Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

1959. január 25., vasárnap

KÉPÚJSÁG

S

Favágók

A BÜKK-FENNSÍKON szigorú tél van. Félméteres hé borítja az erdőt és a mélyen fekvő völgyeket eltakarja a sűrű, tejszínű köd.

— Itt a Gerenna-vár, amott az Istállóstkő, — a Bilks legmagasabb pontja, — mutat a közeli csúcsok felé Maros Bertalan a szilvásvárad! erdészet vezetője.

Itt, kilencszáz méter magasban bizony frissebb a levegő mint odalent a Szaiajka- •völgyben, ahol az időjárás szeszélyei miatt most újra olvad a hó, és szinte tavaszias az időjárás. A vadak, őzeit, szarvasok, de a muflon is ie- húzódnak ilyenkor a magasla- toKról és lejjebb, déli fekvésű völgyekben keresnek menedéket, ahol már elolvadt a hó. Laci bácsi, a gazdaság öreg kocsisa több helyen megállítja a lovakat és ostomyéllel a fák közé mutat. — Ott, ahun áll két szarvas! Amott meg egy muflonkos legel a bokor mellett — magyarázza éppen olyan izgalommal, mintha életében most látna először vadat. Pedig az öreg „csont”, — mint ahogy ő magát nevezi. — úgy ismeri már a Bükköt, mint más ember a tenyerét.

Éles füttyszó hasít bele a levegőbe és a sűrű ködfüggöny mögül máris előbukkan az erdei kisvonat, amely üres kocsikat húz maga után. Boros József, mozdonyvezető jól ismeri a pályát, hisz hosz- szú esztendők óta szinte itt él a Bükkön és végzi nehéz és egy csöppet se veszélytelen munkáját.

KISS F. KAROLY kocsiterhelő brigádja éppen a hatalmas bükkrönköket gurigatja a kocsira és mire egy-egy hatalmas, több mázsás fa a helyére kerül, bizony alaposan beleizzadnak. Ma már a nyolcadik kocsit terhelik és az első, második szállítmány már lent van a telepen.

— Itt vigyázni kell minden mozdulatra, — magyarázza Kiss bácsi, aki — mint mondja. — már gyerekkora óta lakja az erdőt. Összeszokott, egymást jól megértő emberekre van szükség, mert a fagyos és havas fa könnyen csúszik, könnyen becsapja az embert és a legkisebb figyelmetlenség is súlyos balesetet okozhat. Tőlük távolabb, Hármaskút tájékán rönkökkel megpakolt szánkók közelednek. Répás-hutai fuvarosok, — lehetnek vagy tizenhármán. Erősen biz- tatgatják ökreiket, lovaikat. Szinte bámulatos, hogy ezek a kemény, munkához szokott jószágok mire képeseit. így

télen a szánon kétszeresét húzzák el annak, amit nyáron kocsin elbírnának. A lovak párolognak, „füstölögnek” az izzadságtól és a fuvarosok kitérésre biztathatják őket, mert a hátuk mögött feldübörög a gazdaság két lánctalpasa, hatalmas nyomokat hagyva a félméteres hóban.

Megy, zajlik az élet itt fenn a Bükkön. Nemcsak síelőkkel pihenő dolgozókkal találkozik az ember, hanem sok erdei emberrel, akik a termelést végzik.

— Most van a szüret az erdőn, — mondja mosolyogva az erdészet vezetője. Ősztől téiein át, egészen tavaszig. Itt a szilvásváradi üzemegységben most ötven erdei munkás dolgozik azért, hogy a gazdaság terve, a 24 ezer köbméter fa vagonokba kerüljön. Csupán itt. a .Bükk-fennsíkom 7 ezer köbmétert termelnek. .

Messziről motorzúgás hallatszik. Nem autó, nem traktor, hanem a motorfűrész hangja, jól ismert sikítása hallik, aztán hatalmas zuhanás és egy emberöltőt megért óriási bükk kidül. Van ebben valami lenyűgöző, valami megrendítő, hisz nem szél csavarja, töri ki a hatalmas szálfát, hanem az ember végez vele parányi „acélfogakkal” szinte percek alatt.

VÁGJÁK AZ ERDŐT. Két

birgád dolgozik most itt, a Tiszai és a Szolnoki brigád. Mindketten gépesítve, motor- és villanyfűrészekkel felszerelve. Tiszai bácsi, a brigádvezető, akiről elnevezték a brigádot, régi fia az erdőnek. Itt született a hegyek között, itt élte le eddigi életét és itt dolgozott valamikor a Palla- viciniek idején is. Most brigádvezető és brigádjának tagjai csupa fiatalok. Tizenhat, húszéves, pirosarcú, kemény legények, akik otthagyják falujukat és itt fennt folytatják azt a munkát, amit apjuk, nagyapjuk abbahagyott. Ók az igazi „erdei emberek”, akik szinte már a bölcsőből magukkal hozzák a szakma, a favágás tudományát.

Ifjú Farkas Sámuel mindössze tizenhét esztendős, de amint kijárta a nyolc osztályt, máris az erdőre jött dolgozni. Ezernégysaáz forintot keres átlagosan, édesapja mellett ugyancsak hamar megtanulta az erdő titkaik

— Mert titka van ám az erdőnek, a fának,- — magyarázza buzgón a fiatal legény. Érteni kell ehhez is, mert különben veszélyben van az ember élete. Különösen ilyenkor nagyon csalóka a fa, amikor hó & jég borít mindent... és zúg a fűrész, dűlnek a fák sorra, egymásután.

Fridel Béla szintén fiatal ember, motorfűrész-kezelő. Jól érti szakmáját és csak ritkán fordul elő, hogy állni kell fűrészhiba miatt.

— Ilyenkor bizony — az ^regebbjei morognak egy kicsit a gépre, — mondja mosolyogva —, de a fiatalabbak már nem vállalnák a nehéz kézi munkát.

— Ha nem lenne gép, nem

is dolgoznánk, — mondták már többől is, erősíti a gépkezelő. Barna Antalnak, Füves Károlynak szintén ez a véleménye, akik megismerkedtek, megbarátkoztak a géppel, szeretik a szerszámot,

ami lényegében helyettük

végzi el a munka nehezét.

A TERMELÉSTŐL nem

messze szép, modem épületet pillanthat meg a járó-kelő. Hármaskúti munkásszálló. 1954-ben épült sok ezer forintos költséggel, ho'gy megszabadítsa az erdei munkásokat a rosszemlékű kalyibáktól, földkunyhóktól, amelyekben még nem is olyan régen alud- niok kellett. Bent a szobákban cserépkályhákban pattog a fa. Fürdőszoba, mosdóvíz, frissen főtt étel várja a termelésből fáradtan hazatérő munkásokat. A csinosan berendezett ebédlőben modem bútorok és ami a legfontosabb, ízletes vacsora várja a ház gazdáit, a favágókat. És kilencszáz méter magasan, messze minden nagyobb emberi településtől világvevő rádió, játékok, könyvtár nyújt pihenést, szórakozást a testileg megfáradt embereknek. A táj, a vidék csodálatosan síép. olyan, mintha messze, nagyon messze volna a világ zajától, de mégis oly közel az emberekhez . : s

NEMRÉGIBEN, — mint mondják egy nyugatnémet gazdag vadász járt itt és ösz- szecsapta kezét, amikor meglátta a gyönyörű szállót. Hát még mekkora volt a csodálkozása, amikor megtudta, hogy nem belföldi és külföldi „urak" részére készült, hanem a Füves Karcsik, Barna Antik, Fridel Bélák laknak benne; egyszerű favágók, fater- melő munkások. Csodálkozott a német úr, és semmiképpen se értette meg, hogy ezek a munkások itt nemcsak lakók, de gazdák is .. ?

Szalay István

tflfihoifr-tWiú

... hogy az első világkörül, utazás a XVI. században 14 nap híján 3 évig tartott? Ma, a „TU 104" és a TU 114 típusú repülőgépekkel 44—45 óra algtt körül lehet repülni a Földet.

... hogy a Kínai Népköz- társaságban minden hatodik ember sportol?

... hogy több mint 1000 vihar dühöngött ugyanabban az időben a világ különböző részein?

... hogy a szivárvány csak a földről látszik körívnek, repülőgépről teljes körnek látszik, középpontjában a repülőgép árnyékával?

... hogy a tbiliszi irodalmi múzeum levéltárában nemrég felfedezték Honoré de Balzac 1847—1849-ből származó kilenc hiteles levelét?

... hogy a Jupiter, a Sa- turnus és a Föld északi féltekéje nyomottabb, mint a déli?

... hogy a brazíliai Éspiri- to Santo állam partvidékén több mint 1000 kilós teknősbékát fogtak. A teknősbékának 500 tojása volt?

... tudományos hipotézisek szerint a Neptun bolygón olyan hideg van, hogy a gumi olyan törékennyé válna, mint az üveg, a. pamutkelme is széttöredezne, a higanyból pedig kitűnő kalapácsokat lehetne készíteni.

Milliós beruházások

a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban

Autó pótalkatrész

Az év elején minden üzemben számba veszik a munkavégző gépeket, hogy az új év tervfeladatainak megoldásához megfelelő erőgépekkel rendelkeznek-e. Rövid tízperces találkozó alatt erről a felkészülésről és az újabb beruházásokról beszélt Mazár Ferenc, a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár igazgatója.

— Éves tervünket 100 százalékra teljesítettük. Kisebb lemaradás tapasztalható a félkész termékeknél. Még az új év első hónapjának a végénél vagyunk, de a negyedéves tervünkről, beruházásainkról már konkrét válaszokat tudunk adni.

— Milyen komolyabb beruházások lesznek a gyárban?

— Én nem így kezdeném, mert már eddig is sok gépet

gyártását kezdik meg

állítottunk üzembe az új munkák elvégzésére.

— Lesznek-e új gyártmányok?

— így gondoltam én is, mert a nagyobb beruházások mindig valamilyen célból, új készítmények gyártásához kellenek. A közeljövőben üzemünkben megkezdjük az autó pót- alkatrészek gyártását. Természetes, hogy továbbra is nálunk készülnek a traktorok pótalkatrészed is.

— Tehát az új gépek üzembe állítását az autó pótalkatrészek gyártása tette szükségessé?

— Igen. Hanántgyalut, fogazógépeket és hat darab esztergapadot kaptunk az első negyedre.

Ezek nagy része már meg*

január hónapban

érkezett és már dolgoznak is rajtuk. A kombájn-hajtóművek komplett elkészítését végzik az új gépeken.

— Mennyi az értéke az új gépeknek?

— Ez igen változó. Van 57 ezer forintos, és van 125 ezer forintos is. Összesen egymillió 300 ezer forintra tehető az a pénz, amelyet az új gépekért kapnánk, ha eladnánk azokat.

— Remélem, erről szó sincs, mert akkor az új feladatokat, az új munkákat nem tudnák az előírás szerint ed végezni. A milliós első negyedévi beruházással, amennyiben az anyag- ellátás továbbra zavartalan lesz, fennakadás nélkül tud dolgozni a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár.

* ' K. J.

(34)

A válasz azonnal megérkezett. Durva csomagolópapíron zilált, kapkodó kézírás: „Két óra múlva meglesz”.

Scseglov zavarba jött: ha Peterson a jóakaróm, akkor hogy került ide?... Ha meg provokátor, akkor mi lehet a szándéka?... A kés még ártalmatlan eszköz. De a revolver?

Itt. a földalatti épület acél- fedele mögött különös dolog történt. Wagner halála óta az integrátor nem dolgozott. Scseglovnak egész nap nem adtak enni. Most meg ez a levél...

De vajon nem függ-e össze mindez az öreg professzor medaillonjával?

Scseglov lopva kivett a zsebéből egy kis négyszögű érmét, így szemre nem volt rajta semmi különös. De a belsejében egy sípocska rejtőzött.

„Ez egy ultrahangú síp... — Scseglov visszaemlékezett

Wagner hevenyészett soraira — Hangtónusát összekapcsoltam a főintegrátor egyik gócával, mely a vázlaton nincs feltüntetve. Ha a síp megszólalt, s „pokoli masina” működésbe

jön. Harwood persze nem tud erről.”

Scseglov nagyon valószínű* nek tartotta ezt a leírást. Egyszer már kísérletezett is ultrahangokkal, s akkor tréfából, érdekes zárat szerkesztett a szobájára. Ahhoz, hogy az ajtó automatikusan kinyíljon, egy apró sípba kellet belefújnia, amelynek hangja nagyon magas tónusú volt; szinte meg sem lehetett hallani. A szerkezet kifogástalanul működött: „kulcsot” szinte nem is lehetett használni hozzá. A mérnököt saját tapasztalatai győzték meg erről: egyszer elvesztette a sípot és bár órák hosszat vesződött a zárral, nem tudta kinyitni. Végül is betörte az ajtót.

De vajon miért nem használta Wagner ezt az ultrahangú sípot?... Talán azért, mert egyetlen hang sem juthat el innen az integrátorhoz?

A mérnök elővette a sípot, belefújt és hallgatózott... De teljes csönd volt... Egyelőre csak maradjon nálam — gondolta.

Scseglov az órájára pillantott. Alig harminc perc múlt el.

Hogy valahogy agyonüsse az időt, újra benézett Peterson és Wagner szobáiba, sokáig turkált a könyvek között, majd a határidő letette után a felvonó felé indult.

De még el sem jutott a szobájáig, amiltor halk nesz hallatszott mögötte. Aztán meg Harwood hangja:

— Helló, Miszter Csekloff!... Nem haragszik rám?

Scseglov oldalról nézett Har- woodra, megjegyezte magának a helyet, ahol a titkos ajtó lehetett és továbbment.

A pisztoly!... Vége a pisztolynak... De a kést nem fogom visszaadni.

A felvonó mellett elhaladva azonban, nem tudta megállni, hogy be ne nézzen a nyílásba. S szinte megdermedt az ámulattól. Mert az a bizonyos pisztoly — egy apró, játékforma fegyver — valóban ott hevert.

De most nem volt ideje arra, hogy meghányja-vesse a lehetőségeket. Gyorsan kivette és zsebredugta a fegyvert. Szerencsére épp jókor, mert Harwood néhány másodperc múlva belépett a szobába.

— Helló, Mister Csekloff!... Miért néz rám úgy, mintha meg akarna ölni?!

Ha Scseglov csak egy kicsit is biztos lett volna abban hogy a pisztoly meg van töltve, bizonyára belelő Harwoodba. így azonban szándékát és indulatait eltitkolva, megint csak nyugodt arcot vágott.

— Önnek ördöge van, Mister Harwood. Szívesen meg is tenném, de bírói ítélet nélkül nincs jogom hozzá.

— Na, ezt még megvárjuk, Mister Csekloff! - nevetett

Harwood. — Egyébként elnézést kérek, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam. Remélem. ezután naponta látjuk egymást.

— Nocsak! — mondta gúnyosan Scseglov. — Maga talán jól érzi magát itt a föld alatt, ebben a halotti csendben?

— Nem én. Ezért azt javas- sölnám, menjünk fel innen a friss levegőre és legyen a munkatársam.

Scseglov a karosszékbe vetette magát és lábát amerikai módra felrakta az asztalra.

— De minek köszönhetem ezt a kitüntetést?

— A körülmények véletlen találkozásának. — Harwood ugyanabban a pózban ült le Scseglov mellé. — Smith-t kivágtam, mert elrontotta a főintegrátort. Na, és még csinált egy-két más disznóságot is. Én azonban úgy fogok bánni önnel, mint egy igazi gentleman: korlátlan lehetőséget adok arra, hogy bebizonyítsa tehetségét. Ha az integrátori megjavítja, nyert ügye van. Ha nem, akkor vesztett. De abban az esetben én is osztozom a vereségben, mert elvesztegettem azt az időt, amely alatt bár-, melyik elsőrangú szakember megbirkózhatott volna ezzel a bonyolult feladattal.

— Maga kissé naiv ember, Mister Harwood — mosolyodon el barátságosan Scseglov. — Arra számít, ugye, hogy egy szovjet mérnök mindenáron be akarja bizonyítani fölényét az amerikai mérnökkel szemben?

— ügy van — sóhajtott Harwood. — Egy null a javára. Ám mint látom, más irányból leéli folytatni a támadást. Az integrátort sürgősen megjavítja, mert Wagner...

— ...mert Wagner már nem él — vágott a szavába komoran Scseglov.

— Igen. Kettő null a javára. Wagner úgy ismerte az agre- gátot, mint a tenyerét. Nekem

pedig fontosabb dolgom van. Ezért magára bízom az integrátort, Megjavítja, tökéletesen kiismeri és három év múlva...

— Nem ötezer munkaórát akart inkább mondani?

— Na tessék, ön még ezt is ki tudta szedni Wagnerből! Gratulálok! Három null... A végén még kiderül, az öreg azt is elárulta magának, hogy az integrátor alatt egy ,.pokolgép” működik!

Scseglov mindeddig lenézte Harwoodot: összes mesterkedését naivnak találta. De most el kellett ismernie, hogy sokkal ravaszabb és előrelátóbb, mint első pillanatban hitte. Mindegy. Folytassuk csak a régi tréfás modorban ezt a be- szélgetést.

— Amit Wagner elárult nekem, abból magának is haszna lehet, Mister Harwood. Meri én nemcsak egy pokolgépről tudok. Wagner ugyanis bevallotta, hogy a második „pokolgépet” a maga ágya alá csempészte, s az nemsokára robbanni fog!

— Ostobaság! — mondta tréfálkozva Harwood. — Azt én már régen kidobtam onnan... Na, hogy döntött, barátom?... — és bizalmasan mellbevógta Scseglovot. — Áll az alku?

Viszonzásul Scseglov is mellbe akarta vágni Harwoodot. de tüstént visszarántotta a kezét:

— Maga páncélt hord, Mister?

— Ó, igen! — Harwood nem jött zavarba. — Egy idő óta igen. önnek is ajánlom. A mellvért tiszta acél. Kényelmes és biztonságos.

(Folytatjuk.)