Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

1959. január 25., vasárnap NEPÜJSáO 3 Beszélgetés munkásasszonyokkal — a megélhetésről Néhány sablonos, de igen döntő kérdésre kértünk vá­laszt nemrégen három lőrinci munkásasszonytól. Azt fir­tattuk, hogyan élnek most, a hároméves terv második évé­ben, milyen tervekkel, reményekkel vágtak neki ennek az évnek, s milyen bajok, panaszok vetnek árnyékot életükre. Mikor terveikről, a megélhetésről, panaszaikról be­széltek a munkásasszonyok, kerestem arcukon a remény­telenség, az életfáradtság nyomait, de akár a fürge moz­gású Bornét, akár a megfontolt, csendes, Bgdqmét, vagy a vidám Képéné arcát kutattam, „nem találtam rajta a ke­serű élet, a súlyos gondók barázdáit, S bár nem járnak üdülni, autót és motorkerékpárt sem vesznek, s nem építenek víkend-házat, becsületes megélhetésük biztosított, szórakoznak, művelődnek a maguk módján s látják értelmét munkájuknak, életük­nek, tudják értékelni a munkásállam által nyújtott ked­vezményeket. Azt pedig, hogy egyre kevesebb gondfelhő árnyékolja he életüket, természetesnek veszik, így van ez rendjén a munlcások államában. KOVÁCS ENDRE Bocsánat, hogy szót emelünk. Szülök akadémiája Gyöngyösön A TIT járási titkársága Gyöngyösön a szülők részére előadássorozatot tervez a vá­rosi kultúrház nagytermében. Január 29-én este: Mit keli tenned naponként gyermeked egészsége érdekében? címmel dr. Fejes István, a Bugát Pál kórház igazgató főorvosa tart előadást a gyermekneve­lés egészségtanáról. A további előadásokon: A régi szülő és a mai gyermek! fíová vezethet a könnyelmű­ség? Szabad idő, szórakozás. Szerelmes vagy, gyermekem? A gyermek, a család és a tár­sadalom címmel a pedagógu­sok és szakemberek foglalkoz­nak a gyermeknevelés kérdé­seivel. Farsangi bál Egerben A Szilágyi Erzsébet Leány- gimnázium tegnap este 7 órai kezdettel jól sikerült farsangi bált rendezett a szakszervezei székház nagytermében. A bál végig jó hangulatban telt el, melyben nagy szerepe volt a kitűnően játszó Szálkái zene­karnak is. A bál éjfélkor ért véget. de talán másként is lehetett vclnai No, ha az már nem is számít, hogy mindenütt azon mesterkednek végre, miként lehetne néhány forintot megtakarítani, akkor leg alább a lelkiismeret szaván- hallgathattak volna. Mer! ugye, nem mindegy az, hogj a magánember hova, s mire költi el fizetését, a kocsmá­ban, szórakozóhelyeken hagy ja-e, vagy rendesen beosztja azért, mert családjának min den kiadására gondol, ami esetleg a következő fizetés-g sorra kerül. így van ez valahogy a téglákkal is. Ma — mivel oly sokfelé indult meg az építkezés, s oly nagyok az igények, — légióként azon kellene tömi a fejünket, ho­gyan is lehetne adandó al­kalmakkor néhány ezer da­rabot megtakarítani ebből a fontos építőanyagból. leg­alább addig, amig minden igényt ki tudunk elégíteni. Azért, most már ne ker­teljünk tovább. A Gyöngyö­si XII-es aknáról, annak is a 3. számú műút mellett nemrég felépült szellőző be - • rendezéséről van szó. Ami­kor ennek létesítését az ille­tékes szervek elhatározták. az építők elsősorban is fel­húztak egy felvonulási épü­letet, amely nélkül úgymond nem tudnak dolgozni. Végre aztán nekikezdtek magának a szellőzőnek építéséhez, aminek befejeztével — mit nekünk néliányezer tégla! — egyszerűen szétverték a fel­vonulás: épületet. Pedig el is bonthatták vol­na úgy. hogy a jóm’nőségíí építőanyagot utána esetleg másra is felhasználhassák. De ml gondjuk volt az épí­tőknek ezzel? Mit törődtek az úton járó emberekkel, akik a téglahalmaz láttán mélyet sóhajtottak: de jó is lett volna ez nekünk új há­zunk építéséhez, istállónk rendbehozásához. A szétvert épület marad­ványai ma még mindig ott láthatók az akna szellő- zőberendezésének házikója közelében Eső veri, ho lepi a téglákat hónapok óta, ki tudja meddig. Pedig még mindig lehetne segíteni: a szanaszét hányódó téglák mindegyikét felhasználhat­nák, ha az illetékesek rá­jönnének arra. hogy a tégla is érték, különösen akkor, amikor oly sok építeni való van nálunk... <— ger. Jó, ha ezt is tudjuks Ki és hogyan kaphat lakásépítési kölcsönt? Az elmúlt évben 991 családi ház épült megyénkben OTP kölcsönnel. Erre a célra 1959- re 620 millió forintot irányoz­tak elő az állami költségvetés­ben. Ebből tekintélyes összeg jut megyénkre is. Minden jel arra mutat, hogy az idén so­kan kezdenek házépítéshez, ezért utánanéztünk, hogyan is lehet lakásépítési kölcsönt kapni. Kölcsönt lehet kérni a lakó­hely szerint illetékes OTP fi­óktól új családiríp,áz és tolda­léképület építésére, helyreállí­tásra és tatarozásra, A bérből és fizetésből élők, tsz-tagok és ktsz-tagok kap­hatnak építési kölcsönt. Persze az állam pénzével nem lehet csáki szalmájaként bánni, azért bizonyos forma­ságokhoz kötötték a kölcsön folyósítását. 1. Az építeni szándékozók rajzot és költségvetést kötele­sek benyújtani az OTP-hez. 2. Építési engedélyt kell be­szerezni a járási tanácstól <a városban építkezők a városi tanácstól.) 3. Az' OTP-től átvett igény­lési nyomtatványt ki kell töl­teni. Ez személyi adatokat és telekkönyvi adatokat tartal­maz. Ebben kell felsorolni, hogy milyen saját eszközökkel rendelkezik az építkezni szán­dékozó. Ez lehet telek, anyag, és takarékbetét. Ezeket a já­rási tanáccsal kell igazoltatni. A munkaadó vállalat, vagy hi­vatal vezetője ezen a nyom­tatványon aláírásával és bé­lyegzőjével bizonyltja a mun­kaviszonyt és javasolja a köl­csön folyósítását. 4. Csatolni kell a beépítendő telek telekkönyvi kivonatát, csak saját tulajdonú és adós­ságmentes telken való építke­zéshez adhatnak kölcsönt. A kérelmet és a felsorolt okmányokat a lakóhely szerin-1 ti illetékes OTP fióknál kell benyújtani, de a kölcsönt az OTP megyei fiókja engedé­lyezi. Az új építkeizések kolcsőnének törlesztése legfeljebb 25 év, helyreállítási költségé pedig 13 év. Az új épület után 15 évig nem kell házadót fizetni. A törlesztés havi egyenlő rész­letben történik. 'Ha az építke- 1 ző kölcsönvisszafizetési köte- lezettségét elmulasztaná, a' 'bank fizetési letiltást küld a munkaadóhoz. Ismételten hangsúlyozni leéli, hogy az OTP csak ak’mr adhat lakásépítési kölcsönt, ha az építkező saját maga is ren­delkezik bizonyos mennyiségű építési anyaggal, vagy pénzzel (takarékbetét.) (Ezt a kérdést a 158/1950. (VT. bő 10.) M, T. sz. rendelet, 155/1951. (Vili. hó 10.) M. T. sz. rendelet és az ezt- kiegészítő rendeletek, vala­mint a 2016/1955. I. 7.) M. T. sz. ha- tórozat rendezi.) Károlyit felfelé buktatják T ovászy Márton kiválása a kormányból és a Füg­getlenségi Párt kettéválása ki­élezte a polgári demokratikus —szocialista koalíció kormány­zati válságát. A Függetlenségi. Párt jobboldala a nyíltan re­akciós erőktől támogatva meg­tagadta az együttműködést még a szociáldemokrata jobb­oldallal is, a szociáldemokrata, vezetők viszont hivatkozva megerősödött pozíciójukra, csak úgy voltak hajlandók fenntartani a koalíciós kor­mányzati formát, ha újabb miniszteri tárcákat kapnak meg. Mivel ebbe a polgári pártok nem akartak beleegyez­ni, a szociáldemokrata párt- választmány 1919. január 5-én elhatározta, hogy a szociálde­mokrata minisztereket vissza­hívja a kormányból. Károlyi világosan látta, hogy a burzsoázia az adott forradal­mi helyzetben nem tudja egyedül irányítani az ország életét. Szükség volt a burzsoá­zia érdekében is a szociálde­mokrata vezetők részvételére, mert egy polgári kormány na­pokig sem állhatott volna meg a munkásság kereszttüzében. Ezért Károlyi január 8-án megjelent a Szociáldemokrata Párt pártválasztmányi ülésén és ott kérte a pártvezetőséget, hogy a Szociáldemokrata Párt továbbra is vegyen részt a kor­mányzásban, vagy ha a koalí­ciós kormányzati formát nem tartják fenntarthatónak, akkor alakuljon tiszta szociáldemok­rata kormány. A pártválaszt­mány többsége a tiszta szo­ciáldemokrata kormány mel­lett foglalt állást, azonban a végső döntést a munkásta­nácsra bízták. Január 8-án délután 3 óra­kor kezdődött a munkástanács ülése, ahol meg kellett találni a válságból kivezető utat. Az ülésen a jobboldali szociálde­mokraták által fölvetett javas­latok azonban nem a szociális haladás kérdését tartották szem előtt, hanem a kommu­nisták elleni minél eredmé­nyesebb harcot. A munkásta­nács ülésén egyedül az akkor még ott levő kommunista frakció foglalt el következetes álláspontot, amennyiben Vágó Béla javaslatára követelték a proletárdiktatúra kikiáltását. A kommunista javasla- ton túlmenőleg három irányzat között folyt a küzde­lem. Garami azt javasolta, hogy a szociáldemokrata kép­viselők lépjenek ki a kormány­ból és jöjjön létre egy haladó polgári kormány, amely hoz bizonyos reformokat, hogy a néptömegek követelését kielé­gítse, ugyanakkor leszámol a kommunista mozgalommal. Garami felfogása szerint a munkásság azt h'szi, hogy a szocialista társadalmat már meg lehet teremteni és ezt a hitét állandóan táplálja a kommunista agitáció. Ezzel szemben állt Garbai Sándor­nak a javaslata, — melyet a pártválasztmány többsége tá­mogatott —, hogy a Szociálde­mokrata Part szakítson a koa­líciós kormányzattal, vegye át teljesen a hatalmat, tisztítsa meg az állami életet a munka­párti bürokrácia még meglevő maradványaitól és fokozatos szocializálással vegye elejét a kommunista agitáció térhódí­tásának. A kettő közötti kompromisz- szumot jelentette Kunfi javas­lata, amely a koalíciós kor­mányzás további fenntartását tűzte ki célul. Véleménye sze­rint a munkásság még nem volt elég erős ahhoz, hogy a hatalmat átvegye, ugyanakkor kifejtette, hogy a koalíciós kormányzás csak akkor tartha­tó fenn, ha a kommunisták be­szüntetik támadásaikat. Welt- ner, a Népszava szerkesztője kijelentette, hogy ha kell, re­volverrel és gépfegyverrel is „minden áron” fenn kell tar­tani a rendet. Hatalmas vita után végül másnap reggel 7 órakor Kunfi javaslatát fogad­ták el, tehát a koalíciós kor­mányzat fenntartása mellett döntöttek. A munkástanács döntése után a Károlyi-kor­mány lemondott. Ekkor azon­ban kiderült, hogy nincs, aki kinevezze a kormány!;. 1918. novemberében ugyanis a köz­társaság kikiáltásakor nem döntöttek az elnök személyé­ről, hanem ideiglenesen az ál­lamfői és miniszterelnöki tiszt­séget is Károlyi Mihályra bíz­ták. Most a Nemzeti Tanács éppen a Függetlenségi Párt-i jobboldal javaslatára Károlyit köztársasági elnökké nyilvání­totta. Ez a döntés, bár rendkí­vül megtisztelő volt személy szerint Károlyira, lényegében a leghaladóbb polgári politi­kus kikapcsolását jelentette az aktív politikai életből. Ezzel a lépéssel lehetővé vált, hogy egyes jobboldali politikusok aktívabban bekapcsolódjanak a politikai életbe. Maga Káro­lyi is így értékelte ezt a lé­pést és még aznap este, hogy köztársasági elnökké válasz­tották, kilépett pártjából az­zal az indokolással, hogy a köztársasági elnöknek a párto­kon felül kell állnia. Ettől kezdve az< nban Károlyi egyre jobban a baloldali elemekkel tartotta a kapcsolatot A polgári elemek többsége erre az időpontra már telje­sen visszatáncolt a forradalmi úttól. Különösen megmutatko­zott ez a jobbratolódás a mi­niszteri tárcákért vívott har­cokban. A Szociáldemokrata Párt minden együttműködés alapfeltételeként azt szabta meg, hogy az eddigi kereske­delmi és népjóléti tárcákon túlmenőleg megkapja a had­ügyi és a belügyi tárcákat is. A Függetlenségi Párt Lovászy, által vezetett frakciója azon­ban nem volt hajlandó hozzá­járulni ehhez, s így inkább ki­maradt a kormányból. Végül azonban a Szociáldemokrata Párt is engedett álláspont iából megtartotta a hadügyi tárcát, a Belügyminisztérium helyett viszont megkapta a Közokta­tásügyit és a belügyi államtit­kárságot. Y égeredményben a Szo­ciáldemokrata Párt igen jelentős engedményeket tett koalíciós partnereinek, amikor ebbe az állapotba beleegyezett. Ebben az időpontban lényegé­ben minden hatolom a szociál­demokraták kezében volt. A kommunista párt, bár már je­lentős tömegbefolyással ren-, delkezett, nem hódította' még meg a tömegeket, a kizsákmá­nyoló osztályok pedig nem ta­láltak jelentősebb társadalmi bázisra a dolgozó osztályok körében. ’ A munkásság hatat- más tömegei ekkor még a Szó- -iáldemokrata Párttól várták a kibontakozás szocialista út­jának megmutatását, amint azt a munkástanács ülésén a szo­cialista kormányt követelő többség világosan meg is mu­tatta. A megalakított új kor­mány pedig egyáltalán nem ilyen irányú volt. Az új kormány miniszterei-' nőkévé Berinkey Dénes volt, teazságügyminisztert nevezte ki Károlyi. A kormány 14 tag­ja közül négy volt szociálde­mokrata. a többi a polgári pár­tok tagjai közül került ki. Részt ‘ vett a kormányban nagyatádi Szabó István is mint népgazdasági miniszter A pol­gári politikusok továbbra is a polgári ál’anotok konzerválá­sára törekedtek, s a szociálde­mokrata miniszterek mit sem tettek ennek ellensúly >zása ér­dekében. Az, hogv a szociál­demokraták csupán négy mi­niszteri tárcát és a belügyi ál­lamtitkárságot foglalták el, nem jelenti azt, hogy nem te­hettek volna sokkal többet a, szocialista átalakulás érdeké- oen. A b“'ügyi tárca kivételé­vel, a kulcspozíciók a szociál­demokraták birtokában voltak és a kommuni-ták „támadá­sát” , is legjobban azzal véd- hették volna ki, ha a hatalom oirtokában. a r. mkásosztályra támaszkodva, megindulnak a szocialista feilődés útján Erre azonban még Garami és tár­sainak a vé'eménye szerint nem voltak meg a szükséges előfeltételek. NAGY JÓZSEF I VÉGÜL I esy ldo‘sebu há" ! __________L zaspárhoz láto­ga ttunk el. Apró termetű, de annál fürgébb asszony, Bor Já­nos segédmunkás felesége ép­pen takarított, amikor benyi­tottunk az ajtón. Restellkedve invitált beljebb a felfordulás miatt, bár semmi oka nem volt rá, hiszen úgy ragyogott a két szoba, minha egymásután háromszor takarí­tották volna. Benne legalább öt vetett ágy sorakozott, s az állótükör szekrényében valósá­gos kis könyvtár kellette ma­gát. — Ez a lányomé. Most vett könyveit megint 400 valameny- nyi forintért, mert már ő is dolgozik — magyarázza a könyvekre mutatva. Margit a második kereső a családban. Gépírói fizetésével a család jövedelme jóval felül van a kétezren. — Hogy élünk belőle? Az ősszel kicsit nehezen boldogul­tunk, a fiunk középiskolába, a Gépipari Technikumba ment és sokat kellett költeni rá. Most meg látja, itthon van, mert megbetegedett, de amint meggyógyul, újra kezdi a ta­nulást. — Mit várnak az új évtől? — Villanytűzhelyet... Valóban, Boréknál még zo­máncozott tűzhely van a kony­hában. és ez igen szokatlan a lakótelepen, mert itt a hideg­meleg víz, központi fűtés, a villanytűzhely a jellemző, s már csak nc-iány konyhát „csúfít” sparhelt. A panaszoknál ő is a kenye­ret említi az első helyen. Nem jó a kenyér. Illő lenne hát se­gíteni rajta, hiszen nem le­hetetlent kívánnak a lőrinci munkásasszonyok. család keresésére indultunk, ahol a gyermeknevelés is pénzt igényel, azt megtudni, miként tudnak kijönni a családfő fize­téséből.- KI TUDUNK JÖNNI, mert ketten keresünk — adja meg a választ csendes, meg­fontolt hangján Bodor Tiborné mosónő, akit hiába kerestünk odahaza, mert a gondnokságon dolgozik. Férje is műszakban volt, ő az Erőmű asztalosa, a két gyerek, a 8 éves Lívia az iskolában, a hároméves Szilvia pedig a bölcsődében van nap­közben, ezért kopogtattunk hiába lakásukon. — Sokat segít rajtunk a böl­csőde és a napközi. Kifogásta­lan a gyerekek kosztja, mind­össze 52 forintot fizetünk értük — dicséri az Erőmű gondosko­dását. Terveik? Szebbé tenni a két szoba, összkomfortos lakást (a bútor már megvan) és öl­tözködni. Szórakozásuk? Ott a két gyerek, este tanítani kell őket, játszani velük. A szórakozási lehetőségek közül a mozit, az újságot és a rádiót használják. Mikor megkérdeztük tőle, miként van megelégedve sor­sával, így válaszolt: — Nem élünk fényűzően, de tisztességesen, s aki ezzel a sorssal sincs megelégedve, az . nem érdemli meg a levegőt sem. KÉPE LAJOS t'5binakar­_________________ bantarto la katos főzéstől kipirult fele­sége fogadott, elsőnek bennün- ke. s kalauzolt be a konyhá­ba, amelyet betöltött az ebéd illata. Csak szét kellett nézni a jól felszerelt, tiszta konyhában, má­ris választ kaptunk az első kér­désre: „hogyan élnek?”. A jó­illatú ebéd ugyanis villanytűz­helyen főtt, de a szép konyha­bútor, a berendelés, s a csi­nosan felöltözött gazdasszony, mindmegannyi válasz volt a kérdésre: „nem élünk rosszul”, — sőt! — Minden bútorunk megvan — mutat körül a szobában, mert két szoba, összkomfort jutott a Képe házaspárnak, külön személyzeti szobával. — Csak élnünk kell — mondja moso’ygósan. — Akkor tehát bőven jut pénz művelődésre, szórakozás­ra. — Jutni jut. A férjem so­kat dolgozik, van úgy, hogy két napig sem jön ki az Erőmű­ből. A túlórákkal együtt szé­ped keres. S ha éppen nem pihen, moziba járunk... Kép­zelje, még egy cigányzenekar sincs itt az étkezdében. Hová járjunk? — kérdezi visszafor­dulva a tűzhelytől. — Kénytelenek vagyunk Pestre járni — mondja aztán feleletként az előbbi kérdésre — Üdülni? Nem, üdülni nem megyünk. Nincs kedvünk hoz­zá... Egyszer már a beutaló is itt volt nálunk, de visszaküld- tük. — Panaszunk? Ugyan, hová gondol — neveti el magát a barna asszonyka. Nincs gyére-' künk. Megvan minden, ételre- italra, szórakozásra jut pénz, nem kell gyűjtenünk semmire ^ Miért lenne hát panaszunk? Aztán egy kicsit elborul a homloka. — Lássa, mégis van pana­szom. A kenyér nem jó, azon segíteni kellene, ezt írják meg feltétlenül. S miután megígértük, elkö­szönve Képe Lajosnétól, olyan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents