Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-24 / 20. szám

4 NEPÜJSAG 1939. január 24., szombat 11 Forradalom nyomolvasói parancsnokságának jelentjük... KÖNNYŰ DOLGŰK VAN a hatvani 1. számú általános is­kola úttörőinek. Nem nagy munka olyan helyen, az 1919- es Tanácsköztársaság vöröska- t ónéinak emlékei után kutat­ni. ahol számtalan ember élte át az eseményeket, mások meg maguk is részt vettek valami­lyen formában a küzdelmek­ben. Szinte hallani a kis diákok hangját, amint így beszélnek, amikor a hatvani pajtásaik eredményeiről hallanak: Pedig nincs igazuk. A valóság az, hogy a városban ugyan ele­venen él még a 19-es hősök emléke, mindenki tud tehát egyet s mást róluk, az 1. szá­mú általános iskola úttörői azonban teljességre töreksze­nek. Nemcsak apró emlékek u tán kutatnak, hanem min­dent tudni akarnak arról a 43 vöröskatonáról, akiket a romá­nok végeztek ki Hatvan kö­zelében. Az iskolában kilenc úttörő raj dolgozik. Vezetőjük Kovács Károly pedagógus. Az ő irá­nyításával kezdték meg a munkát az elmúlt év novem­berében. Az első parancs így hang­zott : — Meg kell keresni azokat a veteránokat, akik 1919-ben részt vettek a Tanácsköztársa­ság védelmében, ezenkívül fel kell venni a kapcsolatot azok­kal az idős emberekkel is, akik akkor itt éltek, tehát ugyan­csak szemtanúi voltak az ese­ményeknek. A RAJOK MUNKÁHOZ lát­tak, s néhány hét múlva már gyűlt az anyag. Minden úttörő igyekezett, a legnagyobb versengés azonban a/ Manó, a Sirály és a Marga­réta őrs tagjai között alakult ki. Érthető, hiszen a jutalom: a hősök könyvének átadása márciusban Budapesten. Ezt a könyvet azonban csak azok a pajtások vihetik a fővárosi­ba, a Forradalom nyomolvasói parancsnokságára, akik a lég­id. tűnőbÉP munkát végezték az anyag gyűjtése idején. Az úttörő-vezető asztalán lényképek, írások, különböző dokumentumok. Néhány fény­képet megnézve, lassanként világossá válik minden. Az egyik egy rétet ábrázol, a má­sikon egy gödörben emberi csontváz-makadványok látha­tók. Itt, a réten végezték ki a 48 vöröskatonát, s itt, a gö­dörben porladtak szét csontja­ik. Egy dolgozat — amely ugyan mindössze egy emberről, Trep- per Gézáról beszél — aztán végképp megmagyaráz min­dent. A Manó őrs tagjai ku­tattak Trepper Géza volt vö- röskatoma után, s végül a fiá­tól tudtak meg mindent, A 19-es vöröskatona 1883-ban Gyöngyösön született, apja szobafestő volt. Maga egészen fiatalon, az első világháború orosz frontjára került, s rö­vid idő múltán fogságba esett. Tizennyolc éves korában már a munkásmozgalom tagja, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom kitörésekor vöröska­tona lett. Egyike a Lenin-fiúk- nak. MINDEZEKRŐL részletesen beszámol a Manó őrs leírása. •De még többet írnak Trepper Géza magyarországi munká­járól. A vöröskatona a magyar forradalom kikiáltása után ha­zajött. Harcolt a Tiszánál le­zajlott ütközetben, aminek vé­gén árulás miatt vissza kel­lett vonulniuk, Mezőkövesdnél ismét kivette részét a támadá­sok elhárításában, innen pe­dig társaival Budapestre akar­tak vonulni. Útközben, Hatvan­nál azonban, mintegy ötvenen. román fogságba estek. Közöt­tük, mint a későbbi sírfeltárá­sok során kiderült, hat sebe­sült és négy nő volt. Az inter­venciósok az egész csoportot egy istállóba zárták. A továbbiakról így ír a Ma­nó őre jelentése: „Azonnal ki akarták vala­mennyit végezni, de a város dolgozói tüntetést rendeztek, erre a románok, félve a lakos­ságtól, elálltak aznapi tervük­től. Csak másnap éjszaka nyi­tották ki ismét az istállót, az­zal, hogy Jászberénybe kísérik a foglyokat. Útközben a csányi —jászfényszarui útelágazásnál a lovasok lehajtották őket egy ekkor még mocsaras területre, s ott addig lőttek a csopotra, míg valamennyien meg nem haltak. Volt olyan vöröskato­na. akinek a fejét levágták, másokat pikával szúrtak át.” Trepper Géza pusztulásáról tehát már összejött minden anyag. A soron következő fel­adat Berényi Illés tevékenysé­ge, harcai után kutatni. Aztán meg, ha minden kivég -ett, meg­gyilkolt történetét tudják, azt kell megtudni, hogy núyen módon tartja emlékezetében ezeket a hősöket az utókor, mit tettek azért, hogy emlé­kük örökre fennmaradjon. S HA EZZEE a munkával is megbirkóznak, már itt lesz a március. A legkiválóbban munkálkodó pajtások a hősök könyve budapesti átadásánál elmondhatják: a Forradalom nyomolvasói parancsnokságá­nak jelentjük.. . mi, hatvani 1-es számú általános iskola úttörői, teljesítettük felada­tunkat, felkutattuk, kik voltak azok a vöröskatonák, akik 40 esztendővel ezelőtt . életüket adták a szabadságért... —ger. \ Miért kell katonai szolgálatot teljesíteni? címmel tartott előadást 23-án, pénteken Hatvanban Andri- csák János, a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség orszá­gé® elnökségének kiküldötte a MÁV kultúrotthonban. Az előadás után — amelyen több mint 500-an vettek részt — a „Szeretni, óvni" című fil­met vetítették le. EGRI VÖRÖS CSILLAG Amit nem lehet elfelejteni EGRI BRÖDY Mindhalálig GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Robin Hood GYÖNGYÖSI PUSKIN Az élet visszavár HATVANI ^ÖRÖS CSILLAG Don Juan legutolsó kalandja HATVANI KOSSUTH Ház a sziklák alatt FÜZESABONY Édes Anna HEVES Mexikói szerenád PÉTERVASARA Bum, -a katona müffora: Egerben este fél 8 órakor: Megperzselt lányok (Madáeh-bérlet) 1959. január 24, szombat: 1848. A román—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződések aláírása. 1709. A pétervári tengerészeti múzeum alapítása. 1859. Moldva és Havasalföld egyesülése (1861. óta Románia.) 1909. A görög parasztok felkelése a földesurak ellen, 1919, Több kommunista párt kö­zös felhívást ad ki a Kommunista Intemacionálé megalakítására. Névnap C­Ne feledjük, vasárnap: "Pál — PÉNTEKEN AZ állat- j tenyésztésről és a mestersé-1 ges borjúnevelésről tartottak ! filmvetítéses szakelőadást í Hevesvezekény községben. j — GYÖNGYÖSÖN a Szén- bányászati Tröszt IJK épülete- \ két még ez évben befejezik, amelynek során 110 lakást ad­nak át az igénylőknek. — A KÖZSÉGFEJLESZ­TÉSI alapból 50 ezer forin­tot fordítanak az év folya­mán Kálban, a Bajcsy Zsi­linszky és Lehel út villany­hálózatának bővítésére. — A FATELEPI gépek kar­bantartására. anyaggyűjtésre a lakótelepen és az altáró terü­letén három KISZ csoport ala­kult Petőfibányán. — A GYÖNGYÖSI Nö­vényvédő Állomáson pénte­ken fejezték be a háromhetes növényvédelmi továbbképző taníolyamot, melyen 40 hall­gató sajátította el a növény- védelem különböző módsze­reit. — A GYÖNGYÖSI Kisipari Termelőszövetkezetek Szö­vetkezeti Bizottsága a KIOSZ összes helyiségében 24-én este 8 órai kezdettel szövetkezeti bált rendez. — A 31-es vörös gyalogezred volt katonái, akik 1919-ben a Fel­vidék (Miskolc—Hemádkércs—Kas­sa), valamint a román frontsza­kasz harcaiban részt vettek, talál­kozó megrendezése céljából közöl­jék címüket Forgács Béla, volt zászlóaljparancsnokkal, Budapest, V. Városház u. 9—11, földszint 12. Telefon: 189-650. (Fővárosi Tanács.) Ír egri Gárdonyi Gésa Színházban : ;\aggy siker a Megperzseli lányok tegnapi bem n Gró áii Az egri Gárdonyi Géza Színház tegnap matatta be Cal- legari: Megperzselt lányok című háromfelvonásos olasz er­kölcsdrámáját. A bemutató — a szereplő művészek szép já­téka — nagy és forró sikert hozott —, amelyet. minden bi-< zonnyal hosszú siker-sorozat követ majd. íme. néhányan a dráma szereplői közül: An onio Geratti: A-apó »nos Nadia: Stefanik Irén (üno: Pálfíy György Tarasca: Gyuricza Ottó A rendőrbiztos: Bodó György A nagy sikert aratott drámát Vass Károly rendezte. Marcella: Németh Gabriella Mastropaolo asszony: Ruttkay Mária üelio: Pusztai Péter AVvVW 4AAÁMAÁ/WVWWVWWWW\AÁ/WWWWVVWíáAAA^AAAaa«AAAAWv..SAAAAAA\AAAA\\WvVW'A^Vv^/VNAAAAA/W\AAA^ NY1 K 01 AJ DASKIJFU «(HSAI PONGRÁC S túlhaladott készülék volt. Csak addig kell, amíg más szerkeze­tet nem tudnak megalkotni belőle. Olyant, amely fegyver is lehet. A számítások bebizo­nyították, hogy még ha ezer­szeresére fokozzák is az integ­rátor kapacitását, akkor sem éri el a kívánt hatást: az elekt­romágneses hullámok ugya­nis szétszóródnak, s haszonta­lanul elenyésznek a levegőben. Harwood pedig mindennél fontosabbnak tartotta a készü­lék messzehordó erejét. Ezért szerkesztette meg a „hatalmat sugárzó”, igen nagy kapacitá­sú és rövid impulzusú hullá­mokat szóró készülékét. Erről a gépről csak hárman tudtak. Még az agregátót fel­szerelő laboránsok és techni­kusok is azt hitték, hogy új típusú rádiólokátoron dolgoz­nak. Most, Wagner és Smith halála után azonban még vala­kit be kellett avatni a titokba. Harwood egymaga nem tudta használni a gépet. De ki le­gyen az illető? Jél-álá járkált a dolgozó- szobában, akár egy ketrecbe zárt ragadozó és megoldást ke­resett. „Talán Peterson segíthetne.,, De ezzel a halálos ítéletemet írnám alá... És ha az oroszt is bevonnám a munkába?... Ha egymásra uszítanám őket?... Ha pénzzel, dicsőséggel ébresz­teném fel a becsvágyukat? — fontolgatta lázasan. — Akkor talán sikerülne. Csak az a fon­tos, hogy négyszemközt sose legyenek együtt...” Ez a. kockázatos vállalkozás volt Harwood egyetlen lehe­tősége. S nemsokára már két szívé­lyes és előzékeny ember ült a főintegrátomál, néhány lépés­nyire attól a helytől, ahol öt hete Jack Peterson még meg akarta ölni Henry Harwoodot. — Mister Peterson, feledjük el a múltat. Smith-t elzavar­tam; nem közönséges gazem­ber volt. S. most segítőtársra van szükségem. Akármelyik mérnököt idehívhatnám Ame­rikából, de én magát válasz­tom, azt hiszem helyesen cse­lekszem. Ha a terv sikerül, gazdagság és dicsőség vár ma­gára. A sikertelenséget azon­ban magam vállalom; ebben az esetben még anyagi káro­sodás sem éri... De a kölcsö­nös bizalom kedvéért állítsunk ki egy szerződést. Tessék, ez lenne az... — Harwood ekkor egy már előre megfogalmazott szöveget tett Peterson elé. — írja alá. Remélem, meg van elégedve a fizetésével? Jack Peterson mámoros han­gulatban hallgatta végig Har­woodot. Sorsának váratlan pál­fordulását szinte el sem akarta hinni. De aggodalomra nem is volt oka, hiszen fehéren-feketén el­olvashatta, hogy a főintegrátor kezelése és az agregáttal vég­zett kísérletek teljes felelőssé­ge Henry Harwoodra hárul, Jack arra a töméntelen va­gyonra gondolt, amelyet az in­tegrátor segítségével megsze­rezhet. De aztán máris elűzte képzelgéseit, az a sokkal vilá­gosabb és mlagasztosabb eszme, hogy az igazságnak kell győz­nie a világon. — Beleegyezem! — mondta rekedten. , — Hát akkor munkára fel! Mindenekelőtt vizsgálja meg az integrátort. Az a tökéletlen Smith itt valami hibát köve­tett el. Egyedül azonban kár lenné vesződnie: egyik isme­retlen kollégájával, Mister Csekloffal fog együtt dolgozni. Tehetséges mérnök, de... ve­szélyes ember. Kérem, ügyel­jen rá, és ne engedje, hogy az ő akarata érvényesüljön. Én majd megfelelőképp gondosko­dom az őrizetéről. — Nem dolgozhatnék inkább Harry Blackwellel? — Sajnos, az lehetetlen —, sóhajtott Harwood. — Black- well felmondott és Amerikába utazott. Jack nem kérdezősködött to­vább. Barátja sorsáról később úgy is értesülni fog. s akkor majd segíthet is neki. — Jól van. Mister Harwood. Legyen hát Csekloff! Vogel-Csekloffal kapcsolatos gyanújáról persze hallgatott, meri azt hitte, hogy Csekloff Harwoodnak kémkedik. ... Ezalatt Scseglov, nem is gyanítva a Greenhouse-ban történt eseményeket, épp a földalatti helyiség zugaiban kutatott. Most már igazi rab volt és a rabok szokása szerint a szökés lehetőségeit kereste Amikor idehozták, aludt. Smith — Wagner meglátoga­tásakor — bezárta a többi szo­bát, így nem tudta megfigyel­ni, honnan jött és hová tűnik el? Ajtók látszólag nem nyíl­tak kifelé. A mérnök végigta­pogatta a kiugrókat, mind­egyik résbe benézett, de sehol nem látott semmit. A dolgozószobák előterében levő vastag, légmentesen záró reteszek mögött automata fel­vonók működtek. Azelőtt való­színűleg a laboratóriumoknak szállítottak anyagot. Most ter­moszokat hoztak-vittek, a fog­lyok élelmével. A liftaknába azonban csak egy nyúl mász­hatott volna be. Scseglov mégis gondosan megvizsgálta a felvonó szerke­zetét. Megnyomta a csengőt, s néhányszor felhúzta meg le­eresztette a kocsit. Oda-vissza csak húsz másodpercig tartott az egész. Tehát a felső eme­letre vezető út szabad volt. A mérnök benyúlt a résbe, hogy a szerkezet mechanizmu­sát kitapogassa, de alig bírta visszahúzni a kezét, mert a felvonó váratlanul felemelke­dett. Miért?... Talán elromlott va­lami?... Vagy a Védőberende­zéssel kapcsolták össze? A kisebbfajta láboshoz ha­sonló felvonó azonban hama­rosan visszatéri. És egy éles kés feküdt rajta. — Ejnye! — morogta a mér­nök. De észbekapott: sürgősen le kell szoknia arról, hogy hangosan beszéljen. Az ötlet Petersoné lehetett. Nemhiába tűnt el Wagner ha­lála után; mintha csak a föld nyelte volna el. „No, várj csak! — gondolta kárörvendően a mérnök. — Most kibabrálok veled!" És egy papírdarabra a kö­vetkező szöveget firkantotta rá angolul: „R evorverre van szükségem!” Majd a késsel együtt felküldte a „levelet”. (Folytatjuk.) 133) A siker emberét nem bélyeg­zik meg... Amikor Harwood terve sikerült, hatalmas, előle­get kapott tőlük. Most azon­ban el kellett számolnia a vál­tókkal. De az öreg Wagner tévedett: Harwood nem volt tehetség­telen ember, s az idejét sem vesztegette hiába! Már majd­nem befejezte a „hatalmat su­gárzó”, az elromlott integrátor felépítését, amelynek szerkeze­tét még Wagner dolgozta ki. A tömör acélpáncélba zárt, hemyótalpas építmény tornyán zükörantenna-reflektorok fo­rogtak. Harwood tervei szerint e szörny belsejében, a cikcak- kos vonalak hajlata'ban fog­nak életre kelni az eek'.ro- mágneses hullámok. A hűl á- mok keskeny, láthatatlan nya­lábjait az antennák sugározzák majd szerteszét: több száz ki­lométert rohannak, hogy útjuk közben mindenkit borzalom­mal. halálfélelemmel töltsenek el, tönkretegyék az akaratot, és elpusztítsák azokat a finom folyamatokat, amelyekkel az a.gy a szervezet létezését bizto­sítja. Wagner főíntegrátora mar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents