Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-15 / 12. szám

1559. január 15., csütörtök S í P 6 J 8 A G s ^te^Mel&izwe1ke7et|iNk^^ As illetékesek figyelmébe Háztól házig ÓRIÁSI MÉRTÉKBEN MEGNŐTT A MŰTRÁGYA FELHASZNÁLÁS A Megyénk termelőszövetkeze- tei 1957-ben holdanként] át­lagban mindössze 23 kiló mű­trágyát használtak fel. Az el­múlt esztendőben már 118 ki­lóra emelkedett a hoildankénti műtrágya felhasználás. Kétségtelen tény, hogy a műtrágya felhasználás ilyen hallatlan mérvű emelkedése mindenekelőtt a 3004-es kor­mányrendeletnek köszönhető, amely nemcsak lehetővé tet­te. de anyagilag is segítette a több műtrágyát vásárló ter­melőszövetkezeteket. Megyénk termelőszövetkezetei az elmúlt évben egymillió forint ked­vezményben részesültek éppen a műtrágya felhasználás miatt. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKNEK MA TÖBB PÉNZE VAN, MINT BARMIKOR Az elmúlt években nem egy termelőszövetkezet komoly Készpénzhiánnyal küzdött , és gyakran előfordult, hogy hosz- szú ideig nem tudta pénzhez juttatni tagjait; Ez évben az áruértékesítés! tervek teljesítése és a tsz-ek jobb gazdálkodása folytán a szövetkezetek igen jelentős pénzzel rendelkeznek. 1958- ban megyénk termelőszövet­kezeteinek 50 százalékkal több pénzük volt, mint az ezt meg­előző esztendőben. A szövet­kezetek általában időben és megfelelő árban értékesítették áruikat és így pénz dolgában sem volt fennakadás; 1957- ben 7 millió forinttal, most a zárszámadáskor már 10 és fél millió forint készpénzzel ren­delkeztek. SZÁZEZER forint PRÉMIUM Azok a termelőszövetkeze­tek, amelyek terven felül tel­jesítik termelési, értékesítési tervüket, prémiumot tudnak osztani tagjaiknak. Az elmúlt évben az egri Nagy József Tsz jutott' komoly prémium­hoz. Szőlőórtékesítési tervüket túlteljesítve közel százezer fo- ] rint prémiumot kaptak, ame­lyet ki is osztottak a terme­lőszövetkezet tagjai között. A kapott prémium nem kis mér­tékben ösztönzi a tagságot a többtermelésre és a jobb munkára. EGYRE TÖFB TERMELŐ- SZÖVETKEZET FIZET FÖLDJÁRADÉKOT Azokban a termelőszövetke­zetekben, ahol földdel belépő tagok is vannak, földjáradékot fizetnek.. 1958-ban már me­gyénk 57 termelőszövetkeze­tében fizettek földjáradékot, jóval több helyen, mint az előző esztendőben. A múlt év­ben 240 ezer forint készpénzt és 46 ezer forint értékű ter­ményt fizettek ki ilyen címen a földdel belépő tagoknak. Ér­tesüléseink szerint köze! nyolcszáz tag kapott földjára­dékot, ami az egyénileg dol­gozó középparasztok érdeklő­dését több helyen magára vonta. A verpeléti szőlőtermelő szakcsoport egyike a megye legjobban dolgozó szakcso­portjainak. Az elmúlt eszten­dőben igen jelentős közös be­ruházásuk volt a 150 000 forin­tos költséggel felépített, 600 A MELLÉKÜZEMÁGAK IS .10 JÖVEDELMET HOZNAK A TAGSÁGNAK Megyénkben sok termelő- szövetkezet rendelkezik vala­milyen mellék-üzemággal. Szeszfőzde, mészégető, bánya, daráló van a szövetkezetek birtokában, amelyekből szin­tén komoly haszon származik. A megyében tizenöt terme­lőszövetkezetnek van például szeszfőzdéje, ahol nemcsak bérfőzést végeznek, hanem sa­ját termelvényeiket is hasz­nosíthatják pálinka formájá­ban. így az ivádi Dózsa Tsz hullott szilvából, az atkán termelőszövetkezet törkölyből főzött jelentős mennyiségű pá­linkát. hektolitert . befogadó boros­pince. Az idén tovább fejlesz­tik a megkezdett beruházást, ugyancsak közös erőből egy új présházat építenek a pince fölé. Jól érzi magát a termelőszövetkezetben Heves megye legiobb juhásza Marczeli György, Heves me­gye legjobb juhásza, aki már az 50. évében jár, az elmúlt év tavaszán lépett be a poroszlói Rákóczi ' Termelőszövetkezetbe. Ekkor 80 juhot vitt magával a tsz-be, amelyeket saját ma­ga nevelt fel. Az idős juhász sokat gondolkozott, mire elha­tározta, hogy szakít a régi módszerrel és belép a termelő- szövetkezetbe. Azóta viszont igen jól érzi magát. Ma már 300 juhnak a gazdája, és ezt a számot ebben az évben 400-ra akarja növelni. Igen megelége­dett volt a múlt évi zárszám­adás idején is. Belépése óta a zárszámadásig 392 munkaegy­séget írtak a javára, amelyek után 15 mázsa búzát, 7 mázsa árpát, 16 mázsa szénát, 4 mázsa burgonyát és több mint 5000 forint készpénzt kapott. Nem dolgozott egész évet a termelő- szövetkezetben, mégis több volt a jövedelme, mint egyéni korában. (Készéi) — MÁJUS VÉGÉN adják át a hatvani Vörös Hadse­reg útján épülő 34 lakásos kétemeletes lakóházat. A lakóház földszinti helyisé­geiben zenés eszpresszót, boltot is nyitnak. Január 6-án az egri AKÖV Fehér Ágoston egerbaktai la­kosnak darabáruként 400 kg kukoricát szállított. Fehér Agostonék háza az úttól mint­egy 30 méterrel beljebb van. A. gépkocsivezető nem volt hajlandó az udvarra behajtani, hanem az úttest mellé dobál­A gyöngyöspatai lakosok ne­vében Nagy János panaszolja, hogy az újságokat és a postát mindig délután kapják csak meg, mert a 10 órakor induló busszal szállítják. írja Nagy János, hogy reggel 7 órakor Még a karácsonyi ünnepek előtt történt, hogy Tuza István egri lakos elvitte cipőjét talpa- lásra a Széchenyi utcai cipész szövetkezetbe. Január 8-ra ígérték a talpalást, 8-án azt mondták: majd 10-én, később: majd csak 12-én, de ekkor A Mátravidéki Fémművek­ben január 13-án összbizalmi értekezletet tartottak a bizal­miak részvételével. Ezen az ér­ték le a kukoricát: majd be­hordják önnön, ahogy akar­ják. Sár ugyan volt, de meg. volt fagyva, tehát megközelít­hető lett volna az út. A darab­áru szállítási díjat pedig ház­tól házig számítva kell befizet­ni, . tehát szállítani is úgy* kell. is indul egy busz Szűcsibe, az­zal is szállíthatnák és így dél­előtt biztosan kézhez kapnák az újságokat és a napi postát. Ebben kérnek segítséget az il­letékesektől. így oktatták ki: „Ha hétfőre mondtuk, az nem jelenti azt, hogy akkorra kész is lesz, csak azt, hogy akkor hozzá kezdünk a munkához”. A megrendelőt. — úgy gondoljuk — nem a munka megkezdésének idő­pontja érdekli. tekezleten megtárgyalták a.ne­gyedéves tervteljesítés felada­tait és a múlt év gazdasági . eredményeit. Eégi szép idők... NV r()llta(tcLtkíp. cl tmnlizeJÁől — Kicsit gyorsabban, Jean Tél van. Vastag hó borítja az erdőt. A gallyak roskadoznak a súlyos teher alatt és a bükkösben nagyot reccsennek a fák. Az erdő csendes és né­hány percre a Nap is kibújik a szürke fel­hők mögül, beara­nyozva sugarával a fiatal szálast. Itt, a déli verőn, a védett völgykatlan­ban enyhébb az idő és a szél is csak a fák fölött fütyül s a magas csúcson meg­rázza a. fenyők ágait. A jéggé fagyott tű­levelek összekoccan­nak és innen lentről olyan, mintha sok ezer parányi csenge- tyű szólna valahol... A fiatal őz bambán, értetlenül bámulja a fehér világot, mert csak a múlt tavasz- szal született és azt. hitte eddig, hogy örö­kös nyárból áll a vi­lág. Fenni áll a feny­ves szélén, érzi a hi­deget és gyomra ösz- szeszorul az éhségtől. Megindul lefelé. Las­san, óvatosan lépked, s parányi körmei mé­lyen süppednek a hó­ba. Vadcsapásra ér, átugrik egy havas, széltörte gallyon, be­leszagol a levegőbe és csak azután foly­tatja útját a védet­tebb völgykatlan felé. Igen. Itt már tűrhe- tőbb az idő, nem ér úgy a szél sem, de az éh­ség, a kegyetlen kín­zó éhség szinte mar­ja, égeti belül. Meg­áll, hallgatózik és egy fiatal bükkfa alatt vékonyka lábaival kaparni kezdi a ha­vat. Fagyos, megsár- gúlt fűszálakat lel csak a hó alatt. Mo­hón kap utánuk, de a néhány szál fű csak felcsigázza étvágyát. Tovább kapar, — de már nem talál sem­mit. Kis tisztás szé­léhez ér. Felkapja fe­jét, figyel, körülnéz. Valami szokatlan itt, de aztán, hogy nincs semmi nesz, semmi idegen szag, kilép , a tisztásra. Fából össze­ácsolt alkotmányt pillant meg, tele fi- nőm, illatos szénával. A szénát már ismeri, mert a nyáron a vál­tója egy szénaboglya mellett vezetett és akkor csak úgy kí­váncsiságból beleköss tolt. De hol van már a nyár, a zöld fű, a csobogó forrás?... Né* zi egy ideig a szénát, aztán egyre közelebb lép és mohón enni kezd. Érzi, hogy te­lik a gyomra és jól­eső melegség árad szét egész testén. Fe­jét belefúrja mélyen a széna közé, s eszik, egyre csak tovább. Reccsen egy ág. Felfigyel. Máris ug* rani készül, amikor észreveszi a sűrűből lopakodó szarvasbor­jút. Most már ketten lakmároznak. Félóra sem telik, jön egy öreg suta, aztán egy agancsát vesztett, so­vány bika. Estefelé jár, ami­kor végre jóllaknak, és csendben, észre­vétlenül, ahogyan jöttek, el is tűnnek egymásután a sűrű szálasban... Az öreg vadőr el­mosolyodik a közeU magaslesen és rá­gyújt a sokáig nél­külözött pipára... (szalag) közös pincéhez áj présház Összbizalmi értekezlet ŰZ igaz: jobb kérőbb, mini soha Az ígéret szép szó... GYURKÓ GÉZA: * £(/, CL — Mi újság a gyárban? - kérdezte az asszony, miközben levest mert a tányérba. Köves, borostás állát dör­zsölve, éppen a pirosbőrű levest szi­matolta, mint vadászkutya a vad nyomát, a kérdésre azonban felkap­ta a fejét. — Hogy a rossznyavalya szakadjon már arra. a gyárra ... Mit akarsz azzal a mi újsággal? Nem újságszer­kesztőség az? Semmi újság nincs. Érted? Semmi... Ott nem újság van, hanem munka, rogyásig ... — Jól van, na, mit kiabálsz? — hő­költ hátra az asszony és egy kicsit értetlenül nézte nagy darab, kopa­szodó emberét, amint odaejtette ke­zét a tányér mellé és szikrázó szem­mel nézett rá, mintha megsértette volna. — Én se kérdek tőled többet semmit, az egy széf szent! — fordult a tűzhelyhez, megséi-tődve. — Nem kiabálok én - enyhített Köves csakhát mit vagy mindig úgy oda azért a gyárért .. Mi közöd hozzá? — nyomta bele a kanalat a levesbe, de rögtön le is tette. Egy pillanatig nézte a tányért, mintha valami tükör lenne előtte, aztán in­kább csak úgy magának mormogta: — Éppen eléggé torkig vagyok az­zal a gyárral... Éppen eléggé ... — Valami baj volt talán? — feled­kezett meg Kövesné iménti fogadal­máról. — Baj? Mi baj volna? Keressenek még egy olyan maróst, mint én va­gyok ... Nincs... Oda se nézek, ak­kor is tudom, mit csinálok... Az ujjaimba, a kezembe van a munka... Érted? A kezembe! — kezdte szür- csölni a levest. Egy kanál, egy mon­dat ... egy kanál, egy mondat. mái­— Csakhát ezeknek semmi se jó... Ezeknek semmi... Azt mondja Pus­kás, az a ragyásképű, ismered... Azt mondja, hogy én nem törődöm a gyárral... Azt mondja, hogy ideje lenne már, ha ... Ha öntudatom len­ne... — Mid lenne? — kérdezte meg­lepve az asszony. — Öntudatom — tagolta a szót Kö­ves. — Érted? Öntudatom, hogy az nincs nekem és már lehetne... Azt a kutya... — káromkodta el magát, a kanalat lecsapva, mert tán forró volt a leves, de az is lehet, hogy az öntudatot tisztelte meg ekképpen ... — Hogy én mit se törődök a gyár dolgával, hogy tőlem leéghetne az egész üzem, azok meg ott bólogattak rá, hogy bizony úgy van ... Meg is mondtam, hogy tegyenek a gyáruk­ra, mit vannak úgy oda, van még más gyár is ebben az országban ... Meghogy öntudattal még nem vertek be egy szöget se a falba, meg azt is, hogy menjenek az anyjuk kínjába, hagyjanak engem dolgozni. — Na, de hát miért mondták ezt neked, éppen neked? — aggodalmas­kodott az asszony. — Miért? Mit tudom én.. . Azt mondja a Bódj, hogy engem még nem hallott beszélni üzemi gyűlé­sen, szakszervezeti összejövetelen, meg sehol... Mondtam, hogy engem nem is fogsz... Beszéljen, kinek az a kenyere, én marós vagyok és azt csinálom. Jöjjön a pénz, legyen munka, tőlem aztán lejöhet a ma- gasságos ég is, a többi nem érdekel — tolta félre a tányérját Köves, úgy beleriasztotta magát az emlékezés nagy mérgébe. — Ne kiabálj, nem vagyok süket — csitította az asszony. — Hol kiabálok én? Csak beszé­lek ... — Dehogy nem kiabálsz, mikor ordítasz... Ezen aztán szerencsésen összeve­szett az asszonnyal is, még a fiához se szólt, amikor az estefelé hazajött valahonnan, pedig mindig meg szok­ta kérdezni, hol kószált, mit csinált. A gyerek csodálkozva nézett az any­jára, aztán elértette intését és kot- ródott apja közeléből. Nem jó az öreget még jobban felingerelni, mert csuda nehéz és gyors keze van, az egyszer biztos. Már feküdtek, mikor az asszony megszólalt, mintha egy imént abba­hagyott mondatot folytatna. — ... mert egészen biztos, ott is veszekszel mindenkivel... Ahogy öregszel, úgy válsz egyre kibírhatat- lanabbá ... — Hogy én veszekszem? ... Jó ... jó, nem ordítok... Én nem veszek­szem, én dolgozom. Érted? Keresni akarok, amennyit lehet, hogy nektek ne legyen semmi sem szűkiben... A többi meg nem érdekel. . Érted? — vágta magát vissza a párnák közé. Az asszony megrántotta a vállát, az­tán eloltotta a villanyt. Csend borult a szobára. Percek teltek el csak. vagy már órák? — dörömböltek az ablakon. Köves felriadt, meglökte az asz- szonyt. — Hallod? Zörögnek! Az asszony villanyt gyújtott, egy pillanatig fülelt, aztán hogy a dö- römbölés még. erősebb lett, kimá­szott az ágyból, kendőt vett a vál­lára és ablakot nyitott. Az utcáról, mintha öntötték volna, úgy zuhogott be a hideg. Köves nem látta az ar­cát, aki beszélt, csak hangját hallot­ta. Lihegő, ijedt és kicsit bizalmat­lan volt a hang... — Kövesné ... Mondja meg a fér­jének, hogy ég a gyár ... Kigyul­ladt. .. A tűzoltóság már kinn van... De nem bírnak a tűzzel. Mondja meg!... Én rohanok, próbálok se­gíteni valamit... Na, jójcakát! — s a következő pillanatban már csak a futó lábak dobogását lehetett halla­ni, végig az utcán. Mire az asszony becsukta az abla­kot & megfordult, hogy elmondja maga is, mit hallott az imént, Köves már az ágy mellett állt hosszú ga­tyájában, mint valami szellem, és kegyetlen gyorsasággal rángatta ma­gára a székről a ruháját. — Hát te? — kérdezte az asszony a hírtől és a gyors öltözködéstől iz­gatottan. — Látod ... öltözöm ... Hallottam, hogy ég a gyár ... Mert az a sok éjjeliőr is csak azért van, hogy a fizetését felvegye... Meg az őrség, az anyjuk jóistenit... Micsoda ret­tenetes tűz lehet! Ha a raktárba is bekap a láng, akkor ott kő kövön nem marad — magyarázta kapkod­va, szuszogva Köves az asszonynak, s már a konyhában volt, a nagy­kabátot gyüszködte magára nagy igyekezettel. Az asszony csak most ocsúdott fel... — Sehova sem mész! — mondta éles hangon... Eridj vissza, ne lábat- iankodj most itt! — rivalt rá a fiára, aki a szokatlan éjszakai közjátékra kibújt az ágyból és ott állt a konyha közepén csodálkozó szemmel és me­zítláb. Sehova sem mész... Hallod? — fogta meg a férje karját. — Ugyan, eridj már! — horkant fel Köves, de az asszony nem enge­dett. — Itt maradsz... Az nem a te dol­god... Valami baj ér, te édes jó iste­nem... Hát rettenetes tűz lehet, ahol egy gyár ég... Hadd égjen... Van más gyár is még ebben az országban... El­oltják nélküled is... Itt maradsz.« — Eridj a fenébe, ne sápítozz! —• kapta el a méreg Kövest, kiszakította magát az asszony kezei közül és a kö­vetkező pillanatban már vágtatott is végig az utcán a városvégi gyár felé. Mint valami rongy... éppen mint valami rongy — morfondírozott ma­gában loholás közben. — Egyszerűen kigyullad. Ki hallott még ilyet. Vala­ki meggyujtotta. Aljas gazember. Volt szíve a disznónak egy ilyen szép üzemet csak úgy felgyújtani. Fel ké­ne akasztani az ilyet. Csak megtalál­ják. Én tenném a kötelet a nyakába a bitangnak. Egy ilyen szép gyárat. Hajaj. bizony húsz éve már, hogy itt dolgozom. De elszaladt a húsz eszten­dő. Öregszem, hiába, öregszem. Én is, meg a gyár is. Milyen szép lett tény­leg. Ha most jönnék vissza valahon­nan, évek múltán, bizisten nem is-» mernék rá... Nem bizony, hogy azt a magasságost. hisz tán’ már csafe üszők, meg korom az egész... A gyár környéke néma és csendes és kihalt volt. Megtorpant. Az ismeri: falak, a falakon a bordázott üvegű ablakszemek egykedvű hidegséggel szemlélték az éjszaka sötétjét. Elő­húzta óráját: Három óra... még há­rom a műszakig. A gyár áll. sehol egy ember, sehol tűz, izgalom, pusz- tulás. Emlékeinek húszesztendős épülete o!van volt most előtte az éj­szakában; mint a biztonság, a sért­hetetlenség és az öröklét tökéletes szimbóluma... — No hálisten, csak becsaptak... — sóhajtott fel megelégedetten. Aztán elfutotta a méreg. — Na, de a belit kitaposom a disznónál!, aki ezt a’iá-, tékot csinálta velem... Megfordult és lassú léptekkel megindult hazafelé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents