Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-09 / 7. szám
1959. január 9., péntek NBPOJSAG * Lehetőség és valóság 1955-BEN ALAKULT meg a káli Vörös Hajnal Termelő- szövetkezet. Egy esztendővel később, az ellenforradalom erősen próbára tette a fiatal szövetkezetei, de a tagság — noha számban erősen megfogyatkozott, — mégiscsak együtt maradt. Ma a 130 hold földön 25 tag gazdálkodik, s 14 holdnyi legelőt bérelnek a legeltetési bizottságtól. Az esztendő végén 35 forintot ért egy munkaegység, s 600 ezer forintra rúg a közös vagyon. Adósságuk 123 ezer forint. A hároméves eredményt vizsgálva, bizony meg kell állapítani, hogy a szövetkezet egy helyben topog, csak nehezen jutnak ötről a hatra. Tudják és látják ezt ők is, hiszen ide is elérkezik a milliomos szövetkezetek híre. Ök pedig csak nehezen jutnak előbbre a megkezdett úton. Hogy miért A válasz erre nem egyszerű, sokrétű, bonyolult dologról van szó, amiben nehéz eligazodni, tisztán látni. December utolsó napjaiban lemondott a régi vezetőség, a tagság újat választott, hároméves működésük alatt már vagy negyedszer. Uj, megbízott elnök végzi a munkát, új a könyvelő is, akinek elég nehéz a dolga, mert a régi könyvelő munkája hiányos, rendetlen volt. Részint a könyvelésből, részint az illetékesek szavaiból az is megállapítható, hogy a régi vezetőségek számos olyan hibát követtek el, amely még ma is károsan érezteti hatását. 1957-ben például úgy vásároltak Zetort, hoigy eladták az állatállományt. A Zetorra ráfizetett a tagság, rájöttek, hogy sokkal olcsóbb lett volna a gépállomással dolgoztatni, mint saját Zetorral. Az igazsághoz tartozik, hogy az embereket a jó- szándék vezette a vásárlásnál, ugyanis sóderbányájükből maguk akarták szállítani a sódert. A jószáiidék azonban kellő szakértelem és okos előrelátás hiányában kevésnek bizonyult. Nem lett kincsesbánya a sóder bánya sem. Annak ellenére, ho-gy 4—5 ember munkáját állandóan lekötötte, — időnként többét is — a zárszámadáskor kiderült, hogy ráfizettek a vélt aranybányára, ami miatt elhanyagolták a földeket is. a kAli vörös hajnal tagjai túlbecsülték erejüket; s sajnos beigazolódott a közmondás: aki sokat markol, keveset fog. Nagyon hiányzik a szövetkezetből a szakértelem. Mert lett volna igazi aranybányájuk is, egy héthcldás bolgárkertészet. A kert nagy részét azonban — hat holdat — tavaszi búzával vetettek be, s csak egy holdon termeltek paprikát, paradicsomot. Nem csoda így, ha sovány lett a kertészet bevétele. Bajok voltak a munkafegyelemmel is. Elismerés és megbecsülés illeti azokat a tagokat, mint Kockán ics Mihály, aki 425 munkaegységet teljesített, vagy Dávid Istvánt, aki évközben lépett be, mégis 248 munkaegységet szerzett. De rajtuk és társaikon kívül sajnos szép számmal akadnak olyanok, akik mindössze 80—100 munkaegységet szereztek egy év alatt, de olyan is akadt, aki 5 munkaegységgel „dicsekedhet.“ Miattuk kellett a katonák segítségét kérni, hogy a szövetkezet burgonyáját időben fel szedjék, mert az egyébként is munkaerőhiánnyal küszködő szövetkezetnek teljesen körmére égett a dolog. Van baj és hiba, természetes, hogy felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Mi a teendő? Az a hír járja, hogy a Hazafias Népfront elnöke, Nagy Károly, 12 középparaszt társával együtt belépne a szövetkezetbe. Hozzák magukkal a földet, felszerelést, s ami nem lebecsülendő, a nagy szaktudást is. A szövetkezetieknek igaz barátsággal kellene fogadni ezeket az új belépőket, s közösen biztosítani, hogy a szövetkezet vezetésében helyet kapjanak a tapasztalt középparasztok is. Mert azt látnia kell a szövetkezet minden tagjának, hogy számbelileg és gazdasági téren egyaránt fejlődni kell, s csak káros lehet a szövetkezet fejlődésére az itt-ott hangoztatott vélemény, hogy nem kellenek új tagok. Az igazság az, hogy kell, ezért volna ajánlatos szót érteni a belépés gondolatával foglalkozó középparasztokkal. HA A TERMELŐSZÖVETKEZET számszerűen gyarapszik, lesz erő a csakugyan kincsesbányát jelentő kertészet fejlesztéséhez, s ez nagymértékben növelné a szövetkezet jövedelmét. Ugyancsak ez kell az állattenyésztés fejlesztéséhez is. Ennek fontosságára ugyan már ráébredtek maguk a régi tagok is. Állattenyésztés nélkül nem fejlődhet tovább a szövetkezet növény- termesztése sem. A szövetkezet számszerű és gazdasági fejlesztése szükségessé tenné a tapasztalt gazdák mellett egy agronómus alkalmazását is, aki a szakmai segítséget biztosítaná a szövetkezetben, és segítené feltárni azokat a lehetőségeket, amik ebben az igen jó adottságokkal rendelkező szövetkezetben megvannak. (Hiszen van lehetőségük kertészkedésre, homoki szőlőtermelésre, állattenyésztésre.) De mindezeken túlmenően talán elsősorban az lenne fontos, hogy a tagok egysége megerősödjék, s következetesen védelmeznék álláspontjukat. Mert sajnos nem egy esetben előfordul, hogy szinte egyik napról a másikra változtatják meg elhatározásaikat/ Gondolják tehát meg jól, hogy kiket választanak a szövetkezet élére, de ha egyszer eldöntötték, segítsék is következetesen az új vezetőket. A HIBÄK. AZ IGAZSÁG nyílt feltárása, közös megvitatása lenne az egyik legnagyobb segítség a községi és járási tanács és pártszervek részéről is. Mert a szövetkezet előtt álló lehetőség sokkal nagyobb és tágasabb, mint amilyen ma a valóság. Szalav István Az illetékesek figyelmébe ötvennégy esztendeje lakom Egerben, a hosszú Verő- szala utcában, amelynek legfőbb ismertetőjele a sártenger. Egyszerűen olyan botrányosan elhanyagolt állapotban van a városnak ez a „rövidke” utcája — házszámozása egyik oldalon a 150-et, másikon a 250-et is eléri, sőt meghaladja —, hogy az nemigen van meg másutt a városban. Minthogy az itteni pincék egy részét a MEZÖ- KER használja, meglehetősen nagy az autóforgalom. Az utca olyan keskeny, hogy gyalogjárója szinte nincs is. A nyakig érő sárban közlekedő teherautók beverik, betapasztják a házak falát — a járókelőkről nem is beszélve. A hosszú utca sok dolgozója szeretne kerékpárjával munkahelyére járni és haza. Ez egyszerűen lehetetlen. A közvilágítás is hiányos. A mérhetetlen sár miatt a gyalogosan közlekedők ruhája és cipője hamar tönkremegy. A hosszú utca sok-sok lakója nevében kérem az ille- \ t ékeseket, hogy orvosolják jogos panaszunkat és kérésünket, amelynek még az idei orvoslása igazán boldog és emlékezetes esztendővé tenné számunkra az 1959-es évet. NAGY ISTVÁN, Verőszala utca 145. sz. alatti lakos. Ünnepség a bodonyi nőtanács megalakulásának 12. évfordulója alkalmából A bodonyi nőtanács megalakulásának 12. évfordulója alkalmával kedden délután ünnepélyt rendeztek. Az ünnepélyen megjelentek a régi MNDSZ-asszonyok és a mozgalomba újonnan bekapcsoló- dók is. A nőtanács vezetője tartott egy rövid tájékoztatót, amely felölelte a 12 év alatt végzett munkát, majd kezdetét vette az ünnepi vacsora, amelyen mintegy 60 jól dolgozó asszonyt vendégeltek meg. Vacsora után tánc volt, amelyen a 25 évesek mellett még a 60 éves idős asszonyok is táncra perdültek. A továbbiakban sem volt hiány a hangulatkeltőkben, hisz közismert dolog, hogy a bodonyi asszonyok vígkedélyűek és szeretnek táncolni. A további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánunk. Bállá Sándorné, a JNT titkára. Nyilvánítsák műemlékké a lira eh er-húsát „Nagyok Eger múltjából” c. cikkeket figyelmesen olvastam s a cikk írójának (f. a.) barátomnak, az általános műveltséget szolgáló rövid, világos, történelmi összefoglalóinak elismeréssel adózom. A cikkben említett Kracker lakóházzal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot felvetni: Kracker János Lukács, bár nem volt Eger szülötte, de mint utána nagyon sokan, megszerette e város történelmet lehelő ódon házait, az itt lakók sajátosságos lelkiségét, s itt telepedett le. A magam és több barátom javaslatát tolmácsolom, hogy az illetékesek nyilvánítsák , a „mester” piost szerényen meghúzódó házát műemlékké és restaurálják az 1800-as tűzvész előttinek megfelelően. Ügy vélem, ezzel nemcsak Kracker János Lukácsnak, a mesternek és korának, de Eger város történelmi múltjának is tartozunk. Dr. Kuncz Gyula. Legjobb újítók — legjobb újítások — a Hatvani Konzervgyárban llekordot ért el az idegenforgalom a múlt évben Egerben Egerben 1952-ben ünnepelték a vár ostromának négyszázéves évfordulóját. A jubileumi év. alkalmával 131 000 látogató kereste fel a várost, amire még nem volt példa az előző években. 1958-ban azonban újabb rekordot ért el a látogatók száma. A most elkészült összesítés szerint a múlt esztendőben 230 000 vendég fordult meg Egerben, köztük ezer szovjet, 300 lengyel, 250 német és mintegy száz angol gyönyörködött a város nevezetességeiben és környékében. A Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal tájékoztatása szerint ebben az évben kétszer annyi külföldi látogat el a városba, mint az elmúlt évben. Igen nagy forgalmat bonyolított le a nyolc hónappal ezelőtt megnyitott egri diákszálló is. E rövid idő alatt 18 116 általános és középiskolás diák vette igénybe az új szállót, amely nagyban elősegítette a KISZ által szervezett kirándulások: és tanulmányi látogatások lebonyolítását. (Készéi) Gazdag program a Heves megyei Hazafias népfront-bizottságok ez évi terveiben A Heves megyei Hazafias Népíront-br íttságok tagjai még az elmúlt év végén elkészítették ez évi munkaterveiket. A tervben jelentős helyet foglal el a pártonkívüli lakosság politikai felvilágosítása. Ennek érdekében az év első •hetében száz községiben tartottak politikai előadásokat, amelyeken több mint háromezren vettek részt. Ezeken az előadásokon megbeszélik az aktuális bel- és külpolitikai eseményeket is. A közeli hetekben, ugyancsak a Hazafias Népfront-bizottságok, s nemrégen megválasztott tanácstagok részére 4—5 napos tanfolyamokat szerveznek, amelyeken a tanácstagok jogait és kötelességeit ismerik majd meg a hallgatók. Ezenkívül már megkezdték az előkészületeket a közelgő magyar—szovjet barátsági hónap lebonyolítására. A hónap keretében filmhetei, technikai és mezőgazdasági napokat tartanak, amelyeken a Szovjetunió életét, gazdasági eredményeit ismertetik. Terveket készítettek arra vonatkozóan, miképpen segítik elő a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ezen a téren termelőszövetkezeti látogaJ fisakat szerveznek, és népszerű sítik a legjobb termelőszövetkezetek eredményeit, a tagság gondtalan életét. Mindazokon a helyeken, ahol még nincs meg a meze gazdasági termelőszövetkezet megalakulásának a feltétele, ott elősegítik, hogy különböző szakcsoportok alakuljanak. A Heves megyei Hazafias Népfront-bizottságok malmost megkezdték a felkészülést a világméretekben kibontakozott 1. ékemozgá om- tízéves évfordulójának a megünneplésére is, amikor béke- nagygyűléseket, és egyéb rendezvényeket fognak tartani. (Készéi) AZ ÉVRE MÉG fiatal Hatvani Konzervgyárban a legkiválóbb újítók után érdeklődtünk. A januári latyakban a gyár udvarán sürgő-forgó emberek kalauzolásával nagy nehezen lehetett rátalálni Veres Jánosra, a konzervgyár újítási felelősére. Az ő kezében gyűlnek össze a gyár munkásainak ésszerűsítő, munkát könnyítő újításai. Mi a véleménye az újítómozgalomról? — A fejlődésben csak azok a gyárak tudnak előrehaladni, ahol az újítási mozgalom nincs fékezve és a dolgozók életrevaló gondolatait megvalósítják az üzemekben. Az újitási mozgalom csak akkor tölti be hivatását, ha a munkások valóban magukénak tekintik a gyárat az üzemüket, Nálunk, a konzervgyárban, igen lelkes újítógárda alakult ki ' az évek folyamán. Az ő munkájuk is hozzájárul az egyre korszerűsődőbb, fejlő-- dőbb gyár feladatainak megoldásához. Ezt mondta az újítási felelős, de vajon, hogy vélekednek maguk az újító munkások? Katona József litografáló mester újításáról a többiek mondják el észrevételeiket. A litografáló gépen végzett újításával a kisméretű tábláról nem 44 darab konzervdoboz palástot, hanem 48 da(W^/VWWWWWW\/WWWWWVWVWvVWWVWWWWWWVWVW\W/'/W/WVWWWVWWWWWWVW\) . A napokban — eleget téve velem- született tisztálkodási hajlamomnak — elmentem az egri gyógyfürdőbe. Kerékpárral. Kerékpáromat — bár szabálytalanul — nem zártam le, bízván a járókelőkben, akik méltányolni tudják gz irántuk való bizalmat. Csalódtam bennük. Jegyet váltottam, levetkőztem és pár perc múlva már a zuhany alatt voltam. A fürdőben a szokott ..csendélet” folyt: gyerekek fogót játszottak, mire kijött az úszómester ée kiabálni keidett. Néhány öregúr a „csendet kérünk” tábla árnyékában vitatkozott hangosan. A fürdőnek persze rossz az akusztikája... Végre megelégeltem a fürdést és bementem a pihenőbe. A LAKAT Itt a személyzet és néhány vendég vitatkozott Eger labdarúgó esélyeiről. Közben halk mormolás hallatszott: az aludni- vágyók átkozódtak. Túlestem ezen is, megszáradtam és felöltöztem. Az előcsarnokban megittam egy szörpöt és a pénztárosnőnek nagyot köszönve, elhagytam a fürdőt. Mit sem sejtve kerékpáromhoz mentem. Ekkor ért a fenti csalódás: kerékpárom ugyanis le volt lakatolva. Az első lánckeréken és láncon egy hatalmas TUTO lakat éktelenkedett. Még egyszer megnéztem a kerékpárt, semmi kétség, ez az enyém. Négy lehetőség cikázott át rajtam. Az első: a lakat tulajdonosa szórakozottságból az én kerékpáromat zárta le a sajátja helyett. Ezt kénytelen voltam elvetni, mert a fürdő előtt egyedül az én kerékpárom szomorkodott. A második: az illető tréfált. Nagyon vaskos, sőt (a lakatot jobban megnézve) acélos tréfa volt. De nem! A lakat legalább 15 forintot ér és 15 forint egy tréfáért?!... A harmadik: A tulaj megunta a lakatot és ahelyett, hogy elhajította volna, rátette a kerékpáromra, Ez viszont nem valószínű. A negyediket a pesszimizmus és a bűnös rosszhiszeműség juttatta eszembe: A „tettes” el akarta lopni kerékpáromat, míg én a lakat lefe- szitéséhez szükséges szerszámokért megyek. Ezt viszont megcsinálhatta volna lakat nélkül is. A kerékpárt nagy- nehezen hazatoltam. Hazafelé így morfondíroztam: Más kerékpárját ellopják, az enyémet megvédik a tolvajoktól, mellesleg tőlem, a tulajdonostól is. Otthon levertem a lakatot és felállítottam az egyenleget. Én: idegeskedtem, a kerékpárt vagy két kilométeren tolni kellett, tiszta kezemet összeolajoztam... Es talán még köszönettel iá tartozom. Ö: Odalett 15—20 forintja? Ki járt jobban? Utóirat: a lakat földi maradványait tulajdonosa kellő igazolás után átveheti — a MÉH-nél. SIBEI,KA GYÖRGY általános iskolai VIII. oszt. tanuló, Felnémet. rabot tudnak kivágni. Ez a különbség 115 ezer forint anyagmegtakarítást eredményezett. TEKINTETTEL arra, hogy Hatvanban kezdték meg az országban elsőnek az automatikus paradicsomtöltést, zárást és sterilizálást, ez • a munka automatagépsorokat kívánt, mert csak ezek a gépek tudnak megbízható, jó konzervet csinálni. Az újítók közreműködésével sikerült megoldani- ok a gyár másik készítményének, a borsókonzervnek a gyártását is. A borsó beérkezésétől kezdve a zárásig automatizálni tudták a gyártást. Az új gépeken még mindig sok módosítást tudnak elvégezni az újítók, ha törődnek a munkájukkal. A műszald vezetők közül sokan példamutatóan dolgoznak az újítási mozgalomért. Galambos Attila, a főzeléküzem művezetője az üvegzáró gép fejét alakította át, mert a hazai gépek zárás közben törték az üveget. Rú- gós görgőt iktatott be, s ezzel minimálisra csökkentette az üvegtörést, A megtakarítás 57 ezer forint, s Galambos Attila 1300 forintot kapott érte. A legjelentősebb újítás, ami 3234 forintot hozott Oszter Miklósnak, a folyamatos borsóhűtés megoldása volt. Külön gépet szerkesztett erre a célra, s ezzel megoldotta az automatasor zavartalan működését. Az újításoknak a közvetlen forintot hozó eredményein kívül még az a haszna is megvan, hogy az elfekvő anyagokat építik be, csinálnak belőle hasznosan dolgozó új gépeket. Vörös Sándor a dobozüzemben új gépet szerkesztett eldobált anyagokból. Az üveggyűrű csípőgép 8500 forint megtakarítást eredményezett a gyárnak, s a kölcsönösség alapján 652 forintot az újítónak. A Hatvani Konzervgyár munkásai szívügyüknek tekintik, hogy a gyáruk teljesítse a napi tervét. Az újítások nagy száma is erre enged következtetni. Dicséretre méltó äz a törekvés, hogy olyan munkások, akik nem a gyár gépei mellett dolgoznak, azok is igyekeznek hasznosítható | javaslatokkal segíteni a gyár termelésének alakulását. Ezek közé az emberek közé tartozik Böőr Ferenc térmester is. MUNKÄJA végzése közben látta, hogy a Szovjetunióból érkező lemezeket igen erős deszkákkal zárják el, amelyeket a felbontás után összeraknak ugyan, de semmire sem használják fel. Gondolt egyet, s megpróbált a deszkákból összebarkácsolni egy ládát. Hogy mennyire volt eredményes a munkája, azt az is bizonyítja, hogy most már a termelőknél levő begyűjtési ládák nagy része ezekből a deszkákból készült. Böőr Ferenc újítási javaslata 17 ezer forinttal csökkentette a gyár önköltségét, és a gyár vezetői 1189 forinttal jutalmazták. Az 1958-as év bővelkedett újításokban a Hatvani Konzervgyárban. Az összesített eredményeket számolgatva, jelentős az az összeg, amelyet az újítások hoztak. A 80 újítás közül 27 tapasztalatcserére* kipróbálásra érkezett a budapesti, kecskeméti és nagykőrösi konzervgyárból. A konzervgyár újítóitól 21 újítást alkalmaztak az elmúlt évben. Az előkalkuláció alapján ezek az újítások három- négyszázezer forint megtakarítást jelentettek a gyárnak. Azok a munkások, akik a munkájukon kívül még azzal is törődnek, hogy miként lehetne jobban, könnyebben, többet termelni, kétszeresen jól járnak. Magasabb lett a keresetük, mert újítási díjat is kaptak. 1958-ban 6728 forintot fizettek ki az újítóknak. Ezek a munkások örülnek annak, ha újításaik eredményeként könnyebben végzik munkájukat társaik is. és ha van olyan újítás, amelyet nem fogadnak el, sértődöttség miatt nem hagyják abba az újítási munkát. S HOGY EZ továbbra is így legyen, szükséges, hogy a Hatvani Konzervgyár műszaki vezetői, még jobban, odaadób- ban foglalkozzanak az újító munkásokkal, mert a terv teljesítésének egyik biztosítéka, ha az újítások segítik őket az új évben is. Kovács János Növekszik az állatállomány a tsz-ekben Az 1958-as esztendőben a termelőszövetkezetek jóval nagyobb mennyiségű húst és zsírt adtak a fogyasztóknak, mint az előző esztendőkben. Különösen a szarvasmarhahizlalás növekedett. 1958-ban 957 hízómarhát és 3557 hízott sertést adtak el a szövetkezetek. A fejlődés arányát legjobban mutatja az, hogy míg tavaly a szövetkezeteknél 10f> hold szántóra 0,7 hízómarha és 3 hízottsertés jutott, addig az idén ICO holdra 4,6 hízómarha és 13 hízósertés jut.
