteknél. Január 18-ig minden alapszervezet megtart­ja a tagkönyvkiosztó ünnepsé­gét. — A GYÖNGYÖSSOLY­MOSI népfront-bizottság a községi legelők megjavítását tűzte ki célul. Elhatározta, hogy a tápárték növelésére, a lege’tető gazdák bevoná­sával pétisót szórnak szét, vagy pedig bevezeti az ,egy szekér trágya"-mozgalmat. — HÁROM ÉS FÉLKILO­MÉTER hosszú betonjárdát építettek az elmúlt évben Detk községben és ugyancsak ko­moly összeget fordítottak a közvilágítás bővítésére is. — A KÁPOLNÁI Dohány­beváltó kultúrcsoportja be­fejezte a „Nem vagyunk an­gyalok” című színdarab pró­báit. A bemutatóra még eb ­ben a hónapban sor kerüL — KÖZEL NYOLCSZÁZ CSALÁD megy el dinnyésnek évente Hort és Csány közsé­gekből az ország különböző vidékeire. A dinnyések csak a téli hónapokra térnek haza falujukba. A két falu dinnyé­seit szinte az egész országban ismerik. — A GYÖNGYÖSI járási párt végrehajtó bizottsága január 5-én tárgyalta a já­rás népfront-bizottságának munkáját. — A HATVANI JÁRÁS termelőszövetkezeteiben to­vább növekszik a pillangósok vetésterülete. Az új gazdasági évben a horti Petőfi szántó- területének 27, a herédi Alkot­mány 29 százalékát veti be pillangósokkal. JBBBÍBBBBBBBBBBBBBBBBBBMRBBBBBB Äz élet visszavár — Olasz film — Kétségkívül mátkája van ennek a fogalomnak: ólasz film. A márka a neorealista alkotások emlékezetes sorának köszönhető, azoknak az élményeknek, amelyek például Sica nagy filmjeinek megtekintése után az emberben ma­radt. Ezzel a pozitív előítélettel ül be az ember, högy meg nézze ezt az új filmet, amely az öngyilkosok tragédiájáról, emberi sorsókról szól. Ezzel üt be a moziba, s valahogy ki­elégítetlenül távozik. Rossz film? Semmiképpen sétn. Helyenkint valóban művészi, a nagy realista filmek legjobbjaira emlékeztető, helyenként sekélyes, a giccs határát súroló, s ami különö­sen döntő: sokat markoló, öngyilkosokról szól a film, pon­tosabban. az élet szépségéről, szetetetéről. arról, hogy bízni kell -a holnapban, amely enyhülési, vigaszt hoz a ma kibir- hatatlannak tűnő. halált sóvárgó fájdalmára. Különböző sorsok — mind nő (?) —, különböző okok. A matematikus fiatal feleségét otthagyja a szeretője; a fiatal lány anyját börtönbe zárják, ő maga leánykereskedő kezébe kerül; egy diáklány társaságbeli anyja ellopja lányának újszülött Cse­csemőjét, s azt hazudja, hogy meghalt az újszülött; egyedül hagyott és szeretetet sóvárgó öregasszony egyetlen barátját, a kutyáját, megmérgezik a szomszédok ... Érdekes téma, érdekes sorsok, de ez csak a felszín. A film már nem bontja ki bátran és merészen, hogy a tolvaj anyát a kapi­talista környezet, a munkanélküliség, a nyomor vitte a lopásra, hogy ott ítélik el a leány-anyát, ahol a Montési-tigy lezajlott; hogy az emberek szeretetnélkülisége a kórtünet és nem az öngyilko^sán; még közelebbről az emberek lát­szólagos szeretetnélküliségének a kapitalizmus élet-halál hajszája az oka. Így, a társadalom egészéből lényegében kiszakítva, ezek az emberi sorsok valahogy a levegőben lebegnek, mint Mohamed koporsója, helyenként elvesztik hitelüket, össze­függésüket és elveszti összefüggését a film is. Nem egy alapvető mondanivaló kifejtését kapjuk a négy öngyilkos sorsán keresztül, hanem négy történetet, amelyet csak lázári fog össze a mentőautó éjszakai útja, az idős mentőorvos szerepe. Hiába a számos, kétségkívül jó alakítás, hiába a he­lyenként kifejező erejű fényképezés és jónak mondható rendezés, mindebből egy közepes filmnél nem telt többre. Pedig az alapötlet több lehetőséget adott volna! (gyurkó) Amikor a mentüket mentik Az elmúlt napokban, egy zimankós téli délután a szarvaskői erdőben levő újte­lepre hívták ki a mentőket, a kicsi R é c s i Mariannához, akinek gyógyszermérgezése volt A mentőautó szerencsésen ki is jutott, — kocsijukba vet­ték a beteget és sietve jözek volna a kis beteg megmenté­se érdekében Egerbe. A fagyos sár azonban lesza­kadt a mentőkocsi alatt, a gépkocsi kereke leásta magát. A mentőkocsi mozdulat-inná vált kint a sötét erdőben, pe­dig Mariann állapota gyors segítséget igényelt volna. A mentőket is menteni kel­lett! De ki mentse a téli ma­gányban? S jött a mentők mpntője, Csordás István szamélvében. Egyedül képte­len volt, bármennyire is igye­kezett, elsietett a községbe segítségért. Meghallotta a bírt a község pedagógusa, s né­hány perc múlva a községi hangcsbeszélőn keresztül kért segítséget, s hamarosan nyolc férfi 3 lóval sietett az elakadt mentőgépkocsi segítségére: Nagy erői iszítéssel siKerült kiemelni a kátyúból a kocsit; Nem hagyhatjuk szó nélkül az esetet, mert ez a szolgálat­készség és az az igazi segí- teniakarás, amit Csordás Ist­ván, a szarvasikői pedagógus és a mev^rtö szülők tanúsítot­tak, Köszönetét és dicséretet érdemelnek. A kis Szarvaskő lakosai, mint annyiszor máskor is, eb­ben az esetben is bebizonyí­tották, ha kicsi község is* nagy tetteket tud végrehajta­ni, ha emberségről van szó! Dr. Hanga! László* m. mentőfőorvos. ÜYI K01ÁJ DASKIJFVi n 6ALSAI P0N6RAC (27) Már ez a rövid tájékoztatás sem volt haszontalan. Harwosd nyilván sejti Wagner titkát, különben miért szabott volna ki hároméves határidőt?... Ám az is lehet, hogy a „titok” csak Wagner hazugsága, és ha­tásos előadásaival félre akarta vezetni... De ki is ez a Wag­ner? Áldozat vagy gazember? Olyan ragadozó, akit egy má­sik ragadozó már legyőzött? Nyilván minden hírszerző­nek támadnak ilyen kételyei. S a bizonyságot kinck-kinek magának kell megszereznie, annak tudatában, hogy a leg­kisebb hiba az egész ügy ku­darcát jelentheti. Scseglovnak még nem kellett sürgetnie a kérdések megoldását. Neki in­kább várakozó álláspontra kellett helyezkednie. Másnap reggel, amikor házi­telefonján az igen tisztelt pro­fesszor egészségi állapota felől érdeklődött, többé-kevésbé megnyerő hangú választ ka­pott. S aznap este már Wagner kérte a telefonhoz. Peter — mondta — be­széltem Harwooddal és meg­tudtam tőle, hogy valami Pe- tersont helyeztek ide. Eát kö­zölnöm kellett magával. Kü­lönben holnap délelőtt tíz óra­kor jöjjön át hozzám. Scseglov most jött rá, hogy a múltkor Jackkel találkozott. „Kém! — gondolta rögtön. — Ez mindkettőnk után szaglász­ni fog: Wagner után is, meg utánam is”. Peterson külseje valóban nem volt bizalomgerjesztő. Azonkívül szinte provokatív kérdéseket tett fel korábbi is­meretségükről, s úgy viselke­dett, mintha véletlenül tévedt volna be az ő dolgozószobájá­ba... résen kell lenni! Wagner professzor — amint azt előre látta — az élete fe­löl érdekdődött. Scseglov már alaposan előkészült a válaszra; s az integrátor segítségével fel­idézte azokat a német városo­kat, amelyekben a második világháború alatt járt... Rossz német kiejtését pedig arra akarta ráfogni, hogy a német hírszerzőszolgálat megbízottja­ként hosszú időt a Szovjet­unióban töltött. Sőt, a meggyőzőbb játék kedvéért azt is megkérdezte: nem hallgatja-e ki őket va­lók-? Wagner erre kétségbe­esetten kikapcsolta az integ­rátorokat. Az öreg egykedvűen hall­gatta a Németországról szóló elbeszélést. Csak egyszer élén­kült fel: — ön a Rudolf Strassén lar~ kott? Á hetes számú házban? Igen, igen!... Az Aranygyapjú kávéhoz mellett... Én is so­káig éltem ott, de még régen, a császárság idején... Bizonyá­ra találkozott Knopke úrral, ugye?... Olyan félszemű, kö­vér ember.,. Scseglov felfigyelt: a kérdés gyanús volt neki. Berlinnek ezt a kerületét elég jól ismerte, mível másfél évig lakott benne a Honvédő Háború után. Az Aranygyapjú kávéhárban is járt... De Knopke... Ki is lehet az a Knopke?! — Igazán nem emlékszem — mondta diplomatikusan Scseg­lov. — Olyan régen történt! — Persze, persze — kapott észbe Wagner. — Az integrá­tor úgy idézi fel a múltat, mint egy fénykép... De hagy­juk Németországot... Hiszen a saját szememmel láttam; negy­venöt elején jöttem el onnan. Beszéljen inkább Moszkváról. Az érdekesebb. Scseglov megnyugodott. A beszélgetés veszélytelen témá­ra kanyarodott. — Mit is mondjak? Moszk­va... az Moszkva... Rideg, rosszmájú, és lakoni- kus akart lenni, de Wagner részletek felől kíváncsiskodott. Különösen a szovjet hatalom legújabb változásai érdekel­ték. Scseglovnak, ha akarta, ha nem, a részletekről kellett beszélnie, és ez nagyon kínos volt. Scseglov meg volt elégedve magával. Sok-sok epizódot so­rolt fel, de semmit sem di­csért, csak fanyalgott. Moszk­váról, Moszkva minden kövé­ről legalább öt percig részle­tesen tudott volna beszélni: olyan élményekről is, amelyek­re csak fiatal emberek emlé­kezhetnek. Míg Berlinről, ahol a kiagyalt életrajz szerint fia­talságát töltötte, már a negy­ven éves férfi szemszögéből szól ott. Amikor befejezte mondóká- ját, Wagner sokáig hallgatott, majd így szólt: — Most jut eszembe, hogy az Aranygvaojú kávéház hu­szonötben már nem a maga lakása mellett volt. hanem a a sarkon. Nem emlékszik? Az a ház harmincháromban le­égett... — Nem, nem emlékszem — felelte keményen Scseglov. — Mert akkor én már Oroszor­szágban voltam. — Igen, igen. Ez igaz. Na, jól van. Scseglov tekintete Wagner vizslató pillantásával találko­zott. A mérnök m-nAr-ette, hogy elvesztette a játszmát. XI. fejezet RAGADOZOK HARCA Smith borús hangulatban éb­redt Egész éjjel lidérces láto­mások gyötörték. S álmában hánykolódva, mintha valami alaktalan nyirkos súlytól akart volna megszabadulni, amely ránehezedett a mellére és belefojtotta a lélegzetét. Most izzadtan és kimerültén feküdt az ágyon. Smith az utóbbi időben többnyire rosszul érezte ma- idt Látása napról napra gyen­gült, hallása eltompult, étvá­gya rosszabbodott. Sőt figyel­me is egyre szétszórtabb lett, s emlékezete sem volt elég megbízható. Reggelenként kü­lönös levertség vett erőt rajta, minden fölösleges mozgást el­került. Most is kedvetlenül kelt fel. Belenézett a tükörbe tenyeré­vel megsimogatta sűrű, vörö­ses szakállát, aztán csak le­gyintett: minden olyan mind egy! Egy szál pizsamában kiment az erkélyre, és unottan végig­nézett az otromba vasbeton-, épületen, meg a laboratórium mögött húzódó park napsugár­ban fürdő, buja növényzetén. Ma különösen szép reggel volt. De Smith elégedetlenül mor­góit: — Átkozott Malájföld! Tor­kig vagyok vele! Ketten sétáltak a parkban, a szökőkút felé Smith felismer­te őket: az Harwood meg Betsy Knipps. A lány köny- nyedén, szinte táncolva járt és kezében valami világos holmit lóbált, talán a táskáját, vagy egy virágcsokrot. Á szökőkút- nál megálltak. Harwood Betsy- hez hajolt, biztosan megölelte. Smith szuszogva elfordult. Fullasztó irigység, keseríi gyű­lölet szorította össze a torkát. Miért ilyen igazságtalan az élet? Az egyik embernek gyer­mekkorából kezdve minden si­kerül. a másiknak meg foggal- körömmel kell kiharcolnia a boldogságot. A boldogság olyan, mint egy sima gömb: könnyen kicsúszik a kézből... Akkor aztán keresheted, fut­hatsz utána!... (Folytatjuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents