Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)
1958-12-21 / 283. szám
4 N E P Ü J S Ä G 1958. december 21.3 vasárra» és Varga Gyula Jancsija — e kettős — a bemutató szép sikere volt. Már az első pillanatokban megtalálták a megfelelő kapcsolatot az egyébként kissé tartózkodó közönséggel. Úgy hisszük: a két színészt — a megírt szerepük bizonyos fokú szürkesége, sokszor poénte- lensége ellenére — játékuk révén még inkább szívébe zárta a közönség. Fontos Magda Ach Wong-ja és Gyuricza Ottó Dodó-ja — úgy érzi az ember — kisegítő szerep, hogy bonyodalom is legyen az operettben. Persze bonyodalom nélkül nincs operett... Talán itt is a szövegkönyv a hibás. Bajusz Zsigáról 1— Fekete Alajosról: Sok szerepben láttuk eddig is. Jó színész. Most is igyekszik jól megoldani feladatát, ha másként nem megy, akkor a szokottnál kissé hangosabb szövegmondással és ezt olykor öblös nevetésekkel fűszerezi... És a többi szereplő... A három bájos kínai leány, Mr. és Mrs. Axelblom, Rézi szolgálólány, a kínai főpap, az angol tiszt s a többiek — valameny- nyiükben megvolt a törekvés, hogy apróbb, s nagyobb szerepükben hozzájáruljanak a várt — de sajnos, a bemutatón be nem következett sikerhez. A táncokról már szóltunk. Gyuricza Ottót dicsérik. Szépek, ízlésesek. Különösen Ach Wong belépője, Dodó és Ach Wong stepp-duettje, Riquette és Jancsi huszártánca... Uj színt hozott az előadáson a tánckar és a vokál- kvartett. Fentebb azt írtuk, hogy a Viktória zenéje az utóbbi húsz-huszonöt év legnagyobb legszebb sikere volt az operett műfajban. Az eredeti Áb- rahám-zenét azonban Sebestyén Andrásnak nem sikerült megfelelően hangszerelnie — a zenét saját felfogásához idomította, s ezért az veszített értékéből. Ezt tudta elmondani a Viktória bemutatójáról — nem a hivatásos kritikus — a néző. És még csak annyit fűz az elmondottakhoz: vállalkozás volt a színház Viktória bemutatója, de nem hozta meg a remélt sikert és félő, hogy már nem is hozza meg. Kár volt talán a fáradságért? Ez is lehet. Több mint valószínű. Vagy a műsorpolitikával — amely sikere teljében vette le műsoráról annak idején a Szélvihart —■ a Bástyasétány; A tanítónőt — a Viktória kedvéért — talán ezzel van baj? Ez a legvalószínűbb! Sőt, biztos! Dér Ferenc 1958. december 21, vasárnap: 1888-ban halt meg Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a fővárosi artézikutak fúrásának tervezője. 1818-ban született J. P. Jóul angol fizikus. 1958. december 22, hétíö: 1858-ban született Puccini olasz zeneszerző <2 Névnap <2 Ne feledjük,- hétfőn: ZÉNÓ kedden: VIKTÓRIA Ifi üst' — MA DÉLELŐTT az egri Művelődési Ház nagytermében „Dzsessz fejlődése” címmel előadást rendeznek. Az előadd son közreműködik Szálkái és Pagony tánczenekara. — 21 EZER forintot kaptak felár címén a közös értékesítésért a tarnabodi szakcsoport tagjai. Az ősz szeg egy részét közös alapra hagyták.- AZ ÚJJÁVÁLASZTOTT községi tanácsok v. b. vezetőinek megfelelő tudásának biztosításáról gondoskodik a megye tanács v. b-a, amikor tanfolyamat szervez részükre. Az első tanfolyam az államigazgatásról szól, melyet január 4-től tartanak Egerben. — DETK KÖZSÉG tanácsa a legutóbbi tanácsülésén jóváhagyta, hogy a jövő év folyamán a villanyhálózat építésére 85 ezer forintot, járdaépítésre 71 ezer forintot, a tűzoltók támogatására pedig 3 ezer forintot biztosítanak. MUNKÁSOTTHON MOZI műsora december 21-én, 22-én: Rendőrök és tolvajok Matiné 21-én: Rumjancev ügy (Előadások kezdete: vasárnap 5, 7 óra, hétköznap 6 óra.) muso ra: Egerben délután fél 4 órakor és este fél 8 órakor; VIKTÓRIA (Bérletszünet) Wl K0U] DA5K1JH: Giacomo Czáz éve született az olasz ^ operairodalom egyik legnagyobb tehetsége: Giacomo Puccini. Műveiben milliókat vezetett el a zene mesebirodalmába, ho-gy a muzsika hangjain keresztül az életegy- egy képét mutassa be előtte még csak el sem képzelt tökéletességgel. Nem száraz életrajzi adatokat kívánok most felsorolni, hiszen ezek alapján úgy sem kapjuk meg a Maestro hiteles képét — ezek lexikonban úgy is fellelhetők. Sokkal fontosabb és élőbb az a hatás, amit az egykori luccai szegény fiú a zenei stílus és ízlés terén végrehajtott. , , Élete úgy indult, mint bármely más zsenié — szegény volt és lángolóan szerette a zenét de nem ismerték fel benne a géniuszt. Első műveivel, ha kis körben ért is el sikereket, anyagi helyzetét nem javították. Külön ünnep volt számára, mikor először kapott tiszteletdíjként 1000 lírát és egy barátja — a feljegyzések szerint — bemutatta őket egymásnak. Pénz őfelségét és Puccini zeneszerzőt. Ez a bemutatás később — a zenében akkor uralkodó körök makacs ellenzése ellenére is — egyre többször ismétlődött úgy, hogy az alkotóművészeknél egészén szokatlan jó anyagi helyzetben érte a halál 1922-ben. Tüneményes karrierjét zsenijén kívül Európa akkori kulturális helyzete is indokolta. Fiatal korában Beethowent tudákosnak tartották, Bachot • elfelejtették, Mozart a főúri szalonok szórakoztató muzsikája lett. Az operákban még a párizsi Nagyopera stílusa uralkodott, a fényes, látványos díszletek közt bravúráriákat . éneklő., félistenek, hősök, tündérek uralma, ahol a ragyogó külsőségeken kívül a belső tartalom, az eszme egyre kevesebb teret kapott. A nagypolgárság ámult a fényes előadásokon, a népnek pedig semmi sem jutott. Puccini kortársai — olaszok, franciák — kezdték meg az új hangot, a „verismo”-t, az életnek az ábrázolását az operaszínpadokon, ahol egyszerű, szegény emberek sorsa került a nézők elé. Ez az új hang, a népnek az operákba való betörése persze ellenszenvet váltott ki a nagyopera-stílus gazdag kedvelőinél, és egyre-másra buktatták meg az azóta már világhírt eléft olyan operákat, mint a Bajazzók, Carmen és társai. meg az Tgarkát. Igaz, ideje sem jutott arra, hogy mindent meggondoljon. — Segítség! — kiáltotta a rádiós. Melléből azonban csak tompa hörgés szakadt ki. Nyelve még nem mozgott, de érezte, hogy ereje fokozatosan visszatér. El is határozta hát, hogy eldobja az életmentő deszkát és a tengeralattjáróhoz úszik. Egy drótkötélben r- talán az antennában — sikerült is megkapaszkodnia. _ A drótban fogózkodva tenyereit át a kis hídig. Ott észrevették. De ahelyett, hogy segítettek volna neki, egy alak durván rávetette magát és hát- rakötötte a kesét, ................... Pu ccini Puccini zsenije és tévédbe« tetten ösztöne mégis a veris- mo irányába vezette. Érezte, tudta, hogy a nagypolgárságnak, főuraknák tündöklő operai félistenekből el fog szállni az élet, de a kisemberei megmaradnak. Egy-két bátortalanabb kísérletezés (Fecskék) után ezért nyúlt bátran a Bohémélet murgeri figuráihoz, hogy megmutassa: az élet anyagilag számkivetettjei milyen boldogok és milyen drámai hősök tudnak lenni, hogyan tudnak nevetni, szeretni és szenvedni. Az operát megbuktatták. Puccini mégis büszkén, emelt fejjel mondta az átdolgozást sürgető barátainak: bízom az operámban. Igaza lett: ma is eredeti formájában aratja változatlan sikereit. Bátor kézzel támadja a zsarnokságot a Tosca-ban. Cavara- dossi az elnyomók elleni hős szimbólumává válik dalművében. A Pillangókisasszonyban szinte a gyarmatosító elnyomás elleni küzdelmet érezzük Cső Cso-szán végtelenül szomorú sorsában. Még az amerikai' megrendelésre készült Nyugat leányában is a szabadság szeretete csendül ki. És ki ne érezné meg az örök, végtelen asszonyi szerelmet a Tu- randöt könnyekig megindító kicsi Liu sorsában? Élettel telítette Puccini a színpadját. Hallatlan igényekkel lépett fel szövegíróival szemben, makacs energiával kutatta az operára alkalmas történeteket, szinte a szövegírók társaivá szegődött, any- nyira érthetővé és élővé igyekezett tenni műveit. Dallamaiban is az olasz népdal elemei zsonganak, élnek, szárnyalnak, zenekara pedig híven követi hangszerelésében, kifejezés- módjában, árnyalataiban a szöveget. Természetes» hogy művei egyre nagyobb népszerűségnek örvendettek, és az is természetes, hogy sikerei nyomán egyre több ellensége, és gán- csolója akadt, akik még a tehetséget is igyekeztek volna eltagadni tőle. Az idő is igazságot szolgáltatott a zseninek* és azoknak, akik első hallástól kezdve szívükbe zárták alakjait és muzsikáját. Születésének századik évfordulóján az egész, szépet szerető emberiség, hálás szeretettel emlékezik a nagy zeneszerzőre: Giacomo Puccinira. Dr. Kiss Kálmán A/VWWWWVWWVW\AAft/WVWW Más körülmények között ugyancsak póruljárt volna az ilyen „életmentő”! Limar könnyen megbirkózott két-há-t rom emberrel. Még most, elgyengült állapotában is, úgy méregbe jött, hogy kitépte magát a szorításból, a alaposan belerúgott valakibe. Az szitkozódva zuhant a vízbe. Ekkor egyszerre többen rávetették magukat Mihaílra, leszorították, összekötözték és a tengeralattjáróba tuszkolták. A szűk felső harci kabinban aztán — véletlenül-e, vagy szándékosan? — úgy bevágták fejét a fémajtó keretébe, hogy újra elvesztette öntudatát. De most már sokkal hosszabb időre... A tengeralattjáró a tenger fenekén feküdhetett, mert a motorok nem dolgoztak és rin- gást sem lehetett érezni. Limar összerándult, egy ügyes mozdulattal felült. Ujja- hegyével kitapogatta a csuklóját szorító kötelet. A tartós, jól " meggyantázott jutakötél kettős tengeri csomója .szinte béklyóba verte. Mégis elhatározta, hogy mindenáron kiszabadul a béklyóból. Égy kiszögellést vett észre a háta^ mögött, odaszorította a kezét, maid a csomót kitartóan a fal éléhez dörzsölte. A kötél húsába vágott, a rosszul festett, érdes fém reszelte tenyerét, ezzel azonban most nem törődhetett. (Folytatjuk.) ján, s ez különösen a második felvonást tette ásítóan unalmassá. Az operett második felvonása a történet bonyolí- . tása szempontjából a csúcsot kell, hogy jelentse; itt nem azt jelentette. Unalmas volt és lapos. Talán az első előadás, a bemutató izgalma tette ezt, s a további előadásokon nem lesz így? Lehet. A rendezésnek, Vass Károly- nak, talán éppen ezen szövegkönyvi diferenciák miatt —< csak részben sikerült valóra váltani azt az elképzelést, hogy a szép és jó Ábrahám- zene, valamint a jól sikerült táncképek felhasználásával újszerű, revű-operettet varázsoljon a Viktóriából; Vass Károly kitűnő rendező — s bár elsősorban a próza, a dráma híve — látszik: mindent megtett, hogy az újjáformált librettóval megfelelő, előadható keretet adjon a zenének és a táncoknak. De nem sikerült. Ezek szerint rossz az átdolgozott librettó? Sajnos, igen. Egy kis cizellálássall, egy kis „megpörgetóssel" valamit lehet talán segítem rajta —, de ez az alapvető problémákon nem sokat segíti Néhány szót a szereplőkről; Somarjai Éva Viktóriája megjelenésében üde volt és bájos. Kedves, szép énekhangja valóban gyönyörködtetett. Ezzel ellentétes szövegmondásának bizonyos monotonsága, prózai játékának újra és újra visszatérő melankólikája. Alakítása: elvesztett remények, belenyugvás, csalódás a megtalált szerelemben, fájdalom és végül a boldog egymásra- találás öröme:.. Ez az út sokrétű, bonyolult lelki folyamatot jelent, amelynek a játékban — a nüanszoktól kezdve a nagy megnyilatkozásig érthetően és láthatóan, mindig másként és a külső események benső hatást-kiváltásá- nak megfelelően kell megmu- tatkozni; Hangban is. Játékban ÍS; Antal László Walter Webster szerepében játszott, s jól c-r. de mégsem egészen a svájci követ volt. A színpadon Antal László volt Webster szerepében és nem Webster követ, akit Antal László alakít. Érthető-e a különbség? Erősen játszik — de önmagát, s ezért van bizonyos egysíkúság valamennyi eddig látott szerepében, s ebben különösen, modorossággal is párosulva; Jobban oda kell adnia magát szerepének, az legyen a színpadon mindig, amilyen alakban a színpadra kell lépnie; Koltai László főhadnagy: Szabadi József; Szépen fejlődő operettszínész. A bizalom, amely e főszerepet neki adta minden bizonnyal — előlegezett volt... Stefanik Irén Riquette-je Ábrahám Pál Viktória cimű nagyoperettjével az egri Gárdonyi Géza Színház az idei évad egyik ősbemutatójához érkezett. A színházi bemutatókat, *— különösen ha ősbemutatóról van szó — mindig nagy érdeklődés előzi meg: nem kis izgalom a színészek, a színházi vezetők között — vajon hogyan sikerül, siker koronázza-e a fáradságos felkészülést? S ugyanakkor nagy várakozás a közönség részéről: vajon milyen lesz a bemutató s az utána következő számos előadás, hoz-e újat, szépet, gyönyörköd tetőt? Különösen így volt ez a Viktóriánál, hiszen az egri közönség szereti az operettet; Valamit — és röviden — a bemutatásra került operettről... A Viktória zenéje — a szakemberek véleménye szerint — az utóbbi húsz-huszönöt év legnagyobb sikere volt az operett műfajban. Dalbetétei közül nem egy ma is világszám; Ez a zene — amely annak idején teljesen új hangot, frisseséget hozott az operettek világába — feltételezhetően érdemessé tette azt a vállalkozást, hogy a régi, a húszas évek végén Földes Imre által írt, s mai szemmel nézve mind esztétikai, mind eszmei szempontból használhatatlan és idejét múlt librettót megfelelően átdolgozzák. Ezt a munkát — attól vezettetve, hogy megőrizzék az eredeti librettóból mindazt, ami az operettromantika szempontjából értékes volt <— Kárpáthy Gyula, József Attila-díjas író és Vass Károly főrendező végezték el. Ez a vállalkozás — ameny- nyiben a hajdan valóban szép Ábrahám-zene átmentését, a mai közönséggel való megismertetését szolgálta volna —» őszinte dicséretet és elismerést érdemel; A történet: bizarr és romantikus, Talán egy kissé túlságosan is az; Az első világháborúba Koltai László főhad- • nagy — a német protektorátus alatt álló Csing-tau erőd védelmében japán fogságba esik, ahol zendülés miatt ha- lálraítélik. Vélt utolsó óráiban levelet ír Magyarországon, Dorozsmán maradt mennyasz- szonyának, Viktóriának. A levél elküldésére azonban nincs szükség, mert legényével együtt megszöknék, át tudnak jutni a kínai határon; Itt találkozik Viktóriával «—1 aki névházasságot kötve Walter Webster svájci követtel — éppen vőlegénye felkutatására jött ide. Viktória és Webster mindent megtesznek az elveszett Koltai felkutatására, végül is feladják a reményt. Viktória elhatározza, hogy most már a valóságban is Webster felesége lesz. Ekkor érkezik meg a városba Koltai. Bonyodalom; Koltai — hogy bebizonyítsa Viktóriának: az életénél is jobban szereti — feljelenti magát az elfogásra kirendelt angol katonai őrségnél. Végül is — Webster; közbenjárására kiderül ártat-: lansága, nem ítélik halálra, s' két év elmúltával Koltai ha-! zaérkezik Dorozsmára, ahol: Viktória várja. Happy-end! : S mindezt átszövik a dalok,; E a táncok; S most valamit a bemutató; előadásról — nem a hivatásos; kritikus, hanem a néző szemé-; vei; Az operett könnyű műfaj,; szerkezete, felépítése — poha kötik bizonyos szabályok' •— nem annyira kötelezően zárt és szoros, mint egy prózai műé. De az egymásután következő — nem tudom pre- -cíz-e a kifejezés — drámai és komikus jeleneteknek olyan egymást összekötő, az operett előadásának egyenesirányú felfelívelését biztosító, a változásokat hangulatilag előkészítő és megindokoló összefüggésben kell állni, mint ahogy az ellentétek között is megtalálhatók az összefüggések. A dráma és a komikum rapszó- dikus, — az értelemre és az érzelemre átmenetek nélk ül szinte meglepetésszerűen ható — váltakozása jellemző voit az egész bemutatóra. A másik megjegyzés: Az operettnek van — s ez kötelező — bizonyos tempója, úgy is mondják: „pörgése”. Ez a 5,pörgés” hiányzott, nagyon hiányzott 3 Viktória bemutató» < Peterson a hangok zűrzava- Irában bizonyára megtébolyo- Idik, ha figyelmét nem tudja >az egyik hangra összpontosíta- ini. Fülébe zörgés, cincogás, kiváltás hatolt, akár a rosszul be- iállított rádióból, ő azonban <nem figyelt rájuk, mert sokkkai érdekesebb dologra volt' k kíváncsi. k És tessék! > Egy gyengéd leányhang — > furcsán ismerős; s azelőtt > mégsem hallott leányhang — kszólalt meg: í — No, kedves „Világ ural- kkodója”, meséljen! < Harwood válaszolt: k — Jól van, Betsy... De elő- Sször mutatok magának vala- kmit. Menjünk a laboratóriumiba, > Jack Peterson ijedten ugrott >/e! a karosszékéből. Heves Imozdulatától az integrátor í megzavarodott. Az ernyő vi- íláűQSsöld vonalai Uiiümb&A irányban futottak szét. Aztán villámgyorsan kialudt a körülötte levő tárgyak ezüst-ha- muszürke fénye. Elcsitultak a hangok. És elillantak a szagok is. Az ablak mögött egyhangúan kopogott az eső. A fülledt sötétségben a mocsarak sűrű párája úszott. IV. fejezet EGYEDÜL A TENGEREN A süllyedő motoroshajó tompán, elnyújtottan sikoltott. A fedélzetre hívó sziréna üvöltött. Az elektromos csengők erőlködve berregtek. Szörnyű percek voltak: ilyenkor az ember is ordítani szeretne torka- szakadtából... De Misa kimar semmit sem hallott. Abban a pillanatban, hogy teste az ágyba zuhant, az álmatlan éjszakáktól kimerült fiatalember egészséges, mély álomba merült. A torpedó az ő kajütje alatt robbant. Felszakította a hajó oldalát, félredobta az alvót és csak a szerencsés véletlenen múlott, hogy agyon nem zúzták a fabordák roncsai. Mihail már csak a vízben tért magához. Keze egy fadarabba kapaszkodott görcsösen, feje zúgott, szája összeragadt valami sós íztől. Kiáltani akart, de néma volt. Akkor még gondolkodni sem tudott, ám öntudatlanul is harcolt az életéért; biztonságosabban helyezkedett el a deszkán, oldal felé evezett, hogy a hajó alá ne kerüljön — aztán különös; fél-eszméletlen állapotba került. Végképp csak akkor tért magához, amikor egy hullám átcsapott felette. Nem messze tőle tengeralattjáró úszott, nagyon lassan. Kis hídján néhány ember állt. kimar megfeledkezett a tegnap este történtekről. Fel sem tételezte volna, hogy éppen ez q tengeralattjáró lorpedózta Kisreményű vállalkozás — A „Viktória" az egri Gárdonyi Géza Színház műsorán —
