Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 6. szám

1959. január 8., csütörtök NÉPÜJSAG I Szülők és az iskola Á tanterem gyermekmére­tekre szabott padjaiban fel­nőttek szoronganak. A tanári asztal mellett most nem mér­tani ábrák területének kiszá­mításáról beszél a tanár, ha­nem a gyermekek tanulmányi eredményeiről, magaviseleté­ről. -Szülői értekezlet van... Kedves családi otthon. Az asztal mellett a szülő és a pe­dagógus beszélgetnek. A tanár az otthon légköréből igyekszik következtetni a gyermek jó vagy rossz magaviseletének indító okaira. Családlátoga­tás... Üjra az iskola. 20—25 szülő megbeszélést tart, napirenden az osztályok tisztasága, csino­sítása, — hiszen a gyermek második otthonáról van szó, — apró beruházások előteremté­se. Tanácskozik a szülői mun­kaközösség... Szülői értekezlet, munkakö­zösség, családlátogatások, mind egy-egy erős és eltéphetetlen szál az iskola és az otthon, a gyermekeket nevelő szülő és pedagógus között. Ezernyi ilyen eltéphetetlen szál szövő­dött már közöttük, erősek is e szálak — de még mindig nem elegendők. Ahhoz, hogy a ma még iskolapadban ülő nemze­déket becsületes, bátor, jelle- mes emberekké neveljük, még szorosabbá kell tenni a szülők és az iskola kapcsolatát. És ez nem csupán a nevelőtestületen múlik. Ma már egyre inkább a szülőkön, mert az iskolák megtették az első lépéseket. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja az iskolákban meg­rendezett szülői értekezletek, a neveléssel foglalkozó előadá­sok nagy száma, melyekre alaposan felkészülnek minden esetben a pedagógusok. Átgon­dolják, milyen problémákról tájékoztassák a szülőket, a gyermekek érdekében. Az ala­pos felkészülések után eljön az értekezlet ideje, s a szülők­nek legjobb esetben is csak 50- 60 százaléka jelenik meg. Rendszerint épp azok marad­nak otthon, akik gyermekével a legtöbb baj van. Az első további lépés a szü­lők és az iskola kapcsolatának megjavításában tehát ebből következik: felszámolni a szü­lők elég nagy tömegében meg­levő közömbösséget. Azt a helytelen elvet: törődjék a gyerekkel az iskolában a taní­tó, majd én megteszem itthon azt, amit jónak látok. Az ilyen elvet vallók megfeledkeznek arról, hogy csak közös mun­kával lehet a nevelésben jó eredményeket elérni. A szülő­nek joga, kötelessége is, hogy megbeszélje a pedagógussal észrevételeit, összeegyeztesse nevelési elveit. Összehangolni az iskola és az otthon nevelését, nagyon fon­tos feladat. Alapja annak, hogy a gyermek őszinte, egye­nes legyen, mert sokszor apró­nak tűnő dolgokkal kezdődik egy ember jellemének kisiklá­sa. Engedély mozi látogatására, amikor a pedagógus kifejezet­ten megtiltotta, lebecsülő szó arról, aki a nap felét a gyer­mek tanításával töltötte, mind­mind az iskola tekintélyét rombolja a gyermek előtt, noha a szülők egyik feladata lenne a tekintély növelése. Súlyos probléma nálunk az iskola és a családi nevelés vi­lágnézeti különbsége. Vasárnap délelőtt van. Az édesanya templomba indul, s viszi magával iskoláskorú gyermekét. A gyermek, aki tegnap a fizika, vagy termé­szettan órán marxista szellemű magyarázatból ismerte meg a különböző természeti törvé­nyeket, az ember, a föld kelet­kezését, ma templomba megy, ahol pontosan ellenkező világ­nézeti'talajon állva magyaráz­zák a különböző természeti és társadalmi jelenségeket. Már maga ez is zavarja a gyerme­ket, s mindezt még súlyosbít­ja az „okoskodó” szülő, aki templom után megjegyzi: az iskolában nem kell megmon­dani, hogy templomban vol­tál!’* A gyermek nem tudja, ki­nek van igaza. A szülők előtt rejtegeti mindazt, amit az is­kolában felismert, az iskolá­ban titkolja a templomba já­rást. A két véglet között hány­kolódva elveszti biztonságérze­tét, cinikussá válik, s a szülő — aki részben előidézte ezt a folyamatot — megdöbbenve ébred egy nap arra, hogy gyermeke már nem őszinte hozzá és semmit a világon nem tart tiszteletben. De talán so­ha sem gondol ilyenkor arra: mindez elkerülhető, ha jobban ismeri az iskola életét, nevelé­si módszereit. Ügy gondolom, talán egy kicsit sötét is e kép. De sajnos, sok igazság van benne. Nagyon sok szülőnek kellene megszívlelnie, hogy nem lehet a gyermekeket két­féle világnézet alapján állva nevelni. Ez csak károsan hat­hat ki jellemére. Az otthoni nevelés is nagy befolyással van a gyermeki jellem alakulására, az iskolai is. A gyermek érdeke tehát, hogy összeegyeztessék a ket­tőt, hogy a szülők gyakrabban járjanak el az iskolába. A gyermeket épooly jól ismerő pedagógussal folytatott beszél­getés soha sem lesz felesleges időtöltés', hiszen a végcél — hazafias, becsületes emberek nevelése — csak közös erőfe­szítéssel oldható meg. Azzal, ha mind szorosabbá válik az iskola és az otthon, a szülők és a pedagógusok kapcsolata. Deák Rózsi Verseny pályázati felhívás Az MSZMP megyei bizottsá­ga, a megyei tanács v. b. mű­velődésügyi osztálya, a Haza­fias Népfront megyei titkársá­ga, a KISZ megyebizottsága a Tanácsköztársaság évforduló­jára „Heves megye a Tanács­köztársaság idején” címmel könyvet ad ki. A szerkesztő bizottság ; könyv fedőlapjának megoldó sára versenypályázatot hirdet. A pályázaton bárki részt vehet. A fedőlap-tervezet 30x20 cm-es nagyságban, teljesen ki­dolgozva, jeligésen nyújtandó be 1959. január 20-ig a megyei tanács v.- b. művelődésügyi osztályára; A nyertes fedőlap-tervezet tiszteletdíja 500 forint. Hizlalás — vám keresel bői A megyében több termelő- szövetkezet rendelkezik saját darálóval. Ezek a termelőszö­vetkezetek nemcsak saját ré­szükre, de az egyénileg dolgo­zó parasztoknak is végeznek darálást. A darálóval rendel­kező termelőszövetkezetek az elmúlt évben 85 vagon vám­keresményre tettek szert, ami azt jelenti, hogy csupán a vámkeresményből közel két­ezer sertést tudtak meghizlal­ni. fl sok helyet foglaló, célszerűtlen „komplett" szobaberendezések helyett korszerű, szép és könnyű bútordarabok Tizennyolcféle új bútor­típus tervezését tűzi ki fel­adatul az Építésügyi Miniszté­rium, az Iparművészeti Tanács és a Könnyűipari Miniszté­rium közösen hirdetett tervpá­lyázata, amelyről röviden már hírt adott a sajtó. Feltűnő, hogy a tizennyolcféle bútor­darab között nincs ruhásszek­rény. Az oka az, hogy az öt­éves terv korszerű új lakásai­ba nem lesz szükség ilyen nagy, nehezen mozgatható bú­tordarabra, mert a ruhásszek­rényt minden lakásba beépí­tik. A pályázat többi feltétele is azt mutatja, hogy a jövő lakásának bútorzata lényege­sen átalakul, kisebb helyen el­fér, célszerűbb és szebb lesz, mint a kispolgári megszokás által fejlődésében gátolt bútor- gyártás nehézkes, sok helyet foglaló, célszerűtlen, úgyneve­zett „komplett” szobaberende­zései. A pályázat célja általá­ban a lakás különböző rendel­tetését, a benne élők tényleges használati igényét legjobban szolgáló, a kisebb alapterület­tel épülő szobákhoz igazodó, korszerű, ízléses és gazdaságos új bútortípusok tervezése. A régimódi, sokdarabos „garni­túrák” helyett olyan bútoregy­ségeket kívánnak kialakítani, amelyek darabonként, fokoza­tosan beszerezve, minden te­kintetben kielégítik a család igényét és ízléses csoportosí­tásban tetszetőssé teszik a la­kást. Üj még a most meghirdetett pályázaton, hogy két részből áll. Az első részben bírálják el a benyújtott pályaterveket. A bírálat eredményét 1959. áp­rilis 30-ig hirdetik ki, amikor a pályadíjaknak a felét is kifi­zetik. A pályázat második részé­ben a díjnyertes tervek alap­ján kell készíteni a bútorok mintapéldányait. A mintapél­dányokat használhatósági, cél­szerűségi és szépészeti szem­pontból 1959. október 31-ig még egyszer elbírálják és a pályadíjakat, amelynek össze­ge 140 000 forint, csak ezután fizetik ki teljes egészében. A mintapéldányokat 1959. őszén az Építésügyi Miniszté­rium városligeti kiállítási csar­nokában társadalmi megbírá- lásra a közönségnek is bemu­tatják. (MTI) Felnőtt diákok között Államunk évente milliókat fordít a közoktatásra, mert ér­deke, hogy művelt, középisko­lát, egyetemet végzett dolgo­zók kerüljenek felelős beosz-’ tásba, hogy munkájukat a ma­gasabb követelményeknek megfelelően hibátlanul végez­hessék. Államunk nem feledkezik meg azokról sem, akik a fel- szabadulás előtt nem végezhet­ték el a középiskolát, hanem lehetővé teszi számukra, hogy munkaidő után, esti iskolák­ban pótolhassák . önhibájukon kívüli mulasztásukat. Tetemes összeget fordítunk a dolgozók iskoláztatására is. A napokban ellátogattunk az egri Alpári Gyula Közgazda- sági Technikumba, hogy ér­deklődjünk a dolgozók iskolá­jába járók tanulmányi ered­ményéről és munkájáról. A III. osztályba, Lökös Ist­ván tanár osztályába nyitot­Koinán —magyar földgázvezeték 1958. december 18-án Csengéméi összekötötték annak az összesen 365 km hosszú földgázvezetéknek a két szakaszát, amely T iszapalkony át a romániai sármási gázmezővel kap­csolja össze. A gázvezeték magyarországi szakasza 135 km, romániai szakasza 230 km hosszú. A román földgáz a Szovjetunió segítségével Tiszapalkonyán épülő Tiszavidéki Vegyiművek nyersanyaga lesz. A Vegyiművek építkezésének befejezéséig a földgáz egy részét a Tiszapalkonyai Hőerő­műben égetik el áramfejlesztés céljából, barnaszén helyett, másik részét a miskolc — diós­győri Lenin Kohászati Mű­vekben martin­acél gyártására használják fel, ahová a gáz a Tiszapalkonya és Miskolc kö­zött lefektetett 35 km hosszú külön csőrend­szeren keresz­tül érkezik. ®St;H *Jj 1 * / SZOVJETUNIÓ , ___rv ar R OMANIA \isi( akarna szökni, ott akarná hagyni az utca szédítő forga­tagában. De kisfiam... ez a bácsi együtt dolgozik anyu­val, most mit fog mondani ró­lad, meg rólam, hogy ilyen durva fiam van :.. Péter megrántotta a vállát és csak ennyit mondott ki­csit hősködve.. < — Nem baj {. én megvé- delek. Elmesélte ezt az esetet is a legutóbb, ott a cukrászdá­ban és erőltetett könnyedség­gel még hozzátette: — Jaj, Béla, mit kapok én most otthon az anyásomtól, meg a fiamtól! A férfi el-komorodott egy pillanatra. — Nem, hót ez így nem mehet tovább..! Bujkálunk, mint valami bűnözők. Kedves­ke, maga meg fél a saját gye­rekétől ... Elmegyek maguk­hoz, megismerkedem a srác­cal, meg az anyósával, s meg­kérem a kezét... Hisz ha él­nének a szülei — tette hozzá sóhajtva. Rémülten tiltakozott. Most ne. Még ne. Majd legközelebb. Telefonáljon a hivatalba, meg­mondja, hol találkoznak, s akkor megbeszélik ezt az egész dolgot, — és megszorí­totta a férfi karját, amely ott feküdt mellette az aszta­lon, hozzásimulva, erősen, iz­mosán, védőn. Ma délelőtt te­lefonált! Most menne, rohanna akis cukrászdába, hogy találkozzék tunk be. Fiatalabbak s időseb­bek ülnek a padokban, s ki tudja, délelőtt nem a fia-e, vagy a lánya ül azon a helyen, ahol most az édesapa, vagy az édesanya fogja munkától ér­des kézzel, egész napi fáradsá­gos munka után a tollat és írja ugyanazt, amit délelőtt talán a gyermeke írt. Nem szégyen az, ha valaki idős fejjel igyek­szik pótolni, amit az elmúlt rendszer elzárt előlük. Nem szégyen, sőt tiszteletet érdemel az, aki deres fejjel ül a pad- ban és igyekszik elsajátítani a szocializmust építő országunk­ban elengedhetetlenül szüksé­ges magasabb műveltséget. Első benyomásra, hangulati szempontból, nem is különböz­tethetők meg a délelőtti diá­koktól. Ugyanaz az első óra előtti izgalom, s amikor „Éva néni” a politikai gazdaságtan óráján elfoglalja helyét a ka­tedrán, s nyugodt mozdula­tokkal lapozgatja az osztályozó naplót, ugyanaz a csend üli meg a termet, ugyanaz az iz­galmas várakozás minden ar­con, hogy az ember azt hiszi, kis diákok között ül. Pedig G. János egy üzemben felelős be­osztásban dolgozik, T. Gizella pénztáros ujjai között naponta százasok ezrei fordulnak meg, Cs. Tamás gépkocsivezető fi­gyelmétől naponta több ember életének biztonsága függ, s mégis, mikor a felelőt kiszólít- ják, ugyanaz a megkönnyeb­bült sóhaj suhan végig .a falak között, mint a diákok óráján. — Az imperializmus miért halódó kapitalizmus? — kér­désre nem valami jól sikerült a felelet, mert a sok évvégi leltár, az éwégi hajrá az üze­mekben, bizony gátolta a fel­készülés folyamatosságát, s így érthető az, hogy az új anyagot a szokottnál gyengébben fele­lik. Az óra másik részében is­métlés folyik, s itt már eleve­nebb az osztály, kitűnik, hogy milyen jól tudják az elmúit órák anyagát. G. János és Cs. Tamás meg is kapják a meg­érdemelt ötösüket. Ahogy a naplót végig nézzük, azt álla­píthatjuk meg, hogy az általá­nos eredmény jó. Ez nagy ta­nulni akarást tükröz, hisz a napi nyolc órai munka után kell négy órát az iskolapadban tölteni hetenként négy alka­lommal, ami nem lebecsülendő dolog. Sok fiatalt is láthatunk a padokban, akiknek lehetősé­gük lett volna elvégezni a kö­zépiskolát, de anyagi gondok .miatt nem járhattak, vagy ki- ; maradtak. ; így járt T. Gizella is, aki az ; első osztályt elvégezte, most ; 18 éves, az osztály egyik ; legjobb tanulója. A postán dol­gozik, tisztviselői beosztásban. ; Szeretne sikeresen, jó ered- ; ménnyel leérettségizni, hogy ; utána elvégezze a segédtiszti ; tanfolyamot — magasabb be­osztásban, több pénzt keresve, Segíthesse édesanyját. Cs. Ta- ;más az ÉMÁSZ-nál dolgozik, ! mint gépkocsivezető és Villany- Szerelő. Szakmájában elenged­hetetlen a magasabb iskolai I végzettség, hiszen elméleti : megalapozottság nélkül elkép­zelhetetlen annak hibátlan el- ! végzése. ■ V. Mária a múlt rendszerben |nem végezhette el a közép­iskolát, s most igyekszik vas- | szorgalommal behozni azt, hogy az általános műveltségét | magasabb színvonalra emelve, a munkahelyén is több megbe­csülést, magasabb beosztást ; nyerhessen. Szép tervek, amik már meg­valósíthatók, hisz államunk támogatását élvezve, csupán rajtuk múlik, hogy sikerül-e. Pilisi Elemér. ná. Most se felejtette el! és nem is tudja soha. Dehát fia­tal, nem élheti le egész életét egy halott szerető árnyékában, hát apa kellene a gyereknek is, szerető, de kemény férfi, s nem két nő, aki mindent megenged, mert az egyik­nek a fia, a másiknak pedig meghalt fia élő tükörképe, egyetlen unokája. — Anyu, hát szóljon ennek a gyereknek, hát hogy mond­hat ilyet az anyjának ... — A gyermek tiszta és igaz szívét én nem befolyásolha­tom — állt fel anyósa örök sötét ruhájában és kiment a konyhába, jelezve, hogy nincs több mondanivalója. Az asz- szony tudta, hogy van monda­nivalója, hogy mondanivaló­ját a gyerekkel közli, annak mondja el, hogy ezek ketten szövetségre léptek ellene, aki szerintük elárulja meghalt fér­je emlékét;.. — Kedveske, én tisztelem érzéseit, hisz aki ennyire tud szeretni, az csak értékes em­ber lehet..; Ezt az értéket szeretem én magában. De lás­sa be. hogy nem lehet egy ha­lott felesége, egy emlék rab­ja. . i Még fiatal, csinos, sze- retetre vágyik — mondta Bé­la és rátette kezét a karjára. Egy hete, vagy egy éve már ennek a beszélgetésnek? Sike­rült megszöknie hazulról. Rit­ka alkalom, de sikerült meg­szökni és a kis cukrászda sar­kában picit hozzásimulni eh­hez a csendes, halkbeszédű — Ha most elmész, meggyű­löllek! — mondta Péter és zsebredugta a kezét, úgy né­zett kihívóan, hideg szemmel és elszántan az anyjára. Az asszony csinos, harminc év körüli nő, kabátban, pici kis kalapban, táskával a hóna alatt, ott állt az ajtó előtt, s egy pillanatra arra gondolt, hogy olyan most ez a gyerek, mint az apja: kísérteties a hasonlóság. Anyása ölbeejtett kézzel ült az asztal mellett, s tekintetében ugyanaz a hideg­ség és kihívás volt. De hall­gatott. — Kisfiam... hát hogy le­hetsz ilyen? — nanduit össze az asszony a kegyetlen szóra, amelyet nem tudta hol tanul­hatott a fia, s amely olyan volt, mntha ostorral csaptak volna az arcába. — Ha mégis elmész, meg­gyűlöllek! — ismételte maka­csul a gyerek, csak most ki­húzta két kezét a zsebéből és összekulcsolta a hátán. Szem- melláthatólag élvezte is a helyzetét, élvezte, hogy hatal­ma van anyja felett, hogy az anyja most kiszolgáltatott, hogy nincs egyedül, mert nagymama is mellette áll, mint ahogy mellette volt min­dig, ha az anyja menni akart valahová egyedül, ha tenni akart valamit nélkülük. Ó, hányszor és hányszor dobta le kabátját, kalapját az az asszony, mióta meghalt a férje, hogy sírva boruljon rá az asztalra, sírva és átkozód- va, hogy nem értik meg, hogy saját gyereke is ellene fordul. Öt éve halt meg az ura, a gyerek akkor hatéves volt Szerette? Imádta az urát, s ha élne, most is csak imádni tud­GYURKÖ GÉZA: (Llizőiup a boldogsággal. Anyósa, míg; öltözött egy szót sem szólt,; csak levette a fia fényképét a; falról, ezen a képen még diák; volt, vidám és mit sem sejtő...; És nézte a képet, nagyokat; sóhajtott és könnvekef törült; ki a szeméből. A fia ott téri-; fergett körülötte állandóan; kérdezgetve. ; — Hová mész? •—1 Értekezletre kisfiam :;. ; — Nem igaz ... este nincs; értekezlet.... *— De van :. 4 — De nincs — makacsko- dott a gyerek: — Ne légy rossz, ne kínozz; már... — Miért volna rossz egy gyerek, mert szereti az anyját; és tudni akarja, hol tölti az; estét, amikor más asszony.. ; — szólt közbe az anyósa el­harapva a mondat végét és; visszaakasztotta a falra a fény-; képet. Most itt áll felöltözve. Béla már várja és vele szemben ott a fia, a falon meghalt férje fényképe, a konyhában rettenetes feketeruhás anyósa. — Kisfiam;:. ne... ne mond ezt — nyújtotta ki ke-! zét könyörögve a fia felé. Az hátat fordított és csak ennyit: mondott: — Ha elmész, leugrom az; emeletről! Az asszony megtámaszko ■! dott az ajtónál és elfutotta: szemét a könny. Aztán meg-i rosikadt válakkal odabotorkált i a székhez, leült és kalapját; rádobta az asztalra. Arcáról' eltűnt a fiatalság, szeméből a' tűz: 1 Megöregedett! férfihez, sikerült egy időre boldognak is lenni. Hisz mit akar ő mást? Csak egy kis boldogságot még. Harminc éves. Még csinos, megfordul­nak utána a férfiak és sok­szor oly forró és oly üres az ágya, hogy öklét tudná rágni kínjában. Öt év óta ez az első férfi, akit szeretni tudna, s aki szereti. Öt év óta ez az első férfi, aki nemcsak a tes­tét akarja, hanem a szívét, a gondolatát is, aki apja tudna lenni a gyereknek, aki öröm­mel vállalja azt az ismeret­lent, aki meghalt férje anyja, s aki most ott ül kinn a kony­hában rettenetes fekete ruhá­jában, ölhetett kézzel és né­zi .;. nézd fia arcképét a fa­lon . S ez a gyerek! Ellensége lett. Boldogsága ellensége, pe­dig a boldogságot jelentette a születése. Nézte a fiát, amint ott áll vele szemben féltéke­nyen és irigyen anyja szere- tetére, kicsi. lelkében ezernyi öregasszonyai gondolat. Zsar­nok. Anyja szeretetének zsar­noka. Egyszer megállt az ut­cán egy férfi kollégájával be­szélni. :. Három gyermek bol­dog apja. — Mit akar maga az anyám­tól?:.. Tessék elmenni innen! — lökte meg durván a fia a csodálkozó és meghökkent fér­fit. — De kisfiam, hogy lehetsz ilyen neveletlen? — mondta akkor Péternek, aki úgy ka­paszkodott belé, mintha el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents