Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 3. szám

4

NÉPÚJSÁG

t9S9. Január L, vasárnap

Mérlegen a színház

Félév után — iélév előtt

LÉNYEGÉBEN örömmel és megelégedéssel veheti tollát kezébe az, aki most év végén egyenleget akar vonni az egri Gárdonyi Géza Színház félesztendős munkája nyomán, aki mérlegre akarja helyezni, mit sikerült a színháznak az idei évad első felében megvalósítani mindabból, amit tervezett és főleg hogyan. Azok a tézisek, amelyek az MSZMP Kultúrpolitikáját voltak és vannak hivatva meghatározni, útjelző táblákat jelentettek és jelentenek a színház művészeti, közelebbről művészetpolitikai munkájában is. El kell ismerni, hogy ezeket az „útjelző” táblákat a színház vezetése figyelembe vette és a tézisek elvi megállapításait a művészet forma- nyelvére felváltva becsülettel alkalmazta is.

Óhatatlan e számvetésnél, hogy az ember ne gondoljon az elmúlt évekre, mindazokra a szervezeti, s elsősorban művészetpolitikai problémákra, amelyek a színház munkáját jellemezték. Természetesen nem arról van szó, hogy a Gárdonyi Géza Színház most, ebben az évben lett valójában színház. Számos jól sikerült és eszmeileg is kellően úsztázott előadás fémjelezte azt az állandóan emelkedő ivet, amelynek most egy magasabb, de korántsem betetőző szakaszához érkeztek él az agri színészek, a színház vezetése. Mert az emelkedés letagadhatatlan, mert még vitatkozni sem lehet azon —> :sak a félévet is figyelembe- ^éve —> hogy színházunk vég- egesen kilépett azokból a cipőkből, amelyekkel lehetett xgyan olykor-olykor ugrani, le magabiztosan, bátran és őleg gyorsan haladni, aligha. Xétségkívül belejátszik ebbe i vezetés eszmei és művészeti izilárdsága és tisztánlátása és belejátszik, hogy a színház íemcsak számszerűleg, de nűvészileg is megerősödött >lyan tehetséges színészekkel, ikik az eddigieknél is nagyobb és felelősségteljesebb művészeti feladatok megoldására is képesek. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a mos- ani színészgárda méltán felteheti a művészi versenyt az >rszág bármely más vidéki színházával, hogy szégyenkez- íi való kevés, büszkélkedni /aló annál több akadt a fél- szteodő alatt is a Gárdonyi jéza Színház munkájában. Színház lett, a művészet, a íultúra igazi otthona, amely nőst már arra is képes, hogy neghatározó erejű legyen az igész megye kulturális ipun- iáját, a művészeti csoportok 'ejlődését, az emberek ízlése formálását, a jelentős alkotások művészi tolmácsolását illetően;

HAT BEMUTATÓ rövid néhány hónap alatt, s e hat között olyan, mint a Szélvihar és a Tanítónő, vagy a mai operettirodalom egyik reprezentánsa, a Szabad szél. . Nemcsak a végzett munka mennyiségében, de a bemutatásra kerülő darabok tematikájában, művészi rangjában, mondanivalójában is, összességében szerencsés és áldozatokat követelő munka volt. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy a Szélvihart jobban sikerült színre vinni, mint az ország nem egy jelentős színházában, hogy a Tanítónő bemutatója felülemelkedett

egyes alakításaiban a budapesti Jókai Színház előadásán, bogy a Szabad szél rendezése és pergő ritmusa magávalra- gadó volt, akkor többé-kevés- bé teljes is a kép egy korban még mindig fiatal színház erőfeszítéseinek eredményeiről;

Ez természetesen csak örömet okozhat mindenkinek, aki szereti a színházat, aki becsüli és tiszteli a művészetet, mindazt a szépséget és gazdagságot, amelyet a színpad áraszthat magából, ha hozzáértő „karmesterek” dirigálják a színházlátogató közönség érzésvilágát.

És ha most áz egyenleget vonó ember tolla néhány olyan problémát is papírra kíván vetni,. amelyek ma még valóban problémát jelentenek a színház munkájában, teszi ezt azzal az igénnyel, amilyennel már felléphet a színházzal, a vezetéssel, a színészekkel szemben; Rendkívül érdekes ugyanis az a kettősség, amely a színház vezetésében megmutatkozik, saját alapvető és helyes művészetpolitikai elvét illetően; Az igazgatóság, a színház tehetséges rendezőgárdája bátran és merészen nyúlt olyan darabokhoz, amelyek vagy a mai életünkről szólnak közvetlenül, vagy leleplező erejüknél fogva bőven van mit mondani- ok a ma embere számára is;

EZ A BÄTORSÄG tiszteletreméltó és eredményhozó is volt. Példa erre éppen a Szélvihar és a Tanítónő, lévén mindkettő próza és nem is akármilyen próza: dráma a javából. A Szélvihar ráadásul még „szövetkezeti problémát” feszeget, valójában persze az egész ellenforradalom problematikáját próbálta nem kis sikerrel boncolni. S mindkét drámát hét, nyolc előadás után levették a műsorról a legnagyobb érdeklődés közepette, mondván: nehogy megbukjék. A Szélvihart felváltotta a nem nagyigényű, de

még csak „hagyján” operett, a Bástyasétány 77, a Tanítónőt, a már semmiképpen sem „hagyján” Viktória, amelyet már eleve több mint 25 előadásra terveztek. A színház „hivatalos“ műsorfüzete is mindkét dráma bemutatójakor már nagy betűkkel jelezte, hogy csak néhány napig lesz műsoron a két darab —, akarva, akaratlanul is ezt hirdetve ezzel: mi sem bízunk a sikerben, hisz csak nyolc napra terveztük az egészet.

Műsorpolitika ez? A színház vezetői szerint ennek semmi köze a műsorpolitikához, lévén a műsorpolitika állítólag az, hogy mit mutatunk be. Az effajta vulgáris szemlélet nem más, mint önbecsapás, furcsa szembekerülés azzal a helyes és elismerésre méltó törekvéssel, amely egyébként olyan szerencsésen mutatkozik meg az évi műsorterv összeállításában;

A műsorpolitika, vagy ha úgy tetszik, a színház kultúrpolitikája abban is megnyilvánul, hogy mit és hányszor mutat be, milyen előadásban, milyen rendezésiben. Megmutatkozik abban is, hogy a Viktóriában „semmi sem drága,” van statisztéria bőven, míg például a Szélviharban a tüntetéshez alig akadt néhány ember házon-belül, hogy tömeg legyen ott, ahol éppen a tömegpszichózis hatásának megmutatása is döntő lett volna.

GAZDASAGOSSÄG! Hatalmas törvény ez, s nyilvánvalóan a színházra is érvényes. De egy kis erőfeszítés, s gazdaságos lehetett volna a két dráma előadása is, ha több este került volna színre, — nem beszélve annak kultúrpolitikai hatásáról. Nem az operett ellen esik most a szó, hanem — s ebben egyetértünk minden bizonnyal — az igaz emberi értékeket képviselő, a mához szóló drámai művekről.

A második félév sok nagy élményt ígér: az „Ilyen nagy szerelem”, a „Megperzselt lányok”, a „Csodálatos Vargá- né”, hogy csak néhányat említsünk, mind azt igazolja, hogy végeredményben a színház vezetése, a műsorpolitika „egésze” tekintetében helyes és az elmúlt évektől eltérő álláspontot képvisel. S ha őszinték akarunk lenni, a mérleg serpenyőjében messzemenően több a jó, mint a kifogásolni való, s még az utóbbi is e jóra való törekvés inkább óvatosságból, mint bizonytalanságából fakad.

Jó munkát a második félévre a színháznak és jó , szórakozást a nézőknek!

Gyurkó Géza

A házikecskék üdvözlete

1959. január 4, vasárnap:

1844-ben született Lengyel Béla vegyész, a kísérleti kémia egyik magyar úttörője, (115 éve).

1849-ben halt meg Gabelsberger, a gyorsírás egyik megalapítója.

1859-ben született Lyka Károly, '90 éve).

1834-ben született V. G. Perov orosz festőművész, (125 éve);

1959. január 5, hétfő:

1769. James Watt megkapta gőzgépe szabadalmát, (190 éve).

1919. A berlini munkások felkelése, (40 éve).

1834. Elkészült Oroszországban az első gőzmozdony, (125 éve);

V Névnap C?

Ne feledjük; hétfőn:

SIMON

kedden:

BOLDIZSÁR

liissi

— ÖRVENDETESEN csökkent a balesetek száma a rózsaszentinártoni IX-es aknában a múlt év folyamán. Az előző évek 30—10 balesete helyett mindössze 8 kisebb sérülés történt.

— 5000 FORINT értékű sportfelszerelést vásárolt az új év első napjaiban a gyermekek részére az egri járás művelődési osztálya.

— A PÉTERVASARI tanács végrehajtó bizottságának keddi ülésén megvitatják a lejárt határidejű v. b.- határozatok végrehajtásáról szóló jelentést, értékelik az ipari és műszaki csoport munkáját, majd indítványokat, javaslatokat beszélnek meg.

— 143 684 forint kedvezményt kaptak 1958-ban a megye termelőszövetkezetei a Növényvédő Állomás gépeivel végeztetett munkák után.

— KISNÄNA és Kará- csond községek iskolái a jövő tanítási évben csaknem 13 ezer forint értékben kapnak a politechnikai oktatás bevezetéséhez szükséges gépeket és munkaeszközöket.

— 10 EZER oltványt ültetnek ki pótlásként a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezetben az idén. Az oltványokat a szövetkezet szőlész-brigádja készítette.

— 10 EZER két köbcentis orvosi fecskendőt gyárt exportra, január hónapban az Egri Finomszerelvénygyár.

A minap szenzációs hír járta be az országot.

írtak róla a lapok, foglalkozott a hallatlanul nagy jelentőségű eseménnyel még az Esti krónika is.

Bevallom, engem is felajzott a szóban forgó esemény és napok óta már egyébről sem beszélek, mint a hírről, a szenzációról.

Arról van

ugyanis szó, hogy a budapesti állatkertbe két új lakó érkezett, mégpedig a híres kecskefaj két illusztris tagja, egy „kőszáli kecskepár”.

Mert ugyebár, — tévedés ne essék — nem minden kecske „kőszáli”, sőt a legtöbb kecske

nem kőszáli, hanem egyszerű házikecske, amely jól ismert mekegésé- vel hívja fel magára a figyelmet. A nálunk honos kecske csupán távoli rokona a híres Mont-Blanc- kecskének, amely 4810 méter magasban nem me- keg, hanem süvítő hangon fütyül és ha kell, fejest ugrik a tejszerű ködben meghúzódó távoli sziklacsúcsra, úgy hogy az alpesi vadász szinte káprázatnak és öngyikosság számba veszi a szokatlan jelenséget. Később, a ködfüggöny elvonulása után egyszeresük megpillantja azon a távolabbi csúcson a nemes vadat, hátára csavm- rodó gyönyört trófeával.

No, ezekből « ritka vadakból kapott most kettőt * budapesti állatkert és így ugyebár érthető az ország népét foglalkoztató hallatlan érdeklődés.

Kedves kőszáli kecskék! Fogadjátok hát ezúttal 972 ezer hajdani rokonotoknak, a derék „házikecskéknek” szívélyes üdvözletét és az ő barátságuk siettesse elfeledtetni veletek a honvágyat, de ugye ti is belátjátok, hogy az állatkertbe mégsem lehet odavarázsolni egy Mont Blan- cot... bár ugrálni, azt itt is lehet!

szalag

Szovjet—francia koprodukció« film forgatását kezdik meg januárban Normandia-Nyemen címmel. Rendező: Jean Dreville, a forgatókönyvet Szimonov, Elsa Triolet és Spaak irta. A cselekmény Moszkvában, Eszak-Afrikában és Párizsban játszódik.

O

Lengyelországban a napokban kerül bemutatásra A két rivális című új szovjet film. Témája szerelmi dráma. Rendezője: Rosztovszkij. A főszerepet Trihonov alakítja.

•

Rosaura Revueltas, a Föld sója című film mexikói színésznője jelenleg — haladó gondolkodása miatt — csupán statisztaként szerepelhet az egyik színházban.

*

Film készül a londoni Royal Balettről. Gyártója Paul Cin- ner. Legszebb jelenetei az On- dine, a Tűzmadár és a Haty- tyúk tavából készülnek.

*

Joris Yvens filmrendező befejezte a pekingi filmstúdióban Koratavasz című filmjét. A színes dokumentumfilm a kínai nép munkájáról és életéről szól.

műsora:

Egerben délután % 4, % 8-kor: Viktória

(Bérletszünet)

Lengyel-csehszlovák kopro- dukciós film készült Telefonáljatok a feleségemért! címmel. A színes filmvígjáték egy cseh íróról szól, akit Lengyel- országban váratlan bonyodalmak érnek. A filmet Mach rendezi. Boguslav Lambach operatőr a tengerparti Sopot- ban igen szép felvételeket készített. A film főszereplője Barbara Polomska és J. Bek.

*

Jiri Trnka a közeljövőben fejezi be Shakespeare „Szent- ivánéji álom” című színművének színes szélesvásznú báb- fiimváltozatát. Trnka már két éve dolgozik a filmen. A bemutatóra előreláthatóan a jövő évi cannesi filmversenyen kerül sor.

•

Az amerikai United Artits A dicsőség ösvényén című filmjének vetítését Svájcban betiltották. Az intézkedést azzal indokolják, hogy a film vetítése veszélyeztetné a svájci-francia jó viszonyt. A film ugyanis a francia hadseregre sérelmes részeket tartalmaz és már Bruxellesben is a francia kolónia viharos tüntetését váltotta ki.

O

A napokban kezdik forgatni az

első szovjet—angol koprodukciós filmet. Címe: X Operáció. A rendező Desmond O Donovan. A felvételek Angliában, a Szovjetuniód ban és Alaszkában készülnek.

(16)

A munka, amit majd elvég- tünk, az emberiség aranylapjain fog szerepelni. Emlékezzék csak: országaink nemrég még vállvetve harcoltak a közös ellenség ellen. Legyünk hát mi is szövetségesek, ha csak ideiglenesen is. Én feltárom önnek titkaimat, vállalva azt a veszélyt, hogy a többit majd önállóan fedezi fel. Eredetileg nem így akartam tenni, de most már kénytelen vagyok... ön nálam megismerkedhet a tudomány legújabb eredményeivel, gyönyörű laboratóriumokban fog dolgozni. Három évig azonban nem láthatja a napfényt. Gondoskodom róla, hogy meg ne szökjék. De három év múlva szabad lesz. Pénze van, azt kap tőlem. S a dicsőség sem marad el. De ha vissza akar térni különös, és nagyszerű hazájába, hát csak tessék... Nos?

Scseglov csendes, szkeptikus mosollyal hallgatta végig

ezt a monológot,

Harwood nem volt rossz színész. Hangjának őszinte csengése, felindultsága, ahogy az „emberiség sorsáról” beszélt, s a dicsőség kilátásba helyezésének finoman kiszámított cselfogása a naiv lelkeket bizonyára megtévesztette volna. Harwood, ha nem is vonzó, de előnyös színben tűnhetett volna fel az ilyen emberek előtt, Scseglov azonban ravasz kópé volt A szövetségesek angol- amerikai parancsnokságán több mint két évig kellett tor- zsalkodnia az ilyen Harwood- félékkel. A kapitalisták lélektanát tehát elég jól ismerte.

Aljas terveiket mindig szép frázisokkal álcázzák. Aki le akarja leplezni őket, annak mélyebbre kell tekintenie titkos terveikbe és szándékaikba.

Mire is esküdött fel Harwood?

Scseglov még nem tudott válaszolni erre a kérdésre. S bár nem tartotta magát zseninek, azt már tudta, hogy Harwood

mérsékelt fizetésért bármelyik burzsoá országból könnyen szerezhet „szövetségest”. Tehát más, eddig ismeretlen körülményeket kell figyelembe venni. De bármilyen szándékai voltak is Harwoodnak, vagy pártfogóinak, egyet mindenképpen megköveteltek Scseg- lovtól: azt, hogy hazáját és meggyőződését elárulja.

Ebből a helyzetből csak két kiút volt lehetséges: vagy szémbeköpni Harwoodot, és hősi halált halni, vagy a felfedezés megértése érdekében egyelőre mindenbe beleegyezni és saját fészkében harcolva Harwood ellen győzni, vagy élpusztulni. Jószántukból innen ugyan ki nem engedik. Ahhoz a szovjet mérnök túl sokat tudott.

— Beleegyezem — mondta szárazon Scseglov. — Jelszavam: a tudás a legfontosabb! Önnek azonban nem szabad megakadályoznia, hogy a titkot esetleg önállóan fedezzem fel.

e Na, persze, persze — erősíthette ironikusan Harwood. — De azt hiszem, ha csak rápillant a készülék vázlatára, már el is vesztette önbizalmát. Előzékeny leszek: bizonyos Wagner professzorral fog dolgozni, ő részletesen beszámol majd mindenről. Tehetséges ember, de mániákus: arról ábrándozik, hogy az én integrátorom segítségével fogja elpusztítani az emberiséget. És még egyet: nagyzási hóbortban szenved. Némileg tökéletesítette a szerkezetemet, s most

azt hiszi, hogy megloptam. Egyébként csodálatos ember... Gyűlöli az oroszokat, de az amerikaiakat is, sajnos. Ha ön jól beszél németül, mondja németnek magát. S megtudhatja tőle mindazt, amit nekem nem akar elárulni... amit magában tart. Hogy egyszer kitörjön innen, és a „Világ uralkodója” legyen! No, de pihenjen csak, kedves szövetségesem! Sajnos, ma még ezen a kényelmetlen priccsen kell aludnia, holnap azonban már olyan szobája lesz, mint egy első osztályú hotelben.

Harwood meghajolt és távozott. A zár újra kattant.

Scseglov mérnök ugyanabban a pózban maradt az asztalnál — s a beszélgetés min- den szavát visszaidézte, mérlegelte, elemezte. Vajon helyesen cselekedett-e?... Ha hibát követett el, még ki lehetne javítani.

Nem, az a legvalószínűbb, hogy helyesen cselekedett. Hiszen mást nem is tehetett volna... De ki lehet ez a Wagner? S milyen titkokat őriz?

Mindent sürgősen meg kell tudnia. S most — nyugalom! Teljes nyugalom. Kíméljük az idegeket!

VII. fejezet A TENGEREN ÉS A SZÁRAZFÖLDÖN

A műanyagból készült, faragott markolatú matrózkés nem volt súlyosabb háromszáz grammnál. Úgy látszott, hogy napokig fáradság nélkül kézben lehet tartani. De próbáljunk csak úszni vele, a kést markunkban szorongatva! Egykét óra alatt elzsibbadnak az

ujjaink, a kés nehéz lesz, a markolat fogása fájdalmas, és már alig várjuk, hogy eldobhassuk azt a tárgyat, amely szinte hatalmába kerített, kifacsarta maradék erőnket is.

Egy ember úszik a tengeren, kezében késsel. Nyugtalanul néz jobbra-balra, hiszen cápával is találkozhat bármikor.

A tenger felett köd ült. De a sötétség nem volt olyan áthatolhatatlan, mint amikor kivilágított szobánkból hirtelen a pincébe lépünki Ezt a szeszélyes félködöt a hunyorgó csillagok és a halványan fénylő víz teremtette meg. A környék csupa reszkető árnyék. Szétfolyó körvonal. Ebben a félsötétben minden kellemesen dereng, s amitől félni kellene, azt észre sem lehet venni.

Csak a bolyhos csillagok szikráznak egyhelyben felettünk.

Jobbra, a látóhatár peremén az északi csillagképek, a Sarkcsillag, meg a Nagy Medve. Balra a Dél Keresztje. Rézsut szemben a Tejút. Elöl, nyugaton pedig nem látni semmit.

Valahol a ködben, vagy a felhők mögött van Malájföld. Valószínűleg még nagyon messze.

(Folytatjuk.)