Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-25 / 21. szám
b A EEC JS Atf 1959. Januar 25., vasarnap KÖLTŐK ÉS \ IKMK PAPI» MIKLÓS fordítása: KLUARD: « 1 költéttxel célja a gyakorlati igv znág" © \ agy igényű barátainknak Ha azt mondom, hogy a nap úgy vár az erdőn. Mint asszony-öl, amikor megpihen az ágyban. Elhiszitek és megértitek vágyaimat. Ha azt mondom, hogy egy esős nap kristálya Mindig beleeseng a szerelem restségébe Elhiszitek nekem, s meghosszabbítom csókotokat. Ha azt mondom, hogy ágyam karjaiba Egy madár rakott fészket, igent sose mondó. Hisztek nekem mind. « ti is nyugtalankodtok. Ha azt mondom, hogy egy forrás kis öble Kulcsával folyót nyit s zöld mezőt úég ezt is elhiszitek s értitek. l>e ha csak egyszerűen az utcát éneklem ' az országot: e végtelen utcát N em hisztek már nekem, s a pusztába mentek. í >rt utatok céltalan, nem tudjátok, hogy az emberek ( ik együtt remélhetnek és harcolhatnak gy megértve átformálják ezt a világot. Szívem mindannyiotek otthona lesz les erőm. de éltem és élek még most is. nem értem inért csodáljátok szavaimat. fin fel foglak szabadítani benneteket, Hogy e.i'.v-’" legyetek a inoszatokkal, s a hajnali náddal. 8 testvéreinkkel, akik fényük hozzák ,el nekünk, MOLNÁR BÉLA: IDEI TAVASZ (Kisfiamnak) Ereszünkön még csurog a hóié. de hullafoltos, kásás kert alatt már tavasznak hozza szagát, ízét. a völgyből elindult langy fuvallat. Ilyen tavasz nem volt tán soha még. ami most jön: téithangúbb, gazdagabb! így ígérik a megdermedt cinkék, a havas bokrok ablakom alatt..5 Az üde réten kis kölyök-gyíkok csusszannak majd és zsenge, zöld ágat vetnek kinn a vén orgonabokrok: hűs árnyat a tikit adó bogárnak. Kis körtefánkon a verebedhez újak szállnak és színes dalt fakaszt az új sereg s egyre ékesebben zengedezite majd a legszebb tavaszt, A kis fruska, szomszéd Zsuzsikája, — ki bukfencet hányt s követ a tónkba — most csendesebb lesz, el-elmereng s elindul első, ügyetlen csókra. S kisfiarn is, ki az olvasásban csak totvog s a képet nézegeti, verset olvas, mit az olvadásban idei tavaszról írtam neki:. t jPARKAS ANDRÄS versei: Esti esőben A felhő lába itt lóg ablakomban. Talpát megtörli féltett függönyömbe, És ahelyett, hogy illendőn köszönne, Még rámhuhog, hogy hívásom kimondjam. S én hívom így: Te, árnyék, mórt, ki,‘honnan Szalajtott téged ily sötét örömre. Rút bánatod hangommal pörkölöm le! ö félszegen dadog: Igen ... azonban ... Erőtlen lábát már nem húzza vissza, S mint minden szörny, hosszú halálra hízva Siratja el magát, ő is belókezd A siratóba. Ügy kap a szeméhez, Hogy már nekem fáj könnyeit figyelni. S bosszant, hogy erre épp engem szemelt ki. Hint mikor asszony ... Mint mikor asszony a hajnali percen Rántottat süt urának. Lopja a lelket a néma tojásból: Friss sárgája kibuggyan. Elterül, úszik a zsírban, a tányér Zsíralkotta tavában, Majd pedig öntve-kavarva a tűzön. Étellé melegül meg, így, ilyen egyszerűen kerül erre Utcánk napja az égen — Nem, nem az asszony, a ház tetejében Kémények keze zúzza, Feltöri héja kemény koronáját. S szétárasztja a fényét, Hogy legyen emberek, életek étke U boldogság a világon. SAKS ERVIN: Könnyű kis levél Könnyű kis levél, öt sor az. egész, öt sor csók, öt sor stmogatás, öt sor fény, öt sor hívogatás: könnyű kis levél, öt sor az egész! A megszólítás kedves, egyszerű, három szó három: jöjj el édes! három drága szó, — nem elég ez? A megszólítás kedves, egyszerű. Hát ilyen levelet Kaptam ma én. öt sorban száz csókot, — köszönöm . . . öt sorban küldted el örömöm: hát ilyen levelet kaptam ma én. És ahogy olvasom: itt vagy. velem, öt sorban forró, szép szíved küldted, — szeretlek, mond: elhiszed? És ahogy olvasom, itt vagy velem MOLNÁR GÉZA: \EM M4K UM íTOK EL... Már közeinek érzem a messzeséget, Én is meggyújtva, nagyokat lépek. — Nem maradhatok el mögöttetek. Kik ma-holnap Földre hozzátok az egei És ismert lesz, az eddig ismeretlen. Már Holdat ostromol csodás gépünk S ezt nem én csinálom, s nem is ketten. Valamennyien, barátok: Mi sokan lépünk. Üröm, hogy láthatom a tudomány csodáit És magamban arra gondolok, — Eltüzeltük jórészt a maradiság fáit íz életünk szálait már vígan fonod. Te vaskos munkáskéz malteros. olajos. Ott Iükted erőd gépek vas test éhe-. Mély felrepít holnap a messzeségbe Téged dicsőít minden formált anyag, — A közelség, s a távol egyaránt Te vágj . A felhőket ostromló égbenyúló házak. Mintha csak szobrot formálna magának Vakolatán: Kérges kezetek nyoma. Igen! E kor már a messzeség ostroma. Mely formál, s átgyúrva repít tova. Hajónk kiköt majd a végtelenbe, Űj vizeken merül mélyre a horgony. Én tollat'fogok ott is a kezembe. És veletek újongok e mesés ponton. Mindent a világon, mit csodálni lehet. Ti alkottátok meg munkások, emberek! Már közeinek érzem a messzeséget, Én is megnyújtva, nagyokat lépek. Nem maradhatok el mögöttetek. Mert engem már biztos iránytű vezet, A Ti dolgos, kérges munkás kezetek. ANTALÉV ISTVÁN versei: Keréknyom u friss havon Nem tudom, honnan jött idáig, és nem tudom, hová vezet. Csak azt látom: a friss havon végiggurigáztak a kerekek. Nem tudom, a kocsin ki ült, s milyen volt kedve, nem tudom. Azt sem, hogy aki erre járt. miért jött ezen az úton ... Nyomot látok csak, semmi mást. kerekek, s lópaták nyomát, de értem az üzenetet: tovább, tovább, mindig tovább ... Váratlanul. . . Koromsötét, vak éjszakába», hazafelé baktattam éppen. Nagyon nehéz volt fáradt lábam, aprókat, öregesen léptem. Hazáig hosszú volt az utam. Hajnal felé járt már az óra, néhány napja mitsem aludtam, állva utaztam napok óta ... Aludt mindenki. Ajtó zárva .. Lábujj hegyen, nesztelen mentem, hisz jöttömet senkise várta. Az ablak alá ültem csendben. Nem volt zörgése a homoknak, szinte lélegzetem is visszatartottam. Mégis, nyílt az ablak, s Anyám halkan szólt: — Te vagy, Pista? . Késői hazatérés A gondolatok elpihentek. A gallyak közt alszik az este. A kis házak árnyékába bújtak. Nem hull fény a bádogkeresztre. Nyitom kapunkat: megcsikordul, én. mintha páromat vezetném, kimérten, óvakodva lépek ... Ej, már láteni az ágya« mentén a fehér téglasort. — kilének, de elém áll egy fa a sorból... — Mi ez? — kérdem felháborodva, — ... esak nem az egy pohárka bortól,.. ? Az emberek már csak olyanok, hogy szívesebben hallgatják a színes példázatot, mint a száraz okoskodást. lm, olvassák hát e történetet, s utána gondoljon ki mit akar. mert az igaz tanulság, ha lassan is, de mindenképpen haf, akár a gyógyszer, vagy a kva- terkázó karcos... Két sárga, disznóbőr utazótáska, nemzetközi szállók címkéivel teleragasztva, turista- bakancsba bujtatott láb, hosz- szú, nyurga férfialak: egek, ez nem is lehet igaz, de a bemutatkozó szertartás máris hétrét görnyeszt, hiszen nem más, mint Mihalik Szvetozár. a nagy mester, minden idők legmodernebb festőművésze, az ecset atyja, bátyja, sőt húga áll előttem. Semmi kétség: az őt körülrajongok zsibongó hada, az elragadtatott kiáltások, a csodálat moraja a nagy egyéniségből áradó szuggesztív erő, a géniusz mágikus sugárzása szinte villamossá teszi a levegőt. Szívem torkomban kalimpál, torkom pedig valahol mélyen lenn, ahonnan a hangok már csak sóhajszerűen törnek elő, s egy ilyen sóhaj szárnyán rebbentem a magam egyszerű, semmitmondó nevét, a mester finomművű kezét szorongatva. — Mihalik — hajtja meg magát a nagy művész minden alkalommal és kedvesen mosolyog. Barátom, aid a bőröndjeit cipelő, szállodát keresgélő festőt felismerte, megdicsőüi ten ragyog a háttérben. — Igen ... mosolyog Mihalik szórakozottan — festegetni jöttem pár hétre ide Egerbe. Kedves, hogy Önök így becsülik a művészeket. Micsoda? Hogy így? Még {gébben! Elvégre, egy Mihalik aki á képzőművészet megtestesült darabkája, akinek ecsete alátt a vászon szinte újjáéled, nem csöppen minden héten közénk. Mindenki egyszerre beszélt. Úgy adták Mihalikot kézen-küzön, mint valami árverésen. öt perc sem telt bele, s Mihalik formálisan elkelt. Két hétre előre beosztották, hol fog ebédelni, kinél vacsorázik, ki viszi színházba és ki gőzfürdőbe. Képeit — egy teljes bőrönddel — ellentmondást nem tűrő kezek ragadtak meg. s zárták be a szálló páncélszekrényébe. Az óvatosság ilyenkor nem felesleges. Elvégre e képek tízezreket érnek, s ki tudja, ha a műértő tolvajok megneszelik, még tán be is törnek a pihenő mesterhez, vagy valami más módon háborgatják őt. Azért egyik délután megmutatta nekünk Mihalik a képeit. Mintegy ötvenen álltuk körül áhitatosan, s ő áttetsző kezével bontogatta a vásznakat. Mindenütt körök, kockák, színfoltok és elmosódott ködök, amelyekből én, akinek mindig kettesem volt rajzból, semmit sem értettem. De elhittem mellettem álló barátomnak, hogy ha sokáig nézem, egyre inkább beleélem magamat a kép hangulatába. Körülöttem csak úgy áradt az elragadtatás: — Csodálatos színek... Micsoda ecsetkezeiés... A század legnagyobb műalkotása... Ez a kép maga három és fél Kos- suth-díj... Egy köröket, piros fonalakat és gomolygó zöld felhőket ábrázoló kép láttán magam is felbuzdultam. Bátortalanul böktem meg egy előttem ágaskodó szakértőt: — Ugye... — e kép címe: Lázálom? Megvetően mért végig az illető: — Ha valaki nem ért a képekhez, minek nézi? Ez a kép Mihalik legnagyobb alkotása Címe: „A Laika lelke.” Megszégyenül fen ódalogtam el Igaz. ezt láthatta Lajka. amikor kilőtték a szputnyik- kal. Hogy én milyen fafejű vagyok. Lassanként Mihalik egész uszállyal közlekedett a váróéban. Sebtében szerzett Dara tok kalauzolták, a cukrászdákban feketével tömték, esténként a legcsinosabb hölgyen vették körül, a törökverők Kacér ivadékai, akik rock and rollt táncoltak vele és édes semmiségeket suttogtak a fü lébe. Mihalik szemmel láthatóan jól érezte magát. Már alig 3 napja volt hátra üdüléséből és még semmit sem festett. Viszont részt vett nyolc zsúron, 13 házimurin és két banketten. Csendesen merengő irigységgel bámultam, amikor este, világfi módjára meglelem közöttünk. Egy délután valamelyik üstökösként városunkba térő kereskedelmi utazó ismerősöm futott be a szállodába. Belebotlottam. „Mi újság” — érdeklődött. Elmondtam, hogy irt van közöttünk Mihalik Szve- tozár, a nagy festő. „Remek — mondta, *— jól ismerem az öx-eget. Legalább lesz kivel beszélgetni.” öreget? — csodálkoztam, hiszen Mihalik fiatal, harminc körüli emper. Éppen tiltakozni akartam, amikor kitárult a szálló ajtaja és jött Mihalik maga. Persze a szokásos uszállyal. De az utazó arca kifejezéstelen maradt Elvonultak mellettünk, s én odasúgtam az ügynöknek: — Miért nem szólítja meg? Ez Mihalik Szvetozár! — Ez? — néz nagyot az utazó. — Sohse volt! Igaz, ezt is ismerem, tényleg Mihalik- nak hívják, de nem Szvetozár, hanem Péter és nem festőművész, hanem rajztanár egy leánygimnázium!.an. s. a Képzőművészeti Alapon keresztül árulja a képeit. Tudja, olyan harmadik garnitúra... — és cinkosan hunyorított a balszemével. , . Percek alatt futótűzként terjedt el a hír. Mihalik aznap egy kiskocsmában egyedül vacsorázott. S én hazamenet a sötét utcán, kihallgattam egy beszélgetést, a hangok nagyon ismerősek voltak, mintha az .uszály” beltagiai vitatkoztak volna ’ egymással: — ..és kérlek, micsoda vásári színek, ósdi ecsetkezelés, milyen sarlatán, hozzá nem. ért tő alak. Minket azonban egy percre sem tévesztett meg. Mondtam is a feleségemnek: kár volt beletömni azt a sok szendvicset, egy ilyen íiogyis- mondjamcsak... Mihaliknak vége volt. Meghalt. Valami szertefoszlott körülötte. hogv mi, azt találja ki az olvasó. Valami, ami Mihalik Szvetozárnak volt. de Mihalik Péternek nem. Én sokáig sajnáltam őt. Mert — bár a festészethez nem értek. —■ egyik képe tetszett. — A Laj- ka lelke. A piros körökkel és '■’ágrés-szürke gomollyal. Úgy kigondoltam: szegény kutya! Tényleg ezt érezhette, amikor a vér fejébe tódult. És otthon meesímogattam Bogár kutyánk feiét, elvégre sohsem lehet ‘udni, hátha őt is megfesti egyszer Mihalik. A festő csomagolt. Még pedig mit sem seitve. mert a pozícióváltozás villámai hozzá még nem értek el. S most jön a csattanó! Az ál* lomáson, a búcsúzásnál ott voltak, mind az ötvenen, vagy tán százan, az „uszály”, a házimurik, baráti bankettek beltagi ai, A két esti üteai beszél-*' gető is. Úgy bűcsúzfhtták el Mihalikot. mintha mi .sem történt volna. Integettek és könnyeztek Ketten a bőröndjeit segítették fel. A kifogástalanul udvarias, gáláns ember és szívélyes házigazda szerepét mindvégig hősiesen látszották. Sokáig gondolkodtam, miért7 Aztán megértettem. Mert a nimbusz, ami Szvetozár hí ián szertefoszlott, tovább élt, s él ma is azokban, akik udvariasságuk és swe- tetreméltóságuk nimbuszát féltették. S ez fontosabb, mint az ál-Mihalik, sőt fontosabb, mint a művészet maga. Csak jönne már egy absztrakt festő, aki végre őket is megfestené... FILMFÓRUM Amit nem lehet elfelejtem A szovjet filmgyártás, de általánosságban a szovjet művészet, gyakran és szívesen foglalkozik még ma is a II. világháborúval, amely történelmileg, de a szovjet népet illetően is hatalmas erővel tört be a népek s egyes emberek életébe is. A háborús filmek igyekeznek a problémát új és új megvilágításban tárgyalni, a hétköznapi élet új és új területeiről szerezni a vonatkozásokat, s kimutatni, hogy IS év távlatából is hogyan hat az egyes emberekre a háború. Az új szovjet film egy angol pilótát mutat be, aki a németek háta mögött, partizánok ellenőrizte területen zuhan le gépével és sebesülten egy tanítónő gondia^ba kerül. A két ember heteken át egymásra utáltán kuporog a szűk iskola pincéjében, majd a partizánokhoz szöktükben fordul a helyzet: Katja, a revülőt oly ön- feláldozóan ápoló szovjet tanítónő sebesül meg igen súlyosan. A két lény egymásra utaltsága, a közös sors és veszély mély emberi érzéseket bontakoztat ki köztük: nem. nem szerelmet, hanem sokkal többet, a természeti népek primitív körülményei közé kerülő embereknél oly cmakori élethalálig szóló barátságot. De a pilótának mennie kell, a moszkvaiak gépet küldenek érte, s évek múltba kényelmes londoni lakásában, vendégei társaságában ábrándozik arról. hogy a Szovjetunióba kellene utaznia, hogy végigjárja újból azokat a helyeket, ahová háborús élménye sodorta. Barátai társasánáhan el is utazik, s keresi, kutatja az emlékeket, amelyek már csak legbelül élnek, mint az álom. A szerencsés és hatásos forgatókönyv meséjét két kiváló színész: Popov és Makarova elevenítik meg. A rendezés Liozova rendezőnő első munkája. A megoldások, művészi meglátás tekintetében érződik a fiatal filmszakember tehetsége, de utalnunk kell arra is, hogy Heinénként tdhhet mondhatna el a film képekben, s kevesebbet a narrátor, akinek bekapcsolódása a modern filmek sajátosan sokoldalú fegyvertára mellett hovatovább szükségtelen. A különben jó filmet indokolatlanul szakítják meg a mai, fejlett ízlésű közönség számára felesleges szónoklatok. Ezekből kevés sokkal többet mondott volna. A Hím önmaga amúgyis kimondja az igaziágot: a neveknek 02 uralkodó osztály politikáid*ól függetlenül élő, őszinte barátságát. — pala —
