Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-22 / 18. szám
I 1959. január 22., csütörtök ngpojsag 3 Mi okozta a „százforintos mozgalom“ halálát? Életképesebb lesz-e az utódja? Remények és aggodalmak a bélapátfalvi takarékossági , mozgalom körül A CSARNOK HIDEG, huzatos részén dolgozó munkások kézmelegítésre gyűlnek a tűz körül. Hogy mit tudnak a száz- forintos mozgalomról, ezt úgy fogadják, mint a szovjet űrrakéta fellövését, — csodálkozva. — Ilyenről mi nem tudunk, — ejti ki félénken a szót Danó Alajos. — Arról van szó, hogy a múlt év közepén a Bélapátfalvi Cementgyárban a javítóműhelyi dolgozók takarékos- sági mozgalmat kezdeményeztek. Elhatározták, hogy egy munkás egy hónap alatt 100 forint értékű anyagot takarít meg. Erről csak hallottak valamit? — Emlékszem már rá, még a múlt év augusztusában lehetett — mondja a fiatal Molnár Gyula. — És maga, Molnár elvtárs, mit tud róla? Volt-e valami eredménye, szerzett-e azóta jó pár százast? — Nem mondhatnám. Sok értékes anyagot csinálunk a kovácsműhelyben az eldobált régiekből. Főleg ékeket gyártunk sokat. Azelőtt, ha a csille-villának letört az egyik ága, eldobtuk és újat szereltünk rá. Most az eltörött részt leköszörüljük és újra hegesztjük. — Ezzel azt hiszem, nem is 100 forintot takaríthatnak meg egy hónapban. — Bizony nem. De hogy mennyit, azt a jó ég tudja. TÁLÁN MAJD egy idősebb munkás, Csuhány Kálmán meg tudja mondani: — Ezt az egyet nem, de azt igen, hogy mit csináltunk meg magunktól. Az elhasznált szívlapátok szélét levágtuk, hDgy használni tudjuk. Az eldobált ásólapátokból kapákat csináltattunk, könyebb lett a munkánk, tudtuk irányítani a szalagon érkező anyagot. — Nálunk nem százat, hanem ezreket lehetett volna megtakarítani — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Tibor hegesztő. K *'» .... ‘ .... — A loesche-őrlő gyűrűket elkopás után felhegesztettem és ugyanolyan jól lehet használni, mint újkorában. Kétezer forint értékű anyagot felhasználtam ugyan, de egy új őrlőgyűrű húszezer forintba kerül. Az időközben összegyűlt munkások egymást licitálják felül a megtakarítások összegében. A „nyers“ molnárok, a páncélozok és a villanyszerelők között is vannak hívei a takarékosságnak. A rövid beszélgetésekből arra lehet következtetni, hogy a múlt évben kezdődött 100 forintos mozgalomnak komolv eredményei voltak a Bélapátfalvi Cementgyárban és ez a helyes és a munkásokat mozgósító takarékossági mozgalom kéthónapi létezése után félbeszakadt, megszűnt. SAS KÄLMÄN, a javítóműhely vezetője amikor visszaemlékezik a jól kezdődő versenyre, így beszél: — A mi üzemünk kezdeményezte ezt a 100 forintos mozgalmat. A mi munkásaink nagy lelkesedéssel vették ki részüket ebből a munkából és az első hónap, az augusztus hónap sikerrel is járt. Huszonnégyezer forintot takarítottunk meg. A szeptember hónap már gyengébben indult és tizenhatezer forintot hozott. De amilyen lelkesedéssel indult a mozgalom, olyan rövid ideig is tartott. A gyár többi munkásai azzal érveltek, hogy ők nem tudnak mit felajánlani és nem tudíák megszerezni a havi száz forintot. A javítóüzem munkásai is kedvüket vesztették. A két éve tartó önköltségcsökkentés i versenyben hiába dolgoztak nagy odaadással, soha nem ők lettek az elsők. Teltek a hónapok, elfeledtük ezt a helyes kezdeményezést is. Most dolgozunk az üzemi tanáccsal közösen, egy újabb mozgalom megszervezésén. Az üzemi bizottság minden üzemrésznek reális versenypontokat állít össze és a második negyedévtől reméljük sikeresen kezdünk neki az új takarékossági mozgalomnak. Ez a véleménye a százforintos mozgalmat kezdeményező javítóműhelyi dolgozóknak és vezetőjének, Saes Kálmánnak. — S mi a véleménye az igazgatónak? — Nagy hiba volt tőlünk, hogy azt a helyes mozgalmat nem segítettük eléggé. Azt gondoltuk, elég csak megkezdeni és az majd halad tovább a megkezdett úton. Nem így történt. A munkások közül jó páran becsülettel álltak a mozgalom mellé. Dolgoztak hó- napról-hónapra, de a munkájuk eredményét papíron értékelve sohasem látták. Nem tartottuk kezünkben a mozgalmat. Ellaposodott, értékét vesztette, — mondotta Hegyi János, a Bélapátfalvi Cementgyár igazgatója. MOST SZERVEZIK az új mozgalmat és reménykednek, hogy ezzel sikereket érnek el. A múltévi félbemaradt száz- forintos mozgalomból tanultak a vezetők. Kíváncsian várjuk az új takarékossági mozgalomról szóló híreket. Reméljük, végre sikerül helyes versenymozgalmat szervezni a Bélapátfalvi Cemen+evárban. KOVÁCS JÁNOSj Mosógép-kölcsönzés A hevesi nőtanács a földművesszövetkezettel karöltve még az őszön vásárolt mosógépet az asszonyoknak, hogy megkönnyítse ezt az igen nehéz háztartási munkát. A kezdeményezésnek, ahogy most egy pár hónap eltelte után meg lehet állapítani, igazán nagy sikere van, alig győzik kielégíteni a jelentkező igényt. — 18 TAGGAL megalakult a fotoezakkör a Mátravidéki Fémművek siroki lakótelepének kultúrházában. A nagy átalakulás Földünk egész területén tervszerűen átalakítjuk a természetet. Behatolunk a titkok világába, akaratunkat rákény- szerítjük az elemekre. A természet meghódításáért folytatott harc egyik legfontosabb frontja a Volga-medencéjé- ben alakul ki. Nincs messze a/ az idő, amikor befejezik a nagy volgai energetikai lépcső építését. Ez azonban még nem jelenti a végső győzelmet Most dolgoznak azokon a terveken, amelyek szerint a Pe- csora, az Észak-Dvina, a Mezena és az Onyega vizét vagyis, amelyek eddig „használatlanul” ömlöttek az Északi Jeges-tengerbe — Volgába és a Kámába vezetik. A feladatok közé tartozik* hogy megoldják Nyugat-Szi- béria, Kazahsztán és Közép- Ázsia vetésterületeinek öntözését. Itt is fel akarják használni az Északi Jeges-tengerbe torkolló folyók vizét. A szibériai folyók áramlása déli irányba fordul majd, s ez a természet-átalakítás történetének egyik legnagyobb eredménye lesz. v Az egri lll-as pártkörzet munkatervéböl Az MSZMP egri III-as körzetének vezetősége, a közelmúltban tárgyalta ez év első negyedévi munkatervét. Alapos és sokoldalú vita után elhatározták, hogy a választások alatt helyesnek bizonyult kerületenkénti beosztásban végzik tovább felvilágosító munkájukat, segítik a tanácstagoknak a lakosság érdekében végzett tevékenységét. , . , A választókerületenként szervezett agitációs csoportokba bevonják a körzetben levő üzemek és hivatalok kommunistáit, és azokat a pártonkí- vülieket is, akik részt akarnak venni a nevelő, felvilágosító munkában. A III-as körzet pártszervezete munkatervébe vette azt is, hogy a vezetőség tagjai, a körzet kommunistáit felkeresi lakóhelyén, s kéri véleményüket a további munkára vonatkozóan. Megismerkednek a körzetben lakó kommunisták családi körülményeivel, s a párttagok bevonásával, a nőtanáccsal közösen családlátogatásokat szerveznek a körzet pártonkívüli lakosaihoz. A vezetőség terve szerint beszélgetnek azokkal a párttagokkal is, akik jelenleg nem vesznek részt a párt életében és elérik azt, hogy minden párttag részt vegyen a szervezeti életben. Vezetőségi ülésen — melyre a nőtanács vezetőségét is meghívják — foglalkoznak a nőtanács munkájával, segítséget adnak munkatervük elkészítéséhez, később pedig a végrehajtásához. Ugyancsak megbeszélik a körzeti KISZ alapszervezet megalakításának lehetőségét, melynek működése korábban megszűnt. A vezetőség munkatervében szerepel az is, hogy segíti a körzetben levő iskolák és szülői munkaközösségek tervének elkészítését, végrehajtását, hogy pártnap keretében film-bemutatóval egybekötött előadáson ismertetik a világűrrakéta jelentőségét. Úgy határoztak a vezetőségi ülésen, hogy a párthelyiséget hétköznapokon este 6—8-ig nyitvatartják, hogy a körzet kommunistái bejárhassanak, beszélgethessenek egymással, hogy tapasztalataikat kicserélhessék és szórakozhassanak. Tervükben szerepel az is, hogy inspekciót szerveznek, hogy a körzet lakosai felkereshessék problémáikkal a párt- szervezetet. A pártmunka módszereire vonatkozóan arra a döntésre jutott a pártvezetőség, hogy minden párttagnak ügyelnie kell arra, hogy észrevételeit pártszerű módon és illetékes helyen mondja el, s a párttagok a döntés után kötelesek végrehajtani a taggyűlés* a vezetőség határozatát. A vezetőség azt is elhatározta, hogy a közeljövőben a tagság, a nőtanács és a pártonkívüli lakosság részvételével baráti összejövetelt rendez, ahol beszélgetve, szórakozva közösen töltenek el egy estét. Polgár Miklós A hadsereg, a fegyveres erő kérdése mindig igen fontos, érthető tehát, ha a hadsereg hová és kihez tartozása igen jelentős volt a forradalom és az átmeneti korszak idején is. Minden csoport igyekezett a maga oldalára állítani a katonaságot, mivel a hatalom is főleg annak a csoportnak a kezében volt, amely a hadsereg fölöt: rendelkezett. 1919 februárjáig á hadsereg irányítása főleg a Szociáldemokrata Párt alá tartozott. Böhm Vilmos. a szociáldemokrata párt egyik vezetője előbb hadügyi államtitkár, később hadügyminiszter volt, s így nyilvánvaló, hogy a Szociáldemokrata Párt befolyása a hadseregen belül igen jelentős volt. Természetesen helytelen lenne azt feltételezni, hogy a Szociáldemokrata Párt kizárólagos befolyással bírt a hadseregben. Bár a legénység jelentős része a tárgyalt időszakban a szociáldemokrata párt táborában volt, más természetű befolyások is érvényesültek. A hadseregen belül a legjelentősebb tényező a Katonatanács volt. amely nem egy esetben magához ragadta a tel’es vezetést Már 1918 novemberiben megalakult a Ténvleges Tisztek Szakszervezete, amelv a tisztikar haladó részét tömörítette magába Ugyancsak novemberben létrejött egy tiszti alakulat is, amely a későbbi MOVE-nák (Magyar Országos Véderő Egyesület) lett az alapja. Ennek az élén egy rendkívül gazdag és züllött vezérkari tiszt, Gömbös Gyula állt* Tje a szociáldemokrata ^ pártba belépett, szak- szervezeti taggá vált katonatisztek nagyrésze sem őszinte lelkesedésből és meggyőződésből csatlakozott a szociáldemokrata párthoz és a forradalomhoz. A könnyű és fényes életmód megtartása vitte őket a forradalom táborába, csak azért, hogy később bomlasz- szák, gyöngítsék a forradalom táborát. Érdemes megnézni néhány ilyen „forradalmi katonatiszt korábbi, vagy későbbi megnyilatkozását. Molnár Dezső altábornagy, aki a tiszti szakszervezet elnöke lett, november elején még a pesti csőcselék ellen igyekezett harcba vezetni frontról hazatérő katonáit, azok azonban a forradalom mellé álltak. Mivel aztán a „csőcselék“’ győzött és uralomra jutott, az altábornagy is igyekezett felajánlani szolgálatait a forradalmi kormánynak. Soós Károly tábornok, a fehér terror későbbi hadügyminisztere elsők között lépett be a Szociáldemokrata Pártba, Dormándy tábornok, aki a háború alatt hírhedté vált katonanyúzó kegyetlenségével most azt bizonygatta, hogy már a háború előtt is szociaNAGY JÓZSEF: A szocialista forradalom felé Kun Béla a harminckettesekhez megy lista érzelmű volt. Gróf Te- leky Pál, aki a fehér terror legvéresebb napjaiban elvállalta a miniszterelnökségei, felháborodottan tiltakozott, mikor le akarták váltani a Hadigondozó Hivatal elnöki tisztségéről és erőteljesen bizonygatta, hogy milyen híve a demokráciának. Magasházy László százados, Horthy későbbi számysegédtisztje a szociáldemokrata párt tagjai közé kérte felvételét, mikor meghallotta, hogy el akarják távolítani a hadseregtől. VT eglehetősen csekély volt azoknak a tiszteknek a száma, akik a kommunista párton belül, vagy attól függetlenül valóban a forradalom érdekében igyekeztek megszervezni és vezetni a hadsereget. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a hadsereg szelleme egyre jobban romlott, a katonák fegyelmezetlenek voltak. A polgári és szociáldemokrata történetírók egyaránt hajlamosak arra hogy a hadsereg laza fegyelméért és a sikertelen bad se regszervezési kísérletekért a kommunistákat tegyék felelőssé. Bőhm, Jászi, Juhász Nagy Sándor, az ellenforradalmi történetírókról nem is beszélve, egyaránt azt állítják hogy a kommunisták agitáció- ja tette lehetetlenné, hogy a hadsereg fegyelme megszilárduljon. Nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni, hogy a hadsereget nem a kommunisták, hanem a reakciós tisztikar züllesztette szét, mely magát forradalminak álcázva befurakodott a forradalom táborába is és alkalom adtán kifejtette romboló tevékenységét. Természetes, hogy a reakciós tisztikarhoz, amelytől éveken keresztül csak rosszat tapasztalt, nem volt bizalma a legénységnek. Természetes, hogy a Kommunista Párt éber figyelemmel kísérte a hadseregszervezési kísérleteket és a meglevő katonaság életét és aggodalommal kellett megállapítania, hogy megvan egy tiszti ellen- forradalom veszélye, mert a hadsereg ve'’ áse egészen a hadügyminisztériumig hemzseg az ellenforradalmi tisztektől. A kommunista párt ezzel a veszéllyel két területen is igyekezett felvenni a küzdelmet. Egyrészt igyekezett növelni a katonatanácsban a befolyását és a tanácson keresztül harcolni a katonák érdekeiért és a hadsereg demokratizmusáért, másrészt fokozta a közvetlen agitációt a katonaság soraiban. A kommunista párt vezetői rendszeresen jártak ki a laktanyákba és felvilágosító munkát végeztek a katonák között. IThhez nem kevés bátorság kellett. Egészen 1919 február végéig, március elejéig a hadseregen belül nagyobb befolyása volt a szociáldemokrata pártnak, mint a kommunista pártnak. A katonaság döntő többsége csak március folyamán állt a kommunista párt mellé, akkor, amikor már világosan látta, hogy a forradalom vívmányai csak a Kommunista Párt vezetésével tarthatók meg és az ellenforradalom uralomra jutását csak a Kommunista Párt akadályozhatja meg. Addig viszont ki voltak téve annak is a kommunista szónokok, hogy valamelyik kaszárnyában a tisztek, vagy tiszti befolyás alatt álló legénységi csoportok lelövik őket. Ilyen kalandja volt egy alkalommal Kun Bélának is. December 31-én meghívták a katonák, hogy tartson előadást az Üllői-úti laktanyában Mintegy 3000 katona hallgatta beszédét, mikor egyik ablakból valaki rálőtt. A katonák felháborodottan keresték a merénylőt, Kun Béla viszont nyugodtan tartotta tovább előadását, ami igen nagy hatással volt a katonákra. Nem sokkal később a Mária Terézia laktanyában kellett ugyancsak Kun Bélának előadást tartani. Az itt levő 32-es bakák teljesen a szociáldemokraták befolyása alatt álltak, s egy csoport katona fegyveresen körül fogta Kun Bélát és fenyegetőztek. Közvetlenül az eset után Kun Béla így mesélte el kalandját: „Láttam, hogy a Verschluss, a závár nincs nyitva. Ha lőni akartok, nyissátok ki előbb a Verschlusst — mondtam nekik. Ez hatott. Beszélni kezdtem velük és az ügy rendbejött..” A kommunista Pártnak 1918 novembertől 1919. márciusig szívós és kemény küzdelemben sikerült maga mellé állítani csaknem az egész katonaságot. A kommunista párt agitációja és propagandája következtében a katonaság széles tömegei előtt vált világossá, hogy a forradalom továbbfejlesztéséért csak a Kommunista Párt vezetékével lehet küzdeni Azok a katonák, akik 1918. végén még készek lettek volna meglincselni a kommunista vezetőket, 1919. márciusában már a kommunista párt zászlaja alatt készültek fegyveresen kiszabadítani a kommunista vezetéke* A demlzsonos ember rá sem nézve a szomszédra, csak úgy magának mondja: — Egy kis levegőt kell adni neki, nehogy a rázás szétve az üveget. — Bizony kár lenne érte! Az ember leüti fejét és cl g bírja visszafojtani nevetését — Mi van benne? Siller? — Nem! — Hát, talán rizling? — Dehogy, csak olyan lugason termett otelló. Ajándék óa viszem. — Az gyenge kis bor leh Nem röstelli magát? Ilyen hitvány ajándékot visz? — Ajándék bornak ne nt ef a fokát! — Furcsa ember maga! A közmondást is hogy kiforgat — No, szomszéd, ha ke úgy ismeri a mondásokat, kor arrq. feleljen, miért lehet minden bort meginni? — Hallja-e. ne csúfolódjék velem, mert olyat mondok... — Nem csúfolódom én, de ha kitalálja, magáé ez itt, üvegestől. A vasutas feljebb tolja sapkáját, megvakarja fejét. — Hogy miért lehet minden bort meginni?... Nagyokat nyel, egész lényén látszik, hogy a kérdés gyakorlatilag ismerős, gondolkodik erősen de a válasz nem megy. — Milyen borivó maga? Még azt sem tudja, hogy miért lehet minden bort meginni?,.. Hát igazán nem tudja? — Nem, no, de mondja már ki! — Hát csak azért, mert nem kell belőle vetőmagot hagyni. w Ejnye, a nemjóját, ezt tudhattam volna magamtól is. De miféle ember maga? “ Én? Egy kicsit gyomorbajos. Ebben meg parádivizet viszek, mert azt ajánlott az orvos. FAZEKAS LÁSZLÓ haladt. A mozdony sűrű, fekete füstje kicsit eltakarta a kilátást. No, amúgy sincs valami sok látnivaló ezen a csupasz téli tájon, különösen Győri János vasutasnak nem, mert 30 év óta minden nap megteszi ezt az utat: a Keletibe, meg haza. Személyes ismerőse már minden telefonpóznának, hiába hunyja le szemét, akkor is látja az ablak előtt szaladó fehér szigetelőgombos oszlopokat. Monoton egyhangúsággal kattognak a kocsi kerekei. Milyen érdekes, a mozdony felől mintha ez hallatszana: — Siller, siller, siller... Persze, emberünknek a borocskán járt esze. Kitartóan szemezett az új útitárs karcsúra fűzött, jóalakú demizso- nával. Cigarettát vett elő. — Gyújtsunk rá, szomszéd! — Köszönöm, most dobtam el. Tessék csak, hadd fogyjon, azért gyártják. Ezzel kezdődött a beszélgetés. Aztán mire az utolsót szippantották, kifogytak a témából. Vagy torkuk száradt ki? Ügy látszik, mert a vasutas most már félre nem érthető módon pislog a bütykös felé, — Na végre! — gondolja magában, mert az öreg a dugóval bajlódik már. — Az ördög vigye el, hogy beszorult. — Azért csak kijön tán? Adja csak ide, majd én kihúzom. Hupp! És máris kint a dugó. — Köszönöm, köszönöm « hálálkodik az öreg és huncut mosoly bujkál bajúsza alatt. — Ne köszönje!... Aztán csend, néma, üres csend. Csak a vonat fújja a magáét: siller, siller... A demizsonos lenyúl a korsóhoz, kicsit megemeli, aztán Óvatosan, lassan lépett fel a vonat lépcsőjére. Kora sem nagyon engedte már az ugrálást, de úgy látszott, hogy o kezében levő demizsont jobban félti, mint egészségét. Bent a kocsiban szétnézett, aztán középtájon megállt. Az ablak- felől vasutasok ültek. Szolgálatból jöhettek, mert ültükben is fáradtan bóbiskolták. — Tessék, akad itt még egy hely. — Köszönöm. Az új útitárs gondosan letette a demizsont, kigombolta nagykabátját, aztán öregesen leeresztette a padra. Féltő szeretettel térde közé fogta a bütyköst, nehogy valami baj érje. A vonat már a nyílt pályán
